Prágai Magyar Hirlap, 1923. szeptember (2. évfolyam, 198-221 / 351-374. szám)

1923-09-26 / 218. (371.) szám

Szerda, szeptember 26. között és a mi gazdasági viszonyaink züllött helyzetének egyik íö óka,' hogy nem tudunk Magyarországba exportálni. A magyar ko­ronának további zuhanása, Magyarország pénzügyeinek és gazdasági lidyzetéuek to­vábbi romlása nemcsak az ország teljes elszegényedését vonná maga után, de maga után vonja egyúttal a mi amúgy is vigasz­talan gazdasági romlásunknak további le- züllését. Ez teszi szükségessé a nagy had­sereg fen tartását is. A bosszú és hiúság a politikában mindig rossz tanácsadók. Aki magát bosszuérzete vagy hiúsága által en­gedi vezetni, az kihasználhat konjunktúrá­kat, az imáról holnapra szóló sikereket is ér­het ek de így nem szolgálja unnak az álam­nak a valódi érdekét, amelynek sorsát reá bízták. A külügyminisztereknek nemi az a hi­vatásuk, hogy államférfiul nagyságuknak ér­dekében konjunktúra- és reMásrnpolitikát csi­náljanak, de az a kötelességük, hogy álla­muknak jövőjét biztos alapokra fektessék le. Ennek pedig csak egy útja van: a szomszé­dokkal való megértésnek és békés együttélés­nek az útja. — A kormánynak- úgy bel- mint külpo­litikája a mi nemzetünket és Szlovenszkó összes nemzeteit létükben támadja meg. E nemzeteknek életükhöz való ragaszkodása adja meg az erőt, hogy teljes elszántsággal harcoljon azért, hogy ez a kormány és vele az a rendszer, amelyet a kormány képvisel, megbukjék. A rendszer helyébe egy uj rend­szert akarunk, amely Sáovenszkó autonó­miáján piii fel. A döntőküzdeiam megkez­dődött, a községi választásnál kivívtuk az első győzelmet és reméljük, hogy a megyei választásoknál még nagyobb és teljesebb lesz a győzelmünk. Ezután Tarján Ödön. emelkedett szólásra és nagyhatású beszédében foglalkozott a köztársaság politikai és gazdasági krízisé­véi, amelynék okát fölképp abban látta, hogy a köztársaság megalakulásakor hozott tör­vények figyelmen kívül hagyták az itt élő magyar és német kisebbségeik érdekeit. Rá­mutatott a köztársasáig külföldi adósságaira, melyeket még a ióvátéfceli számla tartozásai is növelnek, melyeket egy pártatlan német becslés 12 milliárd arany koronára, azaz 65 milliárd cseh koroméra értékel. A szónok szerint egy államnak, amely ily súlyos ter­hekkel küzd, olyan bel- és külpcptiaki orien­tációt kell követnie, amely homlokegyenest ellentétben áll az eddigi kormányok kifelé elzárkózó, befelé pedig sovimsta politikájá­val. Az ■ autonómia lényegét abban látja, hogy a Sziovenszkón élő lakosság maga dönt­sön mindazokban a kérdésekben, amelyek a kük és belpolitikát determinálják. Végül hangoztatta az összetartás szükségét és azt mondta, hogy a megyei és járási választá­soknál félre kell tenni a vallási és társadal­mi ellentéteket és mindazoknak, akik ina-i csinál a malomkő miatt, hát olyan híre lesz, hogy örök életében rajta marad a csúfság. Hozzá az is kitudódik, hogy ő maga lopta el. — A ponciussát! Gondolkozott, hogy mit csináljon. Mikor látta, hogy az asszony ugyancsak forgószelesen öltözik és nem tréfál, ö is bele­fogott az öltözködésbe. Kapkodta a ruhát, hogy jóformán azt sem tudta, hogy a lába hogyan csusszamt bele a nadrágszárba. De viszont ugy gondolta, hogy most már legyen, aminek lennie kell, de akárhogyan lesz is, inkább felöltözve találja a veszedelem, mint az ágyban. Nadrágban mégis csak bátrabb az ember, mint amúgy. Mikor aztán mind a ketten felöltöztek s az asszony lódulni akart a csendőrök felé, az ember ebbe állt' és nagy szorongás között bevallotta, hogy ize . . . ne okoskodj, mert izé . . . a malomkövet én dobtam bele a Dunába. Az asszonynak több se kellett. Elsápadt, aztán elpirult, aztán elkezdett kerepelni, szórta az áldást az urára, hogy a megré­mült ember alig győzött haiíongani, hogy bele ne ütközzék valahogyan az asszony kezébe. Aztán a menyecske liazaszaladt az anyjához. Neki nem keli olyan ember, aki a saját maga feleségét megcsalja. Az ember egyedül maradt a házban. Várt. Gondolta, majd csak megjön az asszony. A háború is négy esztendeig tartott, mégis vége szakadt. Az asszony haragja se tarthat világvégig. Közben múltak a napok. A hét elején még tartotta magát, a köze­pe felé ingadozott, a végén már átkozta ma­gát, hogy mi csúfnak is bántotta, a malom­kövét. A következő héten aztán gondolt egyet. gyárul beszélnek és magyarul éreznek, tá- • mogatniok kell a szövetkéz íi ellenzéki pár­tok listáit. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után ! Hegedűs Balázs, a magyar kisgazdapárt hontmegyci titkára szólalt fel és a három ellenzéki párt közös munkájának szükséges­ségét hangoztatta. A Csáti ki-ágensek a falu józan magyar népéhez a komáromi kisgazda- párt nevében, sőt sok helyen egyenesen Szentiiványi üdvözletével állítanak be, hogy azután betereljék a Csánki-pártba. A magyar nép legnagyobb része azonban átlátott prak­tikáikon. A gyűlés Okohcsányi Tibor dr. záró- szavai után lelkes hangulatban ért véget. A szövetkezett ellenzéki pártok jelölő listái Zólyom nagymegyében Ipolyságról jelenti tudósítónk: A me­gyei választásokon a keresztényszociális, a magyar kisgazdapárt és a magyar jogpárt a 2-es számú listával szavaz, melynek lista­vezetője — mint már többször megírtuk — PetrogaJ.fi Oszkár dr., a szövetkezett ellen­zéki pártok központi irodájának igazgatója. A korponai járásban, melyhez az Ipoly­sági főszolgabírói kirendeltség is tartozik, a keresztényszociális párt és a kisgazdapárt listájának száma 1, listavezető Giirtíer Dénes katolikus plébános. A listán szerepelnek Bá­nyász Endre, Vámos Béla dr., Kovács Pál, Beinrohr Dezső és Lamy Károly. Á zseiizi járásban a keresztényszociális és a megyei kisgazdapárt közös listája 2-es számú, listavezető Szabó S. Zsigmoud. A listán szerepelnek Fekete Vince dr., Révész Jónás, Nyáry Ignác, Scböpilin Róbert. Nagy András, Balog nAdrás. A kékkői járásban csupán a magyar kis­gazdapárt jelöl, listájának szálba 2, Itt a listavezető Bende László. A listán szerepel­nek Bolgár István, ifjabb Kajíor József, Jó­nás Ferenc, Tornyos József, Sáránké Gábor, Lajtos József és Nagy László. E járásiban a keresztény szociális párt tagjai is a 2-es szálmu listát támogatják. Hímka, a kassai eseményekről Lőcséről jelenti tudósitónk: A drasztikus módon megzavart kassai néppárti gyűlés után Hlínka Lőcsére utazott, ahol a plébá­nián töltötte a vasárnapot. A Szent Jakab templomban misézett és prédikált, délben pedig híveivel értekezletet tartott. A plébá­nián érdeklődtem a kassai zavargások és azoknak a néppártra gyakorolt hatása után. Hlinka éppen akkor ismertette a zavargások lefolyását és a környezete előtt nyíltan és határozottan kijelentette, hogy ő már sok mindenen ment keresztül1: letartóztatták, rá­Eiinent az ügyvédhez, elmondott neki min­dent, ugy, ahogy volt, aztán megkérte, hogy menjen el az asszonyhoz és kényszerítse a törvénnyel, hogy térjen vissza hozzá. Az ügyvéd ravaszkás férfi volt, ismerte az embereket, mosolygott: — Ne búsuljon kend — mondta a kese­redett férjnek —, majd rendbe hozom a dol­got az asszonnyal. — Ugy is kell — felelt az ember aztán hazament Az ügyvéd pedig cigarettára gyújtott, aztán elkanyarodott a menyecske szállá.;a felé . . . A menyecske a tornácon ült, állat a te­nyerébe hajtotta és maga elé bámult. Az ügyvéd ráköszönt: — Aggy Isten, gyönyörűm! A menyecske felnézett s amint a vesze­delmes embert megpillantotta, kissé meg­hökkent. Tudta ugyanis, hogy az ura küldte, csak azt nem tudta, hogy milyen szándék­kal. Mert elválni nem akart, de viszont visz- sz ámen ni se szándékozott anélkül, hogy az elégtételt meg ne kapja. Az ügyvéd gyakorlott ember volt az ilyenféle családi ügyekben, tudta, hogy há­nyadán áll a sor, azt is tudta, hogy itt egye­dül az ö tapintatától függ a siker. Mindjárt nem tért a tárgyra, előbb ér­deklődött az egészség, aztán a termés, aztán a jószág felöl s csak jó kerülővel kezdett bele mondókájába, hogy hát mit akar, mért nem megy vissza az urához . .• . A menyecske, mikor megtudta, hogy hóimét fuj a szél, az ura nem válni, hanem békülni akar, egyszerre felülkerekedett és kereken kijelentette, hogy visszamegy az urához, de csak akkor, ha a malomkövet a Dunából kifogja és a küszöbre visszateszi. Az ügyvéd megpróbálta rávenni az asszonyt, hogy hagyja csudába a mai om­lettek, szidalmazták, de olyan csőcsclék- hadat, mint amely öt Kassán megtámadta, még nem látott. Több mint tízezerre becsüli a zavargók számát, akik az állomástól egé­szen a . Sdialkház-száilóig sorfalat álltak. Nem is látott mást. csak felemelt öklöket és botokat, amelyek mind ellene irányultak. Kassán arról győződött tneg, hogy ez a vá­ros is Pozsony sorsára: teljesen a csehek kezére jutott. Véleménye szerint azonban ebbe nem szabad belenyugodni, hanem ren­dületlenül és megfélemlítés nélkül tovább keli küzdeni az autonómiáért, mert beigazo- lást nyert, hogy a szlovák a maga ősi föld­ién nem járttá t szabadon, szlovák testvérei­vel nem érintkezhetek és hízni tálasoknak van kitéve, anélkül, hogy a támadóknak bármi­féle bántod ásuk volna. Hlinka szerint a tá­madást előre előkészítették, ezt mutatja, hogy az izgató röpcédulákat már előző nap terjesztették, valamint az is, hogy a Schalkház-szálló telefonvezetékeit kívülről elvágták. Hlinka meg van győződve arról, hogy ha a zavargók nem lettek voltra tisztá­ban vele, hogy az ö bántó dúsából a külföldre is kiható bonyodalmak származhatnak, ak­kor a „felelőtlen44 elemek kíméletlenül agyonütötték volna. Taussig kommunista képviselő számos társával iparkodott min­dent elkövetni, hogy a támadást ellensúlyoz­za. Odakiabált a támadó 'tömegnek, hogy szégyeíje magát. Miind hiába volt. Hlinka t szerint szombaton délután minden cseh hi- I vatahrok abbahagyta a hiviataHoskodást és | asszonyaikkal mentek a tüntetésre. Berlin, szeptember 25. A megszálló terü­letek képviselői és a kormány tegnapi tanács­kozásairól a következő hivatalos kommüni­két adták ki: A kancellár a tanácskozásokon vázolta a birodalom pénzügyi helyzetét, mely oly gazdasági szociális és belpolitikai viszo­nyokhoz vezetett, melyet a kormány és a nép nem tud tovább elviselni. A kancellár beszámolt a kormány ama fáradozásairól, hogy a megszálló hatalmakkal megegyezést létesítsen Németország ama főköveteléseinek teljesítésére vonatkozóan, hogy a megszállott' területek kiutasított, bebörtönzött lakóinak visszatérését illetve szabadonbocsátását, va­lamint Németország felségjogainak vissza­állítását még a passzív ellenállás feladása előtt biztosítsa. Ezek a fáradozások ered­ménytelenek maradtak, tehát a passzív ellen­állás folytatásától a külpolitikai helyzetben javulás nem várható. Az este kilenc óráig követ, de mikor a menyecske kézzel-lábbal ragaszkodott a furcsa jószághoz, gyanúja tá­madt, hogy miért ragaszkodik annyira ez a menyecske ahhoz a kőhöz és megkérdezte tőle'. — Aztán mondja csak,' lelkem, miért ra­gaszkodik maga ahhoz a vacak malomkőhöz? A menyecske vállat vont. Az ügyvéd tovább ostromolta: — Hát mondja! Nekem megmondhatja. Nekem tudnom kell. Anélkül nem tehetek semmit. megfogta a menyecske karját: — Megígérem magának, hogy ivem mon­dom el senkinek. A menyecske ránézett: — Nem mondja el? — Nem, nem. — De igazán nem mondja el a tekinte­tes ur? — Persze, hogy nem! — Izzott most már a kíváncsiságtól a prókátor. Hát mondja! A menyecske lesütötte a tekintetét, nem nézett az ügyvédre, csak ugy mondta: — Az uram, teccik tudni, kicsit már öre- gecskc s amikor megbotlott a malomkőbe, mindig a szemére vetettem, hogy azért bot­lott meg, mert nem lát jól, mert már öreg. Ezért aztán nagyon haragudott és . . . Kissé elhallgatott, aztán csendesen fo­hászkodott: —. . . mindenáron be akarta bizonyí­tani, $>gy még nem járt el felette az idő. Az ügyvéd szeme kikerekedett, valami a torkára szaladt, köhécselnie kellett. Mikor aztán visszament az emberhez, megnyugtatta, hogy nincs semmi baj, a ma­lomkövet csak vegye ki a Dunából, aztán az asszony is visszatér. Azt azonban jó tanácsként a lelkére kö­tötte, hogy a követ ió mélyen ássa a kü­szöbbe, hogy minél ritkábban botoljon meg benne. Ezalatt a templom előtt Csoportosuló emberek hangos kifejezést adtak felháboro­dásuknak. Hlinka egyébként most pénteken ismét eljön Lőcsére és délelőtt tíz órakor a honvédszobor előtt politikai népgyülést fog- tar tani. A prágai érsekhez közelálló Cecil a kas­sai eseményekkel kapcsolatban ..Jogállam­ban élünk?4’ címmel Hlinka személyével foglalkozik és a cseh lapok támadásaival szemben védelmébe veszi. A Lidové Listy is ..feltűnő erőszakoskodásnak'' nerezte a kas­sai zavargást. A szlovemszkói zsidó pártok nem vesznek részt s> polgármester-választásban Pozsonyból jelentik: A .szlovén szik ói központi zsidó választási bizottság a kép­viselőtestületek legutóbb megválasztott zsidó tagjait arra utasította, hogy a polgármeste­rek megválasztásakor semleges magatartást taniusitsanak és csak zsidó jelölőlistára sza­vazzanak. Továbbá felhatalmazt őket, hogy szükség esetén jelentsék ki, hogy a községi választásokat nem tekintik politikai aktus­nak és hogy a. többi pártokkal szemben meg-’ őrzik a pártatlanságukat. A központi bízott-' ság kivételes esetekben megengedhetőnek tartja, hogy az egyes nártok a polgármester- választás alkalmával más pártok jelöltjeire szavazzanak, de ezt csak saját felelősségük­re tehetik meg. tartó tanácskozásokon az egyes pártok kép­viselői vázolták felfogásukat s a német na­cionalisták kivételével egyhangúan azt javasolták, hogy a passzív ellenállást adják fel, mert az a veszély fenyeget, hogy a pénzügyi­leg kimerült német népnek romlását idézi elő. A politikai pártok nézetéhez csatlakoztak a szakszervezetek és a különböző foglalkozási csoportok képviselői is. Sfresemann kancellár kijelentette, hogy felfogásukat tudomásul veszi és a kormány a döntésnél a felelőséget egyedül fogja viselni A sajtó nagy része kommentár nélkül közli a tegnapi tanácskozásokról kiadott kommünikét. A nacionalista lapok közül a Deutsche Tageszeiíung így Ítélkezik: Az uj kormány most már hat hét óta van hátai­mon. Politikájának eddigi eredménye kül­politikailag többé el nem palástolható fiaskó, inig belpolitikáikig egy nulla. — A Berliner Tagebíatt helyesli, a kormány határozatot a passzív ellenállás megszüntetésére vonat­kozóan azzal a m egok olás sah hogy a harc olyan óriási' pénzösszegeket nyelt el, melyek többé nem állanak rendelkezésre. A passzív ellenállás csupán a legutolsó héten háromezer billió márkába került, s oly összeg ez, mely ; napról-napra fokozatosan növekszik. Ha Németország feladja az ellenállást, akkor egy , csatát elvesztett, azonban a küzdelmet to­vább kell folytatni a német területek vissza- szerzésééert, a német szuverénitás visszaállí­tásáért és a német egység megőrzéséért. A német egységnek kifelé és befelé való meg­őrzése a legfőbb feladata az elkövetkező heteknek. A Vossiscbe Zeitung írja: A híva­Ai egész életre- -------------------- ­Né metország ietelfi a passzív ellenállást „A német kormány lépése uj korszakot nyit Európa történelmében” — Anglia uj jóvátétel! tervezetet készít elő negyven milliárd aranymárka alapon és támogatja Németország külföldi kölcsönét

Next

/
Thumbnails
Contents