Prágai Magyar Hirlap, 1923. november (2. évfolyam, 248-272 / 401-425. szám)

1923-11-04 / 250. (403.) szám

Vasárnap, november 4

Cf'fyiCvi/Jíi&CÁíi/fmEg

Egg régi, legCBdásiiirQ sáros

romfalra bakkaniak racxikAban

A magyar nép rajia

Irta: Zivuska Jenő.

I.

Az alábbi sorokat minden politikai tekintet nélkül vetettem papírra. Mint tiszta tükörben legyen látható bennük a tárgyias igazság, hogy eszmélő dés re keltsen ellenséget, barátot, de főleg keltse azokat, akikről szól. A magyar népjellem vázlatos körvonalainak megvillantatásáná-I ez a tendencia vezetett.

A magyarok alaptermészete attól az időponttól kezdve, mikor megjelentek az európai történelemben, mai napig édes keveset változott. Főjellemvonásuk a hetumogerek korában is a vitézség, meg a becsvágy volt s az maradt a változó idők, szokások és divatok formái közt máig. „Férfiakban bővelkedő és független ez a nemzet", mondja Bölcs Leó az ö Haditakt'kájában, „melynek egyébként való pompakifejtése és gazdagsága mellett csak arra van egyedül gondja, hogy a maga ellenségeivel szemben vitézül viselkedjék". Mindig elbájolta, sokszor el is vakította őket a nagy tettek szépsége. Elsőnek lenni, megcsodáltatni, elismert urnák, azaz másnál különbnek tekintetni, mindenha vágyuk vala és vágyuk lesz. mig közülök csak egy is él. Ezért ők az emberi nemnek egy különös típusát alakították ki önmagukban: a nagy tettekért hevülő, lángoló emberét. Tudományban, művészetben nem tanították az emberiséget de hogy reájuk a világ mint vitéz és nemes fajra tekintsen, bőségesen ki akarták érdemelni.

Mert mennyit nem beszéltet magáró1 ez a maroknyi‘nép! Mintha legalább is a szlávok megdöbbentő számával bírtak volna olyan hatalmasok voltak . vállalkozásaik. Vi r t u s non v a 1 e t, — olvassuk már a Gesta Hungarorum avult középkori lapjaiban, — virtus non valet in mul- titudine populi, séd in fortitu- dine animi. Valóban ezt a gondolatot tekintették igazságnak, mely nemcsak ért/k- megállapitásként lebegett szemük előtt, hanem mint jelmondat és példa. Számuk a dunai honfoglalás idejében nem lehetett több háromszázezernél, harcosaiké nem több, mint huszonötezer. S ha ezzel a kis számmal szemben Nagy Moravia megvívására, majd pedig a külföldi kalandozásokra gondolunk igazán azt kell hinnünk, hogy itt minden józan számítást, a lehetőségek és a következmények minden mérlegelését megcsufoló tényekkel állunk szemben. Arnulf császár és az első moravia harcok története sokkal élénkebben élnek még m.a is az iskolázottak köztudatában, semminthogy azokról bővebben szólanom kellene. Tetszett nekik az a vállalkozás s nem tudni. Ihogy abban a katonai erényt, vagy a hebeburgyaságot bámul- iuk-e inkább.

Aztán meg a külföldre való prédázó kirohanásaik! Aránylag kulturált, hadszervezettel bíró hatalmas államokba mer belekötni néhány ezer főnyi lovas s csakhamar száz évig árnyékot von Európa homlokára itt. ott feltünedező, viharzó csoportjuk. A s a g i 11 i s Hugarorum libera nos Domine, — hangzik fel a keresztény templomok boltívei alatt a megrémült népek könyörgése. Mert messzi országokban tünedez;k fel a vitéz rabló. Bizánc kapuján bárdijaikkal kopogtatnak; lovaikon a tengert úszva, a tengeren át akarják megsarcolni aranyos Velencét; ismeri őket a Rína meVéke, az Ooeanus Ger- manicus sötétlő vize; megdullák a lombard síkot, hogy ormán leszáguldjanak a csábitó, azuregü Calabriáig; nem nyughatik tőlük a kalászos Provenoe, sőt a Pyrenaeusok távoli hegyvidéke sincs biztonságban. Ismeretes európaszerte csatakiáltásuk, a vox d ia- bolica, ámbár, — közbevet öl eg legyen mondva, — nem voltak ők ördögök, még csak vandalok sem. A sanct-galleni krónikás például inkább duhaj legényeknek festi le őket mint szörnyetegeknek; Heribaldusszal, a monostor eszelős fráterével való mókázásuk pedig egyenesen a humor aranvködét eresz- kedteti marcona alakjaikra. — Mi volt a célja e rablókalandoknak? — Lehet felőle sokat vitatkozni. — De hogy ilyen kalandokba csak példátlanul vakmerő nép bocsát.kozhatik, mely ömagán kívül senkit sem \ á t, minden vitán felül áll.

De lélektani szempontból tekintve, a magyarok későbbi története is csak meg- megismétlése a középkori ősök ama kalandos tetteinek. A végzet őket világhatalmak ütköző pontjára állította s bár az opportuni- tás tőlük megalkuvást és meglapulá.st követelt volna, soha meg nem alkudtak, soha meg nem lapultak. Ok nem lettek a török birodalmúnak békés vazallusai, mint egyik másik balkáni nép, hanem — in cl inat a x c s u r 2 i t —• századokon keresztül viaskodtak a keménylelkü hódítóval s csakugyan elmondani Zrínyi után, hogy „soha muzulmán vér nagyobb folyásokkal nem folyt, mint a magyar kard miatt". Más oldalról meg az osztrák ház mindent elnyomó hatalma sem felemlítette meg őket. Thököly, Rákóczi felkelései aránytalan vállalkozások, célra nem is vezethettek, de hát a magyar népjellem a nyomásra nem hathatott vissza másként, amint visszahatott Hízni a zsarnok pányváján századokon át, arra legfeljebb fogat vicsorítani, — a magyarok nem értették. Csak azt érezték, hogy az iga emberi eszményeikkel összeegyezhetetlen; emezekért helyt kell álllani s bizony sokszor véres fejjel is helytállónak.

A népjellem azonban a faj egyedeiben él, nem egyéb, mint az egyének jellemvonásainak különféle változatokban meg-meg- nyilvánuló összege. A magyarok is olyanok, mint az egyes magyar ember, tehát ha őket. ha gyásszal és szerencsétlenségekkel teljes történelmüket meg akarjuk érteni, vegyük szemügyre — az egyént. Szemre kell vennünk annál is inkább, mert a nagy egésznek vonásai a töredékekben nemcsak világosabban foghatók fel, hanem gyökereik mélyén, úgyszólván természeti elveikben ragadhatok meg. Vitézség és becsvágy sajátja volt a normanoknak, vagy egyik másik germán törzsnek is, mégis ha nem egyébben abban különböztek a magyaroktól hogy jellemük nem lobbant ki hirtelen türelmetlenséggel, — nem lobbant ki, mert például a normáimban a harcos erényeknek, mint sok egyébnek is más volt a mozgató oka.

A magyar embernek talán legeredetibb, sui generis, jellemvonása az individualizmus, anrt úgy gondolnék helyesen nyel- píikre fordítani: az e g y é n i e s s é g. Ér em pedig ezen az egyénnek önmagára való korlátozódé sát; nem az önzést nem a stifétai elzárkózást, hanem azt a kü’önleges leik1 alkotást, melynél fogva az eeyén önmagát tartja maga előtt a legfontosabbnak, csak magát érzi, csak magával számol, szóval egyedül magát tartja a világom a do'gok mértékének. Vagy nemleges oldaláról tekintve a dolgot, az egyénies embert igv írom le: gyénies az, aki magát általános szempontoknak önkényt nem akarja alávetni, aki kollektív munkára a saját jószántából nem alkalmas s hogy nála ilyen tevékenységet ériünk el vezetésre, sokszor kemény akarati fegyelmezésre, van szükség. E sajátos indivi- dualisztíkus vonást a magyarok jellemében még ma is megfigyelhetjük. Azért mondom: még ma is, mert az európai kultúra ki- egyenbtő hatása és a fajkedveredás az eredeti népjellemet többé-kevésbé átalakítóba, mindazonáltal kiütközik az. különösen a köznépben, de a müveit magyarok magatartásában is.

Általános tapasztalt: a magyar ember szófukar. Gondolatait csendes szemlélődésben éli végig, anélkül, ^ogy szükségét érez né, másokkal közölni. Mély, de száraz érzelmeit mintha átallaná fitogtatni, mert felőlük sohasem beszél. Olyan egyszerű és szürke mint Alföldiének nehéz fe’eványe. mely szürkesége mellett is roppant termékenység é* pompás virágdísz lehetőségét rejtegeti. És mégis mit tapasztalunk, ha magyar parasztok közös munkára ősze állnak? Ha csoportokban végezhető munkát kell végezniük. — mondjuk például egv vasúti kocsi megraká- sát? Azt. hogy ahány ember van egy-egy szakmánybán, annyian és annyifelé kiabálnak, úgy, hogy igazán könnyebb volna a munkát elvégezni, mint ebben a zűrzavarban rendet tartam. Vájjon nem ellenm-ondás ez? Nem. A közös tevékenységben, mikor egységes gondolat kivitele a cél s az egyetemes akaratnak kel’ene hódolni kitör a farnak e.gyénies jelleme. Emberek, akik megszokták önmagukba mélyedve a legfőbbet önmagukban érezni, ezt a habitust társaságban sem vetík le. sőt mindenik egészen akarja érvényesíteni önmagát; alkalmazkodás helyett parancsolni fognak. (Folytatjuk.)

Pasics feloszlatja a skupstmáí?

Belgrád, november 3. (Saját tudósítónktól.) A szkupstinának november 20-:g való elnapolásával kapcsolatban politikai körökben az a hír tartja magát, hogy Pasics kormány nehéz helyzete következtében feloszlatja a szkupstinát és az uj választásokat január 1-ére Íratja ki.

Jugoszlávia leszállította a bolgár kártérítés összegét

Belgrád, november 3. A jugoszláv kormány elhatározta, hogy Bulgária kérésére leszállítja a hadi rekvirá Iá sokért fizetendő bolgár kártérítési összeget négyszázról háromszáz millió lávára.

Prága, november 3.

Mexikó nyugati partjn, Colima közelében téglagyári munkások nemrég egy eltemetett régi város romjaira bukkantak. Az ásatások, amelyek Aniceto Castellanos mexieói archeológus vezetése alatt folynak, igen sok értékes adattal gazdagítják ismereteinket a primitív népek építkezési módjáról és az amerikai ős- történelem sok homályos kérdésére adnak feleletet.

A kiásott város többszáz kilométernyi távolságra fekszik Uxmal és Chicheniza városoktól, amelyeknél régibb és primitívebb fejlődési fokon áll. Cerano — valószínűen ez volt a város neve — Mexikó nyugati részében fekszik, Colima, a kis, jelentéktelen kikötő mellett, a Csöndes Óceán partján, távol a tengeri forgalom fontos vonalaitól. A hatóságok a leletről emiatt csak nagy késedelemmel értesültek és ez a.z oka annak, hogy mire Castellanos tanár a helyszínre érkezett, számos értékes maradvány eltűnt, vagy erősen megrongálódott.

Huicilopochtli isten — egy, még jóval a spanyol megszállás előtt élő nép főistenének — aranyszobrát például egy tudatlan colimai fazekasmester találta meg és pár gyűrűért elcserélte egy vándor kereskedőnél. Valószínűnek tartják, hogy még több érték is elkallódott volna, ha a rémületes arcú szobrok és a környéken uralkodó babona vissza nem riasztja a himtlan kutatókat.

A romokra egy domb alján bukkantak, amelynek tetején hatalmas feszület áll. A környékbeli lakosság mindig babonás félelemmel kerülte el ezt a helyet és azt regélte, hogy a feszület Krisztusának homloka veri- tékezi'k, ha a vidéket veszély fenyegeti. Amikor a téglagyári munkások megtalálták az első kupolaszerű barlang nyílását, azt pár baltacsapással szabaddá tették és egy tágas helyiségbe jutottak, ahol három csontvázra és több agyagfigurára bukkantak.

Castellanos tanár azután több barlangot ásott ki, amelyek legnagyobb része azonban üres volt. Szinte érthetetlen, hogyan maradhatott épségben a földrengéseknek erősen kitett vidéken a régi város. Ennek magyarázatát egyedül a régi etruszk építkezési modorban kell keresni. Az épületek ugyanis hatalmas faragatlan, minden ‘ kötőanyag nélkül összerakott terméskövekből készültek és ezért igen szilárdak voltak. A nagy számban talált és szárított anyagból készült figurák koráról arra következtet Castellanos tanár, hogy a város a nahoák bevádorlása előtti korból való. Föltevését az is támogatja, hogy a nahoák nyelvéből, akik Cortez idejében Alexikó nyugati részén éltek, hiányzott az „r“ betű, tehát a Cerano névnek korábbi időből kell származnia. A város utolsó lakói a teraszkok lehettek, akiket valószínűen a nahoák kergettek el lakhelyükről. A megtalált temetőben minden sírhely északra néz. A teraszkok azért építették a sírokat igy, hogy halottaknak megmutassák az irányt, amelyen haladva, északon ismét egvesiilhet- nek a dicsőséges Huicilopochtli uralma alatt.

Egv anonym szlovák néppárti cikkíró közvetlen tárgyalásokat javasol a kormánnyal

Pozsony, november 3.

(Saját tudósi tóniktól.) A Slovenska Növényben, Juriigia hetilapjában, egy névtelen szerző azon panaszkodik, hogy a koalíció tárgyalásai a szlovák néppárttal azért nem kezdőidnek meg, mert a kormány loyáiis garanciákat követel a párttól. A cikkíró szerint ez érthetetlen, mivel a párt már többször kinyi' allkoztattia, hogy a köztársaság alapján áll és úgy képzeli el a megegyezést, hogy a szlovák néppárttal közvetlen tárgyalásokba kezdjenek s közös tanácskozásokon beszéljék meg a vitás kérdéseket, amelyeket azután ily módon ki lehetne küszöbölni. A névtelen cikkíró véleménye bizonyosan nem egyezik a párt vezéreinek felfogásával, akik mi ; csak egy héttel ezelőtt úgy nyilatkoztak lapuinkban, hogy a mai kormánnyal semmi körülmények között nem tárgyalnak.

Lemond a svéd külügyminiszter

Stockholm, november 3. Hedersticrna svéd külügyminiszter a jelenleg Londonban tartózkodó svéd királynak tudomására hozta, hogy a király visszatérése után le fog mondani. A külügyminiszter azért akar visz- szalépni, mert a svéd sajtó élésen támadt# egy nemrég tartott beszédért, melyben azt ajánlotta, hogy védelmi szövetséget kössenek Finnországgal. Hedersticrna megállapi- totta, hogy javaslata csak az ö személyes nézete és független a kormány álláspontjától.

MAPiiSliaEiÉfi

— (A prágai meteorológiai intézet időjúslása) november 4-ére: Változó, esőre hajló, mérsékeltebb Idő várható friss nyugati szelekkel.

*

— (Küldöttség Tisza kriptájában.) Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: A Tisza István emlékbizottság Perényi Zsig- mond báró vezetésével ma Gesztre utazott, ahol Tisza István gróf kriptájában koszorút helyeznek a meggyilkolt államiérfiu koporsójára. A bizottság tagjai ezután meglátogatják Tisza István gróf özvegyét. A bizottság tagjaival együtt utaznak a törvényhatóságok képviselői és több egyesület küldöttsége.

— (Megbüntették a szlovák tüntetőket.)

A képviselőház karzatán, amint jelente tűk, az őszi ülésszak első ülésének megnyitása alkalmával két szlovák ember Szloveoszkó autonómiáját és Hűink a Andrást éltette. Az illetőket a detektívek előáíliifcotöák a rendőr- igazgatóságra, ahol húsz korona pénzbüntetésre ítélték és egyben figyelmeztették őket arra, hogy ha az eset megismétlődik, akkor szabadságvesztéssel fogják őket sújtaná.

— (Fölülvizsgálaíi kérelem a Károlyi- pörben.) Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: Károlyi vagyonelkobzási pőrében a védők tegnap benyújtották a Kúriához a föliivizsgálati kérelmet, amely szerint az alsóbb fokon a bíróság megfosztotta Károlyit annak lehetőségétől, hogy az ellene emelt vádakat megdöntse. Az ujrafölvételi kérelem ezután azzal érvel, hogy a bíróság nem alkalmazta a békeszerződés 76. szakaszát.

— (Megszüntetik a diétás jegyzői állásokat.) Pozsonyi tudósítónk jelenti: A pozsonyi törvényszéken több olyan jegyző működik, akik a történelmi országokból kerültek ide, magas diétákat kapnak és használhatóságukhoz is sok szó fér. Mint beavatott forrásból értesülünk, ezeket a jegyzői állásokat beszüntetik, a diétás jegyzőket pedig visszarendelik Prágába és Brünnbe. A jegyzői kérdést úgy oldják meg, hogy a törvény- széki irodistákat ruházzák fel törvényszéki jegyzői hatáskörrel. Ezek fogják a főtár- g-yalásokon a jegyzőkönyveket vezetni.

— (A reformáció emlékünnepe Rimaszombaton és Rozsnyón.) A rimaszombati református Teáuykör október 31-én este megünnepelte a reformáció 406. évfordulóját. Az ünnepségen megjelent Pálöczi-Czinke István püspök is, alki gondolatokban gazdag biblia- magyar ázafot tartott. Az ünnepségen Marosi Mihály vezetésével a rimaszombati református énekkar, KráíOk Erzsébet, Matolcsy Klára, Lengyel Malvin, Rábely Erzsébet, Konkoly Gizella és Veress Samu dr. szerepeltek ének-, zene- és sza vala tsz ámokík al. — Rozsnyón a nemrégiben alakult evangélikus leánykor rendezte az ünnepséget. Gyönyörű élőképek bemutatása után Fimsterbusch Lenke szavalta el Cseogery Gusztáv „Hajdan és most" című ódáját. Smiid István lelkész mondott ezután szép beszédet, majd ismét élőképek következtek. Horváth Juliska nagy skerrel szavalta él Mécs László „Vadócba rózsát oltok" című költeményét. Az áhitatos ünnepséget a gyermekkar éneke rekesz- tette be.

— (Apor József báró meghalt.) Marosvásárhelyi tudósítónk jelenti: Apor József

oáró, a római katolikus egyház tanácsosa, kedden délután 37 éves korában meghalt. Apor tevékeny részt vett a marosvásárhelyi magyarság politikai és kulturális mozgalmaiban és így halálával súlyos veszteség érte az erdélyi magyar társadalmat.

— (Mussolini — diszdoktor.) Rómából jelenítik: Mussolini nemrégen fogadta a bolognai egyetem rektorát, aki közölte a mi- nirsztereilniökJkel hogy a hírneves egyetem jogi fakultása diszdoktori oklevéllel akarja kitüntetni. Mussolini szívélyesen megköszönte a néki szánt kitüntetést, de egyúttal kijelentette, hogy a főiskola megtisztelő elhatározását csak a felavatási szabályzat előírásainak teljes betartása mellett óhajtja elfogadni. Éppen ezért súlyt helyez arra. hogy tudományos disszertációt nyújtson be a fakultásnak, amelynek kapcsán nyílt iiéseni meg akarja okolni fejtegetését az erre a ■célra kirendelt ellenvéleményen lévökkel szemben. Ezt a disszertációs ülést a tél folyamára tervezik. A promóció után a főiskolai hallgatóik az uj doktornak a hagyományos mókás szertartás 'kíséretében fogják átadni a doktori gyűrűt.

(Visszavonták a pályaudvart éttermek árainak fölemeléséről szóló rendeletét.) A

pályaudvari éttermek étel- és Halárainak 10 százalékkal való fölemeléséről szóló kormányrendeletet hétfőtől kezdve hatályon kívül helyezik.