Prágai Magyar Hirlap, 1923. október (2. évfolyam, 222-247 / 375-400. szám)

1923-10-23 / 240. (393.) szám

Weiser és az iparospárt vázolt eljárása következtében került be Smrz nemzeti szo­cialista első polgármesterhelyettesnek, ezért lett a keresztényszociális Polák Gyula dr. csak második helyettes. Egyes körökben már arról beszélnek, hogy Weisertől választói megvonják bizalmukat. A hontól einlflricl© Radicsot ismeri el a horvátok vezérének Zágráb, október 21. (Juogszláviai szerkesztőségünk jelenté­se.) Rádiós menekülése „felszabadított11 ha­zájából és londoni propagandája a szerb ura­lom megszüntetéséért fordulópontot jelent a jugoszláv politikában. Radics nem áll egye­dül, ment a külföldön nagy horvát emigráció él, amely kettőzött erővel dolgozik azon, hogy a horvát kérdést világpolitikai jelentő­ségűvé emelje. Ennek az emigrációnak mun­kájával és céljaival érdemes megismerkedni. Az orchideások komUéja A monarchia összeomlásával egyidejűén indult meg a horvát emigráns-mozgalom. Kezdettől fogva voltak olyan horvátok. akik nem nyugodtak bele az uj (helyzetbe. Mikor a zágrábi nemzeti tanács harminchárom na­pos pünkösdi királysága után véglegesen be­hódolt Belgrádinak, amely 1918 december T-én proklamálta a délszláv királyságot, az emigránsok száma meggyarapodott. Azok a balkáni állapotok, amelyeket a szerbek Horvátországban teremtettek, folyton szaporították a horvát menekültek számát. A horvát. emigránsok hamarosan szervezkedni kezdtek. Különféle klubokat kormtékat, titkos és nem titkos társulatokat alakítottak, amelyek egyrészt gondoskodtak a vagyontalan emigránsok ellátásáról, más­részt napirenden tartották a nyugati sajtó­ban a horvát kérdést, harmadrészt pedig Horvátországnak a szerbek alól való föl­szabadítását igyekeztek előkészíteni. A horvát emigránsok között sok volt a selejtes elem. Belgrádinak is sikerült közöt­tük néhány kémet elhelyezni, némelyek in­trikákkal, jogosulatlan előtérbetolakodással nagyban megnehezítették az eredményes munkásságot. Egymás segélyezésénél és a sajtó informálásánál tovább csak egy einig- ráns-komíté jutott, az úgynevezett „Orchi- dea“. amelynek elnöke Frank Ivó dr. horvát jogpárti képviselő volt. Nem követek el in- diszkréciót, ha megemlítem, hogy egy nagyhatalom hajlandó volt Frank el- leiíkormányának működését horvát terü­leten biztosítani, hiszen ezt már megírta tavaly egy azóta hűt!enné vált emigráns. Frank és Radics A horvát emigráció kezdettől fog'/a arra törekedett, hogy Radics külföldi exponense legyen. Emlékezetes, hogy Radics nem fo­gadta el az ui állam első törvényhozó testü­letében, az úgynevezett Ideiglenes nemzeti képviseletben a kormány által neki juttatott mandátumot és a párisi békekonferencia elé egy memorandumot terjesztett, amelyben a népek önrendelkezési joga alapján kívánta ? megszálló szerb seregek eltávolítását és a horvát nemzet megszavaztatását. Radiosot a szerbek tőlük telhetőén üldözték és egyszer nyolc hónapra le is csukták. Ez természete­sen egyre népszerűbbé tett a parasztpárt el­nökét és Radics egyszerű pártvezérből rövi­desén a nemzet vezére lett. Frank ívó dr. törekvéseit nem koronázta siker. Nem sikerült neki az sem, hogy Ra- c'rccs'al megegyezzék az együttműködés kér­désében, sőt a parasztvezér ismételten min­den közösséget megtagadott vele és álta­lában az emigrációról igen elítélően nyilatko­zott. Az emigránsok sokkal régebben és job­ban ismerték Radiesot, semhogy túlságosan tragikusan fogták volna föl a sértő nyilatko­zatait. Tudták, hogy az emigráció támadása Radics számára taktikai előnyöket biztosit Beigrád felé. Amikor aztán 1920 november 28-án, az alkotmányozó nemzetgyűlési választásokon Radics elnyerte a horvát mandátumok több­ségét, hivatalosan is a nemzet vezérévé leüt és sietett megállapítani, hogy a horvát kér­dés megoldása az ő feladata. Frank Ivó c helyzet láttára visszavonult. Szabad Horvá országot! A horvát emigránsok között voltak és vannak legitimisták és köztársaságiak, exlu- z.iv horvátok, nagyosztrákok és magyaró­nok, de ez őket sem egymással, sem Radics­csal szemben nem állítatta. Abban valamennyien egyetértettek és egyetértenek, hogy szabad Horvátországo akarnak, a vitás közjogi kérdéseket majd ebben a -szabad hazában fogják megoldani. És vala mennyien elismerik Radics Istvánt a horvát. nemzet vezérének, miután a horvát nemzet két plebiszcitummal — az 1920 november 28-iki és az 1923 március 18-iki választások­kal — kinyilvánította, hogy a kezébe teszi le a sorsát. Most tehát, amikor Radics az emgrációs Prága, október 22. Holnap folytatódnak Budapesten, a cseh­szlovák—magyar politikai és jogi tárgyalá­sok, amelyek hónapokkal ezelőtt itt Prágá­ban nem vezettek eredményre. A tárgyalá­sok anyagát cseh-szlovák részről a pozso­nyi teljhatalmai miniszter iámban, magyar részről pedig a budapesti külügyni miszté­riumban készítették elő. A tárgyalásokat Osusky genfi beszéde disszonáns akkorddal előzte meg. Úgy halijuk, hogy a magyar kor­mány a cseh-szlovák külügyminisztériumtól e beszéd miatt fölviiágositást is kért. A ta­nácskozások megkezdéséről az MTI. a kö­vetkező félhivatalos Jelentést adta ki: — A Magyarország és Cseh Szlovákia között tisztázandó kérdések tárgyalására holnap délelőtt a külügyminisztériumban a magyar királyság és a cseh-szlovák köz­társaság képviselői között értekezlet kez­dődik meg. A tanácskozások elsősorban jogtechnikai kérdésekre vonatkoznak. A cseh-szlovák kormány kiküldöttei ma este érkeznek meg Budapestre. Vezetőjük Wofl- ner Pál cseh-szlovák külügyminiszteri ta­nácsos. Magyar részről a tanácskozásokat Wodianer Rezső rendkívüli követ és meg­hatalmazott miniszter vezeti. A bizottság tagjai magyar részről még a következők: Tőry dr., az állami levéltár igazgatója, Kender dr., igazságügyi állam­titkár, Czakó dr. és Horváth dr. belügyi osz­tálytanácsosok, Kant honvédezredes, Pogány dr., közoktatásügyi miniszteri tanácsos, Da- nilovits dr. és Morlin dr. külügyminiszteri tanácsosok és Szekfíi dr- egyetemi tanár. A tárgyalások befejezte után a pénztechnikai kérdések tárgyalását Prágában fogják foly­tatni. Szakadás WoíBék és a kormány kozott Budapest, október 22. (Budapesti szér­ik esz. tőségünk telefonáelentése.) Tegnap négy képviselői beszámoló hangzott él, amelyek közül Búday Dezsőnek, a kormányttá tárogató keresztény egység egyik képviselőjének a főváros deli kerületében tartott beszámolója okozott nagyobb meglepetést. A gyűlést kellemetlen incidens előzte meg. Néhány fiatalember fölszólította a libe­rális sajtó képviselőit, hogy hagyják el a termet. Az egyik újságírót ki is vezették. Buday élesen támadta a Bethlen-kormányt azért, hogy a fővárosi községi választások alkalmával a titkos választási rendszert ér­vényben tartja. Ezután Wolff Károly beszélt és hangoztatta, hogy liberális oldalról a ne­vetségesség és gúny fegyverével támadják. Hosszasabban azt igyekezett bizonyítani, hogy a liberális politika vezette Trianonhoz az országot. A külföldi kölcsönről azt mon­dotta, hogy azért cserebe oda kell adni min­den reményűinket. Beszéde, további során azt mondotta, hogy amikor az angolok hosz- szunapkor Budapesten jártak és lehúzott re­dőnyöket láttak az utcákon, azt kérdezték! hogy nemzeti ünnep van-e. Szomorú, — mondotta — hogy hetvenöt év alatt az or­szág ide fejlődött. Végül községi politikáját igyekezeti: igazolni. — Abból arz éles hangból, amellyel Buday és Wolff támadta a kor­mányt, arra következtetnek, hogy azok a gyenge kötelékek, amelyek a kormányt Wolrrékal még összekötik, csakhamar meg­szakadnak, a keresztény egység képviselői közül többen pedig Huszár Károly és Vass József vezetésével belépnek az egységes pártba, Wolff Károly ék és Ernsték pedig nyíltan ellenzékbe mennek. Teleki beszámolója Szeged első választókerületében Teleki Pál gróf, ogységcspárti nemzetgyűlési kép­viselő vasárnap - tartotta beszámolóját. Te- 'dki a többek között a kővetkezőket mond­ái Akii a külföldi kölcsönnel izgat, az rossz szolgálatot tesz a nemzetnek. Nem ismerem a kölcsön feltételeit, de ha súlyosak is lesz­nek, enyhülést hozhatnak ebben a súlyos helyzetben. Ha azok kérnék a külföldi Kül­politika terére lépett, legyen bár egyeseknek akármilyen nézete Rádiósról, taktikájáról, mostani szerepléséről: minden tisztességes horvát —- elfeledve sérelmeiket, fölfüggeszt­ve kételyeiket — főn tartás és utógondolat nélkül, egységesen sorakozik föl Radics István tnögé! . ...*** a . a a a a > a A A A A AA A A fc A A A AA AA ZvvVVTf'y fvi csont, akik Bethlent a súlyos feltételek miatt kárhoztatják, egész bizonyosan még súlyo­sabb feltételeket kapnának. Ismételtei: hang­súlyozom, hogy hazafiad,an dolog a kölc^ön- ügyet a politikai izgatásra és a tömegek lá­zi-fására fölhasználni. Betiltották a fajvédők szolnoki gyűlését A fajvédők vasárnapra Szolnokon nagy­gyűlést hívtak egybe, amelyet a belügymi­niszter betiltott azzal a megokol ássál, hogy a gyűlést az ÉME akarta rendezni, amely nem tarthat politikai összejöveteleket. A bel­ügyminiszter a betiltást nem vonta vissza. A fajvédőcsoport képviselői november 11-ére Szolnokra ismét nagygyűlésre kérnek en­gedélyt Gömbösek a kölcsön ellen A fajvédők Szolnokon betiltott gyűlésük helyett Kisteleken rendeztek népgyülést, ahol Bckliardt Tibor számolt be. Azért lé­pett ki az egységes pártiból — mondotta —, mert nem akart a zsidó bankokkal és nagy­tőkével egy táborban maradni. A gyűlésen Gömbös Gyula is beszélt és azt mondotta, hogy Bethlen Szolnokon két szélsőséget os­torozott: a fajvédőket és a szociáldemokra­tákat és politikai ideálnak a nyugalmat állí­totta oda. Nyugalom nem létezik — mon­dotta Gömbös —, mert a munka mozgást je­lent és aki nyugalomról beszél, az vagy fá­radt, vagy életunt. Ha összetett kezekkel várjuk, hogy a manna a szánkba hulljon, ak­kor az ország elpusztul. Bethlen dühében csak a fajvédők ellen hadakozott, a szocia­listákról azonban megfeledkezett. Nagy baj, hogy a miniszterelnök a nacionalizmust na­gyobb ellenségnek tartja az internacionaliz­musnál. Aki a középuton jár, annak nincs egyénisége. A kölcsönügyről kijelentette, hogy fél az olyan segítségtől, amit az ellen­ség akar nyújtani. Az ilyen segítség hasonlít a siralomházi kegyelemvacsorához. A köl­csönből jóllakhat ugyan az ország, de a jól­lak ásón kívül szabadság is kell. Ulain Fe­renc a kormány gazdasági és pénzügyi poli­tikáját támadta. Kijelentette, hogy a kor­mány minden vonalon a baokokráciát védel­mezi. Peidl a fajvédőkről Peidl Gyula, a szociáldemokrata párt vezére, tegnap Szeged második kerületében beszámoló beszédet tartott. A dolgozók tö­mege és a kormány között — mondotta — mély szakadék támadt, amely az utóbbi idő­ben még jobban kimélyült. Irányváltozás a kormányzatban nem történt, a régi atrocitá­sok megtorlatlanok, Zalaegerszeg fönnáll és a sajtó helyzete bizonytalan. A fajvédők fel­lépése Bethlen szempontjából előnyös, mert van kivel szemben megvédelmezni az arany középutat. A kölcsön a kisantanttól függ és ha Magyarországon nem fog a kisantant kí­vánságának megfelelő politika érvényesülni, akkor kölcsön sem lesz­A. szocialisták , össze akarják hívni a Házat A szociáldemokrata párt föltétlenül ra­gaszkodik ahhoz, hogy a lakásrendelet ügyé­ben a nemzetgyűlést egybehívják. A párt parlamenti frakciója már tanácskozásra is ült össze. Az ellenzéki pártok körében is akciót indítanak, hogy a Ház összehívásához szük­séges aláírásokat megszerezzék. Október 30-án érkezik meg a jóvátételi bizottság A Magyar Hírlap beavatott helyről ar­ról értesül, hogy a népszövetségi delegáció Bruinond főtitkár vezetésével október 30-án érkezik meg Budapestre. A bizottság, amely a kormánnyal együtt főbb vonalakban meg fogja állapítani a szanálás módjait, hét-nyolc tagból áll. Köztük van Bounlols is, aki a ló- vátételi bizottságot képviseli a népszövet­ségben. A szakminisztériumok felkészülve várják a bizottság megérkezését. Kedd, október 23. Berenger iíozveus. a jugoszláv és a magyar kormány kozott A Reggeli jelenti, hogy Berenger francia szenátor, valamint Mureau és Boulon fran­cia képviselők három flrauaía szakreferens társaságában a jóvátételi bizottság megbízá­sából a magyar kölcsön-ügyben élőire tájé­kozódnak Budapesten. A bizottságot maga Kállay pénzügyminiszter tájékoztatta. Szom­baton Berenger Belgrádiba, Morcán pedig Párisba utazott. Berengeraek az a célja, hogy megteremtse a jugoszláv és a magyar kormány között azt a plaítformot, amelynek alapján a kölcsönügybeo még esetleg fönn­álló ellentéteket tó lehet küszöbölni a Mis- antant és Magyarország között. Ezzel szemben a Magyar Hírlap arról értesül, hogy Berenger szenátort a kölcsön- ügyben semmiféle hivatalos tárgyalásokkal nem bízták meg és csupán a kísantantnak Franciaország részéről adandó kölcsöne ügyében tárgyal. Apponyi előadása a kölcsönről Apponyi Albert gróf tegnap Washing­toniban ‘ előadást tartott, amelyben azt fejte­gette, hogy Amerikának milyen mértékben kell részt vennie a Magyarországnak engedé­lyezett kölcsön folyósításában. Jászi újabb támadása Magyarország ellen Sí'gray Antal gróf tegnap ismét vissza­tért Amerikáiból s a Magyarság munkatársa előtt nyilatkozott Apponyi amerikai diadal- utjáról. Meg lelhet állapítani — mondofa S'g- ray, — hogy Apponyit olyan szívélyes fo­gadtatás veszi körül, amely a legoptimiszíi- kusabb várakozásokat is felülmúlja. A lapok eleinte röviden írtak róla, első előadása után azonban már a nagy amerikai újságok is ve­zető lieyen foglalkoztak vele, leközölték arc­képét és interjúkat hoztak tőle. A kisantant részéről ezúttal nem érte támadás Apponyit, magyar részről azonban igen. Tászi Oszkár a New York Timesben támadta meg őt. Amel­lett agiíáit, hogy Apponyit az amerikai köz­véleménynek nem szabad megha’lganüa, mert a Habsburgok exponense és arra tö­rekszik. hogy föl támassza a régi monarchiát. Azt is irta Jászi, hogy Amerikának nem sza­bad szimpátiával fordulni a mai Magyaror­szág felé. A cikk kievés vizet zavart, mert Apponyit mindenütt," amerre csak megfor­dult, a legnagyobb ünneplésben részesítették. Apponyi november 10-én visszaindul annak ellenére, hogy programonkivtil rendkívül sok .meghívást kapott előadások tartására. A Tribuna Osusky beszédéről A Tribuna visszapillantást vet a genfi tárgyal ásóikra és abbeli véleményének ad kifejezést, hogy azok tulajdoniképpen csak kölcsönös alapot eredményeztek a két ál­lam közötti komöh-aöb tárgyalásokra. A genfi tárgyalások eredményét a cseh köz­vélemény megnyugvással vette tudomásai, noha eddig bizalmatlanul fogadtak itten min­den közeledési kísérletet. A tárgyalásik eredményét a két állam viszonyában beál­ló javulás jelének tekintik. — A genfi tanács­kozásokat követő politikai és gazdasági tár­gyalásokról, melyek holnap indulnak:meg, azt idézett la:p azt Írja, hogy azok célja a jó viszony akadályait elhárítani és megterem­teni a két állam gazdasági és egyéb téren való együttműködésének alapjait. A lap abbeli kívánságának ad kifejezést, hogy7 Cseh-Szlovákia és Magyarország között ugyanolyan barátságos viszonynak kell ki­alakulnia, mint amilyen barátságos viszony uralkodik Cseh-Szlovákia és az európai ál­lamok egész sora között. Nem tagadja, hogy ez előnyére fog szolgálni Cseh-Szlovákiá- malk, de bizonyosnak mondja azt is, hogy a normális viszony a gazdasági válsággal küz­dő (?) Magyarországnak is előnyére fog válni. — A Tribuna sajnálja, hogy a magyar kormány Horthy állítólagos karcagi beszé­dét nem cáfolta meg hivatalosan, noha ezt a kisantant képviselőinek szeptember 28-án állítólag megígérte, további sajnálja azt hs hogy a MTI. félhivatalos cáfolatát a magyar sajtó nem közölte le, amit Kánya meghatal­mazott miniszter az akkor távol volt Daru- váry helyettese úgy magyarázott, hogy a 'karcagi beszédet a sajtó nem közölte, ennél­fogva nem is kellett azt megcáfolni. Osusky nyilatkozatáról a lap megálla­pítja, hogy az Magyarországon olyan visr- hangot keltett, melynek esetleg hatása lehet a cseh-szlovák—magyar tárgyalá­sokra. A lap szerint Osusky nyilatkozatából az következik, hogy a magyar kormánynak félre nem érthetően meg kell jelölni mindazt. Holnap kezdffdnck a naguar—csclHilofáh főni €§ Polliinál tárgyaláson A cseh-szlovák kiküldöttek ma érkeznek Budapestre — Október 3Ö-án érkezik meg Budapestre a népszövetségi delegáció — Négy képviselői beszámoló — A kormány betiltotta a fajvédők szolnoki gyűlését

Next

/
Thumbnails
Contents