Prágai Magyar Hirlap, 1924. január (3. évfolyam, 1-26 / 449-474. szám)

1924-01-12 / 10. (458.) Második kiadás

Szombat, Január 12. Ki felelős a háborúért? Egy amerikai szenátor szerint: Francia­ország és Olaszország Prága, január 11. Az amerikai Flearst-Iapok azt a hirt közük, hogy legközelebb angol és német illetékes ténjrozok közösen vizsgálat alá fogják ven-ni Londoniban azt a kérdést, ki felelős a háborúért. A lapok közük Owen szenátornak a washingtoni szenátusban el­mondott beszédét, amely a felelősség kér­désével foglalkozott. Owen ebben a beszéd­ben kijelentette, hogy az orosz és német titkos levéltárak anyagának föltárása után megállapítható, hogy a német császár nem­csak hogy nem akarta a háborút, de min­den igyekezete arra irányult, hogy azt meg­akadályozza. Németország megkezdte az el­lenségeskedést, mert Oroszország és Fran­ciaország mozgósításai- egy háború kezde­tét jelentették. A titkos levéltárak ada­taiból kitűnik, hogy az orosz és francia poli­tikusok el voltak határozva a háborúra és hogy a mozgósítást mint egy háború első cselekményét tekintették, amelyre már évek óta megfontolással készültek és amelynek terveit minden esztendőben megtartott kon­ferenciájukon kidolgoznák. A titkos okmá­nyok arra nézve is adatokat tartalmaznak, hogy a francia és orosz politika előkészítő lépéseket tett annak érdekében, hogy a há­borúért való felelősséget Németországra hárítsa át. Páris az uj Babilon Népvándorlás Franciaországba — Negyven­ezer magyar él Parisban — A hadiszer ipar rabszolgái Páris, január 11. Franciaország ismét otthona lett a kö­zép-, kelet- és délkeléteurópai országok des- perá'dóinaik. A budapesti francia konzulátus legutóbbi jelentése szerint a magyaroknak Párisba való özönlése az utolsó hat hónap­ban hatalmasan megnövekedett. A konzulá­tus minden nehézség nélkül megadja a vízu­mot azoknak, akik Franciaországban keres­nek munkaalkalmat A k rak ói francia konzu­látus arról számol be, hogy a galíciai zsidók a legnagyobb mértékben igyekeznek kihasz­nálni a ragyogó franciaországi konjunktúrát' és tömegesen kérnek vízumot /Francia- országba. Ugyanez áll a lengyelekről is, aki­ket már azért is szívesen látnak Francia- országban, mert iiyképpen gondolják meg­erősíteni a szövetségi viszonyt és kölcsönös megértést. A francia munkaügy: miniszté riuntnak a Journal Oíficieíben közölt statisz­tikája szeriül a lengyel munkások utazási költségeit részben maga Franciaország vi­seli. A csehek szintén erősen vándorolnak ki Franciaországba. Franciaország tehát óriás mágnesként magához vonzza a Kelet szláv és magyar tömegeit. Az o"aszókat, spanyo­lokat és portugálokat ellenben távol tartják Franciaországtól, sőt a romai és párisi kor­mány a lég utóbb megegyezett abban, hogy a kölcsönös bevándorást megszigorítják. A kivándorlók szörnyű sorsa Ha megvizsgáljuk, hogy mi az oka an­nak, hogy Franciaország igyekszik felszívni Kelet- és Dé keleteurópa munkaerőit, akkor ki.tinik, hogy azokra a francia iparnak sem­mi szüksége sincsen, mert elegendő munkás­sal rendelkezik. A szakszervezetek nem tö­rődnek ezekke! az emberekkel, akik tömeg- lakásokban kénytelenek lakni. Nyilvánvaló azonban, hogy valami oka mégis van annak, hogy a kormány hatóságok beleegyezésüket adják a külföldiek tömeges bevándorlásához. Jc enleg Parisban és környékén negyven­ezer magyar, nyolcvanezer lengyel, har­mincezer cseh. tizenötezer bulgár és hatvan­ezer galíciai zsidó van. Ezek az emberek a legszánalmasabb viszonyok között élnek Parisban, mert a remélt kitömő munkaalka­lom he yett csak rabszolgamunkát találtak. Túlnyomóan a hadiszergyárakban dolgoz­nak. Putöauxban, St. Cloudban és Surésres- ben. Az európai hegemónia megszerzésén lázasan dolgozó Franciaország utolsó söpre­dék gyanánt kezeli őket, akár a színeseket a háborúban. Még a „szövetségeseket** is le­nézi. mert általában a legalár and eltebb mun­kát végz’k. Ezek a külföldiek a legszigorúbb rendőri ellenőrzés alatt állanak és ha mun- kahe'yeiket elhagyják, kérlelhetetlenül ki­toloncolják őket. A francia h&diszerlpar nagy konjunktúrája A puteaux-i gyárakban éjjel-nappal dol­goznak. Ezeket az üzemeket a „Páris mel­letti Essen“-nek nevezik. A Schncider-Creu- zot hadiszeripari koncom most megszerezte a puteaux-i lőszergyárat, mely a legnagyobb Franciaországban. Itt dolgoznak a kis álla­mok munkásai azokon a fegyvereken, me­lyekkel Franciaország leigázni törekszik Európát. Ez a munka keserves és nehéz munka s ha a munkás felmond, már másnap kiutasítják Franciaországból. Ez emberek között sok az intellektuel,. ki hazájában nem tudott megélni. Szánalmasan tengődnek bé­rükből, mely legfeljebb arra elég, hogy egy­szer étkezhessenek naponta. A munkaidő tiz óra és katonai felügyelet alatt végzik a munkát, fia panaszkodnak, akkor azt mond­ják nekik, hogy „az országuk szabadságát megvédő fegyvereken dolgoznak a német veszedelem ellen**. Iia megszöknek munka­helyeikről, súlyos fogházbüntetést kapnak. A hadiszeripar igazi rabszolgái ezek, mely ipar a kisantamt számára most óriási rende­léseket készít... Páris, az uj Babilon ... Brosch tervezete uem volt Ferenc Feruinánd végleges program) a Polzer-íloditz gróf helyreigazítása — Rövide­sen megjelennek Polzer emlékiratai Prága, január 11. Ferenc Ferdiwiátodinák a Neues Wiener Journalban ismerte tett u/raillkodói programja érthető módon nagy feltűnést keltett. Polzier- Hodiítz gróf, Károly kiirály ka-büne tiirodáiáinak volt főnökié most tójelentet% hogy a Jour­nalban közölt okirat nem azonos Ferenc Fetr- dinánd végleges programjával, hamem csak Brosdh alezredes, a katonai iroda főnökének tervezete, amelyen Lamimasidi még siókat váíl- 'toztatoiít A végleges programi Ferenc Fetndd- nánd okmány tórában van, de Polzer kéziében tartja animalk szövegét és ügy miegáHaplíhaftfra, hogy lényegesen különbözük a nyilvánosságra hozott szövegtől. Po’lzer-Hoiditz gróf beje- !öntette, hogy a jövő évben Liládra az emlék­iratait, amelyekben kíközlii mindazokat a ja­vaslatokat, 'amelyeket a trónörökös bizalma­sai uralkodói program gyárán* indít anyáztak. Valamennyien az osztrák oentraffista poí.itilká- hoz való visszatérést jaivasolíiálk. ÍV. Károly király nőm fogadta el ezeket a.z indítványo­kat, atrmlkoir Poüzer jelentést beüt neki róüuk és azt váttaszohta, hogy már nem aktnáliiisiaíí és az eseményeik tuiliíalaiditak őket. Károly ki­rály egyúttal kijelentette, hogy magyar koro­názásaikor tett esküjét élete végéig meg. fogja tartani ' Pölzer gróf a Ferenc Ferdlnáindúak- át­adott memorandumok szerző!: közül többeket meignevez; ügy péfldául Vajda volt román nem* zébiségi képviselőt, a későbbi romáin ménisz- tere'lnökjöt. Vajda azt kivárnia a trónörökösta, hegy a magyar „álfaimjotgi den:agóg*iát“ sem- m'sítse meg és az életével is hágandó blzto- siitani, hogy az általános váílaisizitói jog tör­vénybe Iktatása után a legveszélyesebb „lá­ziad ók“ is befognak hódolni. A faf megállapítása a vérsejtek összetételéből A vérsejtek reakciója és a faji hovatartozás Moldován kolozsvári egyetemi tanár kísér­letei Mármarosszlget, január 10. Moldován tanár, a kolozsvári Pasteur- intézet igazgatója, aki már bécsi egyetemi tanár korában ismertté tette a nevét orvos­körökben, legújabb kísérleteivel azt igyek­szik kimutatni, hogy az emberi vérsejtek el- helyezödésbéli és figurális arányaiból egy szérum segítségével pontosan kimuta Iható, hogy az illető ázsiai vagy európai fajhoz tartozik-e. Moldován tanár már régóta fog­lalkozik ezzel a kérdéssel és programszerűen végzek kísérleteinek nagyszerű eredményei is vannak már. Kísérletei nyomán pontos és részletes táb ázaiot készíted: a Románia te­rületén lakó nemzetiségek faji hovátoríozó- ságáról. A táblázat felsorolja még, mely nemzetek mily sorrendiben állanak közel a tiszta európai, melyek pedig az ázsiai fajhoz. Moldován tanár ezzel a módszerével nemcsak a faji osztályozódás kérdését alkar­ja megfejteni, hanem néptörténeti vonatko­zásban is érvényesül szérumát. Vérvizsgá­lat nyomán ugyanis ki tudja mutatni azt is, hogy mely népek vannak rokonságban egy­mással, sőt az egyes családok vérségi kap­csolatait is megállapítja. Néhány héttel ezelőtt Mármarosszigeten járt Moldován professzor első asszisztense, Manuila dr. Pasteur-intézeti főorvos, aki e kísérleteknél főműink a társa a professzornak. Manuila tanársegéd lile dr., a mármaros- szigeti kórház igazgató-főorvosa segítségé­ivel bejárta a környélken levő falvakat, ahol !abszolút tiszta rutén és román nemzetiségű 'egyéneket kutatott. Az autón kivonult orva­ink nagy körültekintéssel választották ki az embereket, akiknek ia vérét a kísérletekhez felhasználhatták és sikerült is Felsőronán, majd Bisztrón 10—10 fajrománt, illetőleg faj- rutént találniok. Manuila dr. utasításai alap­ján mos* Ilié főorvos folytatja Mármarosszi- geten a rendkívül érdekes kísérleteket. MAPiliiitgü Útközben Hja, bizony nekünk nem telik más osztályra, csak a kombinált I. és Il.-ra. Ami azt jelenti, hogy olyan vasúti osztályra váltunk jegyet, ha utazni akarunk, amelyik az I. és II. osztály ösz- szeadásából jön ki. Nem baj az. Sokszor olyan diskurzusokat les­het ott el az ember, hogy felér azzal a kis ke­ményjeggyel, amelyet a fapad jelent így jártam én is a közelmúltban. Utaznom kellett Gömörországba, ami nagy dolog a mai világban, mert fel kell kanyarodni Ruttkának, onnan le Losoncnak. Ülhet az ember eleget, ha Szlovenszkó legkeletibb részéből Bá­tyiba akar jutni. Egy himnusz miatti üléssel csaknem felér. Harmadikon utaznak — úgy látom — a „de­mokrata" érzésű katonatisztek is. Legalább a mi fülkénkben kettő is utazott élénk diskurzus kö­zepette. Nem szégyenlem a hangos szót magarn se és — bár neon adnának el az államnyelven sem — csak magyarul diskurálok én urndenkivel. Ha tudnak a szomszédaim magyarul, jó, ha nem tud­nak, hát akkor — szundikálok vagy olvasok. Jelen esetben tudtak. Es beszélgetés közben fel-felkerült az is, hogy miként is volt régen. A „magyar állam" szavak is előfordultak a beszél­getésben, mire az egyik' tiszt erősen fülelni kez­dett. Ugylátszik, érteit magyarul. Úgy, mint én cseh-szlovákul. Egyszer csak hallom, hogy kérdezi a társát (persze csehül): — Tudod-e, mit jeleni némelyik vasúti kocsi oldalán az a három betű: „M. Á. V.?“ Azt, hogy: „Menjünk Azsiapa visza.“ így mondta magyarul, ahogy leírtam. Meg­szólaltam: — Nem, hanem azt jelenti: „Másvilágra Át­szállító Vállalat." Régen igy mondtuk. Mra ezt jelenti: „Majd Ad Valaki!" Csend lett a vagonban. A hangos főhadnagy is elhallgatott. Ugylátszik, váratlanul érintette, hogy én, a vadmagyar kinézésű ember, tudok — az állaim nyelvén. Ettől kezdve csendesebb lett a szó. En is másokkal kezdtem el diskurálni. Hallom azonban, hogy Csorba után élkezdik dicsérni a szép „riása kraüftát." Es' a Vág ..mellett futva, annak eredet-érő', szépségeiről folyt a sző. Egy utitársam. aki mindeddig szótlanul ült, fizimiskája után Ítélve fiatal tanító lehetett, egy­szerre beszédes lett és készségesen magyaráz- gatta a Vággal kapcsolatos dc’gokat. Mondhat­nám, ő lett a szóvivő. A szeme ragyogott, az arca kipirult, úgy nekilelkesedett. Látszott a nagy igyekezet belőle. Meg akarta ismertetni a cseh tisztekkel a gyönyörű Vágót. Még legendát is mondott róla. Elvezettel hallgattam és arra gondoltam, lám, ez a fiatal ember milyen büszkén és milyen ön­érzetesen beszél a fenséges Tátráról, a csobogó Vágról. Az ö Vámjukról A szlovákok Vágtáról. Egyszerre csak másfelé terelődött a. szó. Az elébb meglepetésszerüleg ellia liga itatott tisztem mérges pillantásokat lövelt felém. Ugylátszik, meg­állapodott már magában az ellenem intézendő stratégiai támadás mikéntjében. Azt gondolta, hogy liptói vagyok. Mert jelentős rám-rámpislo- gássail a magyarónckról kezdett hangosan tár­gyalni. * _ Borzasztó nehézségeink vannak. Ezek a szlovák katolikusok, akik az intelligenciához tar­toznak, mind magyarónok. Nekünk csak a mtive- let'enje marad igaz barátunk. De azzal meg mit érünk? — mondta szóról-szóra. Egy befelé való mosolygással könyveltem el a szlovák-cseh barátság e frappáns megnyilvánu­lását. A demokrata tisztek igy gondolkoznak és igy — beszélnek is. A beszélő tiszt várta, hogy e belémkötésre reagálni fogok. Tévedett. Es meggyőződött magá­ban, hogy nem szlovák inteüigens vagyok, ha­nem csehül is tudó magyar. Azzal sikerült őt ilyen „testvéries" nyilatkozatra ugratnom, hogy Tgló táján dallamosan szóltam a kondoktorhoz. De ni, tni lett az én előbb lelkesen beszélő fiatal nőtársamból? Hallgatag, sápadozó, boron- homloku ember. Úgy gubbasztott a helyén, mint egy álmos varjú. A tiszt ur nyila — úgy veszem észre — ö( sebezte meg. Egy hang nem sok, de csak annyit se bocsátott ki többet a száján az én fiatal em­berem. Rá se nézett a tisztekre többé. Mikor Rózsahegyen leszabott, utána mentem és a leszállónál ezt kérdeztem tőle magyarul: — Mi a foglalkozása kedves öcsémnek? — Szlovák intelligens ember vagyok — fe­lelte Keserűen és búcsút intett a kezével. Visszaültem a helyemre és azon gondolkoz­tam, hogy mégis jó a harmadik osztályon utazni. Milyen kis tragédiákat láthat meg az ember. Kukucska. — (A prágai meteorológiai intézet idöjóslása) január 12-érc: A jelenlegi időjárás változatlanul tovább tart. — (Főúri esküvő.) Budapesti szerkesztőségünk jelenti: Vajai és luskodi Vay Miklós gróf császári és királyi kamarás örök hűséget esküdött luznai, reglicei és osgyáni Luzsénszky Margit bárónő­nek a Kálvin-téri református templomban. — (Asztalos Béla komáromrnegye’ alis­pán búcsúztatása.) Komáromi tudósítónk je­lenti: A megszűnt Koimáiromvármiegye utolsó alispánja, Asztalos Béla, aibból az alkalomból, hogy e megyét Esizíieirgoimimegyével egyesí­tették, hiiya'taSá'tól megvált és nyugalomba vonult. Koínárcim-Ujváros egész tisztviselői kara és magyar társadalma a legnehezebb szívvel fogadta, ez elhatározást; a várme­gyei tisztikar a napokban megható búcsút vett szeretett alispánjától. Karosiay Miklós megyei főjegyző gyönyörű beszédben veit búcsút a távozó alispántól, akinek a tisztikar nevében művészi kivitelű ezüst emftéktiáirgyat nyújtott át. Asztalos Béla alispán megindulva mondott köszönetét kartársainak ragaszkodó szeretetéért és kérte őket, hogy tartsák meg további barátságukban és emlékükben. A se- gédlhivatailii személyzet nevében Pinkát Teréz díszes csokrot nyújtott át a vármegye nép­szerű és közszeretetnek örvendő aítepámjá- nak. — (Márciusban uj községi választások lesznek Érsekújváron.) Érsekujvári tudósi­tónk táviratozza: Az érsekujvári község: vá­lasztást a nyitrai zsupán megsemmisítette és elrendelte, hogy az uj választásokat március 2-án tartsák meg. A városban óriási a íölhá- boredás a zsupán intézkedése ellen, mert a választás megsemmisítésére nem volt sem­mi ok. — (A görög királyi pár Nápolyban.) Ró­mából táviratozák: A görög királyi pár, mely e napokban érkezett Rómába, Nápolvba uta­zott, hogy részt vegyen Konstantin király emlékére rendezett ünnepen. — (A vefszi herceg Mlüerand elnöknél.) Parisból táviratozzák: A velszi herceg, aki Óbester earl név alatt tartózkodik Parisban, csütörtökön meglátogatta Miílerand elnököt. — (A szlovenszkói és ruszinszkéi zsidó hit­községek belső viszályai.' A pozsonyi és munká- csi országos irodák kötelékébe tartozó zsidó hit­községek ellentéteit csak kiélezik azok a viszá­lyok, amelyek a hitközségeken belül dúlnak. A zsidó hitközségek életét a modernizmus és a kon­zerv, atizmus ellentétes irányzatai zavarták meg újabban oly erővel, hegy e belső harcok zajától már a sajtó is hangos. Tulajdonképpen‘a modern, demokrata irányzat küzd a régi rendszer önké­nyességei ellen, amelyek. főképpen a következő .sérelmekben jutnak .kifejezésre.: A medernek har­cot folytainak a régi, patriarchalis választói rend­szer ellen, mely cenzuson alapul. Az évi egyenes hozzájárulás a hitközségeknél 40, azaz negyven koronát tesz ki, amit a szerényebb osztály nem tud megfizetni. A passzív választójog pedig oly nagy bekebelezési járulékra van kötve, hogy ezt egyáltalában nem bírják a szegényebb sorsú hit­községi tagok. Az utóbbiaknak egy további pana­sza a tulnagy husfogyasztási adó (gabela), mely a marhahús kilója után két koronát tesz ki. A modernek harcolnak a templomi székek bérbe­adása és az örökös templomi helyek rendszere ellen és minden sérelmek megszüntetését követe­lik. A szlo.venszkói és ruszinszkói hitközségek e vitás kérdések eldöntését Bródy Henrik dr. prágai főrabbitól kérték, aki a modernisták pártjának adott igazat. Ezzel a viszálykodó pártok nem elé­gedtek meg, hanem Bródy főrabbi döntését Meyr és Kuk jeruzsálemi főrabbik elé terjesztették, akik értesülésünk szerint szintén a modernisták köve­teléseinek jogosságát ismerték el _(A FlitSer-puccs fovádlottai a vádlottak padj án.) Berlinből táviratozzák: Müncheni lapjeíentések szerint a Hitler-féle hazaárulást pör első tárgyalásán a következő vádlottak fognak a vádlottak padján ülni: Ludendorff tábornok, Hitler, Pöhner, a legfelsőbb tör­vényszék tanácsosa, Frick dr., Ludendorff mostoha-fia, Weber dr„ az „Oberland“-szö- vetség vezetője, Röihne kapitány, a „Reiclis- kriegs Flagge“-szövetség vezetője és Bruck- uer hadnagy. — (Hétfőn kezdik meg az U’ain-pör tár­gyalását) Budapesti szerkesztőségünk je­lenti telefonon: A budapesti törvényszéken Lenger tanácsa hétfőn kezdi meg az Ulain- ügy főtárgyalását. — (Sikkasztó cseh főmérnök.) Pozsonyi 'tudósítónk jelenti telefonon: Voda Gusztáv főmérnököt, aki a pozsonyi minisztérium közmunkaügyi referálásához volt1 beosztva és százezer korona elsikkasztasz után már régebben megszökött Pozsonyból, a zágrábi rendőrség a pozsonyi rendőrség köröző le­vele alapján letartóztatta. A sikkasztó fő­mérnököt a pozsonyi államügyészség fog­házába fogják szállítani. — (Lemondott a kínai kormány.) Pe­kingiből jelenti a Havas-ügynökség, hogy a kínai kormány lemondott. — (Hógolyók a berlini szövetségközi ellenőrző bizottság tisztjei ellen.) Ferimből jelentik: Tegnap délelőtt a Bellevue-uton a járókelők hólabdákat dobáltak az automo­biljukba lépő szövetségközi ellcnörzöbizott- sági tisztekre. Három tettest sikerült le­tartóztatni.

Next

/
Thumbnails
Contents