Prágai Magyar Hirlap, 1923. december (2. évfolyam, 273-295 / 426-448. szám)
1923-12-28 / 293. (446.) szám
Péntek, december 28. A politika karácsonya Jikkek és nyilatkozatok Prága, december 27, A cseh-sz!ovákiai magyar lapok közül a Prágai Magyar Hírlap karácsonyi számában közöií nyilatkozatok az ellenzék egységes frontjáról és a szövetkezett ellenzéki pártok megyei íö'adatai- ról, valairnnt Mudron János nyilatkozata keltették a legnagyobb érdeklődést. A Híradó a szloven- szkói magyarság legközelebbi politikai íe.adatairól intézett körkérdést közéletünk számos kitűnőségéhez. Bittó Dénes dr. nyugalmazott főispán úgy véli, ho'gy az őszi választásoknak a képviselőház fölosziatását és az uj választásokat kellett volna követnie. Ficta József szenátor szerint a magyarság csak olyan politikát támogathat, amely a polgárság összességének jólétét mozdítja elő. Jablonitzky János dr. képviselő fölhívja a magyarság intelligenciáját, hogy vegye ki köteles részét a magyarság iétíentartó küzdelmeiből a nyilvánosság előtt a küzdelmekkel járó esetleges hátrányokkal együtt. Kopernicky Ferenc dr. szenátor úgy véli, hogy nem polgári morál kell a mi gyermekeinknek, hanem az Isten által kinyilatkoztatott hitnek a követése és tudása. Palkovich Viktor képviselő azt írja, hogy első feladatnak nyelvünk és nemzetiségünk védelme, kisebbségi jogaink követelése. Petrogalli Oszkár dr. igy Ír: — Folytatnunk kell azt a harcot, amelynek célja a mostani kormányzati rendszer meg- buktatása.“ Szüllő Géza dr. volt országgyűlési képviselő szerint a magyarság legközelebbi politikai feladata most és mindörökké kitartani. A Kassai Újság karácsonyi számába Flelsch- mann Gyula dr., a keresztényszociális párt kassai főtitkára irt vezércikket az igazi demokráciáról. A Prager Pressében Kállay szlovenszkól teljhatalmú miniszter nyilatkozott Szlovenszkó ötesztendős fejlődéséről, de legfőbb törekvése arra irányult, hogy szépitgesse a mai politikai és gazdasági állapotokat Nyilatkozatában igy alig találunk konkrétumot. A miniszter nyilatkozata s- rint a régi megyék gazdasági likvidálása már befejeződött, úgy7 hogy az uj megyei bizottságok elé már kész mérleget terjesztenek és kés.-p bocsátanak a rendelkezésükre. Gazdasági tekintet ben a miniszter sokat vár a cseh pénzintézete’ hitelnyújtásaitól és közlekedési tekintetben a bajok legfőbb okozójának a magánkézben levő helyiérdekű vasutakat mondja, amelyek az állni - vasutaktól különböző tarifát állapítanak meg. A miniszter szerint ebben az irányban sokat segített (?) a cseh-szlovák—magyar kereskedelmi szerződés, továbbá sokat lehet remélni a vasutak államosításától (a Borzsa-, Ung- és Morva-folyók völgyeiben), ahol a vasutakat fokozatosan fogják államosítani. A cseh sajtó karácsonyi számaiban feltűnően kevés politikai cikk látott napvilágot Kramár erősen kortesizü ünnepi vezércikket irt a Národni Listybe. amelyben úgy véli, hogy minden kicsinyes pártérdeket alá kel! rendelni az állam és a nemzet érdekeinek és a maga részéről a mérsékelt közémitat ajánlja. Magyarország: A budapesti lapok mindegyike neves politikusoktól közöl cikkeket. Ezek közül a legjelentősebbeket dióhéjban a következőkben ismertetjük: Apponyi Albert gróf a Budapesti Hírlapban a kö’csönről a többi között igy ir: En, akinek alkalmam volt abba a műhelybe beletekinteni, ahol a „Nemzetek Szövetségének" hangzatos neve alatt viszik tovább egy hatalmi csoportnak politikáját, talá» leginkább tudom számításba venni azokat az óriási nehézségeket, amelyekkel ott minden magyar ügynek küzdenie kell. még ha a napfénynél is világosabb az igazságunk. Ezeket mérlegelve, hajlandó vagyok elismerni, hogy kormányférfiaink érdemes munkát végeztek azzal, hogy idáig is eljutottak, hogy sok szívósság, sok simulékonyság és rettenetes önmegtagadásra volt szükség a tárgyalások megszakadásának elkerülésére. Azt .pedig egyelőre föltételezem, hogy nem áldoztak föl olyant, amit még a gazdasági tönkre.iutás megakadályozása kedvéért sem szabad föláldozni. Végül pedig egy csöppet sem csodálkozom, hogy továbbra jutni nem lehetőit, mert ez szigorú logikával folyik helyzetünkből Gratz Gusztáv dr. nyugalmazott külügyminiszter a Nemzeti Újságban „Külpolitika! karácsony" című cikkében Magyarország külpolitikájának 1923. évi mérlegét igy foglalja össze: A változás nagy részben a nagyantant hatalmak nyomására vezethető vissza, amely nélkül a szinajai határozat valószínűleg más lett volna. Azért a szomszéd-államokhoz való viszonyunk még tele van a blza1mat- lanság ködével és a kisnntant magatartása a legutóbbi párisi kölcsöntárgyalások során világos bizonyítéka annak, hogy a viszonyok megjavuló inkább csak kifelé nyilatkozik meg és inkább kényszerűségnek, mint valami belső hangulatváltozásnak folyománya. De ha ezen a téren fel akarjuk állítani az elmúlt esztendő mérlegét, a feszültségnek bizonyos mértékben való csökkenését mégis megállapíthatjuk. Ugyancsak Gratz a pozsonyi Magyar Ujsái ba irt cikkében ezeket mondja: — Kellemet'en karácsonyi ajándék Magyarországra nézve, hogy a tárgyalások megakadtak. De kellemetlen karácsonyi ajándék ez az általános középeurópai politika szempontjából is, amelynek normálisabb, békésebb, kevésbé feszült útra való terelődését ezek az események ismét megakadályozták. Zichy János gróf a Nemzeti Újságba „Megértés hídja" címmel vezércikket irt, amelyben a keresztény gazdasági párt megalakulásáról igy vélekedik: — Ha a volt Keresztény Egység Pártja tagjai jónak látták a mi akciónkba kapcsolódni, az nem ielent egyebet és mást, minthogy ezen urak inkább hajlandók elfelejteni azt, am! őket esetleg elválasztja az én tavaly elmondott indemnitási beszédem tartalmától, mint mások, akik éppenséggel nem bírják vagy nem akarják Wolfféknak megbocsátani és elfeledni az 6 városházi politikáinkat. Csernoch János dr. hercegorlmás a Pesti Hírlapban azt fejtegeti, hogy a papságnak nem lehet nemesebb fe’adata. minlhopy a nagy nemzeti múlttal összhangzó és a jövőt garantáló szellemet hirdesse, KOzz&ettck a poiHihal jcgyzőhünijv Ulaini és Szemerét 50—50, Bobukát pedig 250 millió korona óvadék ellenében szabadiábrahelyezték — Január 7*én tárgyalják az Ulain-ügyet Budapest, december 27, (Budapesti szerkesztőségünk telefon- jelentése.) A Parisban kötött politikai jegyzőkönyv szószerinti szövege a következő: „Egyfelől őfelsége az angol király kormánya, a francia köztársaság kormánya, őfelsége az olasz király kormánya, őfelsége a rámán király kormánya, a szerbek, horvá- tok és szlovének királyságának kormánya és a cseh-szlovák köztársaság kormánya midőn Magyarország pénzügyi és gazdasági helyreállításának munkájához segédkezet nyújtanak, kizárólag Magyarország és az általános béke érdekében és megfelelően ama kötelezettségeknek, melyeket már akkor vállaltak, midőn elfogadták a Népszövetség tagságát, ünnepéiyesen kijelentik: hogy Magyarország politikai függetlenségét, területi épségét és szuverenitását tiszteletben tartják és tiszteletben fogják tartani; hogy nem törekednek és nem fognak törekedni semminemű oly különleges vagy kizárólagos gazdasági és pénzügyi előnyökre, melyek alkalmasak e függetlenséget közvetlenül vagy közvetve veszélyeztetni; hogy tartózkodnak, illetőleg tartózkodni fognak minden ténykedéstől, mely e'lentét- ben állhatna Magyarország gazdasági és pénzügyi talpraállrtása céljából közösen kötendő egyezmények szelemével, avagy ve- szé'yeztethetné azokat a biztosítékokat, me— Parancsol, nagyságos ur? Kitli János furcsán nézett rá és szó nélkül >jvább ment. A hordár utána nézett, akár azt iis hihette volna, be van rúgva, azért megy fényes nappal dúdolva az utcán. A kapuja előtt megállt. Rossz érzés volt most hazamenni, mert va amit kell otthon is cselekedni, elhatározni magát valamire, ami szörnyű nehéz dolog lesz, amit jobb volna elhalasztani. Még's fölment. A kulccsal kinyitotta a külsó aj>lt, bemen a szobába. József ott ült a dolgozószobájában az egyik bőrka rossz ékben és cigarettázva, kényelmesen olvasta az újságot. Lomhán, minden zavar nélkül két föl, miikor a gazdája belépett, egész magatartásán látszott! hogy elolvasol az újságban mindent, tud mindem. megértett mindent. Kiki János megütödv<e nézett rá, az öntudatban az került f.lu, hogy ez a József most szem te lemül visellked'k, meg kellene szidni — Mit csinál maga Itt — szól? rá hebegve* — Elő vasam az ujjságot, a ba;;kbuíká.st — felelte József hanyagul, ezúttal minden feszesség és ünnepély esség nélkül, mintha nem is a gazdájával b.szelne hanem vaa-mi ma- gaszörü emberrel. Aztán csaknem barátságosan, sőt vállveregetve mondta: — Hát igaz? M'nden elúszott? Ki'Jli haragba jött, de maga is érezte, hogy ez a harag nem az igazi, ez csak felülről jön. — Mi köze hozzá — förmedt rá Józsefre — Az a közöm hozzá, hogy ha igaz aminthogy igaz, akkor persze Kid" ur nem gazdám többé. Nincs már módjában i-na-st tartani. Kitli ur, — igy mondJ, ti, egyszerűen csak KStli ur. Ezzel megmondta az egész mélységet, amelybe K'tH ur lezuhant. Kitli János utolsó, maradék energiáját adta ki, mikor rá- rivallt: — Takarodjék, ha jót akar. Majd n-dkem kedvem van, magával beszélgetni... Takarodjék, ha mondom ... József vállát vonogatva, hanyag tartással! fordult ki a szobából. A nézésén, modorán jói látta Kitli János, hogy az ö eréJyeske- dése, haragja és kiabálása nem ér seimirmt, minden hiábavaló, ő már nem gazdája Józsefnek, nőm gazdája senkinek többé, ő már csak egyszerűen Ki-fii ut. XXI. A telefon csöngetett. Egy idegen hang hívta Kitli János urat délutánra az Úri bank h'telezőinek az értekezletére. — Jól van, elmegyek — felelte Kitli János, de tudta, hogy neon fog elmenni. Minek menne? Mi köze hozzá? Úgy érezte, nincs többé semmi köze az egész dologhoz. Vége. Mindennek vége. Mintha valami nem tudna a eszébe jutni, ped’g nagyon fon.fcs dolog. Gyötörte az agyát, de of.yam fáradt volt, hogy nem tudott be.őle semmit kipréselni. Dúdolta a verkli- nótát, de most rajtakapta magát és szégyen kezve elhallgatott. Leült a karosszékbe, a melyben előbb József ült, próbált gondolkozni, nem tudóttL Olyan volt az esze, mint a megtompult borotva, amely alól dslklik a szakáll szőre, nem b-irja megfogni. Erőszakkal végigs'ikíatta egész sereg gondolatán, egyikbe se bírt belekapaszkodni. Sokáig ül; így, kábult bámészkodásban. Aztán egyszerre valami nagy, hűvös, b-elsö keménységet érzett, egy küis szédülést is. Egy mondat illőit eszébe, amit egyszer Vasady Palitól halott: — Úriember inkább nem él, ha nem élhet n'mt úriember. Úgy Ismételte ezt a mondatot, mint előbb a y^rkilnó tát. Tufa idomképpen nem gondolt hozzá semnf-t, nem Is érzet* tőle semmit, esaik úgy mondogatta automata módra. Majd fölállt ültéből, nem volt benne elszántság, nagyon gyöngének érezte magát, a'.ig Hudo-tt lyeket az aláíró hatalmak a kölcsönadók érdekeinek védelmére megállapítanak; és hogy annak biztosítása végett, hogy ezeket az elveket minden nemzet -tiszteletben tartsa, adott esetben a népszövetségi egyezségokmány szabályainak megfelelőíeg egyenként vagy együttesen a Népszövetség tanácsához fordulnak, hogy ez utóbbi döntsön a szükséges intézkedéseket illetőleg, egyben kijelentik, hogy a tanács határozatainak magukat alávetik. Másfelől a magyar királyi kormány, a trianoni békeszerződés rendelkezéseinek értelmében kötelezi magát, hogy az említett békeszerződésben elvállalt kötelezettségeknek, nevezetesen a békeszerződés katonai határozmányainak, valamint -többi nemzetközi kötelezettségeinek pontosan és lojálisán eleget'tesz, hogy tartózkodni fog minden ténykedéstől, mely ellentétben állhatna Magyarország gazdasági és pénzügyi talpraállitása céljából közösen kötendő egyezmények szellemével, avagy veszélyeztethetné azokat a biztosítékokat, amelyeket az aláíró hatalmak a kölcsönadók érdekeinek védelmére megállapítanak. Magyarország természetesen megtartja szabadságát a trianoni békeszerződés rendelkezéseinek fentartása mellett a vámtarifák, a kereskedelmi és pénzügyi megá'llapo- dások és általában minden olyan kérdés tár menni a szobán végig. Mégis odament az Íróasztalához, kihúzta a bal felső fiókját és kivett -belőle egy revolvert, szép, finom, elegáns kis revolver volt, Vasady Palitól vette, most nem emlékezeti rá, mennyiért, de jó pénzért. Megnézegette, szépen csillogott a nikkelezett* csöve, az agy-a recézett ébenfából, igazán elegáns kis szerszám vo'It. Nézegette, gyönyörködött benne, valami nagyon halvány, szomorú örömmel célzott vele, maga elé. Megint1 eszébe jutott az a mondás: — Úriember inkább nem él, ha nem élhet mint úriember Eszébe jutott Vasady Pali. Az most le van tartóztatva, vájjon túléli-e? Elmosolyodott erre a gondolatra, de ez a mosoly nem esett jól néki. Kimos m-osoly volt; érezte, hogy rossz volna, ha valaki látná. A homlokához tartotta a revolver csövét!, valami különös, bizsergő érzést érzett a homlokcsontjában, lem volt1 ez kellemetlen érzés, csak éppen hogy végigfutott rajta a hideg és t-ilbaböirözést érzett a testén végig. Nem volt akarata, nem 'olt szándéka, csak úgy játszott tompán, minién ér Jelem nélkül Az öntudata egészen ho- nályos volt, maga se tudta, akar-e valamit és mit akar. Még egyszer a fejéhez emelte a revolver csövét, lankadt puha kézzel, amelyben nem volt annyi erő, hogy megnyomja a ■avaszt. Mariska kisasszony ekkor lépett a szobába. Egyet sikoltott, odaszaladt Kitíi Jánoshoz, kikapta a kezéből a revolvert. Hozzá nem értő kézzel nyúlt hozzá, egyenest a ravaszba kapott bele. A revolver csettinteít egyet, de nem sült el. Nem volt megtöltve. Mariska kisasszony messzire eldobta a szoba sarkába. — Mr'it akart csinálni, Kitli ur? — kérdezte rémült fdháborod ássak — Semmit, csak játszottam vele — motyogta Kübli János. Még mindig nem tért teljesen magához* gyában. amely gazdasági rendszerét és ke- res-kede.mi összeköttetéseit érinti, mindazonáltal megjegyzendő, hogy Magyarország nem veszélyeztetheti gazdasági függetlenségét azáltal, hogy valamely államhoz való viszonyában oly kü'Önleges rendszert léptet életbe, amely ezt a függetlenségét fenyegethetné. A jelen jegyzőkönyv minden csatlakozni kívánó állam aláírására nyitva áll. Ennek hiteléül az e cé'ból kellő meghatalmazással ellátott alulírottak a jelen nyilatkozatot (I. jegyzőkönyv) aláírták. Kelt ......... egyet’en példányban, amely a Nemzetek Szövetsége titkárságánál marad elhelyezve és amely azt haladéktalanul -be- íktatja.“ Ulamékat óvadék ellenében szabadlábra helyezték A törvényszék hétfőn délben foglalkozott Ulain Ferenc, Szemere Béla dr. és Bobula Titusz védőinek azzal a kérelmével, hogy védenceket kaució ellenében szabadlábra helyezzék. A törvényszék a kérelemnek helyt adott és Ulain Ferencet, vaümn-t Szemere Bélát 50—50, Bobula Tituszt pedig 250 millió korona óvadék ellenében szabadlábra helyezte, Ulain és Szemere még hétfőn délben lefizették az adóhivata’nál a kauciót é-s hétfőn délután elhagyhatták a fogházat. Bobula azonban az ünnepek alatt is fogva maradt, mivel a kaució letételével elkésett és azt csak ma tehette le. A Szózat munkatársa előtt Ulain úgy nyilatkozott, hogy ügyükben a főtárgyalást január 7-én tartják meg. Bobula az óvadékot még nem tette le. A negyedmilliárdot ma ékszerekben kinálta föl. Döntés még nincs. {l!en«é{*efd fteffivel öiitk m«í evtaLátgar íe.lfkcdetl _Meg akar ti magát ölni! Nem szégyenlá ma gát? — mondta Mariska kisasszony cseov desebben, igen kevés híján sirvafakadva. Kitti János fölkelt és dacosan, mogorván felelt, de azért némi komor büszkeséget érzett, hogy ö most meg akarta magát ölni. — És ha meg akartam magamat ölni? Mit tehettem mást? Tudok én ezután élni? Mariska kisasszony, amin* ott állt szemben Kitlli Jánossal, úgy nézett rá, mint egy gyerek, aki valami nagy ostobaságot akart elkövetni. Látta egész ietörtségét, érezte, hogy ennek a fiatal, erős embernek most nincs semmi ereje. Valami anyaiérzésfelét érzett, sajnálatot, segitárni kész szándékot, segíteni tudó fö ényt. És mos érezte, amit' eddig, nem akart bevallani magának, hogy szereti ezt az ostoba nagy gyerekei De tudta azt is, hogy most parancsolni kell neki, akaratlan- sáigának akaratot mutatni. — Szégyellhet! magát — mondta erélyesen. — Egy ilyen fiatal ember. Meg akarja magát ölni a pénz miatt. Hát nem ősanya, gyáva dolog ez? Kifli János nem felelt. Elment az íróasztaltól, nem miért Mariska kisasszony szemébe mézair, végigment izgatott lépésekkel a szobán, aztán leroskadt a divánra. Ráborult az antilop börpámára és most végre megtörtént, aminek meg kellett történni: sti.rvafakadt. Idegesen visszafojtott zokogással sirt, rettenetesen röstelte a sírását, de nem tudott másképp, muszáj volt neki. Mariska kisasszony mint egy betegápóó- no leült mellé a díván na és megvárta amíg a sírása lecslllapult. Nem szólt, csak a Kitti János vállára tette a kezét és várt. Megnyugodott, mdst már ítoda, nem lesz semmi! nagy baj. Miikor azán Kifli János magához tért, egalább annyira, hogy erőt tudóit venni a sírásán, szelíden, csöndesen, simogató hangon mondta: (Folyt, köv.) 3 A legfőbb és legolcsóbb Kordcsongt öföndéh CgQ OMEGA Óra
