Prágai Magyar Hirlap, 1923. szeptember (2. évfolyam, 198-221 / 351-374. szám)
1923-09-26 / 218. (371.) szám
Lojális és korrekt viszony (fi.) Prága, szeptember 25. Egy héttel ezelőtt sürgettük e helyen, hogy a magyar miniszterelnöknek a csehszlovák külügyminiszterrel Géniben folytatott tanácskozásairól a közvéleményt részletesen tájékoztassák. Kívánságunkat főként azzal okoltuk meg, hogy a két államférfiu számos olyan kérdésről is tárgyalt, amelyek a ■ cseh-szlovákiai magyarságot közvetlenül érdeklik, időközben annyira előrehaladtak a genfi megbeszélések, hogy a cseh sajtóiroda tegnap közzéíehette a tanácskozásoknak pontokba foglalt és noha óvatos diplomáciai stílusban fogalmazott, de mégis sok konkrétumot tartalmazó eredményeit. Ugyanakkor kilátásba helyezte a cseh sajtóiroda azt is, hogy Bethlen és Benes tárgyalásainak a kölcsönre vonatkozó részéről is hamarosan tájékoztatni fogják a nyilvánosságot. Ismeretes, hogy a cseh-szlovák-magyár viszony a him-j határincidens óta újból elmérgesedett. őszinte nyíltsággal fejtettük ki akkor a mi felfogásunkat, amelynek azt volt a veleje, hogy a cseh-szlovák kormány túllőtt a célon, amikor a bűnösség kérdésének pártatlan tisztázása előtt a teljesen érdektelen szlovenszkói és ruszinszkói magyarságra csapott le és tömeges kiutasításokkal nemcsak magyar állampolgárokat, hanem sokkal nagyobb számban olyan egyéneket, akiknek állampolgársága még az ő fölfogása szerint is vitás volt, kiüldözött erről a területről, amelyen évtizedekig működtek és kenyerüket becsületes munkával megkeresték. örülünk neki, hogy Bethlen és Benes ezt az ütközőpontot ragadták meg és küszöbölték ki a közeledés utjából. A magyar kormány azáltal, hogy fölötte előzékeny módon figyelembe vette a cseh-szlovák köztársaság presztízs-szempontjait, módot nyújtott a prágai kormánynak arra, hogy jóvátegye azt az igazságtalanságot, amelyet május havában számos magyar állampolgárral szemben elkövetett. A tárgyalásokról kiadott hivatalos kommüniké ugyan nem mondja meg világosan, hogy mi torjénjék a „vitás" állampolgárságuk miatt kiutasított egyénekkel, de az argumentatio a malőré ad minus logikai módszerének segítségével arra kell következtetnünk, hogy az ő hazatérésüknek sem lehet akadálya, ha a kifejezetten magyar állampolgársággal bíró egyéneket visszaengedik. A genfi jelentés egyébként reményt nyújt arra, hogy az állampolgárságnak és az illetőségnek annyi kellemetlen nézeteltérést felidéző kérdést a két állam végre valahára kielégítő módon fogja megoldani. Örömmel olvastuk ki a cseh-szlovák híradásból, hogy a kereskedelmi szerződés ratifikálása, továbbá egy a kölcsönös árucserére vonatkozó külön egyezmény megkötése, azután a levéltárak és alapítványok függő problémájának rendezése útban ven és hogy a két kormány reszortminiszteriumai utján újból meg fogja kísérelni ama vitás ügyek rendezését, amelyek a trianoni békeszerződés becikkelyezése óta eddig vagy egyáltalában szóba sem kerültek, vagy pedig tárgyalás közben megfeneklettek. Megnyugvással vesszük tudomásul azt . is, hogy a határforgalmat bénító korlátozásokat .enyhíteni fogják és az úgynevezett kis határ- forgalom rendezése céljából egyezmény megkötését tervezik. Mindezeknek rendezését mi már számtalanszor sürgettük, de kormányunknál süket fülekre találtunk. Dehát elvégre mégis csak jobb, ha elkésve fognak hozzá e fogas kérdések megoldásához, mint soha és ezért ismételten kifejezzük abbeli örömünket, hogy iá „békés atmoszféra” kialakulása ezen a ponton is megindult. Sajnálattal nélkülözzük azonban a kisebbségi kérdésről és az elbocsátott tisztviselőkről folytatott megbeszélések részleteit, amelyek, az előzetes beharangozás szerint szintén szóba kerültek Géniben. Olvasás közben azután rábukkanunk a kommüniké legsúlyosabb pontjára. Arra gondolunk, amelyben az ellenséges propaganda kölcsönös megszüntetéséről van szó. A nemzetközi jognak egyik alapvető tétele, hogy egy államnak sem szabad területén olyan tevékenységet megtűrnie, amely egy másiknak területe ellen irányul. Ezt a jogi elvet szegezték le Genfben és látták el biztosítékokkal, amikor kölcsönös ígéretet tettek, hogy az ellenséges propagandát el fogják nyomni. Az előtt, aki a mai hatalmi viszonyokat ismeri, egy pillanatig sem vitás, hogy Magyarország nem gondolhat szomszédainak fegyveres megtámadására, mi is ismételten hangoztattuk már, hogy ilyen lépést a háborús vérveszteségtől meggyengült magyar nemzet egyetemének szempontjából veszedelmesnek tartanánk és a cseh-szlovákiai magyarság vezérei ismételten kifejezést is adtak hasonló fölfogasuknak. Ha a csehszlovák kormány prágai németnyelvű szócsöve ezt a passzust mégis úgy kommentálja, hogy az Ébredő Magyarok Egyesülete állami támogatással a cseh-szlovák köztársaság megrohanását tervezi, vagy hogy „a külső határvidéken (a déli határokat érti) Budapestről finanszírozzák az irredenta befolyásokat”, úgy ezek az állításai éppen olyan kevéssé érdemelnek hitelt, mint az a feltűnő mosakodása, hogy „a magyar emigrációnak, amelynek politikai tevékenysége már alig látható, nincsenek .aktivitási gócpont';?! a cseh-szlovák területen". Mindezeket összevetve a genfi formulát inkább pszichikai szempontból, mégis jelentőséggel teljesnek tartjuk, mert talán egyszer már megszünteti a hradzsini külpolitikának oktalan rémlátásait és állandó hallucinációit. Benes és Bethlen tanácskozásának kézzel fogható eredménye, hogy az első lépést jelenti azon az utón, amely a két állam „lojális és korrekt” viszonyának kialakulásához vezet. A diplomáciai hőmérő igy jelöli meg a két államnak olyan viszonyát, amely egykét fokkal felülemelkedik a fagyponton. Szeretnek remélni, hogy a cseh-szlovák kormány a maga részéről komolyan igyekszik legalább e fejlődési foknak elérésére. A csehszlovákiai magyarság számára a jelenlegi államjogi helyzetben semmiféle mód nem kínálkozik arra, hogy a miagyar kormányra ilyen irányban befolyást gyakoroljon (ilyen kísérletet könnyen irredentizmusnak bélyegezné a hatalom!) ellenben törvényhozói, politikai pártjai és sajtója utján igenis nyílik lehetősége arra, hogy saját kormányától: a cseh-szlovák kabinettől követelje, hogy hagyjon fel minden kísérlettel, amely a határokon túl élő magyarságot megnyomorítani és a „lojális és korrekt” viszony kialakulását megakadályozni igyekeznék. Ebben az államban egy millió magyar él és ezeknek — amint a községi választások megmutatták — egy ritmusban dobban össze a szivük és egy akarásban sűrűsödik össze az akaratuk, tehát nem is fogják megtűrni, hogy nagyhatalmi álmok délibábját hajszolja a kormány az ő fejük fölött és magyar testvéreik testén keresztül. Ezt jól jegyezze meg magának a kormány! A cseh-szlovák külügyek felelős irányítója pedig ne feledkezzék meg soha.arról, hogy kormányának minden olyan lépése, amely Magyarország ellen irányul, a cseh-szlovákiai magyarság körében, minden erőszakoskodása pedig, amely a szlovenszkói és ruszinszkói .magyarságra sújt le, odaát Magyarországon kelt visszahatást és megnehezíti a „lojális és korrekt” viszony kifejlődését. A választások eredményének realitását rontják az egyhangú és színtelen választások. De a községi választásoknak az az eredménye, hogy a kormánypártok megbuktak, kétségtelen. A kormánypártok közül a kizárólag cseh párodná demokrata és a ná» rodná socialista pártok csak a városokban tettek gyászos eredménnyel végződő kísérletet. A másik két számbavehető párt, a rolilicka és a cseh-szlovák szociáldemokrata párt pedig elbukott. A kormánypártok elterültek a porondon, határozott vereséget szenvedtek és csak annyi helyet tartottak meg, mint amennyit minden megvert sereg megtart az első összeütközés után. A községi választásokból a kormánypártoknak csak roncsai maradlak meg. — A választósoknál két irányzat nyomult előre. Előrenyomultak azok a polgári pártok, amelyek az autonómiáért harcolnak és előre nyomult a kommunista párt. — Körülbelül negyven városi választásnak eredményét ismerjük. E városok többségében a mi szövetkezett pártjaink vagy abszolút többséget kaptak, vagy legerősebb pártiként kerültek ki. Ez a le nem tagadható eredmény olyan következtetésekre ragadtatja a kormánypártokat, hogy a városok az irredentizmus fészkei és az államellenes elemek kerekedtek felül. Hát ez nem igaz. E választások eredménye azt bizonyítja, hogy a városi lakosság, tehát e terület intelligenciájának túlnyomó része a különböző nemzetek közötti békét és egyetértést akarja, bizonyltja, hogy nem hajlandó elfogadni a hatalmasoknak azt a tanítását, hogy vannak magasabb és alacsonyabb rendű polgárok s hogy elfogadja azt az igazságot, hogy minden nemzetnek egyenlő jogai vannak. A kommunisták áruláson törik a fejüket? Prága, szeptember 25. Szíovenszkóban az elmúlt héten az a hír terjedt el, hogy a kommunista párt és a kormány között tárgyalások vannak folyamatban, amelyeknek az a céljuk, hogy a kommunista párt ismét egyesüljön a cseh-szlovák szociáldemokráciával és belépjen a kormányba. Utána jártunk ezeknek a híreszteléseknek és rendszerint jól értesült körökből szerzett információink alapján megállapíthatjuk, hogy a híresztelések nem egészen alaptalanok. Informátoraink közlése szerint ugyanis a kormány és a kommunisták közölt most is vannak tárgyalások folyamaiban, amelyek az említett célra irányulnak igen magas helyen szeretnék elősegíteni a kommunistáknak a szociáldemokráciával való kibékülését és egy vörös-fehér koalíciónak létrehozását olyképpen, hogy abban már a kommunisták Is részt vennének, aminek az lenne a következménye, hogy a nemzeti demokraták és a cseh néppárt kiszorulnának az uj koalícióból. Ha ez az alakulás valóra válnék, úgy a kommunista párt árulást követne el azokkal a választókkal szemben, akik egyesegyedül intranzigens ellenzéki magatartása miatt szavaztak reá, ellenben abban a pillanatban elhagynák, ha a párt ilyen gyalázatos alkut kötne a kormánnyal. Természetes, hogy mindaddig, amíg Stnerál és Muna nem térnek vissza Moszkvából, a tárgyalások formális befejezésére gondolni sem lehet- Informátoraink szerint az eddigi tárgyalások főként azért nem vezettek eredményre, mert súlyos személyi ellentétek merültek fel. A kommunisták ugyanis egy oly szociáldemokrata politikust szeretnének az uj alakulás étén látni, aki pártjának balszárnyán foglal helyet, míg a cseh agráriusok kitartanak jelenlegi vezérük mellett, aki azonban a kommunistáknak nem konveniál. A szövetkezeit ellenzéki pártok vasárnapi népgyülésex Léván és Ipolyságon Léva, szeptember 24. (Saját tudósítónk tói.) Léva városának piacterén vasárnap délelőtt folyt le a szlo- venszkói és ruszinszkói ellenzéki pártoknak a megyei és járási választások ügyében összehívott népgyülése. A gyűlésen több ezer főnyi lelkes és ■ fegyelmezett tömeg gyűlt egybe. A' hépgyülésnek különös jelentőséget adott, hogy a magyarságnak több vezető egyénisége megjelenésével • fokozta a lévai magyarság lelkesedését,^ amely a megyei és járási választások .alkalmával hozzá fog járulni a községi választásokon megvert kormánypártok frontjának teljes felgöngyölítéséhez. A gyűlésen a Hlirika-párínak számos híve is megjelent és élénken helyeselte a szónokok fejtegetéseit. A gyűlést Gyapay Ede dr., a keresztényszociális párt körzeti elnöke nyitotta meg. Majd átadta a szót Petrogalii Oszkár dr.-na’k, a szövetkezett ellenzéki pártok központi 'irodája igazgatójának, aki nagyszabású beszédben maró iróniával ostorozta a kormány választási kampányát. A hallgatóság feszült figyelemimel kísérte a szellemes fejtegetéseket, amelyekből kiemeljük az alábbi részleteket: — A kormánylaipok azzal vigasztalódnak, hogy a községi választások eredménye nem reális. Hát mi is elismerjük, hogy nem mindenben és nem egészen reális, de ez az eltérés a realitástól nem a mi javunkra szól. — A városi lakosság állásfoglalása bizonyltja azt, hogy éles ellentétben áll a kormány politikájával s hogy Szlovénszkó autonómiáját nemcsak Hiinkának katolikus föld- miivesnépe követeli, de követeli vallási, nemzetiségi és osztálykülönbség nélkül Szloven- szkó egész őslakossága. — Azok, akik ma még a hatalom birtokában vannak, mereven szembehelyezkednek az autonómiával és azt hangoztatják, hogy az autonómia kérdésében nem is tárgyalnak. Ez igy megy évek óta. De míg a választások nem zajlottak le, megalapozhatták ezt a visszautasítást azzal, hogy a többség nem is kívánja az autonómiát és rámutattak a szociáldemokrata és rolnickár képviselőkre, akik többségben voltak a Hlinka- párttal és a mi képviselői nikkel szemben. De hol van ez a többség? Hivatkozhatnak arra még most is, a községi választások eredménye után és hivatkozhatnak-e majd akkor, ha lezajlottak már a megyei választások is? Régóta halogatják már a megoldást s kérdem, hasznukra volt-e a halogatás, elérték-e azt, amit a halogatásokkal elérni akartak, az autonómiáért való harc vesztett-e erejéből? Mi, akik kezdettől harcolunk az autonómiáért, tudjuk, hogy a halogatások ideje alatt mennyire megsokasodtak soraink, mennyire megerősödött elszántságunk és bizalmunk az autonómia győzelmében és hogy az autonómiának különböző táborai minden külön tárgyalások nélkül és pontozatokba foglalt megállapodások nélkül is egymáshoz közeledtek és a közös ügyért folytatott harc önkéntelenül erős szolidaritást váltott ki. 106 csch-szl. Koronáért fizettek ma, szeptember 25-én: Zürichben 16.7875 svájci frankot Budapesten 58 300.— magyar koronát Bécsben 212700.— osztrák koronát Berlinben 362 092 500.— német márkát f|jjL Jb* É jjp II. évfolyam 218. (371.) szám. Éli Prága, szerda, 1923 szeptember 26. , i/¥17¥(Í¥M¥¥4t¥¥¥IM*1> ismmm i. Jr X m J1F m fii JP JHr mr wm Ém m JIT pánská-ulioe 40. L Telefon: 80349. ® d&L S jSr m JgB «LJ_ - kiadóhivatal: Prága I.. Liliova nlioe 18. sa, Telefon 6797. szám dff&anSBXSSürgönyeim] Hirlap, Praha — Főszerkesztő: A Szlovenszkói és Ruszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok Felelős szerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. politikai napilapja FLACHBARTH ERNŐ dr.
