Prágai Magyar Hirlap, 1923. szeptember (2. évfolyam, 198-221 / 351-374. szám)
1923-09-15 / 209. (362.) szám
Az urnák előtt (fi.) Prága, szeptember 14. Mire ezeket a sorokat a posta szétviszi Szlovenszkó és Ruszinszkó lege Rejtettebb zugaiba is, már csak néhány óra választ el berniünket a községi választásoktól, amelyekre az elmúlt három hét alatt mind a kormány, mind az ellenzék a legerősebben felkészült. A kormány erőfeszítéseinek igazi rugója a hatalom elvesztésétől való páni félelem. A csefi koalíciós pártok közei öt esztendős kormányzása a cseh népnek, sőt abból is csak egy töredéknek uralmát jelenti a lakosság többségét alkotó többi nemzet fölött, akiknek rovására e pártok mind a nemzet- gyűlésben, mind a kormányban, mind pedig a községekben kizárólagos haszonélvezői voltak a hatalomnak és minden zsíros stalum- riajk. De valamennyi nemzet között ebben az államban a legtöbb jogtalanságot, igazságtalanságot és méltánytalanságot a magyar szenvedte el. Nem akad ebben a köztársaságban magyar ' ember, akinek magyarsága miatt közvetlenül vagy közvetve bántódás- ban, megaláztatásban vagy mellőztefésb'en ne lett volna része. A legnagyobb keserűséggel gondolunk vissza erre az öt esztendőre és a velünk szenvedő többi nemzettel együtt várjuk a napot, amelyen a nép felelősségre fogja vonni a koalíciós pártokat, orekd.m rossz sáfárokat. Ettől a leszámolás tói félftfeK ak oly nagyon és mindent elkövetnek, hogy ezt az „egyszer biztosan bekövetkező napot minél messzebb tolják ki a jövőbe. A befejezéséihez közelgő mostani választási kampányban is ez a törekvés vezette őket és hatalmuk biztosítása érdekében a. zsupántól le az utolsó csendőrig mozgósítottak mindenkit, akit csak mozgósítani lehetett. Már hónapokkal a választások előtt tele kézzel szórták a bankót, uszítottak a sajtójukban és ezerszámra megfősztoták szavazójoguktól ajz ellenzéki választókat. A választások kiírása után még nagyobb lett a nyomás, még erősebb a presszió, még több az ígéret, még szemérmetlenebb a terror és még erkölcstelenebb a harcmodoruk. Az ellenzéknek nem állott hatalmában, hogy az erőszakot erőszakkal verje vissza és igy a kormány pártjainak az állam egész hatalmi gépezetével támogatott terrorját kellett elszenvednie. Kiváltképpen a szío- veuszkói és rusainszkói ellenzéki pártok, (a keresztényszociálrs, párt, a magyar kisgazda- párt, a magyar jogpárt, a ruszinszkói magyar pártok szövetsége és a szepesi német párt) szervezkedésére feküdt rá a hatalom a rendelkezéséire álló eszközök teljes .súlyával és agitációjukat megbénítani, tömör soraikat megbontani', híveiket megfélemlíteni s vezéreiket szennyes sajtója utján megrágalmazni törekedett.. A mi pártjaink a hatalom ezerfejü hidrájának csak a jogot, a becsületet, az erkölcsöt és' tisztességet szegezhették neki. Parittyának látszik ez a Góliát elleni harcban, de Dávid király is parittyával győzte le a félelmetes Góliátot! Az ellenzéki pártok a választási küzdelembe nem földi paradicsom ígérgetésével, hanem komolyabb programmal vonultak föl, amelyből kiragyognak ezek az igék: a mostani kormányrendszer d távolítása, Szlovenszkó és Ruszinszkó autonómiája, a nemzeti kisebbségi jogok biztosítása, községeink talp.raállitása és valamennyi polgár jólétének fölvirágoztatása. A két irányzat között — úgy hisszük — nem nehéz választani, különösen nem egy magyar embernek. Az egyiknek kezében, van a hatalom teljessége, de ez a hatalom múlandó. A másiknak szövetségese az igazság, amely örök és e Imádhat a ti an. Az letiporta magyarságunk legszebb vetéseit, emez azon fáradozik, hogy ezek a vetések ionét kizöl- düljenek. Az előbbi szegénnyé és koldussá tette Szfovenszkót s Ruszinszkói, hol nemrég még virágzó jólét honolt, utóbbi mindent megtesz, hogy a gazdasági létünket fenyegető villámcsapásokat elhárítsa a fejünkről. Amannak egyedüli célja, hogy uralmon maradjon, emez elleniben szüntelenül kimutatta, hogy hatalom nélkül,' sőt a hatalom ellenében is tud és akar dolgozni a magyar nép miliő fiáért. Dőreség volna csak egy pillanatig is habozni, hogy melyik irányhoz csatlakozzunk! Magyarok! Mielőtt ünneplő ruhába öltözve elmennétek vasárnap a szavazó urnához, szánjatok még egyszer önmagátokba és fontoljátok meg jól, hogy az a párt, amelyre szavazatotokat leadni szándékoztok, valóban javát akarja-e a nemzeteteknek, amelynek mindnyájan felelőséggel tartoztok. Ha akkor úgy találnátok, hogy az a párt nem őszinte barátja a magyarságnak, — ilyen például a Gsánki-párt vagy a szoeiáldemo- kratapárt — még mindig elfordulhattok tőle és a mi pártjainkra szavazhattok. Lehetnek ugyanis közöttetek olyanok is, akik egy önfeledt órában hallgattak a megtévesztés vagy a csalfa ígéret szavára és a kormánynak tetsző párt listáját írták alá vagy azon jelöltették magukat. Ezen a kérdésen gondolkodni mindaddig nem késő, amig a szavazatot le nem adtátok. Késő csak akkor lesz, ha a szavazócédula már benne van az urnában. Olaszország az antant „legmegbizhatatlanabb" tagja A fiumei kérdést megvilágítja a P. M. H. munkatársa előtt egy beavatott diplomata Bécs, szeptember 14. Egy magasrangu és aktív diplomatától, aki a francia, diplomáciához közel áll, sikerült megtudnom, a következő érdekes adatokat, amelyek eredeti világításban mutatják be Olaszország és a kisantant s elsősorban Jugoszlávia viszonyát. — Volt a világháború második s u.c*. ■ inkább harmadik évében egy periódus — mondotta informátorom —, amikor az antant felelős államférfiaí közül igen sokan tehertételnek tartották Szerbia barátságát Ebben az időben egy még ma is — helyesebben: ma újra — miniszterséget viselő politikus, aki egy időben szociáldemokrata létére vállalta a municiós ügyek ellenőrzését, a kamara zárt ülésén nyíltan kijelentette, hogy egy Franciaország szempontjából elfogadható békének nem föítétlen conditio sine Oroszország Nagy Péter cár politikai végrendeletéhez. Politikailag ez a viselkedése annál inkább is megokolt, mert az eddigi szerződéseket — igy elsősorban Facta miniszterelnök santa-margheritai megbeszéléseit —, vagy az egyik, vagy a másik fél nem tartotta, be s az áldatlan politikai torzsalkodásnak sohasem volt se vég,e, se hossza. Nitti volt miniszterelnök csak a minapában mutatott rá egyik cikkében arra a körülményre, hogy míg Fiume magyar kézben az olasz és a levan- tei kereskedelemnek, mint békés kikötőváros, egyformán hasznára volt, addig most kereskedelmileg a többi kikötővárosok — Trieszt elsősorban — teljesen megsemmisítették s Olaszország és Jugoszlávia politikájának állandó Eris-almája lett. qua non-ja Szerbia teljes restaurálása, Horvátországgal való egyesítése és kártalanítása, annál kevésbé, mert Olaszországnak történelmi joga és sztratégiai szüksége van az Adria hegemóniájára. Hervé Gustaye lapjában, a „Victolre“~ban ugyancsak, ismételten hangoztatta, hogy a háború a Balkán euró- paizálásáért folyhatik ugyan, de semmiesetre sem Európa balkanizálá- sáért, Szerbia összes igényeinek teljesítése pedig ezt jelentené! Miután Szerbiát ebben az időben az osztrák-magyar és német haderőik teljesen megszállva tartották s úgynevezett szerb közvélemény nem létezett, az egész kérdés nem volt sokáig napirenden, hiszen ekkor lépett be Olaszország is a háborúba s ekkor kezdődött Németország második Somme- offenzivája. amely a szövetségeseknek amúgy is elég gondot okozott Azt azonban kevesen tudják s okmányszerűen aligha is fogják megtudni, hogy Sonnino londoni tárgyalásai alkalmává 1915-ben nem csupán Ausztria fölosztását követelte abban az esetben, ha Olaszország a szövetségesek oldala mellett aktív módon vesz . részt a világháborúban, Sonnino határozottan ragaszkodott Olaszország adriai hegemóniájának gondolatához, igy elsősorban Valonáhozés Fiuméhez. Még a béketárgyalások alatt is Olaszország minden szimpátiáját azon az oldalon vetette latba, ahol a pillanatnyi helyzet szerint Jugoszlávia ellen dolgozhatott, — igy elsősorban Temesmegyé fölosztása ügyében Románia és Jugoszlávia között. Természetes, hogy a mai Olaszország nacionalista ! kormányzata úgy ragaszkodik Sonnino J 1915-ös londoni eredményeihez, mint akár A politikában természetesen nem lehet bevégzett tényeket megváltoztatni, annyi bizonyos azonban, hogy Olaszország az antant „legmegbizhatatla- nabb“ tagja, aminek a világpolitikában még súlyos következményei lesznek. Jelenleg az a helyzet, hogy a kisantant, amely a szinajai konferencián működési területét és a „casus foederis" beállását szigorúan precizirozta és kizáróan Magyarországra korlátozta, Olaszország szempontjából Jugoszláviával való kontroverzíái esetén nem jön számításba; hiszen egy orosz—román háború esetén Románia egyáltalában nem számíthat például Cseh-Szlovákia katonai segítségére. Ez mindenesetre nagy köny- nyebbséget jelent Olaszországnak, amelynek igy nem kell egy egész hatalmi csoporttal, csupán egyetlen állammal számolnia. A helyzet a két állam között pedig mindennek inkább nevezhető, mint rózsásnak: Olaszország ultimátuma, amelyet a Fiume-kérdésben intézett Jugoszláviához s amelynek el nem fogadása esetén föntartja magának a szabad cselekvés jogát, holnap jár le. Ha Jugoszlávia elfogadja az ultimátumot, úgy ez újabb tanu- jelét adja annak az izoláltságnak, amelybe a nagy- és kisantanton belül került; ha ragaszkodik a rapallói szerződés végrehajtásához, amely, a döntés jogát a svájci szövetségtanács elnökére bízza, úgy ez kiszámíthatatlan következményekkel járhat. A! belgrádi sajtó visszhangzik az olyan jelentésektől, amelyek nagyarányú olasz csapatmozdulatokról beszélnek Fiume körül s állítólag a város megszállását készítik elő. Nem valószínű azonban, hogy olasz részről másodszor is megismételjék D'Annunzió tettét, — valószínű, hogy Mussolini diplomáciai presztízse, amely most különösen megnövekedett, amúgy is hajlékonyságra kényszeríti Jugoszláviát. G. P. Az első magyar politikai gyűlés Prágában • Prága, szeptember 14. A prágai magyar választási bizottság tegnap este tartotta meg választási gyűlését a Goldenes Kreuzel kéktermében, amelyet a prágai emigráns körök részéről nagy sajtóhadjárat előzött meg. Áskálódásuk azonban sikertelen volt, mert a gyűlésen nem, mint a Sozialdemokrat jelenti, 28, hanem hatvannál is több ember jelent meg, tehát a Prágában állandóan lakó magyarságnak körülbelül a fele. Hiányoztak a diákok és a katonák! Az előbbiek azért, mert szünidejüket Prágától távol töltik, az utóbbiak pedig a nemzet- védelmi miniszter egy rendelete miatt, amely a legszigorúbban megtiltja nekik a választási gyűlések látogatását. Még igy is eljöttek néhányban, de maga a gyűlés elnöksége szólította. föl Őket a távozásra, nehogy kellemetlenségük legyen. Megható volt, hogy olyanok is eljöttek a gyűlésre, akik évtizedek óta itt élnek Prágában és a hosszú évtizedek alatt szinte elfelejtették magyar nyelvüket, a szivük azonban melegen érző magyar szív maradt. Félnyolc után néhány perccel már együtt voltunk. Az emberek arcára nagy kíváncsiság rajzolódott, várakozás csillogott ki a szemükből. Valahogy az utolsó pillanatban sem tudták elhinni, hogy itt, az idegen város közepében magyar szivek dobbanhatnak össze egyetlen politikai akarásban, Gál István kevéssel nyolc óra előtt nyitotta meg a gyűlést, üdvözölte az egybegyűlteket és átadta a szót Flachbarth Ernő dr.- nak, aki félórás beszédében megjelölte a Prágában élő magyarság föladatait a községi választási harcban. Elmondta, hogy a prágai magyarok nem elég erősek ahhoz, hogy külön listával induljanak neki a választási küzdelemnek, de viszont az sem volna helyes, ha megengednék, hogy szavazataik szétfor- gácsolódjanak, vagy pedig valamilyen cseh koalíciós pártra essenek. A prágai magyarságnak természetes szövetségesei az itt élő németek. Ismertette a németekkel folytatott tárgyalásokat és a rosszakaratú támadásokkal szemben megállapította, hogy a német pártok keresték meg őt az együttműködésre és kompromisszumot ajánlottak, amelynek értelmében a Csehországban élő magyarok, főként a magyar katonák a községi választások alkalmával a német polgári munkablokkot támogassák szavazataikkal, ezzel szemben pedig a Szlovenszkóban és Ruszinszkó- ban szolgáló német katonák a szlovenszkói és ruszinszkói egyesült ellenzéki pártok listájára fognak szavazni. Miután ehhez a javaslathoz a szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok központi irodája hozzájárult, a kompromisszum létrejött, amire megint a németek kívánságára került föl a három magyar jelölt neve a németek listájára és szónok ugyancsak a németek óhajtására beszélt azoknak gyűlésén. Ezután erélyesen visszautasító tta Rév Béla okvetetlenkedéseit. A politikai helyzet ismertetésénél hangoztatta egyfelől az államban élő nem-cseh nemzetek hasonló érdekeit a politikai egyenjogúság kivívásában, másfelől pedig a magyarok és németek még szorosabb érdekközösségét a nemzeti kisebbségi jogok biztosításában. Fölhívta a hallgatóságot, hogy vasárnap a ioo cseti-szi. koronáén fizettek ma, szeptember 14-én: Zürichben 16.90 svájci frankot Budapesten 58 500.— magyar koronát Becsben 2121Ö0.— osztrák koronát Börlillhöll 269 325 000.— német márkát J Írá&M "•—- <*» Prága, szombat, 1923 szeptember 15. jaSHHB* Mm - am — Clőíisetésl árak bel- es külföldön: MfrvW n m? Jwb jm UF JHr E*ész óvre 300 félévre 150 ka ZwfJL W.£M»mJF *W*wMJF JL# srartm. bbtsí ff Jéí mü MMCTp jpí sm MÉM MM Jasa****^ —Szerkesztőség: Prága II., Stiím MM m Jm m JEf Mm Mm me MM / » MMT pánská-nlice 40. L Telefon: 30349.-JM. M Mm EE JW WL Jgf M ük töm - - Kiadóhivatal: Prága I.. Liliova aiBfr w ulice 18. 82U, Telefon 6797. szám ~ Sürgönyeim* Hírlap, Praha — #«hli eiiMP^nuo'«ni Főszerkesztő: A Szlovenszkói ós Rnszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok Felelős szerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. politikai napilapja FLACHBARTH ERNŐ dr.
