Prágai Magyar Hirlap, 1923. december (2. évfolyam, 273-295 / 426-448. szám)

1923-12-11 / 280. (433.) szám

Kedd, december 11. Az uj építkezési törvény A szociális miniszter a képviselőim mai ülésén beterjesztette az építkezési mozgalom támogatásáról szóló javaslatot, amely a töb­bek között a következő intézkedéseket tar­talmazza. Az 1923. évi 35. számú törvény ér­telmében ingatlanokat az építkezési mozga­lomról szóló uj törvény meghozataláig lehet kisajátítani. A sorsolási kölcsönből a kor­mány az 1924. évben 600 millió koronát for­dulat tisztviselői és egyéb lakások épitésére. Állami támogatásban részesülnek a követ­kező építkezések: a) amelyeket már az 1923. évben megkezdték,- ha 1924. év végén befeje­zik őket és ha a támogatásra vonatkozó kér­vényt 1923 junius 30-ig benyújtották. Ebben az esetben az állam közérdeken szövetkeze­teknek, községek, járások és megyék építke­zéseiknél 55, egyéb építkezéseknél pedig 40, illetőleg 45 százalékos kezességet nyújt asze­rint, hogy a házban négy vagy több szoba van-e, b) amelyeket nem kezdtek meg 1923, év végéig, de amelyekre nézve a kérvényt 1923 december 31-ig. illetőleg június 30-ig nyújtották be, ha az építkezés 1924 április 30- ig megkezdődik és legkésőbb 1924 végéig be­fejeződik. Az állami kezesség 45 százalék, c) amelyeket 1923-ban megkezdték, lia olyan községekről van sző- amelyekre nézve az ed­digi törvény nem állapított meg kivételt, de amelyekre nem kértek támogatást a tör­vényben megállapított határidőn belül. Ennél a kategóriánál azonban csak különös figyel­met érdemlő esetekben nyújt az állam támo­gatást. d) közérdekű építkezések, ha 1924 áp­rilis 30-ig kezdik meg őket. Az állami kezes­ség itt 45 százalék. A házosztály és házbér­adó alól mentesek azok a házak, amelyeknek építését 1925 végéig befejezik. A törvény 1924 január 1-én fog életbe lépni. A francia szabadkőművesek Poincaré távozását követelik Paris, december 10. A Grand Orient de Francé szabadkőmüvespáholy kiküldött kép­viselője egy szabadkőmüvespáholy ünnepé­lyén a következő pohárköszöntőt tartotta: — A rend törvényei arra kőelemnek, hogy pohárköszöntöt mondjak a hazára és a, kormányra. Ez oly feladat, mely ma min­dennek mondható, csak kellemesnek nem, A Franciaországban uralkodó jelenlegi álla­potokkal sokan nem vagyunk megelégedve. Szívesen iszunk annak a hazának az üdvére, mely a forradalomból született s a szellemi szabadság védvára lett s annak a nemzet­nek az üdvére, mely mindnyájunk jogát, az igazságosságot és a szolidaritást irta zász­lóira és egyesítette magában az okosságot a nemességgel. Erre a Franciaországra szíve­sen ürítjük poharunkat. (Viharos tetszés.) De mit mondjunk a Poincaré-kormányról, amelynek intranzigens magatartása nem en­gedi, hogy a világ elnyerje a várva-várt békét? Minden pillanatban kitörhet ,az uj háború, az uj katasztrófa, mely borzalma­sabb, mint az előző. Nem-e egyenlő az őrü­lettel a béke kellős közepén betörni egy szomszéd nép területére? Az ilyesmi, mely a győzőt és a legyőződet egyaránt tönkre­teszi, nem egyéb közönséges bűntettnél. Millerand és Poincaré és nacionalista blokk­juk megakadályozzák az annyira kívánatos megegyezést Németországgal. Hol vannak azok az erők, amelyek ezt a politikát köve­telik? A francia nehézipar és Párás teszik ezt, uszítják és becsapják a népet. Ha tehát a kormányra emelem poharamat, azt oly ér­telemben teszem, hogy ez a szomorú társa­Prága, december 10, Jelentettük, hogy Nagy Emil és Klebels- berg Kunó grói magyar miniszterek pénteken este elutaztak Prágából. A vonat indulása előtt a Masaryik-pályaudvaron alkalmiam volt beszélgetni Nagy Emil igazságügyminiszíer-. rel, aki a cséh-szlovák kormánnyal folyta­tott tárgyalásainak végleges eredményéről a következőkben volt szives tájékoztatni a P. M. H. olvasóit. — Közölhetem, hogy az összes jogi kérdéseket teljesen elintéztem. Ezek te­kintetében minden irányban végleges meg­egyezésre jutottunk. így a többi között elintéztük az állampolgárság kérdését is azon az alapon, amelyet éppen az Önök részére adott előbbi nyi aíkozatomban megjelöltem. A szerződések ratifikálása természetesen csak akkor fog bekövetkez­ni, ha a még eddig vitás kérdésekben Is megegyeztünk, ami januárra várható. Ha tehát az én hatáskörömbe eső kérdések csakis jogi természetűek lettek volna, úgy j tulajdonképpen azt mondhatnám, hogy | megbízatásomat befejeztem és a szerződé­seket aláírhatjuk. Azonban a reám bízott jo­gi kérdések közül kettőnek olyan pénzügyi és közgazdasági háttere van, hogy ezek tekintetében a végleges döntés felelőssé­géi nem vállalhatom magamra. — Eme kérdések közül az egyik! azokra a volt Felsőmagyarországon szol­gált tisztviselőkre vonatkozik, akik jelen­leg szlovenszkói illetőségüket nem tudják igazolni és igy a cseh-szlovák álláspont sze­rint nem kapnak nyugdijat. Már pedig nem tartom igazságosnak, hogy, noha a triano­ni békeszerződés révén Magyarország te­kintélyes része Cseh-Szlovákiához került, mégis az ott alkalmazva volt tisztviselők nyugdija az ainugyis pénzügyi nyomorú­sággal küzdő Magyarországra háritassék,! Eredetileg az volt a magyar álláspont,, hogymég azoknak a tisztviselőknek a nyug­diját is tartoznék átvenni a cseh-szlovák ság minél hamarább tűnjön el az ország élé­ről. (Szűnni nem akaró viharos tetszés.) A Grand Orienit-hoz tartozó szabad- kő müve síp áh o’yok beadványt terjesztettek a francia kormány elé, melyben követelik, hogy a cenzúra által megtűrt s a mulatók­ban énekelt németeltenes gunydalokait tilt­sák be. Belgrád, december 10. (Reuter.) Keller, a belgrádi német meghat a'mázott miniszter, Berlinbe utazott. A meghatalmazott minisz­ter elutazását a jóvátételi kérdéssel hozzák kapcsolatba, mely, mióta Németország jó­vátételi szállításait beszüntette, igen feszült atmoszférát teremtett a két ország között. állam, akik időközben Magyarországra tették át lakóhelyüket, de abban a tekintet­ben, hogy ezt az álláspontot sikerül is ke- reszítilvinnem, nem ringatom magam illú­ziókban. így legalább ahhoz ragaszko­dom, hogy kivétel nélkül ama tisztviselők nyugdijának folyósítását vállalja magára a cseh-szlovák kormány, akik domiciliu- mukat mostanáig nem tették át Magyaror­szágba. Ebben a tekintetben „Stichtag“ saját prágai tartózkodásom Idejét javasol­tam. Álláspontomat azonban most nem si­került elfogadtatnom és igy ennek az in­kább pénzügyi, mint jogi vonatkozású kér­désnek a tárgyalását később fogjuk foly­tatni. — A másik kérdés, amelyben hasonló­képpen nem sikerült megállapodásra jut­nunk, de amely szintén inkább közgazdasá­gi, mint jogi természetű kérdés: a végre­hajtási jogsegély kérdése. Ennek a kérdés­nek olyannyira közgazdasági következmé­nyei vannak, hogy ebből a szempontból te­kintve sem éreztem magamat följogosítva arra, hogy véglegesen állást foglaljak. így a döntés egy későbbi tárgyalás anyagá­ul maradt meg. — Ismételem, hogy minden egyéb tisz­tán jogi természetű kérdésben, teljes meg­egyezésre jutottunk, aminek nagyon örü­lök, mert a magyar kormánynak őszinte szándéka, hogy a szomszédos államokkal minden tekintetben rendezze összes vitás kérdéseit. Prágából a legjobb benyomások­kal távozom el, mert meg vagyok arról győződve, hogy januárban, amikor újból Prágába szándékozom jönni a tárgyalások céljából, abban a helyzetben leszünk, hogy azokban a kérdésekben is megyezést léte­sítsünk, amelyekben az még eddig nem si­került. De természetesen először meg kell ismernem saját kormányom álláspontját, mert ezek a kérdések a jogi jelleget túlha­ladva belevágnak az ország általános köz­gazdaság} kérdésbe. — Benes külügyminiszter urra] való tárgyalásaim igen érdekesek voltak, mert benne egy nagytehetségü és nagyszerű vi­tatkozó talentummal bíró embert ismertem meg és talán nem csalódom, ha azt állitom, hogyő is átérzi annak szükségességét, hogy a cseh-szlovák republikának Is előnyére vál­hat az, ha Magyarországgal teljesen rende­zett viszonyokat létesít ... (b. 1.) A mexikói forradaimárok győzelmei Paris, december 10. A Havas-ügynökség jelenti Newyorkból, hogy veracruzi «h:rek szerint a forradalmi csapatok Talapo váro­sát hatalmukba kerítették. Páris, december 10. A „Newyork He- rald“ washingtoni jelentése szerint Sanchez tábornok 4000 lázadó élén Tampico ellen vo­nult, hogy a város környékén lévő petro- lemmfor rá sokat hatalmába kerítse. A kor­mányhoz hü maradit négy század megkísérli a lázadók leverését. Newyork, december 10. A felkelők fel­robbantó ttáik a Mexikó és Joarez közötti vasútvonalat. Uj összeesküvést lepleztek le Görögországban London, december 10. Reuter távira- tózza Athénből: Görögországban uj össze­esküvést leplezitek le, mely az októberi mozgalmak folytatása volt. Az összeeskü­vők megkísérelték a hadsereg egy részét a maguk oMa'ára megnyerni. Számos össze­esküvőt, közöttük több volt tisztet, letartóz­tattak. Az összeesküvők a rojalistákkal is összeköttetésben állottak. Athén, december 10. (Havas.) A royalis­ták tegnap a kormány által engedélyezett ülésük lezajlása után nagy tüntetést rendez­tek. A tüntetők revolverekkel lövöldöztek a köztársasági párt tagjaira. Két embert meg­öltek, körülbelül húszat megs eb esitettek. A tömeget a katonaság szórta szét. Coolidge hivatalosan jelölteti magát az elnökválasztásra Páris, december 9. A „Newyork HeralcE* 'elönti Washingtonból, hogy Coolidge elnök legközelebb hivatalosan jelöltetni fogja ma­gát az elnökségre. Coolidge elnök határozott kívánságára Morgan Butler vállalta a köz- társasági párt választási szervezetének el­nökségét. A perzsa köztársasági mozgalomra Páris, december 10. A Havas-ügynök­ség konstantinápolyi jelentése szerint Per­zsiában mindjobban terjed a köztársasági mozgalom. A volt sáli Parisba utazott, ahol a most uralkodó sahhal megbeszéli a hely­zetet. Az elbocsátott tisztviselők ügye Eddig nem sikerült megegyezést létesíteni ~ Az állampolgárság ügye elintézést nyert — Januárban Nagy Emil újból Prágába jön — A magyar igazságügyminiszter a tárgyalá­sok végleges eredményeiről Tárcarovatunk: Szerda: Nyáry Andor: Cselédfogadás. Csütörtök: Sas Ede: Tündérmese anno 1923. Péntek: Sziklay Ferenc dr.: Takács Menyhért dr. tanulmányai: Aesoptis, Dante és Madách. Szombat: Szederkényi Anna: Duduskáéknál már kezdődik. (Pesti hangulatkép karácsony előtt.) Vasárnap: Jakab Géza: Meianchólia. (Vers.) S u rá nyi Miklós: A mannafa. Sábi Nyu — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája. — Irta.: Maróthy Jenő Nem Kínáiban vagyunk, hanem csak a Szent Lás'zló-téren. Nem a hiongnu fejedel­mek tussal jegyzett leszármazási táb'ája előtt, hanem a gyermekfantázia virágos kertjében, ahol színekre bomlik a legszür- kébb valóság is, mintha valami csodálatos prizma lehelné rá sugárzó pompáját. Sábi Nyu a Szent Lászö-téri liget mo­gorva őre. Eredetileg Szarnék Mátyásnak keresztelték, de az régen volt. feledésbe merült, jóformán csak az elöljáróságon tud- ják, ott is csak azért, mert a székesfőváros erre a névre küldi ki minden elsején egy­havi fizetését: már pedig a városháza — ha pénzről van szó — nem szokott tévedni. Amióta áll a liget (Erzsébet királyné tiszteletére, fásitották), Sábi Nyu kezeli, tisztítja az utolsó orgonabokrot is. Azt hi­hetne az ember, hogy közöttük nőtt fel s mindössze abban különbözik testvéreitől, hogy azok mozdulatlanul állnak, legfeljebb a szél borzolja leveleiket — Sábi Nyu vi­szont reggeltől estig ta'pal (az ám a talp: mentői többet jár rajta, annál vastagabb) s mélységes figyelemmel vesz részt külön­' külön és együttvéve a gondjaira bízott nö- vénytársadalom örömében is, bajában is, amint éppen a helyzet parancsolja. Beszélni tud, bár nem szeret, mert az ostoba publikum kineveti érte. Pedig ugyan mi nevetni van azon, hogy a magyar nyel­vet nem birja teljesen, a tótot csak félig ta­nulta meg s a németre minduntalan ráhibá­zik. Még ha, mondjuk, valamelyik idiómát előnyben részesítené a többi fö’ött. akkor még lehetne ok a gúnyolódásra* hogy igy meg' úgy: többre nem futotta az agyveleje vagy micsoda, de igy... Eh, Sábi Nyírnak is vannak elvei: lenézi ő a beszédeit épp­úgy, mint a fecsegő embereket, azok ássák .a sok görbe utat a világ számára, hogy szakadna ki a nyelvük tövestül! A fák bezzeg nem beszélnek, de nincs is becstelenség közöttük, AT, ha'gat, virág­zik, hervad egyik a másik után: nincsenek szennyes titkaik, nem csapják be egymást a sötétség leple alatt: bizony szebb dolog tő'ük tanulni, mint az emberektől. Jobb is lett volna, ha az Úristen már az ötödik napon rakta volna le szerszám­jait, mondván: — Meggondoltam a dolgot, azt a hol­napi napot törüljük ki a bibliáiból. Bár hiszen kérdés kéznél volt-e már akkor a biblia s hogy lehet-e va'lást építeni ilyen kurta formulára: bizonyos azonban, hogy Sábi Nyunak ez a meggyőződése, vi- rázzék vele, ak>i nem helyesli. Ilyen puritán ember, akár van pénze, hkár nincs, nem adhat sokat az öltözködés­re, különben saját elveivel üti össze az orrát. Sábi Nyu kapott egy nadrágot a plébá­nos úrtól — tiz év előtt, azóta le nem ment róla, hanem most már — (teljes joggal) — ugrásra készen szívja a levegőt s ha igazat mond a látszat: nem lehet többé semmi rá­beszéléssel visszatartani. Hogy mi lesz az­után, elválik, bár a helyzet kevés jót igér. Először arra gondolt, hogy pótlásképpen majd a kabátját toldja meg va'aimi zsákkal, nem volna az hiba, ha kabát és nadrág egy darabból állna: mindjárt nehezebben veszí­tené el az ember. Jó, jó, de hol az a zsák. amelyik önként jelentkezik a nadrág he­lyettesítésére? Igazán átkozott kérdés, na­pokig lehetne töprengeni rajta, ha nem vol­na még egy rézgombos mellény a kabát alatt, két lukra szolgál az is, mintha nem is szabó, de valami próféta szabta volna: leg­feljebb azon dugja ki a lábát, azzal aztán el­mehet akár Szibériába. Nem is az az igazi baj, hogy kevés a ruha, hanem hogy sok a gyerek, ó, nem a saját gyerekei. Nem gondolt ő házasságra soha életében. Kerülte az asszonyokat, pe­dig azok... bár iszen no: azoknak se sza­kadt meg a szivük utána, ha meg kell vallani az igazat. Bánja az ördög. Hanem az már igazán bosszantó, hogy a főváros három iskolát is építtetett a Szent László-térre; reggel, dé ben özönével tódul a sok fiú meg kislány a park féltve őrzött virágai, bokrai közé, mint valami elvadult nyáj: ember le­gyen, aki megtartja őket, hogy kárba ne té­vedjenek. Aztán mihelyt gyerek: született csirke­fogó. Kacag, ugrál, vesszőt tördel s a nyel­vét öltögeti. Lám, ezt a bolond nevet is ők találták ki: Sábi Nyu. Hm. Egyszer elnás­pángolta az egyiket, mert végiggázolt a Pe­túniákon s másnap habija, hogy ketten-hár- •man is igy kiáltanak rá: Sábi Nyu, Sábi Nyu! Eh, elengedte a füle mellett a gúnyoló­dást: gondolta, majd megunják. De bizony nem unták meg az istentelenek. Hiszen igaz: Sábi Nyu — mit jelent ez? Semmit. No de amikor napról-napra kénytelen hallgatni, folyton csak: Sábi Nyu! Sábi Nyu! Mi lesz a nadrággal, Sábi Nyu? Hü, a keserves kis- késit neki! Erre már elönti a,z embert a mé­reg, nem szánná agyonütni valamennyit. Van egy furkós,botja, a Víztorony-parkban vágta: azt készítette ki a gunyolódók szá­mára. De mikor nem kiáltoznak szemtől- szemben a gazemberek, hanem lesből, mint a zbojnyik. Egyik a bokor mögé guggol, másik valamelyik ház padlásán húzza meg magát és igy tovább. Nincs a napnak órája, hogy az átkozott vulgó fel ne harsamon legalább egyszer vagyinnen vagy onnan — vagy a föld alól, vagy valamelyik sűrű löm­ön fa tetejéről: már az ebédjét se eheti meg nyugodtan miatta. Hozzá a gyerekek nem érik be a maguk mulatságával, megtanították rá a felnőtteket is. Eladdig senki se volt kiváncsi a nevére s most már az utolsó jöttment is tudja hogy ő Sábi Nyu, de csak titokban szabad Igy tisz­telni, mert ha valaki ilyenkor a kezébe ke­rülne, agyonverné gondolkodás nélkül, még ha a saját édesapja volna is. Tegnap például éppen az egyik fiatal kőrisfa vadhajtásait nyesegette, amikor hir­telen nagyot kurlantot a háta mögött valaki: — Sábi Nyu! Hátrakapta a fejét: bizony nem járt ar­ra egy lélek sem. Lehajolt és tovább folytatta a tisztoga­tást, de most már minden idegszá'ával ügyelt, hogy az első gyanús neszre rácsap- ha.sson a tréfáikozóra. — Vastag a hangja — gondolta —, nem lehet gyerek.-Sábi... / Megfordult, mint az orsó. Hát, P'oncius és Pilátus! a plébánia ablakában kapja le a fejét valaki. Csak egy pillanatig látta, de J5 ____

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents