Prágai Magyar Hirlap, 1923. december (2. évfolyam, 273-295 / 426-448. szám)
1923-12-18 / 286. (439.) szám
Kedd, december 18. ^jiGAiJUe^TfmMP Radics Parisba érkezett A negyvenedik levél — A horvűt nép barátja a magyar népnek. Zágráb, december 17. (Saját tudósítónktól.) A Slobodni Dóm legutóbbi száma közli Radics negyvenedik londoni lóvéiét, amelyben kijelenti, hogy a horvátok barátjai a bolgár és albán népnek s őszinte barátai a magyar és olasz népnek, valamint az osztrák köztársaságnak, úgy, hogy a Szerb kormány nem vezethet eme népek egyike ellen sem támadást a horvátok részvételéve'. Radics kijelenti, hogy nem mehet Belgrádba, mert odaérkezése katonai diktatúrát vonna maga után, ami Horvátországban és Macedóniában forradalmat inézhetne elő, ez pedig bolgár és magyar intervenciót, végeredményben európai háborút jelentene. — Belgrádból származó jelentések szerint a kormány arról értesül, hogy Radics Londonból Párisba érkezett. Jugoszláviából hetvenkét bajét csempésztek ki Beígrád, december 17. Az SHS.-hajószindikátus botránya alaposan fölkavarta a panamákhoz szokott jugoszláv közvéleményt. Jankóvics Velizár közlekedésügyi miniszter lemondása szintén a hajószindikátus botrányával van kapcsolatban, amely szinte páratlanul áll a maga nemében. Az Újvidéken működő rovancsoló bizottság megállapította, hogy az SHS.-állam hajóállományából 11 vontatógőzös és 66 j uszályhajó nyomtalanul eltűnt. A bizottság i szakértő tagjainak véleménye szerint a 77 j hajót külföldre csempészték s ott eladták és ezzel körülbelül 400 millió dinárral károsították meg az államot. Valószínű, hogy magas állami funkcionáriusok keze is benne van a panamában. A Sehwartzer- szanatóriumba szállították Bordáes Gyulát Budapest, december 17. (Budapesti szerkesztőségünk telefonj e- lentése.) Bordáes Gyulát, a Nemzeti Hltelim- Hézet igazgatóját a rendőrség le tartóztatta. Bordáes Gyulát 600 millió korona elsikkasz- tásával vádolják. A sikkasztó bankigazgatót elmeállapotának megvizsgálása végett a Schwarz-er-szanatóriumba szállították. Bor- dács Gyula a Nem zni Hl telin té zené] vállait igazgatói alik almoz tatását megelőzően a rozs- nyói Sajóvölgyi Bank igazgatója volt, ahonnan különféle bűnös és könnyelmű machinációik következtében távoznia kellett. A. Sajóvölgyl Bankot a gömöri pénzügyi életnek ezt a falai és szépen fejlődő intézetét Bordáes Gyula könnyelműsége sodorta abba a súlyos válságba, amelyben jelenleg is van és amely nemcsak a betevők ezreit károsítja meg, de az intézet számos igazgatósági tagjának anyagi cxisztenciáját is megrendítette. A Sajóvölgyi Bank igazgatósága már régebben följelentést tett Bordáes Gyula ellen és tudomására adta a Nemzeti Hitelintézetnek is, hogy a nála alkalmazásban lévő Bor- dács igazgató mily mértékben károsította meg a pénzintézetet. A Nemzeti Hitelintézet' a; Sajóvölgyi Banktól vett információk után, j értesülésünk szerint, el is mozdította igazgo-, Sói állásától és akkor Bordáes előbb egy budapesti vállalatnál helyezkedett el, majd tőzsdebizományos irodát nyitót*. Hogy Bordáes Gyula letartóztatása a Sajóvölgyi Banknál történt sikkasztásai miatt következett-e be, vagy a Nemzeti Hitelintézetnél viselt igazgatói állása folyamán követte el ezt a sikkasztást, erről nem számol be a nyilvánosságot tájékozható rendőrségi kommüniké. Szájkosár és klakk a mezőgazdasági szeszfőzők közgyűlésén A nyilvánosság kizárása — Támadás a képviselők és a sajtó ellen — Hárommilliós rendelkezési alapot vallanak be Prága, december 17. Nagyon a tyúkszemére lépett Rernes nemzetgyűlési képviselő Prásek és Berka uraknak, akik a vasárnap délelőtt tartott közgyűlés előtt számoltak be a Mezőgazda- sági szeszfőzők értékesítő szövetkezetének 1922-23, évi működéséről. A parlamentben lejátszódott események után a nyilvánosság nagy érdeklődéssel tekintett a közgyűlés elé, mert azt remélte, hogy az ismert szeszbotrány ügyében szakszerű felvilágosításokat fog kapni a szesz- értékesifö szövetkezet vezetőségétől. Ám Prásekéknak, úgy látszik, valóban van valami titkolni valójuk, mert a közgyűlést a nyilvánosság teljes kizárásával tartották meg. De gondoskodtak róla, hogy a szövetkezeti tagokat is megfelelően hangolják. Kivezényelték az egész, tisztviselői kart, mely szétszóródva a tagok sorai közt foglalt helyet és szeretett elnökének minden második mondatára tomboló tapsvihart rendezett. A szövekezeti tagok akarva-nemakarva velük tapsoltak. Még az ajtónáliók és ruhatárosok is tapsoltak. Csak a közgyűlésről kiszorult újságírók haragudtak, mert a folyosón kellett megvarrnak a teljes szcenikai siker jegyében lezajlott közgyűlést. Az egyik cseh újságíró kollegánktól megkérdeztük, miért zárták ki a sajtót. Erre gondolkodás nélkül ezt felelte: „Hja, ty millióm*1... Prásek és Berka urak kifelé haragszanak. És aki haragszik, annak nem szokott igaza lenni. Haragszanak ők a képviselőkre, a nyilvánosságra, sőt a „politikai és magán- nyivánosságria** — amint a jelentés „spiri- íusz-rektorai“ disztingválnak — és természetesen a sajtóra is, mely nem tette meg azt a szívességet, hogy a szeszbotrányt elhallgassa. Az évi jelentésben ugyanis szószer int így nyilatkoznak Prásekék az ismert _ szesz- botrányról, amelynek tényállására ki sem terjeszkednek benne: — Az utóbbi idők eseményei, amelyeket a sajtó o’ymótíon felfújt, hogy még azoknak a köröknek Is, amelyek egyébként köveset törődtek a szesszel, élénk figyelmét felkeltették és jó ideig a napi szóbeszéd tárgyát alkották, megmutatták, „Ezt csak úgy mondta a bárónő, nem gondolt hozzá semmit, eszébe sem jutóik hogy elmenjen lakni Budapestről. De Kitli János előtt uj perspektívák nyíltak: vidéki képek, nem amelyeket látott, hanem amelyekről olvasott annak idején az iskolai olvasó könyveiben. — Ezek a képek most tetszettek neki és úgy érezte, szívesem lakna a bogárkáim fehér házikók, gémes kutak, legelő gulyáik között. Irma bárónő most már jónak látta, hogy személyesebb jelleget adjon a beszélgetésnek. — Tudja, én n.m szeretem a nagyon zajos életet, a nagy társaságot. Néhány jóbarát, csupa finom és derék emberek, kellemes lakás, melyben otthon érzi magát az ember, jó könyvek, égy jó zongora, — ennyi az én összes igényem, semmi több nem kell nekem. A nagy világ izgalmaiból mindig vágytam az egyszerű élet után. Kitli János is egyszerre megszerette az egyszerű életet. Nem azt, persze, ami? a Páva-utcában s környékén élt, hanem valami finom, egyszerű ébtoí, amilyet igazi urak élnek. Általában olyan jól érezte magát, mint még talán soha. A bárónő nagyon kedves volt, meleg és barátságos, é.vezet volt vele beszélgetni. Különösen az volt benne elragadó, hogy semmivel sem éreztette, hogy ő bárónő, előkelő hö'gy, — KKh Jánost egészen a saját színvonalára emelte. — Magának szép lakása van. amint láttam — mondfia. — Csak .. nem érzi magát benne nagyon egyedül? Aztán incselkedve ttette hozzá: — Különben ki tudja, talán nincs is mindig olyan nagyon egyedül... Kitli Jánosnak ez is nagyon tetszett, ez a célzás holmi gáláns életmódra. Csak nem tehette, hogy bevallja, hogy Palm kívül még jóformán senki sem fordult meg nála és az egyedül nő, aki a lakásába járt, a manikűrös kisasszony. — Ezután megint csak zavarba jő át. Érez. te, hogy most már neki is mondani kellene valamit, de megint csak üresnek érezte a fejét és nem jutott semmi az eszébe. Elkezdett valamit makogni, de hirtelen elnyelte a szót, úgy hogy a bárónő is csaknem zavarba jött, nem tudta, mit szóljon. Néhány percnyi szót- lan csend állott be, amely mindkettőjüknek egész kínos volt, de különösen Kitli Jánosnak. A helyzetét még kínosabbá tétté az, hogy hallotta Pali beszélgetését aiz öreg,bárónéval és minden ok nélkül muszáj volt neki oda hallgatni. Ped'g láthatólag jó barátságban, de egész közönyös dolgokról beszéltek ok kelten, nem is valami előkelőén, mint két régi, jó cimbora. Mégis oda keleti rájuk hallgatni, akár akart a, akár nem és ezt nagy illetlenségnek tartottja, úgy hogy zavara még kínosabbá lett. Szerencsére a bárónő nemsokára felkelt, nekik már mérnkök kell. A cukrászbolt előtt elbúcsúztak. Mikor a két* hölgy elvált, az öreg báróné ezt kérdezte Irina bárónőtől: — Nahát? — Megy a dolog — mondta Irma bárónő. De egészen belefáradtam. Túlságosan buta ez a Kifli. — Annál jobb rád nézve — mondta az anyja. — Annál könnyebb lesz megfőzni. Buta férfi a legjobb férj — tette hozzá szenten- ciózusan. Aztán elgondolkozva mondta: — Vasady megígérte,, hogy adat vele hogy nekünk nemcsak a politikai és ma- gánnyilvanosságban, hanem saját táborunkban is vannak ellenségeink. Megszoktuk már, hogy rosszul informált képviselők és a gyakran tudatosan helytelenül iró (magyarul: hazudó) sajtó támadnak bennünket, de hogy még maguk a tagjaink is annyira megszegik kötelességüket, hogy valótlan állítások kikürtölésével a nyilvánosságot szervezetük vezetősége ellen izgatják, ezt nem vártuk volna el.“ Magában az évi jelentésben csupán mérlegszámlát találunk az 1922—23-iki kampányról és mivel a nyereség- és veszteség- számlát nem közölték, a szövetkezet üzleti működéséről tiszta képet alkotni nem lehet. A jelentés, melyről más helyen még beszámolunk, meglehetős bőbeszédűséggel közel húsz nyomtatott oldalon számol be a szövetkezet működéséről és mindjárt az elején egy pikáns megállapítással kezdi: A pénzügyminisztérium tavaly augusztusban arra utasította az elsőfokú pénzügyi hatóságokat, hogy a szeszfözést október elseje előtt ne engedjék megkezdeni. A jelentés eldicsekszik vele, hogy a pénzügyminiszteri határozat ellenére utasította tagjait, hogy a kampányt október elseje előtt is megkezdhetik, ami a „politikai és magánnyilvánosság** előtt azt a látszatot kelti, hogy Prásek és Berka uraknak a pénzügyminiszter sem parancsol. Nagyon is értjük, ha Prásekék a sajtóval is mernek packázni. A szeszexport fejlesztése dolgában Prásekék eldicsekszenek vele, hogy sikerült a hollandi, trieszti, hamburgi és svájci piacokat a éseh-szlovák szeszgyártás részére megszerezni és exporttevékenységük glori- fikálása közben emigy rohannak ki a magyarországi szesztermelés ellen: — Rendkívül értékes sikernek tartjuk áruinknak ezeken a területeken való elhelyezését, mivel eltekintve attól, hogy ismét megjelenhettünk a világpiacon, számos esetben sikerült a magyar versenyt letörni, még pedig nem árengedmények révén, hanem a szesz jobb minőségével (?) és az üzletek kuláns lebonyolítása által; ilyen módon Dé'amcrikába is sikerült mintegy 2000 hektolitert Hamburgon át leszállítani. A kiadások felsorolása között a vezetővagy kétszázezer koronát az egyesületnek. Ránk is fér, mert már nagyon a végén jármuk. — Nem szeretem ezé a Vasadyt — szólt Irma bárónő ingerülten. — Jól van, jól — felelt az anyja. — De addig, amiig helyben nem vagy, jóban kell vele lenni. Kitli János sétált egyet Vasady Palival. Fel volt lelkesülve. — Barátom, ez egy angyal! — mondta csaknem kiabálva. —■ Nagyszerű egy nő, szép, előkelő, kedves, okos, minden. Soha nem is álmodtam különb nőről. — Szóval összebarátkoztál vele? — kérdezte Pali csöndes iróniával. Ö magában mulatott az egész idő alatti írnia bárónő erőlködésén és Kifli János zavarán. — Pompásan, pajtás, pompásan. Majdnem bizalmasak lettünk. Tudod, meg is mondtam neki: bárónő, ugy érzem, mintha már ősidők óta ismerősök volnánk. Azt hiszem, ■nem talált antipatikusnak. Tettem rá benyomás'*, hia nem csalódom. — Igazad van, a bárónő nagyon kiváló úri dáma — mondta Pali. A keze a felöltője zsebében volt, beleakadt a kis boríték, melyben az öreg báróné azt a bizonyos váltóos- kát az asztal alatt a kezébe csúsztatta. — És az öreg bár óné? — kérdezte Kitli János. — Az is egész kellemes, derék hölgy. — Nem nagyon gőgös? Gőgös? Dehogy! Egyáltalán nem gőgös — felelt Pali. Nem tudta megái!ani, hogy el ne nevesse mágiát. Kitti János boldog volt. Ez volt az első boldog napja, mióta úriember leit belőle. ség, felügyelőbizottság és revizorok költségei címén 1,099.409 koronát számolnak el, ami elég tekintélyes összeg, az 1921—22. évi kampány túltermelésének vesztesége pedig szintén 1,657.326 koronával szerepel a kimutatásban. Ezekhez a kiadási tételekhez tulajdonképpen nem is lehet hozzászólnunk, de nagyon érdekelne bennünket és a „politikai és magánnyilvánosságot** is, hogy mire való a 3 millióval, azaz három millió koronával a kiadásokban feltüntetett rendelkezési alap. Azt kell hinnünk, hogy a nizögazda- sá’gi szeszszövetkezet amely bevallottan s z embehel y e zk edik a ko rm árny int ézk ed é s ek - kel, minisztériumnak képzeli magát, mert diszpozíciós alapjai csak a minisztériumoknak vannak. Ez egy szeszminiszterium, melybe a politikai és magánnyilvánosság szintén a közgyűlésen szeretett volna bepillantani. (e. á.) noBiimi Thugut második dszignálása Varsó, december 17. Thugut dezignált miniszterelnöknek parlamenten kívüli ka'bi- netalakitási kísérlete meghiúsult. Thugut megbízást kapott egy parlamentáris kormány alakítására. A német kormány az összes hatalmakkal akar tárgyalni Berlin, december 17. Poincaré írásbeli válasza még nem érkezett meg Berlinbe. A német kormány erősen hangsúlyozza azt az álláspontját, hogy a függő kérdéseket az összes érdekelt hatalmakkal együtt kell tárgyalás alá venni és hogy -a tárgyalással kapcsolatosan a megszállott területek ügyét rendezni kell. A német kormány nem tartja időszerűnek a katonai ellenőrzés fölvételét. 3¥<e «SIJ mellémft ? fiTiXfíSS e#i«»? XIII. A Gerbeaudbeli uzsonnák a mindennapi programra kerültek. Kitli János már el s-ern tudta képzelni, hogy másutt is elfogyaszthatja uzsonnakávéját. Sőt, ami a legnagyobb haladás volt, be mert menni Pali nélkül is, aki meglehetősen unta a dolgot és egyre gyakrabban abszentálta magát. Kiflii János azonban el nem maradt volna a világért sem. Néha megesett, hogy a bárónők elmaradtak, volt ugy is, hogy három nap egymásután, ilyenkor egy darabig izgatottan várakozva, később busáin gúny asztma ült a helyén, a kiszolgáló kisasszonyok mosolyogtak raja, mert az arcára volt' írva a szomorúságának az oka. Ha aztán megjelentek a hölgyek, akkor jókedvű lett, most már nem is félt annyira, nem jött olyan könnyen zavarba. Különösen akikor meri’ bátran viselkedni, ha Pali nem volt ott. Mert Palitól még mindig félt. mint a diák a tanáritól és jelenlétében sohasem volt biztos magáról, hogy nem követ-e cl valami jóvátehetetlen illemhibát. Arra, hogy Irma bárónőnek udvaroljon, nem gondolt. Neki a bárónő csak az előkelő társaságot jelentette, semmi mást Szerelemre gondolni sem mert, ha házasság jutott, volna az eszébe, őrültnek tartotta volna magár. Sokkal jobbam tisztelte ínma bárónőt, semhogy föltételezte volna róla, hogy férjhez tudna menni olyan plebejus-eredetű és ügyetlen modorú emberhez, mint ö, Kitli János. Egy volt füszeressegédhez a Páva-utcából. Ilyen vakmerő gondolatai nem is tudtak lenni Kitli Jánosnak Soha egy pillanatig sem merte volna átlépni azt a mély szakadékot, amely öt az arisztokrata hölgy tő' elválasztotta- (Folyt, köv.)-ák* 1 Wm í || A l€g j® ÉS 8eiOlCS$M» II K karácsonyi ajándék | I CfiS #Fi 1
