Prágai Magyar Hirlap, 1924. január (3. évfolyam, 1-26 / 449-474. szám)
1924-01-19 / 16. (464.) szám
Szombat, Január 19. 3 Fegyverraktárt foglalt le a budapesti rendőrség A rejíegetők statáriális bíróság elé kerülnek Budapest, január 18. (Budapesti szerkesztőségünk telefonje- lentése.) A rendőrség tegnap éjjel a Ferencváros két lakásában házkutatást tartott, mely alkalommal nagyobb mennyiségű fegyvereket és robbanószert foglalt le. Több egyént előállítottak a rendőrségen. A kiadott hivatalos jelentés szerint a házkutatás alkalmával kétezerötszáz éles töltényt, huszonnyolc katonai fegyvert, tíz dlnamiípatront és körüíbe'ül egy félküo- gram dinamitot foglaltak le. Ezeket a veszedelmes robbanószereket a statárium ki- terjesztéséről szóló rendelet megjelenése után sem szolgáltatták be, a rejtegetők tehát a statáriális bíróság e’é kerülnek. A főkapitányságon a nyomozás teljes erővel folyik, a nyomozás érdekében azonban sem a letartóztatott egyének neveit, sem azokat a lakásokat, amelyekben a fegyvereket megtalálták, nem közük a nyilvánossággal. A leleplezett fegyverraktár ügyében hat fiatalembert és egy nőt állítottak elő a rendőrségen. Az Esti Kurír arról ir, hogy az előállítottak mond egyike tagija az Ébredő Magyarok Egyesületének. Az előállítottak között van Gyallay Mihály, az ÉME egyik tisztviselője is. verkezve és szó nélkül lövöldözni kezdtek. A golyók közül az egyik eltalálta Vozemi- lek László igazgatót, aki nyomban elterült a földön. Ugyanebben a pillanatban Matu- lák András pénztáros fiókjába nyűit, ahonnan revolverét akarta előrántani. A rabiók észrevették ezt a mozdulatát és egyikük Malulákra lőtt, akinek karját fúrta át a golyó. A bank helyiségében a pénztároson és az Igazgatón kívül még három tisztviselő tartózkodott, akik a rémülettől valósággal kővé meredve nézték a történteket. A további események filmszerű gyorsasággal peregtek le. A rablók átvetették magukat a pénztárhelyiséget elzáró korlátokon, megrohanták a nyitott Wertheim-szekrényt, ahonnan százhetvenkétezer koronát markoltak ki és pillanatok alatt elrohantak. A banktisztviselők csak pár perc múlva tértek magukhoz, mikor is telefonon értesit- tették a csendőrséget a történtekről. A csendőrség nyomban kiszállt a helyszínre és hozzákezdett a nyomozáshoz. Egyidejűén értesítették az esetről a pozsonyi államrendőrség bűnügyi osztályát is, amely még tegnap este igen sok detektívet küldött ki Nagytapol- csányba. A nyomozás teljes erővel folyik. Állítólag a nyomozó hatóságok tnár a tettesek nyomában vannak. Két egyénről, akit gyanúba vettek, megállapították, hogy nem tartózkodtak otthon. Az elrablóit pénz a következő címletekből állott: huszonkét darab ötezer koronás és harminchárom darab ezerkoronás, A többi százkoronás volt. Vozemilek igazgató sérülése igen súlyos. A rablók revolvergoíyója jobbszemébe hatolt be, amely kifolyt. Ma délelőtt beszállították a pozsonyi állami kórháziba Matulák pénztáros sérülése szerencsére könnyebb. Lakásán ápolják. A hihetetlen vakmerőséggel végrehajtott rablás az egész környéken :gen nagy izgalmat keltett. Robbanás a diósgyőri vasgyárban Ellentétes hírek a katasztrófa nagyságáról — Emberéletben nem esett kár. — Rövidesen ismét megkezdődik a munka Ki felelős az éhező nyugdíjasokért? A Prágai Magyar Hir'ap munkatársa Sekac tátraaíjal nagyzsupánnál — A zsupanátus mindent megtett — A pozsonyi vezérpénzügy:gazgalóság október 9-től utalhatott volna, de Budapest, január 18. (Budapesti szerkesztőségünk telefon- jelentése.) Tegnap délután a diósgyőri vasgyár v*ill a n ykö zporatj á b an az olajkapcsoló ismeretlen okból fölrobbant. A robbanás következtében a gépház kapcsolókészüléke és a központi villámostelep elpusztult. A munka az egész vasgyárban megszűnt. Hatezer munkás kenyerét veszti. A Baross-aknában, a perecesi és a ra- dosíyáni bányákban vaksötétség vara. A bányákat a vizelömilé-s veszélye fenyegeti, mert a viilanyszivattyuk nem működnek. Arról, hogy a robbanásnak emberélet is áldozatul esett volna, eddig nincsen hir. A miskolci tűzoltóság teljes készültséggel hozzáfogott a tűz lokalizálásához. Az eddigi megállapítás szerint a kár sok milliárd koronára rúg, A Nemzeti Újság Miskolcra küldött tudósítója jelenti: Az olajkapcsoló valóban elPozsony, január 18. (Pozsonyi tudósítónk telefon jelentése.) Tegnap este hét órakor álarcos rablók hatoltak be a nagytapolcsányi Amer.kai-Cseh- szlovák bank helyiségeibe, megsebesítették a bank igazgatóját és pénztárnokát, majd százhetvenkétezer koronát elrabolva, megszöktek. A vakmerő rablás következőképpen történt: awBMM—t—■——■——— Imin Kmmamnmammmmm pusztult, a nagyarányú üzemzavarokról szóló hírek azonban túlzottak. A robbanás következtében keletkezett tüzet a miskolci tűzoltóság idejében eloltotta. A fölrobbant kapcsolót még ezen a héten rendbehozzák. Arról, hogy a diósgyőri vasgyárban és a bányákban beszüntetik a munkát és hogy hatezer munkás kenyerét veszti, nincs szó. Az Uj Nemzedék je'IenM, hogy a robbanás a báinyarraunkásolk körében igen nagy 'izgalmat ke.tett. A miskolci tűzoltóságnak a tüzet sikerült teljesen lokalizálni. A nyugalom ma délelőttre helyreállt. Emberéletben szerencsére nem esett kár. A bá- íiyaőrségeknek megfeszített munkával sikerült a tárnákat megmenteni az árvíztől, amely annál nehezebb munka volt, mert a viflamosszivattyuk nem működnek. A gyár igazgatósiáigia remélj, hogy a munTegnap este pár perccel hat óra előtt a bankban egy ügyfél jelent meg, aki negyvenezer koronát helyezett el folyószámlára. Alig távozott, újból fölpattant az ajtó és három marcona alak jelent meg a küszöbön, akik közül egyik álarcot, a másik kettő pedig igen tömött és feltűnően nagy fekete álbajuszt viselt. A három idegen revolverrel volt ielfegyLiptószentmiklós, január 18. A Prágai Magyar H rliapban Fodor Miík- ó'S, lőcsei tudósi tónk, több cikket irt a tátra- al'jai zsupa nyugdíjasainak szomorú helyzetéről, k:i!k nyugdíjaik kiutalására imndezidieig hasztalan várva, ingóságaikat is eladják már, hogy ínségükön pH. ama tavikig segítsenek. Sekac János dr. tátraialjai raagyzsupán a cikkek hatása alatt magához kérte tudósítónkat Liptószentimiklósra, hogy a nyugdíjasok helyzetiét vele megbeszélje. A tárgya.ások alatt megállapítást nyert, hogy a nyugdijak ki nem utalásáért nem a zsupanátust terheli a felelősség és mulasztás, hanem a pozsonyi ve- zérpénzügy'gazigatós ágot. Tudósítónknak alkalma volt a zsupaná- íusl főszámvevőség aktáiból megállapiíam, hogy a zsupánátusi főszámvevőség már augusztus 8-án elkészítette felterjesztését a nyugdíjasok ügyéiben és azt a kimutatásokkal együtt megküldte a pozsonyi vezérpéraz- ügyigazgatóságnak. A zsuipanátirs gondoskodott arról Is, hogy a nyugid'ijkiutalások zavartalan menete biztos itassák. A nagy kimutatásokat tizenhat példányban leirattá, hogy mire a vezérpénzügyigazgatóság utalványozása 'elérkezik, azok aiz adóhivatalok rendelkezésére álljanak. A nyugdíjasokra vonatkozó még Irányzó adatokat a zsupanátus szintén beszerezte és október 9-én felküldte a pozsonyi vezérpénzügyigazgatóságnak, mely tehát október 9-től minden akadály nélkül utalvány ózhatta volna az újból megállapított teljes egészében a pozsonyi vezérpénzügy- :gazg.a.óságnál tőrként. Se&iac zsupán közölte munkatársunkkal azt is, hogy léves a nyugdíjasoknak az a feltevése, hölgy a járulékaira vonatkozó értesítést a zsupanátus utján kapják kézhez, mert azokat a pozsonyi vezérpénzügyigazgatósáig- malk keli postán k’kézbesitenie. A zsupán végül is munkatársunk j.leniélében azt az utasítást adta referensének, hogy azonnal készítsen sürgető átiratot a pozsonyi vezérpénzügyigazgatósághoz és a nyugdijakat, annál is inkább, mert az elintézést a hivatalos lap is közölte. A mulasztás tehát kát rövidesen fői lehet venni ReveSvares rablék 172000 koronát raboltak el egy bankbél Megsebesítették a bankigazgatót és a pénztárost — Hihetetlen vakmerőséggel hajtották, végre tettüket — A detektívek a tettesek nyomában vannak Kiszállottak a szánkókból s az ordító szélben fölkapaszkodtak a viskó felé. — (Utalómban vagyunk —■ nyitott be Mihály bá. Meleg, mint a feredő ... Nagy fahasábok ropogtak a havasi pajta közepén. Ette a láng a száraz fenyőt s gyám taszag áradt el a fa sóhajábn. — Brassayné vagyok Szárhegyről — mutatkoztak be az asszonyok egymásnak. — Ilonka lányom ... Csak fitos orrocskája látszott ki a nagy- kendő'bőí. Olyan volt, mint a piros paprika, de nagyon helyes. — Emitt meg az urfi — előzte meg Mihály bá a tekintetes asszonyt. — Híres gyiák — sandított büszkén a kisasszony felé. — Viszem a zárdába — göngyölte ki lányát Brassayné. — Megfázott szegényke... Gyönyörű szöszi fej tűnt elő. A tűz fénye szikrázni kezdett dús aranyhaján. A vén kocsis laposat pillantott s kiment, hogy a szánkót kivontassia. — Gyengélkedik s nekem kellett elkísérnem Pistikét — mentegette urát a tekintetes asszony, ahogy a tűz mellé telepedtek. — Pis-ti-ke? — szégyenkezett a diák magában. — Micsoda Pistike? Csinos legényke volt. Serkedzett már valamelyest a bajuszkája is. A kisasszony rálopta mosolygó szemét. — En özvegy vagyok — mondta Brassayné szomorúan. A füst barnán reszketett a szelelőlyuk felé, mint az aggodalom, ani beárnyékozta az özvegyasszony homlokát. Szikrák repültek ki vele, hogy meghaljanak a hóíergeteg- ben, mely dühödten fújt és tutult odakint. — Hányadikba tetszik járni? — kérdezte Pista diák a kisasszonytól vakmerőén. — A harmadikba — engedte le pilláját szemérmesen. — És kegyed? — Én az ötöd'kbe ... Az anyák az ítéletidőről diskuráltak. — Hogy telt „Nagysád“-nak a karácsonyi vakáció? — udvarolt a diák. — Köszönöm ... Nagyon kellemesen ... Elpirultak mind ia kelten, vagy lehet, hogy csak a tűz visszfénye biborodott ki arcukon. — Jönnek a szánkók! Szegény lovak... —• szánakozott Brassayné. Ott csilingelt a csengettyű már a pajta előtt, rekedten szólt, náthát kapott a fagyban. Dobogás hallatszott a pajta mellől, a havakat a fatartó színbe kötötték. — Jó estét — köszöntött be a favágó illedelmesen. — Megsegített ez a jó ember — tette le Mihály bá az elemózsiás tarisznyát. Hanem megfizetjük, de meg az Isten is... — Nekem nem kell — szólt a székely büszkén. — Örvend az ember, ha vendége vagyon... Kirakták az elemózsiát. Sült tyuk. Récecomb. Málnás palacsinta. Amott meg verőmalac, kürtöskalács, meg mi-egy-más. Italok. Jó fenyőviz. Két üveg bor. A lovak is zaboznak a színben. No, tutulhat a fergeteg! — Hogy az Isten meg ne áldjon minket, arról szó sincs! — csavarta ki Mihály bá a kulacs nyakát. Ettek. Ittak. Lakmározta'k. Vendégül látták a derék favágót is. Átjárta őket a szent tüzsugár s megtöltötte lelkűket az élet örömével. A sziverősitő se kutya. Kicsi házban sok jó ember megfér. Nyájas jókedv ragyogta be a favágó kunyhóját. — Én imádom a fergeteget — szavalt a diák a kisasszony mellett és ujjnyi borocskát csempészett a poharába. — Kegyed is szereti? — Szeretem — bólintott a kisasszony a fiú kedvéért. — De a kikelet is gyönyörű... — Szép a rózsanyilás — mosolygott lelkében az öreg kocsis. — Jó volna most odakint hólapdázni,.. suttogta az urfi. — Mit gondol, Ilonka?. 1 Összenéztek. Csillag tündöklőit a tekintetükben. A kisasszony megértette az urfit s lehunyta selymes pilláját. De megértette Mihály bá is az öreg leikével a két fiatal szivet... — Lefekhetnénk, hogy reggel friss erőben keljünk — mondta asszonyának s fekvőhelyet is készített a kunyhó jobb sarkában. Ott meg a kisasszony aluszik az édesmamájával ... Elfeküdtek a zizegő szalmán, a meleg takarók közt. Maga Mihály bá virrasztóit, hogy ki ne aludjék a tűz. Úgy ült fehér szakáiéval a ringó fénypásztában, mint valami mélázó dervis — aztán ő is elhanyatlott a könyökén. Tücsök cirpelt a boronák alatt. Éneke aranyfütyürü. Bizonyosan az ébresztette föl az urfit: nagyóvatosan felült a fekhelyén. Csak halkan szól a kis tücsök s lám, a kisasszonyt sem engedi nyugodni. Fölemelte aranyhajkoronás fejét óvatosan és az urfira tekintett. És most mindketten Mihály bá-ra néztek. Horkolt az istenadta. Az öregembert hamar elnyomja az álom. Kinyílt az urfi szeme, mint a tüzes liliom s tán a kígyó sem tud olyan simán csúszni, ahogy őkelme kibújt a takarók alól. A kisasszony megijedt és intett, hogy feküdjék vissza, de az urfi az ajtó felé osont elszántan. Néma játékkal hivta. —-Nem merek — mutatott a kisasszony a mamájára. — Fölébred ... Rázta aranyszöszi fejét, de Pista diákot nem olyan riyiistbordában szőtték, hogy visszariadt volna. Némán esdekelt, hogy csak jöjjön, bátran jöhet, valamit akar mondani neki — egyben tudatta azt is, hogy inkább megfagy odakint, de szégyenszemre egymaga vissza nem jön ... A fareteszt félre tolta és kilop ódzott a keskeny résen. Látta még csalogató ujját a 1 kisasszony, aztán behajtott az ajtó csöndesen. — Mit tegyek, Istenem? — reszketett gyüsziinyi ajka. Fütyült a szél, de százágu füttyében ott cirregett a diákgyerek hívogató füttye is. Ahogy a madár csalogatja az ö párját. A kisasszony mélán nézett a szivárványos tűzbe, aztán könny rezzent meg ábrándos szemén. És kiment utána, — Édeseim... — motyogta álmában Mihály bá. A szél bekiáltott a favágó házába: Brassayné, keljen föl! De az anyák aludtak. A fiatalok pedig szorongatták egymás kezét a kunyhó biitüjénél. — Imádlak — suttogta a diák. És a kisasszony a Rigóajku Herceg mellére hajtotta fejét szótlanul. — Akar-e a feleségem lenni? — Akarok ... A diák fölemelte kezét, mint valami drámai hős és az éjszakába mutatott — Eljegyzem... Tanúm a fergeteg! — De maradjon titokban... — esdekelt a lány. — Titok marad — kötötte le férfiúi szavát — De eljövök érted... Esküdj meg, hogy hű maradsz hozzám! Csók csattant el a íergetegben. — Esküszöm ... Délhegy ormán fölhangzott a kárhozott barátok kórusa. Lakodalmi dalt énekeltek. Aztán csönd lett. A szél bebújt a barlangjába, onnan dugdosta ki fekete fejét. Mindenható Szerelem! Sugárzás támadt az éjszakában s a hófelhők közül kiragyogtak a pásztorcsillagok. A hóvirág sóhajtozott a föld alatt... És a fiatalok a kunyhóba surrantak. > — Mi az? — nyitotta föl álmos szemét Brassayné. — Ki jött be? Ilonka már a helyén feküdt. — Én — mondta Mihály bá csöndesen.
