Prágai Magyar Hirlap, 1923. december (2. évfolyam, 273-295 / 426-448. szám)

1923-12-06 / 277. (430.) szám

Csütörtök, december 6.

IMBMBM £s MŰVÉSZEI

M-rMatníítaaxm

„Szemeik vannak, de nem látnak!"*

r— Mécs László válasza két támadásra —

II.

A másik támadás a feldarabolt, vérző magyarság dicsőségére Budapestről jött. Már több helyről figyelmeztettek régen, hogy Szász Károly hetek óta készül megtámadni kötetemet. Most végre megjött a kis egérke, melyet vajúdtak a gyűlölet, irigykedés hegyei. A Budapesti Hírlapban jelent meg. Nem tudom, hogy ki ez a Szász Károly, annyi tény, hogy azoknak az „irodalmi inagzatelhajtóknak" nevében irta meg rosszindulatú sorait, akik annak idején meg akarták Ölni a magyarság legnagyobb lírikusát Petőfi óta: Ady Endrét s akik most a második generációt szeretnék eltaposni.

Hiába nőttek az uj magyar irodalom Herkulesek Ady.- Móricz, Szabó Dezső stb. az égig az őket fojtogatni akaró, ráklelkü Hydra minden fejét nem tudták lebunkózni. Kétségtelen, hogy az én nevem és könyvem csak alkalom arra, hogy újra tüzet fújhasson az uj magyar művészetre. Groteszk dolog volna a szerzőnek a kritikus- s a 1 szemben handabandázni. A kritikusnak^ igenis joga van ahhoz, hogy saját lelke szempontjai szerint a legszigorúbb legyen. Ne legyen objektív se, de minden állítását okadatolja meg. Es írása legyen tényleg kritika. De ez a kis írás nem kritika, ez egyszerűen egy támadó kis cikk: harapni akar engem és rajtam át fulánkot ereszteni az uj magyar művészetbe. Tehát nem a kritikussal akarok vitázni, mert az nem nyilatkozott meg, hanem az emberrel, íariezusságával. A Hajnali harangszó a legvégletesebb humánum, többet mondok: az evangélium jegyében született meg; s azért ne vegye rossz néven tőlem Szász Károly, ha embertelenégének méregfogaira rámutatok. ’ Mert nem az uj magyar művészet vitte a magyarságot a mai katasztrófába és az egész világot a mai rothadásba nem az uj irodalom, hanem az, hogy az emberiségnek nem voltak evangéliumi érzései a lelkében! A módszert, ahogy Szász Károly bánik a Hajnali harangszóval, szélesítsük ki: hogy oly komiszul, hogy oly aljasan bánt párt párttal, nemzet nemzettel és hogy oly szégyenteljesen bánik ma is: ezért olyan szörnyű trágyadornb ma a világ. Ez az embertelenség mondatta a franciákkal: a jövő háborúját csirájában akarjuk megölni, azért megöljük Németországot, jó szomszédságban akarok élni Kis Jánossal, azért megöltem egy kicsit. Ezt a mai világ-embertelenséget akarja enyhíteni a Hajnali Harangszó s azért kétszeresen rikító Szász Károly támadásának a módszere.

Hamisan és aljasan járnék el, ha én például egy pogány, kultúrálatlan indiántörzsnek, melynek törzsfőnöke volna mondjuk Szász Károly, be akarnám mutatni a Bibliát s akkor csak azokat a helyeket citálnám a vadaknak, melyeket igen könnyű félremagyarázni, amikor Ábrahám hazudik a fáraónak, Jákob az apjának, amikor Lót lányaival a barlangba vonul, Dávid esetét Uriásné- val stb. stb. s ekkor kijelenteném a vadaknak: íme ilyen a keresztények szent könyve... Semmi más nincs a könyvben? kérdeznék a vadak. — Van még pár dolog, de az nem fontos. íme egy verskötet, melyben a „csillagok vért röhögnek", a „konzervativeknek szőrrel benőtt, rokkant szivük van", ez zagy vaság, hülyeség, a többi nem fontos. Ez a Szász Károly módszere. Jézus mondott valamit; erre a szőrrel benőtt szi- vü kortársak, a farizeusok (az akkori Szász Ká- rolyok) kiszakítottak egyes mondatfoszlaiiyokat szent szavaiból- és azt mondották: „kemény beszéd ez, ki hallgatja ezt?" A világtörténelemben a legégbekiáltóbb példa a Jézus példája arra, hogy egy dolgot mennyire lehet kétféle szemmel nézrn, kétféle módszerrel kezelni: emberségesen és aljasan. Volt-e olyan Jóság, olyan Szeretet valaha még csak a legmerészebb fantáziában is, mint Jézus? És mégis olyan szemmel nézték, hogy keresztre kellett szegezni. Ez a módszer, a második. az aljas, a lucueri. ez eredményezte a mai világtragédiát. Ez a módszere a Szász Károly ki- gyó-cikkecsk éjének.

Nézzük rögtön, hogy milyen szemmel nézi Fodor Béla gyönyörű címrajzát, ahol egy kimagasló alak a végtelenből húz valami harangkö- telet, a jósággal harangoz s körülötte az emberi nyomorúságok mártirjai testvérkezet nyújtanak egymásnak, ölelkeznek a temetők felett... Szász Károly ezt így látja: „A címlapot Eodor Béla szecessziós rajza éktelen?ti. amint e*y csomó idétlen meztelen figura közül egy kieme’kedve, valami kötelet húz. ami talán harangkötél akar lenni, ámbár inkább akasztófáénak látszik..." Szemeik; vannak', de nem látnak!

Megállapítja, hogy az egymás után következő költemények tele vannak „szenvelgő zagy- vaságokkal." És ennek bebizonyítására négy sort citál egy 160 oldalas könyvből!! Hogy a csillagok vért röhögnek és a konzervativeknek szőrrel benőtt szivük van. Hát semmi más citálni való nincs e stílusban, nyelvben? Nap, hold, csll’agok nincsenek az életben, mert a rövidlátók csak a földön csúszó gilisztát látják meg? — Nem a barátaim kritikáit irom ide. De ide irok négy hircs nevet, akik engem nem ismernek, csak a Hajnali Harangszóból: Szabó Dezső, SchöpfMn Aladár, Reményik Sándor, Bodor Aladár. Hát hülyék ezek az emberek, hogy ezekről a „szenvelgő zagyva- ságokról" olyan komoly, nagy elismeréssel írtak? És hülye az a szlovenszkói magyarság, hogy be- dült ezeknek a „szenvelgő zagyvaságoknak" és a Hajnali Harangszóból 1300 darabot maga áruMdlOÜZPASAO

sitott és maga vett meg, mert könyvkereskedőknek csak most küldjük a maradékot? És nem látta-e meg e szenvelgő zagyvaságok tömeghatását a cseh kormánylap, mely evvel akar egyet ütni a magyarokon?! Kiről lehet itt csak megállapítani: szemeik vannak, de nem látnak? Hát mikor az ember ir a legdadaistább koponyák őrült kitalálásait őrültségben felülmúló világtébolyról, a világháborúról: akkor 1 e h e t két más metaiorás sorba szorítani ezt, mint ebbe: „szörnyű éj volt, a megőrült csillagok mind vért röhögtek..."? ?

Tulajdonképpen nem is ezen bőszült fel Szász Károly, hanem azon, hogy itt uj művészetre bukkant. felháborodik, hogy nem írok úgy, mint száz évvel ezelőtt írtak, hogy minek követem az ab- szintgőzös, zagyva, enervált, dekadens Adyt s hogy miért nem követem Aranyt, Petőfit, Vörös- martyt. Itt három tévedésük van mindig a Szász Károlyoknak. Ök el sem tudnak képzelni egy pennaforgató embert, aki nem követ valakit, aki nem írja át immár háromszázharmincadszor azt, amit megirt Arany és társai. Tényleg az ő klikkjükben Így követne k, azért undorodott meg a csömörig a közönség ezektől. Vegye tudomásul Szász Károly, hogy én nemcsak hogy Adyt nem akarom követni, de se Vörösmartyt, se senkit. Amit Adynak, Aranynak látnia s eldalolnia adatott, ők azt meglátták s kizengték koruknak korukról. Mi a mi korunkat akarjuk meglátni s a mi korunk sziveverését kizengni a mi korunknak, a mi külön hárfánkon! A mi korunk más, mint volt a Vörösmartyé, Aranyé, Adyé! A mi korunk a háború alatti és utáni kor: apokaliptikus szörnyűségek haláltánca! Máma, mikor szivek máglyája a világ: hülyeség volna kis bor dalocskákat faragni, mint Bajzáék, ma mikor megölt népek vére az égrekiált, émelyitő volna kimesterkedett sorokat fabrikálni Daphnis és Chloe szivcsücsök-cslklan- dozó sérelmeiről, mint Kazinczy korában, máma gazság volna, ha a poéták a babájuk térdkalácsáról énekelnének, mint az igazi „dekadensek" a háború előtt. Máma félre kell verni a harangokat: „szörnyű éj volt, a megőrült csillagok mind vert röhögtek, népek közt és szivek közt a szivárvány- hid leszakadt..." Tűzvészt kell kiáltani, hogy az emberek imádkozzanak, ébredezzenek. Ugy-e, Így másképp fest a két sor és az egész kötet? — Itt rá lehet mutatni az önök teljes vakságára, önök még mindig nem érzik, nem látják, hogy ma a világ trágyadombján egy egészséges, evangéliumi, szeretet és jóságot szomjuhozó, uj művészet csírázik a tiszta égi magasok felé, amely úgy távol van a dekadenciától, mint a bölcső a koporsótól. Ón nem látta meg, hogy a Hajnali Harangszó az uj evangéliumi bölcsőben ringott. Mi a dekadencia? Élettagadás, ídeáltagadás, Istennek, fajnak, hazának, erkölcsnek, szocializmusnak és minden eszmének tagadása, melyen alapul az emberiség élete. Talált-e ön ilyeneket a Hajnali Harangszóban? Nem vak-e ön, ha tényleg talált? És nem vak-e, ha e kötetet Adyval hozza kapcsolatba? Kijelentem itt önnek, hogy bár mint irodalmár Adyt egyik legnagyobb Urai zseninek tartottam nemcsak nálunk, de Európában: sohase volt kedvenc költőm, sőt kerültem, hogy ne hasson rám. Bevallom, hogy csak most, kötetem megjelenése után, fedeztem fel a magam számára igazán Adyt egész szépségében. Engem a mai kor ihlet és alakit, amely éppen mérhetetlen szenvedései miatt heroikus kor. És így heroikus lesz az igazi uj művészet, mely ezt ki fogja fejezni. De ön ezt nem látja, Mint ahogy nem látta meg a kötet hl- báit sem, amelyeket én mind tudok. Szemeik vannak, de nem látnak...

Szász Károly végül krokodilkönnyeket hullat afölött, hogy az elcsatolt magyarságot ilyen könyvekkel masziagolják. Szabó Dezső, a magyar íaiiság legnagyobb apostola és féltője ezt irta könyvemmel kapcsolatban: „máma az igazi magyarság az elcsatolt magyarok pszichéjében él." Én az összes itteni írók nevében üzenem Szász Károlynak, hogy spórolja meg könnyeit az ottani siratnivaiókra, ahol még ma is, a magyarság leg- szomorubb pillanatában is csak béka-egér hrcok vannak. Itt, a katakombában mártirlelkek verselnek, vigasztalnak mártirlelkeket, de nem hullák. Mi nem fogjuk Szász Károly-féle emberektől tanulni, akik odaát nyugodtan gonoszkodnak, hogy itten hogyan legyünk magyarok, milyen prófétákra hallgassunk. Nekünk elsősorban az beszélhet, aki itt éli velünk nyomasztó napjainkat. A pesti szerkesztőség páholyából nem fogadunk el kritikát, mikor csináljuk passziójátékunkat, amely sajnos valóság és szivünk vérével kell verejtékeznünk a darabban. Annál is inkább, mert önöknek nem fontos az, ami itt történik a magyar írókkal. Önök legfeljebb a krokodilkönnyekig jutottak el s ezt is inkább a jól fizetett cikkért tették. Megjelent például Rácz Fáinak a „Rongyszedő"-je s egy pesti lap, melybe ő évekig dolgozott, nyolc soros „kritikával" intézte el. Törődtek önök azzal, hogy miért nem jelenik meg Jaczkó Olgának egy novelláskötete, vagy regénye, hogy Tamás Mihálynak mi van a novelláival, hogy Rácz Pál, Sziklay Ferenc miért hallgat? stb. stb. Kértek-e az összes pesti szerkesztőségek csak egyszer kéziratot szlovenszkói Íróktól az elcsatolás óta? Sőt megjelenik egy tömeghatást kiváltott verskötet, akkor önök hetek óta remegve készültek arra, hogy lecsapjanak rá, lepocskondiázzák! Itt az irók mind bitangjára vannak hagyva. Nincs szép- irodalmi lapunk s még a napilapok is inkább pesti írókat támogatnak. Tehetséges itteni irók legszebb álmait néha a napilapok közük Franck-kávé pótlék gyanánt, ha kevés a riportanyaguk. Meg kell jól jegyezni, hogy csak az erdély irók nyújtottak eddig nekünk segítő testvérkezet, amennyire a Pásztortüz terjedelme megengedte. — Önöknek mindez nem fontos, nem látják, mit keltene itt tulajdonképp megsiratui. Szemeik vannak, de nem látnak, füleik vannak, de nem hallanak.

A magyar—cseh-szlovák kereskedelmi kamara

Az í. K. O. Sz. elnökének nyilatkozata — Walkó kereskedelemügyi miniszter támogatja a

tervet

Prága, december 5.

Még pünkösdkor, amikor a nemzetközi kereskedelmi konferencián számos magyar politikus és közgazdasági szaktekintély Prágában járt, Dréhr Imre nemzetgyűlési képviselő, a Lloyd igazgatója fölvetette annak a gondolatát, hogy a Cseh-Szlovákia és Magyarország között létesítendő szorosabb gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok előmozdítására legalkalmasabb volna egy cseh-szlovák—magyar és egy magyar—cseh-szlovák kereskedelmi kamara föláUitása.

Budapesten az illetékes szakkörökben mozgalom indult meg ennek a gondolatnak megvalósítása érdekében. A mozgalom élén Dréhr Imre és Görgey István nemzetgyűlési képviselők állanak. Nemrégiben — amint arról a P. M. H. is megemlékezett — értekezletet tartottak ebben az ügyben az érdekképviseletek Budapesten, amelyen megbízták a Magyar Kereskedelmi csarnokot és az Iparosok és Kereskedők Országos Szövetségét, hogy a kamara megszervezése ügyében sürgősen megtegyék a szükséges lépéseket. Az utóbbinak elnöke Ledermiann Mór, aki az előkészítő bizottság megbízásából ma reggel Prágába érkezett, hogy az itteni érdekképviseletekkel előkészítse a kamarák megszervezésének módozatait. Azért, választották a mostani időpontot, mivel Nagy Emil és Kle- belsberg Kunó gróf miniszterek is itten vannak és ők is segítségére lehetnek a terv megvalósításának.

Munkatársunk ma délelőtt fölkereste Le- dernrann Mórt, az I. K. 0. Sz. elnökét, aki a kamarák megszervezésére vo atkozó tanácskozásairól a következőket mondottal:

— Először az itteni textilszervezetekkel fogunk érintkezést keresni. Célunk az, hogy a kamarákat mielőbb véglegesen megszervezzük és hogy egyrészt Budapesten, másrészt Prágában a kamarák paritásos alapon egyszerre mihamarább megkezdhessék működésűket. Most hivatalosan fogunk tárgyalni. Eddig ugyanis a budapesti érdekképviseletek megbízása nélkül, valaki illetéktelenül, saját szakállára tárgyalt a prágai érdek- képviseletekkel a kamarák megszervezéséről. Semmi célja sincsen annak, hogy az itteni érdekképviseletek olyanokkal tanácskozzanak, akiknek sem a tárgyalások lefolytatására, sem pedig egyezmények megkötésére a magyarországi érdekképviseletek részéről megbízatása nem volt. Az érdemleges tanácskozásokat egyébként eddig azért sem lehetett megkezdeni, mert a magyarországi érdek- képviseletek nem helyezkedtek egyöntetű álláspontra. Most azonban ezeket az akadályokat sikerült elsimítani és a

Gyáriparosok Országos Szövetsége is hozzájárult a kamarák megszervezésére vonatkozó tárgyalások megkezdéséhez. A magyar kormány is jó szemmel néz? ezeket a tanácskozásokat. Waikó Lajos kereskedelemügyi miniszter ur, akivel ebben az ügyben több Ízben tanácskoztunk, örömmel vette tudomásul az akciót és a maga részéről a legmesszebbmenő támogatást helyezte kilátásba.

—- A cseh-szlovák ipari és kereskedelmi világnak igen fontos érdeke fűződik ahhoz, hogy a kamarák megteremtésével szorosabb kereskedelmi kap esőtetőt tudjon létesíteni Magyarországgal. Természetesen az egész dolognak csak akkor van értelme és eredményes munka csak akkor várható, ha sz itteni érdekképviseletek az arra illetékes és hivatott magyar gazdasági szervezetekkel lépnek érintkezésbe és nem ugranak be egvéni kísérleteknek.

A magunk részéről a legnagyobb örömmel üdvözöljük a cseh-szlovák—magyar kereskedelmi kamarák létesítésének tervét. Úgy véljük, hogy a cseh-szlovák iparnak és kereskedelemnek talán még nagyobb érdeke fűződik e kamarák megszervezéséhez, mint a magyar érdekeltségeknek. Reméljük, hogy a tanácskozásokat Prágában mihamarább sikerül befelezni és a kamarák ugv Budapesten, mint Prágában s legközelebbi hetekben megkezdhetik működésűket. (b. í.)

Az autonóm vámtarifát

törvényileg fogják szabályozni Magyarországon

Budapest, december 5.

(Saját tudósítónktól.) Kállay pénzügyminiszter — mint emlékezetes — az indemm- tásj vita kapcsán expozét mondott, amelynek egyik legfőbb 'tétele az volt, hogy az ország gazdasági életének rekonstruálásával különösen az azelőtt világhíres magyar kézműipart készül az adandó pénzügyi fellhatalma- ! zás alapján talpraállítani. Azóta jelentékeny idő múlt el, amely idő alatt a kormánynak programszerűen sikerült veszedelmesen fluktuáló magyar értékmérőt a külföldi pénzpiacokon stabilizálni. És most, hogy a korona ingadozása nem okozhat már kalkulációs eltolódásokat, a kormány a belső gazdasági élet reorganizálására, illetve konszolidálására vetheti munkálkodása fősulyát.

Jelentős készülődések vannak folyamatban a különböző szakminisztériumoknál arra, hogy az indemnitásbian hirdetett gazdasági kormányprogram megvalósuljon, Ezeknek a munkálatoknak jelent ősikéről, hogyállásá- ról jóllértesült helyről a következők szerint informálták miunikatársunkat:

— A gazdasági életre, de általában az egész gazdasági érdekkomiplexumra igen nagy jelentőséggel fog bírni az a törvénytervezet- amelyet a pénzügyminiszter készít el a legközelebbi parlamenti ülésszakra az uj autonóm vámtarifáról. Ebben a lassan konszolidálódó körülményekhez mérten tekintettel lesz az egyes közszükségleti cikkek behozatalának megkönnyítésére azzal, hogy az eddig felállított és gyakorlati használatban levő magas vámtételeket, amiket aranykoronában kellett fizetni, mérsékelt fix összegben fogja megállapítani. E törvény- tervezetnek keretén belül valósul meg az uj autonóm vámtarifa is és nem, mint ellenőrizhetetlen hírek állítják, rendeietszerüen.

—- A kereskedelmi minisztérium a most megvalósított ipar oktatási reformmal egy- időben az ipar és kereskedelem két fontos kérdésével foglalkozik állandóan és intenziven. Az egyik a közmű- és gyáripar horribilis 'hiteligénye, a másik a kereskedelem fokozatos felszabadítása. Az első kérdést illetően a hivatalos körök felfogása az, hogy a kis- és kézműipart köteles anyagi és erkölcsi támogatásban részesíteni a kereskedelmi miniszter, mert ez a társad,almi osztály a mai súlyos viszonyok között teljesen magára van hagyatva és hitel nélkül produkció- képtelenné válik. Ezzel szemben a gyáripar hiteligénye legalább is abban a bemutatott horribilis formában nem indokolt, amennyiben a magyarországi gyárak túlnyomó része bankérdekeltség, tehát akkor, midőn az államkincstár a mai mértékben van túlterhelve állami fizetési kötelezettségekkel, a nagyipar javára nem vállalhatja a kívánt értékű pénzügyi engegement.

— A kereskedelem fokozatos felszabadulása pedig arányban áll azzal a lehetőséggel, ahogy a szomszédállamokkal szorors gazdasági nexusba kerülhetünk. A kormány természetesen a Iegnagyobbszabásu akciót folytatja ennek érdekében. E pillanatban a helyzet az, hogy a legközelebbi időre várható már sorrend szerint Jugoszláviával, Ausztriával és Cseih-Szlováíkiával a szoros gazdasági kapcsolat kiépítése, ami után már csak Románia következik. És amely pillanatban a szomszédállamokkal való kereskedelmi forgalom kérdése rendezve, illetve szabályozva van, a kereskedelem természetszerűleg felszabadult. (r. o.)

— Lóvásár Pozsonyban. Pozsonyból jelentik: A cseh-szlovák köztársaság gazdasági egylete Pozsonyban ülést tartott, melyen elhatározták, hogy a pozsonyi mező- gazdasági kiállítás keretében lóvásárral egybekötött löki állít ást is fognak rendezni. A kiállítás és a vásár iránt, melyekre csak belföldi lovak küldhetők, igen nagy az érdeklődés.

— A bankbetétek kamatlába. A magán- betevők felmondás nélkül való bankbetétjeik után 4 százalékos, 60 napos felmondásnál 4.25 százalékos, 120 napos felmondásnál 4.50 százalékos kamatlábat kapnak. A hitel- intézetek felmondás nélküli betétek után 4.50 százalékot, 60 napos felmondásnál 4.75 százalékot és 120 napos felmondásnál 5 százalékot kapnak. A hitelintézetek szövetségei felmondás nélküli betéteknél 4.75 százalékot, 60 napos felmondásnál 5 százalékot és 120 napos felmondásnál 5.25 százalékot kapnak.

6