Prágai Magyar Hirlap, 1923. december (2. évfolyam, 273-295 / 426-448. szám)

1923-12-02 / 274. (427.) szám

Vasárnap, december 2. ~(~ Aktív a magyar külkereskedelmi mér. lég. Budapestről jelentik: A magyar külke­reskedelmi mérleg októberben azzal az ör­vendetes eredménnyel zárul, hogy 49.5 mi.l- árd koronával volt aktív. 182.5 milliárdos be­hozatallal szemben ugyanis 232 milliárd volt a kivitel pénzügyi eredménye. A mérleg ak­tivitása aranykoronában mérve Is 14.3 milli-' óra rúg, ami főleg a liszt-, cukor-, zab-,bab>, baromfi-, villamosgépek- és búzaexport eredménye. A Statisztikai Hivatal részéről közzétett adatok szerint az októberi behoza­tal főbb tételei a következők: Fa 25 milliárd, pamutszövet 16.5, gyapjúszövet 15.7, fonál és cérna 11, készbör 10.52 milliárd korona ér­tékben. A kivitel főbb és érdekesebb tételei októberben a következők voltak: Búza- és rozsliszt (261.304 mázsa, tavaly októberben 131.523) 55.84 milliárd. Búza (224.991 mázsa, tavaly 1.612) 2.0.24 milliárd, cukor (51.322 má­zsa!) 14.37 mii. zab (121.118m., tavaly 22.796) 10 milliárd baib (47.114 mázsa, tavaly 2.913 mázsa) 9.18 milliárd, takarmányliszt (58,054 métermázsa), 4.64 milliárd, tojás (3.360 mázsa) 2,2 milliárd, baromfi (57.43 mázsa, tavaly 87) 6.81 milliárd korona. = Siinnes szlovéniai érdekeltsége. Ju­goszláviai szerkesztőségünk jelenti: Hirt ad­tunk arról, hogy a szlovéniai Locnica-he- gyen, Knapuze mellett, nagyszabású vasérc- rétegekre bukkantak. A vas között itt-ott gazdag higgcnyerek is mutatkoznak, ame­lyeknek kibányászását a vassal egyidejűén megkezdték. A kitermelés már eddig is olyan gazdag eredményekkel járt, hogy a bányák iránt Stinnes Hugó igen meleg érdeklődést tanúsít. A német iparfejedelem a vállalatban már szoros érdekeltségeket vállalt, most pe­dig a higgany iránt érdeklődik. = Jugoszávia a cseh-s/Jovák gyárosok ellen. Jugoszláviai szerkesztőségünk jelenti: Szakkörökben ismételten panaszkodni kéz- | denek a cseh-szlovák köztársaság barátság-1 tálán gazdasági miaga tartás a miatt. A cseh­szlovák kormány ugyanis havonta 600 va­gon liszt behozatalára ad engedélyt, azzal a kikötéssel, hogy háromszáz vagont Francia­országból kell beszerezni. A fennmaradó 300 vagonra az egész viliág pályázik és Jugo­szlávia mindig kimarad a szállításból. Minden kíséret, hogy az ország részére valami ked­vezményt kapjanak, eredmény tefen maradt. Ezzel szamben a csb gyárosok azzal a kö­veteléssel lépnek fel, hegy a jugoszláv ke­reskedők miniden textilárut telük vásár óljainak, noha az olasz áru dicsőbb. Ha a jugoszláv kereskedők anyagi érdekeiknek megfelelően járnak el és Olaszországban vásárolnak, a cseh gyárosok rögtön a szláv szolidaritás jelszavát emlegetik. A jugoszláv kereskedők nagyon neheztelnek a cseh gyárosok kétszí­nűsége miatt és azért, hogy a szláv szolidari­tást olyan egyoldalúan értelmezik'. = A jugoszláv nemzeti bank és a Iom­bardköicsönök. Jugoszláviai szerkesztősé­günk jelenti.: A Narodna Banka a lomlbard- kointingems kimerítésére való tekintettel el­határozta, hogy a jövő év tavaszáig nem fo­lyósít többé lombaerdkölcsönt sem állami bonokra, sem pedig állami kötelezvényekre. Mifii János szerencséje — A Prágai Magyar Hírlap eredeti regénye —­Irta: Schöpflin Aladár (1) I. A páva-utcai kis fűszer- és osemegeüz- letben már zárni készülteik. Az inas kint állít az ajtó előtt a nagy kaimpós póznával, hogy zuhogó robajjal lehúzza a vasrollót, — erről a robajról tudta az egész Páva-utca, hogy nyolc óra van — amikor belépett az utolsó vevő: Mariska kisasszony, a mianikürösinő. — Jaj, ne csukjon még. Mátyás — mond­ta az inasnak. —Csak egy pillanatig... Bement az üzletbe, ismerősen nézett kö­rül. A segéd, Kifli János is, ismerősen üdvö­zölte: itt rakott a szomszéd házban és mindig itt vette a szerény kis vacsoráját. — Mi lesz ma a vacsora, Mariska kis­asszony? — kérdezte a segéd. — Friss lip- taink érkezett, finom, ajánlhatom. Mariska kisasszony habozott egy pilla­natig, aztán mégis azt mondta: — Nem, még sincs ma gusztusom liptai- ra. Inkább egy kis szalámit kérek, öt dekát. — Jól él, Mariska kisasszony, szalámit vacsorázik — mondta a segéd és leakasztott egy hosszú rúd szalámit. — Ne ebből a vastagból adjon, segéd ur. — kérte Mariska kisasszony. — Inkább ebből a vékonyabból. Aztán vékony szeletekre vágja, ahogy csak maga tudja vágni, mint a selyempapir. — Vágom én, Mariska kisasszony — nem volt ez üzlet, de az árak itt is 5—10 százalékkal emelkedtek. Igém keresték Le- yantiét arra a hírre, hogy tőikét emel és egy részvényre négyet ad. Szilárd volt a Ganz- Damubiius 5.750,000, Ganz Vidámo-s 2.500 ezer korona. A hetiipénz 1.75—1.5 százalék, az intézkedése, hogy a törvény hald yát nem — Tartott az Irányzat az olniiitzi terménytőzs­dén. A mai oíinützi terménytőzsdén a múlt héten kialakult árak erősen tartották magukat. A 78—80 kg morva búza 168—170 Ke volt, a rozs ára pedig a múlt heti 127 Ké-ról 132—133 Kc-ra eme’kedett. Körülbelül 3 koronás emelkedés észlelhető a mer­kantil árpában is amelyet 125—128 Ké-val jegyez­tek. A zab változatlanul 99—102 Ke. Az apró ro­mán tengeri 124—125 Kc-val került piacra s úgy ez, mint a Viktória borsó, amelyet 325—375 Kc-ért kínáltak, megtartotta multheti árfolyamát. A len­cse ára 450—640 Ke között alakult ki, a babban körülbelül 5 Ke árhanyatlás mutatkozott s 231— 245 Ke körül alakult ki az ár A széna és szalma- árak változatlanok s félédes morva széna présel­ve 60—65 Ke, préseletlenül 57—60, mig a hosszú rozsszalma és a takármányszalma préselt állapot­ban 40—45 Kc-ti szerepelt a tőzsdén. A lisztáruk közül a rozslisztben 5 koronás áremelkedés mu­tatkozik s a mai tőzsdei ár 195—205 Ke volt, mig a GQ nullás búzaliszt megtartotta a múlt heti 280 —285 koronás áralakulását. A rizs ára változat­lanul 275—280, az amerikai disznózsír 20 koroná­i val hanyatlott és 1420—1430 Ke volt a mai jegy­zése.-j- Lanyha a budapesti terménytőzsde. Buda­pesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: A mai terménytőzsdén lanyhább irányzat mellett a kö­vetkező árakat jegyezték: budapesti búza 103— 104.000, dunántúli 100—103.000, budapesti rozs 73— 74.000, dunántúli rozs 70—75.000, sörárpa 72.000, budapesti zab 78—79.000, budapesti tengeri 77.000, ótengeri 60—62.000, prompt korpa 42.5000 magyar korona métermázsánként. — A prágai húspiac. A mai húspiacon a kö­vetkező árakat jegyezték: Üsző 6—12, borjú 12 — 15, kecske 6—8, belföldi sertés 13—15, jugoszláv sertés 13.50—14, dán sertés 11—15.50, holland ser­tés 14—15, szlovenszkói sertés 15.50—17.50; bel­földi marhahús: ökör eleje 11—14, hátulja 12—16, bika 12—14. tehén eleje 8—12, hátulja 10—13, egy éven aluli üsző és tinó 10—13, vágott hús 7—9 cseh korona kilograinonként. A forgalom lanyha volt.-f- igen szilárd irányzat a budapesti nyers­börpiacon. Budapesti szerkesztősegünk jelenti: Az élénk nyersbőrpiacon az árak 15—20 száza'ékkal javultak és ma is igen szilárdak, fizetnek 220 centiméteren felüli lóbőrért 130.000 koronát, vidé­ken 105—112.000 koronát, vidéki száraz lóbőrért SOOOO koronát. A juhbörök piaca is élénk, az árak emelkednek, 5—10 százalékos javulás előfordul. Marhabőr 7200—7800, borjubőr 11—11.500 korona kilogramonként.-f- Lanyha a budapesti szeszpiac. Budapesti szerkesztőségünk jelentése szerint a szeszpiac lanyha. Árak: törkölypálinka 12.800—13.200, seprő 11.500—11.800, szilvórium 17—18 000, borpárlat 16 — 17.000 korona literenként Budapesten. + Emelkedik a magyar gyapjú ára. Buda­pesti szerkesztőségünk jelenti: A magyarországi gyapjupiacon az irányzat szilárd, az árak emel­kednek. Nagybani árak a következők: timár­gyapju. tiszta, príma I-a 21—25.000, sekunda 11-a, merinó uradalmi 9500—11.000, szennyes 2400— 8S00, báránygyapju, príma 8500—10.000, sekunda 2400—8200. PRÁGÁI MAGYAR HÍRLAP Szlovenszkói szerkesztő: Ruszinszkói szerkesztő: TELLÉRY GYULA, RÁCZ PÁL, IGLÓ. UNGVAR. Kiadja Flachbarth Ernödr - Nyomatott a Deutsche Zeitungs-Aktien-Geseilschaft nyomdá­idban Prágában — A nyomásért felelős O Holik. igraBiTiJEasajiMBsasMKMBtiEannsJsiMS.'amaBe KöszöeetnysSvánitás. Galbavy Béla zenekari prímás a kö­zeli napokban Prágát végleg elhagyja. Távozása alkalmával ezúton is őszinte köszönetét mond mindazon ismerőseinek, takaróinak és támogatóinak, akik prágai tartózkodása alatt bizalmukkal megtisz­telték és zenéjében szórakozást keres­vén, játékát hallgatták. Egyúttal a szó­rakozni vágyó prágai magyar társadalom szives tudomására adja, hogy a zenei körökben közismert öccse: GALBAVY ÁRPÁD Prága egyik legjobb nevű mulatóhelyén, a BOSTON BAR, Prága, I., Mustek 3. sz. alatti helyiségeiben naponta cigányzene- hangversenyt tart. Prága, 1923 december 1. Kitűnő tisztelettel Galbavy Béla, cigányprimá*. *) E rovatban közöltekért nem vállal fele­lősséget a szerkesztőség. l«"«e8BSSD??EU3EBESríBOBOBBBBEB»BBB1BBBBBWBBB}B!!?ÜKI1 *3*113 n ra ! Házvezetőnő! állási! S CT » a keres, komoly, megbízható, el- \ vált uriasszony, aki a háztartás « és kisgazdaság minden ágaza- ; tában teljes jártassággal bir. 3 Nem annyira fizetésre, mint in- § kább jó bánásmódra reflektál. | Megkereséseket „Otthont kere- jj sek“ jelige alatt a kiadóhivatalba, g 5 H 6 i&í SSBBHanEBBBnnSBBBBBBHBBBBHBBBOBBBBBBSBBBaSBBlBHB ^ \ Menyasszonyi kelengyék árakáza £ < x \ Saiát készitményü finom férfi £ \\ és női fehérnemű, asztal- l]If. ^ 5 \ térítők és mindennemű ienáru £ 5 \ * « Árusítás aagyban és kicsinyben £ > ► ► !► a» >* >■ ► > ► — Uj szénárak az északcsehországi bar- naszéníerületen. A közmunkaügyi miniszté­riumben tegnap fejezték be az északcsehor­szági barnaszénterületek szénárainak a meg­vizsgálását. A napokban közölni fogják a főbb barnaszénfajok uj leszállított irányárait. De­cember 18-án összehívják a széntanácsot, amely további árjavaslatokat fog tenni. = Prémium a romániai búzatermelőknek. Bufearestbőll jelentik, hegy az ipar és keres­kedelemügyi miniszter kijelentette, hogy a nulllásfezt exportjából befolyó jövedelemből a búzatermelőiknek prémiumot fognak kiosz­tani, hogy kártalanítsák őket ama vesztesé­geikért, amelyeket akkor sznvedte, amidőn a maximális áron voltak kénytelenek eladni n búzát. (Mitor jut az eszébe Hodzisának, hogy a cseb-szlovákiai gazdaszövetség hasonló árt szenvedett, mint a roma mai gazdák, mert a termelési költségeket sem fedező maximá­lis árért voltaik kénytelenek búzájukat be­szolgáltatni? A szónk.) = Jugoszláviában elrendelték a volt Osztrák-Magyar Bank fiókjainak likvidá­lását. Belgrádiból jelentik: A pénzügyrninsz- teriinn a volt Osztrák-Magyar Bank jugo­szláviai fiókjaihoz rendeletét küldött, amely­ben a fiókok függő adósságainak és követe­lésének haladéktálan likvidálását rendelte el és a likvidálás befejezésére záros határidőt jelölt meg. A rendelet szerint mindenki, aki a volt Osztrák-Magyar Banknak tartozik, köteles adósságát 1924 január 30-ig a bank­nál kifizetni, viszont ugyanezalatí az idő alatt a bank kié légi ti a volt Osztrák-Magyar Bank jugoszláviai fiókjainak hitelezőit és beváltja a volt Osztrák-Magyar Btank pénztári jegye­it. A követelés eket s adósságokat magyar ko­ronáról úgy számítják át, hogy egy magyar koronáért egy jugoszláv koronát kel fizetni, illetve ilyen arányban fizet a bank a volt Osztrák-Magyar Bankkal fennálló giroköve- telésekiből, azonban 20 százalékot levonnak, ami megiFéllel az osztrák-magyar bankjegyek 20 százalékos lebélyegzésének. A pénztári jegyeket teljes értékükben 20 százalék levo­nása nélkül fizetik ki, kamatot azonban a bank nem fizet. A kifizetés tekintetében leg­fontosabb, illetve legérdekesebb az, hogy csak a jugoszláv állampolgárok követeléseit fizetik ki. A nem jugoszláv állampolgárok követelésiéinek kifizetéséről még nem tör­tént intézkedés, mert még netm állapították meg a magyar korona átszáirriitáSi árfolyamát. Misié fis irapiac: — Szilárd a prágai magánforgalom. A mai magánforgalom élénk volt és szilárd irányzat mellett bonyolódott le. A devizafor­galomban szűk keretek között tartott volt az irányzat. + Szilárd a budapesti magánforgalom. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: A mai magán.forgáombam az arbitrázsérté- kék iránt nagy kereslet mutatkozott. Azér- deíklődés központjában az Osztrák Hitel ál­lott, amely a tegnapi 145,000-ről 162,000-re emelkedett. A Magyar Hitelt 660—665,000-en, Rimát Hl5-—118,000-en, Dél vasutat 114— 116,000-en vették. A korlátértékek piacán mondta a segéd. — Magának szívesen vá­gom. Jó lesz így? Egy nagyon vékony szeletet vágott, a kisasszonynak. A csinos, nyúlánk nagyon barna leány fogta a szeletet, pajkos mosollyá a szeme elé tette, mint a monoklit és az el­ragadtatás kilfejezéisévei mondta: — Nagyszerű, Direkt át lehet rajta látni. Látom a maga arcát, segéd u>r. Senki nem tudja ilyen szépen vágni... Kitii János önelégült mosollyal vette tu­domásul a dicséretet, aztán igy szólt: — Máma különös szépen kell vágni. Utoljára vágom magának, Mariska kisasz- szony. — Hogy-hogy? Mi történt? Csak nem megy el innen? — lelkendezte Mariska kis­asszony. — De bizony, elmegyek. Kilépek az iiz- 1 étből — felelt elkomolyodottan Kifli János. — Dekát miiért? Az öreggel volt... — Müller úrral nekem nem volt semmi bajom. Meg voltam vele elégedve, ő is ón velem. Nem azért megyeik el. Hanem... ön­állósítom magamat. Mariska kisasszony elámáit, csaknem meg:jedt. . — önállósítja magát? De hogyan? Mi történt? Üzletet nyit? — Üzletem nem lesz, csak irodám. — Ezt a szót bizonyos büszkeséggel mondta Kitii János. — Export-irodám. — Nem tréfál, segéd ur? Talán csak be akar csapni? — kételkedett Mariska kisas­szony. — Nem tréfálok én. Nincs is kedvem tré­fálni — felelt komolyan Kifli János. — Úgy van, ahogy mondom. — Aztán miféle export-iroda, mit expor­tál? — Az most még titok, nem mondhatom meg — rejtelmcsjkedetit Kitt i János. — Majd később megtudja, Mariska kisasszony. Cso­dálkozni fog, csak annyit mondhatok. —- Nahát, de ilyet... Maga gazdag em­ber lesz, Kitii ur... — Az bizony meglehet — felelt nagyon komolyan Kitii János. — Sokan lettek már gazdag emberek, akik úgy kezdték egy fű­szeresből fban, mint én. Mariska kisasszony még sóik mindent szeretett volna kérdezni is, mondani Is, de a Mátyás inas miár harmadszor kiáltott be, hogy rá jók csukja a roll ót, már negyedlkitenc. Vett még egy zöldpaprikát, fizetett és elgon­dolkodva kiment. Az ajtóból még visszaszólt: — Aztán ha gazdag ember lesz, rerné- tom, csák velem fog manilküröztetui? Kiöli János ránézett eléggé gondozat­lan körmeire. — Rám is fér majd. Ne féljem, Mariska kisasszony, csak magát hívom majd. Mariska kisasszony még egyet mosoly­gott a segédre, szelíd kis kacér mosollyal, amelyben volt egy kis szomorúság is, aztán eltűnt a Pávautoa sötétjében. Mátyás inas, nagy robajjal lehúzta a rollót, erre a robajra előjött a bolttal kapcsolatos szobából Miiller ur, az üzlet tulajdonosa. Egy negyed óráig dolgoztak, számoltak még Kittivel; a tulajdo­nos átvette a pénztárt, mindent rendben ta­lált. Akkor aztán Kitii János fogta a kalap­ját, botját, Müller ur elé állt és tisztelettudóan mondta: — Nohát akkor Müller ur, én most már megyeik. Köszönöm az irántam valló jóindu­latát, Isten megáldja. Kiöli János meg volt hatva; most, hogy valóra vált, amiről mindig álmodott, elszo­morodott, a bucsuzás örök fájdalma neheze­dett rá. Műtér ur kezet nyújtott neki: — Isten áldja, kollega u.r. Most először szólította kollega urnák s ezzel a saját színvonalára emelte Kiöli Já­nost, mint immár önálló üzletembert. — Sajnálom, hogy elmegy — tette hozzá. — Nem lesz egyhamar ilyen derék, becsü­letes, ügyes segédem. De hát belátom, hogy úgy jobban boldo g ul... Müller ur nem tudott valami szépen be­szélni, de a hangján, arcán, mozdulatán meg­látszott, hogy igazán sajnálja derék segédje távozását és ez Kiflinek iól esett. Kiöli János Mátyásnak is kezet nyújtott. — Szervusz Mátyás, vén cimbora! Igye­kezz, hogy ember legyen belőled — mondta neki kedélyesen a vállára ütve. — Aztán meg, hogy megemlegesd, mikor tőlem elbú­csúztál, nesze, menj el a moziba, az én tisz­teletemre. Odaadott egy ötezres bankót Mátyás­nak, aki alig merte zsebre dugni, annyira meg volt hatva. Még aztán is, olyan arccal nézett rá, mintha attól félne, hogy tévedésbő1! adta és vissza fogja kérni. Még Müller ur is el­csodálkozott erre a nagy ajándékra. — De gavallér lett, kollega ur -- mond­ta némi szelíd rosszalássail. (Folyt, köv.) ‘3

Next

/
Thumbnails
Contents