Prágai Magyar Hirlap, 1923. november (2. évfolyam, 248-272 / 401-425. szám)

1923-11-18 / 262. (415.) szám

jJ/tA,/ Jc&pv ,, 3 • .... ..........■­év folyam 262. (415.) szám ^ Prága, vasárnap, 1923 november 18 Ik&IftRjfÍRTAP SÍI ^0^ '$S0' <5jfe ^SiP g0B8Eimnnmmig>g»[j^^&8^ ^UJreönyeimi Hírlap, Praha. ­Főszerkesztő: A Szlovenszkói és Ruszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok Felelős szerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR ér. politikai napilapja FLACHBARTH ERNŐ dr. Spiritusz rektor (g.) Prága, november 17. A közgazdasági és politikai közvélemény már hosszabb idő óta tudja azt, hogy a cseh­szlovákiai szeszgazdálkodás körül az üzleti realitást fölrúgó állapotok uralkodnak s hogy a szesznek a termelőktől való átvételére s a forgalmazására hivatott társaság oly mani­pulációkat végez, amelyekre a panama köz­ismert fogalma nyugodt lelkiismerettel appli­kálható s amelyek károsak a termelők érde­keire éppúgy, mint a fogyasztókéra s amelye­ket a politikai érdek, jobban mondva a politi­kai életet hcgemónizá'ló pártérdek köpönyege takar. Ezekről a manipulációkról kíméletlenül lerántotta a leplet Rerries cseh-szlovák szo­ciáldemokrata képviselő a költségvetési bi­zottság tegnapi ülésén s beszédes számada­tokkal világított rá arra a dzsungelra, ame­lyet nálunk szeszértékesitő társaságnak ne­veznek s amely társaságban a cseh agráriu­sok és a nemzeti demokraták játszák a fő­szerepet. A leleplezések pikantériája, a politikai életbe dobott szenzáció kíuja a számadato­kon kívül abban koncentrálódott, hogy Pra- sek, a szenátus elnöke, aki egyúttal elnöke a mezőgazdasági szeszgyárak szövetkezeté­nek is, egy tízmilliós rendelkezési alap fölött diszponál, amely alapot a $Zt?szpémtókbő| lé­tesítettek s amelyet propaganda tulokra használnak föl, értve ez alatt azt, hogy'ebből folyósítják azokat az összegekét, amelyekkel a megvesztegetések folynak. Ez a szenzáció még a politikai morálnak mai s alaposan lefokozott mértéke mellett is kinos és a közállapotokra nézve jellegzetes. Nemcsak az a körülmény? emeli ki Remes képviselő leleplezéseit a politikai élet sabló- nos világából, hogy a koalíció egyik frakció­jának képviselője intézett támadást a koalí­ció két másik pártjának égisze alatt megbúvó intézmény ellen, de az a tény is, hogy nap­világra került egy oly eset. amelyet a pénz­ügyminiszter erőtlen és a határozottság te­kintetében vacilláló fölszólalása sem tudott megcáfolni s hogy világosan áll a politikai közvélemény előtt a mai kormányzati rend­szernek egy tipikus vadhajtása. Már önmagában véve az, hogy a szená­tus elnöke egyúttal egy az állammal szoros nexusban álló társaságnak, egy ipari üzeniág trösztjének elnöke, erősen kifogásolható eset, amely nem mondható mindennaposnak a po­litikai funkcionáriusokra nézve fölállított in- taktság és összeférhetetlenség szemüvegén nézve. De hogy ez a dupla elnök oly pénz­alap fölött is rendelkezik, amelynek kimon­dott célja a korrupció, a megvesztegetés, a baksisosztogatás, a társaság érdekében moz­gó gépezet kerekeinek sima lendítését bizto­sító lekenés, ez már annyira kiáltó jelenség, hogy ezzel szemben a normális összeférhe­tetlenségi kritériumot már mérlegbe sem le­het vetni. Ez már nem egy embernek a privát ügye és szennyese, ez már egy erősen iníiciált po­litikai rendszerből kiütköző kórtünet, amely­ből szomorú következtetéseket lehet levonni a politikai élet morális légkörére vonatko­zóan. Ezek a következtetések egy utón ha­ladnak azokkal a meggondolásokkal, amiket eddig, mint szlovenszkói jelenségeket re­gisztráltunk, amelyek bozzáfüződtek Micsura táblai elnöknek bankelnökségékez s azokhoz a gyakran jelentkező esetekhez, amiknél ma­gas állású és felelősségű közhivatalnokokról derült ki, hogy a hivatali megközelíthetet­lenség szféráját áttörték azzal, hogy közke­reseti intézményeknél vállaltak és viselnek magánkereseti tisztségeket. Ez az eset, ami­ről most kell a napi életet vesszőző króniká­ban megemlékeznünk, csak kiemelkedő moz­zanata annak a rendszerré vált és a kor­mányzati politika védőszárnyai alatt éldegélő szokásnak s markáns tünete annak a nyava­lyának, amelyben vergődik és szenved a po­litikai közélet s amelyben a hamar szerzett stallumokkal együtt megjött mohó étvágy játsza a iőszerepet. Hogy ezzel a rendszerrel szemben mi az álláspontja a demokratikus politika érdeké­ben küzdő ellenzéknek, erre a kérdésre az emberi morál természetes judiciutna adja meg a feleletet. Ez a judicium, amelyet az emberek többségének sikerült átmentenie arra a túlsó partra, aimely?et a. háború piszko­san hullámzó folyója mosott és a béke nem tiszta hullámai mosnak, nem nyilvánul meg j hangos és viharos fölháborodásban, mert hí- J szén a megszokottság bizonyos lehiggadást és a szenvedély letompitását hozza magával, de annak csöndes meggyőződését acélozza meg, hogy azzal a politikával szemben, mely az állam egyik törvényhozó testületének élére állított rektor magnifikuszának megen­gedi a spirituszpanamákkal és a korrupciós alapokkal való manipulálást, a küzdelem nemcsak a politikai elvekből, de a morális érzésből fakadó kötelesség is. Mussolini nagy beszédet mondott az európai politika kérdéséről és az olasz külső politikáról Róma, november 17. Mussolini miniszterelnök a szenátus teg­napi ülésén válaszolt a külpolitikai helyzettel kapcsolatos kérdésekre s beszédének elején a Stefáni-ügynökség jelentése szerint utalt arra, hogy a jóvátétel! kérdés megoldása ügyében tartott londoni konferencián javas­latot tett s meg van győződve arról, hogy tervezete ima is a legalkalmasabb megoldás a jóvátétel! problémára nézve. A Ruhr-megszállás ügye A Ruhrmegszálferól szólva kiil-eiecifette, thogy Olaszország mérnköknek liküldé r-iv-eb' részt vett a polgári és gazdasági akcióban,'de semrnleset.re sem vett részt a politikai és ka­tonai akcióban. Olaszország nem hívta vissza- a mérnököket, mert ezzel az eljárással sem­mit sem változtatott volna a francia rend­szabályokon, de szétrombolta volna az . an­tantnak amúgy is kétséges egységét és Né­metország passzív ellenállását élesztette vol­na. Azt akarja talán valaki, hogy Olaszország elszakadjon Franciaországtól s hogy végle­gesen eltávolodjék háborús sző véts égéséitől, ■hogy bizonyos mértékben kezdeményezést tegyen a Versailles,i béke feloldására nézve s hogy ezért a felelősséget magára vállalja? — kérdezte Mussolini. — Egy ilyen politika Olaszország borzasztó izoláltságát jelentené. Csak arra keli figyelemmel lenni, hogy mint igyekezett és amint lehet, most is igyekszik Anglia meg akadályozni azt, hogy Franciaor­szággal szakításra kerüljön a sor s akkor meg fogjuk érteni, hogy Olaszországnak leg­alább is oly elővigyázatosnak kell lennie, mint Angliának. (Tetszés.) Tiszta őrület len­ne, ha Olaszország egy szép gesztussal le­mondana követeléseiről, mikor szövetsége­sei eddig egyetlen Urát sem engedték el. neki. A nemzeti kormány arra törekedett, hegy Bo-mar Law javaslata alapján bizalmas olasz- angol egyetértés alakuljon ki s el fog- követ­kezni az a nap, amikor erről precíz bizonyí­tékokat szolgáltathat. Nem lehet a német nemzetet megsemmisítem A nagyköveti konferencia tegnap és ma a katonai ellenőrzés ügyével és a trónörö­kös visszatérésének kérdésével foglalkozott. Ezekben a kérdésekben is egyetért Olaszor­szág Angliával. Szükségesnek látja különösen hangsúlyozni, hogy az olasz kormány nem járulhat hozzá ahhoz, hogy újabb német területe- I két megszálljanak. (Élénk tetszés.) Nem j lehet és nem szabad arra gondolni, hogy a német nemzetet megsemmisítsék, mert lehet, hogy az már holnap feloldhatatlan alkotó része lesz az európai civilizációnak. Az olasz politika irányelvei Az olasz politika irányelvei a követke­zők : A német adósságnak méltányos összeg­re való leszállítása és ennek következmé­nyeként hasonló arányban a szővetségközS adósságok redukciója; egy elegendően hosszú moratórium engedélyezése Németország szá­mára a természetbeni szállítások kizárásá­val; a zálogok és garanciák biztosítása — a német kormány hajlandó ezket megadni —, továbbá a zálogok és garanciák megadása után a Ruibrvidék kiürítése, Németország belső ügyeibe való intervenciótól tartózko­dás, kivéve a politikai és morális támogatá­sát annak a kormánynak, amely a német bi-1 rodalomban ismét helyreáiiitiía a rendet és Németországot a pénzügyi újraépítés útjára viszi és végül a fsríiiefi jelleg tekintetében . semmi változás. Korié kérdése Ezután Korfu - megszállásának ügyéről szólott s- kijelentette, hogy ezzel Olaszország miegvédeknezte azt a balkáni presztízsét, amely azzal, hogy az olaszok Valónáróí le­mondtak, jóformán a semmire ■ sülyedt. Olasz­ország-megnyerte a genfi csatát s a párisi nagyköveti konferencia hozzájárult az olasz követeléshez. A népszüvetség angol-francia duett Ezután a népszövetség szervezetének problémájáról szólott s kijelentette, hogy a népszövetség francia—angol duetté fejlődött. Olaszország nem kiván a népszö vetségből kilépni, de nem maradhat annak továbbra is tagja, ha oly kevéssé fogják becsiünk amint azt a jelenben teszik. Drammond népszövetségi vezértitkár előtt hangoztatta annak szükségességét, hogy meg kell teremteni a népszövetséget alkotó három nemzetnek abszolút egyenjogúságát. Fiume, a kinos örükség • A fiumei kérdésre nézve kijelentette, hogy ez az előbbi külpolitikának egyik leg­kínosabb öröksége. Önök tudják. — mondot­ta— hogy én a szenátus és a kamara elé ter­jesztettem ratifikálás végett a santa-m arglhie- ritai egyezményt. Fiume a megoldhatatlan kérdések közé tartozik. Jugoszláviának mél­tányos és humánus és mindkét nemzet érde­keit figyelembevevő megoldást javasoltam s remélem, hogy ennek alapján rövidesen meg­egyezés jön létre. Hozzáfűzte, hogy Olasz­országnak nem szükséges hipnotizálnia ma­gát ezzel az Adria-szögdeititel, mivel a nagy­hatalmiak politikájának szélesebb horizonttal kell bírnia. A felkészültség politikája Olaszország béike politikát akar folytatni, de nem szabad vakon bizakodónak lenni, de okosnak és mindenre felkészültnek kell mu­tatkoznia. Figyelnünk kell például a duna- , menti összes eseményeket. Tegnap a bécsi 1 polgármester annak a kívánságának adott ká- ■ feje zést, hogy Ausztria mielőbb osatlakozbas- - sék Németországhoz. Németország egy bizo- • nyes idő múlva ismét tényező lesz az euró- 3 pai politikában. Oroszország meg íog gyógyulni minden, sebéből és minden szélsőségéből. Holnap már nem fogja a szociális imperializmus politikáját folytatni, de rálép az azelőtt követeit pánszlávisztikus imperializmus útjára. ■ Mivel tehát az egész európai élet oly­annyira nyugtalan s a jövő nagyon bizony­talan, éb ernek és fölkészül írnek kell lenn i. (Éljenzés.) Szerencsére nem élünk már az 1920-as évben, amikor Valónál egy általános sztrájktól és belső zavaroktól való félelem következtében ki kellett ürítenünk. Ma az olasz népnek — hála a fascizmusnak meg van a fegyelme, az egysége, a hadserege és a tengerészetc, amely minden próbát képes kiállani akkor, ha a haza érdékei, becsülete és jövője forog kockán. (Általános, viharos tetszés.) Mussolini beszéde után a szenátus elfo­gadta azt a javaslatot, amely a kormány kül­ügyi politikájának elveit helyesli. A szeszbotrány Prága, november 17. Prásek szenátusi elnöknek a tegnap ki­robbant szessbotrányban való szerepe áll ma az érdeklődés középpontjában. A 'koalíciós sajtó természetesen mélységesen hallg.1t a kínos esetről és megelégszik azzal, hogy a parlamenti kőnyomatosnak jelentését, közli minden további kommentár nélkül. Az egye­düli kivétel a szociáldemokrata Právo Liáu. amely azt írja, hogy Remes képviselő a pár: megbízásából mondotta el leleplező beszédéi, mert a párt nem tűrhette, hogy Remesen ke­resztül a párt becsületét sárral megdobálják. A lap végül követeli a közerkölcs nevében. Ihogy Prásek nyíltan mondja meg, hogy? kit vesztegettek meg a szeszpénzekkel. — A kommunista Rude Pravo az esettel vezér­cikkben foglalkozik, amelynek rezüméjét eb­ben a mondatban lehet összefoglalni: „Sehol a világon nem volna lehetséges, hogy meg­maradjon állásában egy? törvényhozó testület elnöke, ha bebizonyosodnék róla, hogy milli­ókkal vesztegette meg a képviselőket és .hi­vatalokat ... Ez csak Cselh-Szlovákiában lehetséges.*4 A szocialista egyesülés lapja, a. SociaÜsta úgy? véli, hogy nálunk a legna­gyobb korrupció szervezője a szenátus elnö­ke. Ez a lap is követeli, hogy Prásek nyilat­kozzék az ellene emelt vádakról. Azzal, hogy a cseh szociáldemokraták tudomásul vették a pénzügyminiszter sem- j mitmondó nyilatkozatát, a költségvetési bizottság napirendre tért az ügy? fölött, amely ezzel azonban elintézve még nin­csen. A közvéleményt Becska nyilatkozata távolról sem elégíti ki, hanem a legrészle­tesebb íölvilágositást, a bűnösök megbün­tetését és Prásek távozását követeli. A képviselőház és a szenátus plénuma is kénytelen lesz még visszatérni az ügyre. A német képviselők ugyanis, értesüléseink szerint, sürgős javaslatot terjesztenek be a nemzetgyűléshez a szeszadó eltörlésé­ről, a szeszértékesitő társaság föloszlatá- sáról és a vele kötött szerződés érvény­telenítéséről. amelyet — hir szerint — va­lamennyi ellenzéki párt alá fog Írni. A nemzetgyűlés két kamarája e javaslat kap­csán tehát kénytelen lesz a koalíciónak ez­zel a kinos afférjával behatóan foglalkozni. 100 cseh-szl. koronáért fizettek ma, november 17-én: Zürichben 16.70 svájci frankot Budapesten 57 700.— magyar koronát Bécshen —.— osztrák koronát Berlinben 7,381,500000000.— német márkát

Next

/
Thumbnails
Contents