Prágai Magyar Hirlap, 1923. október (2. évfolyam, 222-247 / 375-400. szám)
1923-10-17 / 235. (388.) szám
Szerda, október 17. lls párt hajlandó nagy áldozatokat hozni a megegyezés érdekében. Erre az ajánlatra Konyevics György dr. horvát képviselő, a Radics-párt egyik vezető tagja válaszolt. Konyevics kijelenti, hogy a horvát nép nem vár senkitől sem adományokat, vagy engedményeket, maga szerzi meg az öt megillető jogokat. A horvát képviselőik tehát nem mennek el Belgrádba, noha a belgrádi „Novoszti“, a szerb földmunkás párt lapja még mindig arról ir, hogy Radicsék a bejelentett napon: október 20-án bevonulnak a szkupstinába. De bizonyos, hogy sem október 20-án, sem máskor nem jelennek meg a horvátok Belgrád- ban. mert kifelé figyelnek, a vezér külföldi tevékenységére... A jugoszláviai szlovákok csatlakoznak a radikálisokhoz Újvidék, október 16. (Saját tudósitónktól.) A jugoszláviai szlovák nemzeti párt október 11-én tartotta kongresszusát, amelyen száz delegátus vett részt. A tárgysorozat legfontosabb pontja az a javaslat volt, hogy a kongresszus mondja ki a szlovák nemzeti párt és a radikális párt fúzióját. A fúziót a következő föltételektől tették függővé: A szlovákok teljes egyenjogúságának kimondása a földbirtokreformban, szlovák tanítás az elemi iskolák háTom alsó osztályában, a szlovák tanítók és tanítónőknek állásaikban való meghagyása, szlovák iskolák létesítése a Vajdaságban és nyolcosztályu gimnázium létesítése Péterváradon. A kongresszus öttagú küldöttséget menesztett Belgrádba a radikális párttal való tárgyalás céljából. A szlovákoknak a radikális párthoz való csatlakozása az utóbbi pártra nézve 12.000 újabb szavazattöbbséget jelentene. A kongresszus végül elhatározta, hogy Újvidéken szlovák- nyelvű politikai napilapot indítanak. A munkácsi püspök az elfoglalt templomok ügyében nemzetközi bíróságot kér A sízmatikus terror megint erőre kapott Ungvár, október 16. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) Nagy lehangoltságot keltett Ruszinszkóban a brüttni legfelsőbb bíróságnak a ruszinszkói görögkatolikus templomok elfoglalása ügyében hozott ítélete. Ehhez járult még az is, hogy a kormány támogatja a sizmiatikus egyház szervezkedését, érintkezésbe lépett a pravoszlávok érsekségével és meg akarja szervezni a sizmatikusok ruszinszkói püspökségét is. Mindezért szükségesnek mutatkozott, hogy a munkácsi püspökség az egyház érdekeinek megóvása céljából lépéseket tegyen. A püspöki szentszék most az eltulajdonított görögkatolikus paróchiákért és az egyházi földek tulajdonjogáért uj port indít az eltulajdonítok ellen, a templomok ügyében pedig a népszövetségtől nemzetközi bíróság kiküldését fogja kérni. A pravoszlávok a bríinni legfelsőbb bíróság ítéletének hatásától vérszemet ka.pva, ismét megkezdték a görögkatolikus templomok eltulajdonítását. így történt ez a beregmegyei Dubróka községben is, ahol a pravoszláv agitátorok az ottani görögkatolikus esperes-lelkész ellen izgatva., a hatóság félre vezetésé vél elfoglalták a görögkatolikus templomot. E botrányos eset megtörténte után Kos- sey Elek munkácsi görögkatolikus főesperes vezetésével Balogh János és Choma Viktor esperesek kiildöttségileg jelentek meg Tou- palik munkácsi zsupán előtt és kérték a templom visszaadását, mivel a görögkatolikus hívők száma különben is jóval meghaladja a sizmatikusokét. A zsupán megígérte, hogy a templom visszaadásáról gondoskodni fog. A mozgalom azonban a jelek szerint általános jelleget ölt és egyre nagyobb bajokat okoz. Bizonyítja ezt a novoszelicei eset is, ahol a sizmatikusok a görögkatolikus templom visszavételére kiküldött püspöki megbízottat kövekkel és tojásokkal dobálták njeg és a csendőröket is bántalmazták. A lapoknak azzal a hírével szemben, hogy a kormány Ungvári pravoszláv püspökséget létesített, megállapítjuk, hogy ez a püspökség még nem működik, de már a szervezés stádiumában van. A középosztályok nemzetközi szervezkedése Baross Gábor nyilatkozik a P. M. li.-nak a berni kongresszus lefolyásáról Budapest, október 16. (Saját tudósítónktól.) A minit héten lefolyt berni nemzetközi középosztály-kongresszus volt a középosztály első organikus megnyilvánulása úgy az egyes országok határain belül, mint nemzetközi vonatkozásban. A berni kongresszus magyar csoportjának bellusi Baross Gábor postatakarékpénztári elnökigazgató volt a vezetője, aki egyénileg egyik legszámottevőbb előharcosa és igy legalaposabb ismerője is a középosztályok ügyének. Bernből visszatértekor a kongresszus lefolyásáról, a szervezkedés hisztó- rikumáról és a megindult szervezkedés nemzeti és nemzetközi vonatkozásairól a következőkben nyilatkozott lapunk számára: — Évek óta folyó nagy előkészítő munkálatok eredménye volt ez az első svájci középosztály-kongresszus. Abból a tudományos és igy elvont értékű intézetből nőtt ki, amely Brüsszelben működött Nemzetközi Középosztály Intézet címen és amely figyelte a középosztályok helyzetét, statisztikát gyűjtött róluk, aztán évenkint beszámolt nem sok érdeklődés mellett mindezekkel a nyilvánosságnak. A háború után az intézmény működését praktikusabb . alapokra kezdte fektetni, amiben nagy szerepe van a hollandiad kifejlett erős középosztálynak és ennek inspirálására tűzte ki célul, hogy nemzeti és internacionáüs szervezetbe tömöríti a középosztályokat. Ugyanilyen irányú mozgalom indult meg egy időben Svájcban is Tschumi dr. szövetségi kormánytanácsos és Leimgruber titkár akciójaképpen. A két mozgalom aztán egy Strassburgban megtartott értekezleten fuzionált, áttette működési székhelyét a sokkal kedvezőbb fekvésű Bernbe, ahol most meg is alakult a Közép- osztályok Nemzetközi Szövetségének központja. — Az első berni kongresszuson tizennyolc állam képviselői jelentek meg és számtalan helyről jelentették be táviratilag csatlakozásukat. Természetes, hogy ezen az első találkozáson a kijelölt célok fixirozásá- ról lehetett még csak s.zó, a program felállításáról tehát, aminek azonban az a jelentősége, hogy bekapcsolódtunk az általános- nemzetközi jólétet és konszolidációt munkáló nemzetközi szervek organikus sorába. — Programiunk csúcspontja az, hogy a szövetség szilárdan áll a magántulajdon, a magángazdaság és az önálló munka alapján és határozottan leküzdeni igyekszik minden olyan tendenciát, amely ezek természetes kifejlődését megakadályozná. Erre a következők az eszközei: 1. Nemzetközi egyezmények -sürgetése az ipar, kereskedelem, tudomány, .művészet és egyéb szabadfoglalkozások érdekében- 2. Lehetővé tétele annak, hogy állandósuljon a középosztályok gyermekeinek cseréje. 3. Az egyes nemzetek szociális és egészségügyi helyzetének feljavítása érdekében való ilyen célú intézmények alapitása és ezek keretein belül a középosztályok gazdasági és pénzügyi támogatása. 4. Fejlesztése és kiépítése a középosztályok érdekeit védő sajtónak, létesítése egy nemzetközi hírszolgálatnak és ér- dektudósitó szervnek. 5- Terjesztése és megerősítése a polgári és nemzetfentaríó gondolatnak, a többi osztályokkal való szükséges együttműködés propagálása, egyszóval a nemzeti és nemzetközi harmónia megteremtése a tartós béke érdekében, 6. Egy olyan nemzetközi gazdasági Rendre való törekvés, amelyben a középosztályok a termelésben és a javak kicserélésében állásuknak meg- lelelő és működésűknek alkalmas szerephez juthatnak. — Mindebből kitűnik, hogy a középosztályok szervezete nem olyan mternacionális intézmény, mint amilyenbe a munkások és a velük ellentétes munkaadók tömörültek. A Szövetség az egyes országokon belül törekszik arra, hogy a középosztály gazdasági állásában és jogaiban megerősödjék és kifejlődjék, mert hiszen a legerősebb nernzet- fentartó elem a középosztály, amely ha megszilárdul, megerősödik vele a nemzet és Tárcarovatunk: Csütörtök: Sípos Iván: Vörös kilenc. 1., II., III. Péntek: Gerő Dezső: Szerelem. (Vers.) Sípos Iván: Vörös kilenc. IV., V., VI. Szombat: Gergely Pál: Örök dialógusok. Vasárnap: Donászy Kálmán: Notturno op. 1. Maggiore. (Vers.) Zsoldos László: Misi felül a bakra. Az egy fa *— A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Schalkház Sára •A nap csókol ód zva dobálta aranyos su- (gárival a mindent. A fák ragyogó terpeszkedéssel fogadták azt. Ádám elfeküdten a puha pázsitban gyönyörrel szívta a szépségeket. Barna testét körülölelték a sugarak és 'Ádáim gondolat nélkül hagyta magán ke resztül zuhogni az öTÖkjólét érzéseit. Éva merengő levelű bokrok alatt ült és szeme nem látón meredt az egy fára. Az egy fa olyan volt, mint a többi. Talán még kisebb is. A gyümölcse sem hivalkodott másképpen, mint a többié. Egyszerű fa volt, de .az egy fa! Éva nem látott. Nem látta a fát. Csak azt tudta, hogy az az „egy“. Különös érzések és gondolatok gyors vitustánoban rángatóztak leikén végig. Undorodott. Még nem tudta, mitől. Az egy fa láthatatlan karral belemarkolt szivébe. És marokra fogva azt ni agaidé húzta. Éva .szemei lázasan tapadtak az egy fára. És izmos testét vad ráng ások rángatták. Dörgésbe fűlt sóhajok szöktek ki néha szivéből ■ Szenvedett. Az egy ía hidegszámito karja, amin 1 belemarfcoit szivébe, erősen szorította és Éva érezte, hogy a forró, lázas vércseppek, amit a szorítás facsart ki, lázongva öntik el agyát. Bugyborékoló fájdalmakkal lett tele a szája: — Miért? Miért?! . . . Aztán fejét odaszoritotta a füves földhöz. Néhányszor végiglóbálta rajta a fejét, majd ismét felülve ismét az egy fára nézett. Az egy fa törzsén egy kígyó kunkor o- dott. Szép volt. Évának szép. Fényes, csábos. Aztán megint nem látott. Nemi látta az egy fát, nem látta a kígyót. Csak érezte őket. A vércsöppek, amik az agyába szöktek, elhódították, zúgva dörömböltek koponyájában és látását elfojtották. Szemeit lehunyta. És szivébe nézett. Szivében sárga lángolás ropogtatta-re- csegtette a vágy vörös máglyáját. Miért, miért van ez az egy ía? Miért egy ez a sok közül? Miért tiltott? Ez a jó és rossz tudás fája. Miért nem szabad a jót és a rosszat tudni? Halálnak halálával hállsz meg. Mi az a halál? Mit félsz a haláltól? Ismered? Nem. Mit félsz akkor? Ez a tudás fája. A tudásé. Mindent tudásé! De a halál . . . Mi az? Semmi! Egyél! Egyél! Egyél! Éva hörgött. Az egy fán rövid szél bujt keresztül, Éva felé sodorta illatát, vágy terhes szavát. Egyél! Tudni fogsz mindent! A gyümölcs édes, jó, hódító! Éva szakadozott kiáltásokat hallatott. Adám felriadt. Évára nézett; — Mi van veled, Éva? Éva odament, bozzákuporodbtt. — Aidám . . . nézz hátra . • . Látod azt a fát? . • . Ádám nyugodt, biztos szeme lenézem siklott végig az egy fán. Száljából rövid ki- csínyléssel szakadt ki: — Az tiltott. — Miért tiltott? A tudás fája! Ádám... Ádáim... én — én — én — enni szeretnék... Ádám riadtan nézett rá: — Mi van veled, Éva? — Ádám, mi az a halál? Mi a!z? Én sejtem. A tudás. A mindent tudás— Éva . . . — Ádám • . . Ádám . . . Ádám szólni akart. De már Évából beléje is átcsapott az a megnevezhetetlen láng. Tehetetlen lett. Tehetetlenül bámult Évára. Éva közelebb ment az egy fához. Az egy fa húzta- Lihegő, apró kacajok jutottak füléhez. Gyáva vagy, Éva. Gyáva! Éva kihúzta magát. Isimét közelebb ment. Már csak a kezét kellett kinyújtani. Szive dobogva dobolt- Halántéka majd megpattant. Keze örült ütemekben vibrált. Kinyújtotta. Már fogta az első gyümölcsöt. Még nem szakította le. Most! Most! Éva testét végtelen undor rázta és a gyümölcs már leszakítva feküdt tenyerén. Megszagolta. Bódiitó, mámoritó illatot érzett. Éva nyugodt lett. Nagyot harapott. Ádám nézte, megmerevedett tehetetlenséggel nézte. Éva kezén, karján végigcsorgott a gyü- -möloslc- Diadalmasan ujjongta; a nemzeti célok összessége is— A szervezkedés minden állam területén megkezdődött. Magyarországon megalakult a Magyar középosztályok országos szövetsége, mint helyi érdekvédő és a központtal kizárólag érintkező alakulat. Működésünk a legközelebbi időben arra terjed ki, hogy öntudatra ébresszük a középosztály tömegeit. Érdekvédelmi munkánk az iparosok, kereskedők, őstermelők, tisztviselők és szabadfogla’kozásuak osztályaira terjed ki. (r.—o) Maver fózsef a1 Qj* a német parlamenti szövetség felnyitásáról P2*ága, október 16. Mayer József, a Bund dér deutschen Landwirte egyik hangadó politikusa, a Deutsche Landpostban hosszabb cikkben foglalkozik a német parlamenti szövetség (Deutscher Paríamentari-scher Verband) felújításával. A képviselő cikkében a több közt az alábbiakat írja: Nem lehet közömbös, hogyan állanak e pártok a kormánnyal szemben; vezető nél- kül-e, avagy mint zárt egység, amely a német népnek legalább is minden nemzeti és kulturális törekvéseiben egységes célt tűz ki maga elé. Az ilyen egyesülés részére ma. a községi választások után a talaj alkalmasabb, mint annak előtte. A német parlamenti szövetség erőszakos megsemmisítése után, erős kézzel kell arra törekedni, hogy hasonló egyesülést hozzunk létre a német pártok részére. A választások után megizmosodott polgári csoportoknak, a nemzeti szocialisták munkáspártjával együtt, az a kötelességük, hogy uj együttmunkálkodást igyekezzenek létrehozni, minek következtében a német gazdák szövetsége, mely ma kétségtelenül a legerősebb német párt, nem fog egyebet tehetni, mint hogy átvegye a vezetést. E kérdés kezelésénél műiden személyi momentumnak háttérbe kell szorulnia. Ha volt né- zeteÜitéréls, ha ellenségeskedések tódultak elő, úgy ezeknek meg kell szünidőik a nagy nemzeti érdekekre való tekintettel és ezért nem túlhajtott az a figyelmeztetés, amellyel a gazdáik szövetségét, mint a legnagyobb német csoportot, kötelességeire emlékeztetik és ha arra kérik, hogy ma, minden régi viszálykodást elfeledve, vegye át a vezetést és gondoskodjék arról, hogy a kormány küszöbön álló bizonytalan politikai helyzetében egységes német harcvonailal álljon szemközt. A magunk részéről melegen üdvözöl nők a Deutscher Páriáméntarischer Verband felújítását, mert ez az első lépést jelentené a szétszórt ellenzéki erők tömörülésének utján. | jav várd mié fef$x4PSítum&. fi©éW í?s<fHs«SS f — Ádám, Ádám! Egyél! Jó! Édes! Én mondom! Látod, már eszem! Egyél'! Ádám! í Egyél! Ádáim szemei Éváira csapódtak és mozdulatlanul arcán maradtak. Éva Ádáim szájához tolta a gyümölcsöt Ádáim elbódultan nézte Évát és . . . beleharapott • . . küzködve nyelte le az első harapást. A második már könnyebben ment. Éva tovább ette. Kéjjel. Élvezettel. És az utolsó harapásnál rémülten látta, hogy férges az almaMegundorodva dobta félre. Az egy ía tövében egy sziszegő kígyó akkor bujt a föld alá . . . Éva szemében rémület ágaskodott. Adámra nézettA mámornak vége volt. A szemük összecsapódott. Egyszerre kiáltották egymás neveit. — Ádám! — Éva! Mindketten szörnyű fojtogatást éreztek torkukban. Lezuhantak. A válluk megrázkódoítÉs különös, forró áradat buggyant ki szemükből. Az első könny. Már tudtak. Tudták: halált ettek. Maguknak és minden ivadékuknak! — Ádám, hol vagy? Felriadtak. Egymásra néztek kábán és megszégyenítveAztán feltápászkodtak és az örök szégyen lehajtott fejével, roskadozó, megtört 1 é p éséve 1 meg in dirit ak. Az övök Igazság elé. . . . Éüs büntetésük elé is • . , _______ 2
