Prágai Magyar Hirlap, 1923. október (2. évfolyam, 222-247 / 375-400. szám)

1923-10-14 / 233. (386.) szám

& mm&musnmmn MUiüixiim1 twi' imwh■> ■miw " (Négyessy elfoglalta Beöthy Zsolt tan­székét.) Budapesti szerkesztőségünk jelenti: A budapesti Pázmány Péter Tudomány Egyetem bölcsészeti fakultásának esztétikai tanszékén Beöthy Zsoltnak, az 1921—22. tanév második felében elhunyt kiváló nagy tudósnak helyét az utódjául kinevezett Né- gyessy László október 9-én foglalta el. Né­gyessy megnyitó beszédében a többi között fölemlítette, hogy nem szívesen és nem ha­bozás nélkül válik meg tizenkét év óta betöl­tött magyar irodalom tanszékétől, mert vol­tak gondolatai, tervei, amelyekbe belemele­gedett, Nem is azért vállalja ezt az uj helyet, mert előkelőbb, fontosabb, hanem, mert a kar egyhangú, megtisztelő meghívása őt tar­totta illetékesnek a magyarországi egyete­mek emez egyetlen és régi tanszékére és ő meghajlik a kar akarata előtt. Megindult lé­lekkel és hálás szívvel emlékezett meg nagy elődeiről: Greguss Ágostról és különösen Beöthy Zsoltról, mint pártfogójáról és barát­járól. „Nem azt fogom adni, amit ő — mon­dotta befejező szavaiban —, azt nem is ad­hatom, hanem, amit én gondolok, de az ő szelleme fog vezetni. Szeretni akarom és ne­velni tanítványaimat." Négyessy szavait lel­kes ta.ps és éljenzés fogadta. Utána Siegescu szólt néhány szót Négyessjdiez: „Nem mint prodékán, hanem mint Beöthy Zsolt tanítvá­nya beszélek. Ma áldoztunk Beöthy Zsolt szellemének s ha ő letekint ide, tudom meg­nyugszik, mert helyét méltó kezek foglalják el." A megnyitón jelen voltak Császár Ele­mér, aki a magyar irodalom tanszékén Né­gyessy László helyébe került, Beöthy László, az elhunyt Beöthy Zsolt fia, több pro­fesszor és szépszámú hallgatóság. iilSil fmCTrainrninii na—awwiwa A magyar történelmi dráma — Hevesi Sándor, a budapesti Nemzeti Színház igazgatója a magyar történelemnek és színpadnak kapcsolatáról. — Budapest, október —. (Budapesti szerkesztőségünktől.) A dráma válsága Eürópaszerte érezhető jelenség. A tegnap drámája rohamosan avul s a ma, vagy jobban mondva: a holnap drámán rs- népszerűséget. A drámai termés ma sokoldalú, ha optimista — zagyva, ha pesszimista szemmel néz­zük. Az általános válság a magyar Színpadokon is érezhető s önként vetődik fel az a kérdés, hogy a drámának eme krizises időszakában a magyar történelmi drámákra milyen jövő vár. Hevesi Sándor, a budapesti Nemzeti Színház igazgatója a kérdésről szólva igy foglalta össze véleményét: — Ha valaki a kérdést az összehasonlító drá­mairodalom szempontjáról nézi: könnyen juthat arra a föltevésre, hogy e kérdés csak mondvacsi­nált, mert hiszen Oroszország kivételével, ahol nagy keletük van a történelmi drámáknak, ez a müíai mindenütt meglehetősen alárendelt szerepet játszik. Angliában például Shakespeare óta úgy­szólván alig van történelmi dráma, a németek egyik legnagyobb drámairója: Schiller, alig dol­gozott fel nemzeti tárgyakat. Hebbel átöntötte színpadra a Nibelung-tárgyat, de nem versenyez­het siker és népszerűség dolgában Wagnerrel, Olaszország és Spanyolország pedig egyáltalában nem törődik a színházban a maga nemzeti törté­nelmével. A Comédie Francaise a világ legnem­zetibb színháza, de francia történelmi dráma alig akad játékrendjén. Van-e tehát értelme, nem mes­terkélt, erőltetett, csinált dolog-e, hogy mi a ma­gyar történeim dráma kérdését égető problémá­nak tüntetjük fel? — Az ellenvetésekre könnyű a felelet. Az a két nagy nemzet, amely e kérdésben igazán számbajöhet: ezt a kérdést is teljesen megoldotta a maga szempontjából, még pedig nagyon kielé­gítően. Németország számára a wagneri zene­dráma a német múltnak és német jelennek olyan erős nemzeti és művészi összegezése és kifejezé­se, a német léleknek és karakternek olyan hatá­sos realizálódása, amelynél erősebbet, sőt erősza­kosabbat elképzelni is alig lehet. Franciaország­ban viszont egészen más a helyzet. A francia múltnak és a francia jelennek nagyszerű élő kap­csolatai a XVII. század nagy francia drámaírói: elsősorban Moliére és Racine. A Comédie műso­rának majdnem felét ez a két drámairó tölti ki, akik nemcsak irodalmat, hanem történelmet is je­lentenek: a múltnak, jelennek és jövőnek eltép- hetetlen kapcsolatát és egységét. Minálunk a drá­ma oly későn kezdődik, oly kevés drámánk van a múltból, viszont a lét vagy a nemlét problémája annyira végigkíséri egész történelmünket, hogy a magyar történelmi dráma hiánya egyértelmű a magyar drámai tudat és eszmélet hiányosságával és tökéletességével. Magyar történelmi dráma nélkül a magyar színpad hiányos és tökéletlen, mert mi sem a XVII , sem a XVII1. századból nem vihetünk színpadra magyar drámairókáit, akik c tudat folytonosságát megadnák. Ez az, igazság pedig olyan mély s egyúttal olyan nyilvánvaló, hogy mindjárt a magyar drámairodalom kezdete­kor hatalmas cjyvcl jelentkezett, Tydnijlik íz Ka*, Vasárnap, október 14L tona Józsefnek és Bánk bánjának legigazibb ér­telme. Az első igazi magyar dráma, amely ezt a nevet megérdemli, magyar történelmi dráma volt s a magyar lét tragikus problémáját vitte szín­padra. Ebből a szempontból érthető meg igazán a Kegyenc, Mózes és részben az Ember tragé­diája s ez teszi nemzeti drámává Bizáncot. — Sajnos, a történelmi dráma nem Katona s nem Bánk bán irányába fejlődött tovább, ha­nem fölszitta Shakespearet, Schillert és Hugó Viktort s ebből a hármas hatásból jött létre az a történelmi dráma, amelyet Szigligeti annyira kultivált s amelytől Gyulai, Salamon és Péterfy Jenő annyira irtóztak. Egy pár sikerült és jeles munkán kívül a történelmi drámánk lehayatlott az üres retorika és érzelgős lirizmus konvencióiba s kifejlődött az akadémiai jámbus-dráma, amely a legutóbbi időben üres jelszókkal aggatta magát tele s az olcsó hazafiság külső ékességeivel pró­bálja leplezni belső ürességét. Ma a drámai terme­lés a legolcsóbb és legüresebb jámbusokat szál­lítja s a Nemzeti Színházban a legutóbbi években szinrekeriilt pár müvet kivéve, a történelmi drá­máknak egész tömegét kapjuk, amelyek pár köl­tői kísérletet leszámítva a hatvanas-hetvenes évek történelmi drámájához képest is ijesztő hanyatlást mutatnak. — A történelmi dráma életszükséglete a ma­gyar színpadnak és életszükséglete a Nemzeti Színháznak, de hogy ezt a szerepét betölthesse: újjá kell születnie az élet vizeiben, a valóság acélos fürdőjében. Meg kell változnia szellemében és formájában, lelkében és technikájában: drámá­vá és valósággá kell válnia. — Két különböző ut visz ehhez a célhoz, de nem lehet egyszerre három utón járni, ahogy teg­nap és tegnapelőtt próbálták. E két ut közül az egyik a konkrét, reális, shakespeareí, a másik az absztrakt, a klasszikus, a görög — persze a mi felfogásunkhoz simulva. — Elképzelhető a történelmi drámának ké­pekben való, krónikaszerü, részletekben gazdag formája, amely egy egész kort tár elénk a szín­padon s amelynek egysége száz részletből tevő­dik össze. — S elképzelhető a történelmi drámának az a szoros, egységes, pár jelenetből fejlesztett for­mája (Alszkiilosz: A perzsák, Alfieri: II. Fülöp), amely egyetlen drámai szituációban érzékelteti a történelmi és drámai problémát. — De nem képzelhető el többé az az egyve­leg, amely történelmi személyekbe és szituációk­ba költött szerelmeket visz, lírai ömlengéseket, amely a történelmi helyzetet oda nem tartozó epi­zódokkal tálalja körül, nem képzelhető el többé .az a laza, operettszerü vegyes tál, amely a történe­lemből csak a neveket és a dekorációkat hozza, hogy azokkal fedezze belső ürességét. — A történelmi drámának éppoly valóságos­nak kel! lennie, éppoly élményszerünek, mint a mai drámának. Ha nincs kapcsolata a jelenne], nem mondhat semmit a múltról. — Azok a történelmi drámák, amelyek 80—90 személlyel dolgoznak, igen közel jutnak ahhoz a műfajhoz, amelyet revuenek neveznek. — Edmond Rostand nem is áll oly messze a revuetől, mint némelyek hiszik. Bánk bán sokkal inkább történelmi dráma, mint a Sasfiók. — A történelmi dráma újjászületése valószí­nűleg együtt fog járni az ötös jámbus ideiglenes halálával. Katona drámai és Vörösmarthy lírai jámbusai után majdnem egy évszázaddal ez a versforma annyira kiürült, kimerült és kiszikkadt, hogy legalább is hosszú pihentetésre szorul, amíg ismét magához térhet. Tűrhető ötös és hatodfeles jámbusokat majdnem minden gimnazista ír ma­napság. jó prózát ellenben nagyon kevesen Írnak. S aki elég ügyesen kezeli az ötös és hatodíeles jámbust: rögtön költőnek érzi magát Az öíös- hatodíeles jámbus annyi áldrámának volt ál-for­mája az utóbbi évtizedekben, hogy ez idcszerint alig alkalmas a reformra. Vannak magyaros vers­formák is (Csongor és Tünde), melyek e pillanat­ban mind többet jelentenek a jambusnál. A gya­korlat azt mutatja, hogy el kell vetni a jámbust, különben nem szabadulhat meg a dráma az olcsó retorikától. —- A történelmi drámának sokat kell tanulnia s még többet felejtenie, hogy újra születhessék. A történelmi dráma nem szónoklat, hanem cseleke­det Az élő nemzeti tudat szimbolikus, drámai megnyilatkozása. Ha ezen alul marad, akármiben hangos vagy nagyhangú, — politikailag olcsó és drámailag értéktelen. (*) A pozsonyi színház aj szezonja. Pozsonyi tudósítónk jelenti: Pozsony városának ezidősze- rint — mint már más alkalommal közöltük — nincs igazgatása. Az uj pozsonyi képviselőtestü­let egyik legfontosabb teendője lesz a sziniidény igazságos beosztása. Eddig az év nyolc hónapjá­ban a szlovák társulat játszott, ké-két hónapi, még pedig nyári idénye volt a magyar és a né­met színjátszásnak. A szlovák színház a hosz- szabb és jobb szezon ellenére deficittel dolgozott. Az állam nem győzi szubvencióval, a színházi „druzstvo" sem bírja többé pénzelni a szlovák színtársulatot. A szlovák színház élén Nedbál elő, de mégsem tudta megmenteni a szlovák szín­házat, mert az őslakosság nem hajlandó a csupán szlovák előadásokat, még ha operák is, meghall­gatni. Az ni pozsonyi képviselőtestület, amelyben túlsúlyban lesz az ellenzék, oda fog hatni, hogy a város színházában, mely sem a kormányé, sem a köztársaságé, olyan szezonbeosztás legyen, amilyent a város közönsége megkíván. Egyéb­ként a színház-ügynek olyan megoldását is vet­ték tervbe, hogy az operában egyesítsék a ma­gyar, német és szlovák társulatokat. Mert ehhez csak a főszereplőket kellene időnként, vendég­művészekkel változtatni, a zene és a kar ugyanaz maradhatna. Ezenkívül pedig azt követeli Po­zsony város közönsége, hogy a három színtár­sulat felváltva az egész éven át játszók. A szín­ház vezetése ebben az esetben természetesen egy felelős kézben összpontosulna. (R.) (*) A Rosé-kvartett hangversenyei. A ka­marazene kiváló reprezentánsai tegnap zárták le négy estére terjedő hangversenyüket. Műsoruk­ban ezúttal csak a zene klasszikusai foglaltak he­lyet, de remélhető, hogy a nagyszerű vonósné­gyes társaság, mely mindig első volt az újonnan beérkező komponisták bemutatásában, még az ez- évi idény folyamán a modern szerzőkből is ren­dez hangversenyeket. A vonósnégyes tagjai, kik már Európa valamennyi hangversenytermcb'n megfordultak, Rosé, Fischer, Ruzitschka és Wel- íher, szép, jó muzsikát adtak. A tegnap esti mű­sor a következő volt: Cherubini: Es-dur kvar­tettje öt tételben, a második rész hatásos Lar- ghetto sensa lentezza-jával. Smetana: „Életem­ből" cimü E-moIl kvartettje, a szerző legjobb mü­veinek egyike. A harmadik tétel: Largo sostenuto komoly panaszkodása nagyon megható. A hang­versenyt Beethoven: C-dur kvartettje zárta le, mely a közönség őszinte megelégedésére szépen sikerült. A kvartett nagyon értékes munkát vég­zett, mikor a négy estén Beethoven, Brahms. Haydn, Mozart, Mendelssohn, Cherubini, Dvorak és Smetana legalább is egy-egy müvét bemutat­ták. A kamarazene ápolása mindig a leghálásabb feladatok közé tartozott. —y. —i. (*) Szentgyörgyl István vendégszereplő kör­úton. Kolozsvárról jelentik: Szentgyörgyi István, az erdélyi magyar színészet nesztora, több erdé­lyi színigazgatótól meghívást kapott, hogy klasz- szikus színjátszó művészetét a vidék közönségé­nek is bemutassa. Szentgyörgyi István a meghí­vást el is fogadta és igy még ebben a hónapban több erdélyi városban fogja hires szerepeit elját­szani. Első stációja Székelyudvarhely lesz, ahol Fehér Imre társulatánál a Cigány, a Csikós és a Vénbakkancsos és fia parádés szerepeit fogja ala­kítani. (*) Szigeti József zürichi hangversenye. Zü­richből jelentik: Szigeti József hegedűművész, a genfi konzervatórium hegedü-mesteriskolájának vezetője, Zürichben hangversenyt adott, amelyen példátlan lelkesedéssel ünnepelte a közönség. Leg- közvetetlenebb és legviharosabb hatása a magyar számnak: Hubay Jenő Csárdajeleneté-nek volt, melynek befejezése után tombolva követelte a kö­zönség az ismétlést. A lapok elárasztják Szigetit magasztaló jelzőkkel és kritikájuk sokkal inkább hódolat, mint bírálat. (*) Karczag szinlgazgató meghalt Bécsi szer­kesztőségünk jelenti: A Theater an dér Wien színház ismert igazgatója, Karczag Vilmos tegnap délben a Bécs melletti Baden Guttenbrunn-sza- natóriumában meghalt. (*) A „Mignon" kolozsvári bemutatója. Ko­lozsvárról jelentik: A Magyar Színház Thomas „Mignon“-.iát precíz előadásban hozta ki. Kelmay Ilonka és Vajda László mint vendégek ismét meg­mutatták, hogy vendégszereplésükkel a zenei együttes igen sokat nyert Kelmay abszolút mu­zikális mezzoszopránja a felsőbb regiszterekben is tisztán cseng. Játékában is üdítő. Vajda László színjátszása merevebb, de hangja behízelgő. Sugár jó volt, Kolbay mint operaénekesnő is megállja a helyét. Az összevágó zenekari teljesítmény Bródy nagy gondosságát dicséri A kassai magyar színház műsora: Vasárnap délután: Szépasszony kocsisa. Vasárnap este: Asszonyok bolondja. Á prágai német színház műsora: Vasárnap délután: A granadai éjjeli szállás és Zsuzsáuna titka. Vasárnap este: MédL Hétfő: Danton halála. Kedd: Wau-Wau. Szerda: Salorae. Csütörtök: A győző nő. Péntek: Mignon. Szombat: Médl. Vasárnap: Módi. A prágai mozgóképszínházak műsora: Lucerna: Börkeztyüs csapás. (Egy boxbajuok szerelmi regénye.) Sanssouci: Kelet és nyugat. (Vígjáték.) W ni ........................................... — A Délivasut elsőbbségi kötvényei­Bécsi szerkesztőségünk jelenti: A Délivasut- meg egyezés életbeléptetésével kapcsolato­sén az elsőbbségi kötvények kamafizetési rendjéről a bécsi tőzsdetanács a következő­ket közűi: Ezidőszerint a bécsi tőzsdén a Délivasut elsőbbségi részvényeinek négy ka­tegóriáját jegyzik: Ezek közül a márkaérték­ről szóló 4 százalékos címletek nem jönnek figyelembe, mivel legközelebb beváltásra kerülnek. A többi típusok, amelyeknek név­értéke az 1915. évi szanálási tervezet sze­rint 325 frank = 312 koronára változott, a szelvényösszeg ugyanolyan összegű fentar- tása mellett, ami által a cimletek névérték szerint 4 százalékosakká váltak, továbbá az 5 százalékos frankra szóló „arany Déli", vé­gül a 4 százalékos 500 frank vagy 405 márka névértékű cimletek teljesen egyenjogú, egy­séges ríj címletekre fognak becserélődni. Az uj kötvények már a „Duna-Száva-Adiria vas­út" uj cég elnevezés lesz, francia szöveggel és a névérték, valamint a kamatozás arany­frankról fog szólni. A meglehetős komplikált megegyezés szerint a névérték és ezzel együtt a sorsolási összeg, amely eleinte 90 arany frankban volt megállapítva, 112.5 aranyfrankra emelhető fel. A kisorsolás 46 éven belül történik és 192®,. decemberében kezdődik. Egyúttal rendezte^ a hátralékos szelvények beváltását is. Ki uj címletek 1923 január 1-től kezdve kamaitiogosultak. a régi szelvények kamatjogosultsága pedig be­záróan 1923 január 1-ig terjed- A rég’ szel­vényeket le keli fejteni és azok a kötvénytu­lajdonos birtokában maradnak. Az addv a határidőig esedékes volt és be nem váEott szelvényeket 2 aranyfrankkal, a későbbieket, amelyek a kamatszolgáltatás me^'umt'^é- sétő! 1923 január 1-ig datálódnak. 1.40 arany­frankkal fogják sorsolás utján beváltani, ?5 éven belül. Még nincsen eldöntve, vaíion ~z ilyen szelvények tőzsde5 forgalomba kend­nek-e. A legfontosabb tőzsde technika’ v ér­des itt az. hogy a .Juh’-Sr,det“ n kidLzbon a többi cVnleteket pedig a koriadban fo,rrH’k je­gyezni. A Délivasut részvények főz^dri ir­galma tekintetében egvéb vál+oz*s nem tör­ténik. A ..Dér Kaoitalhst" feltűnőnek íprt?a, hogy a Dálivasutrészvémyek egye;* va'Va­riál között mé<r mindig nem egvenrtóHkk H az árfolvamk ül önhöz etek, bár ezek a c’mle^k most már teljesen egyforma becsm^ö jo­gokkal bírnak. — A ruszinszkói pénzintézetek nem vált­ják be a magyar hadikölcsön-kötvényeket. Ruszinszkói szerkesztőségünk jelenti: Szlo­vén szikói lapok dobták viliággá a hírt, hogy a magyar haidlköl csőn -kő üvény ek beváltása már megkezdődött és azokat a ruszinszkói pénzintézetek 60 százalékos árfolyamon már be is váltják. E hirt némely prágai újság is átvette. Tudósítónk kérdést intézett ebben az ügyben a ruszinszkói nagyobb bankokhoz, ahol azt a felvilágosítást kaptuk, hogy a liadi- kölcsön-kötvények beváltásáról még ezideig szó sincsen. 'Erre vonatkozóan az „Általános Szlovák Bank" már helyreigazító közle­ményt is adott lei, amely a „Prager Tagblatt" október 7-iki számában jelent meg. Illetékes helyen még azt is megtudtuk, hogy a hír on­nan eredhetett, hogy a „Szlovenszkói és Ru- szioszkói Pénzintézetek Egyesületének" köz­pontja Pozsonyban tárgyalásokat folytat a kormánnyal, hogy a hadikölcsön-kötvények beváltásának ügyét előbbre vigye. Ennek azonban eddig pozitív eredménye nem volt, bár a közvélemény joggal elvárja, hogy ez a kérdés végre kedvezően elintéződjék. — Az osztrák és magyar járadékok ka­matfizetése. A Tribuna közlése szerint az osztrák és magyar járadékok kamatfizetését, amennyiben ezek a cimletek nem cserélőd­tek ki lisiztkölosönre, még ebben a hónapban megkezdik. A békeszerződések értelmében Cseh-Szlovákia a 8 milliárd osztrák járadék­ból 41.7 százalékot, vagyis 3 milMrdnál töb­bet és a 6 milliárdot kitevő magyar járadék­ból 16-2 százalékot, vagyis egy milliárdnál többet vett át, összesen tehát 4.5 milliárdot. Ezekből annak idején 2 milliárdnál többet lisztkölcsönre cseréltek be, a több mint 2 milliárdos hátralékot pedig cseh-szlovák já­radékokra fogják becserélni, mihelyt az erre vonatkozó elaborátumot a legfelsőbb ellen- . őrző hivatal jóváhagyta. Előreláthatóan ez : év végéig becserélik az osztrák járadékot, a magyar járadékot pedig a következő év ele­jén kerülnek becserélésre. A becserélés és j a szeívényszolgálat hivatalos utón történik. 1 — A cukorrépa minősége. A Prager Zuc'kermarkt közli, hogy a répa 96. cukor­gyár megfigyelése szerint az utóbbi héten a gyökérsuíynak csupán csekély nagyobbodá­sát mutatja, de ezzel együtt a levelek súlya Oszkár jóhirü zeneszerző ál!, aki operákat is ad —" \ Menyasszonyi kelengyék áruháza £ \ Saját készítményt! finom férfi £ \ és nő! fehérnemű, asztal- £ \ térítők és mindennemű lenáru £ \ Árusítás nagyban és kicsinyben £ rTYYYYYYYYYYYffYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYVYYYYYYYYYYYYYYYYYYYf^

Next

/
Thumbnails
Contents