Prágai Magyar Hirlap, 1923. december (2. évfolyam, 273-295 / 426-448. szám)

1923-12-11 / 280. (433.) szám

Kedd, december 11. A ipari termékeik egész sorát. Ha egy asztalos például egyszerűen csiszolt (fazettimált) üve­get vásárol, 12 száalékos fényüzésd adót fizet; amikor pedig ezzel az üveggel szek­rényt készit, a szekrény teljes árából újból 12 százalékos fénytizési adót fizet. Nem té­rítik vissza a javaslat értelmében azt a fény- űzési adót sem, amelyet a vevő-vállalkozó olyan úgynevezett luxustárgyak után fize­tett, amelyeket hivatása gyakorlásában használ. Az orvosok, ügyvédek stb. dolgozó- szobáik berendezése után, a zenekari tagok hangszereik után 12 százalékos fényűzés! adót fizetnek. Ezekkel a rendelkezésekkel erősen kiterjesztenék a fényűzés! adóterhe­ket, mirvel számos esetben, amelyben eddig csupán 2 százalékot fizettek, ezentúl 12 százalékos fényüzésd adót fognak beszedni. Ezt a drágítást éppen olyankor tervezi a kormány, amikor az olcsóbbodásról nap- nap mellett ankétez és a közterhek csökken­tésére törekszik. (?) Emellett az adóterhek egész sorát közvetetleuül is emelik, mert számos úgynevezett fónyiizési cikk eddigi 10 százalékos adóját a javaslat szerint 12 százalékra akarják felemelni. A javaslat sze­rint a fényüzésd adót csak abban az esetben térítenék meg, ha a belföldi vállalkozó iga­zolja, hogy az illető tárgyat feldolgozatlan (ki nem készített) állapotban exportálta; il­lővé amikor a luxustárgy vételénél vagy im­portálásánál a vállalkozó szállítója (eladója) maga fizette meg a fényűzési adót a kincs­tárnak. Ezzel a rendelkezéssel lehetetlenné válik, hogy például a íiyakkeudőgyárosnak megtérítsék azt a fényüzésd adót, amelyet ő a selyem behozatalánál lerótt. Ez a rendel­kezés is rosszabbitja az eddigi helyzetet, mert eddig a fényüzésd adót az exportnál akkor is megtérítették, ha az importált fény- űzési tárgyat feldolgozott állapotban is újból exportálták. — A vasárak szabályozása. A kereske­delemügyi .minisztériumiban Novák miniszter vezetésével a vasárak uj szabályozásáról ankétez'tek. Az ankéten resztvettek a vasut- ügyi és közélelmezési minisztereken kívül a vasművek képviseletei is. Elvben az ankét hozzájárult a vasárak leszállításához, de a resztekben nem tudtak megegyezni.. A vas­müveik képviselői 5 koronás árleszállitáshoz járulnának hozzá, míg a kormány képviselői 12 koronás leszállításit követeltek, miivel azt kívánják, hogy a szénadó éreztesse hajtását a szénáraik leszállításában, az ipari termelés fokozásában és a fogyasztás tehermentesi- tésében. A vasipari képviseletek külön fog­lalkoznak majd a kérdéssel és legközelebb beterjesztik konkrét javaslataikat a keres­kedelemügyi miniszternek. — A vörös lóheremag kivitel. A „Tri- buna“ értesülése szerint a foldanivelésügyi minisztérium további 60 vagon vörös lóhere- mag kivitelét engedte meg és ezzel a tör­ténelmi országok kiviteli kontingense ki van merítve. A szlovensz'kói lóheremag ki­viteli kontingensét nem merítették még ki, de ha a termés nem bizonyulna elegendő­nek, további lóheremagkivitelt nem fognak Kifli János szerencséje — A Prágai Magyar Hírlap eredeti regénye — Irta: SchöpfHn Aladár (7) — Mit csinálsz, ha olyan társaságba ke­rülsz, ahol az urak kártyáznak? Kártya nél­kül nincs úri ember! Este pedig mindig el kellett menni va­lahová; színházba, orfeumba vagy legalább moziba. Pali az orfeumot kultiváita legjob­ban, ez Kitli Jánosnak sem volt kedve e.le- nére, mert itt legalább nők voltak, könnyű, barátságos, hízelkedő nők akik jó pénzért egy-egy csókot sem sajnáltak tőle. De min­den este valahova menni az mégis fáradságos volt, különösen olyan fáradságos napok után, mint az övéi. Ha pedig kedvetlen volt, fá­radt és borús volt a homloka, Pali megszidta. — Mit lógatod a fejedet? Úri embernek mindig gondtalannak és jókedvűnek keli len­ni. Néha betegnek kellett tettetni magát, hogy egy kis szabadsághoz jusson, akárcsak az iskolás gyerek. Ha pedig panaszkodna mert Pali előtt, az szárazon felelt neki: — Az a kérdés, akarod-e, hogy úri em­bert csinálják belőled? — Ha nem akarod, hát hagyjuk abba, eredj vissza a pulthoz, ha azonban akarod, akkor dolgoznod kell. Értsd meg, neked most egyszerre, pár hónap alatt felnőtt korodban kell megtanulnod azt, amit mások, akik úri embernek születtek, lassan­ként egész élőtökben, észrevétlenül szívtak magukba. Le is kell kaparni rólad azt a sok rozsdát, ami eddigi életedben reád ragadt. Hát bizony, ez nem megy könnyen. Kitli János már végkép elvesztette ön­engedélyezni. — Földosztás Szlovenszkón. Az állami földbirtokhivatal közlése szerint felosztásra kerülnek: a malackai .nagy uradalom uj­majori maradékbirtoka Detrekőszentmikló- son, mintegy 212 hektár kiterjedésben. Részletesebb felvilágosítást a földbirtok- hivatal pozsonyi biztosánál (megyeháza) le­het szerezni. Kikiáltási ár 650.000 K. Igény­léseket az előirt 3 koronáért kapható iveken kell bejelenteni >a prágai földbirtokhivatalnál vagy az említett pozsonyi biztosnál leg­később december 20-ig. — Veszteséges mérleg. A „Cseh bá­nyamüvek r.-t.“ most tartott második köz­gyűlésén bemutatták az 1921—22. évi mér­legeket. Az 1922. évi mérleg 1.059,394 K veszteséggel zárul. + Két román bank Magyarországon. A Gazdasági Hírlap Írja: Már régebben szóba került, hogy Románia két tekintélyes bank­ja, a Bamca Romaneasca és a Blamc, Mar- marosoh et Go. Magyarországom is fiókot állítanak fel. A Bamca Romaneasca nagy ipa­ri bankja Romániának s Magyarországon is főleg ipari kapcsolatokat szándékszik sze­rezni. A Marmarosch-baink pedig a Pesti magyar kereskedelmi bankkal állott azelőtt összeköttetésben. A két bank engedélyezését kiérő irat december első hetében kerül Buda­pestre, ahol a Pénzintézeti 'központ vélemé­nyezése alapján a pénzügyminiszter dönt a kérvény sorsáról. Mivel ennek az ügynek politikai oldala van, s miután magyar bank­nak Romániában eddig nincsen önálló í:ókja, >a döntés még bizonytalan. Hír szerint a ma­gyar bankok vezetői memorandummal for­dultak a magyar . kormányhoz és kérték, hogy utasítsa a Pénzintézeti Központot, hogy ne engedélyezze a román baukalapitásokat mindaddig, míg a magyar intézetek fiókjai­nak romániai működését a román pénzügyi kormány meg nem könnyíti, + Uj gyári vállalatok Magyarországon. Budapesti szerkesztőségünk jelenti: Az An­gol— Magyar Bank érdekköréhez tartozó Egeresein Kőszénbánya r.-t. üzletkörét port- land-cement gyártással s ezzel kapcsolatos anyagok előállításával fogja kibővíteni. Egy­úttal a cég szövegét is meg fogják változ­tatni. — A Baranyai Agránipar r.-t. Pécsett a mezőgazdasági sörgyár helyén szalámi­gyárat létesít, amely rövidesen megkezdi üzemét,-f- A londoni Vickers-cég Magyarorszá­gon? Budapesti szerkesztőségünk jelenti: A „Magyar Lloyd“ szerint az a hír, hogy a Londonban időzött magyar bizottságot Doug­las Viekers londoni bankár vendégül látta, élénk feltűnést keltett budapesti pénzügyi körökben. A Vickers-cég ugyanis egyike a londoni piac legtekintélyesebb tényezőinek és előszeretettel foglalkozik az utódállamok gazdasági konszolidációjával. A magyar bi­zottság szívélyes fogadtatásából a magyar­országi pénzügyi körök azt következtetik, hogy a Londonban járt magyar bizottságnak sikerült a Viokers-cóggel oly megállapodáso­kat létesíteni, •melynek révén e cég a ma­gyarországi gazdasági konszolidáció müvé­be is tevékenyen bekapcsolódik. + A TÉBE és a GyOSz együttes ta­nácskozása a magyarországi ipari hitel kér­déséről. Budapesti szerkesztőségiünk jelenti: A TÉBE hitel-szakemberekből álló szükebb bizottságot küldött ki, amely a gyáriparosok képviselőivel együtt fogja megvitatni az ipa­ri hitel kamatmérséklésének és egységes szabályozásának kérdését. Gazdasági körök eredményt várnak ezektől a tanácsokzások- tól. A gyáripari és bankérdekeltség már a legközelebbi napokban együttes tervet fog az 'állami jegy intézet elé terjeszteni, amely­ben kéri, hogy a termelési hitel kereteit bő- viltse ki és ezzel tegye lehetővé a hitelfelté­telek egyöntetű uj szabályozását. + Megkötik a lengyel—magyar keres- kede'mi szerződést. Varsói jelentés szerint Belitska Sándor magyar követ látogatást tett a lengyel kereskedelmi miniszternél. A látogatáskor megegyeztek abban, hogy a kereskedelmi szerződés megkötését célzó tárgyalásokat legközelebb megkezdek. A ma­gyar követ és a lengyel kereskedelmi minisz­ter eszmecseréje arra enged következtetni, hogy a lényeges kérdéseikben nézeteltérés nincsen és így a szerződés megkötése rövid idő alatt várható. + A magyar kisiparosság akciót indít a védvámos rendszer ellen. Budapesti szer­kesztőségünk jelenti: A kézmüiparosok és kereskedők országos szövetsége elhatároz­ta, hogy a közeljövőben megtartandó orszá­gos kongresszus keretében akciót indít a mai védvámos rendszer ellen, amely csak a nagyiparnak kedvez. A kisiparosság - az áruk drágulását a túlságos védővámnak tulajdo­nítja. 4- A magyar sörgyárak üzemkoncentrációja. Budapesti szerkesztőségünk jelenti: A fővárosi sörgyárakról legutóbb az a hír hallatszott, hogy egynek kivételével valamennyi beszüntette az üzemét Szakkörökből kapott értesülés szerint a Dreher, Haggenmacher és Első Magyar Rész- vényseríözde üzemüket az utóbb említett gyárban koncentrálták ugyan, azonban úgy a Polgári, mint a Fővárosi Sörfőző változatlanul folytatják a sörgyártást és csak melléküzemeik foglalkoz­nak egyéb termelési ágakkal. A vidéki sörgyárak is mind üzemben vannak.-p Magyarország hagymaexporija. Budapesti szerkesztőségünk táviratban jelenti: Ezidén Makó vidékén megközelítően 5—6000 vagon hagyma termett. Az ország hagymaexportja meglehetős kedvezően alakul, mivel november végéig már 1500 vagont exportáltak. Ebből Ausztria 492 va­gonnal, Németország és Anglia egyenként 314 va­gonnal vettek át. Nagyobb mennyiségeket expor­táltak ezenkívül még Cseh-Szlovákiába, Svájeóa, Hollandiába, Olaszországba, Franciaországba és az Egyesült Államokba. = Tavaszi mintavásár Belgrádban. Jugoszlá­viai szerkesztőségünk jelenti: A belgrádi keres­kedelmi körökben bizottságot létesítettek, amely­nek feladata a belgrádi tavaszi mintavásár előké­szítése. Az első belgrádi mintavásárt minden va­lószínűség szerint márciusban fogják megtartani. Tőzsde és árupiac: — A cukortözsde. Szombaton Párls jegyzése 296 volt áprilisra, Newyorké 4.65 márciusra, Lon­doné 27.3 májusra. A belföldi piacon gyengébb volt az irányzat. Jegyzések: Aussig 300, Kolin —Pardubice 290, Brünn—Olmiitz 285; az expori- finomitott áru nem változott. = Kedvetlen a berlini tőzsde. Az érték­álló márka reményében megállt az eddigi értékpa-pirhossz. Ma is túlnyomóan eladási megbízások voltak és ezek, valamint az el­következő adókkal kapcsolatos pénzszerzés szükségessége néhány billió százalékkal új­ból lecsökkentették az árfolyamokat. A fix kamatozású címletek is gyengülő irányzatot mutattak. A pénzpiac helyzete továbbra is kedvező, mivel napipénzért csak 0.5—1.5 százalékot fizetnek. A devizapiacon nincs változás, a dollár kincstári utalványokat és az aranykölcsönt teljes kiutalás mellett egyenkint 52 billióval jegyezték.-f A budapesti terménytőzsde. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: A mai ter­ménytőzsdén lanyha irányzat mellett a következő árakat jegyezték: Budapesti búza 104.000, tisza- vidéki 98—99.000, dunántúli 97.000, budapesti rozs 72.000, pestmegyei rozs 73—74.000, dunántúli tozs 72—73.000, takarmányárpa 66—68.000, buda­pesti árpa 72—73.000, söiároa 72.000 magyar ko- icma rattermázsánként — Bőraukció. A Bőr-érték esitö és bevá­sárló szövetkezet (Prága, VII.—857) decem­ber 18-án délután 1 órakor bőraukciót ren­dez a prágai Central-szállóban. Eladásra ke­rül: 3000 marhabőr, 5000 borjubör, 50 lótoör, 1200 juih'bőr, 700 kecskéből, 150 özbőr. 20 szarvasbőr és 30,000 nyulbőr. = A jugoszláviai gyarmatárupiacról. Jugo­szláviai szerkesztőségünk jelenti: A cukorban ki­lónként 50 para áremelkedés történt. Jegyzések: kristálycukor 18.50 dinár, kockacukor 20.50 dinár zsák, illetve ládavételnél. Petroleum: irányzat szilárd, romániai ciszternaáru elvámolva 6.80 franko rendeltetési állomás. Gépkenőolajok: Árak: Speciál RB 8.25 dinár, Cylinder A 12, Extra LL és Cylinder 17.50 dinár. Déligyümöl: csők: szép, ládás mazsola 24—26 dinár, zsákos áru 22—23 dinár. Rizs: glacirozott olasz karoli- nafajta 10.50—11 dinár. Lenolajkence: tiszta hol­landiai 30—31 dinár. Terpentinolaj 34—35 dinár. = Szentpétervári devizajegyzések. (Pragora- dio.) Egy cservonec = 16.700 1923-an kibocsátott rubellel, London 15.400, Newyork 3625. •aa&aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa* 3 \ Menyasszonyi kelengyék áruháza £ 3 \ Saját készitményü finom férfi £ 3 \ és női fehérnemű, asztal- ni, £ < \ térítők és mindennemű ienáru £ 3 \ ► 3 Árusítás nagyban és kicsinyben £ bizalmát, voltak nem ritkám komor órái, ami­kor meg volt győződve, hogy sohasem fogja elérni a nagy óéit, annál jobbam kapaszko- dott Vasady Paliba, az egyedüli emberbe, akiben megvolt a képesség és készség arra, hogy átvezesse őt azom a rettentő járhatat­lan hidom, amely az úri boldogsághoz vezet. Ahhoz az úri boldogsághoz, amelyet most már annál jobbam kívánt, mennél nehezebb volt elérni. — Szeretett volna már egy-egy kis Íze­lítőt kapni belőle, néha úriemberek társasá­gába jutni. Ha ezt szóba hozta, Pali mindig megmagyarázta neki: — Most még nem vagy kész. Nem aka­rok veled szégyent vallani. Ártanál a jö­vődnek, ha ilyen éretlenül társaságba ke­rülsz. Eg-yszer-másszor megesett, hogy a vendéglőben vagy az orfeumban társaságba keveredtek. Jókedvű, mulató emberek, Pali ismerősei, hívták meg őket asztalukhoz és nem lehetett kitérni. Vagy az ö asztalukhoz telepedett le valaki, aki aztán uj embereket vonzott magához. Kitli János ilyenkor min­dig nagy zavarban volt. Meg se mert szó­lalni, félénken felelt, ha szóltak hozzá, hall­gatta a többek beszédét és mosolygott olyan mosollyal, amelyről maga is folyton tudta, hogy hülye mosoly. Pali erősen szemmel tartotta őt ilyenkor és ha a bor kissé fel­bátorította és bele akart szólania a beszél­getésbe, csak ránézett és Kitli János szé­gyenkezve elhallgatott. Tudta, hogy hálával tartozik Palinak, mert ha megszólalt volna, bizton valami szamárság sült volna ki be­lőle. Soha néni jutott volna eszébe kételked­ni Paliban. Csak a jóakaró, önfeláldozó ba­rátját látta benne, semmi körülmények között sem merte volna azzal gyanúsítani, hogy amit tesz, a jó ebédekért és Vacsorákért te­szi, meg a kisebb-nagyobb baráti kölcsö­nökért, amelyeket úgy is meg fog adni, mi­helyt azt a bizonyos nagy állást abban a bizonyos bankban elfoglalja. Úriember nem csinál províziós üzletet és Paliról teljes le­hetetlenség volt föltételezni, hogy províziót vett attól az embertől, akitől a lakást átvet­te, a bútorostól, a szőnyegestül és még attól a szegény festőművésztől is, aki a falakion lógó képeket festette. VIII. Nagyon fáradtan került egy nap deltái­ban haza Kitli János. Az éjjel hajnaliig mu­latott az orfeumban, aztán kilenc órakor vá- vóleckén volt, tíz órakor táncórán, alig állt a lábán, miire hazavergödött. Pihenni akart minden áron, kényelembe helyezte miagát. Levetette a kabátját, cipőjét, behívta Józse­fet, áthozatta a dolgozószobájába a papucsát és le akart heveredni a pamlagra. József, amit sohasem szokott megtenni, ekkor elébe állt és beszélni kezdett. . — Nagyságos ur, bátorkodom bejelen­teni a felmondásomat. — Mit bátorkodik? — kérdezte Kitli János elcsudáíkozva és felült a parnlag szé­lére. — Beadni a felmondásomat — mondta még egyszer József, — De hát máért? Mi baja van? Hát nincs nálam kényelmes, jó dolga? — kér­dezte megrémülve Kitli János. — Nem panaszkodom — felelt József. — Jó dolgom van, A mimika sem sok; a nagy-. ságos ur igazán nem szekáns gazda, a bér­rel sem volna baj. De más baj van, amiről talán jobb nem beszélni... — De már csak beszéljünk róla — mondta Kitli János. — Tudni akarom, mi lelte? — Hát ha úgy tetszik kívánni, meg­mondom, bár nem tudom, meg fogja-e ér­teni a nagyságos ur — szólt József és lát­szott rajta, hogy egy kicsit zavarban van. —- Én tudniillik úri inas vagyok, mindig elő­kelő, úri embereknél szolgáltam, nagyon jól megtanultam az úri tempót.. Hát ezt nem akarom elfelejteni. Azt akarom mondani, hogy nem alkarok elkanászodni... — Hát nálam elkanászodik? — kérdez­te Kitli János egyre jobban elcsodálkozva. — Igenis, kérem. Eddig mindig olyan uraknál szolgáltam, akik tökéletes úriem­berek voltak. Azt például egyik sem tette, hogy déli tizenkét órakor levetkőzött volna ingujjra és papucsban akart volna a pam­lagra feküdni. — Szóval ez a baj — mondta Kifli Já­nos fellázadva. — De én nekem arra van kedveim, hogy iigy feküdjek le, ahogy most vagyok. Hát ez igy van és most menjen a dolgára és ne bolondozzon. — Igenis, kérem — mondta József. Az­tán újra csak megállt Kitli előtt és meg­szólalt: — Más baj is van, nagyságos ur. Az a baj, hogy a nagyságos ur sohasem utasít rendre. — Mit nem csinálok? — kérdezte Kitli János egész bambán, mert most már egy­általán nem értette, miit alkar ez az ember. (Folyt, köv.) %

Next

/
Thumbnails
Contents