Prágai Magyar Hirlap, 1923. november (2. évfolyam, 248-272 / 401-425. szám)
1923-11-01 / 248. (401.) szám
C/df$Á(£kl — JF JJ-* /Így &&& Jg&m n i—...,,.. — - - _______ _ ____ ^______^ Előfizetési árak Dől- ea külföldön: J|ír W TiF^K ifflr Egész évre 300 Kő, félévre 150 Ke, # /wf fwM* w/r m^-rJL# ML3 ^ W-^L/ v I^IXJrTXI 1 / mmm wMsTLmZ ^~^:ís ^ass^ v rffia # ^WJgp' lm. ulice 18. s*„ Telefou B797 szám aaqeM ^8*^ jglUHtrPi II111 Viff1 IWiBf— Sürgönyeim) Hírlap, Praha — Főszerkesztő: A Szlovenszkói és Rnszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok Felelős szerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. politikai napilapja FLACHBARTH ERNŐ dr. Mécsgyujtáskor (g.) —, október 31. A halottak ünnepe a tragédiás emberi sors sötét árnyékait vetíti a léleknek vásznára. Egy napra ur lesz a lélekben az emlékezés s belép az életünk kitárt kapuján a Halál, hogy eszünkbe plántálja annak tudatát: mindnyájunk sorsa az ő kezében van s minden útitoknak végső vánszorgása a temetőbe vezet. A halottak ünnepe kegyeletes gyertyagyújtás virággal színesített sírokon s az elmentek emlékezetének döbbenetes mementója arra, hogy a mi maradásunk is megszámolt végezett s hogy közel, vagy távol bizonyos a mi egyszeri elmenetelünk. A halottak ünnepe egy nagy pillantás a túlra, ahol csak a hit tud életet, ahová a szeretet repkénye fut át s az emlékezés virágait fakasztja s ahová betor- kolik egyszer az a sebes, zajló és hullámokba verdesett folyam, amit ma úgy hívunk: a mi életünk. Amikor megállunk, hogy megtegyük ezt a pillantást, amikor elmúlt életek előtt áldozunk és a saját elmúlásunk bizonyosságát hordozzuk a szivünkben, apró mécsek kanócaira csiholunk lángot, hogy pislákoló fényesség gyűljön abban a világban, amely hideg, mint a kihűlt szív és sötét, mint a Halál... Amikor gyújtjuk a mécseseket hantolt és hantolatlan sírokon, amikor az ősz vörhenyes lombjaival és sápadó szinü virágaival akarjuk elfelejthetni a pusztulás sivár szintelensé- gét, akkor kiszakítjuk önmagunkat az életnek lélektelen iramlásából s egy napra levetkőzzük a magunkra cibált életrongyokat s kitárjuk önmagunk előtt önmagunkat: megtaláljuk azt, amit minden más nrp és a napnak minden percében kihajítunk a lelkünk pitvarából, megtaláljuk azt a hatalmas, de egyúttal lesemmisitő tudatot, hogy emberek, vagyunk. Emberek viagyunk ... élettel ajándéko-! zott és halállal büntetett, vagy halállal ajándékozott és élettel büntetett emberek, láncszemek egy hatalmas kolosszusban, lendítő kerekek, összetartó csavarok, egybeforrasztott munkaatómok, a kolosszális összességben tényezők, de elkopásra és eldobásra kár- j hoztatott alkatrészek. Az emberi lét hatalmas értéke ébred bennünk tudatra s a fölemelt fej és kidagadt kebel büszkeségének bizakodása éled, hogy az öngyujtotta fényességnél meglássuk azt, amit ember el nem háríthat: a vég végzetét, a magunk pusztulását értékekkel, akaratokkal, célokkal és az érzésnek föl-; hangolt skálájával együtt. A sorsunknak rendelt elvégeztetést, a küzdés életét és az élet halálát ilyenkor érezzük legközvetlenebbül, ilyenkor eloszlik; az ablakunkról minden pára, akár szürkésen! gyöngyöző őszi fátyol az, akár cifra téli jégvirág s kilátunk a nagy holnapba, amelynek a végén egy pár fölásózott göröngy, elhervadó virág, fölszáradó könny és egyszer megdülő kereszt hirdeti, hogy voltunk... Az az ünnep, aminek most borul sötétbe az előestéje, az emberi élet erős lelki szüksége. A lélek foglalkozása a halállal, a halál találkozása a lélekkel. Ilyenkor eszünkbe jut mindenki és minden, ami volt, ilyenkor a véges lét mérlegére kerül minden, ami van és kirajzolódik sok abból, ami lesz. Sirbazárt emberek, eszmék, gondolatok és akaratok emlékei vonulnak föl, elföldelt valóságok, hitek és elevennek gondolt, örök- életünek képzelt alkotások fölött libben meg az enyészet szele s látjuk, hogy volt élet, ami ma nincs, hogy lesz élet, amiből ma még hajtást sem találunk, lesz és lehet valóság abból, amire ma ujjongva, vagy remegve gondolunk. Az élet bizony'alansága, a halál bizonyossága s a minden halált követő uj élet kisarjadása az a lelki eredmény, amit magunkkal hozunk a temető csöndességéből, az emlékezés világából, a Halállal való őszi találkozásunkról. És ez az eredmény kincses ajándék a léleknek. Megnyugvást, hitet és erőt adó ajándék, mert ez az ember diadala az ember tragédiája fölött s biztosítéka annak, hogy ha mi elmegyünk, jönnek mások, akikben lesz tűz a bennünket fütő eszmék kiedzéséhez, lesz akarat a mi akaratunk to- vábbkovácsolásához s lesz érő, amely fölváltja a mi lehajszolt energiánkat. Ez a hit az emberi élet tükrében nagyszerű, a nemzeti életben — a temetős és sirhantos nemzeti életünkben — hatalmas erő, amelyet el nem vehet tőlünk ember s amely még ma is él és élhet bennünk, noha nem egyszer találkozott a magyar lét és a magyar élet elmúlt évek kínos napjaiban a Halállal... Holnap a temető felé visz az utunk s ha hittel élni tudó emberek és a nemzeti erőt önmagunkban hordó magyarok vagyunk, akkor a temetőbe vitt virágok helyett az élet frissen bimbós ágát hozzuk haza s a sírokon gyújtott mécsek fénye úgy rezeg meg bennünk, mint a halállal meg nem szakadó lét csillaga... A h£p¥f$e!§fsáz Külügyi vlfáfa A kommunisták deklarációja a fenyegető német forradalomról — Borovszky Géza kirohanása Magyarország ellen Prága, október 31. A képviselőíház ma program szerint megkezdte külügyi vitáját. Az üiésen Hlinlka kivételével rész tve tt a szlovák néppárt is, de ellentétben az elmúlt napokban forgalomba (került hiiirekked, az ellenzék élesebb föllépésére nem került sor. A mai vitanap szomorú érdekessége Borovszky Béla magyar szociáldemokrata képviselő beszéde, amelyben élesen kirohant Magyarország ellen. Gyalázatos kialkudásai remélhetően, nem fognak méltó válasz nélkül maradni. j, Az üliés lefolyásáról alábbi részletes tudósításunk számol be: Tomasek elnök 11 óra 25 perckor nyitotta meg az ülést. A képviselőház erre megkezdte a vitát a külügyminiszter nyilatkozatáról. K r e i b i c h (kommunista) fölovasta pártjának deklarációját, amelyben a német munkásságnak meleg üdvözletét küldi. A deklaráció igy hangzik: „Németországban jelenleg a világháború egyik legnagyobb ütközete folyik a szociális forradalom és az ellenforradalom között. Munkásaink visszafojtott lélekzettel figyelnek a német frontról érkező hirekre. Tudatában vannak annak, hogy a német munkásság veresége a világreakció győzelmét és a cseh-szlvák munkás- osztály több évre szóló elnyomatását is jelentené. Mélyen föl vagyunk háborodva az ellen a katonai erőszak ellen, amellyel a birodalmi kormány eltávolította a szászországi munkáskormányi:.4* Azután úgy vélte, hogy a külügyminiszter expozéja a legtartalmasabb azok között, amelyeket eddig hallottunk tőle. Csodálkozik azon a bátorságon, amelyet a köztársaság elnöke tanúsított, amikor Párisba utazott, amelyet valamennyi más ál- lamférfiu bojkottéit. Szerinte erkölcsi hasznot hajtott Millerandnak és Poincarénak, ellenben a oseh-íszloválk 'köztársaság rovására ment. A birodalmi, koalíciós kormány és a burzsoázia mindeme alantas eljáráisáinialk az a célja1, hogy a német munkásság döntő küzb:fJmét előbb provokálják ki, miniseim befejeződik a szociál! demokrata munkástömegek osztály öntudatának kialakulása. Ez azt bizonyltja, hOigy a demckrácfu a polgárság számára történelmi időkben pusztán frázissá válik és a burzsoázia diktatúráját a proletariátus diktatúrájának keli fölváltania. Cseh-Szlovákia minden osztályőntudatos munkása a nehéz küzdelemben a német testvérek oldalán áll; mindent el fog követni, hogy a küzdelmüket támogassa és hogy a győzelemhez segítse őket. Az álfáimtól szigorú semleges magatartást kivárnunk és azt, hogy a forradalmi Németországgal tartják fönn a gazdasági viszonyt és a jószomszédságot. Ennek a politikai irányzatnak egész Európában a legnagyobb ellenil ábasa Poinoaré francia miniszterelnök. Ezért tiltakozunk a mai francia kormánnyal kötendő katonai és politikai konvenciók ellen, melynek csak egy célja lehet: Belőlünk az dlllcnf orrai dalom és a háborús kalandok eszközét osiimálimi. A cseh-szlovák miuinkásnép egyedüli szövetségese csak a forradalmi francia munkásság lehet.** Tomásek elnök: Figyelmezteti a szónokot, hogy ne feledkezzék meg arról, hogy az alkotmány értelmében az államfő tevékenységéért a miniszterek felelősek. K r e i b i c h : Poincaré politikája az oka az európai válságnak; a Ruhrvidék megszerzése volt a célja, a jóvátételi kérdéshez és a versaillesi békeszerződéshez köze nincsen. Poinoaré csak annak a nagy kérdésnek a k megoldásával törődik, hogy miképpen egye-! sitse a francia vasércet a ruhrvidéki szénnel és ezért szabotálja a jóvátétel! probléma megoldását. A német munkások feladata, hogy Németország belső ellenségeit megsemmisítsék. De Németország külső ellenségei ellen, akJlk közvetve egész Európában háborút akarnák)( küzdenilök kell mindazoknak, akik komolyam' fogják föl azokat az eszméket, amelyeket a párisii beszédek és a tegnapi expozé tartalmaztak. Elismeri, hogy Benes a be nem avatkozás elvét erősen hangsúlyozta, de kérdés, vájjon politikája elég erös-e ahhoz, hogy emellett kitartson. A német forradalom nem fogja veszélyeztetni a csehszlovák állam határait, ha a kormány is tiszteletben tartja annak határait. Veszélyt csak annyiban jelent, hogy eszméi át fognak csapni a szomszédba is. Szükség lesz tehát a jóaikaratu semlegességre. Tomasek elnök a gyorsírói feljegyzésekből megállapít ja, hogy a szónok Poimca- rét, egy barátságos állam miniszterelnökét, sértő kifejezésekkel aposztrofálta és ezért rendreutasitja. Rendreutasitja ezért a kijelentésért is: „a német koalíciós kormány aljas eljárása**. H n i d e k (cseh agrárius) abbeli véleményének ad kifejezést, hogy a cseh-szlovák külpolitika Európa békéje megvédelmezé- séne'k és a békeszerződések épségének elvén alapul. Prága Középeurópa külpolitikai középpontja. A népszövetségnek még nincsen elegendő tekintélye, ami kitűnt a görög—olasz viszály alkalmával. A parciális szerződések lehetetlenné teszik a háborút és megakadályozzák a fegyverkezést. A körülöttünk folyó fegyverkezés miai stádiumában ezerszer jobban érvényesül az a közmondás, hogy „sí vis pacem, para bellum**. Az bizonyos, hogy egy percig sem lehetnénk nyugodtak szomszédainktól, ha nőm lennénk mindemre elkészülve. A Magyarországnak nyújtandó kölcsönre nézve az a véleménye, hogy nekünk Magyarországhoz semmi közünk nincsenO). A kölcsön ügyét azonban saját érdekünkben az általános politikai szempontból kell mérlegelnünk. Nem szemlélhetjük nyugodtan, hogy a szomszédaink tönkremenjenek. Magyarországnak csak bizonyos föltételek és biztosítékok nyújtása mellett adunk támogatást, nehogy a kölcsönt ellenünk használhassa föl. Azután az interparlamentáris konferencia legutóbbi koppenhágai üléséről beszélt és kijelentette, hogy ezzel az intézménnyel szemben nem viseltetik bizalommal, mivel ez a konferencia a legyőzött nemzetek fóruma lett, a békeszerződések revízióját követeli, a vezérszerepet pedig a németek, magyarok és a bolgárok játszák benne. Cseh-Szlovákia ellen Heller szenátor panaszokat terjesztett elő, aki a szónok szerint nincs tisztában azzal, hogy a nemzetközi fórumok előtt mér* sékletet kell tanúsítani. Mayer József (német agrárius): A német munkaszövetség nevében kijelenti, hogy a külügyminiszter nyilatkozatát nem veszik tudomásul és a kormánnyal szemben a legélesebb ellenzéki álláspontot kénytelenek elfoglalni. A külügyminiszter nyilatkozata — mondotta — a franciái—német viszályt inkább elmérgesi tette, mint enyhítette. A mi gazdasági berendezésünk olyan, hogy inkább Németországra, mint Franciaországra vagyunk utalva. Egész Európa tisztában van azzal, hogy a mai viszonyok oka Franciaország külpolitikája. Anglia nem osztja Franciaország nézeteit. Eddig az volt az általános benyomás, hogy a külügyminiszter Francia- ország és Anglia között a középutat igyekszik megtartani, de legutóbbi expozéjában a középutat föladta. A köztársaság Franciaország politikáját támogatja, amit a németek a leghatározottabban visszautasítanak. A községi választások tanulságai szerint a kormánynak nincs többsége és ezért nem is tehet ígéreteket Franciaországnak. Reméli, hogy a német nemzet még jobb napokat fog I megélni. (Zajos taps az ellenzéekn.) Hrusovszky Igor (cseh nemzeti szocialista): Európa gazdasági talpraállitása céljából föltétlenül szükségesnek tartja, hogy Magyarországon bekövetkezzék a konszolidáció, amiben a kisantant államai egyetértenek. Kívánja, hogy Magyarország ne folytasson békeellenes politikát és mondjon le az irredentizmusról. Magyarország jószándékaiban azonban kételkedik, mert a magyar kormány még mindig érvényben tartja az Ap- ponyi-féle rendeletet. Benes külpolitikájának álláspontja Lengyelországról teb'esen kielégíti. A kormánynak szerinte kötelessége, hogy mentse meg Oroszországot a szMvság részére. A demokratikus Oroszország az ideálja. Ezután azt fejtegette, hogy a szociális pártoknak Európa fejlődésében nagy szerepük van. Cseh-Szlovákiának a Szentszékhez. valamint a Kúriának a görögkatolikus egvházhoz való viszonyáról szólva, uey vélte, hogy a pápának nem áll jogában (?) szlovenszkói görögkatolikus püspököket kinevezni. Borovszky Géza magyarellenes kirohanása Borovszky Qéza (magyar szociáldemokrata): Mint szocialista azon az állásponton van, hogy Magyarország kapja meg a kölcsönt, de követeli, hogy előbb távolítsák el a mai kormányt, mert a mai rezsim rosz- szabb a háború előttinél, mivel amaz csak bebörtönözte, ez ellenben meggyilkoltatta ellenfeleit. A külügyminiszter szerint Magyar- ország beliigyeibe nem szabad beavatkozni. Ezzel szemben a szónok fölhozza, hogy Magyarország beliigyeibe a magyar tanácsköztársaság fönnállása idején a cseh-szlovák köztársaság már beavatkozott és a csehszlovák hadsereg Magyarország megszállására kapott parancsot. A mai rezsim állandóan fenyegetni fogja úgy a szomszéd államokat, mint a munkásságot s ezért kívánatos, hogy a demokratikus cseh-szlovák közvélemény és a munkások nemzetgyűlési képviselői jelentsék ki, hogy nem járulnak hozzá 100 cseh-szl. koronáért fizettek ma, október 31-én: Zürichben 16.475 svájci frankot Budapesten 57 400.— magyar koronát Bécsben 208000.— osztrák koronát BerÜDben 211500 000 000.— német márkát
