Prágai Magyar Hirlap, 1923. szeptember (2. évfolyam, 198-221 / 351-374. szám)

1923-09-05 / 201. (354.) szám

Szerda, szeptember 5 Hsaknak van. Tudósítónk beszélt a hétfői vá­rosi közgyűlésen az egyik keresztényszociá­lis városatyával, aki legutóbb bejárta egész Délszlovenszkót. — A párt igen erős — mondotta. — Meg lehetünk elégedve a munkával. Dél-, Kelet- és Középszlovenszkó, valamint Rusziuszkó a keresztényszociális párt zászlaja alá csatla­kozott. Pozsony közvetlen környéke, az ér- sekujvári. komáromi, dimaszerdahelyi, nyit- rai, lévai, aranyosul a ró ti járás lakossága mind keresztényszociális érzelmű. Igazán el­mondhatjuk örömmel, hogy Csánkiék akna­munkája a józan gondolkodású magyar la­kosságot nem tudta letéritenj ,a jó útról. Az utszéli hang, amelyen a Népújság ir. nem kell senkinek ... Érdekes kombinációt emlegettek a hét­fői közgyűlésen a választás esélyeiről. Esze- 1 int a ker.-szociális párt az eddigi hét man­dátum helyett tizenegyre számíthat, a kom­munisták az eddigi egy mandátum helyett ötöt fognak kapni, a hivatalnoklista öt, a lé­gionárius lista négy, a Hlinka-párt két man­dátum birtokosa lesz. A cseh-szlovák szo­ciáldemokrata párt az eddigi nyolc mandá­tum felét, a német szociáldemokrata párt az eddigi kilenc mandátum kétharmadát fogja elveszíteni. Kramáréknak három mandátu­mot s a magyar szociáldemokrata pártnak az eddigi öt helyett két mandátumot jósolnak. Az egyesült néniét párt két, a gazdasági cso­port két s a szlovák nemzeti párt egy man- í dátumhoz juthat. A katonai szolgálatot teljesítő magya­rok nagy része Prágában és más cseh- és morvaországi, vagy sziléziai helyőrségek­nél szolgál s a választási törvény szerint az állomáshelyén köteles szavazni. Arra kérjük a katonák szüleit, hogy hívják föl levél utján azonnal fiaikat, hogy a szeptem­ber 16-fki községi választások alkalmával szavazatukkal támogassák a német politi­kai munkaközösség választási listáját. Ebbe a választási biokba a német demokrata sza­badságpárt, a német nemzeti párt, a német keresztényszociális párt és a német nem­zeti szocialista párt tartozik. Mi ugyanis oly megegyezést létesítet­tünk a prágai német választási bizottsággal és az említett német pártok vezetőségeivel, hogy a Szlovenszkóban és Ruszfnszkóban szolgáló német katonák a szövetkezett el­lenzéki pártok (keresztényszociális párt, Magyar Kisgazda-, Földmives és Kisiparos Párt, Magyar Jogpárt, Német Szepesi Párt, ruszinszkói magyar pártok) jelöltjeire fog­nak szavazni s ennek ellenértéké fejében a Prágában s a többi cseh, morva és szilé­ziai városokban lakó magyarok a német pártok listáira adják szavazataikat. Mivel ez a kérésünk fontos nemzeti érdek és abból a szoros kapcsolatból fo­lyik, amely a cseh-szlovákiai magyar és német ellenzék politikai tevékenysége kö­zött fönnáll, annak teljesítése minden ma­gyar szülőnek a nemzeti becsülettel össze­függő kötelessége. Vágjátok ki ezt a fölhívást és küldjétek el katona fiaitoknak! Magyaros üdvözlettel: a prágai magyar választási bizo tság. Ungon-Beregen keresztül Látogatás a választás alatt álló ruszinszkói magyar községekben —- A kormánynártok minden eredményt a nép tájékozatlanságától várnak Ungvár, szeptember 3. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) A listák beadásának határnapja előtt köruta­zást tettünk Ung- és Beregvármegye fonto­sabb huszonöt községében, hogy saját ta­pasztalataink állapján győződjünk meg arról, hogy miként tud beleilleszkedni a magyar nép az uj választási rendbe. Az első község, ahol a kormány exponenseinek aknamunká­ját fölfedeztük, Korláthelmec volt E jó ma­gyar községben is megjelent a szociáldemok­rata párt napidijjal fizetett ágense, egy ma­gyarországi „önkéntes emigráns44 és nép- gyülést rögtönzött a biró háza előtt. A meg­jelent néhány embernek földet és minden jó egyebet Ígért, de a józaneszü magyarokat nem lehetett a kisgazdapárttól elcsábítani és így hamar kettőre apadt a „hallgatók44 száma és a népgyülés befagyott. Nagygejőcön egy volt kisgazdapárti el­nököt egy kalandor (most ez is kormány - párti ágens) arra heccelgetett, hogy alakítsa meg a Csánki-féle gazdapártot. Az ered­mény „fényes44 volt. A kisgazdapárti exelnök nem tudott pártjába senkit belecsalogatni s föllépésével azt. érte el, hogy a Magyar Kis­gazdapárt tagjainak száma az egyik napról a másikra kétszeresére emelkedett. Kisgejőcön lakik Egry Ferenc kisgazda- párti országos elnök, aki napokat tölt távol községétől és biztatja, támogatja, segiti és útbaigazítja a falviak egyszerű népét. Az uj választási rend ugyanis rendkívül komplikált és az egyszerű falusi ember csak igen nehe­zen érti meg, hogy miként kell a listát ki­állítani. A népnek ezt a tájékozatlanságát a ka­póst jegyző arra használta föl, hogy a körle­tébe tartozó községekbe egyszerű vonalazott papirost küldött ki, hogy arra a jelöltek sa­játkezű aláírásukat adják és a községi bírák másnap már adják be a jegyzői hivatalba. Az ily módon kitöltött jegyzékeket az­tán a jegyző tetszésszerinti párt nevére ál­líthatta volna ki. A Ruszinszkói Magyar Pártok Szövetsé­gének kiküldöttei azonban ezt a ravasz fo­gást meghiúsították. Nagykapos nagyközségben a Magyar Kisgazdapárt oly erős, hogy fölényes győ­zelmet aratna. Érezvén ezt a hatóságok, de különösen a főbíró, a kilátástalan terror he­lyett alkudozásba bocsátkozott a kaposi sza­vazókkal és olyan listában állapodott meg velük, amelyen a Magyár Kisgazdapárt több­ségben van ugyan, de olyan pártok jelöltjei is bekerültek oda, amelyek különben egy je­löltet sem tudtak volna bevinni. A legnagyobb kavárodást idézték elő a különféle kortesek és ágensek Koncházán. F. község határában a munkácsi görögkatolikus püspökségnek körülbelül 700 holdnyi birtoka van. A szociáldemokrata agitátorok ezt a föl­det már keresztül-kasul fölosztották a jám­bor és hiszékeny koncháziak között. Egy te­kintélyes csoport, amely a keresztényszo­cialista párt zászlaja alatt van, nem ugrott he a korteseknek és összehozta a kérész- tényszocialista párt szavazólistáját. A kortesek azonban valósággal rávetet­ték magukat e községre. Egy nap folyamán a szociáldemokratákon kívül a Kaminsky- párt, a cseh agrárpárt és a kommunista párt emberei is megfordultak és agitáltak a köz­ségben, sőt maga a járási főszolgabíró is ki­szállt a községbe. Ez >a kicsi község, amely alig tizenöt tagot választ és a térképen meg sem található, ma az izgalom központja. Vannak azonban vidékek, ahol a. Ka- ininsky-párt nevének varázsa hat- A Ka- minsky-párt, mióta ellenzéki pártból kor­mánypárttá lett, úgyszólván egyedül dolgo­zik a vidéken. A ruszin és magyar nép előtt ugyanis nem ismeretes az a tény, hogy a négy esztendőn át erős ellenzékiséggel dol­gozó Kaminsky-párt ma a Hodzsa szekerét tolja és a pártvezérek kormányzósági autón járják a kortesutat. A bejárt községek valamennyien jól megszervezett kisgazdapárti terrénumok, ahol semmiféle kormánymaszlag nem okoz hatást. Doboruszka és környéke a keresztény­szocialista párt főfészke, ahol hiába minden próbálkozás. Ugyanezt elmondhatjuk Vaián- ról és környékéről, ahol a kisgazdapártot meg nem döntheti semmi. Elkeseredett kormánya kciók Keletszlovenszkóban Több, iriuí kétszáz község állított keresztényszociális listát — Zemplén a terror főíészke Hodzsa „cukros44 agitációja _ A kifogyhatatlan Ígéretek — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tudósítása — Kassa, szeptember 4. A jelölőlisták beadása Keletszlovenszkón mindenütt megtörtént. Keletszlovenszkó több, mint kétszáz községében önálló listával indultak a ke- resztényszociálisok a választási küzde­lembe. Minden kormányerőlködés és terror el­lenére sikerült a szövetkezett ellenzéki pár­toknak a vidék magyarságát megnyerni. A magyarság széttagolására megindult kormánytámogató „politikamentes" polgári, kereskedő- és iparos „pártok44 csak a legkét- ségbeesettebb erőfeszítéssel tudták a jelölő­listához szükséges ajánlókat előteremteni. Automobilon szaladgáltak a városban s ital­mérési engedélyeket és trafikot Ígértek egy- egy aláírásért. Még Így is csak postások és vasutasok Írták alá a magyarság „robbantá­sára44 készült listába ■. mivel a magyar iparo­sok és kereskedők között ilyen aláíró alig kettő-három akadt. A vidéki utjukról hazatért ellenzéki ki­küldöttek a sérelmek légióinak egész kötetét hozták magukkal. Ma már egész világosan megállapítható, hogy a hatósági megfélemlí­tés legerősebben Zemplénmegyében dühön­gött. Nagy derültséget keltett Hodzsa meg­jelenése Bodzásujlakon. A rofnickár-vezér. mint cukros bácsi lépett a nép elé s azzal igyekezett a falu rokonszenvét megnyerni, hogy kllószámra cukrot osztogatott az autója köré sereglö gyermekeknek. A’ nagy- cukrozás azonban nincsen arányban az elért eredménnyel. Bodzásujla- kon még a beugratott jelöltek is visszavonták a rolnickár-listán való jelölésüket a cukros v e z é rktar keserű s égé re. Az ellenzéki kiküldötteket számos he­lyen csendőrökkel akarták kivezettetni a választási törvényt nem ismerő jegyzők. Hilyó község lakosságának egy roinickár agitátor azt ígérte, bogi/- 5000 hold erdőt négy hét alatt széjjeloszt közöttük. Egy ha­tósági agitátor az összes leégett és rozoga hidak újraépítését, a ládákban pihenő kék­pénz beváltását, uj vasutakat, állami segélyt és minden elképzelhető egyebet ígért a fal­vaknak. Majd számon tartjuk ezeket az Ígé­reteket ... Kramár uj gazdasági önkormányzatot követel Kramár a községi választások alkalmá­val fölhívást intézett a cseh nemzeti demok­rata párthoz, amelyben kijelenti, hogy az or­szágos, járási és községi önkormányzat soha­sem gondolt az egyes osztályok előnyére, hanem mindig és kizáróan az egész nép va­lamennyi rétegére s olyat alkotott, hogy a nemzet kulturális téren megelőzte a külföl­det és ezért a külföld csodálatát, vagy irigy­ségét keltette föl. A párt örömét találta ab­ban — mondja Kramár ha a községek íölvirágoztak és a járások mintaképül szol­gáltak a többi járásoknak. Ezzel szemben vessetek egy pillantást az elmúlt négy esz­tendőre. A hatalmas adóterhek súlyosan ne­hezedtek az iparunkra, kereskedelmünkre és a gazdasági életünkre. Városaink és közsé­geink határtalan áldozatai alig eredményez­tek valamit is. A községi vállalatok rosszul jövedelmeztek. A szociális gazdálkodás eleinte jobbnak mutatkozott, de végered­ményben drágább lett. Fia mindezt tekintetbe fogjátok venni, akkor meg kell győződnötök arról, hogy a közsé­gek önkormányzatában változásnak kell bekövetkezni. Az adók mindenkit terhelnek, szocialistát és nemszocialistát, tehát nem a saját érde­künkben. hanem a köz érdekében keli uj gazdasági önkormányzatot követelnünk, olyat, amilyen régen volt és amely sze­Tárcarovatunk: Csütörtök: P éi a Géza: Fényes őszök írták. (Vetrs.) Gál Imre: Költőnek lenni. Péntek: Keleti Márton: Ácsorgók. Szombat: Falu Tamás: Imádság előre. (Vers.) Donászy Kálmán: Vidéki nyár. (Vers.) Csermely Gyula: Az uzsorás fogai. Kor és idő — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — • Irta: N. Jaczkó Olga Hetvenen túli öregember feküdt a ra­vatalon. Életében ezer és ezer liliom szűz előtt bókolt, mélyen, egészen a földig, sőt: a kezeit is belevájta a fekete, iszapos talaj­ba és megerősítette gyökereiket, nehogy el­bánhasson velük bármilyen katnaszíkodó •szél és csatakosra mártogassa büszke fehér­ségű koronáikat. Virgonc hajt ás okát kuta­tott fel és életképsségüíket odakötöztc vá­gyó, terebélyt Ígérő kis törzsekhez, meg­áldva őket. Gyümölcsözzelek! Kertész volt. Most egynéhány hálás vi- rágszüz a sokezerböi visszaköszönt neki a lobogó iángu gyertyák közűi, merev, kari­kába húzott drótról. Talán panaszkodtak: — Látod, alig hogy elhagytál, milyen gonoszul bánnak velünk! Az is lehet, hogy messze, tropikus őshazáinkból velük szár­mazóit forró önfeláldozással szívesen' kísér­ték a hegyoldali' temető agyagos sírjába. Ami eddig legszükségesebb volt a ros­kadozó test támogatására s most immár fö­löslegessé vált: a párnázott, mély karos­széket kivitték a szomszéd szobáiba, ahol összegyűlt néhány virrasztó jóbarát. Fiatal asszony ülít bele a karosszékibe és kezébe vette -a szék karjára dobott, elárvult légy- esapót. — Engem megillet — mondta annyi de­rűvel, amennyit a komoly helyzet meg­enged, mint tompiaesi liánra gyöngyöt a gyászruhán. — Megillet, mert én követke­zem korban utána! Az ura halkan figyelmeztette: — Ilyenkor nagyon szűk a tréfa határa! — Én nem léptem túl, ugj^-o Vili, hogy nem? — fordult az asszony az elhunyt fiá­hoz. — Maga ugyan idősebb valamivel, de valójában már régen kimúlt, ebből a világ­ból, — élvonal ózta karját az ablak felé, mintha határt vonna a falu látóköre fölött — $ csak látogatóba tér vissza néha! — És én? — szólalt meg újra az ura. Hiszen én itt lakom és jó csomó évvel va­gyok idősebb mindkettőjüknél! A harmadik, idős úriember még ennyire sem közelítette meg azoknak különös esz­me ki írét, nem értette, miképpen akarnak a fiatalok sok év viharában m égd érésedéit feje fölé kerekedni. — Különös, hogy maguk, gyerekembe­rek igy beszélnek! De engem azért le nem főznek: tizenegy éves voltam, mikor Bosz­niát okkuípáiták... lent laktunk, közvetlen a határ mentén, apám oda volt és éjszaka há­zunkra tört egy bosnyák zsiványbanda... A fiatalok sajnálkozó elnézéssel tekin­tettek el az öreg felett. Mintha beváltásra cipelne nagy zsáknyi idegen, régi tallért, amelynek értékét régesrég megette a határ­politika foga! Hogy mondják meg neki kí­méletesen, hogy az ujveretii, büszke, szőke bronzból egy fiáiérnyirt sem igen adnak a régi, tisztességben mégőszültekért? — Bácsi — mosolygott kedvesen a.z asszony —■, engedje meg, de nekünk az itt nem fontos! Az öreg Bakóra állítólag azt is látta, mikor kétfejű sárkány repült el Deb­recen felett és fegyverestől nyelt el egy szakasz katonát. Az sem határoz, pedig jó régen lehetett, ha még voltak sárkányok!... Ciri néniék voltak a legöregebbek, ugy-e Vili? És a bácsi csak akkor jött ide, amikor ők már rég elmentek... Vili bólintott. — Ciri néniék nyitották meg a sort, amit most apa zárt be egyelőre. — Az elődöm családjáról volna szó, öcsém? Hogy beszélhetnek róluk ilyeneket? Két hónapja sincs, hogy találkoztam az asszonnyal, még most is ugyancsak virul — ! tiltakozott nekihevesedve az öreg. A két fiatal átzökkent szavai fölött, el­múlt időknek emlékezetébe... — Emlékszik... mikor becsomagoltak. Bébiké kilopta a ládából piros tetejű játék zongoráját, Nándri belezárt egy csengőt. Lali egy papírmasé zebrái..-- Aztán elásták az udvaron és mi meg­Ígértük, hogy ha az uj lakóval nem leszünk barátságiban, eljövünk, akár éjnek idején és meghallgatjuk... mert Bébike azt hajtogatta mindenáron, hogy a föld alatt is szólni fog a •piros zongora! — És mikor kiűsonbitoltuk Ciri néninek mind a tizenkét ezüst kését! Pipát farag­tunk mészkőből a Lojzi bácsi névnapijára... — Bort is elástunk egyszer, szintén vö­röset... Az öreg figyelt, hallgatott és lassan megértette, hogy az időn éle nem az az egyetlen jelentősége, ahogy tudósok egy­másra építik szigorú szabályokkal belátha- ; tatjain múltból elérhetetlen jövőig érő részeit Ember, város, társadalmi közösség ki­szakit belőle egy darabot és önkényesen állapit meg a határain belül uj beosztásokat. Megértette, hogy ebben a társaságban csak­ugyan a fiatal asszony következik a rava­talra fonnyadt öreg után. Hiszen ő még az elásott borról sem tud! Pedig akkor már Bandika is ott segédkezett, a kis diák, aki selyem.bóbitás bébéálmok talapzatán nyug­szik még ma is. Az asszony némán, múltba tágított • szemmel dűlt hátra a székben. Vili a szék támlájára nyugtatta karját és belehallgatott ebbe a némaságba. Lelkűk mélyében mint elsüllyedt falu harangja, melynek helyéről csak ők tudnak, zengett a piros zongora. A két öreg a komák kijáró tisztelettel nézett a két fiatalra, mint rég múltba veszett, cso­dás időknek két tekintélyes tanújára. A magyar katonák szüleihez!

Next

/
Thumbnails
Contents