Prágai Magyar Hirlap, 1923. október (2. évfolyam, 222-247 / 375-400. szám)
1923-10-31 / 247. (400.) szám
25 Szerda, október 31. nyira kompiikálódtak, hogy a német probléma ma az európai és világpolitika domináló problémája. Mi ebben a helyzetben semlegesek maradunk, amikor Németországgal szemben békekötelezettségeinket teljesítjük. Németország netalán! további eseményeibe nem fogúnk beleavatkozni, jöjjenek akár jobbról, akár balról. Csak azt követeljük, hogy hasonló akciók ne érintsék a mi határainkat, érdekeinket és jogainkat és ne terjedjenek át a szomszédos államokra, különösen Ausztriára. A német birodalom központi hatalma ugyan lépésről-lépésre veszít az intenzitásából és befolyásából, azonban rövid időn belül aligha fog olyan erős politikai és szociális változásokra sor kerülni, amely az egész egységes birodalomnak és a jelenlegi rendszernek létezését érinthetnék. Nem kívánunk káoszt Németországban, mint ahogy nem kívántunk Ausztriában és Magyarországban. Már ma is azzal a gondolattal foglalkoznak, hogy szükség lesz Németországnak olyan támogatást nyújtani, mint Ausztriának és Magyarországnak. Itt a probléma azonban sokkal nehezebb, hiszen Németországban egy nemzet erkö’csi válsága és annak kebelén belül a demokrácia létküzdelme forog szóban. Németország eddig még nem hajtotta végre igazi forradalmát. Ez okozza szenvedését és emiatt még sokáig fog szenvedni. Benes a koalíciós pártok zajos tetszése közben fejezte be beszédét, amelyről a vita holnap fog megindulni. A második illés A képviselőház második ülésében a költségvetési javaslatot — amelyet lapunk más helyén ismertetünk — utalták a költségvetési bizottsághoz azzal, hogy három héten belül terjessze elő jelentését. Azután Becska pénzügyminiszter mondotta el expozéját, amelyet holnap fogunk ismertetni. Becska pénzügyminiszter beszédében a többi között ezeket fejtette ki: — A kormány a legnagyobb takarékosságra törekedett. Az 1922. év végén kitört gazdasági válság ugyanis már ez év elején érezetette hatását, amiért is a kormánynak a legnagyobb takarékosságra kellett törked- nie. Míg 1922-ben az állami kiadások 19.812 millióval elérték a tetőpontot és 1923-ban is 19.371 millió koronára rúgtak, addig ma a kiadás csak 16.694 millió korona, noha a költségvetésben föl vannak véve az állami tisztviselők drágasági segélyei is. A csökkenés tehát 3S77 millió koronának, azaz 18.5 százaléknak felel meg. A beruházási költségvetés 777 millió koronával csökkent, úgy hogy a megtakarítás 4647 millió koronára rúg. A kormány a bevételek esőken tését is kötelességének ártotta és azokat 18.812 millióról 16.319 millióra szállította le. A deficit mégis 603 millió korona, vagyis 44 millióval több. mnt tavaly. A pénzügyminisztérium tudatában volt annak, hogy a szénadó szabályozása zt ■ után fogja vonni de kötelessége volt hozzájárulni a belföldi és kiviteli kereskedelem és ipar érdekében. A miniszter ezután részletezte a költségvetés egyes fejezeteit. A szenátus ülése A szenátus ülése délután 4 óra 15 perckor kezdődött. Az ülés elején Prések elnök élparentálta Konecky és Stoján szenátorokat. Ezután Becskia pénzügyminiszter szólalt föl és megismételte a képviselőházban mondott expozéját. Utána Benes külügyminiszter mondotta el ugyancsak a képviselőházban tartott expozéját. Az ütés ezzel véget ért. A legközelebbi ülés november 8-án délután 4 órakor lesz. Küldöttséggel várják a szlovákok Hlmkáékat A szlovák néppárt tagjai Hlinka András vezetésével holnap reggel érkeznek Prágába, hogy részt vegyenek a nemzetgyűlés két házának ülésein. A Prágában élő szlovákság az érkező képviselőket ünnepies formában, küldöttséggel fogja várni a pályaudvaron. Formálisan megalakult a német munkaszövetség A német agrárius, továbbá kérésztény- szocááliis és a demokrata párt tegnap kommünikét adtaik ki, amelyben bejelentik, hogy megalakítják az úgynevezett munkaközösséget és az egységes eljárás lehetővé tétele érdekébein közös végrehajtó-bizottságot szerveznek, amelybe esetrői-esetre, ha a szükség úgy kívánja, bevonják az egyes pártvezető- ségeik oilyain tagjait is, akik nem törvényhozóié. Az uj m-unikiaiközösség nem érinti az egyes pártok programbeli önállóságét és egyúttal lehetővé teszi, hogy más pártok, amelyek szintén a határozott parlamenti küzdelemben és a szívós, tárgyilagos munkában látják a nemzeti önkormányzat eltérésének legalkalmasabb eszközét, ugyancsak belépjenek a munkaközösségbe. A munkaközösség ma választotta meg a tisztikarát. Elnöke lett Krepek képviselő (agrárius), helyettese Mayr-Harting dr. szenátor (kereszíényszociális) és jegyzője Kafka képviselő (demokrata). A cseh néppárt külön utjai A Lidové Listy, amely tudvalévőéin a cseih néppárt hivatalos szócsöve, a parlament öszii ülésszakának megnyitása alkalmából egy feltűnést keltő cikkében állást foglal a belpolitikai kérdésekhez, ügy véli, hogy vannak pártok, amelyek az uj választások kiírását követelik, azonban a kormány nem meri kiírni a választásokat, mivel azok után nem volna meg a szükséges többsége. Azokkal a hírekkel szemben, hogy a koalíció a együttműködés lojális politikáját, amelyet az. olasz nemzetre való tekintettel eddig is folytattunk. Kijelentem, hogy eddig egyetlenegy olasz .kormánnyal sem volt alkalmunk ilyen alaposan és világosan kifejteni politikai viszonyunkat, megbeszélni a közép- európai közös munkában való együttműködést és knijeilelinteni, hogy régebbi megállapodásunk a Habsburg-kérdésben fönnáll hogy a középenrópai politikában érvényesben': fogjuk a békeszerződések szellemét és rendelkezéseit. Ezeken az általános politikai kérdéseken kivüil megegyeztünk a Magyarország rekonstrukciójára vonatkozó kérdések legtöbbjében. Cseh szlovák—magyar és a cseh-szlovák—lengyel viszony Miután a népszövetség szeptember üléseit ismertette, igy folytatta: — A népszövetség ülésszakának tartama alatt két szomszédunkat, Magyarországot é§ Lengyelországot érintő kérdésekről tárgyaltunk. Kívánjuk Magyarországgal a gazdasági együttműködést, az észszerű és illő politikai viszonyt. Szomszédok vagyunk, akik bizonyos mértékben egymásra vagyunk utalva. Ez föltételezi, hogy Magyarország véglegesen hagyjon föl eddigi politikájának elveivel és eszközeivel, szomszédaival szemben a békeszerződések és egyéb kötelezettség lojális teljesítésének álláspontját foglalja el és igazodjék a nemzetközi jogoknak az elveihez, melyek két szomszéd államra, különösen a lojalitás és korrektség elveire vonatkoznak. Mi Magyarországgal szemben ezt a politikát következetesen folytatjuk és minden tekintet nélkül folytatni fogjuk. Magyarország rekonstrukciójának tárgyában elhatároztuk, hogy Magyarországnak az előbb fölsorolt feltételek teljesítésével megadjuk a támogatást. Nem akarjuk megalázni, illő és lojális ki- egyenlítését kívánjuk a múltnak és mindkét részről biztosítékokat kívánunk a jövőben való illő eljárásra nézve. Hangsúlyozzuk, — noha nem akarunk Magyarország belügyeibe avatkozni — hogy Magyarországon meg kell érteni, hogy a jó szomszédi viszonyt az, Is biztosítja, ha lehetővé teszik odahaza a demokratikus ellenzék és különösen az emigráció érvényesülését. Ha erre figyelmeztetünk, úgy ez csak a köztünk és közöttük való vég= leges jóviszony érdekében történik. — A Bethlen gróffal Genfben folytatott tárgyalás bizonyos reménnyel kecsegtet. Reánk nézve éppen úgy, mint az egész nemzetközi világra nézve nagy csalódás lenne és Ma- gyarorságnak sem válna hasznára, ha bebizonyosodnék, hogy az uj magyar politika nem elég őszinte, vagy hogy Magyarország belső viszonyai nem engedik meg annak keresztülvitelét. Bizonyos komoly következményei lennének ennek mindenekelőtt magára Magyarországra nézve. Ez alatt folytatódik a mi közvetlen tárgyalásunk a magyar korTárcarovaítmk: Csütörtök: Maierszky István: Halottak estéje az erdőn. Szombat: Győry W. Dezső verseiből. Vasárnap: Bányai Kornél: Szelid, csöndes ének a halálról. R á c z Pál: Két temetés.-------- ' Az ismeretien katona — A Prága! Magyar Hirlap eredeti tárcája — Irta: Indig Ottó. Az ismeretlen katona ma éjjel megjelent nálam. Egyenruhája rongyosan, piszkosan világított a hold fehér zuhanyában. A bakancsán még rajta volt a lövészárok agyagos földje és az oldalán a kenyérzsák üresen és horpad .ián hintázott jobbra-balra. A sapkáján nem volt gomb és a szive táján, az érdemrendek helyén, valami fényes kerekség tátongott. De nem vitézségi érem volt. Az ismeretlen katona szive volt ál'lőve. Az ismeretlen katona megállt az ágyam előtt, összecsapta a bokáját, szabályszerűen szaktáit, de az előirt harsány hang helyett, szerényen és suttogva jelentette: —• Kovács András közlegény, 62-es gyalogezred, harmadik zászlóalj, negyedik század. De csak voltam kérem. Most az ismeretlen katona vagyok. így szóit és leülj az ágyam szélére. Nagyon fáradt vol; szegény. Egy pillanatig gondolkozott. hogy hogyan is kezdje, majd fekete, kérges kezével végigsimította homlokát, beszélni kezdett:- Nagy panaszom van . . . hogy is kezdjem. Én 1914-ben békés gazdaember voltam. Volt egy kis földem, két ökrörii. Asz- szon.y is volt a háznál és az udvarom eper- iája alatt kél. gyermek szája. lelt. tintás a lila epertől Augusztusig Még meg sem kezdtük a behordást, a jegyző ur magához remiéit és Hiánnyal az eddig le nem tárgyalt kérdésekről, melyek a trianoni békeszerződésből folynak; például az állampolgársági, levéltári, tisztviselői és egyéb kérdésekről. A tárgyalás kielégítően halad előre és remélem, hogy végül valamennyi ügyünket véglegesen elintézzük, úgy hogy eljutunk a normális jő szomszédi viszonyhoz. Lengyelországról úgy vélekedett Benes hogy nemsokára kikerülünk az érzelmi politika és a fölösleges viszályok fázisaiból. A félreértéseknek és különösen a kölcsönös bi- zalamatlanságnak egész sora merült föl. A nemzetközi helyzet azonban olyan, hogy a megegyezés szükségességét követeli és valamennyi értelmes elem mutálunk és Lengyel- országban is tisztában vannak ezzel. Ugylát- szik, hogy közeledik az a pillanat, amikor a felelős tényezők leülhetnek a tárgyaló asztalhoz, hogy nyugodtam és tárgyilagosan vitassanak meg minden kérdést. Ez lehetségessé fog válni a miniszter szerint, ha a kölcsönös politikából eltűnik a presztízs kérdése. A köztársasági elnök utazása Az elnök utazása Benes szerint politikai - laig fontos azért, miért az államfőnek első liá- togiatáisa volt a háború befejezése óta. Azután a kresíkedeímli pobtfkáivial fogyatkozott Benes és rámutatott arra, hogy a háború utáni szerződések kompenzációs szerződésiek voltaik, de már akkor is azt tekintették a legfőbb föladatnak, hogy kereskedelmi, politikánknak bele kell illeszkedni az európai világgazdaságba. A fejlődést megakadályozták egyes államok, különösen a szomszédos államok inflációs politikája, amelyek gazdaság' rendszerűinket komolyan veszélyez tették. Nem kétséges, hogy az engedélyezési rendszer teljes kiküszöböléséhez kiefll fogni, műhelyt ez lehetséges, azaz azonnal, műhelyt létezésének okai megszűnnek. Azoknak az áruknak a jegyzéke, amelyek bevitele szabad, a szerződésére vonatkozó tárgyalásokon kivü1! ás álandóam kiterjesztetik. A most érvényes vámvédelmet, amelyet utoljára 1921 decemberében szabályoztak, a megvól- toizott viszonyokhoz fogják alkalmazni. Az elllső fontos lépés e tekintetben a Franciaor- szággaJltau gusztusban kötött szerződés, a melyben az eddigi 657 vámtételt 150->re szállították le. Az idén végrehajtandó szerződésiek során 500 tété l'közüí 450 tételnél 25—75 százalékos csökkenés fog bekövetkezni. Ke- reskedefimi rendszerünk az állaim természetes föltételei miatt nem lehet a priori sem szabadkereskedelmi, sem védővámos, hanem a két rendszer kombinálását követeli, vagyis egy ruganyos elvet, amely állandó gazdasági aktivitást téteáez föl. Külpolitikáink mindig azt a szempontot követte, hogy kereskedelmi po- liikárk egyszersmind szociális politika is. A német események Benes expozéjának utolsó részében arra emlékeztetett, hogy a német viszonyok anyegy kék cédulát nyomott a kezembe. Behívó volt és az állott rajta, hogy Kovács András huszonnégy óra alatt vonuljon be az ezredéhez. Bevonultam leérem. A kaszárnya udvarán garmadával állottak az emberek. Egy kis faasztal előtt valami őrmester tilt, aki egyenként kiáltotta az emberek nevét, — Kovács András! — kiáltotta végre az őrmester. Erre odamentem, beírtak egy nagy-nagy könyvbe, majd egy zöld papirost adták a kezembe, hogy menjek fel az emeletre az irodába jelentkezni. Az iroda előtt már százával ültek az emberek és vártak, hogy sor kerüljön rájuk. Egyszerre csak megjelent az ajtóban egy katona. A kezében egy lista volt és a füle mellett egy ceruza. — Kovács András! — kiáltotta, mire bementeni. Megkérdezték mikor és hol születtem, mikor voltam katona és mi a családi állapotom. Kérem szépen vagy négy iszonyú nagy könyvbe írták be a nevem. Azután kvittek raktárba, ahol felöltöztettek. A civil ruháimat elvették, átkötözték spárgával és egy papírt tűztek rá, amire kékceruzával nagybetűvel írták rá: „Kovács András", de mivel több Kovács András is volt. oda írták melléje, liogy „Bárányfalva". Tuniillik kérem odavaló vagyok. Néhány napra rá összeállítóUák a menetszázadot. Én nem voltam benne. Ezt éppen meg akartam írni az asszonynak, amikor hallom, hogy az udvaron a napos káplár t o r k as z ak a dtábőí r dit • a '— Ková-á-ács Andrá-á-ás! Lenézek az udvarra, hát Ltom. hogy már integetnek is felém. Amikor lementem, már tudtam, hogy egyik fin maródit jelentett a monclszázr.clb'ii és engem visznek helyette. Szép uj csukasziirke ruhát kaptam és fclvi'- tek az irodába, ahol egy kis pléh-medaillont kaptam. Azt mondták ebbe bele van írva a nevem, hogyha elesnék tudják, hogy ki vagyok. A harctéren hónapokig álltunk esőben sárban. Néha posta is jött. De nem adták rögtön ide. Esti parancskiadásnál az őrmester ur osztotta ki. Ott tartotta a kezében a sárga tábori lapokat és egyenként szólította a nevünket. Néha az enyémet is. — Kovács András! — kiáltotta és ilyenkor boldogan szaladtam feléje. Megszerettem volna ölelni, de nem volt szabad, mert három lépésre kellett tőle ni egál lani és szalutálva átvenni az otthoni üzenetei Aztán szabadságra is mentem és hogy egy kicsit megkóstoltam megint az otthoni életet. Nagyon fájt a szivem, hogy vissza kell menni a galíciai sárba. Úgy szerettem volna levetni a mundért s elbújni valahová az erdőbe és ismeretlenül, név nélkül szabad ember módjára élni. De a katonaságnál nem lehetett bujócskát játszani: az ember egy csomó könyvbe van beírva. Még az őrmester ur noteszébe is. És a szabadságlevelet le kellett adni a csendőrségen, ahol nagyon ügyeltek hogy az ember tizennégy nap múlva ismét útnak induljon. Amikor a vonaton mentiéin, ott is mindig eszembe jutott!, hogy milyen jó volna menni... menni, soha le nem szállni, névtelen utasnak lenni és az ismerős halált messzi elkerülni. De nem lehetett. Midenki ismert. Lemberg- ben ki kellett szállni. Az állomási parancsnokság elvette a szabadságlevelem és egy nagy zöld könyvbe beleírta: „Kovács András 62. gyalogezred, 3. zászlóalj, 4. század" . . . És egy holdvilágos este éppen kint pihentünk az erdő szélén, amikor parancs jött az czredkomandótól, hogy egy kisebb pátriának lőre kell nyomulnia és á fürkészni a vidéket. Az őrmester körüljáratta szemét rajtunk és igy szólt: „No fiuk. ki vállalkozik?" De én lesütöttem a szemem, mert tetszik tudni nekem két gyermekem van odahaza. Nem is igen jelen kezfcek a fiuk. mire az őrmester rám mutatott: . Na Kovács András, te nem jelentkezel?" Tefszk tudni azért mondta éppen az én nevem, mert igen ismerős voltam a századinál, levelet is kaptam hazulról és sokszor olvasták fel a nevem. Az* ért ismert olyan jól az őrmester. Többet nem is igen kérdezett. Megmondják a parancsot és mi tizen fáradtan, gyűrötten bandukoltunk patrulban az ellenség vonala felé. A szomszéd erdőben puskatíizzel fogadtak. Hallottam, hogy a társaim mint futnak szerteszéjjel. Még hallottam azt is, amint a káplár ur felém kiáltott: — Kovács András . . . Kovács András... Baj van. Többre nem emlékszem kérem. Most kiástak és hallom, amint könnyes szemű asszonyok telcaggatnak színes és friss virággal és halkan suttogva mondják egymásnak: „Az ismeretlen katona." Miért mondják ezt nekem kérem szépen? Én Kovács András közlegény vagyok 62-es gyalogezred. 3. zászlóalj. 4. század. Ha nem hiszik kérem, nézzék meg. Be vagyok :rva a könyvbe ... Kovács András inéi táti ankodóan nézett reám. Ott ült az ágyam szélén s láttam, hogy sírni szeretett volna. Talán sírt is. de a köny- nyek nem a szeméből potyogtak, hanem abból a kerek kis pörköltszélü lyukból a mon- durján, ott a szive táján, ahol meglőtték. Meg akartam simogatni. K'huztam a kezem a takaró alól, hogy megsimogassam de ő azt hitte, hogy meg akarom ütni és ijedten eltűnt. Szegény úgy látszik elfelejtette márv hogy egy megmozdult kéz néha simogatni is indul.
