Prágai Magyar Hirlap, 1924. január (3. évfolyam, 1-26 / 449-474. szám)

1924-01-17 / 14. (462.) szám

CsütjSrtSfc, január 17. % — (Férfiak és nők vitája.) Angliában sokat beszélnek most Anthony Ltidovici könyvéről, ki azt állítja, hogy az angolok az utóbbi évtizedek­ben feltűnően elnőiesedtek, a nők ■ cdiy > fordítják ezt, elfoglalják azokat a helyeket, me­lyek tulajdonképpen a férfiakat illetik meg. Austin Harrison érdekes választ ad erre a könyvre: — A feminizmustól — Írja — egyáltalán nem kell félnünk, mert a nő sohasem tér el útjáról s szá­zadokon át hü marad értelmes materializmusához, míg a férfi Időnként Jellegekbe vész el. A férfi az á’modozó, a képzeVŐ. a misztikus, a művész. Újabban beutaztam Európa nagyrészét s legin­kább a nő lepett meg. A nő mindenütt — ugyan­az. A legyőzött hitvese, szeretője, anyja, huva semmiben sem kü'önbözik a győző hitvesétől, szeretőjétől, anyjától, húgától. A szerelmet a há- borunem érintette. Vereség, dicsőség, győzelem, Jelképek, problémák, romok — mindezek nem za­varják meg a nők fejét. A nőnek csak egy célja van: a szerelem, vagy egyszerűen az élet s ha nem lenne így, ha a nők Is elvont elméitekkel, meghatározásokkal, körülírásokkal, elvekkel és eszmékkel fog’alkoznának, mint a férfiak, a mai Európa egy nagy tébolyda lenne... A férfiak megbolondulnak a nőkért. De most megtudjuk: nekik köszönhetjük, hogy eddig nem bolondultunk meg. — (Milyen gazdag Amerika) Newyorkbó! táviratozzák: Amerika kincseiről a következő hi­vatalos statisztikai adatok számolnak be: Ame­rika 110 millió lakosa körülbelül 300 miliárd dol­lár vagyonnal rendelkezik A bankoknál elhelye­zett betétek összege -10 milliárd dollár. Az élet­biztosítások 70 milliárd dohárra rúgnak. A mező- gazdaságnak 24 millió fejőstehene, 40 millió szarvasmarhája. 40 millió juha és 60 mi! ió disz­naja van. Évente 3 milliárd véka kukoricát és 1 milliárd véka gabonát termelnek. A küllő dre exportált készáruk értéke 12 milliárd dollár. Évente 23 milliárd balon nyersolajat termelnek. Amerikának 250.000 mértíöld hosszú táviróvonala és 300 000 mértíöld hosszú telefonvonala van. A napi és hetilapok száma 20.000. — (Kiírna-vá.íozás Fozsonj bán.) Po­zsonyból írjáx: Jeienet a pozsonyi bavoy- káveiiazoaii. Idő: ué.után öt óra. Kövér né- niK iiauzsoijáü a haooskávél ts sz-ep, sárga, mazsoiás kug óiot maríogatnax beié. Ügy- szerre csak viiiaiLgyorscaJ terjed ei a Inr: „ivazz^ázriak, itt vannak a deiextivekr ílát itt is és uyen íclotájir nja, Knnia-vá-tuzás van, mondják, és nnndcn uj seprő jói seper. A detektívek Különösen az egyedül uzsonná­zó mikre „oukn.a>£”. Azokat igazoltatják le eiuszór. A mei.ettem lévő asz tárnál a Követ­kező je.enet játszódik i-e: A detektív jön. Az asztamái egy liatal magyar színésznő ül egyedül, újságokba temetkezve. Nem is vet­te észre, hogy razzia van. Etette különben is szoxat.an még az ilyesmi. A detektív a szí­nes detektivgumbot tartja az újságokba me­lyed! hölgy ete és mondja: „Pros^ml" igen gyakran jönnek a kávébarna házatok: ceru­zával, gyulával, szappannal. A sz.nésznö agyán átyi.lan a gondmat és még megszánja a jobbruhás embert, aki íme színes gombok­kal házai és - e háritóiag mondja szlovákul: „Köszönöm, nem keli semmi!“ A detektív áii és értelmetlenül néz. Ez itt engem házato- nak hisz. No megállj, gondoja, és keményen szól: „Razzia 1“ A szinésznonte csak illető­ségi bizonyítvány van. Elömutatja. Hja, ez nem e.ég, ez nem személyazonossági igazol­vány. Imigyen szól: „Kövessen, nagysád!" A népes kávéházban mindenki feli.gyei. Az ajtóban szerencsére ismerős rendőrtiszt álja e! a kijáratot. Leinti a buzgó detektívet: „Ez a hölgy itt visszamehet. Ismerem!" A razzia eredménye tizenegy férfi és öt nö. Csöpp híjjá, hogy a színésznő is be nem került a dutyiba. Hja, kérem, razzia van, KHma-vá.- tozás van és minden uj seprő jól seper azt a kutyafáját, kérem... (X.) — (A nők nemzetközi béke- és szabad- ságügájának kongresszusa.) A nők nemzet­közi béke- és szabadságé goja március 1-7- ig tartja negyedük kongresszusát Washing­toniban. A kongresszuson tíz európai ország, továbbá India, Kína, Japán, Kanada, físzak- és Dél amerik a, valami'•n-t Mexikó delegá tusai fognak részt venni. — (Csaknem kizáróan mérges alkoholt fo­gyasztanak Amerikában.) Washingtonból távira­tozzak: Quilien kémikus kormányszakértő száz- nyolcvanezer esetben megvizsgálta az slkohol- esempészek lefoz'alt áruit s megállapította, hogy az áruk csupán kétszáz esetben nem tartalmaz­tak mérges anyagokat. A kémikusnak az a véle­ménye, hogy ezeket az alkoholfajtákat, melyek acetont, kénsavat, étert és más mérges anyago­kat tartalmaztak, Amerikában készítették és csu­pán a látszat kedvéért csempészték be őket Ame­rikába, hogy magasabb árakat kérhessenek érte. A droguisták három-négy shil’ingért árulják a denaturált szesz gallonját, A likőrkereskedők uj­ja desztillálják a denaturált szeszt o'y gyáraik­ban, melyek közel vannak a határhoz és mérges anyagok hozzáadásával wisky néven hozzák for­galomba gal'ononként nyolc angol fontért A leg­nagyobb csalás a francia pezsgővel folyik A ha­misítók a francia márkával ellátott üvegeket da­rabonként négy angol fontért hozzák forgatom- ha. Természetes, hogy ezek az üvegek sohasem látták Franciaországot és csupán szénsavval vc- fcyitott rossz fehér borral vannak megtöltve. Intimitások Vilmos császárról Zedlitz udvari marsall emlékiratai Berlin, január 16. (Saját tudósítónktól.) Amióta Vilmos császár eltávozott a trónról, Németországban egy csomó emlékirat jelent meg azoknak tollából, akik egy­kor a környezetében éltek s akik addig, amig a császár hatalmában és fényében sütkérezhettek, az alázatosságnak és a hódolatnak valóságai un­dorító bizonyítékait adták, most azonban nincs az a rossz, amit egykori uralkodójukra rá ne ken­nének. Az ember úgy olvassa ezeket az emlék­iratokat, hogy eiszoinorodik az emberi lélek ala- csonysága felett, de viszont meg van az olva­sóban is az a gyöngeség, hogy ezeket a pam- fletteket kíváncsisággal, sőt érdeklődéssel for­gatja. Nemrég Zedlitz-Trützschler gróf adta ki emlékiratait „Tizenkét év a császár udvarában1' címmel. Zedlitz gróf udvari marsallja volt a csá­szárnak s így a császárt közvetlenül szolgálta és a legközvetlenebb közelségből ismerhette. Ki­érnéd a császárnak jó tulajdonságait, igen figye­lemreméltó szellemi képességeit, szinte kivételes emlékezőtehetségét, eredeti nézeteit minden kér­désben, nagy érdeklődését minden iránt, vonzó társalgását és modorának kedvességét, amely képessé tette őt arra, hogy -mindenkit e'büvöl- jöu, akit el akart bűvölni; nagy vallásosságát, magánéletének tiszta erkölcseit és a nők iránt tanúsított lovagiasságát; ennek dacára azonban annyi csúf és alacsony vonást halmoz a csá­szárra hogy egyrészt egykori tiszttársáí a mu’t héten az összes német lapokban nyilatkozatot tet­tek közzé, hogy Zedlitz grófot nem tekintik többé bajtársuknak, vele minden érintkezést megszakí­tanak, másrészt a gyűlölködő és ellenséges an­gol és francia lapok hasábos tudóskásokat közöl­nek, hogy ezzel is megtépázzák azt a nimbuszt, amely Vilmos császárt még a nagy katasztrófa után is övezi. Az emlékirat Vilinos császár anyjának eg? állítólagos nyilatkozatát közli fiáról: „Ne higyje, hogy a fiam valaha is tesz valamit más indito okból, mint hiúságból." Erről a hiúságról az em­lékiratok a bizonyítékoknak egész tömegét hal­mozzák fel. A császár nem ttirt meg maga kö­rül másokat, mint hízelgőket. „Mindazok hajótö­rést szenvedtek, akik becsületesen törekedtek arra, hogy a császárnak az igazságot megmond­ják". így vezeti be Zedlitz az emlékiratait és egy év után, mikor már udvari marsallja a csá­szárnak, azt írja: „Valósággal ijesztő látni, milyen sikerük van azoknak az embereknek, akik minden iránt bámulattal vannak eltelve, arai itt történik s ami történni fog". Dolina herceg, a fővadászmester, ha egy szép — A berlini udvar bizantizmusa szarvasról tud Jelentést tenni, melyet a rominteni vadászterületen látott, olyan fontoskodva és úgy rohan a császárhoz, mintha valami óriási fontos­ságú dolgot jönne neki jelenteni s alig tud léleg- zeni a nagy sietés és a nagy izgatottság miatt Mackensen generális, aki, mikor a császárt Danzigban fogadta, megcsókolta keztyüs kezét s amikor a császár elutazott, minden erejét meg­feszítette, hogy a császár jelenlétében néhány könny jöjjön a szemébe. De a tudósok sem voltak különbek. Slaby ta­nár a hízelgésben és a talpnyalásban nem ismert határt. S. generális hihetetlen sikert ért el a császár­nál azzal, hogy eltűrte, hogy a császár megcsípje és megrugja s ennek dacára úgy hizelgett a csá­szárnak, mint egy tanulékony neutundlandi kutya. Az c&yik hadsé&éd csakis annak köszönhette állását, hogy minden a'kalommal kezet csókolt a császárnak. De, ugylátszik, volt egy határ, amc- I lyen már a csiszár is megsokalta a hódolatot és alázatosságot. Mikor Dobna herceg azt kérdezte tőle, nincs-e a császárnak kifogása az e'len, hogy az 6 tehenei —- már mint Dolinának tehenei — ugyanolyan kolompokat hordjanak a nyakukon mint a császári tehenek Rom ntenben, ezt a vá­ratlan választ kapta: „Mi közöm nekem ahhoz, hogy a maga marhái milyen kolompokat horda­nak!" „A császár gyermek s mindig az fog marad­ni. De gyermek akkora hatalommal, ame lyel mindent megnehezít, ha ugyan meg nem akadá­lyoz". Ezt Írja Zedlitz a naplójába akkor, ami­kor már öt éve volt a császárnak udvari mir- sallja. A császárnak gyermekes természetét je­leneik az emlékirat szerint azok a durva tréfák, amelyeket megengedett magának. Egy udvari ebód után egy nyugalomba vonult generális pa­naszkodott a császárnak, hogy a bor nagyon hi­deg, mire a császár megmelegitette a bort s mi­kor visszahozták a poharat, a császár beledugta a pohárba az ujját, egy kortyot ivott a borból s aztán odaadta a generálisnak azzal, hogy ra már e'ég jó meleg. Egyszer a fiatal s ászkóburgi herceget szüleinek és menyasszonyának jelenlété­ben úgy megverte, hogy a herceg sírva fakadt. Egy alkalommal egy udvari ebéden, amelyen az egész berlini diplomáciai kar je'en volt, résztvett az Öreg Szögyéni is, aki Ausztria-Magyarország nagykövete volt. Szögyényi diszmagyarban vett részt az ebéden s Vilmos császár olyan durva megjegyzéeseket tett Szögyénydre, hogy nemcsak a tiszteletreméltó nagykövet, hanem az egész diplomáciai kar kinos zavarban volt. — (Az államvasutak vonal- és áüomás­épitészeil programi a.) Az államvasutak igaz­gatósága beruházási programot készített a fontos vonalak második sinpárainak kiépíté­séről, vabmtói ?.z ál omások kibővítéséről. A cseh- és morvaországi építkezéseken kivü Sz'ovenszkón és Ruszinszkón a következő építéseket akarják végbevínni: A kassa­legenyei helyi vonalat, mely az utóbbi idő­ben rendkívül fontos vasutvona lá fejlődött, fővonalnak építik ki, a pá.yaudvarok közmi a prágai, brünni, oknützi és pozsonyi pálya­udvarok kisebb-nagyobb mértékű átépítését tervezik. A határállomásókon az állomások építkezését a szomszédos á iamokkai való kölcsönös megbeszélés után fogják végre­hajtani. — (A robbantószerek árainak küszöbön áló leszállása.) A bányaigazgatók máh­rlsdi-ostraui konferencája határozatot ho­zott, melyben követeli a bányászati célokra használt robbantószerek árainak leszállá­sát A pénzügymisztérium tegnap ankétot hivott össze, nie^en a robbanószergyárosok és a bányatulajdonosok vettek részt Az an­két azt a • határozatot botea, hogy a pénz- ügymin sztérium rév z ó alá veszi a terme­lési költségeket és uj árakat fog meghatá­rozni. — (NaclonaEsta merényleüerv Seackt tá­bornok eltel.) BerYinbői táviratozzék: A PotsdlameT Piá t zom tevő Josty kávéházben a rendőrség Soeckt tábornok pananoséia szá­mos emberi tatár tóz tatot t. A letortózta- tottalkat azzal gyamrsKják, hogy merényletet késztettek elő Seedct tábornok ebem. A gya­núsítottak egy része tiszt s azokból a körök­ből származik, jski/k Ratbenau és Erzberger elitem a merényleteket elkövették. A ron cl őr­ségen a letartóztatottak kihallgatása egész nap tartott. Állítólag a merénylet tér ver vég­rehajtása előtt az utolsó pillanatban tegez­ték te. Seeofct tábornok maidig erős eileutele volt Ludendóriinak és nacvanaltea körök -lőtt különösen a Htelef-puccs óta gyűlölt volt, a nacionalista szervezetek betiltása óta pedig a nacionalistáik ervgeszte betétien ellen­ségeivé váltak Secokírnek. — A Lokafetfiz&S- ger értesiüléste szerint a letartóztatott tisztek között van egy Thcrmamm nevű huszonnyolc éves kereskedő, volt katonatiszt Is, ki nteir számos összeesküvésben szerepelt és a bajor kormány értesítése szerint nemcsak Seeókt tábornokot, hamem Kabr fök.ormánybiztost é" Lossow tábornokot ‘*s meg akarta gyilkolni, hogy megakadályozza a Hitler elitem pórt. — (Egy lovagias rabló.) Rómából távira­tozzak: A póíai rendőrség hónapok óta üldöz egy CoíLtío nevű banditát, akinek fejére tíz­ezer iira jutalmat tűztek ki. Bár köztudo­mású, hogy Collário Pólában, vagy közvet­len környékén tartózkodik, a rendőrségnek nem sikerűi nyomára bukkanni. Collario a banditáknak 2ma fajtájához tartozik, akik a romantikus regények főhősei: bátor és van érző szive. Ha a rendőrség a város valamely végében keresi, akkor Collario rendszerint megjelenik valamely rendörtisztvjselő laká­sán, hogy „megckadályozza a rendőrség újabb tévedéseit". Mielőtt azonban a rendőr­ség bekeríthetné, mindig nyomtalanul eltűnik. A napokban Collario váratlanul megjelent egy Pelaschia nevű kereskedő lakásának aj­tajában. A bandita szó nélkül elvágta a tele­fondrótokat, majd a legnagyobb nyugalom­má beleírta a telefonkészüléknél fekvő jegy­zőbiokba: „A póíai rendőrségnek bátorságom jeléül ajánlva — Collario" Ezután a kővé meredt házaspárhoz fordulva, kijelentette, hogy főként azért kereste föl őket, mert megtudta, hogy egykori szerető ének, a szol­gálatukban lévő szakácsnőnek fölmondottak és szeretne pár jó szót mondani az érdeké­ben. A bandita ezután kényelmesen helyet foglalt a lakás egyik klubkarosszékében és kényszerült vendéglátóinak érdekes epizó­dokat mesélt ei életéből. Távozíakor azt mon­dotta a kereskedőnek, hogy már régen jelent­kezett volna önként a rendőrségen és a fe­jére kitűzött dijat jótékony célokra fordította volna, azonban tart a rendőrség brutalitásá­tól s ezért — inkább szabad marad, — (Losoncra helyezték a rimaszombati gazdasági fö'ügyelőséget,) Rimaszombati tu­dósítónk jelenti: A rimaszombati gazdasági felügyelőséget január 1 -tői Losoncra helyez­ték át. Uj cime a következő: „Zemedelské oddeleníe zupného uradti v Lucenci44. Hozzá- tartoznak a feledi és rimaszombati járások A tornabai, rozsnyói és nagvrőcei járásokat a Zemedelské oddeleníe zupného uradu v. Lipí. Sv. Mikulás-hoz osztották be. ~~ (Az amerikai kivándorlók flevelűié­be.) A népjóléti m’nisz'érlum figyelmeztet: az amerikai kivándorlókat# hogy ne üljenek föl lelkiismeretlen kivándorlás: ügynökök csábításainak és ne utazzanak Kubába mert onnan sem könnyebb eljutni az Eszakatne- rkai Egyesült Áramokba, m'nt Cseh-Srio- vák'ábó1. A kubai amc>nvai konzulátus uvvan's csak azoknak a köhögi á'h1mpn,gá- roknak láttamoztathaba titWMiket, aki leg­alább öt esztendeje laknak állandóan Kubába, Az aaagoi alsó- és fe sőkáz a szeparatizmus ellen London, január 16. Úgy az alsóházban, mint a felsőházban tovább foly k ma a fölirati v.ta. Rainsay Macdonald kijelentette, hogy a németországi szeparatista mozgalmakkal Szemben osztja a kormánynak mostani állás­pontját. Lioyd George szerint a szeparatiz­mus Európa békéjét veszélyezteti. Baldw n kijelentette, hogy ez a kérdés kormányának sok gondot okozott. A felsőházban Grey lord szó'alt fel s véleménye szerint a szeparatista mozgalom megakadályozza a francia és az angol kormány együttműködését és Európa szerencsétlenségéhez vezet. Curzon ismer­hette a szeparat'sta mozgalom történetét és megem’ékezett arról, h°gy a pfalzi mozgalom vizsgálatának kérdésé­ben nézeteltérés támadt Franciaország és Angl'a között. — (A magyar korona incgkoriíremináiá- sa.) Budapesti szerfoesz tőségünk j: len ti tote- foíuon: A rendőrség tegnap este a magyar kiOTcm megken írem >n áfása miatt te tart óz lá­tott Schw'-tzer, State, Gara, Báró és Ágat t ö zsdebizDn i án yos ok a t kihallgatásuk után cl- bocsátoka a rendőrségről. A vizsgája ot azonbam továbbra is folytatóik el énük. Ká­lit, a bécs'i Depos'tenbank igazgatóját, afui a. tőzsdéstetekel összejátszva rengeteg magyar pénzt csempészett ki Becsbe és ezzel le­nyomta a magyar korona árfolyamát, to­vábbra is őizeiben tartják. A letartóztatásban évő Schw-arzbarlh bankigazgatót és Kara pénzembert ma délelőtt átfkisériék az ügyész­ség fogházába. — (A száj- és körömíájás uj gyógymódja.) Londonból táviratozzak: Lord Cliíford a Daily Maiiban .érdekes cikkben számol be a száj- és körömfájás gyógyítása terén végzett legújabb kí­sérleteiről. A lord kíséreteit annak a megállapí­tásával kezdte, hogy színes fény rendkívüli be­hatással van a növények növésére. Megállapí­totta, hogy főképpen a borús időjárás okozza, hogy a legelőkön a baktériumok elterjednek és a növényekben bizonyos savanyagok képződnek, melyek diszponálják a legelő szarvasmarhát a száj- és körömfájás megkapására A lord kísérle­teinek eredményeképpen megállapította, hogy mesterséges e’ektromos viílamosfény alkalmazása a leghatásosabb szer a körömfájás megakadályo­zása és meggyógyitása érdekében. E körletek­nél különösen a vörös és narancsíény játszottak döntő szerepet. A száj- és körömfájós állatokat egy vagy két órára bezárták egy cellába, me'y erős vörös és narancs vi’.lanyosíénnyel volt kivi­lágítva. Az eljárás rendkívül hatásosnak és ered­ményesnek bizonyult — (A szép homlok dicsérete.) Parisból je­lentik: Végre a nők annyi mindenféle költséges divathóbort után elérkeztek egy uj dlvatszeszé- lyig, amely első pillanatban legalább is úgy tűnik fel — egyike a legolcsóbb divatoknak, semmi a szabótól, a kalapostól, a fodrásztól nem kell hozzá, a divat tárgyát képező dolgot maga a kegyes természet adta és azt viselni úgy kell és nem is lehet másként, ahogy a természettől megadatott. A párisi uj divat: a födet'en homlok. A nők Párisban nyíltan, fel tártan hordják leg­újabban a homlokukat Szó sincs többé a bodros, szeszélyes, lehulló, homlokba betánco'ó frizurák­ról. Az uj női frizura többnyire sima, de ha nem is sima, feltétlenül és te'jesen szabadon hagyja a homlokot. A nők, néhány évszázadnyi feledá- kenység után végre felfedezték saját homlokukat: és avvai a mohósággal, amellyel a szezációsan. uj dolgokra rá szokták vetni magukat, most el­kezdik viselni. Viselik fenhéjjázón és büszkén, viselik gőgösen és szemébe ragyogtatva az egész világnak. Nagyon szép és okos divat. A homlok az ész kapuja, márványkapu, melyen ott fénylik a mögötte áradó emberi értelem fényessége. Eddig rendben volna a dolog. De ahogyan a honitok di­vatcélból előtérbe lépett, egyidejűleg mindenféto tnel'ékes bohóságok is kiderültek. így például ki­sült, hogy egyik-másik gyönyörű és kissé forró természetű hölgyismerősünknek fényes a homlo­ka, a másiknál meg könnyen verejtékezik a leg­kisebb izgalomra, a harmadiknál pedig azt súgja a tükör, hogy1 kitünően dédelgetett idegessége folytán holmi kis ráncok üldögélnek makacsul a szemöldök felett. Ezek a ráncok könnyen árulói a kornak. Tehét egészen alkalmatlanok állandó viseletre. A homloknak ezek a titkai eddig jó, nyugodt, elfeledett titkok voltak, senki se törő­dött velük, mert senki se látta őket; most azon­ban az uj divat egyszerre napvilágra hozta őket. S ezeket a bajokat, főleg a hom’okráncokat, nincs a világnak az a kozmetikusa, aki el tudná tün­tetni. Mi marad más hátra? A nő feltesz egy dia- démot fejére, egy diadémot, amelynek csodála­tosan megépített háromszöge van. koszom ja ép­pen a homlok közepére esik. A diadémban termé­szetesen brilliánsok vannak és a briliánsoknak megvan az a ló tulajdonságuk, hogy fényük mel­lett minden elhomályosul. A ráncok Is. Hogyan mondtuk az elején? Végre egy divat, arne’y sem­mibe sem kerül? Helyre kell igazítanunk magun­kat. Egy diadémba... esetleg mégis... beleke­rül ez a divat is. Dehát ki ne adna egy szép homlokért egy szép diadémot? — kérdeztek csöndesen tisztelt köztisztviselő polgártársunktól.

Next

/
Thumbnails
Contents