Prágai Magyar Hirlap, 1923. szeptember (2. évfolyam, 198-221 / 351-374. szám)

1923-09-08 / 204. (357.) szám

&

Szombat, szeptember 8.

Radies leleplezései

Radícs vitája külföldről a belgrádi „úri rablókkal" — A horvát parasztvezér szenzációs leleplezései

Zágráb, szeptember 6.

(Jugoszláviai szerkesztőségünk eredeti tudósítása.) Radícs István londoni magányából megkezdte a sajtóháborut Belgrád ellen. Ez a sajtóhábom — mint afféle életre- halálra menő harc — kíméletlen és kegyetlen a hangjában és nincs az a piszok és sár, amit a vezér rá ne szórna a belgrádi hivatalos politika vezéreire. Leleplezéseket helyez ei Radies egy re-másra az angol, olasz és német sajtóban és ezek a leleplezések bizony nagyon kellemetlenek a belgrádi urakra nézve.

Rádiós súlyos vádjaira és véres leleplezéseire kórusban felel a belgrádi sajtó.

Ilyenformán érdekes és egészen különös sajíóháboru fejlődött ki a külföldön levő horvát népvezér és a kormánypárt között. Hogy Rad'ics milyen hangon és mflyeníéle fegyvereikkel harcol a sajtóban Belgrád ellen, álljon itt mutatóba egy cikk Radícs lapjából, a „Szlobodm Dom“-ból:

— Európa legromlottabb úri bandája a

belgrádi. íme, néhány kézzelfogható példa a közelmúltból. Egy amerikai segitőmisszió miíliárdokat érő cipőket, ruhákat, élelmiszereket, gazdasági eszközöket küldött a szerb népnek. Amikor a holmikat szállító vonatok megérkeztek Szalonikibe és szét kellett volna osztani a holmikat, a belgrádi úri rablök tigy intézték a dolgot, hogy a nép semmit sem kapott. Amikor lábbeli kellett volna a szerb parasztnak, a belgrádi úri banda azt mondta: „Mehetnek a parasztok mezítláb

is!" és a cipőket eladták a magyaroknak. Amikor szövetek jöttek Angliából, az úri banda kijelentette, hogy „az nem parasztnak való, a paraszt ne akarjon uraskodni".

— A paraszt jobban szereti a szakadt ülepet, mint hogy sváb ruhát vegyen föl — mondták.- Eladták hát az angol szövetet is. Jött azután fehérnemű is vagonszám Amerikából. A belgrádi uri banda erre kijelentette: ,,Mit akarnak azok a bolond amerikaiak? Azt hiszik, hogy a szerb paraszt hetenként vált fehérneműi?" Majd gazdasági gépek érkeztek,- -tenyészállatokat és lószáiliímánypkat vártak -Népietországból. Az uri rablók azt mondtak: „A parasztnak igavonó barma sincs, minek akkor neki a gép? A marháikat és a tenyészállatokat pedig úgy sem tudná gondozni; megdöglenének." Nem is szállították haza az állatokat; jó nyereség mellett eladták azokat Svájcnak.

—- Ezt a vásárt ezt a finom uri munkát a pasák pasája: Pas-ics Rade (a miniszterelnök fia) csinálta. Ahol ö -megáll egy pillanatra, ott száz esztendeig folynak a szerb parasztok könnyei...

Radies és Scotus Viator

Zágráb, szeptember 6. (Jugoszláviai szerkesztőségünk távirata.) Londonból érHWmi/inill III imiMUJ—JM-iiiuiMBiajaTCW-jcrwBn—pay-Y]

kező híreik szerint Rádiós hosszas tárgyalást folytatott Scotus Viatorral, akinek „Egy törékeny állam" című vezércikke a Manchester Guardianban a jugoszláv kormánykörökben kínos hatást váltott ki. A tanácskozás Scotus Viator lakásán történt és azon részt vett egy aktív angol diplomata iis. Rendkívül

meleg fogadtatásban részesült Radícs Bux- tou Noel részéről, akivel már hosszabb^ idő óta összeköttetést tart fönn és aki kiváló^ ismerőié a balkáni viszonyoknak. Ezenkívül tárgyalt Radies Benett és Houghes angol politikusokkal és Newisonnal, a Manchester Guardian szerkesztőjével.

Kacsa a ruszinszkói nemzetgyűlési választásokról

Prága, szeptember 7.

A Lidové Noviny azt jelentette mai számában, hogy a községi választások lezajlása után, valószínűen október második felében megejtik a nemzetgyűlési választásokat Ru- szdiszkóban. Érdeklődtünk a belügyminisztérium választási ügyosztályában, ahol azt a választ kaptuk, hogy mit sem tudnak a ru- szlnszkói parlamenti választások 'kiírásáról.

A katonákat is szorongatják a kortesek

A magyar katona ne feledkezzék meg nemzetéről!

Ungvár, szeptember 7.

(Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) A községi választással kapcsolatos agitáció a napokban kissé ellanyhult, csupán a katonaság körében fejtenek iki nagyobb akciót a szociáldemokraták és kommunisták.

A katonák a kaszárnyáikban fognak szavazni, ami eléggé furcsa és megokolatlan dolog, mivel a katonáknak a szavazás napján a polgárokkal egy sorban van a helyük.

A szociáldemokraták mindent elkövetnek, hogy a katonákra politikai jogaik gyakorlásánál nyomást gyakoroljanak. Evégből egy aktív kapitányt és egy légionárust jelöltek listájukon, hogy ily módon presszionálják a katonai szavazókat. Hasonlóképpen a kommunisták is egy légion ista jelölésével óhajtják a katona szavazókat a maguk részére biztosítani.

A magyar pártok azonban meg vannak győződve, hogy a magyar katonák szolgálatuk ideje alatt sem fognak megfeledkezni arról. hogy elsősorban magyarok és szavazatukat azokra a'magyar pártokra fogják leadni, amelyek állomáshelyükön jelölőlistát" adtak be.

A magyar katona csakis magyar párt listájára szavazhat!

A kercsztényszociális párt választási fölhívása

Pozsony, szeptember 7.

(Saját tudósítónktól.) Ma jelentek meg Pozsony utcáin a keresztényszociális párt hatalmas é smüvészi választási plakátjai; aemelyek az „Én vagyok az ut, az élet és igazság" bibliai igéjéből mentették a tárgyukat és napsugaras mezőn a tanítványaitól követett Jézust ábrázolják. A fölhívás, amely magyar-, német- és szlovák nyelven szól, arra inti az őslakosságot, hogy a községi választások alkalmat nyújtanak a választóknak a mostani kormányzati rendszer tetemrehiyására. Ez a rendszer börtönbe záratta a párt vezéreit és elkoboztatta a lapjait, de a párt mindig sziklaszilárdan állott ellen. A kormány most a választások előtt kétségbeesetten erőlködik, csakhogy megtartsa a hatalmat. Engedelmes mamelukjai azok, akik a nekik odadobott koncért megbontják a lakosság egységét. A fölhivás szembefordul azokkal a pozsonyi németekkel, akik hitvány koncért megfeledkeztek a több száz éves együtlétnek tartozó becsületről. A felhívás szerint szeptember 16-án ötszázezer ember fog a keresztényszociális párt mellett szavazni és ezzel az ellenzéki pártok zászlaját győzelemre vinni. Ezt nyomon fogja követni a kormány bukása és az uj nemzetgyü'ési választások kiirása, amelyek meg fogják hozni az őslakosság politikai és gazdasági szabadságát.

A keresztényszociális párt szombaton délután öt órakor nagy választási népgyü- lést tart aPálffy-kaszárnyában.

Itt jegyezzük meg, hogy a pártban erélyesen megcáfolják azokat a kormánypárti körökből származó hireket, amelyek a pártban állítólag kitört válságról számolnak be és rámutatnak arra ,hogy a párt sohasem volt erősebb, mint most a községi választások előtt.

Losonc magyarságának választási előkészületei

A választásokra a győzelem biztos kilátásával készülő magyar polgári pártok vasárnap, a nagy Vigadó kerthelyiségóben választási gyűlést tartanak. A gyűlés szónokai Giller János dr. ügyvéd, pártelnök, Tarjányi János iparos és Openheimer Ferenc dr. ügyvéd. Jellemző a cseh és szlovák pártok gyenge helyzetére az a törekvés, hogy a magyar zsidó szavazatok egy részét megnyerjék a maguk részére. Úgy a kormány- párti cseh-szlovákok, mint az ellenzéki szlovákok több magyar zsidót vettek fel listádra, ami természetesen távolról sem jelenti azt, hogy ezzel az erőltetett fogással számottevő támogatást nyerhetnének a zsidó őslakosság köréből. Találóan jegyzi meg a losonci kereskedői érdekeltségekhez tartozó

„Magyar Közlöny" ezekről a zsidó jelöltekről: „azt, hogy ezek a nevek miképpen kerültek ezekre a listákra, senki sem tudja, sőt talán sok név tulajdonosa maga sem."

Az egyesült cseh-szlovák pártok szlovák-magyar nyelvű választási plakátja is megjelent már, amelyben „az államunk ellen irányuló felforgató pártok munkájának ellen- suyozására" hioják fel az állam által fentar- tot'tak az államot fentartó polgárokat

Nógrád magvar községei a magyar kisgazdapárt táborában

A beérkezett jelentésekből megállapitá&t nyert, hogy Nógrád összes magyar kör~V geiben az Országos Magyar Kisgazda-, Földműves- és Kisiparos Párt jelöltlistáit adták be a választók. Tiz községben csakis ennek a pártnak van listája s igy szavazásra nem is kerül sor és teljesen a párt tagjainak kezeibe kerül e községek vezetése. A többi községekben még a kommunista pártnak vannak listái. Négy községben a magyar kisgazda párt a kereszté szcialista párttal közös listát adott be, két községben pedig a magyar kisgazda párt listáján helyet kap-: tak a kommunista párt tagjai is. A hatóságok részéről különsöen a kékkői járásban nagy erővel megindított cseh-szlovák szociáldemokrata agitáció teljesen csődöt mondott.

A keresztényszociális párt zászlóbontása Selmecbányán

Selmecbánya, szeptember 7.

(Saját tudósítóinktól.) Selmecbánya, a városok egykori kincsestára vasárnap ünneplőbe öJltözött. A kereszíényszocialista párt hőn óhajtott zászlóbontása történt meg e napon. Mikor a lakosság arról értesült, hogy ez a semmitől sem rettegő párt zászlót bont Selmecen, bátran sorakozott a keresztényszocialista párt zászlaja alá.

Délután fél háromkor nagy tarka tömeg kígyózott fölfelé a régi vár oldalán. Háromkor a sokaság már teljesen ellepte a nagy teret, amelynek felső oldalán a szónoki emelvény állott. Az óriási tömegben az egész vidék lakossága képviselve volt. Mikor a szónokok a gyülekezés helyén megjelentek, a nép .kitörő lelkesedéssel fogadta őket.

A gyűlést Bránszky József, a keresztényszocialista párt helybeli elnöke nyitotta meg fél négykor. Majd Knlia János csermenprágai magaarohf

I

pfi nál szavazzatok a prá- |Éf É|| III gai német polgári pár- || g

Tárcarovatunk:

Kedd: Fonó Frigyes: Lárma. (Vers) Gergely Pál: Örök dialógusok.

Sz-ejrda: Radnayné-S o 11 é sz Irén: őszi Gábor temetése.

Csütörtök: Urr Ida: Fehér őszirózsák. (Vers.)

Molnár Jenő tréfái: Madách tragédiája. Péntek: Holly Jenő: Búcsúzom.

Szombat: Lázátr István: Az egér.

Vasárnap: Ölvedy László: Fátyol és kereszt. (Vers.)

Dánielné-Lengyel Laura: A bidermajej: garnitúra.

Vidéki nyár

Most már e nyár se hozhat semmi jót.

Az ég felettünk, a kékselymü vitorla, úgy megfeszült s kedvünket messzi űzi s fantáziánk a bolygó, bús hajót, melyről lekéstünk s a ml után a csöndbe* tekintetünk a végtelenbe vész.

S a nap Is fölös, fájó fényekkel köszönt be, aranyként csordul s oly érett, mint a méz.

És arra gondolunk, ha a délutánt bejárjuk: vajh merre visznek az őszbe az úrik? s a könyt, a sóhajt mind szivünkbe zárjuk, mint esti harangszóra a hűvös kapuk t.

De néha mégis kiül szemünk fölé a bánat, s a régen nemjárt távol utcákra hajt, hol látni: a nagy hold sötét burába sápad, mint hüs, kis boltban iiveg alatt a sajt.

— Fütyülünk cgyot s azt hisszük hogy íelledtünk,

mert körültáncol tüzek pirossá — egy bo*n- [lott színhalom —

csak a Nyár sírja elánt nótáját felettünk, mint régi daíát egy ócska cimb lom..,

Donászy Kálmán.

Imádság előre

Én Istenem, ha egyszer lelkelek,

S nyugodt szívű és békés bölcs leszek,

Ha azt érzem, hogy nem fáj semmisem,

S imára hullik lázadó hitem,

Ha célnak Iátok csendes négy falat,

S egésznek érzem, ami fél maradt,

Ha csak ülök a fehér ház előtt,

S lehull lelkemröl, mi reája nőtt.

Ha messzeségek karja el nem ér,

És szívem múltak díványán henyél.

Ha könnyem nem lesz s nem lesz sóhajom, Csak békességgel megrakott hajóm.

Én Istenem, tekints majd le reám,

S most halld meg, mintha akkor mondanám:

Ha már elvetted Ifjúságomat,

Ha vágyam nincs már, tiizem lelohadt,

Ha rám fújtál és lángom kialudt.

Fújd szét, uram, a megmaradt hamut!

Falu Tamás.

Az uzsorás fogai

— A Prágai Magyar Hirlap eredeti tároája — Irta: Csermely Gyula

Párásban történt, a morgue-bati. Még a régiben, mert most már uj morgue van.

Bisblanc apó, a morgue-beli alkalmazottak chefje — úgy ötvenéves joviális gallus volt — regigei kilencig már három hullát vett át „ideiglenes szállásra", ahogy ő mondta.

A komor házban is megtartotta jó kedélyét. Egy szerelmes szakácsnőt, aki marólúgot ivott és meghalt, egy elzüllött alakot, kit a Szajna vize mosott ki a partra és egy külvárosi muzsikust, aki leugrott mnnsardjából az utcára.

— Ez a nap sem ígér szenzációt — dünnyügte Bisblanc apó és rágyújtott. —

Csupa kis ember; vájjon ki lesz a negyedik? Egy fogadásból ivó, akit megölt az absinth?

És alig hogy ezt kérdezte — nem másoktól, csak úgy, saját magától — már jött is egy íourgon a morgue elé. S még meg sem állt a kocsi, már leszólt hozzá a kocsis a bakról:

— Most nagy kutyát hoztam* Bisblanc apó! (Hogy a kocsisokban ilyen minimális kegyelet van!)

— Nagy kutyát? Kit? Tán egy trónpre- tendenst? Tudni kell, hogy Bisblanc apó a rés publikának megalkuvás nélkül való nagy híve volt.

— Egy igazi nagy kutyát, apó — válaszolta a kocsis és nevetett.

— Te, négylábúval a sintérhez menj vagy megjárod.

— Hát kétlábú nagy kutya tán nincs is? Nézze meg a „szállító levelet", apám. Ezzel odaadta neki a rendőrség „beutaló Írását".

És Bisblanc apó félhangon olvasta: Jean Bartavelle, 62 éves, magánzó... gázmérgezés.

— Ah, Jean Bartavelle, az uzsorás! — kiáltott fel Bisblanc apó és fújt ©gyet. — Ez csakugyan nagy kutya, jól mondod, ös- mertem; igazi nagy szelindek volt.

— Mégis inkább vámpír volt, mint szelindek. Fél Paris ösmerte a vérszopót — toldotta meg a kocsis a mondatot. — De elérte a végzete a gazfickót. Éjszakára nyitva maradt a gáz csapja... s most nem szed több kamatot Jean Bartavelle ur.

— A legrondább fülkébe, a nyolcasba! — szólt oda Bisblanc apó a szolgáknak. — Ott lökjétek a hűvösre a fallotot.

Mikor bent volt már, a fülkében, megnézte. Nagyon viseltes hálóing és még kopottá bb egyéb volt rajta — hja, nemcsak uzsorás, de zsugori is volt, egy Harpagon — és mindene görcsösen csukva volt. A két szeme, a két keze és a szája. Különösen a szája; a két szederjes ajk között nem látszott rés még hajszálnyi sem.

— Ronda halott — dörmögte Bisblanc apó undorral és bement a szobájába madamehoz. Aki felesége volt neki, de nem egészen.

És neki is elmondván, hogy kit hoztak be, elmesélte egy füst alatt azt is, hogy őt is bizony megnyaggatta az az uzsorás. Huszas kamatot szedett, néha nagyobbat is s ha nem kapom ezt az állást itt — folytatta —> egészen az övé lettem volna. Hányszor másztam fel hozzá és kértem, hogy ne tegyen tönkre, hogy várjon még... most ő jött el én hozzám, a beste. No de meg is kapta a magáét, a nyolcast!

Bartavelle, az uzsorás, a morgue-ban! Félóra múlva az utca, de az egész nagy városrész is megtudta a szenzációs újságot és innen is jöttek, onnan is. Hogy megnézzék a megrontójukat, a halottat. És mindegyiknek feltűnt — meg is jegyezte elmenőben Bisblanc előtt —, hogy mindene az uzsorásnak olyan csukva van. Kamatszedö tiz ujja és két szeme, de különösen az ajka. a szája. Az a szigorú, az a könyörtelen nagy szája. Mintha halála percében is azt mondta volna: —• Nemmin! Tudniillik: — Nem várok, nemmm!

—- Míg élt, a rossz szive is zárva volt, hát stilszerii tréfálkozott Bisblanc apó —, hogy most zárva legyen a szócsöve, a szája is.

Délután négy órakor bezárták a „mor- gue-ot és a komor nagy épület még komo- rabb lett. A szolgák is elmentek, ki erre, a >abájához, ki arra, egyedül Bisblanc apó ina-