Prágai Magyar Hirlap, 1924. február (3. évfolyam, 27-50 / 475-498. szám)

1924-02-01 / 27. (475.) szám

J )nÁr% j «jf i'ihoB'/áli ) Prága, péntek, 1924 február 1 r < — jlü> jr-* JBffj ■^■D'T'-riniMnHiM^^. 0VM^n^P tfHMBI CRVlSnBVBBHB^^ i AOÍIZötésí ÓrcLií h 0Í* ófl Ív ÜI TÓlo (i 71* *7§j>áT* XMTAT JQfr ff mT $m <SBPr Wr ^jWaaiffqÍW^B«r J® jBf Jwr $BF M**4#ír' -Szerkesztőség: Prága II , st.fi­(MXTJ/XM%f ilMXiy^JO 3S1 4k- — Sürgönyeim: Hirlap. Pral'.a. — ^ IP «■£ » •"■ •*• * é * • • • T o ® ® • •'•"'• • Főszerkesztő: A Szlovenszkói és Ruszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok Felelős szerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. politikai napilapja FLACHBARTH ERNŐ dr. Macdonald a gáton (g.) Prága, január 31. Hetek óta M'aodotiaíJd az európai politi- kánaJk vezető alakja. Hetek óta arról beszél­nek az uíjsiáigiok betűkkel tömött hasábjai, hogy ez az ember, akit 1914-ben, két hónap­pal a háború kitörése utána Times „semkr'-nek nevezett, a háború alatt pacifista gondolko­dása miatt elnémítottak s akit 1917-ben az anigo’l tengerészek nem engedtek hajóra száll­ni, hogy fölkereshesse Oroszországot, ma asz európai „valakik14 között tekintély és'ifáoyt- szabó faktor lett. Mikor jött, úgy nézett ki, mintha menne, műkor a fair play elvének legkomolyabb po­litikai értelmezésével kezébe vette az angol politika belső és külső frontjának legfőbb pa­rancsnokságát, akkor konstatáltuk, hogy kor­szakot jelentő és történelmi esemény fejeze­tére ke® uj lapot kezdenünk a napi történet­írásban, de nem hallgattuk el azt a föltevé­sünket sem, hogy Macdonald, aki a Labonr- party választási mandátuma nélkül, mint el­ső kisebbségi párt jutott 'kormányra, a politi­kai adottság és a hatalomhoz szükséges ,par- lámentárfís támaszték mélyül nem kezdemé­nyezhet sem a belső, sem a külső politiká­ban merész és sorsdöntő elkanyarodásokat. Ez ,a- föltevésünk, úgy kH-oz-ik, ben volt megokolt* Az angol pefetikáSan ) n-z uj rezsáif-'iítcszatójdr, amint a Manchester Guardian mondotta: „to play the giajmie11, vagyis korrekt módszerekkel játszák s az uj kormány külpolitikai akciói elé az éllenizék. sem g itat nem emel, sem a kritika eiőrán- cigáli kifogásaival meim igyekszik azolkat le­fékezni vagy az induló kocsi kerekét meg­kötni. Az angol politika érzi, hogy a labourt nem a szociá.is elvek emelték föl a kormány­zás lehetőségének politikai magaslatára, de a háború utáni európai hangulatnak angol meg­nyilatkozása szólt a négy és fél millió ember szavazatával kifejezett akaratból. Az a meg­nyilatkozás, amelynek meggyőződésbe® kiin­dulási pontja belátta, hogy sem a konzervatív párt mesterségesen besziugigerált impoten­ciája, sem a Lloyd George eső utáni köpö- nyeglobogtatásá nem tud változtatni a 'mai diestruált és konstrukcióiban erőszakolt euró­pai helyzeten, dfe kel! jönnie, a sok elvszerü kijelentgetés és aggodalmaskodó fej csóvál - gatás után egy kéznek, amely nemcsak utat és irányt fog mutatni, de meg is légy in ti azo­kat, akii? a népek és nemzetek természetes érdekei ellen, .a friss, éltető széllel szemben kormányozzák a tépett vitorláin halót neki a zátonyos és sziklás partoknak. Ez a belátás adja meg az erkölcsi erőt ahhoz, hogy Macdonald .pozitív hatalmi alap nélkül iis cselekedni kezd. Nem nyúl radiká­lis eszközökhöz, nem szabdal bele operáló késével a kínzóit európai szervezetbe, d,e nem is ad kábító és pillanatokig ható mjék- ciófcat, die keresi a baj okát és mert biztos a diagnózisában, el akarja távolítani azokat a jelenségeket, melyek útját állják annak, hogy a seb be forrjon és az organizmus rendes vér­keringése, izom- és idegmunkája megkez­dődhessék. A deziinficiálásnák és gyógy'tásnak ezt a munkáját a legmakacsabb helyen kezdi, mikor a jóvátételek, a Ruhr-megszállás, a szepara­tizmus és a szövetségközi adósságok kérdé­sébe, ebbe az összebogozott problémiakaoszba világit bele és követel a rendhez és rende­zettséghez vezető uj szabályozást. Az akciói nem politikai és diplomáciai pózzal föl ékesí­tettek, de határozottak és kiszabottak. Nem­csak a politikának tárgyát alkotó hétköznapi emberek, de az eddigi iramot megszabó há­tai másságok is fölfigyelnek reájuk. A Park­ból és Brüsszelből érkező hírek szerint azt a benyomást keltik az emberben, hogy a Teje­lem és megtorpanás nélküli lovag: Poincaré megtorpant és politikájába egy eddig uj ele­met iktatott be: a kiélezett, kérdések le tom­pítására irányuló szándékot. A hírek még neim, nyújtanak tiszta képet, még elíeihözi a tökéletes perspektívát a diplomácia mai ta­kargató metódusa, de az eddigi híradásokból arra lehet következtetni, hogy Poincaré a belga kormány nyomására szánta rá magát politikájának bizonyos mérvű ' átformálására s hogy az európai politikának ama nem lehe­tetlen és valószínűtlen k alakulás a késztette meggondolásra, mely meiiett egyedül és izo­láltan ülhet hűséges faanultusávai, Benessel a nagyimul tu, de sivár jel emu antant romjaim. Mi a politikában soha sem tartjuk szeren- csésuek az optimizmus hangjának intonáiá- sát. Most sem tudnak örvendezni,'mert nincs pozitív és reális kép a tökéletes kibontako­zás útja felé. Von és látható egy-egy kiindu­lási pont, de ki tudja, végig birja-e majd szusszal és az angol politika jóakaratul támo­gatásával Macdonald a hosszú és nem sima utat s ki tudja, menny;re őszinte Poincaré uj orientációról beszélő szándéka? Egy jelenséget föltétlenül örömmel kell ■Iáinunk: azt, hogy az európai elsőrendűen kri­tikus problémák kezdőnek kikerülni a holtpont stádiumából. Ez elsősorban .a malinál bizto­sabb közérzést, stabilabb helyzetet eredimé- ti’yezhet, de hozzájárulhat ahhoz is, hogy azok a másodrendűvé degradált és m:a a nagy és viharos kérdések csatazajában sutbakerült politikai problémák előtérbe rukkolnak és a megoldást kívánó helyre lépnek. Ilyen probléma a nemzeti kisebbségek helyzetének kérdése. A nagy takarítás után Maodonalidnak ez is eiszébe főig jutni s e kérdés körül már ébredhetnek optiimisztiku- sább reménységek is, hiszen Macdonald ott állott az U.D.C. bölcsője mellett és ez aiz angol bákeegyeisület nemi utolsó programpont­jául vallja a nemzeti kisebbségi jogok töké­letes kiépítését. Vájjon eljut-e Macdonald i'dláüg, — elfut-e addig, hogy a mii életünk és sorsunk keser­ves problémájával szemben is a kitakarítás és rendbeszedés kötelességét fogja ismerni? Mán ¥@s£te®afési fúrási!? Amerikában Fali volt belügyi államtitkárt 120.000 dollárral megvesztegették — A petróleum körül tör­tént a panama —- Megindult a vizsgálat London, január 31. Az amerikai szenátus negyvenhat szavazattal harmincnyolc sza­vazat ellenében elhatározta, hogf a Shíctei^Ooporí olajkoueesszíóii visszavonja, mivel a Voa'iPssvJék'o'íy' körüíuiények között jutat ak a társaságnak, amelyek a csalás és a kor­rupció jellegét viselik magukon. Coolidge elnök megbízást adott Gregory volt állam- ügyésznek és Stawn híres chikágói ügyvédnek, hogy tegyék vizsgálat tárgyává a koncesz- sziók adományozása körüli eljárást. Fali volt belügyi államtitkárt, akit azzal vádolnak, hogy két részletben húszezer és százezer dollár vesztegetési pénzt fogadott el a Sinclair- csoporttól a koncessziók adományozása fejében és aki beteget jelentett, az amerikai kor­mány négy orvossal meg fogja vizsgáha ni, hogy megállapítsa azt, vájjon tényleg olyan egészségi állapotban van-e, hogy felelősségre vonása lehetetlen. Bethlen eipiifa a kdlcsBnfórgpfösohrftl Vihar a nemzetgyűlésen az Esküü-iigy miatt — Peidl Gyula Londonba utazott — Debrecenben potválasztás lesz Nagy Vince és Handel között Budapest, január 31. (Budapesti szerkesztőségünk telefonje­lentése.) A nemzetgyűlés tegnap esti ülésén az indemnitásnak részleteiben való megsza­vazása -után, folytatták a földreformnovella két hónappal azelőtt megszakított vitáját. G a á 1 Gaszton kifogásolta, hogy a tárgyalás alatt lévő javaslaton fontos módosításokat eszközöltek. Ezért kéri, hogy a javaslatot ve­gyék le a napirendről és újra való tárgyalás céljából utalják vissza a bizottsághoz. R u p - pert Rezső, ö s t ö r József, Szakács Andor, Horváth Zoltán és F a r k a s Tibor hasonló értelemben szólaltak föl. Nagyatádi Szabó István fökimivelésügyi miniszter és Bethlen István gróf miniszterelnök hozzá­szólása után a Ház úgy határozott, hogy Gaál Gaszton indítványát elveti és tovább tár­gyalja a javaslatot. Este nyolc órakor tértek át az interpellá­ciók meghallgatására. Eöri-Szabó Dezső fajvédő az Eskütt-ügyben interpellált és kér­te, hogy az ügyet mihamarább intézzék el. Majd egy névsort vett elő és az egységes­párt lármája és tiltakozása közben fölolvasta egy csomó képviselő és köztisztviselő nevét, köztük a miniszterelnök fiának a nevét is, akiknek szerinte szerepük van az Eskütt-ügy­ben. (Irtózatos zaj tört ki erre. Tömeges köz­beszólások az egységes pártban: „Maga re­formátus pap? Szégyelje magát!44) Nagy Emil igazságügyminiszter nyom­ban válaszolt az interpellációra. Kijelentette, hogy az Eskütt-ügyben február 25-ére kitűz­ték a tárgyalást (Az egységespárti képvise­lők igy kiáltanak Szabó felé: „Aljasság, amit maga cselekszik!14) Vétene a parlamenti szo­kások ellen, ha bármit is mondana, mert az ügy a pártatlan bíróság kezén van, amelyre semmiféle befolyást nem szabad gyakorolni. Bethlen miniszterelnök; Az igazság­ügyminiszter nyilatkozata után fölmentve ér­zi magát a válaszadástól, csupán azt jegyzi meg, hogy a vádlónak férfiason szembe kell néznie a vádlottal. Eöri-Szabó már egyszer a miniszterelnök feleségének nevét is emle­gette bizonyos dolgokkal kapcsolatban (Föl­kiáltások: „Aljasság!44 Podmaniczky Endre báró: „Örült!44) és bebizonyosodott, hogy va­lótlan, amit mondott. A szocialisták kivételével az egész Ház fölállva ünnepli Bethlent és elfogadja a vá­laszt. Eöri-Szabó a nagy zajtól eleinte nem tud szóhoz jutni, majd kijelenti, hogy Bethlent nem tendenciózusan támadja, csak azt sze­retné, ha az ügyet elintéznék anélkül, hogy Esküttet az őrültek házába záriák. Ezután B i r ó Pál terjesztette elő inter­pellációját. a külföldi kölcsön ügyében. Kér­dezte Bethlent, hogy hailandó-e londoni tár­gyalásait ismertetni, a kölcsön sikere érde­kében milyen lépéseket szándékozik tenni és végül kérte, hogy az SHS.-királysággaJ kö­tendő megállapodás lényegéről tájékoztassa a Házat. Bethlen István gróf miniszterelnök nyomban válaszolt az interpellációra: Az az álláspontja, hogy a kölcsönakció a gazdasági és a pénzügyi helyzetet meg fogja javítani és célra fog vezetni. Meg van győződve arról, hogy a nemzetgyűlés több­sége, ismerve a jegyzőkönyveket, helye­selni fogja az akciót. A magyar kormány Londonban a jóvátételre és törlesztésre nézve föntartást jelentett be. A kisantant csak a jóvátételről szóló pont ellen emelt kifogást, azt állitván, hogy Magyarország magasabb fizetésre is képes. Ez okozta, hogy az előbbi párisi tárgyalások befejezet­lenül maradtak. Páris után a kisantant Belgrádban tartott megbeszélést, amikor is azt a követelést emelte, hogy fölszabaditási tartozásainál neki is azokat a kedvezmé­nyeket adják meg, mint Magyarországnak. Jugoszlávia pedig külön jóvátétel! követe­léseket támasztott mozdonyok, kocsik és vasúti anyagok szállítására nézve. Ezt Ma­gyarország elfogadta azzal, hogy tizenhét éh fél év alatt törleszti kötelezettségét. Ez­által a kormány biztosította azt, hogy az ipari foglalkoztatni fogja tudni és a munka­bérek is az országban maradnak. A kisan­tant követelései között szerepel az úgyne­vezett helyreállítási követelés is, ami azt jelenti, hogy a katonaság által a háborúban elvitt anyagokat vissza kell adni, ha azokat még föl lehet találni. A fölszabaditási tarto­zások megállapításába Magyarországnak nincs beleszólása, azt a szövetségesek álla­pítják meg. Bízik abban, hogy e kérdéseket tisztázni fogják .A kölcsön húsz évre szól. A terhek alatt az összes terheket, tehát a fönt- említetteket is kell éreni, kivéve a háború- előtti magán- és állami adósságokat, ami kü­lönösen az első években igen csekély össze­get jelent. Fontos, hogy Magyarország sza­badon köthet szerződéseket. A szerződések aláírása a jóvátételi bizottság határozata után fog megtörténni, miután a népszövet­ség pénzügyi bizottsága eljött Magyaror­szágra, hogy a költségvetést megvitassa és a szanálási tervet velünk együtt megálla­pítsa. Ezután a kormány a nemzetgyűlés elé lép és kérni fogja a javaslatok jóváha­gyását és csak miután ez is megtörtént, kezdődhetnek meg a tárgyalások a külföldi tőkecsoportokkal. Mindaddig kéri a Házat, hogy a kölcsönakció nemze'gyülési bírála­tát függessze föl. (Helyeslés.) A mai ülésen 'folytatták a földreform- novella vitáját. Peidl elutazott Londonba A New-York Héráid jelentése szerint Peidl Gyula nemzetgyűlési képviselő, a szociáldemokrata párt parlamenti frakciójá­nak vezetője ma délelőtt Vámbéry RuSztem dr. kíséretében elutazott Londonba, ahol Macdonald miniszterelnökkel fognak tanács­kozni. Peidl, amint ismeretes, meghívást ka­pott Macdonaldtól. A Tőzsdei Hirlap beava­tott helyről arról értesül, hogy az angol kül­ügyi hivatal, amelynek vezetője maga Mac­donald miniszterelnök, az utóbbi napokban különböző forrásokból kért információt a magyar kérdésről. Elsősorban Károlyi Mi­hályiéi, aki mint ismeretes, jelenleg London­ban él és akinek annak idején maga Macdo­nald miniszterelnök szerezte meg a London­ban való letelepedéshez szükséges enge­délyt. Macdonald állítólag meghallgatta Kunfi Zsigmondot és Garami Ernőt, akik jelenleg szintén Londonban élnek. Garami hír sze­rint kijelentette Macdonaldnak, hogy ö mór évek óta távol el Magyarországtól es nincs módjában, hogy a kért fölvilágositásokat megadhassa. Azt ajánlotta azonban az angol miniszterelnöknek, hogy hallgassa meg a magyarországi szociáldemokrata párt vezé­rét: Peidl Gyula nemzetgyűlési képviselőt, aki föl fogja előtte tárni a magyarországi / 3 munkásság helyzetét és a kölcsör.ügyben föl fogja fedni a magyar szociáldemokrata párt álláspontját. Erre történt meg állítólag Peidl / meghívása Londonba. Peidlf mint ismeretes , itiO cseü-szl Koronáén fizettek ma, január 31-én: j Zürichben 16.6375 svájci frankot Budapesten 91600.— magyar koronát Becsben 204900.— osztrák koronát Berlinijén 12069700000000.— német márkát

Next

/
Thumbnails
Contents