Prágai Magyar Hirlap, 1923. október (2. évfolyam, 222-247 / 375-400. szám)
1923-10-18 / 236. (389.) szám
Csütörtök, október 18. 3 SPfVGAlJUcWlKffíRTál? Ki felelős a máhrísdb-ostraiii halálvonat katasztrófái áért ? Balkáni állapotok a cseh-szlovák államvasutaknál Mahrisch-Ostrau, október 17. (Saját tudósítónktól.) A mührisch-ostraui vasivti katasztrófa áldozatainak személyazo- íioissáigát sikerült megálLapitani. A hallottak névsora a következő: Petrova Emília harminc éves rzepisití lakos, Ulierek Kari hu- szcmegy éves friedietei lakatos, Gabsdylova Mária ötvenkét éves rzepisii lakos, Marék WiadislOrv pos tahivatal nők, Pravda I-gnác oderfurti vasutas és Zidek József. A súlyos sebesülteik száma harminc, kik közül többnek az állapota válságos. Közülük a anahriisch- ostraiüá kórházba tizennégyet, a wiikowitzs kórházba pedig tizenhatot szállítófiiak be. Több mint harminc könnyű sebesültet az első orvosi segély nyújtása után házi ápolásban hagytak meg. A két mozdonyon körül négy személykocsi és a postakocsi pozdorjává zúzódott . A vizsgálat megállapította, hogy a katasztrófáért a páskom állomás Zeíinka nevű távirdahivatalnokát terhel a felelősség. A 2114. és a 2127. számú személyvonatok rendesen Rattimanban találkoznak. A szerencsétlenség napján a friedeki vonat egyik vagonjának fékje tuthcvülí volt, mire az átío- masvezetöság úgy intézkedett, hogy a két vonat kivételesen a pasikéul állomáson találkozzon. A paskauí táviirdahnratalniok azonban későn figyelmeztette a ruttfumüi álomás- fönökség táviratára a szolgálatban levő forgalmi hivatalnokot, a vonat már kirab ogott az állomásról és fe 1 tartózhatottamuíl rohant a friedeki vonat e'é, mely szintén érthetetlen okiból elhagyta a rattimauí állomást. Az állomás személyzete tehetetlenül állt s várta a cseh-szlovák államvasutaknál! uralkodó balkáni! állapotokra eléggé jellemző katasztrófa bekövetkeztét. A szerencsétlenséget tetézte a segéllyvormt óriási késése, minek következtében a sebesültek nem voltak azonnal d- sz állíthatók. A sebesülteket a rattlimai tűzoltók (!) részesítették első segélyben. mély! és anyagi részét küf|3n kell választani. A személyi kérdésben a ííninisztériumnak az az álláspontja, hogy reá nézve teljesen közömbös az, hogy a panaszosok a forradalom után lemondtak a rangjukról és kiléptek a volt uralkodóházból, nőivel 1918 október 28-án, a cseh-szlovák köztársaság megalakulásának napján úgy József Ferdinánd, mint Hubert Szalvátor főhercegek még az uralkodóház tagjai voltak. Az anyagi kérdés a minisztériumra nézve közfömbös, mivel csak a személyi kérdésben döntött és annak anyagi következményeit nem Ő vonta. Hubert Szalvátor esetében a közigazgatási biróság fölfogása ezeken kivül m£g az, hogy az ügyet nem befolyásolja az, h/ogy Weitra területére, ahol a birtokai vannak,, csak 1920 julius 31-én terjesztették ki a csit/h-szlovák köztársaság szuveréniiását, mert az impérium átvételekor ott is életbe léptek az összes cseh-szlovák törvények. Akik nem akarnak Ha bsburgok lenn Prága, október 17. József Ferdinánd és Hubert Szalvátor volt főhercegek a forradalom után lemondtak rangjukról és mint az osztrák köztársaság egyszerű polgárai élnek Ausztriában. A csehszlovák belügyminisztérium a békeszerződés végrehajtása során kiadott rendeletéinek egyikében arra az álláspontra helyezkedett, hogy őket is a volt uralkodóház tagjainak kell tekinteni, amire cseh-szlovák területen fekvő birtokaikat éppen úgy, mint a többi főhercegét, zár alá helyezték. József Ferdinánd és Hubert Szalvátor a belügyminisztérium rendelete ellen panasszal éltek a legfelsőbb közigazgatási bíróságnál, amely Pantucek Ferdinánd dr. elnöklésével ma tár- méiyi és anyagi részét kü fon kell halasztani, gy<a a panaszt. A személyi kérdésben a íjmnisztériumnak az József Ferdinánd jogi képviselője a tár- az álláspontja, hogy reá nézve teljesen kö- gyaláson azt vitatta, hogy fele 1919-ben, köz- zömbös az, hogy a panaszosok a forradalom vétlenül a forradalom után, lemondott rang- után lemondtak a rangjukról és kiléptek a járói és kilépett a Habsburg-házból, tehát volt uralkodóházból, nőivel 1918 október úgy a békeszerződés, mint a volt uralkodó- 28-án, a cseh-szlovák kö/ztárseság megalakulsz Cseh-Szlovákiában fekvő birtokainak le- lásának napján úgy Józgvei Ferdinánd, mint foglalásáról szóló törvény életbeléptetésekor Hubert Szalvátor főhercegek még az uralko- már nem volt a Habsburg-csaiád tagja. Hu- dóház tagjai voltak. Az anyagi kérdés a rni- berfc Szalvátor jogi képviselője ezeken az ér- nisztériumra nézve közpmbös, mivel csak a veken kivül fölhozta még azt is, hogy a személyi kérdésben döntött és annak anyagi Gtnünd melletti terület, ahol a volt főherceg következményeit nem Ő vonta. Hubert Szal- zár alá vett birtokai vannak, csak 1920 julius vátor esetében a közigazgatási biróság föl- 31-én' lett a cseh-szlovák köztársasághoz fogása ezeken kivül miig az, hogy az ügyet csatolva. nem befolyásolja az, h*>gy Weitra területére, A legfelsőbb közigazgatási biróság mind- ahol a birtokai vannak,, csak 1920 julius 31-én két esetben elutasította a panaszt. Az ítélet terjesztették ki a csit/h-szlovák köztársaság megokolása szerint a legfelsőbb közigczga- szuveréniiását, mert az impérium átvétele- íási biróság magáévá teszi a beíügymmiszté- kor ott is életbe léptdk az összes cseh-szlo- rium álláspontját, amely szerint az ügy sze-ívák törvények. I szolnoki ic§ici mmiMEúm Megcáfolják a Slovensky Demfket — Előkészítik a cseh-szlovák—magyar tárgyalásokat — Hemiídb Bethlen támogatására széli Ája fel a pártonkivüli ellenzéki képviselőket Budapest, október 17. (Budapesti szerkesztőségünk t ele fonjelentése-) Bethlen István gróf miniszter- elnök szolnoki beszéde élénk visszhangot keltett a magyar politikai életben és a sajtóban. A lapoknak csaknem mindegyike vezércikkben foglalkozik a beszéd óriási jelentőségével. A beszéd hatásai közül kiemelkedik a nemzeti polgári párt és Hein- irich Ferenc állásfoglalása, aki a pártonkivüli képviselőket Bethlen támogatására hivta föl. A politikai életnek egy másik jelentősebb eseménye az, hogy Szterényi József báró kooperált Heinricdheí és ezzel a napi politika porondjára lépett. Mai jelentéseink: Hemrieh és Szterényi kézfogása A nemzeti polgári párt tegnap este Heinrich Ferenc elnökletével ülést tartott. Heinridh megelégedéssel .állapította meg, liogy a miniszterelnök szolnoki beszédében azoknak az elveknek a hangoztatását latja, amelyekért pártja kezdettől fogára küzd. Bethlennek az a kijelentése, hogy remény van arra, hogy az ország megkapja a külföldi kölcsönt, nagyon sokat jelen; egy olyan óvatos államférfin szájából, mini amilyen Bethlen István gróf. A fajvédő pártot inkább antiszemita pártnak kellene nevezni. Elítéli az antiszemitizmust, az antikrisztianizmus minden türelmetlenségét és megkövetel, hogy a társadalmi rend érdekében a vallást ne használják föl politikai eszköznek. Szilágyi nem akar csatlakozni a kormánypárthoz Szilágyi Lajos nyilatkozott a Magyar Hírlapnak Heinrich beszédének ama részéről!, amelyben csatlakozásra szólítja föl a pártonktvüliekeí. Kijelenti, hogy mindaddig, amíg Bethlen irányt nem változtat politikájában és amíg végig az egész vonalon, a személyeknél és intézményeknél egyaránt változtatásokat nem eszközöl, nem pártolhatja a kormányt. — Ha bennünket — mondotta — kizáróan a Gömbösékke! szembeni személyes ellenszenv vezetnie, ha politikánkat kizáróan a zsidókérdés uralná, akkor lehetne alapja annak a feltevésnek, hogy azért, mert Gömbö- sék kiléptek az egységespártból, mi csatlakozzunk ahhoz. De mivel politikánkat nem ilyen kicsinyes kérdések befolyásolják, egyelőre nem lőhet szó csatlakozásunkról.-— Menj, megőrültél. Még gondolatnak is rossz. Jóformán ki sem mondta a bosszús mondatot, a vészfék máris működött. Leugtól- tünk, kinn általános ijedelem. — Mi történt, mi az. miért álltunk meg? — Valakit elütött a vonat. Libegve szaladtam a pályatesten visz- szafeíé, a szerencsétlenség helyére. Az ég vörhenyes volt, a nap lomhán fürdette sugarait a Kőrös vizében.’ Esteledett. Ott voltunk. A pályatest üres, néma, vér- tel-e.ii, de a közvetlen mellette folydögáló Kőrösből egy láb mered felénk. Két ember megfogja, húzza kifelé. Assacnyi holttest, az ütköző halántékon ütötte, belevágta a Körösbe. Ha az ütéstől meg nem halt, be’efult a vízbe. A test formái szoborszépek és meredt is, mint egy szobor. Parasztasszeny, a pályaőr felesége. A végső pillanatban jobb kezét a szemére szorította iszonyodva, legalább n e 1 á s s a, mi következik. Balja a kétségbeesés gesztusával nyúlt hátrafelé. Tesfe halk Ívben meghajolt a kikerülhetetlen tragikum tudatában. A tehenét megmentette, de maga elpusztult. Megérkezik a férj is, a pályaőr. Mutatják neki a holt asszonyt; ránéz, aztán ijedt, sírásra torzult arccal kérdi: — És a tehén? Hol vau a tehén? Meg van? Háta Istennek!... Megkönnyebbülés sóhaja az ajkon és én megfordulok undorodó szomorúsággal. Az ember kétségtelenül kevesebbet ér ott, ahol tehenek is vannak... Más kép. Idegen városba vetődöm, kigyul egy ház. a félváros leég. Megyek a nagy tűzhöz, kétségbeesett, ijedt emberek közé. Egy asszony sikoltozva sir a már roskadozó tetejű házacska előtt. — Istenein, mindenünk benn ég! — jajgatja. Beront az égő födél alá, be a szobába. Egy perc múlva visszajön, kezében papírzacskó. Ahogy kint van, nagy robajjal beszakad a tető. Élete kockáztatásával megmentett egy kiló rizskását. Egyszerre őrült jajveszékelésbe tör ki. Most jutott eszébe, hogy másféléves kisfiát odabenn felejtette. Milyen furcsa, nagyon álmos vagyok már, nagyon elfáradt. És mégis kellemes érzés, ha a halál előtt is ilyen, valóságos öröm. Minden gramm Veronáit külön sorba csókolok. A feleségem ... két szép, okos kisfiam... Azt írja az asszony, nem bir Lacival, nagyon hiányzóm mellőle. Vájjon csakugyan íegok-e hiányzani? Be kár, hogy nem csókolhatom meg őket — utoljára. Szép kicsi porontyaim, drágák, édesek, ne haragudjatok meg soha apátokra, nem bírta tovább. Szegény kicsi asszonykám, lásdd, rossz, szívtelen, önző ember az urad, özveggyé tesz, mikor nem bírja már a szenvedéseket. Haragszol? Ne haragudj, nem érzed, milyen forrón csókollak? Nem érzed a karomat, amely remeg a szorítástól, hogy magamhoz ölellek? Vájjon mire gondolsz mostan s miről álmodik Lacika? Dód? inég kis butuska és talán álmodni sem tud. Édeseim, véreim, szivem darabjai... Nagyon fáj valami idebenn, jó volna már most bevenni az egészet. Mire is várok? Mennyi sok szép témám is van. Mennyi mindent tudtam volna írni. ha lehetett volna, ha nem kéne meghalni, nem kéne elmenni innen. És nincs egv ember, aki értem kétezer lei váltságdíjat lefizetne. Eddig nem is irtain. Költő sem vagyok, iró sem vagyok. Csak lehettem volna. Ha élhetnék. Ha módom lenne hozzá, hogy.1 A Slovensky Permik ujabb koholmánya A Magyar Távirati Irodát felhatalmazták annak közlésére, hogy a Slovenski Deii- Ilikben megjeleni és egyik reggeli lapban közölt hír, amely szerint Bethlen genfi tárgyalásai alkalmával a kölcsön ügyében bizonyos feltételeket elfogadott, elejétől végig légből kapott koholmány. Egy tegnapi esti lap is hitelesnek feltüntetett értesüléseket közölt, J amelyekben a való tények ferdítésekkel és | valótlanságokkal váltakoztak. A M. T. I. ez- | zeí szemben megállapítja, hogy mindazok a | részletek, amelyek az eddigi hivatalos közle- 1 menyeken, illetőleg Beíb/en kijelentésein felmennek, vagy azokkal ellenkeznek, merő kitalálások. Gombos Gyula más harcmodorhoz folyamodik Q Gömbös Gyula az egyik kőnyomatos újságban bírálatot mond a miniszterelnöknek szolnoki beszédéről és nyilatkozatát így fejezi be: „Higgadtan átgondolva a miniszterelnök ur beszédét, megállapítom, hogy minden tömjéné zés dacára, minden megrendelt. szónoklat dacára, amelyben Szolnokon a miniszterelnöknek része volt, eddigi elhatározásomon változtatni- nem fogok, legfeljebb abban, hogy a rnacchiave 1'is-z.iikus eszközökkel dolgozó miniszterelnökkel szemben ezentúl én is más harcmodorhoz' fogok folyamodni.“ Eckhardi véleménye . EoMiardt is nyilatkozott a szolnoki beszédről: „A miniszter elnök ur — mondotta — szándékos kihívása után, melynél egyébnek a beszéde nem minősíthető, természetesen feloldva érezzük magunkat s a beszéd visszhangja megfelelő lesz azokhoz az intenciókhoz, melyek a miniszter- ’ elnök urat a beszéd elmondására késztették. Bethlen Balassagyarmaton Szcitovszky Béla. a Ház elnöke, október 28-án tartja beszámolóját Balassagyarmaton. Útjára elkíséri Bethlen István gróf minisztere!>nök is, aki előreláthatóan ismét nyilatkozni fog a politikai helyzetről. Bethlen szolfeiokf beszédében megmutatta a józan ész, alját Csakis ezen az utón haladva lehet országot kivezetni mai helyzetéből. Bethlen ennek az útnak követésére szózatot intézett azokhoz a képviselőkhöz, akili páríkereíeken kívül állva teljesítik hazafias kötelességüket, hogy vállaljanak felelősségei az alkotó munkában. Ö maga is a legnagyobb örömmel hívja föl a pártorldvsil! képviselőket arra, hogy kövessék Bethlent. Tekintettel arra, hogy a minisztereWnök a nemzeti polgári pártot is megemlítette, kijelenti, hogy a legnagyobb örömmel látja és várja pártia táborában azqkat, akik a miniszterelnök és a kormányzat támogatására akarnak sietni. Pártia ugyanezeket az elveket változatlanul átviszi az országos politikába is. Lehetetlennek tartja, hogy Bethlen rokon szervével támogatod azt a rezsimet, amely most gyakorolja a fővárosnál a hatalmat. A nemzeti polgári párt nem a kereszténység ellen hirdet háborút, ilyet félté telezni őrültség volna, de állást íogM az ellen, hogy a kereszténységet, mint jelszót, mint politikai és taktikai eszközt f öhasznáthassák. Az értekezlet után vacsora v-olt, amelyen Szterényi József báró beszélt. Valamikor — mondotta — szembenállóit a fieinrich-pártfal, de belátja, hogy Heinriehisek volt igaza. Levonja a konzekvenciákat és örömmel nyújtja a pártvezérnek jobbját. Ereky Károly az alkotó erők egyesítésének szükségességét hangoztatta, amit a polgári pártban föl lehet találni. Dési Géza hasonló értelemben beszélt. Írhassak! Valóban; elmenjek holnap meggyónni tervemet, •valamelyik lelkiatyának? Ér valamit? Talán. Fene bánja, elmegyek. Igen, igen. Azt teszem majd, amit szegény Vészi Ferkó tett —* megírom gondolataimat, impresszióimat, a történteket, mindent, amíg élek. Az asztal előtt, írva. fogom befejezni az életemet. A veronai most azt mondja: — Amennyi Neked elég énbelölem, másnak is elég. Mért nem inkább mást küldesz el az életből? Pénzt szerezhetnél, sok pénat, többet, mint amennyire szükséged van. S még ha elfognak is, a Te életed megmaradt, segítettél magadon, a családodon, megszökhetsz... miért éppen Te, miért nem inkább más? Ostobaság, hazugság, hogy ez bűn. ,1 — Előítélet, társadalom, gyermekeid,' családod neve? Ostobaság, hidd el, hogy ostobaság!... Te már régen leszámoltál ezzel, utálod, megveted, ha akarsz, sem birsz szerintük élni... éppen ez a szerencsétlenséged! ... No, mi lesz? — Semmi. Nem bírod megtenni. Hiába akarnám, nem bírom. Utálatos. .Magamhoz jogom van, máshoz nincs. Hogy eddig majdnem mindenki rossz volt hozzám? Az igaz, lehet, megesett, úgy volt. S aztán? Utálom az életet, utálom az embereket, utálom a pénzt, akkor még magamat is megutálnám. Úgy pedig még inkább nem tudnék élni. Holnap —- talán — elmegyek a papokhoz, de minden bizonnyal beveszek négy-öt gramm Veronáit. Többet nem merek, félek, az egészet kihányom és megmaradok. Ha lehet. érdeklődni fogok utána, hogy mennyi kell egy embernek veronaiból, hogy köny- nyen, kínlódás nélkül végezzen. Most nagyon fáradt vagyok. Holnap.., WoSff Károly beszámolója WoSff Károly tegnap este tartotta meg beszámoló beszédét a régi képviselőházban* — Nem becsülöm azokat a politikusokat, *— mondotta — akik még nemrég pogromot hirdettek és ma arcpirulás nélkül mennek át az ellentáborba. Hivatkozott Bethlen egyik múlt évi beszédére, amelyben Bethlen azt mondotta, hogy az a célja, hogy a kereszténységnek visszaszerezze elvesztett poziAz egész életre
