Prágai Magyar Hirlap, 1923. október (2. évfolyam, 222-247 / 375-400. szám)

1923-10-11 / 230. (383.) szám

3 Csütörtök, október 11. Nem Prágában dolgozzák ki a magyar kölcsön tervezetét Megcáfolják a Neue Freie Presse hírét — A kölcsön ügye nem függ össze a gazdasági tárgyalásokkal Budapest, október 10. (Budapesti szerkesztőségünktől.) A prá­gai Bohemia a Neue Freie Presse alapján e napokban azt az általunk is közölt jelentést hozta, hogy a magyar kormány hozzájárult ahhoz, hogy Magyarország pénzügyi és gaz­dasági szanálásának tervezetét Prágában ki­dolgozzák, sőt, hogy Prágában ez irányban már folyik a munka Benes vezetésével. A Magyar Hirlap beavatott helyen szerzett ér­tesülés alapján megcáfolja ezt a hirt. A' lap megállapítja, hogy a genfi tárgyalásoknál soha szóba sem került, mint ahogy szóba sem ke­rülhetett az a kérdés, hogy Prágában kidol­gozzák a magyar kölcsön tervezetét. Beth­len és Daruváry nyilatkozataiból világosan és félreérthetetlenül kiderült, hogy a köl­csön tervezetét a magyar kormány illeté­kes tényezőivel karöltve az a bizottság fogja kidolgozni, amely a népszövetség megbízásából október második felében ér­kezik Budapestre. Mai távirataink: Nincs junktim a kölcsön és .a kereskedelmi tárgyalások között Budapest, október 10. (Budapesti szer­kesztőségünktől.) Azokkal az ujsághireszte- lésekkel szemben, hogy a külföldi kölcsön folyósításáról nem lehet szó mindaddig, amig Magyarország a kisaníantíal valamilyen for­mában, elsősorban kereskedelmi szerződések utján gazdasági megegyezésre nem jutott, a Magyar Távirati Iroda megállapítja, hogy a kölcsön ügye nem függ össze a kereskedelmi szerződések megkötésével. A M. T. I. jelen­tése szerint teljesen téves és helytelen az a fölfogás, mintha a külföldi kölcsön folyósítása attól függne, hogy a kisantanttal folytatott gazdasági tárgyalásokat befejezik-e. Bethlen Radványban nem tárgyalt senkivel Budapest, október 10. Budapesti szer­kesztőségünk jelenti: Külföldi lapok pár nap­pal ezelőtt arról adtak hirt, hogy Bethlen Ist­ván gróf miniszterelnök Radványban politikai tárgyalásokat is folytatott. Mint teljesen meg­bízható forrásból értesülünk, a miniszterelnök egyheti vakációját kizáróan üdülésre fordí­totta és senkivel sem tanácskozott. Két érvényes jelölés a somorfai kerületben Budapest, október 10. Budapesti szer­kesztőségünk jelenti: A Németh Vince halá­lával megüresedett somorjai választókerület­ben szombaton nyújtották be az ajánlásokat. bán elszólja magát. Ebben a nagy csendes­ségbe támadt az a gondolata, hogy bennete­ket ingához vesz. — Legalább megint lesz nagy lányunk — mondotta. A sógorasszony is el lehet itt szépen. Hozd őket, hamar, fele­séé! S mikor így kimondta, már szerette volna, ha'ott i:s vagytok. Blhilbetitek, hogy egy falusi gazdaasszonynak így nyáron mennyi a dolga. Mindent ofetíbugyatoft velem. Küldött. Én mondtam valami olyast, hátha nem lesz .kedvük? Ha Jolémka városi kisas­szony létére . . . Végig se hallgatott. Kiál­tott a kocsisnak, hogy fogjon, mert még le­kössük a vonatot. Csak mikor már a kocsi­ba ültem, mondott annyit: Joláníka nem olyan . . . Meglásd ... És most itt vagyok. A fiatal lány még mindig abban a hely­zetben, a lábai előtt guggolva hallgatta nagynénje terjengős beszédét és mikor az a végére ért, csak annyit tudott mondani: én Istenem, én csodatevő Istenem . . . .Mint ábitatos fohász, egyenesen az óriási tehertől felszabadult leikéből tört elő ez a néhány szó- Az előbbeni kínos megza­varodásnak, mit az öreg tanácsos ajánlata okozott, a szégyennek, megaláztatásnak, amiből túlontúl sok része volt, nyoma sem volt máir ott. Ujjongva röpdösött az, mint a kalitkából kiszabadult madár egy szép, tiszta szabad táj felé, hol csillogó szárnyait nem éri a sár, melyet már készültek feléje dobni . . . Gondolatban már futott is . . . le . • . a házmesterhez . . . terez ette a hátralékot... és egyúttal a lakást is felmondta . . . Aztán futott tovább . * . tovább ... a postára... ahol a 250.000 koronát, az ő jogos óradijának levonásiával, méííóságos Széfér tanácsos ur címére feladta . . . Így , . 8 iEz a válasz-.., A szükséges aláírásokat két jelölt szerezte meg: Frühwirth Mátyás (keresztény egység pártja, 800 aláírás) és Cserny János dr. (nem­hivatalos egységesspárti, 300 aláírás). Kádár Lehel, a fajvédők jelöltje a szükséges aláírá­sokat nem tudta megszerezni. Vass József magyar népjóléti miniszter Bethlen külföldi tárgyalásairól és az inségakcióról Nyilatkozat a Prágai Magyar Hirlap részére Budapest, október 10. <Kiküldött munkatársunktól.) Vass József dr. népjóléti miniszter, a helyettes miniszter- elnök szives volt hosszabb kihallgatáson fo­gadni és a kormányzat általános irányzatá­ról, a miniszterelnök külföldi tárgyalásairól és az inségakcióról a következőkben fejtette ki véleményét a Prágai Magyar Hirlap olva­sói részére: — A magyar politika tengely-problémája a gazdasági kérdés. Van sok más problémánk is, de azok túlnyomó nagy része a gazdasági helyzet szanálásával vagy önként megoldást nyer, vagy legalább a megoldás föltételeit megkapja. Azzal tisztában vagyunk, hogy olyan egységes, majdnem befejezettnek mondható gazdasági rendszert, mint ami­lyen a háború előtti Magyarországé volt, jelen helyzetünkben nem teremthetünk. — Iparunk, sőt egyes alapvető életszük­ségletünk ügyében is behozatalra szorulunk. Külkereskedelmi mérlegünkben tehát rop­pant nagy, állandó tehertételek foglalnak he­lyet, amelyeknek ellensúlyozására agrár­jellegű kivitelünket, de ipari kivitelünket is versenyképessé kell tennünk a külföldi piacokon. — E cél elérésére kétféle gazdasági rendszer lehetséges — elméletben. Az egyik­nek alapgondolata az volna, hogy az orszá­got a saját gazdasági erőforrásaink igénybe­vételével állítsuk talpra. A másik á külföldi kölcsön gondolata. Megállapítható, hogy 1920 óta az egymást követő kormányok pénzügyminiszterei (Korányi, Hegedűs, Kál- lay) mindent elkövettek az első koncepció megvalósítására. Az agrár termelés jelentő­sen megnövekedett és az ipar terén is hatal­mas lépések történtek a termelés tokozására. 1921 tavaszán a gabonaforgalom terén áttér­tünk a belső szabadforgalomra, majd az őr­lemények kivitele szabadult föl fokról-fokra, A nemzetgyűlések óriási adóterheket szavaz­tak meg s hihetetlen erőfeszítés történt az államháztartás rendbehozatalára. — Az eredmény mindezek ellenére a korona valutáris értékének lemorzsoló­dása, a drágaság növekedése és általános gazdasági bizonytalanság lett — éppen a fizetőeszköz külföldi értékelésének folyto­nos labilitása miatt. — Nem terjeszkedem ki most annak vizsgálatára, mily roppant károkat okozott az ország hitelképességének külföldi értékelésé­ben a folyton fenyegető jóvátételt kötelezett­ség, csak rámutatok arra, hogy gazdasági helyzetünk szanálására n indent megtettünk, amit saját erőnkből tehettünk —————BM—EMEMWBWagBB—ffigaag Érthetőbb, többet mondóbb mindennél A szive nagy diadalmas örömtől lett egyszerre mámoros és sírt és nevetett egyszerre és csókolgatta az Eszter nénje kérges, erős munkától megbámult kezet, hogy a nagy szégyen létében alig győzte visszahúzó gatni. — No no! Ne bolondozz hát! Szólj már te is neki, te anyja, mert még valami baja lesz, attól félek. De úgy látom én ebből, hogy igaza volt Miklós bátyádnak: nem nagyon búsulsz te Budapest után! Igazad van, telis lányom. Én sem szeretem- Meghalnék, ha itt kellene laknom. Látom, azért mások csak ef- vannak. No liáit kinek-kinek a gusztusa sze­rint. Te nem fogod megbánni, hogyha eljösz. Meglátod, milyengjiely ez! Mélyen, benn, az erdős hegyek álján. Kis falu az igaz, de mi­nekünk az egész világ. Postánk nincs. Minek is lenne. Ha a gyerekek írnak, a postamester- né kiküldi az Áron gyerekkel a szomszéd fa­luból- Mástól meg nem várunk levelet, ígaz-e? Levegőnk, az olyan van, hogy a fél- holt is életre kél tőle. A te kis szobád vas- rostélyos ablakára a nagy diófa vet árnyé­kot. Reggel hangos madárcsi;csengés ébreszt, este a bilinké szava ringat álomba. Nappal dolgozol. S égi tsz nekem. A két patyolatke- zed olyan lesz, mint az enyém: kérges és egy kicsit bizony fekete. Nem bánod? Úgy segít meg az Isten is- Anyádat dédelgetjük. Tejbe-vajba fürösztgetjülk. Tehetjük. Három tehénkét fejünk. Meglátod, hogy helyre jön!... — Aztán ... ha az Isten is úgy akarja, van ott egy ügyes, derék fűi. Erdész. Most végzett Sopronban. A grófunk mindjárt al­kalmazta. Az, mikor a IS fotográfiádat meg­látta, hát . . . No, de erről még ráérünk be­szélni . . * f s így helyzetünk, tapasztalataink s a tények | logikája bizonyítják, hogy külföldi kölcsön nélkül egészséges gazdasági alapokra he­lyezkednünk lehetetlenség. Igen nagy je­lentősége van tehát ama tárgyalásoknak, amelyeket a külföldi kölcsön ügyében Bethien István gróf miniszterelnök lefoly­tatott. Az eredmény úgy a magyar, mint a külföldi lapok közléseiből ismeretes. Rendkívül nagy érdeke az országnak, hogy a kölcsön akadály nélkül és minél előbb j lebonyolítható legyen. Minden remény megvan arra, hogy ez mihamarább meg fog történni. Az inségakcióról és a magyar középosz­tály 113'omoráról a miniszter ezeket volt szi­ves mondani: — A kormány a múlt esztendőben ket­tős inségakcióval igyekezett a gazdasági helyzet következtében súlyosan szenvedő ré­tegek segítségére sietni. Az egyik volt az 'úgynevezett Horthy-akció, amelynek gondo­latát a kormányzó ur vetette föl és ez a dol­gozni akaró, de munka nélkül maradt agrár- rétegeken segített. A másik akció élén a' kor- mányzó ur neje állott és ezt a népjóléti mi­niszter bonyolította le az államkincstárból nyert hitelfedezetek terhére azzal a célzattal, hogy elsősorban Budapest szegényein, de azonkívül az akcióba belekapcsolódó vidéki városok szociális jellegű nyomorúságán is segítsen. — Emez akcióknak tanulságait levonva, a kormány utasított engem, hogy most már az egész országra kiterjedő inségakciót szervezzek meg és ebbe az akcióba kap­csoljam bele a vidéki agrárius szegényei­nek olcsó ruhával való fölruházását is. — Minden esetleges félreértés elkerülése céljából megjegyzem, hogy ennek az akció­nak a fedezetét kizáróan az államkincstár nyújtja, az akció gyűjtéssel nem foglalkozik, önkéntes adományokat azonban természete­sen szívesen fogad. — Még az előző nemzetgyűlés Is meg­szavazott bizonyos segítségeket az inségak- ciók részére, most pedig az államkincstár előlegezi a népjóléti tárca terhére azokat az összegeket, amelyek szükségesek az olcsó fölruházási akcióhoz. Ha emez előlegek a ruhák térítési összegei révén nem térülnének meg, a hiány fedezésére a nemzetgyűlésben már tárgyalás alatt álló autó-adó bevételei fognak szolgálni. — A fontiekből világos és ezt külön is hangsúlyozom, hogy teljesen valótlan egyes kormányellenes lapoknak az az állítása, hogy a kormány az egységes pártnak a fölruházási akcióra nem tudom, mennyi milliárdot utalt volna ki, vagy szándékszik kiutalni. Az igazság az, hogy az inségak- cióra az államkincstárból senki más, mint a népjóléti tárca kiutalást, vagy hitelt nem kaphat. — Az instégákció három főcsoportra osz­lik: 1. A 'szociális jellegű nyomorúság eny­hítése, ezzel kapcsolatiban a kitünően bevált polgári elkezdjék feníartása és kifejlesztése, a rosszul táplált iskolás gyermekek és a szoptatós anyák sfb. föisegíit'ése. 2. Rulliane- müeknek és lábbelieknek olcsó térítési áron valló kiosztása. Idie tartozik a fűtőanyagok­kal és egyes elemi élelmiszerekkel való ellá­tás is. 3. Olcsó csomagok te árusítása. Ezek­nek térítési ára oly csekély, hogy csak azért szedjük, nehogy teljesen ingyen, munkanél­küli segély formájában osszuk ki azokat. — Igen súlyos helyzetben szenvednek a középosztálybeliek. Ezeknek megsegítésére is különös gondot fordítok és ezek részére: adományokat is a legszívesebben fogadok el. Erre a célra külön folyószámlát is nyi­tottam. Azt tapasztaltam, hogy bár az alsó rétegek nyomora igen nagymértékű és saj­nos, még most sem mondható enyhültnek, a legkeservesebb helyzetben azonban az intelligens középosztálynak ama tagjai vannak, akik a háború következtében ott­honukat, vagyonukat elvesztették és bú­toraik maradványait eladva, fixíizetésre szorulva tengődnek. Életstandardjuk le­szállt és mégis bizonyos társadalmi hely­zetet kell elfoglaltok. Ez a nyomor, amely elkendőzi magát, sokkal veszedelmesebb, mint a másik, mert fölmorzsolja az idege­ket és az életenergiáí. — Meg vagyok győződve arról, hogy a föntebb vázolt tervek meg való sátá'sára az ál­lamkincstár mindent meg fog tenni, de hi­szem, hogy a társadalom is segítségére siet a megszorult 'középosztálynak. Végre is a szomorú valóság az, hogy mennél na­gyobb arányokat ölt a nyomor, annál bon­tóbban éles fényben ragyog mellette a fényűzés. Hiszem azonban, hogy ez utób­biak lelkiismeretük és jobbik énjüket kö­vetve, oda fogják adni a megszorult közép- osztálybelieknek azt a fölösleget, amely úgyis szétfolyna ujjaik között . — A sok nyomorúság (között, amelyet lá­tok. hiszen tárcáim vezetése a nyomornak szinte szakszerű tanulmányozásává! jár együtt a legmeghatóbb jelenség az volt, mikor egy középosztálybeli urhölgy megje­lent előttem és a következőket mondta: „Nem vagyunk vagyonos emberek, de az uram megkeresi azt, amire szükségünk van. Kaptam tőle 1.200.000 koronát egy uj posztó­kabátra. Én úgy gondoltam, hogy’ 200.000 koronáért kifordittatom tavalyi kabátomat, az 1,000.000 koronát pedig, ha a Kegyelmes Ur megígéri, hogy nevemet nem írja ki a la­pokba, szívesen fölajánlom a középosztály­beliek fölsegitésére.“ Ezzel a millió koronát lehelyezte asztalomra és elment. — Amig ilyen szivek is vannak a társa­dalomban — fejezte be nyilatkozatát a mi­niszter —, nem felek attól, hogy a gyűlölkö­dés, a ridegség és a sötétség le tudják győzni a szeretet gyöngébb érzelmeit. (b. !.) A domimonok önálló diplomá­ciai képviseletet követelnek London, október 9. A brit birodalmi konferencián azt a be­nyomást lehetett szerezni, hogy a dominio- nok különböző okokból ez alkalommal nin­csenek megelégedve Nagybriíannia külpoli­tikai irányításával. A konferencia tegnapi ülése, amelynek részleteit titokban tartják, nem a jóvátétellel, hanem a dominionok ön­álló diplomáciai képviseletével foglalkozott. Ezt a kérdést Kanada vetette föl, amely már 1920-ban külön követet küldhetett Washing­tonba az amerika-kanadai szerződés aláírá­sára. Kanada javaslatát élénken támogatta Írország. London, október 10. A dominionok több miniszterelnöke konkrét javaslatokat tett a jóvátétel! problémára vonatkozóan, sőt ter­jedelmes tervezetet terjesztettek a konferen­cia elé, amely esetleges tárgyalások alapját képezhetné. London, október 9. A brit birodalom mi­niszterelnökeinek csütörtöki konferenciáján még egyszer meg fogják tárgyalni a külügyi helyzetet. A tanácskozások alatt Curzon és Róbert Cecil lordok fognak beszélni. A tár­gyalások alapját a. Curzon-beszéd alapelvei fogják képezni. A dominionok már eddig is világosan kijelentették, hogy az angol kor­mány álláspontjára helyezkednek és kíván­ják, hogy a népszövetség hasson oda, hogy Európa és a világ békéje megtartassák. A birodalmi konferencia gazdasági osztályának mai ülésén Bruce ausztráliai miniszterelnök az alsóausztráliai bevándorlás fejlesztésének szükségességét hangoztatta, mert Ausztrália lakosságának megnövekedése nélkül nem képzelhető el Ausztrália gyors fejlődése. Több román minisztert meg akartak gyilkolni Bukarest, október 10. Tegnapelőtt a bu­karesti rendőrség összeesküvést fedezett föl. Az összeesküvők több miniszter nreg- gyiílkoláis'át tervezték. Cadreairrtu és Motta diákok, az összeesküvőik vezérei, a rendőr­ségen beismerő vallomást tetteik. Hí égési életre

Next

/
Thumbnails
Contents