Prágai Magyar Hirlap, 1923. december (2. évfolyam, 273-295 / 426-448. szám)
1923-12-24 / 291. (444.) szám
Hétfő, december 24. 25 Áss magyar* ss@rse. — Bartók, ^©cááSy és Oohsiányi. — Irta Oítlyk Páhna. A nemzetek művészi kultúrájában min deniitt érezhető a nemzeti művészetre való ; törekvés, amely az irodalmon és költészeten kivid elsősorban a zenében nyilvánul. A legtöbb nemzetnek sikerűit is elérni ezt ; az ideált: a nemzeti zene kialakítását olv ! módon, hogy a nemzet faji jellege az etnográfiaia momentumok kellő leszűrésével a művészi magaslatra emelt zene formájában nyilvánuljon, s e művészetre rányomja azt a különleges bélyeget, ameljet az egész müveit világ elismer és megismer. Legtanulságosabb példája ennek a cseh és orosz zene nagyszerű kifejlődésé Smetana és Dvorzsák, valamint Gsajkovszky láng- ; elméje állal. Természetes, hogy ez a törekvés a magyar nemzet kultúrájában is jelentkezett. A múlt században jött divatba az a muzsika, amit akkor ,,magyar zenének1* neveztek és tartottak. Ábrányi Kornél, Mo- sonyi, Aggházy, Bertha és még néhány lelkes magyar emberből állott akkor a magyar zene úttörő gárdája, de azok a törvények és szabályok, amelyeket a magyar melódikára és ritmikára nézve felállítottak, helytelen megállapításból indultak ki és ezzel az egész szép és nagy ügyet kátyúba vitték. Ritmikáilag azt a szabályt állították fel, hogy a magyar zene csak páros ütemű : lehet, a metodika alapjául pedig az úgynevezett ,,cigányskálát'1 (két bővített másodlépéssel) vették. (Innen van, hogy so- i kan még ma is a cigányzenét tartják magyar nemzeti muzsikának.) A múlt század nagy magyar zeneszerző-talentumai között Erkel Ferencet, Liszt Ferencet — későbben Michálovich Ödönt és a többieket is, részben ez a téves ideológia, részben pedig idegen hatások (olasz és német operaszerzők) akadályozták meg abban, hogy az igazi magyar zenét megteremtsék. Géniének kellett születnie, aki az erőszakolt, túlzott cifrázatokkal — quasi zenei sajtosokkal — telehalmozotí mümagyar zenén kérésziül visszamenjen a magyar muzsika igazi ősforrásához s. annak tiszta, friss vizét saját geníejének kristálypoharába merítve, újjá élessze vele az eltikkadt magyar nemzeti zenekultúrát. S mint ahogy a történelem mindig felszínre hozza azt a kimagasló szellemet, amelyre szüksége van, úgy a magyar zene- történet is megteremtette azokat a géniekét, azokat a nagy zenei vezéreket, akik a ma- j gyár művészi muzsika hajnalán napkelet felé vezettek népüket. Három nagy magyar muzsikus született a múlt század utolsó évtizedeiben: Bartók Béla, Kodály Zoltán és Dohnányi Ernő. Bartók és Kodály a génié ösztönös biztosságával a népdalban keresik és találják meg az igazi magyar zene alapját Még pedig nem a múlt század meghamisított, keresett magyar zeneiségében, hanem az ősrégi népdalban, ahogyan az lekottázatianul, hagyomány utján él a nép minden civilizációtól évszázadokon keresztül elzárt csoportjainak ajkún. S a szorgalmas, szeretetteljes kutatás napfényre hozza a népiélek hatalmas zenei poézisét amelynek primitív ősi erejében benn** él a magyar föld minden sajátsága, benne zugnak a magyar erdők, benne ragyognak a magyar csillagok. benne zeng a magyar nemzet leikének büszke, bátor, dacos keménysége, tartózkodó, gyöngéd melegsége, minden álma, érzése. gondolata. Az ősi népdal maga a gaz dag televény föld, amelyen az uj egészséges, művészi és igazán magyar nemzeti zene hatalmas vára épül. S ezzd maguktól megdőltek a múlt század téves magyar zenei szabályai Mert a népdalok, a magyar nép igazi nótái, épp úgy páros, mint páratlan ütemüek. sőt jellemző sajátságuk a váltakozó ütemek, (égy és ugyanabban a dalban 3/-», vagy akár 8/s a legkülönbözőbb szabálytalan egymásutánban). Bővített másodlépés sohasem, vagy csak elvétve, s egyáltalán nem jellegzetesen fordul elő. a tonalitás tekintetében túlnyomóan a légi egyházi hangnemek rendszere uralkodik. Az uj magyar nemzeti muzsika első úttörői, Bartók Béla és Kodály Zoltán, ezeket a ritmikai és mclodikai sajátságokat szűrik át geniejük prizmáján, felékesitik harmóniai. konírapunktikai és hangszerelési tudásuk hallatlan gazdagságával és az övékkel rokon magyar psyehe ragyogó színeibe öltöztetve az ősanyagot, egyéni jellegű, és abszolút értékű nemzeti zenét teremtettek meg. A két génié közül Bartók Béláé az izmosabb, a szélesebb skálájú, a spontánabb, a nyugtalanabb, ő még nem állapodott meg, folyton kutat, nemcsak a nép, de a saját maga lelkében is. Uj dolgokat hoz, forradalmi, hatalmas lendületű sokszor érthetetlen, de szuggesztiv erejű muzsikát. Nem tehet másképpen, saját magát adja a maga nagyszerű közvetetlenségében Minden kompozíciója úgy hat, mint az antik pogány- korbeli istenszobrok, amelyeket egy darab sziklából faragott a hivő keze. nem cifrára, nem tetszetősre, de hatalmasra és lenyűgöző erejűre. Bartók nem megalkuvó. Bátor, gőgös művész. Külső sikerrel nem törődik, megy a saját lánglelke szabta utón, mindég előre, egyenesen. Nem ismer urat maga fölött, csak a magyar Istent, a magyar földet és nem rokona, csak a magyar nép lelkének. Nemcsak mint komponista, de mint zongoraművész is egyike a legeslegnagyob- baknak; zongorajátékát a szinte fenséges egyszerűség és közvetlenség, a felfogás nemessége, a biilentésnek a végtelenig finomodott kultúrája és a pedálhasználat abszolút tökéletessége jellemzi. Kodály Zoltán konlemplativebb, líraibb egyétíiség. Genieje tartózkodó, szinte zárkózott, tudását nem annyira ösztönösen, mint gondolkodva használja. Önkritikája rendkívül szigorú. Épp ezért nem túlságosan termékeny, de amit ir, az kikristályosodott, formailag is tökéletes, tiszta és abszolút művészi alkotás. Nemes, sohasem vad és tobzódó, inkább borongó, elmélyedő kedély. Müvei nem kirobbanó lángoszlopok, hanem lelkének belső, örökké égő tüzeböl kisugárzó tiszta, ragyogó fénysugarak, amelyek megvilágítjták a magyar nép, a magyar nemzet muzsikájának elmúlt és eljövendő utait. Dohnányi Ernő legszorosabb kapcsolata a másik kettőhöz: egyéniségének magyar volta. Hallatlanul sokoldalú talentum. Mint zongoraművészt, komponistát, karmestert és zongorapedagógust ismeri öt nemcsak Magyarország, de az egész müveit külföld. A magyar zenei kultúrának ö ma a vezére. Nemcsak tanítványai vallják őt vezérüknek, hanem az egész magyar zenekedvelő intelligencia, amellyel Dohnányi ismertette és kedveltette meg az igazi nagy, értékes muzsikát. A hangversenyszezonban sokszor gyönyörködik a magyar közönség Dohnányi tiszta, nemes zongorajátékában; külföldi kőrútjain a magyar kultúra, a magyar művészet apostola és ragyogó sikereinek hire jár haza. A budapesti filharmóniai zenekart ő vezényli, s tanítványaiban megsokszorozza és általuk terjeszti tökéletes zenei kultúráját. Zeneszerzői munkásságán elsősorban Brahms hatása érezhető; bizonyos tekintetben az uj romantikusokhoz közeledik, de saját kifogyhatatlan invenciója, óriási — nemcsak elméleti, de tapasztalatokra épült — tudása, azonkívül nagyszerű formakészség, melegség élan s a dallamvonalaknak és hangszineknek a végtelenségig változatos gazdagsága, minden opusának egyéni értéket és szépséget ad Bartók. Kodály és Dohnányi neve az a három útjelző, amely a magyar nemzeti zenét a homálybavesző tévutakról az igazi művészet napfényben ragyogó hegycsúcsa felé vezeti, az ő érdemük, hogy a magyar nemzeti zene ma az európai zenekultúrában is elfoglalhatja az öt megillető helyet. A magyar nemzet ma szegény földi javakban, de ehelyett azt a hegycsúcsra vezető utat. amelyen ők hárman járnak elől: szereteté- nek és mélységes hálájának ezer és ezer virágával szórja tele. Beszélgetés a. Kor lelKér 61. Irta; Szvaikó Pál. Kint nem is havas a tél, de a hó elma radhatatlan és jönni fog. — Apám, megkértél, hogy beszéljek neked valamit a fiatalságról. Előtted érthetetlen a fiad: szereted és fiad is szeret téged, de irracionális kapcsokon kívül nem fűz hozzá a megértés sok-sok láncszeme már és én csak a fiad vagyok, nem ped g a barátod Te tudod, hogy igy kell ennek lennie, de most, a sötétülő szobában és mesterséges világosságok mellett, kiváncsi lettél reám Jól van, beszélek neked valamit magamról s annak a kornak, mely téged övez az engem övező korról Jó alkalom erre december. A fiatal ember mágnesgolyó, . mely évről-évre keresztül gurul az átélések egy-egy etappéján, — s az uj határállomásnál illik leszámolni azzal ami hozzátapadt, vagy hozzáütődött az elmúlt esztendőben meg elkönyvelni azt, amit kohéziók hoztak és adhőziók vittek, mert rövid a mágnesgolyó vonzóerejé nek ideje, az ifjúság múlandó — s ha k'nt nem is havas a tél, a hó elmaradhatatlan és jönni fog. Azokba a fiatalokba, akik rezonálnak, az élet könyvek segítségével lényegül át. — Te elküídtél engem Párisba, hogy éljek. Egyetemre járattál s a te munkádból láthattam fél Európát. Tapasztalati lehetőségeket nyújtottál. De a fiatal embernek a könyv a pápaszeme, s ezt a pápaszemét a szivén vagy a homlokán viseli, úgy hogy amit rajta keresztül meglát, az a szivébe markol és a homloka alá fog. Ti öregek hatványoztátok bennünk a nevelést, magatok fölé akartatok emelni, s tömtetek, nyomtatok, öltetek a tudománnyal. Mikro kozmosokat alkottatok belőlünk, csodákat, kis vJágokat, melyek épp ugv egészek, mint maga a nagy világ. Hasonlóan a tükörhöz, melynek minden széthullott apró részecskéje egyformán tükrözi vissza a teljes képet. — S a nagy világ befej ezetlensé- génél fogva tragikus, természetszerűen ilyen lett a kisvilág is. Az örök szülés fájdalmait nem lehet letagadni, s rettenetes a folytonos keletkezés és folytonos elmúlás. Jó az asszonyoknak, kik kozmikusán illeszkednek be az egész nagy rendbe, űrként a növények az anyaföldbe. Ök kötve vannak, s nincsenek gondjaik, mint a mindenért önmaguknak felelős mikrokozmosoknak. — Mi fiatalok, sokat gondolunk Rousseaura, s igenis szeretnénk megint öneszmélés nélkül négykézláb járni, mint Voltaire gúnyoló dott, mert jobb a felelőtlenség, mint a felelősség. Jobb a lelki fájdalmat is fizikailag érezni, igy van a nőknél — mint a fizikait is felelősen és szellemileg. Apám, nekem is odaadtad a mesebeli korsót, melyből ti öregek régente lépésről- lépésre, napról-napra, kortyonkint ittátok a tudás vizét. Mi egyszerre hajtottuk föl az egészet, s most vitustáncot jár bennünk a minden Tudás és a minden Megérzés. — Mert Bergson uj Guttenberg volt, amikor kitalálta az intuidót, megmondotta, sokszorosítani lehet a tudást és nem kell a lé- pésről-lépés, mindent egyszerre meg lehet érteni. Mi sokat használjuk ezt a kitalálást. Nem botránkozunk, de mindent megértünk és szomorúan mosolygunk. Kant megdöntötte az ész hitét, irracionális posz- tulálumaival, Schoppenhauer a vak akarat taszítását tanította, Nietzsche hirdette az európai nihilizmust — és jött Spengler. Olvastad Spenglert. apám? igen1? És minden oldalon száz badarságot találtál? Én is. Botránkoztál? Én nem. Én meg- éreztem Spenglert Mert engem nem a Kész kábít, hanem az Egész, s a theriszek. anfi- theriszek után Spengler volt az uj Synthe zis, mely kimondta, hogy ellopatott a hit tőlünk, ami nélkül pedig csak ideig-óráig lehet élni. Nincsen abszolutum. maidén relatív. Solum certum nihil esse certi. S rela tivitásban megáll az élet. A ti hitkufárko- dástok vezetett ennyire, mert lerúgtátok a mitológiát, majd lerúgtátok a vallást, majd lerúgtátok az észt és bálványt emeltetek a matéria mindenhatóságának. — Te Becsben nevelkedtél és a természettudományra esküszöl. Kissé cinikus vagy, de hiszel az emberi haladásban. Legföljebb azt mondod Nietzschével: tout comprendre c‘est tout mépriser, és kárhoztatván a régit, alakítod az ujjat. Én nem vagyok cinikus és nem hiszek a haladásban. Én már Spenglerrel mondom: tout comprendre c‘est tout par- donner, és mindent megbocsátva, terméketlen maradok. Ti adtátok nekünk a min dent megértést. De aki mindent megért, az mindent megbocsát, aki mindent megbocsát, az mindent igazol, s aki mindent igazol, az mindennel meg van elégedve, nem akar ujjat, megáll, meddővé válik. Utáljuk a kultúrát s szeretjük a parasztot. De finoniultan rafináltak vagyunk s csak világvárosokban tudunk élni. Ezek ellentmondások. S ezekért tartozik felelősséggel önmagának a mikrokozmos. a tudatos és öneszmélt férfi. S hogy ezt a felelősséget nem tudja megadni, ez a mikrokozmos tragédiája. Fáradtan hanyatlóm vissza, s vannak pillanatok, amikor elfog az igazi nagy-nagy szerves szomorúság De apán, ne ijedj meg, vannak még kivezető utak. Nektek s „ideális11 telketeknek ezek sem fognak tetszeni. Az elsőnek pénz, pénz. pénz a neve. — Ugye ismered a mai fiatalság többségét és furorjukat a börze körül. Mindig vonzott az arany, de ma tánc van az oltára körül mert aki fáradt és dekadens, az a pénzhabzsoláshoz menekül. Botránkozol? Pedig ez az éhség egy orvosság, mely megmenthet bennünket. Az élet célja, mely után érdemes törni, ma a legtöbbünk előtt az elérhető pénztelitettség. Az arany mindent megadhat. És jön a küzdelem feléje, erők állnak csatasorba, nagy és kis ravaszságok dáridója tart, a szem megint lát, a fii! megint hall, a láb lép és lélekzik a tüdő. Elörelök az aranynak a vágya, a már-már berozsdásodott világgépezet kerekei mozgásba jönnek Megindul a pénzutáni forgás. Ismét érték lesz az a test, mely bírja a munkát, sőt tulérlékké válik az erő Ismét van cél, bekapcsolódik az észáram, keletkezik teknika, kereskedelem, ipar, pol’tiku állam, hatalom. Egyetlen rugó egyensúlyoz: a pénz. És elvetik a bölcsesség korsóját, nem isznak belőle többé, nevetnek a szellemi fájdalmon s edzik tesiüket a fizikainak. Ha nem lenne ez a pénz utáni vágy. vagy egyszerűen: ha meg lenne az elegendő pénz, nem lenne rugó, ismét előtérbe nyomulna a csömör, az enneri, s élnének a fiatalok ismét úgy, mint Huysmanns regényalakjai: különcködőn, terméketlenül. De a test korbácsol a pénz után. az „anangké11 bajt, s kis moralitásokon tulteszi magát az aranyban és ámbrábán kísértő VVille zűr Macht. Ez>ért olvassuk ma megint Stendhalt és szeretjük a Napoleon-kölyök Julién So- veit. Egyetlen szerencsénk a huszadik század eljött fizikai nyomorúsága, mely meghódította a szellemi nyomort s uj ambíciók magját hintette el a Schieber-szivekbe. Esküszöm neked apám, én csak félig tartozom ezek közé a pénzvággyal megií jitottak közé. Más lehetőségek is nyílnak. Bennünket a vallás bánt. Csóválod a fejedet? Pedig uj romantika van készülőben. Ultra- montánok vannak, s kik Metternich politikáját szeretik, mert ez hites volt, s ma érezzük: minden akcióhoz hit szükséges. Ha nem hiszünk, kételkedünk, s ha kételkedünk, nem merünk cselekedni. S ha nem cselekszünk, megint megáll a világ s jön a mai du siécle. Ösz- szerázkodtunk tehát, tanultunk a szimbolista költőktől, s menekülünk a hitbe. De a ti matéria hitetek nem lehet hitünk, mert a matéria látható és a látható mindig tökéletlen. S hinni csak a tökéletesben lehet, tökéletes pedig egyedül az, ami transzcendentális. Vannak baráta m, kik nem merik Spenglert olvasni mert félnek, hogy hatása alá kerülnek, ellenben odazarándokolnak a német Friih.romantik Írásaihoz s a középkor-rajongáshoz. A foki nagy, színeváltozásai között ^gy újabb történi, a régi katolikus színek élednek, uj renesszánsza tárul minden vallásnak. Már látom az ,iij jámborságot, üsztönszeriien, de mindig gyakrabban találkozom fiukkal, kik közül nem egy az emberiség reprezentálóinak fog szám'tatni, és a kik mind hisznek a hitben. Mert ha nincs is még mindig pozitívum, elmondhatjuk már azt. amit a nagy megtérő Dorothea Schlegel mondott: „Nem tudom, hiszek e Istenben, de tudom, hogy hiszek már a hitben11. — Szinte kápráztató, mily halálos biztossággal vagyunk e kérdésben egyek mi fiatalok. A testünk ellenséges, de lelkünk összetart’ Vagy elvetjük a tudás korsóját, s megyünk a pénzért a/ erőbe, sportba, boxolásba. vagy pedig fenékig hajtjuk a bölcseséget és megtaláljuk a titokzatos mélyben a m sztikumot, a mv thoszt, a mindent formáló káosz legvégén az intiuciót, az exaltációt. a végtelent. Uj Iris és Osiris kultuszokat epedünk mi, hasonlóak az illatos tógáju patrícius fiukhoz, kik nem voltak megelégedve Rómával az imperátorok alatt. Nézd csak, miket olvasunk. Novalis re- nesszánszát éli. Hölderlinért istenülünk és Jákob Böhme a mester. Hol van a ti jó öreg Dávid rriedrich Strausszotok! Ti még Schillert olvastátok és a fiatal Gerhard Hauptmannt. vagy büszkék voltatok Goethére, a nagy talányra. Mi már értjük őt s irigyeljük Olymposát. vagy Kleistel lázongunk ellene. A zenében Mozart á sportti- pus, Bach a vallás. Wö'ltTIintől, Burdáchtóí Worringertőí, Slrichtöl megtanultuk a művészet atekíónikus formáját Az epedót. a végtelenbe veszőt, a nem lineárisát és nyitottat. Nem szeretjük a renesszánszot és orgonálunk a gólnak. Földmértük magunkban a fausti formát. Mit keres itt a ti önteltségtek, zártságtok. megelégedettségiek és Darwintok Epedés és vágy: jóit a nvárs- polgári optimizmus helyébe. Amit akarunk, tudjuk, hogy nem érjük el. A mikrokozmos tragédiája Ti részek vagytok tökéletesen, mi egészek vagyunk tökéletlenül Feledni, feledni Az ész csődöt mondott, jöjjön újra a hit. Hercules Musagetes az ideálunk az erős és az isteni egyszemély- ben. — Aki pedig nem tud már hinni apám, az élete értelméül csak a szép halált keresi. Ez a harmadik lehetőség. Egy üres és nyegle vanitas-élet után jöjjön az önkéntes, bátor, dicsőséges halál. Valami harci tűzben egy fontos pozícióért meghalni, ez igazol minden életet. Ez a hősiesség. A marfromság is ideálunk, a gyönge apotézisa Mint az őskereszlényeknél. Szívesen lépünk a vérpadra. Mint az ápolt és erős patrícius és szenátorfiuk, akik belerak öléből, alabástrom ampórák mellől és olajos vesztibulumok hűvösségéből szívesen léptek a rikító tömeg előtt az utálatosan csillogó bárd alá Apám. kár erről beszélni. A kor még nem kék és nagyon zavaros. De mi. fiatalok, ha szaggatottan beszélünk is még, természetszerűen csak három irányban cselekedhetünk. Vagy pénz után öljük magunkat, vagy transzcendentálisba menekülünk, vagy szépen meghalunk. A ti öreg Darwintok • már csak a biológiában él, nem diadalmas . világnézet többé. Mi várjuk a Caesart, mert | istenitett és megistenüll emberekre van • szükség, kikbe belevethetjük hitünket bizalmunkat és életünket. Es várjuk utána Krisztust. A transzcendentális isten a nap. de amig a nap jön, jó vezetőnek a hold is: a Caesar, az emberisten. Jó az is, ha ..mondbeglánzte Zeubernacht11 az élet. * Homályba veszve állottak a szoba sarkában a könyvek. Az élet átlényegitöi. Ma tetemre hívtuk őket s beszéltünk arról, amit mai könyvek a mai fiatalságba hordanak Azután még ültünk soká én és az apám én az én korom gyűrűjébe, apám az ö kora gyűrűjébe láncolva kérlelhetetlenül, változbatatlanul. „És az nap többet nem olyasának11.
