Prágai Magyar Hirlap, 1923. november (2. évfolyam, 248-272 / 401-425. szám)

1923-11-07 / 252. (405.) szám

2 Szerda, november 7. tése szerint a rendőrség nem avatkozott be mindenütt a kellő eréllyel. A polgárháború és a teljes felfordulás gyors cselekvésre ösztönzi a pártokat. A koa­líciós pártok tegnap bizottságot küldtek ki a német néphez intézendő közös kiáltvány megszövegezése céljaiból. A bizottság azon­ban arra a megállapodásra jutott, hogy min­den párt külön kiáltvánnyal forduljon a nép­hez és szólítsa föl a polgárság alkotmány hit elemeit, hogy a kormány mögé tömörüljön. A szakszervezetek közös kiáltványban szólít* jáik föl tagjaikat, hogy készüljenek’ fel a harc­ra a 'köztársaság megvédésére. A kormány pedig ugyancsak, proklamációt adott ki, a melyben bejelentette, hogy a birodalmi egy­ség érdekében minden pnccsot meg fog aka­dályozni. A D. A. Z. jelentése szerint Strese- mann a néppárt tegnapi ülésén kijelentette, hogy a hatalmat nem adja ki a kezéből, mert nein vállalhatja a felösséget a kormányzásnél- kiili átmeneti idő eseményeiért. Kijelentette azt is, hogy nem tudja megvalósítani a né­met nemzetiekkel a koalíciót, azonban sze­retné kormányát nemzeti gondolkozást! emberekkel kiegésziteni. A vita során a frakció beleegyezett abba, hogy Strese- mann a parlamenten kívül álló olyan em­berekkel egészítse ki kormányát, akik a polgári frakciók bizalmát élvezik. A kombinációba jövő személyek neveit a vita alkalmával nem említették meg. — A Berliner Tagebíatt megjegyzi, hogy Strese- matm frakcióján belül is nagy nehézségekkel küzd. A frakció egyes körei visszalépésre akarják bírná a kancellárit, hogy egy Minoiix vezetése alatt álló direktórium útját egyen­gessék. Ami végül a szakértői konferenciát illeti, Anglia, Belgium és Olaszország megegyez­tek annak a meghívónak a szövegében, amellyel Amerikát a szakértői konferencián való részvételre meghívják. A meghívó alap- eflvei megegyeznek az amerikai javaslattal, ami különösen Belgiumnak Franciországhoz való viszonya tekintetében érdekes. A belga távirati ügynökség már szüksé­gesnek is tartja hangsúlyozni, hogy Bel­gium és Franciaország között nincsen szó feszültségről és nem lehet szó arról sem, hogy a belga kormány politikája eltér a francia állásponttól és az angol álláspont­hoz közeledik. A belga távirati ügynökség cáfolata csak megerősíti azt a benyomást, hogy Franciaország rövidesen teljesen ma­gára marad Ruhr-politikájával. A Rithr-vidéken csak nagyon lassan ja­vul a helyzet. A szövetségközi rajnai bizott­ság mai gyűlésén a bizottság elnöke jelentési tett az aacheni eseményekről. A bizottság­nak az a benyomása, hogy a Ruhr-vidóken a feszültség enyhült. A bányák helyzetére Tárcarovatunk: Csütörtök: Lázár István: Jégvirág. II. Dutkó Zoltán: Könnyű búcsú. (Vers.) Péntek: Lázár István: Jégvi/ág III. Szombat: Zsoldos László: őszutó. Vasárnap: Nyáry Andor: Az aranyostollu tyuk. Ül.vedi László: Sorsom. Jégvirág (Pályanyertes novella.) — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája —- Irta: Lázár István 1. Be burkolózott kopottas bundájába. A három fekete csikó kiragadta a szánkót az udvarról s nagy táncolással vitte végig a faliul, az erdők irányába. Hideg volt. Szél in­dult. Éppen szcmberujdogált s éles hószilán­kot verdesett a képébe. Nem sok ügyet ve­tett rá Molnár Gergely urain: nagy, erős gondolatok és érzések háborogtak a belsejé­ben. Végre hát tönkre tudta tenni azt az em­bert! Kihúzta lába alól a nagy földeket, a szilva siker tét, a házat. S most az ingóságokon a sor . . . Széles mosoly borította be rideg arcát: négy licitúció volt eddig; összeíoiit karral, megvető mosollyal ment ki Elekes István a birtokából, de holnap . . . holnap összetöri szivét a gyermekek sirása, mikor kivezetik a ház udvaráról a Riska tehenet. Az apró, sárga csengettyűk nótát csilin­geltek a háinszerszámon. Mintha gyermekek jajgatnának ... A fogai egy pillanatig kilát­szottak, mint a rókáé, amikor harapni alkar. Álmos, szürke felhők ereszkedtek le a hava­sok felöl, a közepükbe nézett, aztán a szemét lehunyta és elgondolkozott. Amikor fiatal volt, amikor koldus volt, amikor lélekben- becsületben mega!áztatott! Behunyt szemmel is lát az ember. Ked­ves, mO'Solygó leánya re jelent meg az emlő­azonban jellemző a Thyssen-müveik igazga­tóságának ama bejelentése, hogy november 10-én összes üzemeiben beszünteti a munkát, mert a vállai.at pénzügyi helyzete olyan kata­sztrofális, hogy lehetetlenné teszi a terme­lést. Egy Havas-jelentés szerint az angol nagykövet tegnap fölkereste Poincaxét s ar­ról tanácskozott vele, hogy a francia hatósá­gok teljes semlegességet tanúsítsanak a sze­paratista mozgalommal szemben. Kaiserlauternben ezalatt tegnap este a járási hivatal kikiáltotta a pfaüzi köztársa­ságot, mint a rajnai köztársaság részét. Á szeparatisták falragaszokon közíik a lakos­sággal, hogy a megszálló hatóságok elismer­ték őket. A város francia parancsnoka be­tiltotta az éjszakai forgalmat és a gyűlése­ket. A szeparatisták csapatai több üzieíeí kiraboltak és a járókelőket megtámadták. Legújabb távirataink: Hoover-akció Németország megsegítésére Washington, november 6. Az amerikai jótékonysági egyesületek nagy akciót készí­tenek elő a német ínségesek segélyezésére. Hoover államtitkár kijelentette egy újságíró­nak, hogy hasonló tervet dolgozott ki Német­ország részére, mint amilyen az oroszországi Ínségesek felősegítésére irányult akció volt Vízbe esett a szakértői konferencia London, november 6. A Times szerint az angol kormány komolyan mérlegeli, hogy te­kintettel Poincaré ellenjavaslataira, egyálta­lán érdemes-e a szakértői konferencia össze­hívásával tovább foglalkoznia. Bonnban lefegyverezték a szeparatistákat Berlin, november 6. A franciák Bonnban lő­fegyver ez fcék a szeparatistákat. Nem lehet tudni, hogy ez a körülmény a franciáik eddigi magatartásának alapvető megváltzotatását jelenti-e, vagy pedig elszigetelt jelenség ma­rad. A megszállás ellen Paris, november 6. Az emberi jogok ligá­jának nemzetközi kongresszusa befejezte működését Párisban. A kongresszus egy ha­tározatban állást foglal a Ruhr-megszállás el­len, mely nemcsak káoszt okoz a jóvátétel! kérdésben, hanem lehetetlenné teszi a népek közeledését és a világbékét. Csapatősszevonások Thüringiában Berlin, november 6. (Wolff.) Tlmring'ában a végrehajtó hatalmat Reinhardt tábornokra ruház­ták és a Reichswehr megerősítésére több zászló­aljat küldöttek tüzérséggel és lovassággal. A Wolfí-ügynökség jeientése szerint Erbardt állító­lag Kóburgban tartózkodik. Megválasztották a keresztényszociális párt elnöki tanácsát Pozsony, november 6. (Saját tudósitónktól.) Tegnap délelőtt, amint már jelentettük, tartotta meg a vasár­napi kongresszuson megválasztott országos páríyezetőség alakuló ülését, amelyen az ak­tuális kérdések letárgyalása után megválasz­tották a part országos elnöki tanácsát, amelynek tagjai lették: J á n o ky-M. a d o c sá n y i Gyula nyu­galmazott főispán és M é r e y Lajos nyugal­mazott ítélőtáblái biró (nyugatszlovenszkói magyar részről), T o s z t Barna kassai apát- plébános és Grosschmied Géza dr., a kassai ügyvédi kamara volt alelnöke (keiet- szlovenszkói magyar részről). Petrásek Ágoston plébános és Knyha János plébá­nos (nyugatszlovenszkói szlovák részről), Dobránszky János dr- plébános és F e. dór Miklós lapszerkesztő (keleíszlovenszkó! szlovák részről), J arabek Rezső kereske­dő és Bellic Hugó hivatalnok (nyugatszlo­venszkói német részről), T e s c h 1 e r Antal dr. orvos és Wolff Károly dr. ügyvéd (ke- letszlovenszkói német részről). Az elnöki tanács tagjai hivatalból: nyu­gaton Varga Ferenc (Pozsony) földmun­kás, a keresztényszocialista iöldmunkásszak- szervezetek elnöke és C s e s z k ó Péter (Po­zsony) az ipari munkaszervezetek elnöke. Keleti részről: Kerekes János vasmunkás (Kassa) és Illés István földmunkás (Sza- lánc). Az elnöki tanács azután M é r e y Lajo1' indítványára Lelley Jenő dr. nemzetgyű­lési képviselőt megválasztotta az országos párt elnökévé három évi időtartamra. Az el­nöki tanács határozatát a pártvezetőség egy­hangúan magáévá tette, mire Lelley Jenő dr. országos pártelnök a jövő politikai irá­nyára és a párt követendő magatartására nézve nagyobb beszédet mondott. Magyarul is tanítsanak a pozsonyi líceumban Beehyne a pénzhiányra hivatkozik — Pedig , csak háromszáz koronába kerül az átszervezés Prága, november 6. A pozsonyi ínagya-r szülők, valamint a pozsonyi evangélikus egyház, mint a pozso­nyi líceum föntartója, kérvényt intézték az iskolaügyi miniszterhez, melyben a líceum ! magyar tannyelvű párhuzamos osztályainak önálló magyar középiskolává leendő átszer­vezését sürgetik. A kérelem megokolása az 1 1921. évi népszámlálás eredményeire hivat­kezetében. A nevetését is hallotta. Húsz esz­tendeje hallja. A jegyese volt — s elvette tőle Elekes István, elvitte zeneszóval, három fe­kete csikóvá!. . . . Azt hitte akkor, hogy a szégyen és a fájdalom megöli. Nem ölte meg. Erőt adott. Lángo't ontott a szivébe. Erős, nagy gondola­tot gyújtott az agyában: pénzt szerezni! És nekifogott. Első száz forintját kiadta uzsoria- intereszre. Egyszázból kettő lett, kettőből négy, tiz, busz, ötven, száz. És ettől kezdve senkit sem kiméit, a bőrt is levette az embe­rekről s kerülő utakon csapdába verte Elekes Istvánt is, hogy megfizessen neki! Megfize­tett. Holnap az utolsó ráta . . . hadd emlé­kezzék, mikor meglátja ezt a három fekete csikót! A hómezők baromiul kezdtek. Közeledett az alkonyat. Sötét felhők gyiildostek a távoli havasok fölött. A kocsis hát rászólt: — Vihar lesz! Molnár Gergely fölrezzenit. — Éjfélre a Czirják-korosmáihoz érünk. A havastetön meghálunk s kora reggel Gyer- gyóbain leszünk! A kocsis a csikók közé csörditctt s a Szán csak úgy röpült a síkos utón. Molnár Gergely föllhajtotta a bunda szélfogó-gallérját s magá­ba mélyedt isimét a féderes ülésen. Mennyit küzdött, mennyit fáradt, hány éjszakát töltött ál ma ti ami 1, mrig haltaimat nyert az emberek fölött! Mennyi könny és átok tiapad az ő nevéhez, de megéri, hiszen bosszút vehet azon az emberen s megmutat­hatja annak az asszonynak, hogy melyik a különb! A nnjj^Ő elmaradt. A három csikó prüsz­kölve robogott az erdők alatt. A nyárfák is elmaradtak. A meredek utón vágtatva törtet­tek föl az örökzöld fenyvesek alá. . . . Micsoda harcot vívott Elekes István­nal, mig a lievederdombi nagy szántó fölött mcgperdült a dob! Móst az övó. S tán sohi-i sem lett volna az, ha öreg Nyl'kó Sándor, a leány apja, akkor azt nem mondja: hja, fiam, te szegény vagy, a másak meg nagygazda- legény! Csöndesen nevetett bundája alatt. Be szép is, ha gazdag lesz az ágrólszakadtból! Be jó! S a titka? Keresztültönii minden aka­dályon, sziveket taposni, emberek sápadt fáj­dalmát arannyá, asszonyok és gyermekek könnyét gyémánttá sűríteni. Miért ur a Ha­lál? Mert elvesz minden életet. Aki éJnui akar, annak nem szabad ismernie könyörületet. S vájjon könyörült-e valaki rajta, almikor zsebe, szive, lelke, mindene nyomorult volt? Besötétedett. Csak a hó világított. Bent vágtattak már az erdő közepén. A szél fuijt. A fenyők sötéten sóhajtoztak. Érdes, szúrós hócsillagok estek s a hideget vágni lehetett volna. De nem fázott Molnár Gergely. A prém alól kikukucskált az erdőre s térdei kö­zött szorongatta a fegyvert, ha netán farka­sok -jönnének elő. Farkasok? Miért is félne? Hiszen mik azok ő hozzá képest? Sze.id bárányok. Mit akarnának az erdő kicsiny éhesei tőle, miikor ö egymaga éhesebb, mint a rengeteg összes ordasfalkája? Éhes! Olyan éhes, hogy nem­csak a Riska tehenet falja föl, hanem még a párnákat is elnyeli, nyomorba és fájdalomba jutott emberek utolsó vánkosát! Gyönyörködött a saját gonoszságában. Rengő szélhullám csapott le a tölgyerdőből s utat fújt keresztül a havas utón. Nagy felhőt hömipölygetett le a hegyoldalról, a felhő megakadt a hegyek csúcsán, kihasadt, mint egy párna s omlani kezdett belőle a nagy pihe-hó . . . Jó volna azért most meleg szobában ül­dögélni, kontrák tusokat és zálogleveleket né­zegetni. adósok könyvébe számokat jegyez- getmi s nagy, szép, surrogó bankókat szám- lálgatni. De jobb lesz holnap reggel dobper­gést halhatni, bele-beíekiátlani az árverezők zajába, látni azt a. sápadt férfi ic-rt. azt a köntiyb eborult asszonyszcinot s hal'gatní kozik, mely szerint Pozsony magyar lakosai­nak Száma oly nagy, hogy az önálló magyar középiskola létalapja' adva van. A jelenleg működő párhuzamos magyar osztályok túl vannak zsúfolva, amin szintén csak az ön­álló intézet létesítése utján lehet segíteni. Az ezer szülő aláírásával ellátott kér­vényt ma délben nyújtották át Jabloniczky János dr. és Pailkovich Viktor képviselők Beehyne Rudolf iskolaügyi miniszternek, aki megígérte, hogy az . ügyet tanulmányozni fogja s már előre kijelentette, hogy az egész ügy tulajdonképpen pénzkérdés. Jabloniczky rámutatott arra, hogy a kincstárnak csupán háromszáz korona kiadástöbbletet jelent a kérelem teljesítése, mely összeg az önálló intézet igazgatójának működési pótléka volna. A képviselők külön kérelmére a miniszter megígérte, hogy az ügy áttanulmányozásának eredményét az ér­dekelteikkel közölni fogja. A német keresztényszocialista párt kongresszusa Prága, november 6. A szlovenszkói és ruszinszkói keresz­tényszocialista kongresszussal egyidöben tartotta meg Zwittauban a német keresztény­szocialista néppárt igen nagyszámú delegá­tus részvételével országos kongresszust, Mayr Harting szenátor politikai beszámolója után határozatot fogadtak el, amelynek értel­mében a párt továbbra is követelni fogja az önkormányzatot és e cél elérésére rrrndén politikai erejét latba fogia vetni. A párt kö­veteli a német nép teljes egyenjogúságát, különösen nyelvének használata tekintetében. Követeli a földbirtokreformmal űzött vissza­élések megszüntetését és hogy a német hiva­talnokok rendszeres kiszorításával hagyjanak föl. A kongresszus tiltakozott az ellen ho^y a vallási szabadság korlátozásával és a né­met iskolák megszüntetésével a Kérhetek kul­turális és gazdasági életét továbbra is ve­szélyeztessék. A párt arra fog törekedni, hogy a német népet gazdaságilag egv^res- sen megszervezzék. Schakky. Feierte'1 és Lusahka képviselők beszédei után a kon­gresszus hozzájárulását.adta a német munka- közösség létesítéséhez. A déltiroli német képviselet távirata Mussolinihoz Insbuck, november 6. Lapjelenté.'ek sze­rint a német déltiroli képviselők táviratot intéztek Mussoliniihoz, melyben kérik, hogy vonja vissza az olasz tanítási nyeivnek a né­met iskolákba való bevezetéséről szóló ren­deletét. gyermekek bús sírását, mikor árverezik a Riska tehenet! Szinte hörgőtt .a gyönyörűségtől. A húsz- esztendős bosszú vad lánggal égett a szivé­ben. Érezte, hogy meg tudná ölni azt az em­bert, aki elvette minden örömét, reménysé­gét, fiatalságát! És az asszony? Iránta sem érez könyörületet. Bűnhődjék az is. Ha az ég miniden angyala leszállana s bocsánatért könyörögne, allékor sem tenné meg. Nem, mert nem tudná. Nem, mert tele van a szive gyűlölettel és keserűséggel, haraggal és fáj­dalommal, hogy onnan csak a sir veheti ki. II. A fenyőik orma megsuhant. Nagy zugás hallatszott. A faágak recsegmii-ropogni kezd­tek. Teljes erejével kitört a vihar! Ordító szélhuliámok rohantak a völgybe, nekídöndültek az utmenti sziklának s verték, rázták óriás erővel. Az utat belepte a hó. A vihar szárnya fölkavarta, tölcsérré sodorta s nagy, fantasztikus fehér bálványok forog­tok az éjszakában. — Hajts! Megpattant az ostor s a három táltos nyiihogva tört előre. Valahonnan szitok sühö- gött s utána mély orgonaibugá^ hallatszott íi rengetegben. A szelek zsoltára betöltötte a hegyoldalakat, mélyen, panaszosan, sötét fáj­dalommal s megdöbbenve hallgatta Molnár Gergely a fekete zsolozsmát. Vad. tagolatlan, ugató hangok kezdtek üvöltözni a rohanó szán mellett. Elöl a háan- fák tompán csattogtak a nagy vágtatásban. Hosszú fenyőkarok nyaldostak ki a töretlen útra: állj! állj! — Hajts! ... A három csikó vad Irammal rohant a viiharban. A szám mögött élesen vihogtak. Megborzadt erre a vihogásra Molnár Gergely minden iidoge. Ismerte ezt a hangot: András Páhié hangja, aki megőrül1 « mind m nap ez­zel a vihogással állitött be az ö udvarára:

Next

/
Thumbnails
Contents