Prágai Magyar Hirlap, 1923. szeptember (2. évfolyam, 198-221 / 351-374. szám)
1923-09-19 / 212. (365.) szám
-e Szerda, szeptember 19. Képek a halott Fiúméból Riport a városból, melyért két állam verseng — Állnak a hatalmas gyárak -- Igaz a kjkötö térdig érő füve A Prágai Magyar Hirlap részére készült eredeti, riport. Szítsák-Petyine, szeptember 16. A magyar korona egykori gyöngyét: Fiúmét tizenkét év óta — amióta a ..Fiumei E'stilap“ szerkesztői asztalát odahagytam — nem láttam. Azóta úgy élt és színesedett a lelkem szivárványkártyáján ez a csodálatos ’dalos-kacagós város, mint távoli gyönyörűségek kincses hajléka, eleven színek kiapadhatatlan forrása, élvezetek és örömök fészfre egy darab öskultura a sivár Karszt kősivatagja szálén. Fiúmét fejlődő, haladó városnak láttam és nem tudtam elképzelni — hiába olvastam évek óta egy csomó riportot a haldoklásról — kihaltnak és visszarejlődöttnek De ma, tizenkét hosszú év után, ismét jártam a falai között, megint rátettem lábam a Piazza Dante kőkockáira, a Corso aszfaltjára, az óváros kavics-kövezetére és a Ríva járdájára. És a szivemet jajos fájdalom markolta össze: látnom, ereznem, tapasztalnom kellett, hogy Fiume, a Qirarnero dr ágagy ön- gye, csöndesen haldoklik, lassan közeledik az elmúlás, a megsemmisülés felé. A halott kikötő Ahogy átszöktem a Delta egy alkalmas helyén, közel a forgóhidhoz, hirtelen arra eszméltem, hogy azt a zűrzavaros neszt, a móriak bornak azt az ecetesen orresavaró illatát, a íiumánó kikö tömünk ásóknak azt a fölöslegesen kicifrázott káromkodását és a tengerentúli áruknak azt a sokféle illatát amely azelőtt végigkísérte kikötőben kódor- gásahnat, most nem -észleltem. Az utcákon álmosan lézengő, unatkozó emberek. Zárt redőnyü üzletek, üres kávéházak, amelyeknek ablakait most nem zörgetik meg a ro-sk adásig rakott társzekerek dübörgései. A szűk utcák, a Piazza déllé Érbe hűvös sikátorai fölött homály ködük alá és összeborul a csönd. Itt valamikor sikeíitő élet kavargóit, zajlott, rikácsolt és dübörgőit ma önkéntelenül is föípislantok a magasba és keresem a sikátorok bejáratánál a dantei föl- írást: „Lasciate ogni speranza“ . . . Katonák mindenfelé Fiume ma még nem halott ugyan, de csöndesen és föltartózhatatlanul haldoklik Csak egyetlen élet élénk ma Fiúméban: a katonai. Katonákból áll leginkább az utcák publikuma, a Corso csakúgy, mint a külvárosi sikátorokban és a füvei benőtt kiktőben Katona, katona és katona mindenfelé. Elegáns ruhájú, hetykén félrecsapott sapkáju olasz sorkatonák, hosszú fácámollal hetykél- kedő alpinik, bere-tvált bajuszu haditengerészek és D‘Annunzio híres legényei: az ar- ditik, akiket a jugoszláviai sajtó ezzel a semmiesetre sem hízelgő jelzővel szokott illetni: banditák. Katonák járják az utcákat és a sétatereket, katonák ülnek az óváros piszkos osz- fériáinak falócáin, katonák lebzselnek a ká- véházak márványasztalai mellett és katonák eszegetik a cukrászdák terraszain az olcsó, népies gelati-t. Különösen vidám az élet a Piazza Dante kávéházaiban, amelyek egyike, az Európa, a fascista tisztek tanyája. Sok a magyar Fiúméban A haldokló Fiúméban minduntalan megüti a fülemet a magyar szó. Érdeklődésemre felvilágosítanak, hogy a magyarok, akik az arditik uralmának — a terrornak — kezdetekor elmenekültek a városból, kezdenek lassanként visszatérni és újból megtelepszenek a városban, amelyet megszerettek. A magyarokra senki sem haragszik Fiúméban. Senki sem mordul föl az utcán hallatszó magyar beszéd miatt. Sőt senkinek sincs kifogása amiatt, hogy itt-ott magyar könyveket, magyar folyóiratokat, magyar napilapokat árulnak. Este nyolc után . . . Miben nyilvánul meg hát a nagyszerű kikötőváros haldoklásáé Este nyolc óra után az utcák teljesen néptelenek, kihaltak, ije- delmcs csönd dobogtatja meg a magányos vándor szivét. Este nyolc óra után a Corso villamoslángjai pislákolva hunynak ki és mialatt a Fehér Máz felől — amely a D'Annun- xi-uralom idején a Maestro rezidenciája volt - rikácsolva'hasit bele a takarodó kürtszava az est langyos csöndjébe, az utcákról egyszerre hazatakarodik mindenki. Este nyolctól reggel hat-hétig aztán üresek, kihaltak, koporsóban némák a máskor vidám, nó- lás, gitáros fiumei utcák . . . De leginkább halott a kikötő. A boldog években naponta busz-harminc újonnan jött hajó tülkölése, szirénáik oltása jelezte az indulást a messzi óceánokra, a helyi hajók nyüzsgése pedig elszéditette a kikötők cso- dálkozóját. Ma egy-két helyi hajó fut csak ki a kikötőből, pár utas jön-megy csupán a hajók körül, a régi százak, ezrek helyett. A fehérhajók, a vitorlások kikötőjének képe pedig még ennél is sivárabb. szomarnbb. Az egzotikus rakományokkal megterhelt fekete óceánjárók helyén ma zöld hínár, selymes tengerifü ringatózik a víz tetején, a kőparton pedig, ahol valamikor házmagasságnyira gyűlt egybe a hajók mélyének kincse, ma kövér, dús fü nő csöndesen, zavartalanul.. Vasak, daruk, hidak, láncok be rozsdásodva deszkák és pallók barnára korhadva . . . Apró bárkák, motorcsónakok, piciny gőzten- dcrck terhes rozsda rőt színével virítanak Állnak a gyárak Halottak a híres-nevezetes fiumei gyártelepek is. A Danubius, a papírgyár, a rizsihántoló, a csokoládégyár, a petroleumfino- mitó, a Lazarus-ihajógyár, a bőrgyár, a torpedógyár, az uszódökk — mind-mind halott mind-mind áll . . . Csupán a dohánygyár kéménye okád széles fekete fiistkigyót, mintha gyászlobo- gófc lengetne meg a többi, halott üzem fölött Ez a gyár olaszországi munkásgárdával dolgozik, a többi gyár húszezer munkása ken3rér nélkül áll. De halottak a város boltjai is. A Corso csupaüzlet két során minden második üzletet lehúzott redőny takar el. Pedig itt vannak a város legfényesebb, legdusabb üzletei, leggazdagabb cégei. Ma vagy összerop- pantak a Fiamét halálosan ölelő gazdasági válság alatt, vagy nem nyitják ki az üzleteket, miután úgy sincsen vevő. Hasonló kép fogad és: szomorít el más utcákban is. A fiumei üzletek hetvenöt százaléka nem vár vásárlót: lehúzott redőnnyel fogadja a vevőt A nép szomorúan, álmodozó, üres tekintettel járkál az utcákon. Az arcokra az éle-t- untság, a céltalanság, a szomorúság vésett mély barázdákat, amelyeknek megdöbbentő hieroglifái közül sok fájdalmasat és megrá- zót olvashatnak ki azok, akiknek az emberi szenvedések szuperlativuszához érzékük van . . . Egy haldokló, kimúlásra ítélt város eleven halottái ezek, akik maguk csodálkoznak legjobban azon, hogy élnek, de az életüknek semmi komoly célját nem ismerik. Péchy Horváth Rezső. Folynak az előkészületek a dunamenti államok hajózási konferenciájára Az alsódunai államok Belgrádot ajánlják a konferencia színhelyéül —- Véglegesen készülnek rendezni a szabad Duna nemzetközi hajózási viszonyait — Döntés várható a Vaskapu közös költségen való szabályozása ügyében A Prágai Magyar Hirlap eredeti tudósítása Budapest, szeptember 18. Ismeretes, hogy a dunamenti államok fölött határozó békeszerződések mellé úgynevezett Duna-szerződést is csatoltak és írtak alá a világ nemzetei, amellyel szabaddá, nemzetközivé nyilvánították a folyamot, de ennek a ténynek a szabályozását az antant a dunamenti országokra bízta a népszövetség ellenőrzése mellett. Ötödíél esztendő múlt el az okmány keltétől, ami alatt a legkülönbözőbb helyeken voltak szabályozó kísérletek — nem sok eredménnyel. Pedig minden érdekelt állam tudja, hogy igen fontos okai vannak a kérdés sürgős megoldására, ami egyúttal általános középeurópai gazdasági konszolidációt is jelentene. A kérdés különösen Magyarországra bir nagy jelentőséggel. Ránézve ez nem egyszerű kereskedelmi kérdés csupán, hanem életföltétel azóta, hogy nyilvánvalóvá lett, hogy a Vaskapu szabályozásával tengeri kijárathoz juthat. Érthető tehát, hogy a magyar kormány a leggyorsabban kívánja ren- deztetni a Duna körül bonyolódott összes nemzetközi problémákat, amiért javaslatot tett az ügyben érdekelt államok kormányainak arra, hogy a múlt tavaszi bécsi konferencia ügyrendjével még ez évben tartsanak uj összejövetelt. Az intervenció sikerrel járt. Sőt az aldunai államok ajánlatára már az is valószínű, hogy a konferenciát a jövő hónapban Belgrádion fogják megtartani, amelyen részt vesznek Románia, Bulgária, Jugoszlávia, Magyarország, Cseh-Szlovákia, Ausztria és Németország delegátusai. A konferencia magyar anyagára vonatkozóan jólinformált helyen a következőket mondották: — A magyar kormány fontos érdekeire való tekintettel javaslatot tett a dunamenti államok kormányainak arra, hogy a régóta húzódó Duna-hajózás rendezése ügyében tartsanak döntő értekezletet egy kölcsönösen alkalmas helyen, amire a békeszerződések is köteleznek és ami elől most már eliminálódtak a politikai akadályok. Aztán a társaságközi megállapodások is elkészültek a legutóbb Bécsben tartott értekezleten, amelyen az állami delegátusok csak annyiban vettek részt, hogy közvetítették kormányaikoz a dunamenti államok hajózási társaságainak jegyzőkönyvbe lefektetett megállapodásait. Az államközi konferenciának most két föladata lesz: elismerni és ratifikálni a. magán- társaságok társaságközi megállapodásait és az aldunai államoknak megállapodni a Vaskapu szabályoztatásának anyagi föltételeiben. Mert az összes egyéb kérdések, tehát a Duna-hajózás nemzetközi szabályozása, az egyes államterületeken való nemzetközi ki- kötőépitkezés lehetősége, a kereskedelmi és személyforgalom stb. mind világosan benne- foglaltatnak a békeokmányokhoz csatolt Du- na-szerződésben, ezek fölött ilyenformán vita nem indulhat. A függő kérdések végleges rendezése egyformán fontos minden országra nézve, de égetően sürgős magára az európai nemzetközi kereskedelemre, amely a Dunán találja meg legközvetlenebb és legolcsóbb közlekedési eszközét a balkáni és a még keletibb piacok felé. — Természetes azonban, hogy a Duna hadihajózása nem tartozhatik az államközi konferencia elé. Olyan kérdés ez, aminek rendezésébe föltétlenül bele akar szólni a népszövetség, különösen most, amidőn a leg- nagyobbszabásu propaganda folyik az általános lefegyverkezés érdekében. (r. —o.) Katonai kormányzó 1 Fiúméban Milánó, szeptember 17. A Corriere della Sera Giardino tábornoknak Fiume kormányzójává való kinevezésével kapcsolatosan kijelenti, hogy Giardino küldetése sürgős és kétségtelenül teljhatalommal ruházzák föl. A hivatalos olasz körök megállapítják, hogy már régebben, a fiumei anarchia idején egy olaszt neveztek ki kormányzónak. A jugoszláv államférfiak akkor beleegyeztek abba, hogy Olaszország a város kormányzását és közigazgatását átvette. A jugoszláv kormány tudja, hogy Olaszország látja el Fiúmét a szükséges pénzösszegekkel, mert Jugoszlávia vasúti blokádja a várost minden exisztenciá- lis lehetőségtől megfosztja. — A Messaggero igy ir: Mig az olasz és jugoszláv diplomácia tárgyal és a békés megoldást mindinkább halogatják, Fiume haldoklik. Olaszország rendszabályait a város emberbaráti védelmének kell tekinteni, nem pedig Jugoszlávia ellen irányuló ellenséges cselekedetnek. — A Corriere della Sera szerint Mussolininak tegnapi hosszas tanácskozása az angol követtel rendkívül szívélyes volt és eredménye kielégítő. A követ, tekintettel Anglia és Olaszország jövőbeni viszonyára, valószínűen meg akarta magyarázni a korfui kérdésben elfoglalt angol álláspontot. Belgrád, szeptember 18. Az olasz ügyvivő kormánya nevében tegnap közölte a jugoszláv kormánnyal, hogy Giardino kinevezése Fiume kormányzójává nem jelenti a város eddigi státusának megváltoztatását, hanem csak szükséges rendszabály a szélsőséges elemek esetleges rendzavarásai ellen. A római jugoszláv követet hasonló értelemben informálták. Róma, szeptember 17. Olaszországnak a fiumei kérdésre vonatkozó rendszabályairól tegnap értesítették Antonievics római jugoszláv követet, kivel ez alkalommal hosszasan értekeztek Fiume gazdasági helyzetéről. Róma, szeptember 18. Giardino tábornok vasárnap este hosszasan tanácskozott Mussolini miniszterelnökkel, azután Fiúméba utazott. Fiumei jelentések szerint a várost fellobogózták annak a hírére, hogy Giardi- nót nevezték ki Fiume kormányzójává. Paris, szeptember 18. A lapok élénken ■omimentálják a fiumei problémát és a bol- gár-jugoszíláv krízist. Elvárják, hogy Bulgária az olasz-íugoszláv feszültségeit nem fogja felhasználni arra, hogy lángbaboritsa a Balkánt. A fiumei krédó sí az antant kormányoknak' figyelemmel kell kisérni s ha azt látnák, hogy a Balkán egyes helyein a fűiméi affért ki akarnák használni arra, hogy a zavarosban halásszanak, a nagyhatalmaknak kötelességük volna a konfliktust megakadályozni. — A Temps reméli, hogy a bolgár kormány a nisi egyezmény teljesítése révén be fogja bizonyítani békés szándékait. Fiume, szeptember 18. (Stefani.) Giar- dini tábornok, Fiume kormányzója, megérkezett. A kormányzói palota előtt nagy néptömeg lelkes tüntetést rendezett, mire a palota erkélyén megjelent a tábornok s beszédet intézett a tömeghez, amelyben békére és a kormány intézkedéseivel szemben bizalomra kérte Fiume lakosságát. Fiume, szeptember 18. Depoii dr.. a törvényhozó gyűlésnek lemondott aleinöke, ma délután elbúcsúzott tisztviselőitől és azután a kormáns^zói palotában fogadta Giardini tábornokot, akinek átadta fölhatalmazását s üdvözölte őt, mint a kormány képviselőjét. A tábornok kijelentette, hogj' tudatában van feladata nehézségeinek, de nem riad vissza azoktól, mert bízik a lakosság fegyelmében és közreműködésében. B^tldwin Párisban Páris, szeptember 18. Poincaré és Bald- win találkozása nem lesz egyszerű udvariassági látogatás, henem azon Poincaré ki fogja fejteni nézeteit a jóvátételt kérdésről és a szövetségközi adósságok kérdéséről. Berlin, szeptember rft A Vorwárts mai száma „Aktív külpolitika** című cikkében követeli, hogy Németország nevezzen ki követet Parisba, másrészt a Sozialdemokraíi- scher Parlamentsdienst-tel egyhangúan sürgeti, hogy a német kormány tegyen ajánlatot a jóvátételi bizottságnak Németország teljesítőképességének felbecslésére. 1922- ben a jóvátételi bizottság megállapította, hogy a Németországra kirótt terhek íul- magasak. A logika azt követeli, hogy a jóvátételi bizottság most, a Ruihr-háboru után, felfogását megfelelő döntésben konkretizálja. Aix les Bains, szeptember 18. Baldwitw angol miniszterelnök ma délben Párisba' ■ utazott. A párisi angol követ Baldwint és Poincarét vendégül látja. A Rajna-Buna állam terve A bajor néppárt a birodalomtól való elszakadást követeli — Egy pármai herceg az uj állam uralkodójelöltje München, szeptember 17. A bajor néppárt az elmúlt héten üléseket tartott, amelyen szóba került Bajorországnak a birodalomtól való esetleges elszakadása, illetve a bajor kormánynak a berlini kormánytól való függetlenitése. A párt a mérsékeltebb elemek, a birodalmi gyűlés képviselői és a keresztény szakszervezetek vezetői tanácsának ellenére, az esetleges elszakadás mellett foglalt állást. Az egyik ülésen szó volt bizonyos körök által már régebben propagált rajnai-majnai és dunai állam létesítéséről. Ezzel a hirrel kapcsolatosan jelentős értéket nyer a Münchner Allgemeine Zeitung tegnapi híradása, amely szerint Bajorország ismét érintkezésbe lépett Franciaországgal egy Rajna—Duna-állam létesítése ügyében és hogy már tárgyalások is indultak meg a tekintetben, hogy Bajorországot Trieszten keresztül angol szénnel lássák el Mivel Rupprecht volt trónörökös elutasította azt a tervet, hogy Franciaország kegyéből király lehessen, a terv mellett állást foglaló bajor körök Zita volt császárnő egyik rokonára gondoltak. Az egyik pármai hercegről van szó. Ama hercegek egyikéről, akik a világháború alatt Párisban tevékenykedtek. — A bajor néppárt részéről mindenesetre várható e hírek cáfolata, mégis e hírek megítélésénél tekintettel kell lenni majd arra a formára, amelyben a cáfolat megtörténik. )öntő stádiumban a bányász- sztrájk tárgyalásai Prága, szeptember IS. Félhivatalos közlés szerint a közmunka- ügyi minisztériumban ma Fischer dr. osztályfőnök vezetésével folytatták a bánya- tulajdonosok és munkásképviselők tárgyalásaikat. Az ostraui bányavidék sztrájkügyéről liir szerint még csak holnap fognak tárgyalni. Beavatott körökben meglehetős cpti- misztikusan ítélik meg a helyzetet, mivel úgy a munkásság, mint a vállalkozók részén erős hajlandóság mutatkozik a bá- nyászsztráijk minél gyorsabb befejezésére.
