Prágai Magyar Hirlap, 1923. augusztus (2. évfolyam, 172-197 / 325-350. szám)
1923-08-15 / 184. (337.) szám
3 Riport Hodzsáék abauji kudarcairól Egy segédjegyző mint ágens— Amikor az állami alkalmazottak is fakép-1 nél hagyják a kormánybarát szónokot A Prágai Magyar Hírlap eredeti tudósítása Kassa, augusztus 14. Sok kudarcot ért el Szlovenszkón a rol- nicka strana, de ahhoz foghatót, amely legújabban Keletszlovenszkón érte — keveset tud felmutatni az argalások pártja. A közelgő községi választásokra való tekintettel féktelen agitációt indítottak a falvakban. Hogy agitác'ós eszközeik milyenek, arról beszámoltunk olvasóinknak. Zemplén, Abauj és Sárosban azonban minden kétségbeesett erőfeszítésük csúfos kudarccal védződik. A falvak népe nemzetiségi különbség nélkül kiábrándult belőlük. Csak nvet a keletszloven- szkói földmives, amikor hatósági parancsra ,.arga!ás“ gyűlésre dobolják össze a népet. Jancsó vezérkara a legutóbbi napokban egyebet se csinált, mint haditerveket főzött az egyik kassal nagytraíikban, ahol óriási füstfelhőkbe burkolózva tanakodtak arról hogy miéppen lehetne a néppárt és a keresztényszocialista párt terjeszkedését megakadályozni. A vezérek kimondották, hogy uj módszerhez folyamodnak. Az állaim, vagy községi alkalmazottakat fogják a pártba toborozni. Ezek számban elenyészően csekélyek ugyan a földmives tízezrekhez viszonyítva, de hát mit tegyen a rolnicka strana ha senki sem akar már hinni neki. Az első agitác'ós gyűlést Kassiaujfalübar rendezték vasárnap. Az állami iskola nagytermében hatósági segédlettel összetoboroztak vagy száz vasutast, postást és munkanélkülit. Molnár Imre segédjegyző a párt egyik ágense lelkesítő beszédbe fogott. — Kedves véreim — mondotta — én is magyar vagyok, de amellett jó cseh-szlovák, maguknak, mint állami alkalmazottaknak nem csak érdekük, hanem egyenesen kötelességük, hogy a rolnicka stranába belépjenek. Molnár szavaina hatalmas lárma támadt. Elég volt a sok svindiiből*, „ismerjük ezt az Ígérgető pártot", „hogy mi állami alkalmazottak vagyunk, az még nem jelenti azt, hogy ? meggyőződésünket eladjuk" — hangzottak a fenyegető kiáltozások az egyre jobban sápadó 'segédjegyző felé. — De, kedves uraim — fordította könyörgésre Molnár a szót — ne haragudjanak rám. „Az igaz, hogy mint segédjegyzö álkulcsokat készítettem egyik-másik kassaujtalusi lakás ajtajához és úgy mentem a be nem fizetett adókért foglalni . . . Feledjék el ezt nekem, olvadjunk ősze a rolnioka strandban." Molnár kabarészerü összeomlására harsogó kacagás volt a válasz. '„Bolond lyukból bolond szél fu“ — mondogatták a vasutas és postás rolni okán el öl tek és az egyre fokozódó derültség közepette magára hagyták a teljesen elképedt segédjegyzőt. így végződött a rolnickárok kassaujfalu- sS toborzója, hol állami alkalmazottakkal tett utolsó kísérletet Hodzsa kassai janicsárja. Ugyancsak vasárnao Bárcán és Szakalyban is próbálkoztak a rolnickárok, de ezeken a helyeken a szlovák lakosság fenyegető magatartása miatt nyilvános gyűlést nem tarthattak. Anglia ciőkészMI a szakértőbizottság cgubchlvását London, augusztus 14. (Saját tudósítónktól.) Mértékadó helyről arról értesülök, hogy az angol kormány előkészületeket tesz a német fizetőképességet megállapító szakértőbizottság összehívására. Számit Japán, Olaszország, Skandinávia és Amerika támogatására. A Manchester Guardian szerint az angol politika magvát e szakértőbizottság összehívása alkotja. Anglia Franciaországot teszi felelőssé Németország fizet ésképtelenségéért Paris, augusztus 13. (Havas.) A francia politikai és diplomáciai körökre kedvezőtlen benyomást gyakorolt iaz angol jegyzék. Bár elismerik a jegyzék engesztclékeny hangját, mégis megállapítják, hogy az angol kormány uj érvek megnevezése nélkül kitart ama követelése mellett, hogy Franciaország minden különösebb kártalanitás nélkül szállítsa le Németországgal szemben követelését és adja ki kezéből a lefoglalt zálogokat. Tarthatatlan az iaz állítás, hogy a Ruhr vidék megszállása jogtalan. A megszállást csak a legkiválóbb francia jogászoknak beható tanácskozásai után hajtották végre. Egyébként a versaillesi békeszerződés minden oly rendszabályt megenged, amelyeket a körülmények rá- kényszerithetnek a szövetségesekre. A Ruhrvidék okkupációját különben Németország is akceptáltai?). A német birodalom ugyanis meghajolt a Németországnak küldött 1921 május 25-iki ultimátum előtt, amelyben a szövetségesek közölték vele azon elhatározásukat, hogy azonnal végrehajtják a szankciókat, ha nem enged. Aszövetségesek azonban nem hajtották végre ezeket a szankciókat. A francia körök előre látják azt. hogy a kormány vissza fogja utasítani azt a javaslatot, hogy a Ruhrvidék megszállása jogosságának, vagy nem jogosságának megállapítását a hágai nemzetközi törvényszékre bízzák. Ami a szövetségközi adósságok szabályozását illeti, az angol kormány által javasolt terv azt jelenlené, hogy Franciaországot teszik felelőssé azért, amit Anglia Németországtól követel. Ennek következtében Franciaországnak annál többet kellene fizetnie Angliának, minél inkább csökkenne Németország fizetőképessége. Franciaország sohasem jelentette ki, hogy adósságait nem isménél és sohasem voltak annektációs tervei. Nem akarja Németországot megsemmisíteni, azonban nem engedi magát rászedni és arra fogja kényszeríteni volt ellenfelét, bog}' kötelezettségeinek eleget tegyen. Poincaré nyolc napig gondolkodik Berlin, augusztus 14. (Berlini szerkesztőségünk telefonjelentése.) A párisi lapok bejelentik, hogy Poincaré körülbelül nyolc nap múlva fog az angol jegyzékre részletes választ adni. A Journal des Debats kijelenti, hogy szem előtt kell tartani a végleges szakítás lehetőségét is, amelyet úgy Anglia, mint Franciaország sajnálni fog, de amelyet nem lehet megakadályozni, ha Baldwin jegyzékével tényleg az utolsó szót mondta ki. A Berliner Tageblatt londoni jelentése szerint Londonban feszült kíváncsisággal várják Poincaré válaszát, mert ez a válasz nyújthatja az utolsó kilátást Franciaország és Anglia közös eljárására, noha jólinformált körökben már teljesen föladták a szövetségesek kollektív válaszának reményét. Ha Poincaré válasza elmarad, vagy nem lesz alkalmas a további tárgyalásra, ugy az angol kormánynak önállóan kell cselekednie. Bizonyos, hogy ez esetben Németország rövidesen választ kap. Lehet, hogy emiatt egybehívják a parlamentet is. Németország- beszünteti az összes dologi szállításokat Berlin, 'augusztus 13. A Wolfí-ügynök- ség közli a kormány hivatalos kommünikéjét, melyben a kormány bejelenti, hogy Németország tekintettel az ország válságos helyzetére beszünteti a jóvátételi dologi szállításokat Angliának, Görögországnak. Olaszországnak, Jugoszláviának, Portugáliának és Romániának. A német kormány kijelenti hogy a további szállítások veszélyeztetnék a.z adóreform és a belső aranykölcsön sikerét. Az antant éis szövetségesei által eddig, átvett és meg nem fizeti német dologi szállítások értéke meghaladja a háromszáz billió papirmárfkát. A német kormány elhatározása nem jelenti a ióvátételi teljesítmények végleges beszüntetését, a dologi szállításokat uram Szerda, augusztus 15. nál, akit részletesen tájékoztatott a legutóbbi napok, eseményeiről. Nagy Emil az emigránsok elleni vádiratról Az emigránsok elleni vádiratot Nagy Emil igazságügyminiszter magához kérette #és az ügyről a 8 Órai Újság munkatársa előtt a következő nyilatkozatot tette: — A vádiratot szombaton olvastam a lapokban. A vádirat olyan külpolitikai megállapításokat tartalmaz, amelyek — nézetem szerint — nem helyesek. A miniszterelnökkel megállapodtam abban, hogy a bűnügyi természetű megállapítás megmarad, de a külpolitikai eszmefuttatás, amely nem való egy vádiratba, kihagyandó. Ankét a drágaság ellen A rohamos áremelkedések következtében Bethlen István gróf elhatározta, hogy az árdrágító visszaélések meggátlására ankétet hív egybe. A belügyi államtitkár a tévelygők ellen Kószó István belügymn;iszteri'Uimi á l;am- tiitkár. Szeged III. kendi.etének nemzetgyűlési képviselője, vasárnap délelőtt beszámoló beszédet mondott Csengéién. Azt hangoztatta, hogy a teremtő betű erejétől várható az uj Magyarország feltámadása. Rendületlen hive a keresztény nemzeti politikának, amelynek végső célja a boldog Nagy-Magyarország. Vannak tévelygő gondolkodásnak, akik ezt a célt kerülő utón akarják elérni. Pedig az okos irányítás Bethlen István kezében a legjobb ke. zékben vau. Az Éndemniíás kihirdetése Az Országos Törvénytárban ma hirdették ki az 1923—24-i költségvetési év első hat hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló 1923. évi XXXII. törvénycikket. A román moratóriumtörvény revíziója Bukarest, augusztus 14. A román niora- tóriiumtörvény kedvezőtlen külföldi visszhangja arra kényszeríti a román kormányt, hogy a törvény revíziójának gondolatával foglalkozzon. A kormány honorálja, különösen az angliai hitelezők álláspontját a törvénnyel szemben, azonban a törvény meg-, változtatására a parlament Összehívása előtt nem lehet gondolni. Az átmeneti időt az idegen valutákban történő magánfzetéseket intéző állami hivatal révén fogják áthidalni, mely az iigyeet nem a moratóriumtörvéiny értelmében, hanem az angol-román egyezmény határozmányai szerint fogja elintézni. A moratóriumtörvény revízióját a parlament összehívása után azonnal napirendre tűzik. vmgs&ue&E a feawz&sü e*? g^E53E5a^üa^«i«ifc gMauMHsmaggro MT — En meg a valló vónék, szomszéd, — bizonyigott Felső Kis Péter — hogy keedhez tartozik ez a barom. Sohse volt ez az enyém. E biz a fceedé volt. Egy darabig még bizonygattak, vitatkoztak, hogy kié is hát az a borjú? De mikor láttáik, hogy semmire sem mennek, együtt bé- ballagának a községházára, Agyaras Mózes biró uram színe elé. A döglött borjut két cigány cipelte utánuk hevenyészett fa talpaikon. Agyaras Mózes bitó uram hamarosan el is intézte volna a peres kérdést, hogy kié is hát az a borjú. Mert józan eszű székely vala ökelime. De ott volt éppen Zselyky Gábor uram, az esküdt, aki mindent a világon 'csakis hivatalos ésszel méregetett. Mivelhogy más nem volt neki. Még a napfényt és a holdvilágot is csak hivatalos ésszel nézte, vájjon megfelel-e a kalendáriumbeli hivatalos adatoknak. A két gányó tehát Zselyky Gábor esküdt urnák adta elő a maga ügyét. Péter azt mondta: Pálé a borjú, Pál azt mondta: de bizony Péteré az. — Különös ügy, nagyon különös. — Zselyky uram vakargatta az üstökét, de nagyon. — Mindenekelőtt is ki fogok menni a helyszínére, hogy megállapítsam a borjú halálának okát, — bökte ki hosszú gondolkozás után az esküdt. A hivatalos észtől mit is várhatunk mást, mint elsősorban helyszíni szemlét, szakértők meghallgatását és más efféle hiábavalóságot. Agyaras Mózes biró uram csak mosolygott. — Mire való az, nemzetes esküdt uram? — kérdezte. — Lehetne ám enéfkiil is igazságot tenni a peresek között. — Kend, biró ur, hallgasson. Kend ehhez nem ért, — válaszolta paprikásán az esküdt. Azzal már fogta is a süvegét, botját és ment. Jó óra múlva tért vissza. És egy betű nem sok, de ennyivel sem lett okosabb. — Ha nem vétenék szómmá!, esküdt uram, — kezdte ismét a falu érdemes bírája — megkérdezném, mitől is döglött meg az a borjú? — Tudja a kő. Én ne tudom. — Én bizony tudom. Szomjas volt a borjú és vizet ivott a Marosból. Arra jöhetett valami tutaj vagy fatönk, az elütötte. Történt már ilyesmi máskor is. — No, ha tudta, miért kérdezte én tőlem? De ne beszéljen annyit, kend bíró, inkább pipázzék. Hadd végezzem dolgom a peresekkel. Biró uramnak igy is jó volt. Elővette tehát a pipáját, minden hozzátartozó készségét is, rágyújtott és csak nézte az esküdtet. Aki bizony keservesen 'kínlódott. Sehogy sem birta megállapítani a borjú személyazonosságát. Péter azt mondta: Pálé, Pál azt mondta: Péteré. — Tudják mit, keetek? — határozta végre az esküdt — hozzák ide mindazokat, akik ösmerték a keetek hornyait. Majd a tanuk megmondják, hogy kié volt, amíg élt, az a barom. Biró uraim megint csak mosolygott és megint nem állhatta meg szó nélkül. Az ö józan esze rögtön tisztában volt vele, hogy az esküdt úrral ezúttal is csúfot járat majd a hivatalos ész. — Nem megy ezzel semmire sem, esküdt uram, imstállom, — szólt csöndesen. Kár az időért; tanuvallatás itt nem segít. — Ugyan hallgasson, még hányszor mondjam? Kend ehhez nem ért. Tudja-e kend, mi az a corpus juris, meg a tóparti tűm? Biró uram persze hogy nem tudta, tehát hallgatott. Hanem azért mégis neki volt’igaz- sága. Mert a tanuk mindegyike egyformán vallott. — Mikor együtt volt a két borjú, sem tudtuk sohasem megmondani, melyik kié? Hát hogy tudhassuk mi azt most, mikor csak az egyik van itt, az is döglött?! Az esküdt ur mérges lett, mint a légyölő goimba. Előbb szakértőt, állatorvost emlegetett, süsse ki az az igazságot, de szerencsére eszébe jutott, hogy mire a vármegyei állatorvos ide kiérkezik, talán egy hét mulv, talán kettőig sem, addig ez a borjú háromszor is elrothad. Ezért hát ugy akarta megoldani a kérdést, hogy békéltette a perlekedődet. Nyúzzák le a borjú bőrét, az árán osztozkodjanak -meg és majd ha megkerül a másik borjú, hát azon is osztozkodjanak meg. Már tudniillik az árán. Biró uram csóválta a fejét: micsoda bolondság ez! Bizony bolondságnak itéltte ezt a két gányó is. Sarkukra is álltak, ugy beszéltek az esküdthöz. > — Nem jó lesz az, uram. Szent bizonyos, hogy ez a bornyu vagy az egyikünké, vagy a másikunké. Akié a bornyu, azé legyen a kár, a másik meg, ha megkerül, legyen egészen azé, akié. Tessen igazságot tenni. — Hát keetek nem hajlanak a békességre? Akkor menjenek keetek a pokolba. Az ördög tegyen keetek között igazságot, nem tén. Adta nyakaskodó bolondjai! A két gányónak éppen ez kellett. Tüstént felfortyant bennük a székely vér. Esküdt ide, vármegye embere oda, de ők megmondják a magúikét. — Már pedig az esküdt ur arra való, hogy igazságot tegyen. Azért fizeti az esküdt urat a vármegye. És ha miniket a pokolba kerget, nem a mi bajunk lés zen, hanem az űré. A sok tanú, asszonynép, felső és alsó szomszéd helyesnek találta ezt a beszédet. Igenis, tegyen igazságot az esküdt ur. Arra- való. Az esküdt gyámoltalanul nézett maga körül. Mit tegyen? — Szent Werbőczy István, pislants le rám az égből! Werbőczy nem pislantott, hanem igenis Agyaras Mózes biró uram, a józaneszii községi biró. 0 segítette ki a bajból az esküdtet. — Szólhatnék vagy egy szót, nemzetes esküdt uram? — kérdezte halkan. —• No, mit akar megint? Talán kend tudna itt igazságot tenni? Ha tud, hadd hallom. — Tudnék biz én, ha rám bízza az esküdt ur. — Hát, tegyen amit akar. Biró uramnak se kellett több. Újra megtömte pipáját, újra rágyújtott — emeli ám a tekintélyt a pipa —, azután Felső Kis Péterhez fordult. — Mondja csak kee, Péter szomszéd: mit evett a kee bornya legutoljára? — Bizony csak szénát evett. — Most mondja meg kee, Pál szomszéd: mit evett a kee bornya legutoljára? — A bizony kukoricadercét evett. Pár nap óta azzal tartottam. Biró uramnak ez elég volt. Odaintette magához a cigányt és meghagyta neki, vágná fel a borjú hasát. — Lássuk, mi van a bendőjében, pacaidban? Abban bizony kukoricaderce volt és biró uram kimondta a szentenciát: — A borjú Alsó Nagy Pálé. tegyen vele, amit akar, Felső Kis Péter bornya meg továbbra is kurrentáltassék, punktum. Zselyky Gábor uramnak csak leesett az álla, mikor látta, hogy a falusi biró öt perc alatt rendbehozott egy fölötte bonyolódott kérdést. Ördöge van ennek az Agyaras Mózes biró uramnak. Ő, a jogtudós esküdt, aki a corpus jurison hál és a tripartitnimmal takarózik: ő két óra hosszat is elkinlódott ezzel az üggyel, mégsem ment vele semmire... és ez a góbé öt perc alatt rendbehozta. Ördöge van ennek a góbénak! Mi józan észnek hivnók azt az ördögöt. ______
