Prágai Magyar Hirlap, 1923. december (2. évfolyam, 273-295 / 426-448. szám)

1923-12-04 / 275. (428.) szám

A közgazdasági minisz­terek megingott áilása (fi.) Prága, december 3. A Národni Listy, amely tudvalévőén kö­zel áÜ'l a cseh nemzeti demokrata párt prágai Kramár-szárnyához, igen élesen megcáfolja azt a szombati hint, hogy Becska pénzügymi­niszter formálisan lemondott, de lemondá­sát a koalíció kívánságára később visszavonta. A Národni Listy cáfolatát csakhamar követ­te a cseh sajtóiroda dementije is, amely sze­rint a pénzügyminiszter lemondásáról szóló híresztelésekből egy szó sem igaz. Ezzel szemben a Lidové Novny, amely a nemzeti demokraták brünni Englis-szárnyának fölfo­gását szokta tolmácsolni, e cáfolat ellenére is fon tartja a pénzügyminiszter lemondásá­ról szóló hirt, amelyet elsőnek ő röpített ki a világba. Az első pillanatban könnyen az le­het a benyomásunk, hogy itt voltaképpen csak a N. L. és L. N. kisded csatája folyik a pénzügyminiszteri bársonyszék körül: a brünni nemzeti demokrata lap Englis sugal­maz ására aláásni, prágai kollégája pedig meg­erősíteni igyekszik Becska ingadozó hely­zetéi. Ha azonban közelebbről vesszük szem- ügyre a kis incidenst, úgy csakhamar arra a meggyőződésre fogunk jutni,-hogy a két tekintélyes cseh lap csatározás' c^igivt nim alárendelt jelentőségű politikai erők mérköz-. nek egymással. Mindeneik előtt két ellenfél alakja tűnik föl előttünk. Becsika Bogdán, a jelenlegi pénzügyminiszter az egyik, Englis Károly dr, az első Tusár-kormány volt pénz­ügyminisztere a másik. Englisről köztudo­mású, hogy Rasiinnal ellentétben élesen elle­nezte a deflációs irányt, valamint hevesen küzdött Rasin tulságba vitt fiskalitása ellen és vele ellentétben nyomatékosan hangoz­tatta az infláció elvét és számos kérdésben, mint például a hadiköicsön ügyében, jobban kidomborította a gazdasági egyedek érde­keit. Ez az ellentét akkor sem szűnt meg, amikor Rasin halála után Becska mérnök vette át a pénzügyi tárcát. Az ellentétet vele szemben Englis legutóbbi költségvetési be­szédében a megváltozott viszonyok miatt most már úgy formulázta meg: a valuta sta­bilizálása a defláció ellen és az adók tete­mes leszállítása. Becskának, a homo novus- nak kineveztetése annak idején egészen meg­lepetésszerűen jött, hiszen egyedüli érdeme az volt, hogy az elhunyt Rasinhoz a sógor- ság viszonya fűzte. Csakhamar kiderült ró­la, hogy nem méltó utódja Ras innak és nem egyenrangú ellenfele Englisnek. A cseh sajtó is többször igen élésen támadta és nem egy­szer volt már szó arról, hogy a tehető lennek ismert öreg ur távozik a pénzügyminisztéri­um éléről. Bukása azonban egyre kitolódott és igy történt, hogy az 1924. évi költség ve­tést még ő terjeszthette elő egy feltűnően gyönge és gondolatokban igen szegény ex­pozé kíséretében. Ha a koalíció most nem já­rult hozzá a lemondásához, úgy ennek oka főként abban rejlik, hogy sem Englis, sem más pénzügyi kapacitás nem igen lesz haj­landó arra, hogy w e javaslat ódiumával megterhelten vegye át a pénzügyek vezeté­sét. A pénzügyminiszteri válság tehát nyil­ván prolongálódott addig az időpontig, ami­kor a költségvetési javaslat formálisan is tör­vényerőre emelkedik. Englis azonban — úgy látszik — elérke­zettnek látja a maga idejét és ezért pattan- tohüa ki lapjában a koalíciónak és a miniszter- tanácsnak intimitását. Kétségtelen, hogy Becska az utóbbi napokban nem könnyű helyzettel találta magát szemben és a lemon­dás gondolata bizonyosan ezért érlelődött meg benne. A szeszbotrány ügyében neki kellett a hátát tartania és legjobb barátai sem mondhatják el róla, hogy túlságosan ügyesen védelmezte volna a kormányt és a szenátusi elnököt. De azonkívül nyakába szálkádt a legbonyolultabb adózási kérdések megoldása is. A közvélemény elkeseredett nyomására el kellett magát határoznia a széinadó leszállítására, ami négyszáz millió korona csökkenést idéz elő az állam bevéte­leiben. A vagyondézsma novellálása is akuttá vált és a közvélemény ezen a ponton arra kényszeritette a pénzügyin nisztert, hogy már a novella tárgyalásának megkezdése előtt, rendeleti utón függessze fel a dézsma ama részleteinek behajtását, amelyeket az uj törvény el fog engedni. A pénzügyminiszter a kincstár jövedelmeinek ilyen módon való csökkenését úgy akarta pótolni, hogy a for­galmi adót egy százalékról két százalékra igyekezett fölemeltnl. A csütörtöki miniszter- tanács azonban — megint csak a közvéle­mény erős ellenállása miatt — ehhez hoz­zá nem járulhatott éis a pénzügyminiszter indítványa ellenére úgy határozott, hogy az egy százalékos adókulcs továbbra is ér­vényben maradjon. A kabinet tehát dezavu- álfea pénzügyminiszterét, akinek számáTa eb­ben a helyzetben nincs más választás, mint az, hogy benyújtsa lemond ás át. Becska a jelenlegi rendszer füntartása esetén valóban nem tud gondoskodni az áfhamiháztartás egyensúlyáról, különösen akkor, ha Ígérete értelmiében három hónapon belül tűrhetően akarja rendezni a hadilkölcsön régen vajúdó problémáját, mert a kiutat csakis úgy lehet . megtalálni ha Engis gondolatnieneté: 1 megfelelően az adók leszállításával csök- kéntijiük a polgárokra nehezedő pénzügyi ter­heket, igy olcsóbbá tesszük a termelést, ev­vel közvetve csökkentjük az állami kiadáso­kat és a jövőben lényegesen leszállítjuk a költségvetés horribilis tételeit. A jelenlegi rendszer mellett, különösen, ha a forgalmi adót fölemelik, ellenben az a helyzet áll elő, hogy a drágaság emelkedik, az állam kiadá­sai ismét nőnek és a költségvetési egyen-, súlyt nehezen lehet föntartani. A mi szem­pontunkból természetesen az utóbbi rend­szer nem lehet rokonszenves. Sokat lehetett hallani mostanában Hod- zsa Milán távozásáról is. Az állami földhiva­tal ellen intézett súlyos támadások közvetve az ő személyét is érték és neki tulajdonítják azt is, hogy a kormány szlovenszkói politi­kája megbukott. Ha Hodzsa csakugyan tá­voznék — amit egyelőre nem tartunk való­színűnek — Szlovenszkó lakossága meg­könnyebbülten lélegzene föl. A költségveté­si vitában igen éles támadások hangzottak el ' Novák kereskedelemügyi miniszter ellen is, főként a külkereskedelmi hivatalban ural­kodó rendszer miatt. A kiviteli és behozatali engedélyek körül előfordult visszaélésekről valóban már a verebek is csiripelnek a ház­tetőkön és a közvélemény önkéntelenül is arra a gondolatra jut, hogy az engedélyezési rendszert csak azért nem váltják föl a la­kosság által hőn óhajtott szabadkereskedel­mi rendszerrel, mert egyes urak horribilis Összegeket keresnek a jelenleg uralkodó vi­szonyok között. Egy csöppet sem csudálkoz- nánik rajta, ha a legközelebbi napokban No­vák kereskedelemügyi miniszter távozásáról is hallana a nyilvánosság. Súlyos pénzügyi és gazdasági kérdések foglalkoztatják most a kormányt. Nem csoda, ■na egyes mihiszterőknek állása is meginog miattuk, különösen ha e súlyos problémákat olyan minisztereiknek 'kell megoldaniak, akik­ben sem elegendő képesség, sem elegendő jóakarat nincsen. A megoldást osaik olyan személyiségek találhatják meg, akik az ál­lampolgárok súlyos terhein könnyíteni és hivatalaikban tisztultabb erkölcsi felfogást meghonosítani komolyan igyekeznek. gyal a jelesebb angol politikusokkal és diplo­matákkal és misszióját hamarább fogja- befe­jezni, semmint gondolták volna. Radics visz- szatérését a horvát köztársasági parasztpárt áprilisra várja s teljesen bizonyosra veszi, hogy Radics István bántatlanul visszatérhet az országba. Hogy mindezek a hírek mennyiben fog­nak valóra válni, azt természetesen nem le­het tudni, bármennyire is autentikus forrás­ból érkeznek. Radics magatartása mindig ha­tározatlan volt és éppen azért, ha gondol is hazatérésre, ha tárgyal is ebben az ügyben illetékesekkel, nem lehet biztosra venni, hogy valóra váltja-e ebbeli szándékát? Erősen kérdéses az is, miképpen fogná föl Radics visszatérését a belgrádi kormány Radicsnak külföldi működése, fenyegetőzései és sajtópropagandája után. A zágrábi jelen­tések ugyan azt is tudni vélik, hogy Radics visszatérése esetén az angol kormány garantálná Radics élet­biztonságát és testi épségét, azonban annyi hatalma még az angol kor­mánynak sincsen, hogy a szélső nacionalista szervezetek Radics elleni véres akcióit le­szerelhesse. Éppen ezért Radics István haza­térése elé a legnagyobb kételkedéssel kell tekinteni. Készülő törvényjavaslatok. A Reforma szerint az uj fürdőjavaslatot, 'ameiy igen sok ellenállással találkozik főként német részről, sokkal könyebben lehetne * tető alá hozni akkor, ha a nyelvtörvény végrehajtási ren­deletét kibocsátanak (?). Az ellentáilás követ­keztében a javaslatot az egészségügyi mi­niszternek át kell dolgoznia. Ezidő szerint még nem lehet megállapítani, hogy a javaslat mikor kerül a parlament elé. illetékes körök véleménye szerint azonban ez már a követ­kező esztendőben be fog következni. Srá- mek miniszter a leghatározottabban kijelen­tette, hogy a íürdötörvényt meg kell hozni és végre kell hajtani. Az építkezési mozgalom előmozdításáról szóló törvény, mint ismeretes, ez év végén lejár. A Národni Listy értesülése szerint a szociális népjóléti és a pénzügyminisztérium között az uj törvényre nézve véleményel­térések merültek föl. A pénzügyminisztérium az építkezési mozgalom előmozdítását a má~ gáncsok vállalkozókedvére akarja bízni. A koalíciós pártok tizes bizottsága e napokban fog foglalkozni a javaslattal. A Lidové Listy értesülése szerint a közmunkaügyi miniszter a bányahivatalok szervezetéről és hatáskö­réről uj javaslatot dolgoz ki. _____________ Bec ska lemondása körül. A Lidové No~ viny a Národmi Lisy cáfolatával szemben tön tartja azt a hirt, hogy Beoska lemondott, de lemondását a minisztertanács nem fogad­ta el. A miniszterelnök lapja, a Vemkov va- sánnaipi számárnak vezércikkében ugyancsak azt irta, hogy a pénzügyminiszter a csütör­töki miiniiszfertanácsbart benyújtotta lemon­dását, amelyet azonban nem fogadtak ei! és amelyet maga a pénzügyminiszter szintén visszavont. így tehát a Národni Listy és a cseh sajtóiroda cáfolata, amely szerint a pénzügyminiszter lemondásáról szóló hírek minden alapot nélkülöznek, nem felel még a tényeknek. 100 cseti szl. Koronáért fizettek ma, december 3-án: Zürichben 16.70 svájci frankot Budapesten 58 300.— magyar koronát Bécsben 206000.— osztrák koronát Berlinben 12169500000000*— német márkát Radics egn ni béhehonferenciáról Anglia, Olaszország, Amerika és Oroszország dója — Magyarország etnográfiai határai — Zágráb, december 3. (Jugoszláviai szerkesztőségünk jelentése.) A zágrábi Slobodni Dóm s ennek nyo­mán a belgrádi Vrerne most közli Radics Ist­ván harmincnegyedik londoni levelét, amely­nek tartalma európai jelentőségű. Radics ebben a levelében azt Írja, hogy Anglia, Olaszország, Amerika és Orosz­ország uj békekonferenciát terveznek. Amint Radics megtudta, Középeurópára és a Balkánra vonatkozóan a négy kormány uj terveket dolgozott ki. — Reánk nézve az a fontos — Írja Radics —, hogy a konferen­cia előkészítésénél gondoljanak Horvátor­szágra is. Mind a négy kormánynak már kész terve van Európa ■ uj rendjére vonatkozóan és egy alkalommal betekintést nyertem egy tervezetbe, amely Bécs és Konstantinápoly között igy osztja be Európa térképét: Vámunió Ausztria és Cseh-Szlovákia föderalizált köztársaságok között; Magyarország határainak kiterjesztése, de nem történelmi, hanem néprajzi határa] alapján. Aztán következne a föderatív Horvátor­szág a föderatív délszláv állam keretében. A föderatív Horvátország egyenrangú ösz- szeíevő államai volnának: Horvátország, Szlavónia, Dalmácia, Szlovénia, Bosznia, Hercegovina, Fiume és a mai Vajdaság ama része, amely népszavazással Horvátország mellett döntene. A jugoszláv konföderáció tagjai volnának: a föderatív Horvátország Zágráb, Szerbia Be'grád, a megújított Mon­tenegró Cetinje és Macedónia Szaloniki fő- j várossal. Bulgária e tervezet szerint nem j tartozna a délszláv konföderációhoz, de megkapná Thrákia nyugati és Macedónia keleti részét. terve — Ausztria és Cseh-Szlovákia föderá- Konföderációs államokra bomlik Jugoszlávia — Nekünk, horvátoknak — Írja továbbá Radics —, a legfontosabb az, hogy egy euró­pai állam, még Franciaország se pártolja a mai belgrádi centralizmust. A legutóbbi kommu­nista forradalom után a bolgár kormány szá­mos okmány birtokába jutott, amelyből ki­tűnik, hogy a mai Szovjetoroszország sok­kal több gondot fordít a Balkán ügyeire, mint a cári Oroszország és hogy komolyan azt akarja, hogy Horvátország és Macedónia egyenrangú tagjai legyenek egy délszláv konföderációnak. Az uj békekonferencia tervét a komo­lyabb belgrádi lapok fanyalogva kommentál­ják és nem tartják kizártnak, hogy a Franciaországgal újabban barátságtalan hatalmak rokonszenve Magyarország felé fordult és mellette vannak az említett tervnek. Radics hazatér? A Horvát Köztársasági Parasztpárt kép­viselői körében az a hír járja, hogy Radics István nemsokára visszatér Zágrábba. A belgrádi sajtó híreit, amelyek Radicsnak Lon­donból való kiutasításáról szólnak, itt nem tartják komolyaknak. A „Beográdszki Novoszti“ legutóbbi száma föltünést keltő táviratot közöl Lon­donból, amely szerint Mijatovics Cseda köz- vetitésével Radics találkozott a londoni jugo­szláv követtel, akivel a szerb és horvát meg­egyezés kérdéséről tárgyalt. Ezzel kapcso­latban Londonban úgy tudják, hogy Radics rövidesen visszatér Zágrábba. Radics visszatérésének a hírét megerő­síti egy zágrábi jelentés is, amely szerint a Radics-párt körében azt állítják, hogy Radics nagy sikerrel folytatja akcióját, gyakran tár­j^ístad^J\ / ’,W V TELEFON: 156-69. ^ ^ ' / & ^,1 mhm m 2j Hirlapelőfizetési irodája Vt á Budapest. Vl\. Kertész-utca 37. t M ff^> m rw elíüieltetei> wJf ff II. évfolyam 275. (428.) szám JÍf /s&m* Prága, kedd, 1923 december 4 v-^/ f yAATfffxM\w (l/wrr s—wsss Rörsrönyclnj* Hírlap, Praha ­Főszerkesztő: A Szlovenszkói és Rnszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok Felelős szerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. politikai napilapja FLACHBARTH ERNŐ dr.

Next

/
Thumbnails
Contents