Prágai Magyar Hirlap, 1924. január (3. évfolyam, 1-26 / 449-474. szám)
1924-01-18 / 15. (463.) szám
Péntek, fanuír 18. Félhivatalos vélemény az ótátrafüredi értekezletről Prága, január 17. A szövetkezeit ellenzéki pártok megyebizottsági tagjainak ótátrafüredi értekezletével majdnem valamennyi cseh lap foglalkozott A félhivatalos Ceskoslovenská Répátokká külön kommentárt is fűz jelenléséhez, amelynek bevezető soraiban ezeket olvashatjuk; — A megyei képviselőtestületek magyar tagjainak ótátrafüredi kongresszusa semminemű szenzációt nem hozott, noha több oldalról szenzációt vártak. A kongresszuson nem hangzott e! küzdelemre való fölhívás a szlovák elenzékhez, (a megyei képviselőtestületek szlovák néppárti tagjaihoz). Ez érthető és már rá is mutattunk' arra az okra. amiért a várakozóknak csalódtok kell. A választások utáni helyzet nem kedvező a magyarén elemeknek a szlovák néppárt porti- kájában való érvényesülésre, mert a szlovák ság ez a része, ak'k sz’ovák néppárt akaí választottak, már látják választásuk következményeit és elerőílenedtek az újság- és egyéb küzdelmekben. Ezek főképpen a szlovák néppártnak ama tagjai, akik mérsékelt irányzatúak és akiket nem fertőzött meg a Tuka féle bűn. N’ncs kizárva, hogy Juriga ismeretes cikkének eredete is ebben vám Az értekezlet lefolyásának ismertetése után a félhivatalos őszefoglalja véleményét, amely így hangzik: — Tehát csalódás. A csalódás azonban elsősorban az ellenzék oldalán van, amely érzi, hogy ma nagyon veszé'yes megtartani azt az irányzatot (legalább kifelé), amely régebben megfelelt. Ez nem a kijózanodás jele; ellenkezőleg, ez annak a bizonyítéka, hogy az ellenzék megijedt attól a szellemtől, amelyet állandóan föltáéz. A lakosság munkát vár. A szlovák néppárti választókat a választások alkalmával annyira elszéditel'ék. hogy most nem értik a párt habozását, amely olyan nagy zajjal vette fel a választási küzdelmet. A magyar lakosság ismételten követeli, hogy ne várjanak egy szerencsés véletlenre. hanem a sérelmeket alkotó munkával ■gyógyítsák. A fejlődést nem íeh~t megállítani és az ellenzék mai egyenetlensége azt bizonyítja, hogy az e’lenzék minden lárma ellenére is igen jól tudja ezt. A Ceskoslovenská Republikának e megjegyzései ismét csak azt b zcuyiiják, amit mi már megírtunk: kormánykörökben az óíátra- fiiredi értekezlet és az ellenzéki megy ebi zott- sági tagok esetleges kooperációja nagy idegességet váltott ki. idegességükben annyira mentek, hogy okvetlenül szenzációt vártak a konferenciától. A szenzáció elmaradt, aminek: egy kormánypárti újságírónak voltaképpen örü'nie kellene. Kér, hogy nem kérdeztek meg előbb bennünket, megnyugtathattuk vo’~ na őket, hogy olyasmi, amire ők várnak, lsem fog bekövetkezni Ótátrafüreden, meri hiszen íirmenóes pnoklamációkra és hasonló szép dolgokra az ellenzéki pártszövetség köreiben senki sem gondolt. De abbó., hogy a szenzáció elmaradt, még nem lehet arra következtetni, hogy az ellenzéken a csalódás érzése vett volna erőt. Az érteikezKt ugyanis nemcsak hogy csalódást nem váltott lei, hanem ellenkezően szép lefolyásával mindenkiben a legnagyobb megelégedést keltette. A szövetkezett elemzéki pánok egységes irányítás alatt fognak bevonulni az uj megyék székházaiba és remélők, begy ott .virr.g foglak taMln! a többi el.érzéki pártokkal való együttműködésnek alapL-..XX «« Í3íju Nőm ttS&üfc függ, hogy a több! ellenzéki csoport, névszerént a szoválk néppárt meg akarja-e valósítani egy korábbi felszóikásá- ban tett indii (ványait. Ez az illető pártok belső ügye. Mégis alaptalannak kei! tartanunk a kormánylap ama korrrbirrác'óját, hogy a szlovák néppártban a választások óta hangulat- váStczls következett volna be. Tudjuk, hogy a kabinet feje még ma s©m adta fői a reményt, hogy Hliníkáékat sikerül ismét befegnti a kormány szekerébe, de ez bizonyosan csak pitim desiderusn, amely ugyanúgy össze fog omlani, mint ahogy eddig minőiig alaptanoknak bizonyultak azok a híreik, hogy a szlovák néppárt komoly tárgya'ásdkai folytat a kormánnyal!. Ha Jirr'ga ntomnég a Ludové Novi- nyfoam oly autonómia tervezetet tett közzé, amely az autonómiát a szlovófc néppárt eddig elíha.-ngzott ja /aslatsával szemben szőkébb körbe szorítja, ebből még nem következei az, hogy a szlovák néppárt föladta volna az autonómia elvéi, amelyben mindannyian egyetértünk. A f'éOhvataJos fep fejtegetéseinek komolytalanságát mustja már az is, hegy a magyarság hangulatváltozásáról beszél. Meg- nyug tatba tjük: a magyarság túlnyomó többsége ma ss a szövetkezett elbnzéki pártok mögött á% mint ahogy mögöttük állott az őszi választásokon. egyes vezetői a cseh néppárthoz közel álló lap munkatársai lesznek. A magyarokkal való ellenzéki frontot tehát kérdésessé tesz: a szlovák néppárt ingadozása. Köszönjük a Venkovnak azokat az elismerő szavait, amelyekkel a szövetkezett ellenzéki pártok politikai súlyát jellemzi. A A miniszterelnökhöz köze! álló Venkov szerint az ellenzéki pártszövetségnek a szlovák néppárthoz va ó közeledésének kísérlete nem sikerült. A szlovák néppárt a lap szerint a megyei és községi választások alkalmával meggyőződhetett a magyar „kooperáció" valóságos értékéről, főként abban a tekintetben, hogy a magyar pártszövetség szlovák szavazatokat akart magához ragadni. A pártszövetség valamennyi szlővenszkói ellenzéki párt vezetését is magához akarja ragadni és a sokkal nagyobb szlovák néppártot háttérbe szeretné szorítani A kooperáció legközelebbi célja az ellenzéki megyebizottsági tagok közös eljárása lenne. Ez a terv azonban meglehetősen átlátszó, mivel a politikai rutin, iskolázottság és politikai túlsúly a magyarok oldalán van, mivel a szlovák néppárt a megyei képviselőtestületekbe sok esetben alacsonyabb rendű elemeket küldött ki. A szlovák néppártban azonban nagy ellenállással találkozik a primátus átadásának ez a kísérlete. A Juriga-szárny hajlandó követeléseit mérsékelni és a párt Tárcarovatunk: Szombat: Lázár István: Hóvirág. Vasárnap: Tamás Lajos: Az én nagy vigsá- gom. (Vers.) L ő r i n c z y György: Az utolsó levél Farkasfanyán — A Prágai .Magyar Hirlap eredeti tárcája. — Irta: Zsoldos László Az öreg ordas gondokba merülten kuporgott szerény családi odvábán a havas rengeteg mélyén. Körülötte lefelé kunkorodó íarkocsrtával guggoltak a kölykei, míg far- kasanyó, az „asszony", szemrehányó pislogással villogtatta élete párja felé már kissé hervadó, de azért még mindig tüzes tekintetét, mintha csak minden egyes pislantással ezt dörmögte volna oda a családfőnek: — Látod, látod, milyen plpotya fráter vagy, Ordas. Itt van a karácsony és te még ennivalóról sem tudtál gondoskodni ma estére. Farkas anyón-ak igaza volt. A mi orda- íunk már hetek óta nem vitt haza az erdőből tisztességes zsákmányt. Csatk csupa cs p- csupot, ami az ilyen soktagu családnak, hogy népiesem fejezzem ki magam, — a fél fogára sem elég. — Igazán gyalázat, amit művelsz, — morgott most már hangosan és korgó gyomorral a nőstényfarkas. — A múlt héten hoztál utoljára eledelt Azóta semm t. Es az is mi vo’t? Egy nyomorult bárány! J — De édes fiam, — mcntcgetődzöjf meghunyászkodva a családfő, titkos fá]ő&_ lommal gondolva a saját üres beleire, — tjn\i 'egyek, ha nem találtam egyebet?- Eh, mit? — tör F ki az élete párjáéi a keserűség. — Hat komondornak egy légy- comb, tíz farkasnak egy bárány! Igazán, Ordas, ha ennyire gyámo’talan vagy, akkor okosabb lett volna, ha nem is jössz a világra! — Nehéz dolog becsülettel megélnj az erdőn. — kockáztatta meg szerényen amaz, de farkas-anyó nyomban lehurrog. — Mit, nehéz? Hát azt akarod, hogy vén létemre pereputtyostul a nyakamba vegyem a világot? /" Ordas-apó, aki szive jtnélyéből gyűlölte a családi perpatvart, csak^ füle tövét vakarta. — Magam is amon^ó vagyok, —■ höiyog- te — hogy itt tenni k«$ valamit — Talán Jelentkeznünk kellene az állatkertiben, atyus? -L kotnyeleskedett bele a beszédbe Vicsefí, a család nagyreményű el- sőszüíőtt gyefneke. — Hallottam a szepes- bélal határban, hogy Rőt Bolyhos Is odament, mert már/ö sem bírt másként megé’ni; és hogy ojían most pompás sora van. Azt mondják nagyszerű a konyha. —f Nem csuknak ám ketreobe, atyus — vette/át a szót a kis, fürge Csabi, — olvas- tam/az újságban, hogy most már az állatkertben/js nvmdenkí szabadon járhat-kelhet a , szilák között, amiket úgy hordtak oda ftfesterségesen. / __ Ugyan ne fecsegj bolondokat, — mórpult föl fektéből farkas-anyó — már hol a /poko’ban olvastál volna te újságot ebben Kaz Istentől elrugaszkodott vadonban? — Hu! — vihogott a Csahl kölyök, akárcsak valami vásott nebuló, — azt az újságot én még februárban találtam a vándor- tan’tó tarisznyájában! Akit az atyus meg Metszőfog bácsi fü’elt le az országúton. Farkas-anyó megcsattogtatta a fogát Venkov azonban nagyon téved, amikor azt hiszi, hogy az ellenzéki pártszövetség mindenáron magához akarja ragadni a vezetést Mivel pedig ez a kiindulási pont helytelen, megdőlnek mindazok a következtetések, amelyeket a miniszterelnök lapja belőle levonni igyekszik. nem lep De a Klsantaaflm Mussolini nem kívánja» hogy Beaes belesz-áíjon a velencei tárgyalásokba Róma, január 17. (Saját tudósitőnktől.) Diplomácia? körökben az a vélemény uralkodik, hogy a jugoszláv—olasz megegyezés és az annak következményeként átadott szerződés semmiesetre sem jelenti azt, hogy Olaszország ezzel a politikai cselekedetével belépne a kisantantba. Az olasz politika sokkal inkább arra törekszik, hogy a kisantant mai s az ő érdekeire nézve káros befolyását ellensúlyozhassa és e szerződés u ján közelebb jutva a kisantanthoz, ezentúl éber ellenőrzést gyakorolhasson a fölött a középeurópai politika fölött, amelyben az egyensúlyt tejesen fö'boritotta a francia hegemoniáüs törekvés. A Rómában lévő diplomaták élénken tárgyaljak azt a kérdést, hogy noha napokkal ezelőtt az olasz lapok úgy tudták, hogy Velencéhen Paslcson és Nincslcsen kívül Benes is találkozni fog Mussolinivá! és részt vesz a folytatandó tárgya! sokon, a talál ozásró! most kiadott kommünikében Benes neve meg sincs említve s így nem valószínű, hogy Mussolini kívánatosnak tartaná, hogy a Jugoszlávia és Olaszország viszonyát szabályozó kérdések tárgyalásába egy harmadik fél is be'esző jon. Kü’önösen nem kívánja azt, hogy Benes beleszóljon! A velencei találkozó Róma, január 17. Pasics jugoszláv miniszterelnök és Nlncsics külügyminisz ler Mussolinival január 22-én, vagy 28-án fog Velencében találkozni. Súlyos vádak a bajor miniszterelnök ellen Roth voít igazságügy miniszter támadása — Dieirioh Eckart halála Kahr lelkiismeretéí terhe ! — Eltűnt pénzek Ludendorff magán'eveíeibö! München, január 17. Roth dr. volt igaz- ságügyminiszter és német-nemzeti képviselő, a bajor országgyűlés alkotmányjogi bizottságának tegnapi ülésén heves támadást intézett Kahr és az állami főbiztosság ellen. Roth azzal vádolta Kahrt, hogy mértéktelen önkénnyel járt el az őrizetbe vett foglyokkal szemben, anélkül, hogy az állampolgárok alkotmányos Jogaival törődött volna. Dletrich Eckart halála Kahr Jelklismerekét terheli és ezért még felelősségre fogják vonni. Büntetendő cselekményt követett el Kahr, mikor Ludendodf tábornokhoz intézett magánlevelekből három ízben pénzt vett ki. Mivel Kahr az államügyészségnek rendeleteket adott ki és parancsokat osztogatott^ attól kel tartani, hogy a Hitisr-pörbe is beavatkozik. A pör elhalasztása is erre mutat Egy kommunista képviselő Roth dr. vádjait azzal egészítette ki, hogy a nürnbergi kommunista párt lefoglalt pénzeit más kommunisták megvesztegetési kísérletére fordították. A Kahr ellen felhozott vádak oly súlyosak, hogy az alkotmányjogi bizottság a miniszter beszéde után azonnal elnapolta magát hogy a kormánynak nyilatkozatra nyújtson alkalmat. A bizottság ma újra ösz- szeül, hogy a pártok egyenkint állást foglalhassanak ebben a kérdésben. München, január 17. A bajor srszággyü— Ember! Miért nem is születtünk in-1 kább embernek, fótit ilyen éhes farkasnak! j Elhalhattak, m'alatt kívülről a zúz- ’ mará^fák tövéről befehéredett a mlla családi! körbe a hő. Karácsony estéje volt. Azt hiszem, nincs szebb a farkasok karácsonyánál. ök nem csenevész, kivágott, kö- rülnyirt és kérkedöen fecifrá7otí karácsonyfákat gyújtanak meg a szent nap örömére, m:nt az emberek, hanem 5 körülöttük ott fehérük a maga nagyszerű pompájában és büszke faóriásaival az egé-z fenyves. S a hatalmas tü’evelüek széles, havas vállára nyomorúságos viaszgyertyák helyett csillagok rmriádja szórja, káprázatos csillogásban rezegve, az1innep; fényt. A farkas-család még virrasztót! egy darabig a néma éjszakába, vájjon nem vet-e arrafe'é a jó szerencse valami zsákmányt, aztán a hideg és az éhség lassan elnyomta valamennyiket. Elszunnyadt, vé^'ghevered- vén a földön az Ordas, álomra hajtotta lázongó boglyas fejét a nőstény és elszende- rült a nyotá farkas-kö’yök. £s a nőstényfarkas ezt álmodta: Jött az országúton a vándortan'tó. akit februárban faltak föl, oldalán a szíjon fityegő nagy táskával s fehéren és bátran bekukucskált az odú nyitásán: — Jó estét, fankas-anyő! — szólalt meg olyan hangon, m ntha hideg őszön a szél söp- rené végig a harasztot. — Jó estét, farkas- anyó! A nőstény mérgeset mordult álmában. — Ugy-e most morogsz farkas-anyó, — nevetett a tanító olyan furcsán, mint mkor zuhog a zápor odaVnt, — én meg nevetek. Mert te éhes vagy, farkas-anyó, engem pedig már többé nem bánt semmiféle éhség lés alkományjogi bizottságának mai ülésén Schweyer miniszter visszautasította Roth dr. képviselőnek tegnapi vádjait. A Luceneorff tábornok c.mére küldött ieveLkben évő pénzek lefoglalása azért történt, mert íöl.e- hetö volt az, hogy Ludendorff úgy mint azelőtt, most is a nemzeti szocialista mozga om központi mozgató egyénisége. Egyébként az öszegeket osak visszatartották és később kiszolgáltatták. Kijelentete, hogy íeljeen megokolt volt Braun porosz őrnagy és Kleo Pleyer diák kiutasítása. A tátraalja nagymegyei szövetekezeít ellenzéki magyár bizottsági tanainak értekezlete. (ESŐ.) A szövetkezeit ellenzéki pártok megyebizottsági tagja nak ótátrafüredi közös értekezlete alkalmával a íátraaljai (liptói) nagymegye szőve kezeit ellenzéki h‘- zottsági tagjai külön értekezletet is tartottak, amelyen mind a hat bizottsági tag résztvett. Az étekezlet megalakította Tesch- ner Antal dr. elnöksége alatt a szövetkezett ellenzéki pártok megyeblzcttsági k'uhját. A tagok egymásközött felosztották 3 munkakört és programéit - A klub ezúton hívja fel a nagymeze közönségét, hogy sérelmedet rendszeresen közöljék a klub tagjaivá1: ^Soltész Béla dr. Jglsva, Fedor Miklós Lőcse, Nitsch Andor Kakaslomnic. Hevessy László Sztárnya, Kéler Tibor dr. Késmárk és Tesahler Antal dr. Ig’ó. ezen a földön. A tanító most kicsit elhallgatott, aztán, nyakig bedugván a fejét az odúba, szelíden folytatta. — Engem már nem bánt az éhség, farkas-anyó és hálás vagyok, hogy ti mentettetek meg az éhségtől. És éppen azért hálából azt a jó tanácsot adom neked, farkas- anyó, hogy ha nem akartok éhezni, hát... hát . . . (itt mintha csodá atos világosság gyuladt volna hirtelen a nőstényfarkas körül, miközben a vándortanitó titokzatos su- sogással folytatta) — ... hát tegyetek úgy, mint az emberek! — Hát hogy tesznek az emberek? — akarta kérdezni álmában a nőstényfarkas hanem a titkos jelenés eltűnt és az álmodó kiny:totta a szemét. Körüljártatta villogó szemét az odúban; ott hevert, nagyokat norko’va Ordas, az élete párja, S ‘körülötte egyenletes sztiszo- gássa! a nyolc éhes kölyök. — Tegyetek úgy, mint az emberek! —» morgott magában fura gondolatok közt farkas-anyó s nesztelenül főltápászkodván. óvatosan rendre fölkeltette a nyolc farkaskölyköt. — Tegyetek úgy. mint az emberek, — ismételte, most már vésztjós!óbban morogva; aztán egy vadul egymásba gabalyodó ordV tás és . . . és, mire a távoli fahrböl áhhugott a fenyvesbe az éjjel1 ha^angszó, farkas-anyó a nyo'tá ártatlan csemetéjével együtt már vígan lak.mározoít az álmában széttépett Ordas husfoszlányaln. A messze haranggá elhajt s a farknsta- nyára bedugta lefelé ford:tott fáklyáját a szereted angyala: — Farkasok, emberré ütlek benneteket! 9
