Prágai Magyar Hirlap, 1923. október (2. évfolyam, 222-247 / 375-400. szám)
1923-10-14 / 233. (386.) szám
Autonómia vagy kommunizmus? (p.) Prága, október 13. Csodálatos és az itteni sajátságos demokráciára annyira jellemző az a magatartás, amelyet a kormánykörök a lezajlott községi és megyei választások eredményével szemben elfoglalnak. Hosszú habozás és kerülgetés után elismeri a kormány, hogy a választásoknál határozott és nagy vereség érte. Elismeri, hogy Szlovenszkó népének nagy többsége elfordult tőle. A népnek a kormánynyal való szembehelyezkedése, szembehe- lyezkedést jelet azon egész politikai rendszer ellen, amelyen ez az állam a nép megkérdezése nélkül berendezkedett. Az alkotmányosság és a demokrácia legelemibb szabályai tehát azt követelnék meg, hogy a kormány, amelytől a nép megvonta bizalmát, hagyja el a helyét és változtassanak az állam berendezésén úgy, hogy az összhangban legyen a nép akaratával. Ilyen konzekvenciák levonásáról azonban a kormány köreiben senki nem beszél. Egészen más megoldást keresnek. Drasztikusan kimondva: a diadalmasan előretört pártok vezetőit szeretnék lekenyerezni. Keringenek a hirek pámázott ajtók mögött folytatott bizalmas tárgyalásokról. A tárgyalások egyrészről vagy a zsupánok, vagy a Prágából kiküldött politikai exponensek, másrészről az ellenzéki pártok helyi vezetői között folynak le. Itt-ott eredményt is könyvelnek el, egyes községekben a kommunisták és a semlegesek segélyével cseh-szlovák bírót választottak. Vagy megpuhitják szépen, sorjában az ellenzéki vezetőket és akkor lehet tovább vurstlizni, mintha semmi sem történt volna. Itten, Prágában azt hiszik az emberek, hogy *)k mindenben egész újat csinálnak, hogy teljesen szakítottak a régi rendszerrel, fölfogással és szokásokkal. Rendőreiket be- bujtatták az angol rendőrség uniformisába és kezükbe nyomták az angol rendőrök gummi- botját. Katonatisztjeiknek előírták az osztrák helyett az úgynevezett antont szolgálati jelvényt, francia vezérkari tiszteket hozattak ide, a katonák előírás szerint francia módra tisztelegnek és francia módra hordják puskájukat. S azt hiszik, hogy most már angol rendőrségük és francia katonaságuk van. Pedig szinte megfoghatatlan, hogy mennyire osztrákok ma is és nem tudnak szabadulni a régi osztrák szellemtől. A hadseregükben is meg van épségben a régi osztrák katonai szellem. A főhercegi és a vezérkari tiszteket most a légionárius tisztek váltották föl, az előbbieknek származási kiváltságát, illetőleg hadiiskolai végzettségét ez utóbbiaknál a légionárius múlt pótolja. A régi osztrák közigazgatás, a bürokrácia rozsdás gépezete nyikorog tovább a köztársaságban. A régi osztrák politikai intrikák, ügyeskedések, egyik pártnak kijátszása a másikkal szemben, az egyes politikusok hiúságának. egyéni ambícióinak, szorult helyzetének kihasználása, politikai morzsák osztogatása, a gyökeres megoldásnak elkerülése tartották fönn az osztrák kormányokat, Taaífe, Badeni, Körner után, ugyanezt csinálják itt Tusár. Benes, Svelrla. De hisz ez egy végzetes tévedés, így folytatni nem lehet a dolgokat. Azóta, hogy az osztrák császár utolsó miniszterelnöke elhagyta hivatalát, mégis csak történtek változások. Az osztrák császár vétóját és a birodalmi alkotmány 14. szakaszát még sem lehetett teljesen átültetni. S a nép akarata mégis csak többet jelent ma, mint akkor. A dolgot nem lehet olyan egyszerűen elintézni, hogy szentnek és fölségesnek mondom a nép akaratát, ha az nekem kedvező, ellenben nem hederitek rá, ha mást akar, mint amit én jónak látok. A néppel szembehelyezkedni nem okos dolog, annak rossz következményei vannak s ezeket nem az egyesek, hanem az állam szenvedi meg. M>a már nem vezet eredményre az a módszer, hogy a nép helyett a nép vezetőit nyerjük meg. Nem lehet ezt megcsinálni, mert egyrészt a vezetőkkel sem olyan köny- nyü ma már a dolgot elintézni, de másrészt a nép beleszólást biztosit magának az ilyen vásárba, A legközelebbi múlt elég szomorú példáját mutatja annak, hogy az ilyen politikai lekötelezések dicstelenül végződnek. Hol vannak Srobár és társai? Hol vannak a nép régi kedvencei, a szociáldemokratapárti képviselő urak? Ma nem olyan bonyolult föladat becsületes politikát csinálni. Tárgyilagosan, nyugodtan meg kell állapítani, hogy mit akar a nép? S azután fölvetni a kérdést, kell-e eleget tenni a nép akaratának? A nép elsősorban meg akarja buktatni a prágai centralizmust. Ezt a népnek nemcsak az a nagy többsége követeli, amely az ellenzékre szavazott. A centralizmus bukását kívánja azon szavazatok nagy része is, amelyek a Srobár—Hodzsa-pártra estek. Ez a párt nem merte szia.vazócéduláira kinyomatni igazi nevét. A szavazólapokon kihagyták ezt a szót, hogy „cseh-szlová'k“, tehát épp azt a jelzőt, amely utalást jelent a párt centralista programjára. Kihagyták ezt a jelzőt azért, mert jól tudták, hogy a szlovák nép előtt a centralista politikát hangoztatni nem szabad. E jelző helyett kinyomatták a különböző gazdasági szervezeteiket: a „Domovinát“, a „Malorolnicka jednotát44 stb„ olyan szervezetek nevét, amely a népet ama figyelmeztette, hogy ezen párt révén kap földet, gépet, Prága, október 13. Rad’cs István tudvalévőén állandó levelezésben áll híveivel. A legutóbbi — tizenötödik — levelében a szlovák néppárt törekvéseiről irt és azt tanácsolta Hlhkáéknak, hogy a csehekkel szemben ugyanolyan ál- áspontot foglaljanak el, miint amilyen álláspontot képviselnek a horvátok a szerbekkel szemben. — Meg kel védelmezni — írja a többi között Radiícs — a csehekkel közös állam közös határait, de nem szabad résztvennl a prágai nemzetgyűlés ülésein, hanem ki kell vívni az önálló szlovák parlamentet, vagyis az önálló szlovák áilamot, mely teljesen egyenrangú kell, hogy legyen a cseh állammal. Mindig és mindenütt a pacifizmust kell hangoztatni és azt kell követelni, hogy a cseh-szlovák köztársaság semleges maradjon és hogy ne legyen a militarista Franciaország gyarmata, melyben úgy parancsolgatnak a francia tábornokok, mintha odahaza lennének és előkészítik a csehek romlását akár a német—orosz küzdelem, akár az orosz— német blokk és a nyugateurópai blokk kö zöít való küzdelem idejére. A Marodul Listy, amelyből ezt az idézetet vettük, úgy véli, hogy Rádiós nincsen tisztában azzal, hogy ezzel a fölhívásával saját ügyének árt, mert a cseh közvélemény előtt nevetségessé teszi magát, másrészt pedig a horvátok küzdelmét kompromittálja azzal, hogy a pártját a szlovák néppárttal hasonlítja össze. A cseh nemzeti demokrata lap szerint Rádiós egyetlen helytálló érve eddig az volt, hogy Horvátország a változót’ viszonyok folytán elvesztette ezer esztendős államjogi helyzetét, bánját, száborát, örMIló közigazgatását, hadseregét, hogy a hokitokat kizárják a magas méltóságokból, a táöorr- noki karból, a minisztériumokból és hogy''elveszik az iskoláikat stb., mig a cseh-szlovák köztársaság a szlovákoknak meghozta azt, műtrágyát, olcsó kölcsönt. Ez a párt volt az, amely valamennyin túltett a demagógiában, ez a párt erősebb bolsevista propagandát csinált, mint a kommunista párt. Ezeket a szavazatokat sem számíthatja a kormány a rendszerével megelégedett szavazatok közé. A választás után csak két számbavehető irányzatról beszélhetünk Szlovenszkón. Egyik oldalán az autonómiát követelő pártok. Ez az irányzat kivánja, hogy Szlovenszkó sorsát Szlovenszkó népei intézzék. Szlovenszkó népe maga határozzon a fölött, hogy milyen politikai, közigazgatási intézményekkel bírjon. A nép jelölje ki a kulturális fejlődés útjait. Önálló gazdasági életet akar, azt akarja, hogy gazdasági értéke és munkája elsősorban e népnek érdekeit szolgálja. Igaz, hogy ez áldozatokat kíván azoktól, akik most hatalmon vannak, de nem kíván áldozatot az államtól, mert az autonómia megvalósítása az államot erősiti, a konszolidációt biztosítja. Ha az autonómiát a kormány továbbra is elgáncsolja, úgy nem a kormány politikája fog érvényesülni, hanem erőre tesz szert a kommunizmus. A kommunista párt táborában vannak azok. akik nem hisznek a békés kibontakozásban, programjuk magát az államot akarja megdönteni és fölboritani azt a társadalmi rendet, amelyen az állam fölépül. Hihető-e, hogy a kormány annyira vak legyen, hogy megátalkodóttságában inkább utat enged a kétségbeesés politikájának, a kommunizmusnak, mint hogy megértve az idő parancsoló szavát, nem emel gátat a nép akarata elé és ezzel megadja az állam biztos jövőjének egyedüli lehetőségét. amiivei eddig nem bírtak: uralmat az országukban és társkormányzást az egész köztársaság területén, anyagi és szellemi fölemelkedést, iskolákat az elemi iskoláktól a főiskolákig, követeket, minisztereket, pozsonyi minisztériumot, megyei önkormányzatot, gazdasági föllendülést stb. stb. A Kramár lapjának kár volt kommentárt fűzni a Radics fölhívásához, mert ezt a kommentárt oly rossz példákkal tűzdelte tele, hogy igazán csekély fáradságba kerül a megcáfolása. Miképpen képzeli a N. L. azt az „uralmat11 és ,,Öárskormányzást“, mikor Szlo- venszkó népei és közöttük a szlovák nép csak két héttel ezelőtt oly lesújtó kritikát gyakoroltak a mostani rendszer fölött éppen azért, mert az az „uralom41 és „társfcormány- zás“ szöges ellentétben áll a nép kívánságaival? Miképpen beszélhet megyei Önkormányzatról, mikor a kormány a kinevezési rendszer segítségével éppen most készül fel arra, hogy az „önkormányzat44 megmaradt- roncsát is eltörölje? De főként, hogyan merészelt gazdasági föllendülésről beszélni, amikor a hivatalos tényezőik is beismerik Szlovenszkó gazdasági csődjét, amely a hajdani jómódban élő emberek egész tömegét tette tönkre és a munkások százezreit fosztotta meg a kenyerüktől? Csak egyben van igaza a Narodni Listy-nek. Az uj alakulás valóban fényes követi, miniszteri és egyéb állásokat juttatott a Hodzsákmak, Markovitcsoknak, Micsuráknak, Osusykmak, Székácsoknak, akiket azonban csak a Narodni Listy tekint a szlovák nemzet képviselőinek, de nem maga a nép, amely semmiféle közösséget nem vállal ezekkel az urakkal. __ Tért hódit Radics propagandáj a Belgrád, október 13. (Jugoszláviai szerkesztőségünk Jelentése.) Radics István, aki a diktatórikus párt- vezérséget önként cserélte föl a hazátlan kódorgás és a politikai menekültség sótalan kenyerével, még mindig Londonban tartózkodik. A horvát függetlenségi és köztársasági mozgalomnak legendás hirü vezére az angol fővárosban éli száműzetése napjait, amelyeket arra használt fel. hogy serényen és elszántan forgatja veszedelmes fegyvereit. Radics szakadatlanul folytatja a harcot Belgrád és a centralista politika szerb képviselői ellen és megállapítható, hogy nap-nap után nagyobb sikerrel teszi ezt. Nincsen nap, amely ne növelné a híveinek táborát, nincsen nap, amikor a külföldi propaganda ne bővülne és szélesednék. A londoni kirándulás ebben a tekintetben tehát megleped sikereket ér el. Radics akciója — amely szívós és szakadatlan, mint a bányák villamos-fúrójának lassú munkája — folyton előbbre halad, mélyül és terebélyesedik. Minidig több és hatalmasabb hívét terelnek táborába az agitátort ékesszólás lángoló igéi. Noha Beigriád és elfogult sajtója a föltétlenül hitelt érdemlő, semleges külfödi tudósításokká szemben állandóan a Rádiósakéin kudarcáról beszél, bizonyosra vehető, hogy ennek éppen az ellenkezője igaz: a horvát ügynek napról-napra több híve és szószólója akad a hatalmas angol publicisztikában. Tehát nem igaz, hanem zöld és vizenyős- mese az, hogy Radicsot „kidobták44 valamelyik londoni szerkesztőségből; az sem igaz, hogy szánatommal lemosolyogiák, mint javitiuitaílan mániákust és idealistát cs az sem igaz, hogy a rendőrségnek se nagyon kellemes a jelenléte és csupán a módokon gondolkoznak még, amelyekkel udvariasan a tudomására hozzák hogy föl is ut, le is ut... Mindez nem igaz, ismételjük. Ellenben igaz az, hogy ma már alig akad nagy angol lap, amely ne foglalkozott volna hasábokon vagy oldalaikon keresztül a hor- vát kérdéssel. Ezek a cfkkek mindig a horvátok pártját fogják és itt * megállapíthatjuk, hogy a Radics munkáját ellensúlyozni szándékozott miniszterelnöki utazás semmi, de semmi eredményt se hozott Belgrádnak... A nagy nyilvánosság mit sem tud róla, mit müvei Rádiós István Londonban, csupán a szórványosan érkező leveleiből állapítható meg, hogy messzemenő és céltudatos propagandát folytat, amely — véleménye szerint egyre több sikert ígér. A horvát köztársasági és parasztpárt vezetősége most újabb két levelet kapott Rádióstól. Ezekkel együtt most már eltávozása óta kilencedik levele jutott nyilvánosságra. A nyolcadik levélben Radics azt Írja, hogy váratlanul meglátogatta őt a horvát nép egy nagy barátja, aki közölte vele, hogy amikor két évvel ezelőtt a Buxton-iivérek Ewans-szal együtt visszatértek Jugoszláviából Londonba, az úgynevezett balkáni komi- tének jelentést tettek a horvátországi viszonyokról és azt javasolták, hogy Jugoszláviát íöderalista alapon kell! berendezni, akkor Scotus Viator védelmébe vette Szerbiát, d'e nem volt sikere és ezért kilépett a komité- ből. Ma pedig Scotus Viator ugyanazon a véleményen van, mint a Buxíon-testvérek, hogy tudniillik a mostani jugoszláviai kormányzati rendszer nem tartható fönn, különös tekintettel az egyes tartományok helyzetére. ***++*+&*»*•**** I®® cseta-szl. Keronftért fizettek ma, október 13-án: Zűriekben 16.65 svájci frankot Budapesten 58000.— magyar koronát Bécsben —.— osztrák koronát Berlinben —.— német márkát Radics azt tanácsolja a szlovákoknak, hogy vonuljanak ki a nemzetgyűlésből CTdjRÁCAI —Mi Prága, vasárnap, 1923 október 14. . J/líl7tf£Wj£J?TT,r&rA>J* & M fejíf ümJa ÉB Hl fim liga Mm Á3F fimJ Jsm iöSg MW & HBeI ÍwT pánsbá-uliae 40. L Telefon: 30340. Illír Ws Jff W % .Jgr mi Mm && ^ÉT m ^ - Kiadóhivatal: Prága I.. Liliova martamé* olice 18. az. Telefon 6797. szám *** — Sürgönyeim* Hírlap, Praha — Főszerkesztő: A Szlovenszkéi és Rnszinszkoi Szövetkezett Ellenzéki Pártok Felelős szerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. politikai napilapja FLACHBARTH ERNŐ dr.
