Prágai Magyar Hirlap, 1923. november (2. évfolyam, 248-272 / 401-425. szám)

1923-11-17 / 261. (414.) szám

Szombat november 17. 2 sze ügyelitek arra, hogy £ kincstári ne tér- • heljék meg, mivel az állampolgárság elnye­rése a hadikölcsönök, illetmények stb. el- j ismeréséhez vezet. A miniszter védelmébe ; '.•ette a községeket azzal a kifogással szem­ben, hogy határozataik*! magánügyekben nem ciég pártatlanul hozzák. Véleménye szerint a csendőrség nem jár cl pártszem­pontok szerint, nem elfogult és mindig arra törekszik, hogy csak a jogrendet biztosítsa és a lakosságnak kezére járjon. A esendőd szolgálat veszélyessége megfelelő fizetést igényei és minden csendőrnek igénye van hatheti szabadságra. Annak a kívánságnak, hogy uj sajtótörvényt terjesszenek elő, a kormány már régebben eleget akar tenni. A javaslat már elkészült s a kormány mindent meg fog tenni, hogy rövidesen törvény vál­jék belőle. Srba közimmk-aügyi miniszternek a köz- inunkaügyi költségvetés során tett nyilat­kozata szerint az állam az építkezési moz­galom fejlesztése érdekében már sokat tett, azonban a magánosok számára az építkezés» csak akkor fog lehetségessé válni, ha a költségek csökkenni fognak. Az építkezési mozgalomról szóló törvény megváftoztatá-1 sát tervezik, hogy a magánosoknak is lehet­ségessé tegyék az építkezést. Ami a kikötő­iket illeti, a kormány elsősorban a dunai ki­kötőket vette figyelembe, most pedig az el­hal kikötőket akarja tökéletesíteni. Az ellenzék és a miniszterelnök konfliktusa ÍBuhuik kommunista képviselő a képvl- ‘■elöház tegnapi ü-lésén élesen kikelt a minisz­terelnök: legutóbbi expozéi., ama kitétele el­len. amelyben az ellen... éket gyávának mon­dotta, (ha nincs bátorsága a kormányba be­lépni. Az ülés után valamennyi el­lenzéki párt, amelyek képviselve vanaik a költségvetési bizottságban, elhatározták, hogy megfelelő föl világosit ást kérnek a m*- niszterelnökíol. A konfliktust e pillanatig még nem intézték el. A költségvetési bizottság délelőtti ülése után a költségvetési bizottság ellenzéki tagjai eljártak a mhrszderelnöknél anélkül, hogy a konfliktus kielégítő megol­dást nyert volna. • Változás a román-orosz viszonyban? Prága, november 16. A külügyminisztériumhoz közel álló Ceské Siovó jelenti: Románia viszonya Szo-vjeíoroszországhoz az utóbbi időben számos fontos kérdésben a közvetlen tár­gyalás stádiumába került. így jó ereömény- nyel fejezték be a határincidensekre vonat­kozó tárgyalásokat, most pedig kötelezett­ség nélkül való tárgyalásokat folytatnak az 'áruk kicseréléséről. Ez jelentős változást jelent Romániának Oroszországhoz való vi­szonyában, amit bizonyít a romániai sajtó megváltozott hangja, valamint a besszará- biai diktatúra megszüntetése. Sflrgffs lüfcrpclIácS# a pozsonyi árvaház OggChen Prága, november 16. Lelley Jenő dr. keresztényszociális nem­zetgyűlési képviselő sürgős interpellációt nyújtott be a miniszterelnökhöz, valahain! a munkaügyi és népjóléti minisztériumhoz a pozsonyi „Mária Gltafma“-árvaház ellen el­követett botrányos önkénykedések és ha­zugságok miatt, amelyet a képviselőház leg­utóbbi ülésén osztottak ki nyomtatásban. Az interpelláció szószerint a következőképpen hangzik: „Pozsonyban még 1832. évben a közön­ség áldozatkészségéből alakult a „Mária 01- talma“-arvaház, amelynek célja és föladata 50-r-75 árva gyermeknek 14 éves életkorukig történő nevelése és praktikus pályára előké­szítése. Az árvaház Pozsonyban a Mély- utón 1900. évtől kezdve saját házban műkö­dött. A pozsonyi zsupán ezt az épületet első- ízben 1920 szeptember végén cseh-szlovák internátus céljára elrekviráltatta s az árva­házat a volt Pálffy-Iektanyába költöztette át. A rekvirálás kifejezetten egy évre szólott s az iskolai referátus az épületért jegyzőköny­vileg fejedelmi kárpótlást Ígért. A rekvirá- lást az árvahás gondnoksága azonnal meg­fellebbezte a közrnunkaügyi miniszterhez, de ez a föllebbezés még ma, három év múltán sem nyert elintézést! Amikor 1921 augusztus havában a gondnokság az egy évre szóló rekvirálás megszüntetését követelte, az ár­vaház .épületét a zsupán váalszul most már bizonytalan időre rekvirálta el ugyancsak középiskolai internátus céljára. A gondnok­ság az árvaházzal szemben elkövetett hallat­lan jogíiprás ellen a köztársaság elnökének intervencióját is kikérte és széltéöen-hosszá- ban azt beszélik, hogy 5 igazságérzetével kedvezően is intézte el a beadványt, a vá­lasz azonban teljesen szokatlanul — soha­sem került a gondnokság kezébe. Számtalan sürgetésre 1923 február havában a közmun­kaügyi minisztérium utasította a pozsonyi zsupánt, hogy a cseh-szlovák internátus szá­mára más lakást keressen, ámde a zsupán ezen utasítást egyszerűen félretette. Az ár­vaház a Pálffy-lakíanyában a legborzasz­tóbb helyzetben van. A helyiségek dohosak, nedvesek annyira, hogy az ágyneműt regge- fenkint a napon kell szárítani. Több gyer­meknek keze, Iába elfogyott, majd mindegyük keresztülment a hülésből származó betegsé­geken. Fürdő egyáltalán nincs. A helyiségek egészségtelen volta ismételten hatóságilag megállapittatott. Egy szobában 74 leány, egy lyukban pedig 30 fiú van elhelyezve. Betegszoba nincs. A gyermekek közt 1922 tavaszán vörhenyjárvány tört ki, a megbete­gedett gyermekeknek az egészségesekkel együtt kellett feküdniök, mert elkülönítésre alkalmas hely nem volt. Hogy hét beteg kö­zül csak egy halt meg, az valóságos Isten csodája, de ez az egy elpusztult emberélet is örök vádlóként fog szerepelni a közigazga­tás hanyagsága, lelketlensége és önkényes­sége ellen. Az árvaház ma az elé a sors elé néz, hogy még abból a nyomorult helyiség­ből is kiteszik, ahol van. A laktanya ezen he­lyiségeit kibérelte a „Svoraá“ cseh-szlovák középiskolai internátus, amely mindent elkö­vet az árvaház ottlétének Iehetetlenitésére s iiyként előállhat az az eset, hogy egy igazán emberbaráti célt szolgáló intézmény, amely­nek kellően fölszerelt, berendezett háza van, szerencsétlen árváival, akik másutt az állam legfőbb gondoskodásának tárgyai, formálisan hajléktalanná válik* Ebben a botrányos ügy­ben, amely alkalmas arra, hogy az államot a külföld előtt tökéletesen diszkreditálja, a bű­nök egész sorozata követíetett el. Elsőizben jogtalan volt a rekvirálás, mert az épület közcélt szolgált eredetileg is, sőt minden jó- érzésü embernek be kell látnia, hogy 70—100 árvának sorsa a köz érdekében fontosabb, mint ugyanannyi középiskolai tanuló elhelye­zése. Ha az államnak nincs épülete interná- tusra, akkor épitsen, de ne tegyen földönfu­tókká árvákat, tehetetlen kisdedeket ne te­gyen ki a megfagyásnek, járványnak! A rek- viráló hatóság hazudott, amikor azt ígérte, hogy egy év múlva visszaadja az épületet rendeltetésének, a referátus hazudott, amikor fejedelmi kárpótlást Ígért, mert az egyesület máig csak apró előlegeket kapott s az állam — rendes szokása szerint — nemcsak, hogy nem fizet, de gondosan kerüli még a bérösz- szeg megállapitását is. Az épület nemcsak internátusnak használtatik, de átutazók szál­lása is, tehát hotel, amellyel az állam üzlete­ket csinál akkor, amikor az épület tulajdono­sai, az árvák megfagynak s járványnak esnek áldozatul. És ezt nevezik nálunk jognak, de­mokráciának. És akkor haragszanak reánk, ha ilyenek láttára kitör belőlünk az elkesere­dés, a diih azok ellen, akik ezt előidézték? Államellenesek vagyunk, mert nem íürjük szó nélkül, hogy árváink, akiket szülőik el­vesztése úgyis nyomorultakká tett, ott dö­göljenek hármakként a nedves, dohos odúk­ban! Miniszter urak! Azok után, ami ebben a dologban történt, ami elmúlasztetott, az után, hogy egyik minisztérium három éve nem intézett el egy föllebbezésí csak azért, nehogy a föllebbező fél a panaszával a köz- igazgatási bírósághoz fordulhasson, más nem marad hátra, mint a parlament nyilvánossága elé fordulva keresni orvoslást azzal a hatá­rozott kijelentéssel, hogy ha az igazságot itt se találjuk meg, akkor a világ nyilvánossá­gához fogunk fordulni. Kérdjük a miniszter urakat: Hajlandók-e elrendelni és végre is hajtatni, hogy az árvaház épülete azonnal adassák át eredeti rendeltetésének s hogy az eddigi jogosulatlan használatért kellő kár­pótlás fizettessék ki ugyanannak? Mazfah a itápszoveftági űelegfttnsoh iiMfapcslril Budapest, november 16. (Budapesti szerkesztőségünk telefonje­lentése.) A politikai élet teljesen eseményte­len. A pártok körében mindamellett élénk készülődést lehet észlelni a nemzetgyűlés jövő héten megkezdődő ülésszakára. A keddi ülésen, mint ismeretes, az Ulain-ügyben dönt a Ház, szerdán interpellációs nap lesz, csü­törtökön pedig, terv szerint, hozzáfognak a földreformnovella tárgyalásához. A novella tárgyalása előreláthatóan hosszabb ideig fog eltartani. A földreformnovella törvénybeikta­tása után a nemzetgyűlés hozzákezd az in- demnitási javaslat vitájához. Az Ulain-tigyben nincs semmi fordulat. Mesner ügyész ma délelőtt újból kihallgatta a puccsszervezkedés valamennyi gyanúsí­tottját. A kihallgatások eredményéről a nyil­vánosságot nem tájékoztatták. A nemzetgyűlés keddi ülésén az Ulain- iigyet kiosztja a mentelmi bizottságnak. A fajvédők részéről Eckhardt fog beszélni, aki­nek előreláthatóan a miniszterelnök válaszol. A mentelmi bizottság kedd délután dönt. A keresztény ellenzéki biok tegnap este vacsorát tartott, amelyen Friedrich István a biok nevében üdvözölte Ludendorffot és Hit­lert. Kijelentette, hogy módot fog találni arra, hogy az üdvözletét eljuttassa úgy Hitlerhez, mint Ludendorffhoz. Utána Lendvai István beszélt, aki védelmébe vette Ulaint és neki a fajvédők üdvözletét tolmácsolta. A jóvátéteÜ bizottság és a népszövet­ségnek Budapestre küldött delegációja befe­jezte működését és még ezen a héten eluta­zik Londonba. A delegáció vezetője, Avenol ma délelőtt együttes kihallgatáson fogadta a budapesti sajtó képviselőit. Kijelentette, hogy budapesti tanácskozásai és informálódásai során az a meggyőződés érlelődött meg benne, hogy a magyar kölcsön ügyét Londonban minden körülmények között kedvezően lógják elintézni. Most már — mondotta — van némi fogalmunk Magyarország gazda­sági helyzetéről. Magyarország helyzeté­nek szilárdsága a legkedvezőbb morális légkört fogja biztosítani Londonban ré­szére. A népszövetségi delegátusok ma este Kállay pénzügyminiszter és a magyar kikül­döttek kíséretében elutaztak Londonba. Teg­nap éjjel minisztertanács volt, amely a köl­csönnel foglalkozott. A jóvátétel! bizottságnak Budapestre még évekkel ezelőtt kiküldött delegációjában jelentős változás következik be. A bizottság­nak rendkívül sok tagja volt, akiket a ma­gyar kormány tartozott fizetni. A bizottság­nak fölösleges tagjait az antant most vissza­rendeli és csak hárman maradnak Budapes­ten és pedig az olasz, angol és francia dele­gátus. A delegáció többi tagja még ebben a hónapban elhagyja Budapestet. Tárcaro vatunk: Vasárnap: Féja Géza: Porladó ember. (Vers.) L ö r 1 fi c z y György: Bosszút áll az erdő. Shakespeare sikere Budapesten — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája. — Irta: SchöpHin Aladár Novemberben harmadszor ismétli meg a. Nemzeti Színház a júniusban szín rehozott Slvak-espeare-ciklust. és nemcsak az elő­adás ismétlődik meg harmadszor, hanem a közönség-siker is. Alig hogy elkezdték a jegyeket árulni, három na.p alatt csaknem negyven millió korona folyt te értük a .pénztárba, bérletben elkeltek csaknem az összes jegyek, már most bizonyos nemcsak az, hogy ez a harmadszori ismétlés is zsú­folt házak előtt fog lefolyni, hanem az is, hegy a jövő év elejére tervezett negyed- szeri ismétlésnek is ugyanekkora nagy kö­zönsége lesz. Ez ma a legfeltűnőbb jelensége Buda­pest kulturális életének, nagyobb minden szenzációnál, alighanem a magyar irodalmi cs színházi kultúra uj fordulatát jelenti. Shakespeare nem az a költő, akinek kultu­sza a merő divattól volna függővé téve. Tizenkét vagy tizennégy müvének véglg- itózése sokkal nagyobb szedetni erőfeszí­tést és koncentrációt követel, semhogy Te! Ehetne tenni, hogy az emberek divatból ;agy kultur.sznobúzmustei vállalják. A divat embere vagy a sznob hajlandó va'árult di­csérni, affektálul a megértőt és lelkesedő!. 1 >c nem hajlandó egy hónapig hetenként há­rom estéjén át unatkozni és ezért az unat­íkozásért százezreket fizetni. Azt kell tehát hinni, hogy a közönség élvezi Shakespeare:, azért tódul hozzá, mert gyönyörködik ben­ne, szépnek találja, szereti. Sőt jobban gyö­nyörködik benne, mint a francia drámai iparművészet bohózat-termékeiben, mert amit ezek közűi eddig előadtak ebben a mostani szezonban, az mind meglehetős lanyha fogadtatásra talált Ez a nagy és meglepő tapasztalás. Eszerint tehát ez a mi jó budapesti pu­blikumunk mégsem olyan léha és felületes, mint amilyennek eddig hitték és mondták. Nemcsak a könnyű, olcsófajta bazáráru után fut, amit eddig a színházak tálaltak neki, hanem készségesen és fogékonyan el­fogadja a komoly művészetet is, csak meg­felelő módon kell odanyujtami. Ha eddig az úgynevezett kasszadaraboknak csinált si­kert e-z talán mégsem egészen az ő hibája volt, hanem a színházak is legalább bűn­társai voltak, mert csupa effé’e holmival trakíálták, nem engedték, hogy rájöjjön a jobb dolgoknak az izére. És ha eddig az úgynevezett irodalmi értékű daraboknak .ritkán volt sikere, ez ivein egészen a közön­ség felületes ízlését bizonyította, hanem ta­hin azt is, hogy vagy azok a darabok nem voltak egészen jók, vagy az előadásuk nemi volt egészen jó. Szóval másutt is volt hiba, talán a nagyobbik hiba is, nem csupán a kö­zönségben. Valami ilyesfélét tapasztaltunk már előbb is, a könyvek sorsában. Az utóbbi években észrevehető volt, hogy az olvasók az irodalom komolyabb része felé fordul­tak, a világirodalom nagy ^remekműveinek egyre több vevője támadt. Zola. Rougon- Macquart-ciklusa, avagy oroszok könyvel. Balzac, Flaubert regényei, a modernek kö­zül Anato.e Francé, H. G. Weds, Shaw a kiadó üzleti szempontjából is hálás vállal­kozásoknak bizonyultak, Courts-Mahíer megtartotta olvasóit, a selejtes áTomantir- kám-ak mindig meg fog maradni a közönsé­ge, de már nem uralkodik hozzá hasonló társaival együtt az olvasók Ízlésén, kény­telen megosztani uralmát azokkal a nagy Írókkal, akik nemcsak üres szórakozást nyújtanak, hanem erős szel; enni munkát és némileg magasabbrendü fogékonyságot is kívánnak az olvasótól. A színházi közönség csak utána jött a könyvek közönségének, nyilván, mert a színházak mégis nagyobb tőkebefektetést kockáztatnak egy-egy da­rab előadásával, mint a könyvkiadók egy- egy könyvvel, tehát nehezebben szánták rá magukat, hogy letérjenek a megszokott út­ról uj ösvényekre. A közönség kívánságá­nak robbanásszerűen kellett kitörnie, hogy figye 'meztes.se a színházakat, hogy ezeknek az uj ösvényeknek elérkezett az ideje. EzSR lobbanásszerii megnyilatkozás volt a júniusi Shakes/peare-ciklus hatalmas sikere. A közízlés megváltozásának ezek a je­lel megmutatják a közönség kultúrájának a váitozá&át is. Úgy látszik mégis megkorno- iyodtak valamelyest az emberek a háború alatt és a háború után, az élet egyre súlyo­sabb terhei kiváltották belőlük azokat a mélyebb kvalitásokat, melyek hordozásuk­hoz szükségesek. Van abban valami, hogy ha valakinek megnehezül az élete, akkor csökken a fogékonysága a léha, iires dolgok iránt és szórakozásában is komolyabbá és nagyobb igényűvé válik. Az esze erősebb tréningben van, tehát erősebb impulzusokat kíván meg, olyanformán, mint ahogy a ke­mény munkát végző embernek a gyomra sem éri te akármiféle lével, hanem kompakt táplálékot kíván. A magvasabb szellemi táp­láléknak pedig megvan az a vonzó ereje, hogy aki egyszer rájött az ízére,, azt nem elégíti ki többé a tnTkönnyü táplálék. Egy­szer egy hölggyel, akinek tudtam a fogé­konyságát, de tudtam róla azt is, hogy ed­dig csak a piroskötésü regények olcsó szel­lemi táplálékán élt, megismertettem a nagy orosz irók néhány regényét, a Karenina An­nát, a Bűn és bünhödést, az Apák cs fiuk-at. Aztán egy jobbfajta Fauchnitz-regényt, ab­ból a gouvernante-genreböl valót, adtam a kezébe. Azzal adta vissza, hogy mióta azo­kat a nagy dolgokat olvasta, ezt az üressé­get nem tudja többé élvezni. Megvette cs sorra elolvasta ezután a Klasszikus Regény- tárnak mind az ötven kötetét. Beteljesedett az is, amit a társadalom pszichológiájának ismerői már a háború alatt előre láttak. A konjunkturális uj gaz­dagoknak megjöttek a kulturális igényei. Gazdagságuk első éveiben az uj helyzetük­kel járó külső gyönyörűségek foglalták le őket; a dús lakoma, a drága ruha, a szán-házi páholy örömei kielégítették őket. Most azonban, legalább az a részük, amely ere­detileg is kulturképesebb volt, fölfedezte az örömnek uj forrását: a művészetet legelő­ször azt a gazdagodást, amelyet az ember­nek az igazán jó könyv és az igazán jó színház nyújt. Ez az uj réteg, amely a szín­házaik szempontjából elég széles arra, hogy számba jöjjön, most ópp oly mohón veti rá magát a kulturörömre, mint ahogy nemrég még a durva élvezeteket habzsolta. Végül pedig rájöttek az emberek arra, hogy a, nemesebb művészet többet ad, te-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents