Prágai Magyar Hirlap, 1923. november (2. évfolyam, 248-272 / 401-425. szám)

1923-11-13 / 257. (410.) szám

<4S

Kedd, november 13.

Korányi párisi követ a kölcsönről

A népszövetség jóvá leteli bizcííságámik Budapesten tartózkodó delegátusai ma délelőtt Szci'tovszky Bélát, Huszár Károlyi, Ma- yer Jánost, Kenéz Bélái, Hegy isii a Imi Lajost, Emszt Sándort, Wo ff Károlyt, He'nrich Fe- renoef, Peid! Gyulát és Vázsonyi Vilmost fogadták kihallgatáson. Délután Andrássy Gyula gróf, Pafiavickii György őrgróf, Zichy János gróf, Teleki Pál gróf, Ha tér István, Ugrón Gáboir, Szilágyi Lajos és Gömbös Gyű a keresték föl a delegátusokat.

Korányi Frigyes báró, párisi magyar követ, Káílay Tibor pénzügyminiszter kíséreté-, ben .a népszövetségi delegátusokkal együtt Londonba utazik. Korányi szombaton est-e érkezett Budapestire, hosszabb tanácskozásokat folytatott a népszövetség Budapesten időző delegátusaival. Tanácskozásairól ujágTók- nak a következőket mondotta:

— A pénzügyminiszter úrral együtt Londonba utazunk, ahol a népszövetség bizottsága előtt személyesen fogjuk előterjeszteni a magyar kormány szanálási programját. Én pesszimista vagyok s azt gondolom, hogy mivel a népszövetség már december 10-én összeül, a delegátusok nem készülhetnek el munkájukkal, aminek következtében lehetséges, hogy a népszövetség most még nem hozhat végleges döntést. Mindamellett meg vagyok arról győződve, hogy még ebben az esztendőben elintéződik a népszövetségben a magyar kölcsön ügye. A jóvátételt bizottság egyelőre, hogy katonailag fejezzem ki, megfigyelő álláspontra helyezkedik. Úgy vagyok értesülve, hogy7 a népszövetségi tanács döntését a jóvátételi bizottság teljes egészében tudomásul fogja venni.

— Hogy a kölcsönt hol fogjuk elhelyezni, arról bizonyosat nem mondhatok. Mindenesetre Franciaország is egy kisebb részlettel részt fog venni benne, a kölcsön elhelyezésének súlypontja azonban Londonra esik. Az angol pénzügyi körök már türelmetlenül várják a népszövetség döntését, hogy Magyarország szaná'ási munkájában kellőképpen kivehessék részüket.

Nagyatádi Szabó a földreformról

A MTI. jelenti: Csurgón tegnap délelőtt a bősök emléktáblájának leleplezése alkalmával nagyatádi Szabó István földművelésügyi miniszter beszélt. Mindenképpen igyekeznünk kell —- mondotta — a mai nehéz időkben megkeresni annak útját és módját, hogy az egyik társadalmi osztály ne legyen hátrányban egy másik társadalmi osztállyal szemben.. Politikájának állásfoglalása az, hogy komolyan mérlegeli az eseményeket, de meg kell alkudni a világhelyzettel. Utána ICebels- berg Kunó gróf kultuszminiszter beszélt az aktuális problémákról.

Délután a község főterén Éhn Kálmán dr. egységespárti képviselő tartotta meg beszámoló beszédét. Ha a külföldi kölcsön és a földbirtok novella ügye jól dűl el, akkor az ország meggyógyult. Kérte, hogy ne adjanak hitelt a politikai kalandoroknak. Beszédét azzal fejezte be, hogy mindenkinek össze kell fognia a liberalizmus és a demokrácia ér- vényrejuttatása érdekében. Nagyatádi Szabó földművelésügyi miniszter a íöldbirtoknovella kérdésével foglalkozott. Kérte a kisgazda- társadalmat, hogy miként eddig, ezután is bízzék benne. A mai rettenetes időkben nem valósítható minden úgy meg, mint gondolják, de ha azt látná, hogy a kormány otthagyja azt .az irányt, amely megfelel az ő eszméinek is, nyomban kilépne a kormányból. Klébels- berg kultuszminiszter a személyeskedések helyett az alkotó munkát sürgette. Majd az Ulain-ügyrőí beszélt és kijelentette, hogy a puccs sikere esetén .az ország rettenetes helyzetbe jutott volna. Utána Könyves Lajos és Lovász János képviselők, valamint Koszó István dr. belügyi ál’amtitkár beszéltek.

Magyar—cseh-szlovák tárgy a’ások

A magyar—cseh-szlovák határkérdés rendezésére hivatot cseh-szlovák bizottság Fried- mann cseh-szlovák kiilügym’niszteri tanácsos vezetésével ma este érkezik meg Budapestre. Szombaton Sóira cseh-szlovák igázság- ügyminiszteri tenácsos vezetésével megérkezett az a delegáció, amely a két ország között még fennálló igazságügyi kérdéseket fogja rendezni.

Szocialista beszámoló

Kabók Lajos szociáldemokrata képviselő tegnap Tatabányán beszámolót tartott, amelyen több szociáldemokrata képviselő is részt vett. Kabók hangoztatta hogy szükség van a gazdasági konszolidációra. Propper Sándor kijelentette, hogy a munkásság kész

az ország újjáépítésének munkájában részt- venni, ezzel szemben azonban azt követeli, hogy a gyűlölet' politikájának vessenek véget és likvidálják az ellenforradalmai A munkásság — a szónok szerint — követeli Garami Ernő és Buchinger Manó hazatérését,

»<'*>****■'Sí

A jávorinál ügy a hágai döntőbíróság elolt

Prága, november 12.

A hágai nemzetközi döntöbÍróság holnap kezdi meg a jávorinál kérdés tárgyalását, amelyet a cseh-szlovák köztársaság és Lengyelország megegyezése értemében ehhez a magas nemzetközi bírói fórumhoz tettek át. A cseh-szlovák defegác'ó, amelynek tagjai Krcsmar tanár, Krno párisi követségi tanácsos és Vohoos külügyminii.szterii tisztviselő, már elutaztak Hágáiba. A holnapi napon a két állam képviselőit fogják kühaMgatn'i. Az Ítéletet, amelyet körülbelül egy hét múlva hoznak meg, azután a népszövetség és a nagyköveti konferencia elé terjesztik végleges határozathozatal céljából, amely december második fe- ■ lében várható.

Szlovák lap

egy elbocsátott magyar tanítónőről

Losonc, november 12.

(Saját tudósítónktól.) A nyugdíj nélkül elbocsátott magyar közalkalmazottak tragikus sorsa részvétet és megdöbbenést kelt már ma a tárgyilagos szlovák körökben is. Az a jogtalan, igazságtalan és minden szociális és demokratikus alapelvet arculcsapó elbánás, amelyben sokezer magyar közalkalmazottnak és nyugdíjasnak része van, súlyos kritikával találkozik néha már a szlovák ellenzék sajtójában is, amit a kérdés igazságos rendezése érdekében örvendetes jelenség gyanánt kell üdvözölnünk.

A losonci Slovénská Národná Jednota legutóbbi száma az iskolaügyi miniszterhez és az iskolaügyi referátushoz címezve a következőket írja egy elbocsátott magyar tanítónő érdekében:

„Kevés reményünk van ugyan arra nézve, hogy ezt megszívlelik, mindazonáltal az igazság érdekében nyilvánosságra kel! hoznunk. Höpfner Erzsébet több mint harminc évig működött mint tanítónő a losonci állami elemi iskolában, Az iskola magyar- nyelvű volt, de Höpfner Erzsébet — különben is nagymüveitségü nő — politikával sohasem foglalkozott, hanem becsületesen tanította a gyermekeket. Az iskolai referá- tus 1919 november 1-én elbocsátotta. Nem fegyelmi utón, hanem egyszerűen elbocsátotta és 1919 november 1 -tői kezdődően beszüntette a fizetését. így saját hibáján kívül kenyér nélkül maradt és noha arra várt, hogy talán valamelyik magyar iskolába helyezik át és noha később nyugdíjazását kérte, nem tud semmihez sem jutni. Elköltötte azt a keveset, amit harminc éven keresztül gyűjtött, 1919-től kezdve megkísérelte, hogy magánórák adásával tartsa fönn magát, most azonban magánórái sincsenek és itt van a hideg, fára, élelmiszerre van szükség, meg kell fizetni a lakbért, kifogyott már mindenből, azonban sem a fizetésről, sem a nyugdíjról nem hall semmit. Mit kell itt tenni?

A nyomor csak nyomor marad, amely egyformán ránehezedik úgy a magyarra, mint a szlovákra

és hogyha a mi lapunk igazságos lap akar lenni, semmi sem akadályozhat meg bennünket abban, hogy ne tegyük magunkévá Höpfner Erzsébet ügyét azért, mert magyar nő, ha tudjuk, hogy semmiféle kifogások ellene nem merültek föl. Ha a reíerátus és a minisztérium ezt a négyéves ügyet még most sem intézi el úgy, hogy Höpfner Erzsébet 1919 november 1-től kezdödőleg megkapja nyugdiját, úgy kényszerítve lsziink ezt a botrányos esetet a nemzetgyűlésben interpelláció tárgyává tenni.

Valóban nem csodálkozunk azon, ha a magyarok ilyen do’gokkal a külföld színe elé mennek. Mi, losonci szlovákok, szégyenük magunkat az itteni magyarok előtt amiatt, hogy ilyesféle dolgok megtörténhetnek.

Meglátjuk, hogy az itteni tanfeltigyclő- ség is tesz-e valamit ebben az ügyben?11

Szlovák laptársunkkal együtt mi is fölhívjuk az illetékesek figyelmét Höpfner Erzsébetnek — a sok száz elbocsátott magyar közalkalmazott egyikének — négy és fél esztendő óta elintézetlen ügyére.

Szökés közben agyonlőtték Dnparinovot

Szófia, november 12.

Duparinov volt minisztert, Bulgária egykori prágai követét, akit a filipopoli bíróság legutóbb hatévi börtönre ítélt, a szófiai központi fogházba akarták szállítani, hogy a Sztambulinszki-kormány miniszterei ellen megindított pör főtárgyalásán, amelyet no- verner 22-ére tűztek ki, jelen legyen. Utazás közben, Vakard állomás után kinyitotta a vasúti kocsi ajtaját és kiugrott a vonatból. Az őrzésére kirendelt tiszt és három katona riasztó lövéseket ayott le, hogy megállítsák a vonotot. Amikor a vonat megállóit, számos utassal együtt üldözőbe vették Dupari- novot. Egy pályaőr, aki figyelmes lett a lövésekre, szintén üldözőbe vette a szökevényt és mivel nem akart megállni, lövést adott le reája, amely megsebesítette Dnpa- rinovot, aki sebesülése ellenére folytatta menekülését, amire újból lövöldözte rája és halálosan megsebesítették. Duparinov csakhamar kiszenvedett. Duparinov az utóbbi időben melanchóliába esett és feleségének könnyelmű életmódja miatt sokai szenvedett. A vizsgálatot megindították.

Hí « w I r m * ** %

Tilos a békéért tüntetni Párisban

Paris, november 12. A kommunista párt tegnap este tüntetést rendezett a béke mellett. A kommunisták a népgyülés után a város belsejébe vonultak, ahol a rendőrség szétverte őket, mely alkalommal két embert megöltek. Egy rendőr megsebesült.

A görög király nem mond le

Athén, november 12. Roussos, volt washingtoni görög követ azt az ajánlatot tette a királynak, hogy mondjon le, vagy legalább is menjen átmeneti szabadságra és hagyja el az országot, míg a választás és népszavazás le nem zajlik. A király Roussosnak azt válaszolta, hogy saját akaratából semmit sem tesz, hanem alárendeli magát a kormány álláspontjának. Alaptalanok azok a hírek, melyek szerint a király koronatanácsot hivott össze. A király a kormányra bízza a válság megoldását, amely elérte tetőpontját.

Anglia nem véthet érdekei ellen

London, november 12. (Wo'ii.) Tagnap hivatallos jelentést adtaik ki a nép szövetségi liga küldöttségének Baidwin és Garzon állta] történt csütörtöki fogadtatásáról. A küldöttség vezetője Miurray tanár volt, ki beszédében hangoztatta az Anglia és Franciaország közötti megegyezés fontosságát, azonban kijelentette, lmgy az angol részről teendő kompromisszumoknak is meg vannak a maguk határai ós nem lehet Angliától azt várni, hogy világosan az. érdekei élten cselekedjék és az emberiség közös érdekei elten vétsen. A küldöttség többi szónokai után először Garzon válaszolt. „Nem veszti el a reményét — mondotta —, mert reméli, hogy az események súlyának meg lesz a maga hatása. Ezt a francia nép bizonyos rétegei már most is jobban érzik, mint eddig. A belga közvélemény a problémák gyors rendezéseit óhajtja és az olasz nép nagyjában többé-ke vésbbé ugyanezt kívánja. Európa gazdasági újjászervezését sohasem lehet Amerika közreműködése nélkül megvalósítani. Az angol kormány igyekezete most arra irányul, hogy Amerikát a közreműködésre megnyerje. Garzon végül hangsúlyozta, hogy a német birodalom szétbomlása halálos csapás volna Európára nézve. Az angol kormány álláspontja az, hogy a német birodalom részeinek továbbra is egységes egészet kell alkotniok.“ Garzon után Baíd- win tartott beszédet és kijelentette, hogy egyeént Garzon nézeteivel s különösen Garzonnak az Amerika 'segítségére vonatkozó megálíap i fásaival

Rövid táviratok

Az angol birodalmi gazdasági konferenciáknak tegnapi záró ülésén a birodalomban létesítendő dróttalan táviróállomások kérdéséről tárgyaltak. A konferencia átlátva az ügynek fontosságát, azt a javaslatot terjesztette a kormány élé, hogy azonnal kezdjen akciót az, idevonatkozó terr vek megvalósítására.

November 11-én a litván követek Kovnőban tanácskozni fognak a különböző politikai kérdésekről, különösen Memclről. Zamiius prágai litván követ szintén résztvesz a tanácskozáson.

Kérjük barátainkat és olvasóinkat, hogy minden kávéházban és étteremben erélyesen küveteljék lapunkat, a Prágai Magyar Hírlapot.

RAMIUMH

Elmegyek

az elsülyedt Atlantiszt kiásni

Atlantisz és vidéke, november 12.

Mélyen tisztelt Főszerkesztő Ur!

Bizonyára tetszett hallani, hogy megkezdődtek egy híres német professzor vezetésével Spanyol- országban, a Guadalquivir torkolatánál az ásatási munkálatok, melyek egy Plátó nevezetű tehetséges irókollegám munkáiban felemlített és elsii- lyedtnek nyilvánított Atlantisz szigetét fogják ismét a „szárazra tenni11.

Azt is méltóztatott talán olvasni, hogy a professzor urat a szakértő tudósok nagy tömege kisérte el. — Van nékem egy barátom, aki világszerte mint nagyjövőjü geológus ismeretes Ez a barátom is kapott meghívót az ásatási cs kutatási munkálatokban való részvételre, de • iv:l éppen mind a két frakkinge mosásban veit, engem kért fel, hogy: mivel, — amint.magát megható közvetlenséggel kifejezte — „engem a fene se ismer", menjek én el az ő nevében Atlantiszba.

Mondanom se kell, hogy siettem a megtisztelő felszólításnak eleget tenni. Legott csomagolt m és a múlt hét végén meg is érkeztem Gnadaíqui- virba, ahol a Hungáriában szállottam meg. A nagy német tudós tárt karokkal fogadott, azonnal megismertetett az expedíció többi tagjaival és kijelentette, hogy másnap reggel felkeressük közvetlenül a nagy zuh&tagon túl azt a legtávolabb! sziklaszirtet, amely — szerinte — le'őrt darabja a viz alá sülyedt szigetnek. Az utat odáig fáradságos munkával már sikerült megépíteni, teljesen a hires Niagara zuhataga alatt elvezető gvalog- ösvény mintájára és biztosítóit, hogy nagyon érdekes Jesz.

Reggel hét órakor, ragyogó napsütés mellett keltünk útra. Mindenekelőtt felkapaszkodtunk egy hatszáz méter magas dombra, a legkutyá b melegben. Azután egy háromszázhetven fokot számláló lépcsőn haladtunk lefelé és így eljutottunk a folyó széléhez, közel a vízesés kezdete előtt. Azután egy keskeny függőhidon másztunk keresztül, miközben választhattunk ama két lehetőség között, hogy vagy lefordulunk a mélyen al ttunk vadul tomboló folyóba, vagy napszurást kap n‘: a botrányos erővel ránkiüzö nap sugarait 1. Vrd a két lehetőség önmagába véve is felette kellemetlen, de a kettő együttvéve és össze’eve ve azt a hatást kelti az emberben, hoey nagyo- bol- do.gta'annak érzi magát.

Végre ismét szilárd talajra léptünk, minden nagyobb baleset nélkül.

De csak most jött az igazi csal íintaság Kiadódott az utasítás, hogy a vízesés -következvén, ruhát kell váltanunk. Elszedték tőlünk a már ott várakozó munkások összes ruháinkat és egy szurokba és apró kövicsekbe áztatott vízmentes köpeiyeget adtak reánk, amelyeknél a modern szabás leghalványabb nyomait csak a legnagyobb fáradsággal lehetett felfedezni. Az én ka-átom egyik omlátag redőnyében pláne zöld mohát fedeztem fel. Csodálkozó érdeklődésemre azután megnyugtattak, hogy a rajtam 'evő köperv azelőtt valószínűleg valamelyik fából készült bődét fedte be, kátránypapir minőségben és lehet, hogy innen van. Én mindenesetre igen jól festettem eme felnövényezett mivoltomban, de ez nem tudott megvigasztalni.

Na és most elkezdtünk egy egyeIIen szál deszkából alkotott átjárón, hasoncsuszva a zuha- tag alatt, a túloldalon levő szé'ső cz'klaszirt felé közeledni.

Kedves, jó Főszerkesztő Uram, ha látta volna ,milyen görcsösen kapaszkodtam hasoncsuszva abba az izébe, egy szál deszkába, — óh, korántsem, mert féltem, hanem, mert igy akartam —, ha látta volna, hogy mint csúsztam meredeken lefelé mélységekbe, melyeknek nem láttam a fenekét és mellettem jobbról és balról és felülről és alant omlott a vizzuhabag, dübörgőit, ordított, süvöltött és habzott a nedves tömeg, elárasztva deszkát, a hasoncsuszó tudományos expedíciót, kinek a tíyakába, ha letartotta a tejét, kinek a szájába, szemébe és orrába, ha történetesen fel mert tekinteni,-------óh, ha belelátott volna a Ilikémbe, észrevette volna, hogy nagyon szerettem volna hazamenni, de már akkor késő volt...

És akkor, végre — — partot értünk. O 11 voltunk ... Ismét napvilágon, szárazon, ott, a szirten, amelyről a tudós német állította, hogy az egy ittmaradt mutatványa a háromezer év előtt virágzó Atlantisznak, próbaköve a letűnt és elsti- lyedt sziget kövének és a többi, a lábaink előtt, alig néhány száz lábnyira kell, hogy feküdj ’k, amint azt majd holnap, ha búvárruhában a víz- fenékre utazunk, be is fogja igazolni.

Az expedíció lelkesen üdvözölte a tudóst és megindult az imént megtett utón visszafelé. Én e látványra és a gondolatra, hogy mégegyszer végigcsináltam ezt az egész istentelenséget, enyhe rosszullétet kezdtem érezni. Hagytam, hogy hadd menjenek, én majd legutoljára maradok. Úgy is történt. Sikerült észrevétlenül visszamaradnom. Amikor egyedül voltam a szigeten, találtam egy valamit. Nem tudtam hamarjában, hogy micsoda, de nagyon réginek látszott és mivel antik metszésjelek és egyéb lüeroglifszerü vésetek oltak benne, hát biztos, hogy legalább háromezer éves és az atlantiszi idők emléke Magamhoz vettem, beugrottam egy éppen arra robogó prope’lerbe és két perc múlva már itt ültem a szo'-ám a kimerülve agyongyötörve, össz törve.

Hát most érti. kedves Főszerkesztő "r. hovy nem nagyon lelkesít a gondolat, hogy holnap né-