Prágai Magyar Hirlap, 1923. október (2. évfolyam, 222-247 / 375-400. szám)

1923-10-19 / 237. (390.) szám

3B Péntek, október 19. kölcsönnel. A viszonyok Magyaron9zátgon ■ egyrk-(rná‘síi!k telk'wnte>tib-e n mások, miét Ausz­triában, de az ■ újjáépítés ottani ■ módszere Magyarországon is lehetséges. Az osztrák tapasztalatok rendkívül biztatók. Cseh-Szlovákia nem vállal részgaranciakvóíát A Pesti Hírlap jelenti: Ben.es kóiiüg'ymná- " nászt er a magyar 'kölcsönné vonatkozólag ki­jelentette, hogy Cseh-Szlovákia nem váfiaíja a részgaranciakvótát Magyarországért, mint ahogy Ausztria érdekében tette. A magyar kormány képviselői közzétették, hogy ez nem is szükséges, ment az amerikai és angol tőkéscsoport ezt nem kívánja. Magyarország biztosítékok gyanánt dohány- és vámbevé­teleit ajánlotta tel, die ez egyelőre — úgy lát­szik — nem elégséges, mert a dohányfogy Osz­tás jelentősen alábbhagyott és a vámbevéte­lek is, tekintette! az import nagyarányú kotr- ' Irtózására, nagyon megcsappantak. Ezért lehetséges, hogy a biztosíték fejében más bevétel iorrásoika is igénybe keli venni. Bethlen beszéde a francia sajtóban Bethlen szolnoki beszédével a francia sajtó részletesen foglalkozik. Különösén a Sanlois, Lappéi, Lautcrne és Radikaí foglal­koznak kimerítően Bethlen fejtegetéseivel. 'A L'Hcfnme Libre Magyarország föltámá­llásáról ír. A népszövetség főtitkára Budapesten A Magyarország jelentése szerint a nép­szövetség tanulmányi bizottságával Sir Erik Drummond népszövetségi főtitkár, va­lamint Mauiou, a népszövetség politikai elő­adója is Budapestre érkeznek és famárná- 'nyozni fogják a magyarországi viszonyokat. A pápai nimeras nem tanácskozott Fiúméról Friedrkhhel Az MTI jelenti: Sciíioppa Lőrinc pápai rnmeius megcáfolja egy belgrádi lapnak azt a jelentését, mely szerint Ériedrich István nemzetgyűlési képviselővel és más politi­kusokkal a fiumei kérdésről tanácskozott volna. A rnmeius kijelenti, hogy Ériedrich "képviselőt személyesen nem is ismeri. ... A drágasági bizottság a lakbéremelés ellen A nemzetgyűlés dirágasági bizottsága •ma délelőtt ülést tartott, amelyen a lak-bér­emelés kérdésével foglalkozott. Az ülés előtt a háziurak másfélezer főből álló tüntető me­netben vonultak a parlament elé, hogy Heiin- ridh Feneincmek, a drága sági bizottság elnö­kének átnyújtsák rnemoran dumukat. Az elnök1 Tárcarovatunk: Szombat: Gergely Pál: Örök dialógusok. Vasárnap: Donászy Kálmán: Notturno op. 1, Maggioré. (Vers.) Zsoldos László: Misi felül a bakra. Vörös kilenc (Veronál-impressziók.) — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Sípos Iván. IV­Nem tudok fölkeiní, hiába költöget pisz­kos szállodai szobámban az éjjeli ő.r. Most már r>ut és piszkos szobában vagyok, teg­nap, az elkeseredés lázadozó szomorúságá­ban, kifecsegtem mindent Seressnek, féltem, hogy megakadályozná a dolgot, átköltöztem a Koronába. Az éjjeli őr este öt leit kapott azért, hogy ne hagyjon elaludni, végül való­ban lelket ver belém. A testem álmos és fá­radt. Már megint tragikusnak érzem a sor­somat, szentimentális vagyok, mint egy is­kolás lány. Ha zenész lennék, most olyan zenét komponálnék, hogy meghasadna a hallgató szive. De a szó? Mit csináljak a szóval? Repedt üst csak a szó és mit tehe­tek egy repedt üsttel? íme a riport magam­ról, nem akarom, hogy sokat fáradjanak vele egynémely kollegák. Öngyilkosság, Az Elite-kávéházban teg­nap öngyilkosság történt. Megmérgezte ma­gát Soós Imre hírlapíró. Négy gramm Vero­náit vett be; beszállították a közkórháziba- Tettének oka ismeretlen. Nem volt tehetsé­ges. A rendőrség megindította a nyomozást. így jó lesz. Igen-igen, a veronai négy gramm lesz, ma érdeklődtem egy gyógy­szerésznél, többet bevenni veszedelmes, ki- hányja az ember és — tovább is itűinairad. Valóban, igaza lehet, már ina is kábult, fá­radt, összetört, vagyok, pedig csak egy gramm volt még . . . Szegény jó barátom, Vészi Ferenc, ki azonban csak öttagú küldöttséget volt haj­landó fogadni. A háziurak memorandumuk­ban fejtegetik, hogy a lakbér mennyire el­maradt a mai viszonyoktól. A munkás na­ponta tizenötezer koronát keres és ebből csak ötven koronát költ lakásra. A lakás­hiányt mindaddig nem lehet megszüntetni, amiig a. házbérek nem emelkednek a mai vi­szonyoknak megfelelően. A háziurak szövet­sége ragaszkodik a lakások fokozatos fölsza­badításához és egyelőire ezerszeres házbért kiváin, azaz a jelenlegi házbér huszonötszö­rösét. Kívánják továbbá, hogy a közüzemi dijakat a lakókra hárítsák át, ezenfelül hoz­zájárulást kivannak a lakóktól a házak kar­bantartásához és kedvező feltételű kölcsönt a kormánytól a leromlott házak tatarozá­sára. A háziurak csoportos megjelenése a drá­gaság! bizottság tagjait megbotránkoztatta. Mindannyian elítélően nyilatkoztak a tünte­tésről. Általános volt a hangulat, hogy ab­ban az esetben, ha a háziurak még egyszer ilyen demonstrációhoz folyamodnak, a lakó­kat fogják ellenük tüntető menetben fölvo­nultatni A bizottság ülésén Rakovszky István volt az első föl­szólaló, aki fölhozta, hogy a korona stabili­zálása ellenére a drágaság rohamosan és ál­landóan emelkedik. Különösen a húsárakra és a vendéglősökre hívta föl a bizottság figyel­mét, akik az éíőmaiiiha árának csökkenése elitemére folyton emelik az árakat. A lakáis- kárdésről azt mondotta, hogy a legnagyobb hiba volna most emelni a lakbéreket, amikor még a lafcbérrendeletben konfempiáit lakbér- emelés sem lépett életbe. Ha a háztulajdono­sok azon panaszkodnak, hogy nem tudnak megélni', .adják át a házaikat és egyszerre segítih efnek nyom onukom. Ugrón Gábor kifogásolta, hogy a kor­mány nem tájékoztatja terveiről' a bizottsá­got. Az ellenzéknek az a nézete, hogy a lakáskérdést a kormánynak nem áll jogában rendelettel szabályozni. Farkas István szociáldemokrata han­goztatta, hogy a lakbéremelés 'és a készülő trilla emelés a d rágásáig újabb lavináját fogja megtindiitani. Ha a helyzet rosszabbodik, a következmények kiszámíthatatlanok. A házi­urak elégedjenek meg azzal, hogy vagyonu­kat valorizálták. Ee.khardt Tibor ellenezte a lakbér fölemelését. R áss a y Károly kifogásolta, hogy még mindig nincs kész a rendelet tervezete. Ha a kormány -mégis kibocsátja a lakbéremelés­ről szóló rendieletet, akkor az ellenzék ösz- sze fogja hivatni a nemzetgyűlést. Peye.r Károly szociáldemokrata indít­ványozta, hogy a bizottság szólítsa föl a kormányt arra, hogy 1924 május 1-ig ne ad­jon ki oly rendeletet, amely emeli a házbért. testvérem vagy az elmúlásban, fölényes éle­tet nem tudtam tanulni Tőled, de köszönöm, hogy legalább a halálra, a bátor, fölényes halálra megtanítottál. És üdvözöllek Téged is, kicsi, drága- ha­lott: Máté Jóska, volt osztálytársaim, ele­mista kis cimboráin, aki jó hét-nyolc éve eszetpbe sem jutottál. De most újra látlak: Beethovent játszod ia rossz hegedűdön s amikor az utolsó akkordnak is vége, revol­ver után nyúl a kezed és folt támad a szived felett­A szomorúság kényszerít beszédre? Nem. Inkább vidám vagyok. Swift Jonathán láthatta igy az embereket, ahogy én látom most az életet. Még nem voltam Krisztus szolgáinál, nem érek rá, búcsúznom kell. Jó tizenötévé s emlékek kisértenek lépt én-nyo­mon, én sorba elköszönök mindegyiktől Ha valamelyes csoda utján mégis életben ma­radnék s később újra erre a lépésre szán­nám el magam: már nem lenne búcsúzni va­lóm. Átéltem, kiéltem, vége. Mégis: elmegyek. Miért me legyen nyo­ma ebben a kis írásban, hogy csakugyan mindent megkiséreltem, a legutolsót, a kol­dulást is? Miért ne lássák jámbor, istenfélő, papokat szerető embertársaim, hogy szív nélkül való, gonosz,” rideg, önző emberek papjaik, lelkűknek „atyái4*? Elmegyek . . . Hiába. Egyik — Imiik ó prédikál, men­jek el a prédikációra, hallgassam végig, ak­kor bejön a gyóntatószékbe. Vájjon csak­ugyan gyónni akarok-e? Nem. A fehér papoknak (minoriták) azt mon­dom: — Szeretnék beszélni egy tisztelendő- vel, aki ráér. Nekem mindegy, hogy ki, be­szélni szeretnék vele, hátfia megnyugtató választ kapok kínzó problémáimra? A pap, akivel beszéltem, magyar tanár \ .olt. A Szent László templom csukva van, hazamegyek. » H a 11 e r István keresztény szocialista csatlakozott a javaslathoz. Petrisevic h-Horváth Ernái báró népjóléti államtitkár kijelentette, hogy a lak­béremelésről forgalomban lévő hírek túlzot­tak. A bizottság legyen meggyőződve arról, hogy a kormány semmiféle szörnyű intézke­dés eket nem tervez. A bizottság tizenhét jéicmcvo tagja kö­zül kilenc elfogadta Peyer Károly javaslatát, nyolcán ellene szavaztak. Ecfchardt a kor­mány álláspontja mellett szavazott, míg Bartos János, aki a kormányt támogató Hu­szár-csoporthoz tartozik, Peyer javaslatához csatlakozott. A isaiorei Határvédelmi intézhedfócl a szász Határon A szász kormány nem válaszolt a katonai parancsnok ultimá­tumára — A thüringiai bolsevizmus — Hittler a franciák elleni guerüla-karcról — Poincaré hajthatatlan — Ostromállapot Szászországiban München, október 18- Hitler Adolf egy újságíró előtt kijelentette, hogy a passzív ellenállás beszüntetése a legnagyobb vétek a nemzet ellen. Bajorország megszervezi az ellenállást és gueriíiaharcot kezd, hogy felbőszítse Franciaországot. Ágyújuk és fegyverük Hitler szerint elegendő van. Stre- semannról azt mondotta, hogy a kancellár az utolsó három hét alatt eljátszotta a játé­kait. A bajor nemzetiek fegyverrel fogják a Szovjet-Szászországoí és a Szovjet-Thürin- glát megtámadni. Három héten belül döntő lépés várható. — Stresemann a Daily News szerint kijelentette, hogy a bizonytalan hely­zet Németországot összeomlással fenyegeti. Németországban minden bizalom eltűnt a népszövetség iránt, mert a Ruhr-konfliktust nem tárgyalta, a feísösziléziai kérdést pedig igazságtalanul intézte el. Berlin, október 18. A birodalmi kormány tegnapi tanácskozásán azt a határozatot hozta, hogy a kivételes állapotot nem szüntetheti meg. Meg fogják kísérelni, hogy a Bajorország és Szászországgal való paritásos bánásmód érdeké­ben a bajor kérdés részleteiről mégegyszer ta­nácskozzanak és meg fogják kísérelni a helyzet tisztázását. A helyzet Szászországban fenyegető és a legrövidebb időn belül komoly konfliktusra van kilátás. Erről, ugyiátszik, Bajorország is meg van győződve. A müncheni jelentések szerint a bajor főváros a szászországi eseményeket foko­zott figyelemmel kiséri és attól tart, hogy Szász­országban rövidesen kirobban a helyzet. Mivel Bajorország Szászország közvetlen szomszédja, a bajor hatóságok a bajor-szász határon minden intézkedést megtettek, hogy a bolsevik! elemek­nek Bajorországba való betörését és a nemzeti szocialistáknak és a kommunistáknak összeütkö­zését megakadályozzák. Berlin, október 18. Zeigner szász miniszter- elnök a szász tartománygyülés tegnapi ülésén bejelentette, hogy a berlini bajor követ jegyzé­ket nyújtott át a birodalmi kormánynak, melyben a bajor kormány panaszt emel a Bajorországban betiltott kommunista kongresszusnak Plauenbeu való megtartása miatt. A bajor kormány ebben ellenséges cselekedet lát Bajorországgal szemben és azt a kérdést intézi a birodalmi kormányhoz, hogy mily intézkedéseket fog tenni Szászország­ban auktoritásának megerősítésére. Berlin, ■október 18. A szociáldemokrata pártvezetőség tegnapi határozatát, melyben a katonai ostromállapot megszüntetését kö­veteli, Müllier-Franken képviselő még teg­nap közölte a birodalmi elnökkel és a kan­cellárral. — A Berliner Lokalanzeiger érte­sülése szerint a kormány tegnap rendkívüli ülést tartott, melyen a szociáldemokraták követeléséről tanácskozott. -- A Berliner Tageblatt rámutat arra, hogy a határozat megszövegezése nem ultimátumszerű. — A Vossisdlte Zeitung hangsúlyozza, hogy a párthatározat kifejezetten katonai kivételes állapotról beszél s ezért könnyű volna a problémát . megóvni olyképpen, hogy a mostani katonai’ kivételes állapotot meg­szüntetnék és helyébe a polgári kivételes állapotot hirdetnék ki. — A Vorwárts kije­lenti, hogy minden lehetőség megvan a Szászországgal való megegyezésre, ha a birodalmi kormány ezt komolyan akarja s nem tűri, hogy katonai parancsnokok e le­hetőségeket tönkretegyék- A lap megálla­pítja, hogy egy Szászország és Thüringia •elleni katonai támadás esetén Berlinben proklamálják az . általános sztrájkot. Berlin, október 18. A Vossisdhe Zeitung jelentése szerint Lipcsében a rendőrség be­tiltott minden felvonulást és gyűlést a sza­bad ég,alatt. A tilalom megszegőit súlyos börtönbüntetéssel és pénzbírsággal sújtják. Akii cselekedetével egy ember halálát idézi elő, azt halálbüntetéssel sújtják. Berlin, október 18. A Lokalanzieiger je­lenti Ge&cnkiirahenből: A Manmesmann-kcn centihez tartozó vasmüvekbe tegnap a mun­kások családtagjaiból álló tömeg hatolt be és megrohamozta az igazgatóság épületeit. A tömeget csakhamar megerősítették a munká­sok csapatai, kik munkahelyeiket elhagyták. Pálinkát kívánok, mértéktelenül. Már ed­dig is sokat ittam, de ez kevés ... a földön nincs talán annyi ital, amennyi most nekem elég lenne. Hazamegyek. — Nekem nincs fiam, lányom, férjem, anyám, rokonom sincs kívülük. Ök pedig nem adnak pénzt, hát nincs hol háljak . . . Ezt a nyolcvanéves mondta a hetven­évesnek. Hát ezért 'éljünk, — érdemes ezért? Haza jövök ebédelni. Apám örömmel fo­gad, ölembe ültetem. Fiaimra gondolok- Meg­kérdezem: — Te mit tennél, Apáim, mi lenne veled . . . ha . . . ha én meghalnék? Az öreg sirni kezd, nagyanyáim korholó hangon válaszol: — Jaj, milyen rossz gondolkozásai vagy! Már megint ilyenekben töröd a fejed? — Nem, csak úgy mondtam. Most megszólal Apám is: — Hogy énveiem mi lenne, tudod. Utá­nad mennék. De anyáid, anyáid szegény­Nem tudja folytatni a sírástól. Nem baj, nagyanyáim tovább beszél: — A feleséged meg a gyerekeid Földön­futók lennének, anyád a bolondok házában — na szép is volna. Sietek hazulról. Igaz, anyáimtól még el sem búcsúztam eddig. Szegényke, elfelejt­keztem róla, nincs idehaza: cseléd. Beteget ápol. S nekem tűrnöm kell ezt is . . • mint mindent . . . Cseléd az tanyáim . . . Megyek hozzá • , . .... Aztán a pap . . . V. Végre sikerült elfognom egyet az olaszti plébánia templomiban. De hamv a zó szerda van, a bünbáuat napja, a papok nagyon el­foglaltak. Majd este hétkor keressem a laká­sán. Bemutatkozik, én is, elválunk. Visszafelé jövet Engel Arnoidot látom az utcán. Délelőtt már beszéltem vele, most szeretettel, megértéssel fogad. Igyekszik le­beszélni a gyászos és ostoba tervtől, emlé­keztet a családomra. Ö segíteni fog. Tegyek le az ilyen gondolatról, nem érdemes, élni kell, az enyémért Amit mond és ahogy mondja, az még a Veronáinál is jobb. Mintha hipnotizőr lenne, mintha anyáin, szentem, védangyalom lenne. Az első ember, aki szív ellen szivet ad. Ál­lásról, jövőről beszél, megható, szeretném megcsókolni- Már tudok nevetni s csak mórt érzem az előbbi órák mély, halálos szomo­rúságát- És a legvégső kétségbeesés utolsó óráiban még egy embert, még egy szivet kapok: Berkest. A helyzet, bár megalázó ta­lán, mégis inkább jól esik, mint lesújt. A ve­ronai, a végső nagy játék, huszonnégy órá­val újból messzebb kerül tőlem. Szégyen kínoz, halvány, sajgó fájda­lommal, de mégis élet, ez a szégyen is: élet. Furcsa, de mégis igy van: az életről még nyomorultan is oly nehéz lemondani, mint dohányosnak a dohányról. Az ember szíve­sen tűr és nélkülöz is érte ... Ha arra gondolok, hogy gyűjtenek ne­kem, az arcomba csap a vér és szerelmes vágy kerget vissza a Veronáihoz- Szinte fé­lek tőle, hogy meglesz a kétezer lei és ne- kem nem lesz okom az öngyilkosságra. Alapjában nagyon szerethetem a mérgeket minden mérget, akár életnek, akár nikotin­nak, akár ópiumnak, akár Veronáinak hív­ják. Mintha valami szerelemmel vágyott as­szonyról kellene lemondani, olyan a gondo­lat néha, hogy ez a nap is a veronai nélkül, a beteljesülés nélkül fog elmúlni. Olyan fá­radt lennék, — csakugyan olyan fáradt va­gyok én? Az arcom, testeim idegesen ráugatódzik, hát mért nem vagyok még most sem nyu­godt? Mi kínoz? Mi kéne? Ica, Lacika, Gyurka! mért nem ölelhet­lek meg benneteket? Milyen jó volna mos­tan veletek! , . ,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents