Prágai Magyar Hirlap, 1923. november (2. évfolyam, 248-272 / 401-425. szám)
1923-11-04 / 250. (403.) szám
C/őrá&rt jm ^ Prága, vasárnap, 1923 november 4. j$?y! Jv'B9K ^BBQR^V «MRR» /T'lüBíP MSBHHBift^. JwPlf mmhm J_MM^ ElőfLiüt&Sl &r&^ bői* te tíilf ÖlciÖR: . //M/3^W/r//?/3»P 5S®a i aST M -ÜT m*W II >$ir # Jv JÉMT JW ÉH JW /nP áBT pánská-nlice 40. L Telefon: 80349. M ^jSst ÉT fS^-ÜT m.. M Jr M WLéSr^S WfoJBL ^ - Kiadóhivatal: Prága. I., Llliova láger W w Ma*6^ &nst±jr <a®Sfc oUc« iá 8*^ Telefoa B797. sz&m “ Sürgönyeim» Hírlap, Praha — Főszerkesztő: A Szlovenszkői és Rnszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok Felelős szerkesztő: PETROGALU OSZKÁR dr. politikai napilapja FLACHBARTH ERNŐ dr. Benes a magyarbarát (p.) Besztercebánya, november 3. Benes legutóbbi külföldi utazásairól beszámolva bejelentette a kisantantrcak .azt az elhatározását, hogy Magyarországgal szemben uj politikát fognak követni s vázolta ez uj politikának előfeltételeit. Amit erről az uj politikáról mondott, az ugyan nélkülöz minden konkrétumot, de meg kei állapítanunk, hogy a hang és a modor, amelyen ezt az uj irányt bejelentette, csöppet sem uj. Ugyanazt a bántó, sértő, fölényes hangot használta, amelyet mindenkor használ, ha Magyarországról beszél. Már régóta figyeljük és keressük a diplomáciában egészen szokatlan eme hang használatának indító okait Valami magyarázatot még találtunk rá akkor, amikor a Burgenland-konflik- tus vagy a Károly-király-puccs idejében igy akart nyomatéket adni a beszédéhez fűzött fenyegetéseknek. De milyen diplomáciai érdek adatja szájába ezt a hangot, amikor végre — előadása szerint — a békés szomszédi viszony alapjait akarja lefektetni? Azt hangoztatja, hogy Magyarország belügyeibe nem avatkozik s ugyanakkor nem kevesebbet mond, mint egyszerűen megjelöli, hogy kiknek részvételét találja szükségesnek a magyar kormányzatban, ha Magyarország a békés szomszédi viszonyt biztosítani s ezzel elkerülni kívánja azoknak a rémes fenyegetéseknek beváltását, amelyekkel Benes beszédét fűszerezte. Egészen értheteden. Mégsem szájúd föltenni Bércesről, hogy ezt a hangot csak azért alkalmazta most is, hogy igy kifejezést adjon annak, hogy itt nem két egyenrangú Sél tárgyalásairól és megállapodásairól van szó, hanem egyszerűen ö, a hatalmas, leereszkedik a tehetetlen és erőtlen Magyarországhoz. Bércesnek jó diplomáciai iskola és már elég hosszú gyakorlat áll a háta mögött s igy jól tudja, hogy ok nélkül, csupán túlfűtött önérzetből igy csak a parvenük szoktak beszélni. Benesnek tehát célja van ezzel a modorral s más magyarázatot nem tudunk adni, mint hogy Benes nem akarja a békés szomszédi viszonyt, nem akar megegyezni Magyarországgal s miután olyan okok miatt, amelyeket különben bőbeszédű beszámolójában bölcsen elhallgatott, kénytelen volt tárgyalásokba bocsátkozni s okai vannak, hogy a szakítás ódiuma ne háruljon reá, a magyar kormányt kivárna kényszeríteni arra, hogy a tárgyalásokat szakítsa meg. E feltevés nélkül nincs elfogadható magyarázat. Benesnek már akkor tudomása volt arról, hogy a budapesti cseh-szlovák követség által a köztársaság megalakulásának évfordulóján rendezett ünnepségen a magyar kormány a külügyminis'ztere által képviseltette magát s megkapta az információkat arról is, hogy ezért a magyar sajtó és az egész közvélemény szenvedélyes támadásokban részesítette a kormányt. Talán a közvélemény elkeseredésének akart újabb tápot adni? Nem tudjuk, miről tárgyaltak Benes és Bethlen Géniben, de Benes kijelentése szerint a fő- kérdésekben megegyeztek. Ha megegyeztek, akkor ez a hang több mint illojáiis. Előttünk, akik a cseh-szlovák köztársaság állampolgárai vagyunk, az is érthetetlen, hogy kit akar megtéveszteni Benes ezzel a fölényes hanggal? Nemcsak a nálunk létező és soha nem tagadott érzelmi szempontok kívánják a Magyarországgal va’ó békés és becsületes viszony megteremtését, de kívánják azt a köztársaságnak égető anyagi érdekei is. Tudja mindenki, hogy különösen Szlo- venszkó teljesen lezüllött iparának újabb fellendülése csak akkor remélhető, ha-Magyar- ország határai a mi ipartermékeink részére megnyílnak. Csak egy normális gazdasági viszony létesülése gyógyíthatja meg a mi legsúlyosabb sebünket: a munkanélküliséget. De ez nem titok odaát sem. Pusztán presztízs-okokból, imperialisztikus hóbortból negligálná mindezt, értelmetlen és bűnös politika a köztársaság érdekei ellen. Benes, miután szépen előadja, hogy távol áll tőle a Magyarország beliügyeibe való beavatkozásnak gondolata, kifejti, hogy a békés szomszédi viszony állandósága érdekében hangsúlyoznia kell, hogy az csak akkor van biztosítva, ha .a mostani demokratikus ellenzék is befolyást nyert a magyar kormányzatra, különösen érti itt az emigrációt. Nos, erre igazán nehéz válaszolni. Benes előterjesztette, hogy lenn a Balkánon a kis- antantbelá kollegáival megállapodott a Magyarországgal szemben követendő uj közös külpolitika irányelveiben. Hát ezek az irányelvek egészen balikánizüek. Jó viszonyban akarok veled élni, respektálom függetlenségedet, nem szólok a belügyeidbe, de azt megkívánom, hogy a kormányban olyanok legyenek, akik nekem kedvesek. Ezzel a fölényes hanggal Benes már eljutott oda, ahol a nevetségestől csak egy lépés választja el. Kérdjük tisztelettel Ben est, igazán olyan abszolút joga van neki a demokrácia nevében beszélni? Miért kívánja megalkuvás nélkül a demokrácia érvényesítését idegenben? Talán helyesebben tenné, ha itthon követetné a demokrácia nevében, hogy ne legyen a kormányzatban való minden befolyástól teljesen kizárva a köztársaság lakosságának nagyobbik fele, mindazok, akik nem vallják magukat a cseh-szlovák nemzethez tartozók- i nak. Talán itthon gyakoroljon befolyást arra, ; aogy a demokratikus elvek érvényeUUjc > ik s oszlassák tel a házat, mert a lezajlott köz- igazgatási választások bebizonyították, hogy a nép többsége elfordult a parlament többségétől, a kormány politikájától. Vegye elejét Benes, mint a demokrácia rendíthetetlen hive, annak, hogy a megyei bizottságokban kinevezések utján semmisítsék meg a nép akaratát. Gondoskodjék arról, hogy a nemzeti állam igaztalan fikciója helyett.a köztársaságot alkotó nemzeteknek szerződésekben biztosított egyenlősége valóság legyen. Végül, ha demokráciát. akar, úgy változtassa meg saját külpolitikáját és titkos katonai konvenciók helyett becsületes, őszinte tárgyalások és egyezségeik útiján iparkodjék a köztársaság és szomszédaink tartós békéjét biztosi tani. Benes a magyar emigrációnak nemeseik hazaengedését, hanem a kormányzatban való részesítését is kívánja. Minket ez a kérdés közelebbről nem érdekel. Mi nem helyezünk arra különös súlyt, hogy az úgynevezett emigráns urak hol tartózkodnak és hol tevékenykednek. Dehát kiket ért Benes emigránsoknak? Azokat, akiket mi itt láttunk működni a pro- pagacsrca kancelláriában, azokat, akik az ellenünk indított politikai büniperekiben a vád koronatanúi voltak? Azokat, akik a Benes protekciója alatt megjelent lapokban állandóan szidalmaztak miniket és akik Magyar- országnak a közelmúltban volt súlyos külpolitikai konfliktusaiban mindig Magyarország ellenségeinek igazságát hirdették és követelték, hogy Pécs és Baja maradjon meg Jugoszláviának, Sopron Ausztriának? Akik hangosan követelték még akkor is, amikor Károly király már Tihanyban volt, mint a magyar kormány foglya, hogy a cseh-szlovák és jugoszláv katonaság vonuljon be Magyarországba és szá'ilja meg? Ezeket az emigránsokat küldi most haza Benes és egyenesen a kormányban kíván nekik helyeket biztosítani? Ha mindezek ellenére létrejön Magyar- országgal a megegyezés, úgy az emigráció fölöslegessé válik. Benes és társai már nem vehetik hasznúikat, a ve’ülk való barátságnak főn tartása haszon takniul terhelné meg a költségvetésüket, tehát meg kell kísérelni s az emigráció tehertételét át kell hárítaná a miagyar kormány nyakéba. Benes határozottan nagy szívósságot tanúsított pozíciója megtartásában. A háború befejezése óta Európa összes külügyminiszterei közüli ő az egyetlen, aki kezdettől fogva ott ül a helyén. Ám ne felejtse el, hogy mircPrága, november 3. Stresemanm kancellár, mint azt tegnap előreláttuk, visszautasította a szociáldemokraták követeléseit, mire a szociáldemokrata miniszterek lemondtak. A kormánykoalíció felbomlása tehát bekövetkezett Stresemann egyelőre csonka kormánnyal intézi az ügyeket, de a polgári munkaközösség pártjaival: •a néppárttal, a centrummal és a demokrata párttal máris tárgyal a kormánynak e pártok tagjaival, esetleg pártonkivüli személyiségekkel való kiegészítéséről. Stresemannak, ha a demokraták huzódozása miatt nem biztosíthatná a kormány munkaképességét, nem marad más hátra, mint hogy feloszlassa a birodalmi gyűlést és kiírja az uj választásokat. A jobboldali lapok, melyek egyhangú Örömmel üdvözlik a szociáldemokraták kilépését, szintén úgy vélik, hogy .az uj választások kiírása lényegesen hozzájárulna a helyzet tisztázásához. A szakértői konferencia összehívására indított angol akció újabb stádiumba jutott. A belga kormány elfogadta az angol kormány meghívásának szövegét. A washingtoni Fehér Ház most hivatalos kommünikében megismétli azt a nézetét, hogy a szakértői konferenciának széles alapon kell nyugodnia és minden a jóvátételre vonatkozó kérdést fel kell ö'eínie, különben a bizottság munkája haszontalan volna. Ugyanekkor a Havas-ügynökség közli a francia kormány álláspontját, mely szerint az nem egyezhetik bele abba, hogy a német jóvátételi adósság leszállításáról tárgyaljanak, ha ezzel egyidejűén nem kezdenének tárgyalásokat a szövetségközi adósságok leszállításáról is. Az angol kormány viszont a Qnai d’Orsayn átnyújtott jegyzékében célszerűtlennek mondja Poincaré ellenjavaslatait, mert ezek megnehezítenék Amerika részvéteiét a konferencián. Amerika eddig még nem közölte Páris- sal fölfogását a francia ellemjavas,latokról. A szövetségesek között tehát még a konferencia alapelveit sem állapították meg. A rajnai szeparatizmus tekintetében, mely alaposan felkavarta az antantpolitika vizeit, továbbra is teljes az ellentét Francia- ország és Anglia között. A francia kormány már elküldte az angol kormánynak a szepa^ ratista mozgalomra vonatkozó válaszijegyzé- két, mely kijelenti, hogy a francia kormány a szeparatista mozgalmat nem szítja és a francia megszállási zónában csupán „a rend fön- tartására“ törekszik. Az angol kormány időközben kiadta a parancsot az angol megszállási zóna katonai parancsnokságainak, hogy a szeparatistáikkal szemben mint fegyveres bandákkal szemben lépjenek fel és mindazokat, akiknél fegyvereket találnak, a megszálló hatóságok idevonatkozó rendeletéi alapján büntessék meg. Anglia határozott fellépésének, úgy látszik, van némi hatása Belgiumban. Egy aacheni távirat szerint az aacheni szeparatistákat a belga kormány távirati parancsára fegyverezték le, Aachen különben még mindig a tegnapi véres események hatása alatt áll. A városi képviselőtestület ma a főpolgármesterhelyettes elnöklete alatt rendkívüli ülésen foglalkozott a tegnapi eseményekkel. A képviselőtestület egyhangú határozatot hozott, mely a legélesebben elítéli a szeparatisták gaztetteit s megállapítja, den miniszteri szék körül ott settenkedik a múlandóság. Az a mód, ahogy hatalmát gyakorolja, nagyon alkalmas arra, hogy a múlandóság végzete rajta is — gyorsabban, mint hinné — beteljesedjék. hogy Aachen lakossága minden közösséget megtagad velük. A határozat végül felszólítja Aachen lakosságát, hogy tántorithatatlanul álljon ellen továbbra is a szeparatisták támadásainak. A hivatalos megállapítás szerint a városháza tegnapi ostromának három halott és húsz súlyos_ sebesült áldozata van. Mai távirataink: Amerika öt követelése Washington, november 3. Hughes államtitkár — az Exchange Telegraph szerint — a következő programot terjesztette a washingtoni francia ügyvivő eié: 1. Amerika azt kívánja, hogy Franciaország Hughes tervét teijes egészében elfogadja. 2. Amerika azt véli, hogy a szakértői konferencia eredménytelenül végződne, ha a .szakértőknek nem tennék lehetővé Németország egész fizetőképességének a megállapítását. 3. Amerika azt véli, hogy teljesen haszontalan dolrg volna o'y bizottságot létesíteni, melynek tevékenységét fen- tartásokkal korlátoznák. 4. Amerika azt hiszi, hogy a Versailles! békeszerződés semmiképpen sem tiltja meg a jóvátétel! kérdések egész összességének megvizsgálását. 5. A pillanatnyi feltételek nem nyújtanak semmi reményt a megegyezésre. Francia válasz Angi Iának a szeparáció kérdésében Páris, november 3. Az Angliának adott francia válaszjegyzék szerint Franciaország távol áll a szeparatista mozgalomtól. A jegyzék .a népek önrendelkezési jogára való utalással azt a fölfogást vallja, hogy a megszálló hatalmaknak a nép mozgalmainál csupán & rend íöntartására kell szoritkozniok. A jegyzék jogi része azt igyekszik bebizonyítani, hogy Anglia tévesen értelmezi a versaillesi békeszerződés 27. szakaszát. A francia kormány fölfogása szerint a versaillesi béke- szerződés nem kötelezi a német birodalom népeit arra, hogy a birodalom uj határait respektálják s nem kötelezi a szerződést aláíró hatalmakat sem a határok garantálására. A francia jegyzék megkísérli, hogy megcá- íolj'a az angol jegyzék végső következtetéseit és különös hangsúllyal szögezi le, hogy a német birodalom valamely részének a lakosság kívánsága folytán való elszakadása nem vonja maga után a versaillesi békeszerződés megszűnését. Hiftlerék betörnek Tbiirmgiába ? Berlin, november 3. Szociáldemokrata körökben az a hír terjedt el, hogy Preger berlini bajor követ figyelmeztette a birodalmi kormányt arra, hogy Hitler harci szervezetei, melyek a thiinngiai határon fölvonultak, betörést terveznek Thürin- ^fába arra az esetre, ha Berlinben huszonnégy órán belül nem létesítenek jobboldali diktatúrát. A trónörökös utazása Berlin, november 3. A német trónörökös beutazási engedélyt kapott a birodalmi 100 cseft-szl. Koronáírl fizettek ma, november 3-án: Zürichben 16.45 svájci frankot Budapesten 57390.— magyar koronái Bécsben —.— osztrák koronát Berlinben 12469Ö0ÖÖÖ0Ö0.— német márkái Sfresemann polgári komáivá Áthidalhatatlan ellentétek Poincaré és Hughes között — Páris válasza Anglia rajnai jegyzékére — Hittler csapatainak harci tevékenysége Thü- ringia határán — Frigyes Vilmos megkapta a német vízumot
