Prágai Magyar Hirlap, 1923. december (2. évfolyam, 273-295 / 426-448. szám)

1923-12-08 / 279. (432.) szám

« cseh-szlovák delegátus szavazata ellenében úgy határozóit, hogy az uj határ a Siroka Veza hegytől kun dúlva a Javorinka patak völgyén keresztül haladjon úgy, hogy Javo­rina községet kettéossza, onnét pedig a víz­eséseik alatt fekvő vadászlak felé vezető utón haladjon tovább. A vadásziaktól a határ a szepességi Magurán keresztül a 1216. számú helyszinelési pontig Szspesgyürke s Osz- turnya köziség déli részének hataszveri ha­tára mentén föl a Bria hegyig, onnét lengyel részről Répásfalva, Kislápos s Alsói após község között, szlovenszkói részről pedig Osztrunya, Szentmindszent és Nedec község között húzódó határ mentén a nedeci vár alatt a Dunajec fölyóig terjedjen. A cseh­szlovák kormány azonnal tiltakozott a na- tármegálílapitó bizottság e határozata ellen és párisi követe: Osusky utján előterjesztet­te azt az álláspontját, hogy a vitás ügyet 1920 juíius 28-ám a nagyköveti konferencia már eldöntötte. A nagyköveti konferencia igy abba a ■helyzetibe került, hogy a vitás ügyet valami­lyen utón és módon eldöntse. 1923 júliusában fölkérte a népszövetségi tanácsot, hogy ajánljon valamilyen megoldást és ebből a óéiból esetleg kérje ki a hágai állandó nem­zetközi bíróság vée-ményét. A népszövetségi tanács szeptember 20-án és 27-én tartott ülésein a kiét állam meghallgatása után úgy határozott, hogy a hágai bíróság véleményét kéri ki. így került az ügy Hágába, ahol teg­nap hirdették ki az állandó nemzetközi bí­róság jogi véleményét. E vélemény szerint a nagyiköveti konfe­renciának 1920 junius 29-ém kelt döntése végleges, azonban ezt a döntést még teljes terjedelmében végre kell hajtani, azaz a sze­pesi terület határainak ama része, amelyet a döntés helyrajzilag megjelölt, a határozat 3. cikkének 2. bekezdésében megállapított módosítási rendelkezések alá esik. Ebből a határozatból tehát kitűnik, ho-gy a hágtai biróság elfogadta a cselh-szlovák köztársaság jogi álláspontját, amely abban a j tételben csúcsosodott ki, hogy a nagyköveti konferenciának 1920 julius 28-án kelt hatá­rozata végleges. Másfelől azonban a nem­zetközi biróság nyomatékosan hangoztatta azt a feifogását, hogy a jövőre nézve is jog- érvényes a julius 28-íki határozat 3. cikkének 2. bekezdése, amely — mint elültettük — az egyesek és a köz érdekének szempontjából bizonyos módosításokat enged meg. Jogi te­kintetben miég mindig vitás marad tehát, hogy az 1920 julius 28-án kelt határozat alap­ján Javorinát hová fogják csatolni, mert hi­szen ez a határozat az egyesek és a köz ér­dekére, továbbá a helyi viszonyokra hivat­kozik, már ped:g Javorina olyan közel esik az 1920 julius 28-iki határvonalhoz, hogy a határkiigazitást a helyi viszonyokkal meg lehetne okolni. Megjegyezzük, hogy a tegnap kihirdetett hágai jogi vélemény, mint elne­vezése is mutatja, már azért sem dönti el végleg a kérdést, mert az ügy Hágából a népszövetségi tanács, onnan pedig a nagy­Tárcarovatunk: Kedd: Maróthy Jenő; Sábi Nyu. Szerda: Nyáry Andor: Cselédfogadás. Csütörtök: Sas Ede: Tündérmese anno 1923. Péntek: Sziklay Ferenc dr.: Takács Menyhért dr. tanulmányai: Aesopus, Dante és Madách. Szombat: Szederkényi Anna: Duduskáéknál már kezdődik. (Pesti hangulatkép karácsony előtt.) Vasárnap: Jakab Géza: Melanchólia. (Vers.) Surányl Miklós: A mannafa. Fiatal leány az őszi parkban Ragyog az őszi reggel s az ég azúrja megtelt sok vándorló sereggel... Szebb tájak mágnesujja intett: s vakon vonulnak a darvak összebújva. Kiállók ablakomba: a parkban orgiázó színes komorló pompa. Gyászpompa: mert a csöndnek halálvonója siklik mélyén a szinözöniiek. Ritmusban erre, arra apró melódiákként lomb hull testvér-avarra. A jávorok, platánok csak hullatják a sok szint és sóhajtnak utánuk. És Irigykedve nézik a lányt, ki jár alattuk s most gyűjti lelke mézlt. Most nyitja selymes helyűét, bogy mézzel és tavasszal megáldottal! beteljék. Szombat, december 8. követi konferencia elé kerül, amely azután véglegesen fog határozni. Politikai szembontbóí mindenekelőtt az a kérdés merül föl, hogy a lengyelek el fog- jáik-e ismerni a december 6-iki jogi véle­ményt, illetőleg a népszövetségi tanácsnak és a nagyköveti konferenciának azokat a ha­tározatait, amelyek e jogi vélemény alapján netalán létre fognak jönni. Ismerve a lengye­lek pSzihéjét, nem tartjuk valószínűnek, hogy végleg belenyugodnának Javorina elveszté­sébe. Amint a hágai jogi vélemény, illetőleg az alapját alkotó julius 28-;ki határozat is voltaképpen összeegyeztetése két ellentétes felfogásnak, úgy va’ózinüen a népszövetségi tanács és a nagyköveti konferencia is egy kompromisszum nyélbeütésére fog töreked­ni, hogy azonban ez a törekvés szerrel feg járni, azt csak a jövő fogja megmutatni. Siovó szerint Cseh Szlovákia sikert ért el és B-en.es,’ akii ellen a nemzeti demokraták személyi okból nagy harcot indítottak a já­vornál kérdés miatt, győzedelmesen került ki a harcból. A Venkov, a miniszterelnök apja, úgy vélli, hogy Hága igazat adott a cseh-szlovák álláspontnak, de a jogi véle­mény még nem kötelező a nagyköveti kon­ferenciára'nézve; A lap reméli, hogy a jávo­rinál probléma, amely annyi rossz vért szü.t Lengyelországban és nálunk, rövidesen a 'múlté lesz. A nemzeti demokrata Národni Lísty elégtétellel vett tudomást a vélemény­ről, mert legjobb válasz azokra a támadá­sokra, amelyeket Hóim, Spaceik és Nemec képviselőik ellen indítottak. A brürnni Lidove Noviiny szerint hiba volna a véleményt Len­gyelország ellen lejátszani, miivel a köztár­saságnak nem lehet érdeke a presziizspoli- tika. A szocia'demokrata Pravo Lidii nem tartja kizártnak, hogy a lengyelek a kisebb hatórb'íigazitásra vonatozó jogot a szepesi terület egy résziének bekebelezésére ’gyek- szik maid kihasználni. A néppárti Lidove Listy nem tartaná helyesnek Lengyelország elgáncsolását. ►WC C WWW* A magyar kisgazdapárt körzeti gyűlése Komáromban Komárom, december 7. (Saját tudósítónktól.) A magyar kisgaz­dapárt komáromi körzete tegnap igen láto­gatott választmányi ülést tartott a Vigadó nagytermében. A sok száz főre menő párt­szervezeti kiküldöttek teljesen megtöltötték a hatalmas termet. Az ülésen Pozsony-, Nyitra-, Bnrs- és Hontmegyék pártszerveze­teinek képviselői jelentek meg. Az ülést Boldoghy Gyula nyitotta meg, aki sajnálkozással jelentette be Bartal Fe­renc körzeti elnöknek más elfoglaltsága miatt való távolmaradását. Szeretettel üdvözölte Ficza szenátort és Füssy képviselőt. Indítvá­nyára a választmány a párt vezérének, Szent-Ivány József nemzetgyűlési kép ise- Iőnek és Bartal Ferenc körzeti elnöknek üd­vözlő táviratot küldött. Ifj. Koczor Gyula körzeti ügyvezető' el­nök tartalmas beszédben tekintett vissza az év politikai eseményeire. Hangoztatta, hogy a párt csakis magyar politikát folytat és visz- szautasitotta azokat a tendenciózus rní‘ sá­sokat, amelyek a pártnak osztály- és feleke- zati irányzatot tulajdonítanak. A párt sem felekezeti, sem osztálypolitikát nem folytat, tiszteletben tartja mindenkinek vallását, de a keresztény erkölcs alapjára helyezkedik és akkor, amidőn a kisgazdák, földművesek és kisiparosok érdekeit védi és képviseli egy­úttal az összes magyarság érdekeinek min­den irányban törhetetlen képviselője kíván lenni. Kiterjeszkedett a földreformra, amely­nek a magyarsággal szemben való igazság­talan és méltánytalan végrehajtása ellen tel­jes erejével küzd .a párt. Foglalkozott azok­kal a visszás állapotokkal, amelyeket a va gyondézsma teremtett. A munkásság helyze­téről szólva, kijelentette, hogy a bgnagyob; munkanélküliség Szlovenszkóban uralkodi! •műnek az az oka, hogy a magyar munkássá got nem foglalkoztatják és nagyobb munkát nál Szlovenszkóban cseh és morva munka sokat alkalmaznak. A magyar munkásság sorsát éppen olyan szeretettel viseli szivén a párt, mrnt a kisgazdák, földművesek és kis iparosok érdekeit és ennélfogva a magyar munkásság is elhelyezkedik a párt keretei­ben. Az adózás aránytalansága súlyos ter­hekkel rójja meg a föld népét és ez iparost Míg a történelmi országokban a kereseti adókulcs négy százalék, addig Szlovenszkó bán tiz százalék. A szeptemberi választások ról szólva, ismertette azokat ez eredménye­ket, amelyeket a párt elért és amelyeket an­nak, köszönhet, hogy tagjai tömör sorokban sorakoztak a párt zászlója alá. Kérte a yá- lásztmán^ tagjainak törhetetlen hűségéi és ragaszkodását a párthoz. Füssy Kálmán képviselő lendületes be­szédben ecsetelte az árván maradt magyar­ság helyzetét és azt a küzdelmet, amelyet a párt annak érdekeiért állandóan kifejt. Kép­viselői működésében mindenkor a magyar­ság érdekei irányítják s ha nehéz helyzeté­ben egyelőre különösebb eredményeket a föltorlaszolt akadályok következtében elérni eddig nem is tudott, amig pártjának bizalma őt helyén meghagyja, minden erejével arra fog törekedni, hogy ezt a bizalmat a magyar­ságért való tevékenységével kiérdemelje. Az elnök indítványára a választmány Füssy Kál­mánt további bizalmáról és törhetetlen ra­gaszkodásáról egyhangú lelkesedéssel bizto­sította. Ficza József szenátor kerekded beszé­dében a tisztviselők szomorú helyzetével, valamint a falu eddigi vezetőinek sorsával foglalkozott. Beszédét melegen megéljenez­ték és a szenátornak eddigi működéséért a választmány elismerő köszönetét szavazott. A komáromi körzeti központi iroda 1923. évi működéséről Fiilöp Zsigmond alelnök tett jelentést. Az iroda december 1-ig a hozzá fordult párttagoknak 11.568 ügydarabját in­tézte el és igen nagyszámú ve gyondézsma-, valamint jövedelmi adóföllebbezést intézett el eredménnyel. Számtalan párttagnak ügyes-bajos dolgában tanáccsal és utbaiga- z:tássd szolgált. Fbben az évben 249 párt- gyiilést tartott és a nyár folyamán az összes pártszervezeteket újra szervezte. Rendkívül eredményes munkát fejtett ki a választások idejé'ben, amikor is irányította az egyes lis­ták Összeállítását a pártszervezetek közre­működésével. A körzet pártszervezetei a Petőfi-centennárium alkdmával ünnepsége­ket rendeztek, amelyekre az iroda több, mint nyolcvan alkalmi fölolvasást és több száz költeményt bocsátott rendelkezésükre. Mű­kedvelői előadásokat is rendeztek, a téli hó­napokban ötvennégy magyar népszínműt kölcsönzött a központ. Junius 10-én sikerült kirándulást rendezett a körzet a tótmegveri Székács-féle magnemesitő telepre. A körzet vezetősége tervbe vette vetített képekkel ' isért népszerű előadások, valamint fölolva- ásö'k tartását. Ugyancsak előadásokat tart különböző adónemekről is. A jelentést a 'lasztmány egyhangúan tudomásul vette és tisztviselőknek kiíeriett tevékenységükért ogyzőkönyvileg is hriás köszönetét nyilvá­nította. Holota János dr. indítványára elhatároz­ták, bogy a párt ügyvitelének átszervezésére az elnökséget egy javaslat kidolgozásával bízzák meg Végül Mohácsy János dr. fog­lalkozott a Csánki ' ’eumann-íéle párttal és fölhívta a tagokat, hogy a kormány által tá­mogatott pártnak és gyalázkodó sajtójának igyekezetét azzal törjék le, hogy egyáltalá­ban ne adjanak hitelt sem Ígéreteiknek, sem hazugságaiknak. Forradalom Mexikóban London, december 7. A Reuier-ügynök- ség jelenti Newyorkból: Veracruzból érkezett jelentések szerint öt mexikói á lamban nyílt forradalom tört ki az Obregon-kormány el­len. Basch Tivadar utóda órás és ékszerész Prága, jiasdriSska 6. szám 1038 Míg a halál-finálé zug fődön, égen: ő most májusi, áldott Áve... Mécs László. A fekete furulya- A P. ágai Magyar Hírlap eredeti tárcája. — Irta: Schalkház Sára Sehogy fiatal volt. Hatalmas, széles- me.'lü, fejét mindig felvetve hordta, mint féktelenül vad csikó. Sehogy mámorosán habzsolta az életet, mohón itta a gyönyöröket és vadaikan tán­colt a tavaszban. Egyszer, egy különösen vad élethajsza után, elgyengülten, odaroslkadtan, gondolat né kiil lihegett az erdő pázsitján. Amint O'tt feküdt magatehetetlen a teljes kimerültségben, hunyt szemmel, háta mögött -kacajt hallott. Vig, gondnélküli neveíés- gyöngyözést. Ez a kacaj úgy pergett, mint lágy, tavaszi esőcsepp a kitárult leveokre. És Sehogy egyszerre fe.neszelve vágta föl fejét Figyelt. És amint hallgatta e kacajkettős't — egy mélyen lágy férfiih-ang és egy magasan röp­ködő bo’dogságos leányhang kacagta c tiszta kettőst —, hirtelen mélyet vágott szi­vébe az irigység. — Aki boldogtalan, az nem nevet, aki bánatos, az ne-m nevet, akinek gondjai van­nak, az nem nevet, aki szerencséken, az nem nevet, aki elkeseredett, az nem nevet, aki haragos, az nem nevet — gondolta. És egy ideig ilyesmit gondolt. Aztán hirtelen uj gondolat ütőd üt t agyába. — Lám. én nem Vcngyok boldogtalan, én nem vagyok bánatos, én nem vagyok sze­rencsétlen, én nem vagyok elkeseredett, én nem vagyok haragos... hát mért nem neve­tek én? ... Megpróbált nevetni. Széthúzta száját, szemelné: ráncokat szalasztott jobbra-balra, torkából hangot kénysz-eritett ki. De nem, nem volt jó. Félelmetesen artikulátl-an han­gok szakadozottan bukkantak száján ki. így próbálta ezt egyszer, tízszer, száz­szor. Aztán elkeseredett sikertelenséggel odacsapta magát a földre. Aztán megszólalt. Mé'yen, vad komor- tággal. szélesen, zengte m,agának: — Én nem tudok nevetni! És azután csak úgy ömlött melléből a szó. melyet magáihoz ordított üvöltve, mint­ha gondola'a nem lett volna e‘ég, mintha kellett volna, hogy fülével hallja, amit agya gondolatoknak őrölt. — Akarok nevetni! Kel! nekem a neve­tés! Sokan nevetnek, sokan boldogosodnak könnyű kacajjal és nekem már nem jut. Mert több az ember, mint a kacaj! Hát azért is! Azért is! Fogok nevetni! Ellopom az em­berek ajkáról a kacajt! Ellopom! Meg tudom tenni, mert akarom! Akarom! Az agya feszülten dolgozott, z-akatolva pofozta koponyáját a gondo'at. kalimpálva ütő'gették egymást az eszmék, majd kiverték halántékát, de egy rémesen dolgos éjszaka után már alkotott. És ez az alkotása volt a fekete furulya. Ezt csak ö látta. Csak ö hallotta hangját. És mikor készen volt. akkor megindult az utón, me'yen emberekkel fog találkozni, akik sejtés ■ nélkül jönnek elé, ajkukon hozva a kacajt, ö ilyenkor megszó altatja a fekete furulyát, az emberek ajkáról eltűnik a kacaj és az ő, vállán hordott kis ládikójába ván­dorol. , * És amint ment az utón, ketten jöttek felé. Nem láttáik meg őt, mert a fiú ragyogá- sos mosollyal a leány felé hajolva beszélt, a leány pedig elragadtaitva nézett a fiúra: szeme, szája, a-rca, homloka csak úgy ka­cagta a boldog tavaszt. Talán éppen azok voltak, akiknek kacaja Sehogy szivébe az irigy vágyat ültette. Sehogy látta, jól látta őket és a kacaju­kat. Elővette a fekete furulyát és megszólal­tatta. A fiú torzultan kapott szivéhez, lilásan fagyódó ajkáról egy-két dadogás hördült és tántorogva, bizonytalanul szétvetett karral kivágódott az életből. A lány szemöldöke rémülen ugrott ma­gosra, szemeiben örületes lángu lobogás ágaskodott, szája hangtalanul nyílott s aztán egy sikolytalan sikollyal szivében, eszmélet­lenül roskadt a fiú holtteste mellé. Sehogy pedig szerneszögletéből odapil­lantott a két meglopottra, majd belenézett a ladik óba, melynek fenekén ott feküdt két boldog, tiszta mosoly. Aztán tovább ment. És igy lopott mosolyt, nevetést és ka­cajt.. Egyszer egy gyerek ajkáról lopta el a zscn-dülö mosolyt s ugyanakkor az anya és apa ajkán is elhervadt a nevetés, melynek kacagásos szirmai mind Sehogy ládikójába hulltak. Már majdnem telve volt a iádikó. Volt ott mindenféle nevetés, a legszerényebb, majdnem láthatat'an mosolytól kezdve, egé­szen a harsogó kacajig, mindenféle volt ott. És Sehogy ajkán is ült egy mosoly. Ka­cagni még nem tudott, de ajkán már kesere­dett egy mosoly, gúnyos és fonnyadt, két mély ráncba huzva le száját... Hanem azért csak cipelte a mosolyos A cseh sajtó kommentárjai A cseh lapok általában megnyugvás­sál veszik tudomásul a hágai jogi véleményt. A külügyminisztériumhoz közelálló Geske

Next

/
Thumbnails
Contents