Prágai Magyar Hirlap, 1923. október (2. évfolyam, 222-247 / 375-400. szám)

1923-10-27 / 244. (397.) szám

Clemenceau szerencsefátyola (fi.) Prága, október 26. Mentői jobban eltávolodunk a békeszer­ződések aláírásának napjaitól, annál több ok­irat kerül napfényre, hogy megvilágítsa a négyek tanácsának örökké emlékezetes tár­gyalásait. Clemenceaunak, Lloyd Georgenak, Wilsonnak és Orlandónak párisi tanácskozá­sai örökké emlékezetesek fognak maradni azért, mert az emberiség az ő példájukból megtanulta, hogy miképpen .nem szabad békét csinálni. Erről tanúskodnak azok az okiratok is, melyek Baker, Woodrow Wilson titkárának levelesládájából most kerültek ki, hogy „Wilson elnök emlékiratainak és okira­tainak" harmadik kötetében okulására szol­gáljanak a jóakarata embereknek. Most, amikor ide s tova öt esztendő telt el ama nap óta, amikor a béketárgyalások függönye fölgördült, szomorúsággal elegyes elégtétellel olvassuk ezeket a dokumentumo­kat, mert megtudjuk belőlük, hogy a másik táborban is akadtak jelentős férfiak, akik előrelátva azokat a veszélyeket, amelyekkel Clemenceau őrülete fenyegeti a világot, leg­alább Lloyd Georgeot és Wilsont akarták visszarántani az örvény széléről, amely né­hány évre azután maga alá temette az ;ő ál­lamférfim tekintélyüket is. Kasszandrának lenni nem hálás föladat, de hogy a Kasszand­rákra szükség van, azt nem csak Trója el­pusztulásai, hanem a közelmúlt története is eléggé bebizonyította. A párisi béketárgyalá­sok idején Simíts I. C. angol és Biss T. Tas- ker amerikai tábornokok vállalkoztak erre a háládatlan föladatra és hogy igazuk volt, az fényesen kitűnt a legutóbbi hónapok esemé­nyeiből. Smuts, aki mint Délaírika miniszterel­nöke csak a napokban bírálta oly élesen Poincaré politikáját, 1919 május 22-én Lloyd Georgehoz intézett levelében már előre figyelmeztetett azokra a rettenetes követ­kezményekre, amelyeket a Rajna nyugati partjának megszállása elő fog idézni. Ötöd- fél esztendővel ezelőtt megmondta, hogy a megszállás elviselhetetlenné válik a lakosság számára és meg fogja bénítani a német ipart. Pedig akkor még csak a Rajna balpartjának megszállásáról volt szó és nem a jobbpart okkupálásáról, amely azóta bekövetkezett. Fején találta a szöget akkor is, amikor a jó­vátétel tervéről Írva, azt egy libával hasonlí­totta össze, amelyet levágnak, mielőtt arany­tojásokat tojhatna az antantnak. Találóan jel­lemezte a jövendőt is, amikor megírta, hogy a saarvidéki német iparnak szükségszerűen nyomorékká kell válnia. Ugyanolyan bölcs előrelátás jellemzi azokat a sorokat, amelyeket Biss amerikai tábornok, Wilson kiséretének egyik tagja, 1919 március 25-én, tehát egy nappal azután, hogy a magyarországi kommün kitörésének hire megérkezett Párisba, Wilson elnökhöz intézett memorandumában leirt. Mérsékletre intette a szövetségeseket és arra figyelmez­tette őket, hogy ne csatoljanak túlsók német és magyar embert az uj államokhoz. Óva intette őket, hogy Németországra ne zúdítsa­nak olyan kötelezettségeket, amelyeket tel­jesíteni nem tud. „A mostani német kormány gyönge: nincs presztízse, tekintélye vitás; csak azért habozik, mert a spartakistákon kívül nincs más alternatíva és Németország még nem ért meg a spartakizmusra.“ Nem találó rajza-e ez a mostani német állapotok­nak is? A különbség legföljebb abban rejlik, hogy a válaszút elé érkezett Németország az elmúlt négy esztendő alatt bizonyosan megért a spartakizmusra, ami — Biss véle­ménye szerint — 1919 márciusában még nem következett be. • Németország bolsevizálása és a keleti vörös birodalommal való szövet­sége, aminek veszélyét az amerikai generá­lis oly rikító színekkel ecsetelte, az elkesere­dés egy kétségbeesett pillanatában még min­dig, sőt talán ma inkább, mint valaha, köny- nyen uj helyzet elé álliíhetja a világot. Megdöbbentő, hogy a négyek tanácsa nem bírt annyi előrelátással, hogy megfo­gadta volna a két tisztán látó katona taná­csát. Jellemző, hogy míg másutt mértéktelen követelésükkel a katonák szokták nehéz helyzetbe hozni a politikusokat, addig az an­tantban éppen a politikusok igyekeztek túl­licitálni a katonákat. A mai Európa ennek a mértéktelenségnek lett az áldozata,. Az öreg világrész így sülyedt le a mai helyzetébe, amely egyik államnak sem válik az előnyére. Anglia már tisztában van ezzel az igazsággal, Franciaország ellenben még gyönyörű illú­ziókban ringatózik, amelyek azt a hitet kel­tik benne, hogy számára Clemenceau útja volt az egyetlen járható ut. Kevesen tudják min álunk, hogy Clemen- geau 1901-ben, amikor már belefáradt az örökös k orm á ny buktat ás b a, „A szerencse fátyola" címen vígjátékot irt, amelyet a pá­risi Renaássance-szinházban adtak elő és amelyről maga Brandes irt kritikát. A darab London, október 26. • A külügyi hivatal közzéteszi Curzon lord és a washingtoni angol ügyvivő táviraíválfá- sát. Amerika részvétele a jóvátétel! prob­léma megvitatására összehívandó konferen­cián elsőrangú fontossággal birna és ha Coo- lidge elnök eddigi kijelentéseit íöníartja, Ang­lia csakhamar eljuttatja Amerikának a szö­vetséges államoknak szóló meghívását. Az angol ügyvivő október 16-1 sürgönyében Amerika meleg érdeklődését jelentette. Az illetékes amerikai államíikár kifejtette, hogy Amerika szívesen közreműködik abban, hogy Európa számára alkalmas pénzügyi terveze­tet készítsenek és hogy megmentsék az ösz- szeomlástól. Hangsúlyozza azonban, hogy a konferencián, amely főleg a német jóvátétel­ben érdekelt államok képviselőiből alakulna, a következő pontokat kel! kiemelni; 1. Amerika nem kivánja, hogy Németor­szágot fölmentsék a háború előidézésének vádja alól, de legyenek tekintettel a biroda­lom fizetésképtelenségére és arra, hogy a rend helyreállítása nélkül a további jóvátétel! fizetések sorsa forog veszedelemben. 2. A konferencia csak véleményező jel­leggel bírhat. 3. Amerika nem egyezik bele abba, hogy a szövetségesek amerikai tartozásaikat Né­metország számlájára írják át. Amerika csak akkor kiiM megbízottat a konferenciára, ha szavazati joga is lesz, de minden erejével támogatni fogja a jővptéíeii kérdés megoldására irányuló törekvéseket. Anglia nem nézheti tétlenül Németország fölbomlását London, október 26. Baldwin tegnap este a konzervatív párt plymouthi gyűlésén nagy beszédet tartott. — Az egész világ — mon­dotta — feszült figyelemmel kíséri Francia- ország és Belgium politikáját, mert nem tud­ják, vájjon elfogadja-e a két ország Anglia és Amerika meghívását a megtartandó nagy kereskedelmi konferenciára. A Ruhr-meg- szállás a legfőbb oka az Angliában uralkodó nagy munkanélküliségnek, amely csak úgy szűnhet meg, ha a szigetország gyarmati és gazdasági politikáját megváltoztatja, illetve szabadon fejlesztheti. Újra szükség van egy olyan hajósra* mint Drake volt* aki egy fő­hőse egy kínai alkirály, akinek egy európai orvos visszaadja a szemevilágát anélkül, hogy a környezete ezt észrevenné. Vissza­nyert látóképessége azonban nem hozza meg az alkirály boldogságát,, sőt ellenkezően, a legnagyobb boldogtalanságba taszítja, mert látnia kell, hogy a felesége megcsalja a leg­jobb barátjával, hogy fia kigunyolja az ö vakságát, hogy titkára saját neve alatt adja ki az ő verseit és hogy egy tolvaj, akinek ő eszközölte ki a kegyelmet, mindenét ellopja, ami kezeügyébe esik. Az alkirály nem tudja elviselni ezeket a látomásokat és hogy elke­rülje, újból kiszúrja a szemét. A tigrisnek az a komédiája, amelynek filozófiai magja az illúziók dicsőítése, ráillik a mai Franciaor­szágra is. A világtalan Franciaország nem látja, ami körülötte történik, nem veszi észre, hogy a világ népei elfordulnak és egyre jobban elhidegülnek tőle. Jaj Franciaország­nak, ha egyszer ismét visszanyeri a szeme­világát és fölismeri, hogy lázas illúziói mi­lyen csúnya játékot űztek vele. De akkor már késő lesz, mert egy nemzet nem segíthet magán úgy, hogy kiszúrja a szemeit. zogai vitorláson indult el és milliós aranykin­csekkel megrakodva tért vissza hazájába. Belgium tagadó válasza már megérkezett. Belgium számára csupán Németország fizető- képességének megállapitása bír jelentőség­gel, de nem kifogásolja, hogy az intéző bi­zottságban esetleg amerikai, vagy semleges szakértők is helyet foglaljanak. — Francia- ország válasza a belga jegyzék után már nem kérdéses. A német birodalom összeomlása évek­kel kitolná a jóvátétel megfizetését. Anglia nem nézheti tétlenül Németország teljes szétbomlását és apró államokra vajó dara- bolódását. Baldwin kijelentette, hogy Anglia nem válaszol a francia jegyzékre, mert az a né­zete, hogy a passzív ellenállás föladása elő­játéka az uj tárgyalásoknak, amelyek előtt meg akarta hallgatni a dominionok miniszter- elnökeínek a véleményét. London, október 26. Baldwin miniszter- elnök plymouthi beszédéről még a követke­zőket jelentik: Baldwin kijelentette, hogy eszébe sem jut kételkedni abban, hogy a mostani helyzetre való tekintettel valamely hatalom visszautasítaná a szövetségközi kon­ferenciára való meghívást. — A belpolitikai helyzetről nyilatkozva, Baldwin erélyesen megcáfolta azokat a híreket, mintha a kor­mány szándéka az inflációhoz való menekü­lés volna. A kincstári politikában nem fog elvi változás bekövetkezni, bármennyire is kell védeni az erősen érdekelt ipart. London, október 26. A plymouthi nem­zeti unionista konferencia egyhangú határo­zatot hozott, amely kívánatosnak tartja, hogy az angol tőkét ne a külföldön, de a belföldön helyezzék el. A kormánynak ezt a jövedelmi adó és az örökségi vagyondézsma csökken­tése által lehetővé kell tennie. <» Lloyd George tárgyalásai Washington, október 26. Lloyd George a Coolidge elnöknél tett látogatása alkalmá­val hangsúlyozta, hogy Franciaország és Né­metország között közvetíteni kell, még mi­előtt késő lesz mindkettőjüket megmenteni. Lloyd George barátainak később kijelentette, hogy Coolidge szándékairól nem nyila tkoz- hatik, mert hallgatásra van kötelezve. Lloyd Georgenak Wilsonnal folytatót beszélgetésé­ről azt jelentik, hogy mindketten helyeselték Hughes államtitkár tervezetét. Wilson lehe­tetlennek tartja, hogy a halálra ítélt Német­országból kipréseljék a jóvátétel! összegeket. Wilson lelkes hive Hughes tervezetének, amely nemzetközi konferencia összehívását kivánja. Franciaország mindig visszautasí­totta Hughes javaslatát, mert azt hitte, hogy Németországtól egyedül is be tudja hajtani a jóváételi összegeket. Most belátja tévedését és el fogja fogadni Hughes tervezetét. ' Róma cáfol Róma, október 25. A Tribuna megcáfol­ja azokat a londoni jelentéseket, melyek sze­rint a Versailles!, szerződést aláíró hatalmiak jóvátételt konferencia megtartásáról tanács­koznak. fiagen, október 26. (Wodíf.) S trésem ami kancellár tegnap Hagemben a megszállott te­rületek (képviselőivel folytatott tanácskozá­sokon rámutatott arra, hogy Franciaország­nak minden megegyezést visszautasító poli­tikája idézte elő a Ruh'rvidék és Németor­szág nyomorát. Végre el kell dönteni, hogy a Rajnavidék Németországhoz vagy Fran­ciaországhoz tartozik-e- A kancellár hangoz­tatta, hogy Bajororszáíg és a birodalom kö­zötti ellentétek elsimultak és .teljes a bizalma a nemzet jövőjében. Cáfolják az orosz katonai fölvonulás hírét Moszkva, október 26. Moszkvából meg- cáíojíák a Deutsche Allgemeine Zeitung hí­rét, hogy a szovjetkormány katonai előké­születeket tett a lengyel határon a német kommunizmus esetleges támogatására. A szovjetkorraány államférfiai újólag kijelen­tették, hogy Oroszország megdönthetetlen elhatározása a béke föntartása. A rajnai szeparatista hadsereg fővezérét letartóztatták Neuss, október 26. (Wolfí.) A rajnai had­sereg parancsnokát, Leitnert letartóztatták. Terjedelmes anyagot találtak a birtokában, amely hazaárulását és egyéb bűncselekmé­nyeit igazolja. A kísérő autó utasai a belga főhadiszállásra menekültek. Lüttich, október 26. Aachenben a német rendőrség a belga csendőrség ellenőrzése mellett tart szolgálatot. Aachenben a szeparatisták helyzete reménytelen, Több más városból kénytele­nek voltak a szeparatisták kivonulni. Montjoieban a szeparatisták még tartják magukat. A szeparatista mozgalom a belga megszállási övben általában nyugvópontra jutott. Brüsszel, október 26. (Havas.) A Le Soir jelenti Aachenből, hogy ott az általános sztrájkot proklamálták. Saarbrücken, október 26. (Wolff.) Trier valamennyi középülete a szeparatisták kezé­ben van. A politikai pártok vezetőit kiutasí­tották. A lakosság küzdelmét a szeparatis- tákkal spáhik megakadályozták. Düsseldorf, október 26. (Havas.), Saiiní Goarban kikiáltottálk a köztársaságot. Közel húsz személyt, akiket azzal gyanúsítanak, hogy a tegnapi köblén zi eseményeikben resztvettek, kiutasítottak. A szeparatisták álltai megszállott wiilesbaideni középületek 100 cseh-szl. koronáért fizettek ma, október 26-án: Zürichben 16.5625 svájci frankot Budapesten 57 800.— magyar koronát Bécsben 208500.— osztrák koronát Bérlte 181530 ÖÖÖ 000.— német márkát Mmerlita hozzájárul az eyrépal konferenciához £ Föltétel: valamennyi érdekelt kormány részvétele — A konferencia határozatai nem lehetnek kőtelező jellegűek — Baldwin plymouthi beszéde az uj konferenciáról Főszerkesztő: A Szlovenszkói és Ruszinszkéi Szövetkezett Ellenzéki Pártok Felelős szerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. politikai napilapja FLACHBARTH ERNŐ dr.

Next

/
Thumbnails
Contents