Prágai Magyar Hirlap, 1923. december (2. évfolyam, 273-295 / 426-448. szám)

1923-12-12 / 281. (434.) szám

Szerda, december 12.

m<eiinie Zeituing jeleníti Newyorfcból: Frithjof Nansen egy newyodkii előadásán azt a kiije- leotést tette, hogy Németország sorsát az összeomlás fenyegeti. A birodalom megszül né se után nem lesz több jóvátétel. Németország számára kivülröl nem lehet segítségre számítani. A német összeomlásnak következménye valószínűen egy uj revánsra szomjazó mii i tar ista Németország megalakulása lenne.

Széljegyzetek Károlyi könyvéhez

Prága, december 11.

Érdeklődéssel vettük a kezünkbe Károlyi Mihálynak „Egy egész világ ellen1 hangzatos címet viselő emlékiratainak most megjelent első kötetét, egy majdnem ötszázoldalas, tes- j tes könyvet, mert feleletet vártunk tőle sok 1 számos kérdésre, amelynek tisztázása előtt nem alkothatunk magunknak világos történelmi képet a második magyar Mohács okairól, amelyek között a Károlyi Mihály személye és működése — hitünk és meggyőződésünk szerint — döntő szerepet játszott. Sok érdekes intimitást olvasunk a memoárban, számtalan jellemző adatot az 1910—18. évek közéletének eseményeiről, de feltett kérdéseinkre nélkülöznünk kell a feleletet. Károlyi Mihály — mint minden memoáriró — szubjektív célt szolgál emlékezéseinek közzétételével: védeni, menteni és igazolni igyekszik a maga politikai működését és ezért följegyzései nem tarthatnak számot arra, hogy tárgyilagosaknak tekintsük őket. Másfelől pedig be kell várnunk az apológia második és harmadik kötetét, mert Károlyi csak itt fogja elmondani életének azt a korszakát,, amelyben a rövidéletü magyar népköztársaság élére állította a kegyetlen Sors, mi'g az első kötetben vázolt események — az utolsó hónap kivételével — a kritikus kényelmes páliholyában találták, amikoT még nem nehezedett vá'llaira a cselekvésnek százszor nehezebb feladata.

Családjának történetén és gyermekkorán kezdi az elbeszélést Károlyi. Leirja az arisztokratikus környezetet, amelyben fölnevelkedett, majd elmondja, hogy milyen sok fáradozásába került pótolni elhanyagolt nevelésének hiányait, azután ecseteli azt a hatást, melyet Károlyi Sándor gróf, a magyar szövetkezeti ügy lelkes apostola gyakorolt reája. Mi, alki'k egyetemi éveinkben a Széchenyi Szövetségiben szintén Károlyi Sándor tanain készülődtünk föl a közéletre,, csodálkozva olvassuk, hogy Károlyi Mihály Sándor bátyja hatásának tulajdonítja azt a végzetes fejlődést. amely őt rövid nyolc esztendő alatt az OMGE-ból, a magyar toriyzmns fellegvárából a marxista szocializmus táborába sodorta. Ha valaki, úgy Károlyi Sándor bizonyosan azok közé tartozott, akik szóval és tettel, elméletben és gyakorlatban a legvégsőkig is szembe szállottak a marxizmussal!

Nemsokára azután, hogy az OMGE elnökévé választották Károlyi Mihályt, belépett a

politikába és személye azóta a legszorosabban összefügg az 1910—18. évi országgyűlés pártharcainak történetével. Nem akarunk abba a hibába esni, hogy ezekkel a gyakran meddő harcoknak aprólékos részletezésével és boncolgatásával felidézzük a régi ellentétek emlékét és ezért Károlyinak csak azokat a feljegyzéseit foglaljuk röviden össze kritikai formában, amelyek olyan kérdésekre vonatkoznak, amelyekben az ő felfogása sokak szerint többé-kevésbé eltért a hivatalos és egyáltalában az uralkodó fölfogástól.

Károlyi pacifistának, németellenesnek és antantibarátnak vallja magát. Nem árt azonban közbevető! eg megjegyeznünk, hogy négy éven keresztül, 1916 júliusáig elnöke volt annak a függetlenségi pártnak, amelynek Apponyi volt a tulajdonképpeni vezére. Appo-nyit pedig, akit pacifista körökben sokkal jobban ismernek, mint Károlyit, pártját az adott helyzettel számolva a német szövetség szellemében vezette. Károlyi 1916 július 9-éig, mikor a pártszakadás bekövetkezett, csinált ugyan egynéhány extraturt, (ilyen volt például a Poincarénál tett látogatása, amerikai propagandautja és az olasz háborút megelőző Török-akció), de alapvető külpolitikai kérdésekben még sem tett semmi olyat, ami a párt többségének hivatalos fölfogásával ellenkezett volna, hiszen máskülönben a szakadásnak már előbb be kellett volna következnie. A pártszakadás bekövetkezése után pedig csakhamar elhangzott az a híre? lejelentése (könyvében elhallgatja), hogy a románok ellen tigrisként akart harcolni. Ezt nem azért eme'tjiik ki, mintha rosszaliani akarnók akkori fölfogását, hanem egyedül azért, mert emlékezetébe akarjuk idézni, hogy volt a háborúnak egy már eléggé előrehaladott időszaka, amikor ő sem tartotta bűnnek a védelnr háború fölfokozását. Arcúkor pedig pacfista programjával a nyilvánosság elé lépett, akkor már IV. Károly ült a trónon és Czernin vezette a külügyeket, akikről ma már általánosan tudott dolog, hogy nem riadtak vissza még a különbéke gondolatától sem. Az 6 politikai irányuknak köszönhette létét az Esterházy, majd a harmadik Wekerle-kabinet, amelyekben Károlyi pártja is helyet foglalt. Hogy maga Károlyi nem vett benne részt, an" nak oka Garami Ernő volt, aki — mint Károlyi is megerősíti — azzal hiúsította meg az Ő Garbaival már elhatározott kineveztetését, hogy Batthyányit ajánlotta népjóléti miniszternek. , j

Ami Károlyinak híres antant összekötte- ’ téseit illeti, amelyekről az októberi napokban olyan sokat harsogott a Károlyihoz közelálló sajtó (ő maga ugyan ezt irja: „soha senkivel sem akartam elhitetni ezt az ostoibasá- got“) könyvéből újból meggyőződhetünk arról, amit különben már régen tudunk, hogy ezek az összeköttetések vajmi lazák voltak. Hogy Poincaré, a francia köztársaság akkori elnöke fogadta a dúsgazdag magyar mágnást. abban semmi különös nincsen és hogy figyelmesen végighallgatta s nem ellenezte németellenes és szlávbarát tervéi azon ugyancsak senki sem fog csodálkozni. Károlyi azonkívül Clemencauval és Cai'llauxval

Becs, december 11.

Ma módomban állott egy magasállásu antanté plomatával beszélni, aki az angol választási mozgalmakat egész közelről szemlélhette. Mivel a konzervatív párt veresége megbontotta az angol parlamentben hosszú idő óta uralkodó „kétpártrendszert“ s a munkáspártnak politikai múltja nem lévén, jövendő szereplése is még homályos, e nyilatkozatnak ma különös érdekessége van.

Első kérdésem a francia közvéleménynek az uj angol helyzettel való állásfoglalására irányult. Informátorom erre vonatkozólag a következőket volt szives mondani.

— A választások eredménye Franciaországban meglepetést alig keltett. Az egész helyzetre jellemző, hogy London mindössze hét konzervat’v képviselőt vá’asriott a többi mandátumok a Labour Party és a liberálisok között oszlottak meg. Lloyd George ;gen sikeresen érvelt azzal, hogy London nagyságát a szabad kereskedő lemnek köszönheti s Baldwin védvámos rendszere a munkanélküliség látszólagos csökkentése mellett is megsemmisítené Anglia tényleges gazdasági hegemóniáját.

— A védvámok különben is nem Németország, hanem Franciaország e;lín irányulnának,

amely sokkal kisebb költségekkel tud termelni. mint Németország és Anglia.

— Franciaország közvéleménye a Baldwin kormány külpolitikai passzivitását nem tudja be különös érdemnek, különösen akkor, amikor a francia-angol poüikai barátság adandó hangoztatása közepette Baldwin éppen a védvámok által döntő csalás! mérhetett volna a francia gazdasági é'etre.

— Tanácsos ur véleménye szerint hogyan fog kialakulni az uj angol kormány képe?

— Aki ismeri az angol politikai élet állandó egyensúlyra való törekvését („tendan- ces d‘ équ':iibre“) az határozott választ nem adhat erre a kérdésre. Európai parlamentekve volt. A választójogi blokkban viszont, amely a radikális választójog kivivására alakult meg, Vázsonyi is helyet foglalt. Jellemző, hogy az általánosság elvének megszüki- téséhez négy nappal a válasz‘ójogi blokk megalakítása után maga Károlyi is hozzájárult, miután a szociáldemokraták belementek a paktumba, amely a huszonnégy éves irni- olvasnitudőkra, valamint a Károly-kereszte- sekre korlátozta a választójogot. Jellemző, hogy a választójogi blokk és Károlyi belementek abba, hogy az összes kerületeknek csak egyharmadában legyen titkos szavalás. Ha tehát a választójog „elárulásáról" hallunk beszélni, jusson eszünkbe, hogy Károlyiék sem voltak benne egészen büntelenek.

(Folytatjuk.)

ben nem lehetne többszáz főnyi ellenzékkel szemben kormányozni — Angliában azonban, ahol az ellenzéknek lojalitása van, ez nem 1 tartóznék a lehetetlenségek közé. Meggyőződésem szírint

munkáspárti kormány semmieseire sem fog alakulni Angliában

| s ha igen — amint mondom, kizártnak tar- | tok —- úgy csak nagyon rövid életű lesz. A í bomlási folyamat a Labour Partyban már másfél évvel ezelőtt megindult s egy a va- gyonváltság'gal és a bányák nacionalizálásá- , val szemben opportunus munkáspárti kor- i mánv azonnal szakadást idézne e’ő saját pártjában. Valószínűbb, hogy a lberálisok — , talán Asquith — kapnak felszólítást a kormányalakításra s ebben az esetben köztük és a munkáspárt között bizonyos közös programpontokra vonatkozólag megegyezés 'önné létre. De mindez ma még csak valósrnii- régi számítás.

— Lesz-e kihatása a francia pol'tikára az angol kormány változásnak s várható-e Poin- tjúrc visszalépése?

— Po’ncaré semmiesetre sem fogja elhagyni helyét, annál kevésbé, mert a kamara többsége szilárdan kitart mellette.

j Minden Bariíhou, vagy Loucheur-féte kor- | mány emlegetése a jelen pillanatban üres és | alaptalan konmbinácb. Poincaré ma Francia- ország politikáját jelenti s ez a politika ma elég szilárd alapokon nyugszik ahhoz, hogy másikkal föl ne cseréltessék.

— Poincaré távozásáról csak akkor lehetne szó, ha Lloyd George kerü'ne a miniszterelnöki, vagy külügyminiszteri székbe,

! amit azonban ma joggal lehet valószínűtlennek tartani. Lloyd George-ot annyi diplomáciai vereség érte s Franciországgal való személyes viszonyát — különösen bukása után — annyira elmérgesitette, hogy döntő pozícióban való elhelyezkedésiét teljesen kizártnak tartom. Nála még Ramsay Macdonald, ' vagy akár De Valera (!) is posszlbilisebb.

Tárcarovaíimk:

Csütörtök: Sas Ede: Tündérmese anno 1923.

Péntek: Sziklay Ferenc dr.: Takács Menyhért dr. tanulmányai: Aesopus, Dante és Madách.

Szombat: Szederkényi Anna: Duduskáéknál már kezdődik. (Pesti hangulatkép karácsony előtt.)

Vasárnap: Jakab Géza: Melanchólia. (Vers.) Surányi Miklós: A mannafa.

Cselédfogadás

— A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája. — Irta: Nyáry Andor.

Az anyós szörnyű haragjában kilóditotta a cselédet, mert az a valutaviszonyok rosz- szabbodása folytán havi bérét háromezer koronára kívánta felemelni.

Az anyós du'ltfult: hogy ilyen vr^nrb-r hogy ilyen jöttment!Mindig mondta ő, hogy ennek a leánynak még a szeme sem áll jól. Az egyik mindig Zürich felé pislog.

És elhatározta, hogy véget vet ennek a kiálhatatlan zürichi állapotnak, elmegy falura, a vőjéhez s majd fogad ő ott olyan cselédet, aki azt se tudja, hogy mi fán terem a korona.

Úgy is tett.

Mikor a vő uram meghallotta hogy dédelgetett anyósa miféle járandóságban var,, legelőször is meg,kaparászta a kupáját, aztán félelmetes gondolata támadt. Tudta ugyanis, hogy amit az anyós elhatároz, abból nem igen szokott engedni. Más szóval, addig nem megy el a háztól, amíg cselédet nem szerez neki. Hogy ezenképpen a paradicsomi napokat megrövidítse, kiadta hát a szigorú parancsot az öreg Ambrusnak, a hivatalszolgának, hogy — ha a pokolból is —• kerítsen elő egy cselédet. De ihamar.

Ambrus bácsi végigsurult a bajusza alatt:

— Majd utána nézek.

A vő várt, az anyós minden nap idegesebb lett, végre az ötödik napon koppant az ajtó s kalapját a hóna alá szorítva, belépett a szobába Ambrus sógor:

— Aggyon Isten nyugodalmas jó napot!

Az anyós a leányával Volt s mikor megpillantotta az öreg hivatalszolgát, menien feléje fordult:

— A vöm küldte?

S az arcán reménysugár lobbant.

Ambrus megforgatta a kezébe a kalapját, aztán belekezdett a szóba:

— A tekintetes ur említette a minap, hogy cseléd köflene az öreg nagyságának.

Az anyós összeráncolta a szemöldökét.

— Ki az az öreg nagysága?

Ambrus nagy, bütykös mutatóujját ráirányította az asszony mellére, aztán k.ivéle- kedfe:

— Maga!

Az anyós kissé megrázk Adott. aztán, hogy elüsse a dolgot, hirtelen rátért a cselédre.

— Mi van a cseléddel?

Ambrus csak kérdésre várt s most belekezdett a mondókájába:

— Hát instálom, — húzta a szót — szereztem a nagyságának, egy cselédnek való leányt.

— Az asszony közbeszólt:

Jó leány?

— Fajin! — nyugtatta meg Ambrus aztán ékes szóval leírta a leány jellemrajzát. — Igen jóravaló, csöndes teremtés, Nem beszél

a‘ senk'lhő, könyörgöm. De ha mérges, akkó ne tessék neki szóni. mer menten összeterem- tézi a világot. Ámbár mondom, hogy igen jóravaló, csöndes teremtés, csak hát a nyelve hegyes ... A dóga ellen nem lesz panasz. Igen dógos, oszt szorgalmas. Csak a sarkába leöli neki lenni, rrier ha nem szónak neki, menten elalszik ... Ha legény nincs közeibe — követem — nem kezd az egy legénnyel se. Ámbátor igen jóvérű leány, csakhát a parancsot nem tűri. Mingyá tótágost áll benne az akaratosság.

Az anyós megelégelte a bemutatást, idegesen mozgott:

— Egyelőre elég ennyi . . . Megláthatnám a leányt?

— Hogyne, instálom — sietett felelni Ambrus. Az ajtóhoz ment, füttyentett egyet, aztán kiszólt a konyhába:

— Hé, izé. Bújj be Sári!

A következő pillanatban suhogós göm- bölytbégge! gurult a szobába egy szélesen öltözött, csillogó szemű kövér leány. A kezében kis kendőbe kötött cókmákot lóbázott. fergeteges iparkodással esett az anyós kezére és úgy süvöltötte:

— Kezét csókulom nagysága!

Az anyós ránézett a jól felöltözött leányra,, aztán megkérdezte tőle:

— Maga akar hozzám cselédnek szegődni ?

— Igenis, kézit csókulom nagysága.

— Ért a házimunkához?

— Hogyne, kézit csókulom nagysága.

— Szolgált már valahol?

— A Spricceréknél kézit csókulom.

— És mért ment el a Sp'tzeréktől?

Sári leány szélesre terpeszkedett a szóval;

— Hát az úgy vót, kézit csókulom, — kezdte nagy szemléltetéssel — a Spriccer * ifijur gyütt. Én meg mosogattam. Aszongya az ifijur: Agy Isten szép leány. Mondok: De barátságos az ifijur. Avvaa megcsípte az orcámat ... Hu a zanyád! — mondok én. Oszt a mosogatósajtáirt hegyibe buritottam.

Nagy lélekzetet vett:

— Ezér gyüttem el, kézit csókulom.

— Értem, — bólogatott az anyós. — Szóval, hajlandó elszegődni hozzám.

— Igenis.

— És mit kér?

— Ezerötszázat, kézit csókulom.

— Koronát?

— Dehogy kérem, — íinyáskodott a leány. — Forint. Ezerötszáz forint. Húszon áll a korona. A cipő ára meg főmén.

Az anyós idegesen dobolt, de mert belátta. hogy a mondott pénzen alul cselédet nem kap s ha ezt a gömbölyű leányt nem fogadja fel, hát cseléd nélkül kell haza mennie, barátságos arcot mutatott:

— Hát én izé . . . Sári felfogadom magát. De ei tud-e készülni úgy, hogy a délutáni vonattal velem utazhat.

Sári pukedlit csinált:

_ Én készen vagyok, kézit csókulom. Akár mingyá is mehetek.

Az anyós ránézett.

— Ruhát nem hoz magával?

Sári furcsa szemeket meresztett:

— Dehonnem, kézit csókulom. Viszek én mindent, ami köl'l. Itt van minden.

— Hol, — kérdezte az anyós s a kendőbe kötött eókmókra mutatott - abban a kendőben?

A leány kelletlenül mosolygott:

— Dehogy is . .«

Az angol választások, és a francia álláspont

Egy francia diplomata nyilatkozata a Prágai Magyar Hírlap részére

is tárgyalt. Az előbbi semmivel sem viszonozta 1918-ban, amikor mind a ketten mi- niszterenökök voltak, Károlyi bizalmát, az utóbbi pedig vajmi keveset számított akkor, amikor Károlyi amtantbarátságában reménykedtek az emberek. A többi párisi ur, akiket Károlyi fölsorol, megannyi szürke alakja a francia politikának, úgy hogy rájuk építeni valóban nem lehetett.

Károlyi programja másik jelentős pontjának a demokráciát említi, amely — ahogy mi látjuk — az általános választójog követelésében csúcsosodott ki nála. Az általános választójogot azonban nem csak ő követelte. Az egész ellenzék akarta az általános választójogot. Fsteházy kormánya is ennek jegyében alakult meg. Ebben ■ a kabinetben ped'g Battyhány utján a Károlyi-párt is képvisel-