Prágai Magyar Hirlap, 1923. október (2. évfolyam, 222-247 / 375-400. szám)
1923-10-02 / 222. (375.) szám
22 Kedd, október 2. nemzeti szocialistáik 227, a szociáldemokraták pedig 1025 szavazatot kaptak. A nyitrai járásban a keresztény szociális pártra 5400, a szlovák néppártra 8200, a kommunista pártra 5303, a zsidó pártra 2307, a rolnicka,pártra 6116, a cseh nemzeti szocialista pártra 1234, a szociáldemokrata pártra pedig 1950 szavazat esett. Az ellenzéki- pártok e járásiban abszolút többséget szereztek. A somorjai járásban 15.400 szavazatot adtak le. Tudósítónk értesülése szerint a keresztény szociális pártra 6 mandátum jut a 8 mandátum közül A vágujhelyí járásban: A szlovák néppárt 7500, a ro'lnickapárt 5970, a cseh nemzeti demokrata párt 570, a cseh nemzeti szocialista párt 290, a kommunista párt 1970, a szociáldemokrata párt pedig 530 szavazatot kapott. A rolni dk ár ok tehát kisebbségben maradtak a szlovák néppárttal szemben. A zólyomi járásban a szlovák néppárt 10.680, a rolnickapárt 6259, a kommunista párt 2470, a cseh nemzeti szocialista párt 570, a szociáldemokrata párt pedig 1852 szavazatot nyert A legerősebb párt tehát a HlAmkia pártja. „ Tisztau választás Pozsonyban Pozsony, október 1. Á ke rész té nyszociális pártvezetőség közli: A tegnap lezajlott megyei választások alkalmával Pozsonyban a következő beigazolt visszaélések történtek, amelyeket jegyzőkönyvileg 'azonnal bejelentettek a zsupánnak: A választási főirnegbizott, Szkalsky megyei főjegyző, a ke re szté nys zoc i ál Isp á r ti bizalmi embereknek az urnákhoz való beállítását megakadályozni iparkodott, de pártunk a.z 1920. évi 330. számú törvény 35. szakaszára hivatkozva erélyesen fellépett, úgy hogy Szkalsky referens is kénytelen volt a bizalmi embereinknek helyt adni, A kitani- tott bizalmi emberek rendes időiben elfoglalták helyüket, azonban a cseh vagy csehszlovák választási bizottságok több helyütt nem voltak hajlandók bizalmi, embereinket elfogadni, de a párt femtidézett törvényre hivatkozva, keresztülvitte a bizalmi ember elhelyezését. Már szombaton este tudomással bírtunk arról hogy -a ki nem kézbesíthető választási igazolványokat az Ustredné Dnuzstvo épületének második emeletén a rolnickapárínak adták ki, amelynek helyiségében nagy tömeg szavazásra jogosító igazolvány fekszik, szavazólapokkal felszerelve, A Druzstvo tisztviselőinek egyenként megmondták, hogy tetszésük szerint vihetnek választási igazolványt, amennyit akarnak. Hogy az ellenőrzést meggátolják és a személyazonosságot valószínűvé tegyék, a választási igazolványok hátlapjának baloldalára jegyezték -annak az embernek születési évét, akinek nevére az igazolvány szólt. így tehát az illető tisztviselő életkorához képest válogathatott az igazolványokban. Petreoh Rezsőt, a Druzstvo tisztviselőjét is felhívták és a párt titkára azt kérdezte tőle, hogy hányszor akar szavazni, amire Petreoh azt felelte, hogy ő nem tudja. Erre hét darab választási igazolványt szavazólapokkal felszerelve nyomtak a kezébe, hogy ezekkel különféle urnáknál szavazzon le. Petreoh ezeket az igazolványokat Kaiser Gyulához, a Keresztény közlekedési alkalmazottak szervezetének elnökéhez vitte, ott a tényállást elmondotta és i'gy a pártnak módjában állott az ellenőrzést ebben az irányban is kiterjeszteni. A szavazás napján megállapítást nyert, hogy a 274. és 353. számú autókban egyes cseh szavazók (4—6 ember) egyik urnától a másikhoz mentek és szavazatokat adtak le. Egyes helyeken embereink ezt megakadályozták, viszont más helyeken a választási elnökök vétót emelő megbízó ltunkat a szavazóhelyiségből eltávolították. Választási megbizottaink, Förster Viktor dr. és Neumann Tibor dr., a zsupánnál bejelentették az Ustredné Druzstvónál lefolyt esetet, amiPrága, október 1. Németország tegnapi kritikus vasárnapján Poincaré és a francia külügyminiszter beszéltek. Poincaré egy arcizmát sem rándította meg a német passzív ellenállás föladásának hírére s kijelentette, hogy Németország ne várjon engedményeket addig, amíg nem segíti a megszállókat a megszállott területek kizsákmányolásához, Maginot pedig azt harsogta, hogy Franciaország a második csatát -is meg fogja nyerni és nem elégszik meg egy tökéletlen békével. Úgy látszik, a tökéletlen béke alatt Németország tökéletes megsemmisítését értik. Míg Poincaréék beszédét a megszállott területek szövetséges vasutigazgatósága azzal a kijelentéssel húzta alá, hogy a kiutasított német vasutasokat nem engedi vissza a megszállott területekre, addig Németország megnyerte az első csatát Düsseldorfban. A rajnai köztársaság kikiáltása kudarcba és vérbe fűlt, hiába avatkozott be a küzdelembe a francia katonaság fegyveresen a szeparatisták oldalán. Düsseldorf és ,a Rajnavidék véres vasárnapja a német egység diadalnapja lett. Mig Düsseldorfban a francia lovasság rohamozta a német rendőrséget, Münchenben a müncheni háziezred húszezer harcedzett legénye defilirozott a bajor trónörökös előtt s a főváros milliós tömege máról a zsupán! hivatalnál jegyzőkönyvet vettek fel. Megállapítható tehát, hogy a pozsony- megyel választás körül a cseh pártok részéről minő visszaélések történtek. A zsupán kijelentése szerint ő személyesen lepecsételte a ki nem kézbesíthető igazolványokat. A vizsgálat során ki fog tűnni, hogy ilyen körülmények között miképpen szerezhettek egyesek maguknak olyan tömegű választási igazolványt és szavazólapot, amely a választás eredményét befolyásolni alkalmas. Ez alkalommal is kitűnt, hogy a fennálló törvények és rendeletek betartása egyedül az őslakosságra kötelező, a csehekre és csehszlovákokra azonban nem vonatkozik. Még a kormány beszél terrorról! A Tribün a mai vezércikke e rezignált szavakkal végződik: „Ismételten kijelentjük, hogy a választási eredményeket a terror és az erőszak eredményeinek kell tekintenünk. A tegnapi választásokon nem nyilvánult meg a szlovák nép igaz akarata." moros lelkesedéssel kiáltotta: Éljen a király! Bajorországban a monarchizmust ünnepelték vasárnap. A Stresemann-korinány most súlyos döntések előtt áll. Kahr legutóbbi rendeletéi a birodalmi kormánnyal és a köztársasággal való szembehelyezkedést jelentik. Hogy egyes körök mennyire komolyan veszik'Bajorország elszakadásának lehetőségét, az abból is kitűnik, hogy a bajor cégek berlini fiókjaikat már nyolc nap előtt megszüntették, hogy a szeparáció esetén a berlini kormány azokat le ne foglalhassa. Megnehezíti a Stre- semann-kormány helyzetét pártja jobbszárnyának az oppoziciója is. Ezek a körök nem akarják a szakítást a német nemzetiekkel. A szociáldemokraták körében nő az ellenzéki hangulat a nagy koalícióval- szemben s csak úgy lehetne leszerelni, ha a birodalomban megszüntetnék az ostromállapotot, amelyet Különösen a köztársasághoz Ilii Szászország nehezményez. Mai távirataink: München, szeptember 30. A mai nap eseményei azt a benyomást keltik, hogy Bajorországban, ha még formálisan nem is, valójában visszaállították a monarchiát. A kormánytatósáigok és a hivatalok Rupprecht trónörököst azzal a tisztelettel kezelik, amely csak a koronás államfőnek jár ki. A bajor főváros Kahr diktátorsága alatt ismét felvette a királyi székhely arculatát. Ez különösen a müncheni házíezred mai emlékünnepén jutott kifejezésre, melyen az utcákat ellepő embertömegek a trónörököspárt „Éljen a király és királyné!" felkiáltásokkal viharosan ünnepelték. A trónörökös az ünnepségen katonai díszruháiban vett részt. Von Épp tábornok beszéde után, ki a házi- ezrednek a háborúban parancsnoka volt, a trónörökös leleplezte a kaszárnya udvarán elhelyezett emléktáblát, majd szemlét tartott az ezred mintegy húszezer főnyi volt legénysége fölött. A trónörőköspár kíséretében számos herceg és hercegnő volt és ott volt Kahr fökormánybiztos, Knilling miniszterelnök, Lossov tábornok, Bothmer vezér- ezredes és számos más tábornok is. A leleplezési ünnepségek után a trónörökös Kahr főkormánybiztos kíséretében díszszemlét tartott a müncheni rendőrség fölött. Ez alkalommal Schwayer vezérezredes beszédet tartott és a legélesebben elítélte a novemberi forradalmat. A főváros ünneplő hangulata a késő éjjeli óráikig tartott. Rendzavarás nem történt. Berlin, október 1. A Bajorországból érkező jelentések alapján megállapítható, hogy ott a tegnap megtartott tüntetések teljes nyugalomban játszódtak le. Düsseldorf, szeptember 30. (Wolff.) Vasárnap délután a szeparatisták egy állig föl- fegyverzett csapata megtámadott a városban egy rendőrosztagot. A rendőrség fölvette a harmot a szeparatistákkai, akiket sikerült szétvernie. Ekkor azonban francia lovasság és páncélautók támadták meg a német rendőrséget és azt körülzárva, lefegyverezték és átengedték a szeparatisták dühének. A szeparatisták a lefegyverzett rendőrséget a legsúlyosabban bántalmazták s egyiküket agyonlőtték. A francia csapatok ezalatt tovább folytatták támadásukat a rendőrigaz- gatóság épületében tartózkodó rendőrség ellen, amelyet szintén lefegyvereztek és a sze- paratistáknak adtak ki A halottak és sebesültek számát még nem sikerült megállapítani. Eddig négy rendőr és tizenkét szeparatista hulláját találták meg. A kórházak tele vannak sebesültekkel. A városban erős francia járőrök cirkálnak. Düsseldorf, szeptember 30. Az eddig jelentett véres összeütközéseken kívül a szeparatisták számos más összeütközést is pro- , vokáltak. A ‘szeparatisták, akiket a francia és belga különvonatok Aachenből, München- Gladbachból. és Kölnből szállítottak Düsseldorfba, mintegy tízezer főre rugó menetben végigvonultak a városon. A menetben kétezer főnyi rohamcsapat is részt vett. A König- allén a tüntetők a rendőrség hat hivatalnokát lefegyverezték és bántalmazták. A Hinden- burgwallban két rendőrt földre tepertek és Híreit a bajor Királyság Kikiáltásáról A bajor trónörökös diadalmeneté Münchenben — „Éljen a királyw — Vérbe- fulí a rajnai szeparatisták düsseldorfi nagygyűlése — Francia katonaság rohamozta a német rendőrséget — A Rajnavidék nem szakad el A nacionalisták elfoglalták Küstrin várát Tárcarovatunk: Szerda: N. Jaczkó Olga: A kenyér. Csütörtök: Jakab Géza: Álmodik a gyopár. (Vers.) Szabó Imre: Wranyowsky mester* I. Péntek: Szabó Imre: Wranyowsky mesiter. II. Szombat: Zsoldos László: Az élet romjain. Vasárnap: Remény ik Sándor: Az árnyékkapitány. (Vers.) Dániel né Lengyei Laura: A gyilkosok. Csóka — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Maróthy Jenő Volt Csókának egy nagy erénye s egy súlyos fogyatékossága. Erénye az volt, hogy nem lehetett annyi krumplit, árpát vagy moslékot zúdítani a vályúra, hogy az utolsó atómig fel ne falta volna — súlyos, sőt jóvátehetetlen bűne volt azonban, hogy nem nevelt utódokat. S ha hozzátesszük még, ami az előzmények után önmagétól is valószínűnek: látszik, hogy tudniillik Csóka disznónak született, előttünk áll egész rojtelimességében a probléma: mi legyen Csókával? Valóban: mi legyen Csókával? Mert nagy, szinte megbecsülhetetlen tulajdonság a disznónál, ha a mai karcsú formákra törekvő korszellem mellett skrupulus nélkül szedi magára az egyik szakmnaréte- get a másik után; ugyde a táplálkozás mellett ott sötétítik az élet folytonosságának második, nem kevésbé fontos princípiuma s ennek bizony szegény Csóka — akárhogy szépítsük is a dolgot — nem tudott megfelelni. Nem volt tehát csekély a küzdelem, melyet Mumus zikné Csóka jövője felett saját- magával folytatott. Szinte attól lehetett már tartani/ hogy a két egyenlő erő, mint Ormuzd és Ahriman, Ítéletnapig se fog egymás fölött diadalmaskodni, .amikor közbevágott a sors s a szomszéd Halusikáék anya- disznaja váratlanul tizenkét malacot hozott a világra. Ember! — kiáltott Hanuszikné felbőszültén az urára, ak:i elég együgyű volt az örvendetes hírrel egyenest a feleségéhez szaladni — ember! Hát már az egész világ maiaooziik, csak Csóka nem?! Hamiszik régen megszokta, hogy minden bajért őt terheli a felelősség, de -most az egyszer mégis megpróbált ellentmondani. — E-ennek talán már mégse én vagyok az oka? — Hát ugyan ki?! — vágott vissza Er- zsók asszony. Hanuszik lesütötte a fejét. Szegény, keshedt, nyugdíjas hivatalrro- kocska volt, aki öreg napjait Erzsók asszonnyal együtt az örökségképpen reájuk szállott falusi portán morzsolgatta s tette azokat még mindig életerős feleségének parancsaival szemben a szolgai engedelmesség láncolatává. Most is ijedten hallgatott el, mén hirtelen eszébe jutott, hogy neki magának sincsen gyereke s Erzsók asszony talán ebben látja azt a káros befolyást, mely Csóka erkölcseit oly végzetesen megrontotta. Az a csekélység/ hogy ha igy áll is a dolog: nem lehet egyedül őt okolni, a világért se jutott eszébe, tett Ő már nagyobb logikai kerülőket iis, mig belátta, hogy minden látszat ellenére Erzsók asszony a mártír, ő pedig ál- nok. vén, megátalkodott gonosztevő, uiki nem érdemli meg a minden napi kenyeret. — Hát ugyan ki a hibás, ha nem te? — csattogott-pattogott Erzsók asszony —nem mondogatom már időtlen idők óta, hogy el kell adni azt az istenverte Csókát a legközelebbi vásáron? Hanuszik semmire se emlékezett, de azért csak bűnbánóan lógatta fejét/ mint a tetteiért gonosztevő. — Holnap van a kékkői vásár. Jóikor reggel felszeded magad, eladod Csókát s más disznót hozol helyette. Érted? Vége a türelmeimnek. j Értette azt Hanuszik, meg látta is, sőt örült is neki, hogy egyszer már lekerül a napirendről Csóka, de mikor arra gondolt, hogy a két rendbeli vásárt neki keli nyélbeütnie, olyat érzett, mintha a Hruskár-hegyet henger!tették volna a mellére. Na — gondolta a fejét vakar®alva —, most vedd elő, Hanuszik, amit kifelejtett belőled a természet: az eszedet. Hosszú volt az éjtszaka, akár a Rickia- patak, de az se csörgedezik el annyi kavics fölött, mint amennyi Hanuszik derekát ropogtatta a puhára vetett nyoszolyában. Nyitva maradt a szeme estétől reggelig, mert ha lehunyta véletlenül, olyanokat látott, hogy inkább kinyitotta. Pedig a valóság se volt valami biztató. Hajnalodéit s az udvarról belli átlátszott Csóka röfögése. — Eh — csapott a térdére Hanuszik —, egyszer muszáj meghalni. Felöltözött, felment a padlásra, behozta a ruhaszárító kötelet s Csóka lábára kötötte. A konyhaasztalra négy jókora tepertős pogácsát készített ki este Erzsók asszony. Az t zseb revágta. S elindult Csókával a kékkői hegyeik felé, Be szép is lett volna máskor az a bük- köktől szegélyezett illatos erdei csapás. Fúvói ázott a fekete rigó, piros vércseppek buggyantak ki itt is, ott is a földből: ért már a szamóca. Hanuszik nem volt költő, de most valahogy nagy otrombaságnak vette a sorstól, hogy neki ezt a gyönyörű májusi utat — Csókával kell megtennie. Bosszús lelkiállapotban érkezett a vásárra. Ott jóformán ideje se volt körülnézni s már három-négy vevő állta körül Csókát s verték az árát egymás fejére, 'mint a karikacsapás. Ez jókedvre hangolta. Félrecsapta fején a kalapot s packázott az atyafiakkal, mintha egész életében azzal foglalkozott volna. — Ezer korona! — vágta ki végül a legkitartóbb kupec. Hanuszik belecsapott az eléje tartott tenyérbe. — Magáé a disznó! Ide azzal az eze.p koronával! — Sugárzó arccal tette el1 a pénzt, nyomban rá bevágta a zsíros utra- valót s körülnézett.. — Inni kéne a tereuiburáiját! Ott volt a kocsma mindjárt balkézfelé. Lehajtott négy fröccsöt (mégis csak szép dolog a szabadság!), akkor eszébe jutott, hogy neki tulajdonképpen még nem járt le a megbízatása: az egyiket ugyan eladta, de most már meg kell vennie a másik disznót. Fizetett s gangos léptekkel ment ki a vásárra: ért ő d disznókhoz, mint annak a rendje! Csak úgy brizgált hosszú mogyoró- fa,botjával a portékában. — De ni! Ez a hosszú fekete talán megfelelne. Jó húsban van, jó fajta, mint Csókái: no már ez ellen Erzsók asszonynak se lehet kifogása. —- Mi az ára? — fordult a tulajdonoshoz. — Ezernégyszáz! — volt a felelet. — Ezret adok érte. — Kevés. Ezerháromszázon alul nem adom. Megegyeztek végül ezerkétszáz koronában.
