Prágai Magyar Hirlap, 1923. november (2. évfolyam, 248-272 / 401-425. szám)
1923-11-22 / 265. (418.) szám
' .^mOATMuf'íAMÍmmp Csütörtök, november 22. A kultúrpolitikának legnagyobb bűne, Ifiogy azok a nagyobbrészt 'megátokból rek- rutulódó dühöngök, akik a nemzetiségi gyűlölet terjesztését tekintik feladatuknak és állandó eroszkoskodásaikkal a kisebbség! jogok rendszeres íábbaliáprásával igyekeznek múltjukat elfelejtetni, még mindig szabadon gazdálkodhatnak. A lelkek megnyugvásáról sző sem lehet addig, amíg ezeket a dühöngőket, akiket nem is Prága, de a pozsonyi minisztérium uszított ránk, meg nem fékezik. A legnagyobb bűnöket belpolitikai téren Is ez a minisztérium követi el, amelynek fala között nem született meg talán írég egyetlen egy emberséges gondolat sem. Ez az épület hadrestparanesookSágnak épült, erre emlékeztet az is, hogy a magyar nyelvet ott háttérbe szorítják. A mufafó*áblávon a második helyet a német nyelv foglalja el és csak harmadik hely jut a magyarnak, pedig a legelső kifejezetten szlovenszkói orc záros hatóságtól talán elvárhatnánk, hogy akkor, amidőn Szlovenszkón ötször annyi magyar lakik, mint német, adja meg magyar •nyelvnek az őr megillető helyet és sorrendet Innen repültek szét azok a békés kn?- ru gálám bök, amelyeknek olyan csőrük és •karmaik vannak, mint a saskeselyüknek. Itt repedezték meg a koponyák arról való töprengésükben. hogy miféle titulus, ürügy és ármány révén lehetne megfosztani becsületben megosztó t közalkalmazottakat és özvegyeket s árvákat nyugdijaiktól és itt született meg ennek a sok alávalóságot látott századnak talán legalávalóbb gondolata, hogy hogyan lehet embereket, akik évtizedek óta itt laktak s akiket ehhez a területhez apámK és nagyapáink sirhantja csatol, máról-bd- napra hontalanokká tenni. Az illetőségi kérdés rendezése ennek a nrnisztériutrmak munkája és ezért ne ringassa magát abban az illúzióban senki, hogy jogállamban élünk. Az elnöklő B o 11 ó alelnök a szónokot beszéde ama részében, amikor a szlovenszkói teljhatalmú minisztériumot bírálta, kétszer is figyelmeztette, hogy mérsékelje magár A köztársaság külügyi politikája kezdetről fogva a cseh imperialista törekvések szolgálatába áll s nem nyugszik reális bázison. Egy olyan ország, ahol a lakosság nagyobb része az elkeseredésik elégedetlen a sorsával, Potemkin-gsztusokka! operál, amikor köreié a kardját csörgeti. — Benes kétségen kívül nagy buzga- . animál és fürgeséggel intézi a köztársaság külégyéit, de politikája csak a pillanatnyi konjunktúrák zsonglőrt kihasználásának jegyében folyik, de merőben ellenkezik a köztársaság népeinek tradícióival és ellenkezik a geográfiai szükségszerűséggel. A kis antant hasonlít ahhoz, amikor hárman, akik egy negyediket kifosztottak, összeadnak, hogy zsákmányukat megvédjék. A külügyminiszter mindig azt hirdette, hogy Európa mai rendje szilárd alkotás, amely mindenféle megrázkódtatással szemben védve van s íme a kisantant éppen Benes kezdeményezésére lépéseket tett a német trónörökös otthonmaradásának megakadályozására, mert ettől Európa békéjét félti. Magyarországról szólva a szónok kijelentette, hogy itt volna a legfőbb ideje ezzel az országgal az egymásra utaltság természetes szükségleteiből Sakadó józan és be- csü'etes megegyezést létesíteni. Az engedmények, amiket a köztársaság nua tenne Magyarországnak, a valódi jó szomszédi viszony kialakulására sokkal értékesebbek lennének, mintha ezeket ránézve kedvezőtlenebb politikai konstellációk között, a kényszerítő körülmények nyomása a’att teszi. Benes szerepe a magyar kölcsön ügyéb n kétszínű volt s végeredményben azt az impressziót ke'tette, hogy a kölcsönt minden tőle te'hetö eszközzel elgáncsolni igyekezett. Vájjon helyes politika-e ez a köztársaság érdeke szempontjából, amelynek egy gazdaságilag talpraálőtt Magyarország igen jó vevője lehetne? A külügyminiszter súlyban és tekintélyben azért vesztett o'yon sokáé, mert Igen sok esetben egyenesen íé’revezeíte a vele tárgyaló és az Itteni viszonyaikkal tájékozásán diplomatákat, ami az ö hitelét sok helyen lerontotta. Ezzel a politikával köny- nyeti lehetett boldogulni addig, amig a viszonyok teljesen zavarosak vo&tak, de ma már, amidőn hovatovább az audiatur et altéra pars elv is kezd érvényesülni, nem lehet tartós sikerrel operálni A költségvetés ellen fog szavazni. V a h a 1 a (cseh agrárius) beszéde után az' ülés 7 órakor véget ért. Bizottsági ülések A közélelmezési bizottság mai ülésén, amelyen folytatták a dárgasági vitát, Naj- man cseh iparospárti követelte a népélelme- zési minisztérium föloszlatását, Fiscber nemet szociáldemokrata pedig a cukorárak j újabb emelése ellen tiltakozott. — A mentelmi bizottság elnökévé Mazanecet választották meg. — A kü’iigyr bizottság ülésén Czen német szociáldemokrata arra kérte az elnököt, hogy szólítsa föl Benest, hogy legközelebb részletes jelentést tegyen a küipoi'tikal helyzetről. Az elnök megígérte, hogy a kérést továbbítja a külügyminiszternek. Ezután a viziutakra vonatkozó nemzetközi egyezményt, valamint az angol és a lengyel kereskedelmi szerződést tárgyalták. Ez utóbbi ponthoz fölszólalt Benes. aki Időközben érkezett meg a bizottság ülésére. i &§?@r néppárt födcraliszttkus alkofatánvt kifcfel Újabb puccsterv — Stresemasm időt nyert — A német kormány jegyzéke Franciaországhoz a szeparatisták támogatása miatt Prága, november 21. Srosemaininak tegnap kellett volna a birodalmi gyűlésen igazolni politikáját. Ez az időpont Stresemammk a legkevésbbé sem volt alkalmas a nagyköveti konferencia kompromisszuma után és az amerikai kölcsön- tárgyalásoik sikeres befejezte előtt. Streoe- manint egy a Remele kommunista képviselő áöfcal provo'káilt botrány mentesítette a tegnapi beszédtől. Ez a véletlen rendkívül jól jön Stresemannak. mert a közbeesett időt az Angliával és Amerikával folytatandó hiteltárgyalásoknak szentelheti s csütörtökön már esetiig kedvező eredményekkel a zsebében tromfolhatja le az ellenzéket. A bajor néppárt javaslatot terjesztett a birodalmi gyűlés éllé, melyben fölszóllifja a birodalmi kormányt, hegy terjesszen be törvén jrtervezeíet, mely a weómari birodalmi alkotmányt föderaiisztükus értelemben rev'zló •alá venné. A bajor néppárt javaslata mellett a rajnai szeparatistáknak katasztrófális veresége érdekli elsősorban a közvéleményt. A Rajnavidékeu mindenütt megalakultak a polgárság önvédelmi szervezetei, melyek irgalmatlanul végeznek a rabló és liaráoso’ó szeparatástálklkal. Mövelbon egy harminc főből álló szeparat'sfa csapatot az önivéde.má szer- vezetek egy különítménye megtámadott és közülük huszonhármat agyonvert. Miikor a szeparatisták egy kétezer főből álló csapata ezt meg akarta torolni és megtámadta az önvádé Imi szervező t eke t, a honneíeri városi erdő méiett véres küzdelemre feerü't a sor, melyben hetven szeparatista elesett, ötven pedig fogságba került. Az önvédelmi szervezeteket mindenütt lázasan szervezik. Mai távirataink: Berlin, november 21. A lapok élénken foglalkoznak a birodalmi gyűlés tegnapi botrányává! és csaknem egyhangúan rosszat ák az ülés elhalasztását. A legélesebben a Eh A, Z. ír, mely kijelenti, hogy ha a birodalmi gyűlés ilyen paprikajancsik miatt nem tud dolgozni, ari\or megérett arra. hogy elsöpörjék. A D T. szintén kárhoztató Loebe 'ízelnök eljárását, mely szinte meghátrálás számba, megy Remele kommunista képvbe’Ő triikkjével szemben. A Vorwárts kijelenti, ha csütörtökig nem szüntetik meg a kivételes állapotot, akkor ez a Stresemann kormány végét jelenti. Berlin, november 21. A demokrata párt a nacionalista és középpánftal együtt igen erélyesen állást foglalt a franciák esetleges újabb szankc'ói eben s ez a szociáldemokrata pártot is ingadozóvá tette, agy hogy számítani lehet arra, hogy a párt nem tesz bizalma tía-rasáigi indítványt Stresemann ellen. München, november 21. (Wo'.fi.) A München-Augsburger Abend Zeitung jelentése szerint a bajor pénzügyminisztérium az állam •szükségleteinek fedezésére dollárra szóló kincstári jegyeket fog kiadni. Berlin, november 21. A német kormány jegyzéket intézett a francia kormányhoz, melyben tiltakozik az ellen, hogy a francia hatóságo’-; nyíltan támogatják a pialzi szeparatistákat és azt követeli, hogy a kormány adjon parancsot a francia megszálló csapatoknak, hogy a megszálló liatai- mak szerződésbeli követelményeinek és a uépjog- nak megfelelően viselkedjenek. Páris, november 21. (Havas.) A Maiin szerint Ehrhardt kap'tány november 23 ára uj puccsot tervez. Pár’s, november 21. (Havas.) Péiain Düsseldorfban megszemljé'liie a francia csapatokat. Berlin, november 21. Boroszlói lap.'cleu- tések szerint Liegniteben tegnap súlyos ösz- szeütközés történt a munkanáIküHí:k és a rendőrség között. Egy rendőrt és egy mun- k anélkülit agy órai ő tteík. Berlin, november 21. (Wolff.) Az Echo de Paris jelenti: A szövetség- közi katona: ei'enörzŐ bizoítsárnak egy be’ga tiszti tagját és a kíséretben levő francia őrmestert, kü< a szósz hadműveleti fcrii’etre utaztak Drezda me’lett a RefchsweV feltartóztatta ős no^a elő,, mutatták irazo’ó okmányaidat, 4 órát fogva tartotta őket. Mikor a tiszt a lipcsei Asfórla-sz/f’óban sz'lb meg. éD?a- kának ideién elhurcolták szo^áDbóh gyaiózt'k, letartóztatják s csak reggel bocsátották szabadon. A német katonaság letartóztatott egy kelga ellenőrző A Wolff-ügynökség illetékes helyről a' t az információt köz®, hogy a belga tisztnek és kísérőjének megmoiozása azért történt, mert a Reicbswehr közegei élőit gyanúsnak tűnt fel a tiszt viselkedése, ki jegyzetelt megjelenésükkor gyorsan elégette. A trzr- nél egy térképet találtak melybe be voltak rajzolva a Szászországba küldött Rci• fh^- wehr csapatok állása1. A tisztet igazoló okmányainak megvizsgálása után szabadon bocsátották. vtxm: fuvjnii mi fkisxliwr&t Tárcaro vafunk: Péntek: Jakab Géza: Este a tetőn (Vers.) Gergely Sándor: Majd holnap. II. Szombat: Krammer Jenő: A viharok művészete. Majd holnap — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája. — Irta: Gergely Sándor. I. A hídon állt és a vizet nézte. Hosszú haja előreborulva virgonckodta körül arcát és hunyt nézéssel is látta a nagy folyam sörét nyugalmát. Néha fényűi szeme, fáradtan, tanácstalanul, de dolga veszt ve csukódott össze. Nyitott rüv;diátó szeme csak a fed vastag pilléreit fényképezte, a szomszéd vülanylámpákat és ezeken túl minden a végtelenbe olvadt. Felegyenesedett. Lassú bo-torká|,ás>;al ment a h’dfő felé. Néha megáll! és az eget nézte. Pár méterre képzelte feje fölött. Tapogó clőremenésében felvágódott keze. Rezefején már homályosan, ködbe vészen tűnt a láthatár a messze magasságba. A hídfőn leült a kispadra. — Már megint a vizet nézted? Geréb Sándor füle ráfeledkezett a Irdőr vastag sz: Var füst tel keveredett hangjára. — Hát a bolt milyen volt korda? a vastag, nagybajusza arc, amint kipré'elő- dött a szűk kis ablakon, horkanó nevetésre nyílt — mennyit kerestél máma a.Dunával? Geréb elhúzta a kis fa padot a faltól T o- vagló ülésbe helyezkedett és ráhajolt a füstöt okádó bajuszra. — Szeretném azt mondani: dö öljél meg — ökölbe szőrűit két keze mint az erőben dadogás, reszketett — szeretnélek megátkozni, a sipkádat, a szivarodat, de nem teszem. mert én, máma még, bele ugróm a Dunába . , . tudod . . , A hidőr kövér jókedvvel busult. — Szegény . . . hát mégis? — Igen csak várok még. Egy rendőr közeledett. A hidőr. már kis kuckója előtt állongált, nagy potrohút a biztos ur elé tolta. ® — Aggy Isten . . . Hja persze, ezt még nem ismeri — kezet fogtak — ez a mi emberünk — mutató ujját merev bajsza mellett szeméi'? tolta — ez is őrzi a hidat . . , , A kardos ember tovatűnt. A hidőr rá- íujía a füstöt Sándorra. A mocskos szakadt ruhájú ember vál’ára lógott a csapzott haj és sok hetes szakálla halot tas arcon piszkoskodott. Mánia nem beczé’sz semmit? Mara alá húzta két lábát a padra. — Én máma egész biztosan bele megyek a Dunába ... A nevem Geréb Sándor — mondta daráló leckehangon — huszonhét éves múltam februárban, tanultain iskolákat nőiesen senk'm, halálom oka a hal ál vágy ... tessék felírni . . . Zsebembe is ezek vannak íe’irva. tessék tanúskodni személyem mellett . . . Most még várok . . . Mindjárt még egy félóra . . . egy félóra után tessék oda- céfálni a harmad'k és negyedik pillér k"'zé... ha nem leszek ott, nem vagyok már az élők ''órában. — Hanem a halál sorfában hehebe . . . utánozta és veregette vállon — hát csak eridj ... • — Tgen megyek ... ha lát majd valakit sírni . . . — Jól van csak mrni. Lehunyt szemmel ballagott vissza. Egyezer b-Vhotlott lábába és nek'zubant a korlátnak. Tovament. HkDg szél iramodott át a v'zen, a hídon és ruhája megdomborodott, ’iűnt egv tömlő Fázott. — - Ez mindegy — diinnyögte maga elé — én most úgyis megölöm ma mm. Hát mit gondolsz Geréb Sándor, lehet csak úgy, nrnt a bálba a lányhoz, frissen, melegen, a halál elé léptetni? Nem . . . neeem . . . Most fázni kei! ami rossz. Dehát csak meghalni rossz, a halál jő, jó . . . küzdeni kdl a jóért. A pillérhez ért. Átölelte. Hosszában ráborult. Sajgó kmjában szorította rá ajkát a kőre és mint szerelmes folvandár préselő- dö tt rá az oszlopra. Egy villanásra tűz zuhant gémberedett tagiaiba és láz rázta pos- hacb ereit. Aztán leesett a kőről, mint egy 'óllakott, kíeiégült pióca. Megenyhült barátsággal s:mögatta a nedves köveket, vasakat amelyeken még rajta nedvesedet! testnek melege. Áthajolt a kerítésen. Halk moraj1 á-*sál zugába távob kardalát a mrfV v’ztömeg. Te- réb Sándor leeresztette a fejét. — Nehéz a fejem, talán a*z lehúzza maga után a törzset. Sötét volt. Mint nagy buíátylas félgömb reszketett rövidsugáru szeme előtt a mélység. Szél rázta a vizet, paskoló csatta- nással csókolták körül a habok a pilléreket. Félteste fejjel a víz felé lógott és dereka a vason, két keze görcsösen tapadt a kerítésbe. — Most el kéne ereszteni a lábam, aztán bele . . . fektében felemelte a fejét és vaksi an bámulta az éjszakát — van e csillag a» égen? Mmd'árt benfekszem a vízben, úsztatok ha1 ottan a tenger felé és nem . tudóin, néz-e rám valaki... egy csillag . . . lá'fe e valaki bátorságomat —■ lassan visszamászott a híd járdájára dülöngélve esett neki az oszlopnak és kábul tan zuhant melléje — nem tudok . . . nagyon messze van. nem árjzem jól a víz hivó szavát — motyogta. — Nfem hallja az ember még az anyja hangját ^ hu messzTŐl beszél. Feltérdelt és arcát nyomta a rácshoz. Kocsi dörgött a hídon. A kocsi megállt. — Miért sir? — kérdezte egy prémhun- dás ur. Geréb felijedt. Kezével támogatta szemhéjat és ülve maradt. — Miért ül itt, ember, hiszen megveszi az Isten hidege? M:ért sir? Egyik keze a szemét fogta, a másik hát- na gereblyéz te az elöreduló hajcsomókat. Én most beleugrom, bele fogok . . . a Dunába . . . akartam. Nem tudom kérem, nagyon messze van és nem hahóm a hivő szavát — felugrott és rekedt dühöngőn or- d;torta —- én bele fogok ugrani . . . bele . . . Mit akarnak — kapkodott a prémbundás ur és a kocsis kar jakulcsol ásta között — engedjenek ... , , . Nyugodtan álltak. A nedves éjszakai permetezés cillögva ragyogott a vaslapokon. Geréb lihegve szíta magába a ruha finom szagát és feje egy árnyalatra odalr’k- kant a prémre, amely olyan Volt. mint egy jószagu asszony selymes!ágy haja. —Miért akarta? — nyílt meg az ur szája. — Muszáj kérem. Én már egy all a f vagyok. Rongyos és nem tudok dolgozni. Semmit kérem és erőm sincs kérem . . . tnoct tudtam volna . . . dolgozír . . . beleugra- ni ... de előbb muszáj volt . . . kérem előbb muszáj volt sírni . . . megsiratni a világot ... ezt a szegény világot . . . mert ez még szegényebb kérem, nrnt én . . . az még a hidra sem jön . . . nem mer a vzbe se nézni -- szava szaggatottan akadozort — fél, fél a világ . . . hogy lehúzza a méy- ség ... én meg akarom, hogy húzzon mert, egyedül nem tudok ... cn már ahhoz gyenge vagyok, egy rongy, akit fel kell emelni -- zsebretette a sokbankót, sírt^ és bólogatott — egy rongy lettem. ak:t cL'V. b fel keli emelni a mélység erejének kérem, hogy zuhanhassak. (Folytatjuk.)
