Prágai Magyar Hirlap, 1923. december (2. évfolyam, 273-295 / 426-448. szám)
1923-12-05 / 276. (429.) szám
Numerus clausus Irta: Petrogalll Oszkár dr. Besztercebánya, december 4. Most érkeztem haza szabadságomról és itthon vár az a kellemes meglepetés, hogy a mi magyar politikánk szépen belesodródott a felekezeti harcok örvényébe, amelytől eddig szerencsésen távol tudtuk magunkat tartani. Miről is van szó? Egy'német nemzeti párti képviselő inditványt akar benyújtani a prágai egyetemen a numerus clausus intézményének behozatala érdekében, az indítvány aláírását a német polgári párti képviselők többsége megtagadta, ellenben aláírták — Körmendy-Ékes Lajost kivéve — a magyar képviselők, számszerűit öten. így .a híradás, amit a rendelkezésemre álló lapok leközölnek. E híradással kapcsolatban természetesen nem maradtak el a támadások, amelyek a magyar kisebbség politikai képviseletét reakciósnak és antide- mokratikusnak bélyegzik meg. Ismétlem, nem ismerem a tényállást s képviselőink tényeikért maguk felelnek, nekem nincs is jogom helyettük beszélni, magyarázatot adni. De igy is, az előzmények ismerete nélkül, okom van kijelenteni, hogy én nem hiszek ezen híradás valódiságában. Ettől függetlenül, itt lerögzíteni kívánom a szövetkezett ellenzéki pártoknak álláspontját a numerus clausus kérdésével szemben s kifejtem saját álláspontomat. A szövetkezett ellenzéki pártok sem a közös, sem a vezérlőbizottságban ezzel a kérdéssel soha nem foglalkoztak, egyszerűen azért, mert nem volt semmi ok arra, hogy foglalkozzunk vele. Soha egyetlen hang sem szólalt meg ezen intézmény mellett, nem volt senki, aki a numerus clausus mellett fölszólalt volna s igy nem volt alkalom annak visz- szautasitására sem. Sőt az Ungvárott ez év májusában megtartott közös bizottsági ülés alkalmával Korláth Endre többünknek bemutatta beszédének tervezetét, amelyet a másnap Munkácson megtartott magyar nemzeti kongresszuson kívánt elmondani. E beszédnek azt a részét, amely a zsidókérdésser foglalkozott, mi, jelenlévők, együtt szövegeztük meg s ebben kifejezést adtunk azon várakozásunknak, hogy a zsidóságnak az a része, amely a jó időkben magyarnak vallotta magát, a magyarság mostani küzdelmében is híven ki fog tartani s a zsidóságnak ez a hűsége meg fogja odaát, a határon túl is értetni az illetékesekkel, hogy a numerus clausus föntartása igazságtalan. Tehát a mi politikánk nem ad alapot s nem mutat föl előzményeket, amelyek arra engednének következtetni, hogy mi itt akarjuk a numerus clausus beho- 1 zatalát, ellenkezően, azt mutatja, hogy mi szívesen vennők annak eltörlését ott is, ahol] az érvényben van. Természetes, hogy ennek az óhajnak kifejezésénél többet nem tehe-' tünk, mert más ország dolgaiba beleavat- . kozni nincs jogunk. Ami az én álláspontomat illeti, az igen egyszerű és világos. Én helytelennek és ' rossznak tartom a numerus clausus intézmé- j r.yét először elvi álláspontomnál fogva. Itt, a i köztársaságban az úgynevezett kisebbségi; nemzeteknek minden jogát az illető nemzet ; népességi számaránya szerint állapítják meg. E számarányban osztják ki az iskolákat és pedig az oktatás minden tagozatában. E számarányt veszik alapul, amikor engedélyezik a közigazgatásban, az igazságszolgáltatásban a kisebbségi nemzet nyelvének használatát. Ez az igazi és általános numerus clausus. Nem foglalkozom most azzal, hogy a kisebbségi jogok gyakorlása terén is csak a numerus clausus elvét ismerik el, a gyakorlatban még ezt az elvet sem valósítják meg. Amikor én támadom, ezt az elvet, nem csak azért teszem, mert annak érvényesítését nemzetemre nézve károsnak és rossznak tartom, de támadom azért, mert igazságtalannak, antidemokratikusnak, barbárnak tartom. És nem változik ez az álláspontom akkor sem, ha ezt az elvet csak egy szükebb téren, az egyetemi oktatás terén és egy felekeze ttel, vagy fajjal szemben alkalmazzák, amelyhez én nem tartozom. Szerencsétlennek tartom ezt az intézményt a gyakorlati eredmény szempontjából is. Meggyőződésem, hogy azt az eredményt, amelyet elérni akarnak azok, akik ez intézményt behozni kívánják, nem érik el. A numerus clausus nem hozza meg az eredményt, amelyet az intézmény hívei várnak tőle, hogy igy megakadályozzák azt, hogy a zsidóság elözönölje a szellemi pályákat és visszaszorítja onnan a nem zsidókat. Mindössze azt az eredményt hozza magával, hogy a nemzet és a zsidóság között szakadékot létesít. De ha igy elvi és gyakorlati szempontokból helytelen általában a numerus clausus, egyenesen veszedelmes ennek a kérdésnek fölvetése a mi helyzetünkben. Nekünk senkit nem szabad elzárnunk attól, hogy csatlakozzék a mi küzdelmünkhöz. Csatlakozzék teljes odaadással és minden keserűség nélkül. Ezt azonban nem várhatjuk el azoktól, akiket felekezeti, vagy faji önérzetükben megtámadunk. A mi harcunkat elnyomott nemzetünk jogaiértcsak a demokrácia fegyvereivel vívhatjuk meg és önmagunkat sebeznök meg, ha ebben a harcban olyan fegyvereket használunk, amelyekkel csak a demokrácia ellen hadakozhatunk. Még egyet kell megjegyeznem. Én és velem együtt sokan azok közül, akik együtt küzdünk, ezt az álláspontunkat híven fogjuk szolgálni, függetlenül attól, hogy a zsidóság milyen álláspontot foglal el velünk szemben. Nem fogjuk álláspontunkat megváltoztatni azért, mert a zsidóság, éppen csak Zólyom- megyét kivéve, a többi megyében elhagyott és jónak látta, hogy felekezeti, vagy zsidó nemzeti alapon külön tömörüljön s azóta is. például sok helyen a biróválasztásoknál, szavazataival nem minket, hanem ellenségeinket támogatja. A „Kassai Napló** december 2. kelettel ellátott lapjában már nemcsak a képviselőket, de pártjainkat is támadja olyan modorban, amely azt a látszatot kelti föl, hogy ez a sajnálatos incidens egy rég várt alkalom a támadás megindítására. A lap nem a „Kassai Napló“, hanem a „Népújság*1 stílusában támadja Körmendyt és Fiissyt. Kör- mendyvel szemben azzal a súlyos, odavetett, semmivel nem bizonyított és sértő inszinuá- cióval él, hogy „üzleti szimatja** indította őt arra, hogy aláírását töröltesse. Fiissyt még minősithetetlenebb támadásban részesíti. Füssy Kálmánt a magyar nép a maga soraiból küldötte a nemzetgyűlésbe. Füssy Kálmán megszemélyesítője a mi értelmes, józan, becsületes magyar népünknek, benne meg vannak mindazok a tulajdonságok, amelyekért mi szeretjük és büszkék vagyunk a mi népünkre, vagy, ha úgy tetszik, a mi magyar parasztunkra. A „Kassai Napló** magát mindig a demokrácia hivatott szószólójának gerálja. De aki ezt a cikket irta, úgy látszik, azok közé tartozik, akik szájukon hordják állandóan a demokráciát, elmondják, hogy ők a nép gyermekeiért harcolnak az urakkal szemben, mihelyt azonban úgy látják, hogy egy „a nép gyermekei** közül, olyant tesz, ami nekik nem kedves, úgy az iskolázott ember arroganciájával nyomban kicsufolják azért, mert kevesebb iskolát végzett és mert kérges a tenyere s ezzel akarják nevetségessé tenni. Hát az ilyen szellemeskedések nem ártanak Füssy Kálmánnak, de, viszont nem alkalmasak arra, hogy a „Kassai Napló** tekintélyét emeljék és közöttünk összhangot teremtsenek. Hiszem, hogy az a szerencsétlen incidens, amelyet a boldogtalan numerus clausus fölidézett s amelyre a „Kassai.Napló** ráduplázott, el fog simulni s mindnyájan tudatára jövünk annak, hogy nemzetünk súlyos hely! zeté'ben nem engedhetjük meg azt a kedvtelést, hogy egymással marakodjunk; a zsidó- ' ság is tisztán fogja látni, hogy ha a magyarság a jogaiért folytatott küzdelemben elbukik, úgy ezzel saját sorsa is meg lesz pecsételve. A magpr igazságiigíjminisitcr prágai tanácskozásairól Helyesebb, ha a miniszterek tanácskozása megelőzi a szakreferensekét — Az állampolgárság megszerzésének határnapja — Nagy Emil dr. nyilatkozata a P. M. H. részére Prága, december 4. Jelentette tegnap a Prágai Magyar Hírlap, hogy Nagy Emil dr. magyar igazságügy miniszter Kerntler Kálmán igazságügyi államtitkár, Horváth Kornél belügyminiszteri osztálytanácsos és Lupkovich György igazságügyminiszteri titkár kíséretében tegnap Prágába érkezett, hogy a cseh-szlovák kormánnyal letárgyalja azokat a vitás pontokat; amelyekben a két állam megbízottai az eddigi tárgyalások során nem tudtak megegyezni. Ma délelőtt fölkerestem Nagy Emil igazságügyminisztert a Hotel de Saxeban lévő lakásán és nyilatkozatot kértem tőle a tárgyalások anyagáról. A miniszter ur a tárgyalások előzményeiről, anyagáról, céljáról és várható eredményéről a következő nyilatkozatot tette: — Tegnap délben tizenkét órakor tisztelegtem első Ízben Benes külügyminiszter urnái, akit ezelőtt még sohasem láttam. A külügyminiszter ur hivatali szobájában folytak le közöttünk a tárgyalások francia nyelven. Ö közismerten kitünően beszél franciául, én is annak idején egyetemi éveim befejezése után egy esztendőn keresztül Párisban ügyvédbojíároskodtam a jó Rave- ton-Avouénál és igy bennem is maradt még valami francia tudomány a régi időkből. Azonnal in médiás rés fogtunk hozzá a kérdések tanulmányozásához. Mint ismeretes, a szakreferensek már másfél év óta tárgyalják ezeket a kérdéseket. Van egy egész csomó dolog, amelyben a két állam megbízottai megegyeztek, viszont van igen sok olyan pont, amelyben ők nem tudtak megegyezni. Ezenkívül ismeretes a közvélemény előtt az is, hogy ugyanezekről a kérdésekről Bethlen István gróf miniszterelnök és Daru- váry Géza külügyminiszter urak is több Ízben tárgya.tak Genfben Benes küuigy- mániszter úrral. — Mindezek az előzmények szolgáltak bázisul az én tárgyalásaimnak. Az én feladatom abban állott, hogy elsősorban elbíráljam azt, hogy melyek a szakértők részéről eddig támasztott olyan természetű követelések, amelyeket a magam miniszteri szemszögéből megítélve nem tudnék kellőképpen megvédeni és viszont melyek azok a kérdések, amelyekből semmi szín alatt nem engedhetek én sem. Ebből a szempontból még Budapesten alaposan áttanulmányoztam a szakreferensekkel együtt az egész anyagot és igy teljesen tisztában vagyok azzal, hogy mit tudok megvédeni és mit nem. Tulajdonképpen ezen a bázison indult el Benes külügyminiszter urra.1 való első tárgyalásom. Első ízben ebédig tárgyaltunk, majd délután 3 órakor újból összeültünk és délután 5 óráig tanácskoztunk. Tanácskozásunknál jelen volt Villám Frigyes báró prágai magyar követ ur is, aki a tanácskozásokat figyelemmel'kisérte és jegyzeteket is készített róla. A két tanácskozás alkalmával végig megbeszéltük azokat a kérdéseket, amelyekben a referensek nem tudtak megegyezni. Egyelőre még mi sem egyeztünk meg semmiben sem, hanem az első nap munkája csak abban merült ki, hogy teljes őszinteséggel és kölcsönösséggel megismertük egymás álláspontját, vagy legalább is egymás álláspontjának valószínűségét. Ma délben újból tanácskozunk. Ma már azonban a tárgyalások másképpen fognak lefolyni, mert én tegnap délután 5 órakor összeültem referenseimmel és közöltem velük -azt, hogy a Benes külügyminiszter úrral lefolytatott tanácskozások alapján az én megítélésem szerint melyek azok a kérdések, amelyeknek megvédésére vállalkozom és melyek azok a magyar követelések, amelyeket sajnos nem tudok sikerrel megvédeni. Ezen az alapon a referensek egész éjjeli munkával megszövegezték újra a magyar követeléseket most már azon a bázison, ahogyan a kérdéseket a Benes külügyminiszter úrral megtartott tárgyalás után és az ott szerzett benyomásaim alapján én magam megítélem. Ezekkel a kész szövegekkel keresem föl azután ma délben 12 órakor Benes urat és most már tárgyalásaink azt hiszem konkrétebb formát fognak Ölteni. — Ezt követően délután 3 órára összehívjuk együttesen a két állam szakreferenseit, úgy azonban, hogy a referensek a mi jelenlétünkben tárgyalják a kérdéseket, hogjr igy lehetősége legyen annak, hogy együttesen rögtön állást foglalhassunk, ha egy-egy kérdést olyan értelemben tisztának látunk, hogy azt a döntésre megérettnek tekintjük. — Engedje meg, hogy kifejezzem azt a nézetemet, hogy tulajdonkeppen igy kellett volna a kérdéseket tárgyalni már eddig is. Sok időveszteséget és pénzpocséklást jelentett az, hogy pusztán csak a hivatali referem sek tárgyaltak több mint másfél esztendőn keresztül anélkül, hogy a tárgyalásokat a miniszterek állásfoglalásukkal kísérték volna. Ennek azután a dolgok elhúzódása lett a következménye. Nézetem szerint sokkal helyesebb az olyan rendszer, hogy először a tárgyaló miniszterek jöjjenek egymással tisztába az elvi kérdéseket illetően és csak azután üljenek össze a referensek, hogy ezeket az elvi megállapodásokat formába öntsék. — Ami tegnapi kimerítő tárgyalásaimat illeti, ma még nem nyújthatok részletes információkat, mert nem tartom célszerűnek addig a részletekre kitérni, ameddig végleges dolgokat nem tudok mondani. — A tanácskozások a következő kérdések körül forognak: az egyik legfontosabb kérdés az állampolgárság ügyének rendezése. Ennél a jogi matériánál az eddigi tárgyalások során egy kissé túlozták az úgynevezett „Stichtag** fontosságát, vagyis azt, hogy az állampolgársági viszonyok rendezésénél melyik időpontig kell visz- szanyulni: a trianoni szerződés életbelépéséig, vagy pedig 1918. október 28-ig. Nézetem szerint az ügyek jogi rendezésénél ennek a kérdésnek csak román vonatkozásban lehetne eminens jelentősége, de jugoszláv és cseh-szlovák vonatkozásban nem látom be azt, hogy ez a dolgok elbírálásánál olyan döntő szerepet játszana, mint 100 csek-szl. koronáin fizettek ma, december 4-én: Zürichben 16.75 svájci frankot Budapesten 58 500.— magyar koronát Becsben 207 000.— osztrák koronát BerliDben 12169500000000*— német márkát p"™™ Prága, szerda, 1923 december 5 4rí Ftf/PJ* Mmsm m JSr ÉS Mi fi fflF Jr ÜT H Jm pánská-ulice 40. L Telefon: 81)349. JKj slm mMM mjy' Sürgőn yelim Hírlap, Praha Főszerkesztő: A Szlovenszkoi és Ruszinszkoi Szövetkezett Ellenzéki Pártok Felelős szerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr* politikai napilapja FLACHBARTH ERNŐ dr.
