Prágai Magyar Hirlap, 1923. december (2. évfolyam, 273-295 / 426-448. szám)

1923-12-13 / 282. (435.) szám

Csütörtök, december 13. C^U ***»-*. hf),7?i j ' — (Ezerkiloraéteres hála.) Curzon útleírásai­nak van egy fejezete, amelyben elmondja, hogy amikor képviselőjelölt volt South Derbyshire-ben, táviratot kapott Dél-Afrikából: „ön-e az a Cur­zon, — kérdezte a táviratozó — aki most South Derbyshireben jelölt és ha igen, ön utazott-e 1885 május elsején Cataniából Cirgentibe első osz­tályon?'4 Curzon igenlőleg válaszolt, mire a vá­lasztás napján Délafrikából csakugyan hazatért egy angol ur és leszavazott Curzonra. A szavazás után fölkereste és ezt mondta neki: „Kénytelen voltam viszonozni barátságát, mert ön volt az, amikor vonatunk Castrogiovanni mellett haladt el és amikor feleségemnek magyaráztam, hogy ez az a hely, ahol a legenda szerint Plútó elrabolta Pro- serpinát és amikor nem jutott eszembe pontosan Cicero mondása, szószerint idézte a klasszikus sorokat: „Enna est loco percexcelso atque edito, quo in summo est aequata agro. planities, et acquae perennes...“ Curzon lord azt mondja, hogy életének ez volt legnagyobb politikai sikere. inravaüv. ® te fopod exl Basch Tivadar utóda órás és ékszerész Prága; jindriSska 6. szám 1038 szmmiíáx ÉS ZEiE (*) Az orosz miivészszinház Prágában. A wéinbérgei cseh színházban e hó 14-én vendégjá­tékot kezd az orosz miivészszinház. Előadják Ib­sennek, Dickensnek. Dosztojevszkinek és Euripi- desnek egy darabját. (*) Szenzációk a montecarlói operában. A Ri­viéráról írják: Mindenki tudja, hogy a montecar­lói Operaház a világ legelső operaházai között Is egyike az elsőknek. Zseniális igazgatója, Guns- bourg Raoul, kit párisi színházi körökben csak „a varázslónak" neveznek, évtzedek óta áll az in­tézet élén és ez idő alatt a montecarlói Opera­házból sok olyan mü indult világhódító útjára, mely azóta már halhatatlanná vált. Gunsbourg volt az, aki először játszatta színpadon César Franck színpadi müveit, ki francia nyelven első­nek adta elő Wagner Tetralógiáját, a Tristan és Izoldát és a Parsifalt és a harminc év óta legna­gyobb világsikert ^aratott komponisták, Saint- Saens, Massenet, Puccini, Mascagni müvei erről a színpadról indultak el a nagyvilágba. 0 fedez­te fel Saljapint, Carusot, Titta Ruffot s megszo­kott dolog, hogy a montecarlói Operaház minden egyes szezonja újabb és újabb zenei szenzációk sorozata. Az idei első szenzáció Wagner Richárd egy eddig még sehol elő nem adott és teljesen ismeretlen operájának előadása lesz, Défense d‘aimer (Szerelmi tilalom) cimen, melyről Wag­ner úgy nyilatkozott, hogy ebben a müvében a francia klasszikusok stílusát igyekezett megköze­líteni. A második esemény egy Faust-cklus lesz, melynek során a zeneirodalom összes Faustjai elő­adásra kerülnek és pedig Gounod, Berlioz, Boito, Schumann és egy fiatalon elhunyt zseniális fran­cia zeneszerzőnő, Lilly Boulanger Faustja. Ezt egy orosz ciklus követi. Bemutatásra kerül Bo- rodin orosz zeneszerző Igor herceg cimít nagy operája és Mussorgsky tavaly bemutatott operá­jának, a Szorocsinci vásárnak reprizét közkívá­natra ugyanennek az orosz ciklusnak a keretében gtesbs&k r'.jiwajMunnaBaBUBHnn oDBBHaaaHBi Kifli János szerencséje — A Prágai Magyar Hirlap eredeti regénye — Irta: Schöpflin Aladár (9) Pedig hát ez csak az eleje a dolognak. Mennyi mindenféle más megta­nulni való dolog van még: ügyesen, kelle­mesen járni, a kezet szépem tartami, a botot nem úgy használni, mimiha támaszkodnék rá, hanem miint alkalmas játékszert, a mozdula­tok ügyesitöjét, a vállat kissé előretoltam, ment úriember nem -jár egyenesen, mint egy őrmester, köszönéskor csinos ívben le­emelni a kai apói és gyors mozdulattal visz- szatenni, a köszönés módjával jelezni azt a viszonyt, amelyben az ember az klet öv el van, tízfélékéi) mosolyogni, aszerint, hogy kire mosolyog az ember, elegánsan leülni és felállni, pincérrel, portással gőgösen beszélni, mert különben nem jól szolgálják ki az em­bert, szózfée modort ölteni, amint az ember százféle rendű és rangú emberrel beszél, a pajtási bizalmasságtól kezdve végig a püs­pököket megillető mély reverendáig, ele­gánsan belépni egy társaságba és elegánsan távozni belőle, hölgyek előtt meghajolni és urakkal kezet szorítani... Annyi megtanulni valója volt Kitli Jánosnak, hogy néha már kétségbeesett, hogy hiszen őszszakállu öreg ember lesz, mire mindezt megtanulja. Mert nem könnyen tanult, ügyetlennek érezte magát, tehát ügyetlen is volt, mindig nagyon pontosan, szabályosan akart csinálni min­dent, tehát olyan feszesen és ünnepélyesen csinálta a legegyszerűbb dolgokat is, mintha tükörből ellenőrizné magát. Váltig mondta neki Vasady Pali: / — Ne ilyen feszesen ... Könnyedén, biz­tosan ... / — ..........- / . tartják meg. Majd a francia operák jönnek sorra. A legmodernebbektől, Debussy Pelleas és Meli- sande-jától egészen Offenbach Hoffmann mesé­jéig szerepelni fognak itt az összes nagy francia operák. A már meglevő hatalmas társulathoz uj hangfenoméneket szerződtetett Gunsbourg. Ame­rikából, Oroszországból és Olaszországból hozta ezeket az uj csillagokat a montecarlói Operaház igazgatója és ebben a szezonban fog elválni, hogy az újonnan felfedezett csillagok között nem tün- döklik-e egy uj Caruso, Titta Ruffo vagy Farrar, aki innen induljon el üstökösi pályafutására a ze­nei égbolton. (*) Az angol népszínmű. Londonból jelentik: London előkelő nyugati negyedeibe is bevonult a népszínmű Charles Mac „Evoy The likes of her“ című darabjával. A főhős egy bájos leány, aki ki­tartóan vár hadbavonult legényére. Kérőit egy- másutá utasítja vissza, köztük gazdáját is, akinek csapszékét vezeti. A vőlegény azonban, mert nyo­morék lett, nem akarja rákényszeríteni magát menyasszonyára és inkább távol marad tője. A leány megsejti a dolgot és felkeresi a derék ka­tonát. A limonádé-izü darabban benne van azon­ban az egész angol népi élet a maga jellegzetes alakjaival, akik a csapszékben nyers valóságukban mutatkoznak. (*) Az európai férj és az amerikai asszony. Londonból jelentik: A felsőbb osztályok társadal­mát tükrözi vissza Somerset Manghamnek, a kül­földön is ismert szerzőnek „Our Betters" cimü szatirikus vigjátéka. A gazdag amerikai hölgyeket figurázza ki, akik pénzükön európai férjet és el­met vásárolnak s azután vagy szerencsétlen há­zasságban élnek vagy szerelmi kalandokban ke­resnek kárpótlást. A szereplők élvhajhászó dámák, akk kedveseiket vásárolják el egymás orra elöl és tönkrement nemesek, akik becsületüket adják el. Az angol viszonyokhoz annyira merész a téma, hogy csak már beérkezett Író foghatott hozzá. A prágai német színház műsora: Csütörtök: Bocaccio. Péntek: A szép mama. Szombat: Parasztbecsület és A bajazzók. Vasárnap délután: Denevér. Vasárnap este: Fidelio. A prágai német kisszinpad műsora: Csütörtök: A merész úszó. Péntek: Júniusi rögtönzés. Szombat: Német nyárspolgárok. Vasárnap délután: A merész úszó. Vasárnap este: Dorina és a véletlen. A prágai mozgóképszínházak műsora: Korú na: A rejtélyes bosszúálló. (Detektiv- dráma.) Lucerna: A szűz paradicsoma. Sanssouci: „Házasságtörés?“ KÖZGAZDASÁG — Csökkent az európai cukorgyártás becslési eredménye. Willet & Gray newyorki statisztikai irodája újból kiadta az idei európai cukortermelés valósznü becslését, amely az októberben kiadott becslési eredményekkel (5,294.500 tonna) szemben 672.000 tonna hiányt tüntet fel. Az előző évi becs­lésekkel szemben azonban még így is 130.000 ton­nás többletet mutatott ki az iroda a várható idei cukortermésnél. A részletes adatok a következők: T o n n ákbstt Ország uj becslés 1923. okt. Előző évi 25 iki becslés termelés Belgium 260.000 300.000 268.928 Cseh-Szlovákia 875.000 950.000 733.825 Dánia 100.000 114.000 88.382 Franciaország 461.000 510.000 490.360 Hollandia 225.000 330.000 255 592 Olaszország 300.000 325.000 297.280 Magyarország 75.000 110.000 81.603 Németország 1,175.000 1,375.000 1 460.000 Lengyelország 375.000 450.000 294.269 Ausztria 30.000 40.000 23.976 Oroszország 250.000 300.000 193.400 Spanyolország 190.000 190.000 160.035 Svédország 151.000 175.000 71.790 Egyéb országok: 155.000 125.000 74122 Európa összes termelése: 4,622.000 5,294.500 4,493.562 — Az os iráni széntermelés novemberben. Máhrisch-Ostrauból jelentik: Az ostrau-karwini köszénbányákban novemberben 10,344.625 méter­mázsát termeltek az októberben termelt 7,112.844 métermázsával szemben. A Katolina-üzemben ugyanebben a hónapban 234 métermázsa (?) bri­kettet készítettek. A bányákban 43.733 munkás dolgozott, 663-mal több, mint októberben. — Felszámol a Rahól kereskedelmi rt. Ung- várról jelentik: A Rahól kereskedelmi rt decem­ber 24-iki közgyűlésének tárgysorozatán a vállalat fe’számoiása szerepeli, mivel a mérleg veszteség­gel zárult. — Szlovenszkól fizetésképtelenségek. A prá­gai hitelezői védegylet á következő szlovenszkól fizetésképtelenségeket jelenti: Kubala János ven­déglős, Pőstyén, Első szlovák könyvnyomda Haas és Hasek, Zólyom, Brichta Rudolf vegyesáruke- reskedő, Ungvár (csőd), Walkowits Márkus ke­reskedő, Ungvár (csőd)* Skorpil Ágoston keres­kedő, Komárom (csőd.)-f- Emelkednek a magyarországi sertésárak. Budapesti szerkesztőségünk jelenti: Az utóbbi na­pokban erősen emelkednek a sertésárak. Eddig 7— 8000 koronát fizettek kilogramonként (élősúly) a sertéshúsért, de mivel a szalámigyárosök most fedezik szükségleteiket, a sertéshús élősúly kiio- gramja 9200 korona körül mozog. 3 Menyasszonyi kelengyék áruháza | \ saját készitményü finom férfi t és női fehérnemű, asztal- im £ < \ ^ térítők és mindennemű lenáru £ J Árusítás nagyban és kicsinyben J s _ A nyerscukorkivitc! betiltása. Megírtuk, hogy a kormány a belföldi cukorárak drágulása ellen be akarja tiltani a nyerscukor kivitelét. A cukorgyárak a szabadkereskedelem álláspontján vannak és emiatt nem értenek egyet a kormány tervbevett intézkedésével, annál kevésbé, mivel ez az intézkedés a már a külföldre feladott kész­letekre is vonatkozik. A cukorgyáraknak az az álláspontja, hogy az árak megvédése céljából aján­latosabb volna a cukoradó megfelelő szabályozá­sa. A cukoradó a háború előtt 38 aranykoronát tett ki métermázsánként. Ez mindenesetre tulma- gas volt és a cukorgyárak véleménye szerint 25 korona is elegendő lett volna. Aranyparitásra át­számítva métermázsánként 150 koronás megadóz­tatásnak felelne meg ezidőszerint. Ma az adó 54 korona, ami métermázsánként közel 100 koronás veszteséget jelent az államra nézve és összesen mintegy háromszázmillió koronát tesz ki évente. Tegnap tanácskoztak a cukorfinomitók azokról a javaslatokról, amelyeket haladéktalanul a kormány elé terjesztenek és hir szerint abban az esetben, ha a megegyezés létrejön, a kormány már intéz­kedett, hogy a félbemaradt exportot újból föl ve­hessék. — A tégla-árak leszállítása. ■ A kereskedelem­ügyi minisztériumban legutóbb tartott téglaipari ankéttal kapcsolatosan a téglagyári iparfejlesztő egyesület tegnap taggyűlést tartott, amelyen a téglaárak leszállításával! foglalkoztak. Megállapítot­ták, hogy a tüzelőanyagoknak októberben történt leszállítása nem volt befolyással a tcrmelőköltsé- ge.kre, mivel a termelés ebben az időszakban már- már befejeződött. A taggyűlés tiltakozik a kor­mány ama szándéka ellen, hogy az árakat hivatal­ból akarja megállapítani előzetes tájékozódás nél­kül. A taggyűlésen szóba került az is, hogy a szénárak az 1914. évvel szemben 12—16-szorosak és a gépi berendezés a békeárak 14-szeresébe ke­rül. Az adók 10—15-ször, a munkabérek pedig 9- szer nagyobbak, mint 1914-ben + A Magyar Általános Hitelbank részvényei a genfi tőzsdén. Budapesti szerkesztőségünk je­lenti telefonon: A Magyar Általános Hitelbank részvényeit legközelebb bevezetik a genfi tőzsdén. — Túljegyezték az ir szabadágam kölcsönét. Londoni távirat jelenti: Az ir szabadállam tízmil­lió iont sterlinget kitevő kölcsönét 95-ös árfolyam és 5 százalékos kamatláb mellett túljegyezték. — Romániában postatakarékpénztárt létesíte­nek. Bukaresti jesentések szerint a bankok újon­nan alakult szövetsége a postatakarékpénztár lé­tesítésének tervével foglalkozik, llir szerint 4000 postahivatal mint a postahivatal falkja fog mű­ködni. Az állam hatmifliárd lei betéttel járul hoz­zá az alapításhoz. Az uj postatakarékpénztár alap­tőkéje egy milliárd lesz, vagyis annyi, amennyit t volt osztrák és magyar1 postatakarékpénztárak lik­vidálásából juttattak Romániának. = A romániai fapiac helyzete. Bukarestből je­lentik: A román fapiac helyzete nem változott. A kemény müfa külföldi elhelyzési lehetősége na­gyon ellanyhult. Dongafában hatalmas készletek vannak raktáron. A bukaresti vámbizottság no­vember 20—21-én tartott ülésén a tölgyhordó ki­viteli vámját a következőkben állapították meg: Uj hordóknál dongaliterenként 5 lei, rég: dongák­nál dongadekaliterenként 3 lei. A tölgydouga mai belföldi ára 100—110 lei. A tűzifa ára szila-, duiást mutat. Belföldi tűzifa ára ab rakodóáilomás 4200 —5000 lei között ingadozik vidékek szerint va­gontételekben. Ab határ 6100—6400 lel vagonté­telenként. A faszén ára 22—26.000 lei között vál­takozik. A baj éppen csak az volt, hogy ő csak azokat a mozdulatokat tudta könnyedén és biztosam, amelyeket boltos-segéd korában megszokott és éippen ezek voltak azok, ame­lyeket le kellett vetkeznie. Nem könnyű dolog úriemberré válni an­nak, akii nem az anya tej jel szívta magába az nriságiot, ezt tanulta meg Kitli János rö­vid és fáradságos uripályája alatt. Elfogadta Vasady Palit egyediüli tekintélynek, soha nem gyanakodott rá, hogy szándékosan kü­löníti e!l az emberektől, akikkel eddig érint­kezett, épp úgy, mint akikkel ezután szeret­ne érintkezni, csak azért, hogy mennél to­vább a hatalmában tarthassa. Egy olyan úriembert, mint Pali, akinek az aPÍa aurái bíró, ki prediikátumjos nemes ember volt, aki miint huszártiszt harcolt a háborúban és olyan kaszinóba járt, amelybe a legelőkelőbb úriembereik szoktak járni, nem is lehet sem­miféle hátsó gondolatokkal gyanúsít ami. Most persze, kissé nehéz helyzetben van Pali, állandóan veszít a kaszinóban, meg az előkelő állítása abban az előkelő bankban, az is késik a vezérigazgató betegsége miatt, de hát azért vannak az úri embernek jóba­rátai, hogy nehéz helyzetben segítségére le­gyenek. Kitli János úgy nézte mostani éveiét, mint a diák az iskolát: kellemetlennek kelle­metlen, terhes is, unalmas is, de végig kell csinálni, ha az ember emberré akar válni. Kellemes, jóleső ideje csak az volt, amikor Mariska kisasszony jött hozzá manikűrözni, övele igazán jókedvűen, kedvesen beszél­getett és mindig úgy érezte magát, miint igazi úriember. Mariska el volt ragadtatva a Kitli ur haladásától, mindig valami uj töké­letességet vett észre rajta, megdicsérte minőiig uj ruháját, nyakkendőjét és nagyon Elegánsnak tartotta a modorát. Persze, Kitli János, ha vele beszélt, némi csekély elő­kelőséget utalványozott ki magának jöven­dőbeli társadalmi sikereinek a rovására. Néha célzást tett egy 'víg társaságra, rnely- lyel a Hungáriában mulatott, egy ünnepelt színésznőre, akivel sokat ígérő ismeretséget kötött, egy-két szolidabb estélyre, zsúrra, melyre hivatalos. Mariska kisasszony hálás pubrkuima volt. — Már csák ügyes ember, Kitli ur. Ilyen hamar bele találta magát. Képzelem, hogy szeretik ott is a nők! — mondta némi melamtíh oliával. — Hát, nem mondom, vannak sikereim, de még csalk a kezdet kezdetén vagyok — mondta erre szerényen Kitti ur. — No, a Baiuimannak lehetne harminc­ezer milliója, mégse tudná a helyét úgy meg­állni,, — mondta rá Mariska kisasszony. A Baumann Kitti János utódija volt a Miiller ur üzletében. — Ügyetlen fráter az a Baumann, is­merem, mondta Kifli ur. — De még milyen ügyetlen! — lódí­totta Mariska kisasszony. — Nincs annak semmi modora. Nem is megy olyan jól a Mülier üzlete, amióta Kitli ur nincs ott. A jobb nők nem szívesen mennek oda a Bau- mann miatt. Nagyon neveletlen. Minden cse­léddel kikezd. Boltzárás után ott áll a ka­puban és fogdossa őket. Ha aztán jobb nő jön a boltba, azzal is csak mgy bánik. A múltkor is, mikor nyújtotta az emen[bálit be­csomagolva és én nyúltam utána, hát nem megfogta a kezemet? Mondtam is neki: Az én kezemet ugyan ne fogdossa a segéd ur, mert ráütök. Fogdossa a Juli meg a Sári ke­zét, ha mindenáron fogdosmi akar! Meg­mondtam ám neki.'— Kifli János is azon a véleményen volt, hogy ad ember nem fogdossa a hölgy kezét, amikor az emen- tihálit nyújtja neki becsomagolva. — És dolgozni sem tud az a Baumann — folytatta Mariska kisasszony. — Még sza­lámit se tud rendesen vágni. Olyan vastagra vágja, hogy az egész öt deka alig egy szelet. Pedig tudja Kitli ur, talán még emlékszik rá, hogy én egész vékonyan, finoman szeretem, hogy keresztül lehessen látni, mint a hár­tyán. A vége pedig mindig ez volt: — Emlegetik Is a Kitti urat a Páva-ut­cában. Minden jobb nő azt mondja, nem lesz többet a Mailemnek olyan segédje, mint a Kitti ur volt. Nekem igazán nem is izük úgy a vacsora* mióta a . Baumann méri. Ha volna másik bolt a Páva-utcában, nem is járnék én a Müllerhez vásárolni. X. Egyszer mégis megszólalt az a bizonyos telefon, déltájban, mikor Kitti János éppen a párbajkódexből kollokvált Palinak. Kitli János izgatottan ment oda és majd kiesett a kezéből a kagyló. Egy női hang szólt: itt­hon van-e Kitli ur? Kitli ur itthon volt és megtudta a telefo­non keresztül, hogy Szandeczky bárónő és leánya óhajtanák nála tiszteletüket tenni fontos közjótékonysági ügyben. Természe­tesen Kitti János el volt ragadtatva, hogy szerencséje lehet fogadni a hölgyeket, öröm­mel rendelkezésükre áll stb. Olyan tiszte­lettel hajlongott a telefonban hangzó hang előtt, hogy Vasady Pali majd halálra nevet­te magát. — Ismered Szandeczky bárónét és a leányát? —. kérdezte Kitli János, miikor a kagylót letette? (Folyt, köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents