Prágai Magyar Hirlap, 1923. szeptember (2. évfolyam, 198-221 / 351-374. szám)

1923-09-22 / 215. (368.) szám

IROlm w i ss mMMi I Négy iró egy regcnye — A Prágai Magyar Hírlap párisi tudós/tójától — Paris, szeptember vége Páris szenzációéhes, ele Páris elég finom és előkelő, hogy szenzációit — legalább néha — megválogassa. Különösen az iroda­lomban osztja finnyásan kegyeit: ha nem is a komoly akadémikus igazságok szerint, de mindig tekintettel az újra, érdekesre, rend­kívülire. Jelenleg szintén egy uj irányú pró­bálgatást pártol, amennyiben százhúszezer példányban nyelte el rövid idő a.aíí egy négy Íróból álló részvény társaság ej.'ajía müvét, a Román des Quaire-t, a négyek Regényét. A feltűnést ezúttal nem a regény tartalma okozta, hanem megírásának módja. Valószínű, hegy Európaszerie utánzásra akad ez a mód nemsokára s azért érdemes csevegni róla. De nemcsak érdemes, hanem lehet is, mert a kísérlet mögött megfontolt teoretikus felkészültség. és négy komoly művész snlyos alakja áll. Ezek a négyen, kik e'éndulának: Paul Bou rget (világhírű), Gérard dríoavilié (Henri Regnier, a híres költő feleségének ál­neve), Henri Duvernois (Franciaország sze­reti) és Pierre Renoit (Páris bálványa, az Atlanti.de, moziból is ismert, szerzője). A megírási mód ötlete: Az eddigi re­gényirási módok mögött nagy hazugság lappangott. Az iró nem adhatta csak ön­magát, saját jellemét és életét, hanem tör­vényszerűen számtalan alak és hős jellemét kellett pártatlan buzgalommal életre kelte­nie. Azaz el kellett mondania, mit csinálna ez, mit csinálna az, mit csinálna emez és amaz az adót/ helyzetben, ugy hogy a vé­gén senki, talán maga az iró sem tudta, me­lyik tulajdonképpen önmaga, melyik saját igazsága és vére. Vagy ha ezt a saját igaz­ságát egy alakban nagj/on kiecsetelte, akkor a többi alakok váltak bábokká s a regény lett rossz. Kérem, ezen a helyzeten segíteni kell és segíteni lehet. A szerepeket egysze­rűen szétosztjuk néhány iró között s a re­gényt közösen építjük fel. így mindegyik iró csak egy igazságot, a saját igazságát kép­viseli, szerinte ir s a küzdelem, bonyodalom, kifejiés is fair lesz, amennyiben egyforma erejű ellenfelek nyílt küzdelméből kerül ki a. végkonkluzió. A technikai rész egyszerű. Egy adott és előre megbeszélt téma egy-egy alakját magára veszi egy-egy iró s levelek­ben — teljesen szubjektív formában —- szé­pen megkezdik, tovább viszik, befejezik az eseményt. Az egyik kezd, a másik levélben felel, a harmadik folytatja s mindig tekintet­tel az adott téma kifejlesztésére szépen le- peregtétik a problémát, mindegyik ugy, mintha egyedül csak a saját ügyét képvisel­né egy tényleg létező és őt érdeklő ügyben. Maximális költői igazságot kapunk így. A realisztikus regény nagy hibája: a tudo­ínányszerüség, az Írónak az eseményen felül állása, pártatlansága eltűnik, de megmarad az élmény belső, pszichológiai igazsága. A téma, mely éppen ezt a maximális pszichológiai igazságot célozza, Paul Booir- get-zsánerü. őt, a négy közül a legnagyob­bat, tippelik az uj mű genezise mögött. A kö­vetkezőkről van szó: Antoine Barge, a híres festő, rájön, hogy felesége megcsalja s az asszonyt szeretőstül megöli. Joga van hoz­zá. Igen ám, de lelkiismerete előtt joga van-e gyermekének, egy kis leánykának, elrabolni az anyját, az otthon melegét, a leg­első s egyedüli életboldogságot? Ez lesz a regény problémája. A kislányt, Michelinét, az apa egy rokonánál nevelteti, míg ö buj­dosok. A gyermek felnő s fogalma sincs a bűnről, mely családja mögött lebeg. Mesék­kel áltatják. Véletlenül megismerkedik Ber- nard Souchetíel, megölt anyja bátyjának fiá­val, aki iránt csakhamar szerelemre gyullad. El akarják választani a fiatal embertől, akin a meggyilkolt asszony emléke lebeg s Lu- cient, a Michelinével együtt nevelkedett má­sik apai unokatestvért szeretnék férjül látni. A leány véletlenül felfedezi régi újságokban az eltitkolt bűntényt, nagy lelki krízisen esik át s csak Bemard segítségével találja meg ismét lelki nyugalmát. Most már az apa is szívesen adja a fiúhoz, mintegy megszaba­dulva a szörnyű lidércnyomás alól Bemard révén s csak Lucien, ki messze Afrikában van, marad kielégítetlenül. Micheliné, a könnyed és vidám, az anyjához hasonló könnyed és vidám Bernardhoz kerül, nem pedig az apához hasonló nehézkes, hirtelen- kezű Lumenhez, ugy hogy nem az a pár ke­rül együvé, mely — természeténél fogva az előző katasztrófát megismételhetné. Megindultak Párisban a találgatások, hogy melyik iró áll az egyes szereplők mö­gött. A legelterjedtebb nézet szerint^ Paul Bourget képviseli Antoine Barge-ot, Gérard d’Houville, mint nő, Michelinét, Pierre Be­<7>Rím nőit, ki nem egy tropikus regényévei ért si­kert, az Afrikában élő Lucient, Henri Duver- nois pedig Bernardot. Persze ez nem biztos, csak az va ószinii, hogy a probléma Paul Bourget-tői, a lelki problémák mesterétől ered. S itt kopogtat be éppen a regény gyöngéje is. A probléma: van-e az apának joga gyermeke anyját megölni, mély és ér­dekes, de kifejlődésében egyöntetű, követ­kezetes, logikus kezelést követel. Azáltal, hogy négyen írták a regényt s mindegyik munkatársiban más és más centrálék és ru­gók működtek, a probléma vonala kilengett, egysége eltűnt s a cselekmény kusza lett, inkább csak a puszta érdek'ődést kielégítő. Ped'g a regénynek egysége és igazsága ép­pen az, hogy céltudatosan, egyfélén oldja meg problémáját, azaz egyféle világnézetet képvisel. Az, hogy sok, ellentétes karaktert kell teremteni s igy az iró nem egyedül csak saját egyéniségét emanálhetja, csak másod­rendű, árai kérdés, az epikai s igy a'apvető rcmaucier-kérdés az egész esemény (nem ped'g "z egyes jeliem) egy világnézetből fa­kadó felsőbb egységbe kristályosítása. S négy iró egyszerre erre az egységre soha­sem emelkedhetik. Négy iró közös munkájá­ban legfeljebb négy lírai hitvallás egymásba ütköző kornp'ikáciőját kapjuk (ma minden íira!), de sohasem nagy, középkori értelem­ben vett egységet, igazságot. Nem erőt, hi­tet, belátást, átgázolva minden ellentéten. Nem egységet a különféleségben. Pedig ez a fontos s nem négy lírai oszthatatlanság pusz­ta és érthetetlen mellérende’ése. Megállapítás: kaptunk egy regényt ér­zelemegységgel, eszmeegység rovására. Bent vagyunk a nagy antinómiában. Itt ér­zelem, itt eszme. Tessék vitatkozni! Sz. P. (Optikai intései! • Mindennemű szemüvegek, csíptetek: : __ : • ** **~~*\ Mindennemű ; Í / szállítások, ja-1 J / ^tások bár- S i /j / mely r0Cepl ! J I alapján azon-* • (gKj* Vöt* m nal ée ponto- • : estk5*öi*: • tetnek. • • Magyar kiszolgálás Magyar levelezés! | Beinhacker Samu Praha II., Poric 29 j | az Smperial-szálló mellel! £•••*«eeeeeeeeeeeeeaeeaeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeejl SZÍNHÁZ ÉS ZENE (*) Október 3-án kezdődik az ungvári idény. Horváth Kálmán, a ruszinszkói magyar színészek igazgatója október 3-án kezdi meg Ungválron előadásait. A tavalyi tagok közül Zöldi Vilma, Egri Be-rta, Várady Lajos, Kőműves Rezső és Havasi Mimi van a társulat tagjai között: Uj tagok a tár­sulatnál Bodán Margit operett kolctratur-énekes- nő, Barna Sári szubrett, Donáth Ilonka opera- operetténekesnő. Szabó Juci szende, Bártfai Len­ke naiva. Férfiak: Várnay László komikus, Ku- bányi Gyöfrgy bonvivant, Szabó Gyula jellemkó- mJikus, Rákosy Pál jellemszinész. (*) A don-kozák kórus Prágában. A prágai német szinház az cfrosz don-kozák kórust két esti vendégszereplésre kötötte le. Az első hang­verseny csütörtökön, szeptember 27-én, a máso­dik szombaton, szeptember 29-én lesz. (*) Bécsi operettek Moszkvában. A moszkvai operettszinház jelenleg Bécsben tartózkodó igaz­gatója a „Tag“ értesülése szerint „A kék Ma- zur‘“, „Líbellentanz44 és a „Sárga kabát4' című Lehár - operettek, továbbá Graníchstadtch m „Bacchusnacht44 és Stolz „Tanz ins Glück44 című operettjeinek előadási jogát megvásárolta. A tan- tiémeket a szerzők dollárban fogiák megkapni. (*) Jövő évre halasztották a lipcsei zenei kongresszust. A Lipcsébe összehívott kongresz- szust, amelynek megnyitását október 15-ére tűz­ték ki, gazdasági teirmészetü okok miatt a jövő év pünkösdjére halasztották. Az elhalasztás egyik legfőbb oka az, hogy a rendezőbizottság nem tud gondoskodni a kongresszusra előadóul jelentke­zett tanárok elszállásolásáról és ellátásáról, noha mindössze hat napra tervezték a kongresszust. A tanárok pedig nincsenek olyan anyagi helyzet­ben, hogy saját költségükön tartózkodhattak vol­na egy hétig Lipcsében. A prágai német szinház műsora: Szombat: Varázsfuvola. /asárnap délután: Flachsamnn mint nevelő, /asárnap este: A győző nő (premier.) A prágai mozgóképszínházak műsora: Coruna: Nehéz az élet. (Dráma-) Prolongálva. . ucerna: Jogi tévedés, III. rész. (Dráma ) ’assage: Halálig tartó hűség. (Napóleon kora­beli dráma.) ■anssoucí: Hóparadicsom, (Sportii'um Brúnó KastnerreL) KÖZGAZDASÁG A németországi magánvagyon Cseh-Szlovákiában keres menedéket München, szeptember 21. (Saját tudósítónktól.) Németország ma már nem olcsóbb, mint bármely más állama a világnak. Ennek nemcsak az egész német gazdasági szervezetre, hanem a környékező államokra is van hatása. Az ínség nemcsak imára, hanem számolásra is megtanította a német népet. Sehol a világon nem értik any- nyira az érték fogalmát átgondolni, mint Né­metországban. Rájöttek ugyanis arra, hogy kötelezvények, jelzáloglevelek, bankjegyek és államkölcsönök — csak* papirosok (ez ter­mészetesen csak leziillöt valutájú országokra vonatkozhetik, a szerk.) és hogy az igazi ér­tékek egészen más formák alatt rejtőznek. A spekuláció sehol sem olyan mozgé­kony, mint Németországban. Két éven át az áru- és hitelspekuláció élte virágát. Ám vál­toztak az idők és a spekuláció más műkö­dési teret talált magának. Ebben pedig olyan tényről v-rn szó, amely nem csupán magára a német birodalomra korlátozódik, hanem jelentőséggel bir a környékező államokra, nevezetesen Cseh-Szlovákiára is. A gazdaságnak az értékállóságra való koncentrációja okozta, hogy a sokfelé ágazó gazdasági élet minden zugában „föl nem érté­kelt értékek44 után kutatnak. A jelzálogokat aranyban fogják fölértékelni, aranyra szóló jelzálogleveleket akarnak kiadni, mert rájöt­tek arra, hogy az ingatlanok aranyértékeket képviselnek, amelyeket a valutaromlás káo­szában ignoráltak. Még ,egy év előtt 10.000 cseh koronáért háromemeletes bérházakat lehetett vásárolni Münchenben, ma pedig a pasimgi egy-csal adós házakat 40—80.000 aranymárkáért kínálják. Külön értékelték föl azokat az ingatlanokat, amelyek termelési helyül szolgálnak (szállók, gyárak, mezőgaz­dasági üzemek stb.) Igen érdekes jelenség alakul ki éppen mostanában. A spekuláció elemi erővel veti rá magát az értékpapírpiacra abban a biztos föltevésben, hogy az értékpapírok aranyban való fölértékelésük felé haladnak. A tények igazolni látszanak ezt. Aki két hét előtt 100. 000 cseh koronát nemet részvényekbe fektetett, ma az eladásánál 100%-ot nyert, vagyis 200.000 cseh koronát. Az aranyban való fölértékelés még nem fejeződött be, ami a nagy áruhiányra vezethető vissza, mert hiszen mostanában a tőzsdén többnyire pénz­árfolyamokat jegyeznek csupán. A Münchener Neueste Nachrichten egyik- legutóbbi számában erről a többi közt igy nyilatkozik: „Az értékpapirtulajdonosok most már csak azt az aranyértéket számítják ki, amelyet az értékpapírokból meríthetnek és mind az árfolyamokat az aranyértékre szá­mítják át... mindenki a dollárt hajszolja, anélkül, hogy utói is érje, mert már-már csak vevője akad .. A cseh-szlovák szubsztenciális értékeket sem fogja elkerülni ez a jelenség. Ha a prágai értékpapírpiac árfolyamfej- lödését figjrelemmel kisérjük, föl lehet is­merni, hogy a legutóbbi napokban kialakult szilárd irányzat nem csupán a cseh korona zürichi javulására és a cseh-szlovák gyár­iparnak ezidei jó termés után való kedvező fejlődésére vezethető vissza. A cseh értékek ugyancsak az aranyparitás felé törtetnek és az irántuk jelentkező érdeklődés bizonyára külföldi keresletre enged következtetni. Nagy valószínűséggel föl lehet tételezni, hogy a német tőke a német piac kimerülése után reáveti magát majd az olcsó cseh értékekre. Ezt bizonyára Budapesten és Bécsben is ta­pasztalhatták. A következő statisztikát állította össze tudósítónk a prágai értékpapírpiac árfolyam- fejlődéséről az aranybázis megközelítő föl- tüntetésével és az értékpapirokak ötletszerű egymásmelléállitásával: N o O co © , Az értékpapír neve Névérték 4 if i > 1921 okt. 1 c« < D SÍ Gt 1 Cl 4-ej eo co 1923 szept. CL © C O eo 8 © s eo d 2bf •- íO ifi f >» s x CS A cseh korona zürichi jegyzése 6.— 17.20 16.20 16.50 16.50 16.70 C ~ < Böhm. Unionbank 200 280 435 421 440 460 478 498 980 Zsivnostenska 200 283 410 414 429 443.5 453.5 486.5 940.5 Bustehradi vasút A) 500 írt. 2410 — 1180 574 — 575 582 8435 Bustehradi vasút B) 400 977 — 400 220 — 220 219 3419.5 Cseh cukoripar 200 366.5 1985 910 1585 1575 1775 1615 1318 Marsner cukorka 200 296 1530 _ 1360 — 1570 1565 1036 K olini műtrágya 200 381 1190 592 910 955 975 1010 1333.5 Budweisi sörgyár 400 1220 1645 1100 1550 — 1610 1620 4340 Nyugatcseh kaolin 400 759 1705 1000 1580 — 1685 1720 2656.5 Ceska-Moravska 400 1425 — 3600 6150 6230 6360 6510 4987.5 Poldi-kohó 400 618 476 305 504 555 576 572 1563 Skoda-müvek 320 757 538 401 589 650 668 679 2649.5 Ebből az összeállításból a következő kö­vetkeztetéseket vonta le tudósítónk: 1. Hogy a fölsorolt részvények közül nem mindegyik közeledik az aranyértéke felé. 2. Hogy a részvények 1921-ben voltak a legolcsóbbak, amikor a cseh koronát Zürich­ben 6-taI jegyezték. 3. Hogy az értékpapirirfolyamokat a há­ború után sohasem állapították meg a belső aranyérték szerint, sőt inkább azt kell föl­tételezni, hogy az értékpapírpiac árfolyam- fejlődése egészen érthetetlen alapelvek sze­rint alakult. (Tudósítónk ezzel a véleményé­vel nefn azonosíthatjuk magunkat. Az árío- lyamalakulásóknak mindig pénzügyi, vagy tőzsdeüzleti hatóolcai vannak. A szerk.) 4. Hogy a részvények legjobb fölértéke­lését a cseh korona emelkedése automatiku­san magával hozta, ámbár a számok az el­adási piac rosszabbodás! félelme miatt 1922 szeptemberében hanyatlottak. 5. Hogy megokolatlan volt az attól való félelem, hogy a cseh korona emelkedése és az ezzel kapcsolatos pangás az eladás terén érezhetővé válik a részvénypiacon. 6. Hogy a prágai értékpapírpiacon a ba­rátságos irányzat ingadozásokkal mindaddig folytatódni fog, amig az értékpapírok meg nem közelitik az aranyértéket. 7. Az utolsó rovatban mesterségesen ki­számított számok bizonyára jelentékenyen alacsonyabbak a belső aranyértéknél, mivel csak kevés azoknak az üzemeknek a száma, amelyeknél a részvénytőkét ötven százalék­kal fölhigitották. A cseh koronának az arany­koronához való értékviszonyát 1:7-teI vettük. — Kassa 25 milliós kölcsöne. Kassáról jelentik: A kormány, mint már jelentettük, 125 millió koronát szándékszik a szloven- szkói városok szanálására fordítani. Ebből az összegből Kassa, újabb jelentés szerint, csupán 25 millióra tart igényt. A szloven- szkói minisztérium bekérte a város vagyoni helyzetéről szóló kimutatást és ugy remélik, hogy a 25 milliós kölcsönt rövidesen ki­utalják. — Cseh-Szlovákía és Svájc kereskedel­mi szerződése. Berni távirat jelenti: Fiié dér dr. cseh-szlovákiai követ és Dvorácek mér­nök, meghatalmazott miniszter, a cseh-szlo­vák külügyminisztérium közgazdasági osz­tályának vezetője, aki Géniből visszaérke­zett, meglátogatták Schulthesst. a svájci szövetségtanács közgazdasági departement- jának főnőkét. A cseh-szlovák—svájci ke­reskedelmi kapcsolatok további kiépítéséről és egy uj kereskedelmi szerződésről tár­gyaltak. Hir szerint rövidesen kicserélik a kölcsönös árulistákat, hogy a két állam szakköreinek meghallgatása után talán még a folyó évben megkezdhessék az érdemle­ges tárgyalásokat. Angol töke segítségéve! szanálják a Bo­hemia-bankot? A minap a londoni Lioyd Bank képviselői érkeztek Prágába. Az angoi pénzem­berek a Národni Listy értesülése szerint a Bo- hemia bank igazgatóságának és a mértékadó kormányköröknek javaslatokat tettek a Boheniia bank szanálására nézve. — Felszámol a szénied szeszfinomitó rész­vénytársaság. A szénied szeszfinomitó részvény- társaság a Tribuna értesülése szerint elhatározta a vállalat felszámolását. — Bevezetik az osztrák kölcsön címleteit. Bécsböl jelentik: A népszövetségi osztrák köl­csön címleteit három héten belül bevezetik a bé­csi tőzsdén. Szombat, szeptember Ti. 5

Next

/
Thumbnails
Contents