Prágai Magyar Hirlap, 1923. augusztus (2. évfolyam, 172-197 / 325-350. szám)

1923-08-14 / 183. (336.) szám

II. évfolyam 183. (336.) szám. Prága, kedd, 1923 augusztus 14. Előfizetési árak Del- és küiföluu:, Egész évre 300 Ke, félévre 150 Ke, negyedévre 76 KÖ, egy hónapra 26 Ke. — Egyes szám ára 1 *20 Ké, — Szerkesztőség: Prága II., Stö- pánská-nlice 40. L Telefon : 30349. — Kiadóhivatal: Prága. I., Liliova alice 18. 8Z., Telefon 6797. szám — Sürgönyeim: Hírlap, Praha ­—^ nmiw—m »wip1 mi" Főszerkesztő: PETRÖGALLI OSZKÁR dr.-mmsisissaBPsmBaiwia A Szlovenszkói és Rűszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok politikai napilapja Felelős szerkesztő: FLACHBARTH ERNŐ dr. Hodzsa kiadta az ordrét . . . (g.) Prága, augusztus 13. Még azt sem tudjuk mikor lesznek a községi választások és máris hírt kell ad­nunk ma kassai tudósításunkban arról, hogy Ke 1 etszlovenszkóban már javában folyik a választási talaj megpuhitására az akció. A terrorisztikus akció, a közpénzekből fize­tett tisztviselők kortesakciója. A hadjáratot Hodzsa miniszter vezényli Úgy látszik ő a szlovenszkói terep választás si diktátora, ö vállalta magára a centraliz­mus szolgaiing “megmerevedett pártjának, a valamikor Srobár vezetése alatt álló álagrár pártnak választási offenziváját. A haditerve egyszerű, mint ahogy a politikai nyers erő­szak mindég egyszerű szokott lenni. Nem diplomatikus és nem ravasz, nyílt fegyverek­kel küzd és fényes nappal végezeted el a hadimozdula tokát. A hiaditerve igy fest: A tisztviselő azért van, hogy a kormány akaratát végrehajtsa, Szlovenszkóban én vagyok a kormány s így a tisztviselők kötelesek az én akaratomat vakon követni. Én azt akarom, hogy a rol- ricka strana győzzön, tehát azt kell szolgál­nia mindenkinek, aki az állam kenyerét — a szárazai, vagy diétás vajjal megkente! — eszi. És ahogy én kényszerdem erre a tiszt­viselőket, úgy kötelesek azok erre kénysze­ríteni mindenkit, aki fölött hatalmuk van. Kötelesek erre minden eszközzel, rábeszé­léssel, fenyegetéssel, zaklatással s általában a politikai igazgatás feyvv ért árában lévő eszközök felhasználásával. A szlovenszkói választási harc ennek a gondolatmenetnek jegyében kezd kialakulni. Hz a gondolatmenet érvényesül abban az akcióban, melynek ma pozitív megnyilatko­zásait regisztráljuk. Hogy ez a gondolatme­net lehetséges, a demokratikus kormányzás hangoztatott elvei mellett is érvényesülhet az nem lep meg bennünket, akiknek tollár, keresztül naponta megvilágítódnak a demo­kratikus kormányrendszer ktaebb-nagyobb szlovenszkói és rűszinszkói stiklijei. Nem tudunk sem csodálkozni/sem megbotránkoz- ni ezen a manőveren, sem azon, hogy Dél- nógrádban a nemzetgyűlési választásoknál tapasztalt s a szociáldemokraták és a ható­ságok közötti szerelem sztrájkos prelúdiu­mát komponálja meg a kö'zségi választások­nak, mert minden politikai tapasztalatunk fejetetejére állana ajkkor, ha nem. úgy volna, amint van. Akadémikus erejű és teoretikus értékű lenne arról meditálni, hogy ez az állapot nem válik a kormányzati rendszer dicsőségére, hogy ez nem egyeztethető össze a demokra­tikus szabadsággal s hogy nem morális do­log az állami igazgatás szerveinek politikai kortesszerepeltetése. Nem kiáltunk ez alka­lommal a prágai kormány felé és nem biz­tatjuk magunkat azzal, hogy a külföld köz­véleménye elé tárjuk maid ezeket a machi­nációkat. Tudjuk és ezerszer tapasztaltuk, hogy sem az egyik, sem a másik lépés nem hoz pozitív eredményt, tudjuk, mert ezer­szer éreztük, hogy az állami igazgatás által a szlovenszkói perifériákra kihelyezett satrapákkal szemben a törvény és jog hirde­tése s az igazságra történő apellálás ered­ménytelen és hiábavaló talpkoptatás. De levonjuk a már feburjánozott és a most következő s a választást megelőző hó­napokban, vagy talán hetekben minden bi­zonnyal csőstül ránkszakadó jelenségekből azt a nem uj következtetést, hogy a községi választásokat is, mint minden politikai akci­ónkat önmagunkban és csak a saját erős ge­rincünkre és törhetetlen lelkünkre számítva kell megvívnunk. Ezek a jelenségek csak erősitik ama szilárd meggyőződésünket, hogy a magyar lelkekre halászó hivatalos, vagy felbérelt kalózok hadával szemben kemény és nehéz lesz a mi munkánk s hogy a községi választás ismét egy nagy erőpró­bája lesz annak, mit érünk mi szlovenszkói és rűszinszkói magyarok a nemzeti becsület, a nemzeti kitartás, a sokszor mártiri szin- vtaJIás s a meggyőződés mérlegén s a mi lis­tánkra adott voksok mindegyike tűzben és 'megpróbáltatásokban edzett drágakő lesz abban a nagy ékszerben, amit az uj hazába is átmentettünk magunknak: a magyarsá­gunkban. Csak ez a hitet erősítő és a meggyőző­dést acélozó konzekvencia az, ami a ke­zünkben marad, ami megfogható, ami pozití­vum. Egy nagy és belénk idegződő tanúság az, amely főleg most bir különleges érték­kel, amikor mi a Szent-Ivány nyílt levelének szócsöve utján a becsületes és reális politi­kánk szándékait tártuk föl, amikor hol mé­zes, hol epés sajtósimogatásokat kaptunk ezért, de semmi pozitív jelét annak, hogy az őszinte és tiszta szándékra ugyanilyen cse­lekedet lesz a felelet. Azok a hírek, amiket ma Kassá ró] és Losoncról föltálalunk, belekapcsolódnak a mi egész politikánk lelki szférájába s azt mon­datják velünk a prágai kormány felé: hogy önmagára vessen, ha Szlovenszkóban és "Ruszinszkóban hiába keresi a lelkek nyu­galmát, önmagára vessen, mert a mi színval­lásunkra a Hodzsa apró fullajtárjaival s az ellenünk és érdekeink ellen küzdők feluszitá- sáyial adta meg a feleletet. Aki szelet vet, vihart arat. • • mi szél- csöndről beszélünk és arról, hogy csöndé- sedjék"'el a lelkek viharzása. Ám vannak, akik csak viharban tudnak élni, viharverte piszkos hullámokban kalózkodnak! SzeiEMfánu a MmmmmmíéHommcniárfairói A Prágai Magyar Hírlap eredeti tudósítása Beje, augusztus 13. Szent-lyány József nemzetgyűlési kép­viselő, az Országos Magyar Kisgazda, Föld- míves és Kisiparos Párt elnöke a nyílt leve­léhez irt s a ko rimányi apókban megjelent kom­mentárokról igy nyilatkozott: — Nagy meglepetéssel és .megütközéssel olva som azokat a kommentárokat, melyekkel a prágai és szlovenszkói kormánysajtó kísérte nyílt levelemet. — Határozottan tiltakozom levelem min­den olyan értelmezése ellen, mintha én abban a magyarság eddigi politikájának a feladását, uj politikai irány bevezetését hirdetném s mintha a magyarság vezetői és közöttem a közállapotok megítélése, a célkitűzés és az al­kalmazandó harci eszközök kérdésében né­zeteltérések volnának. — A közel öt 'esztendő tapasztalatai csak megerősítettek engem ama meggyőződésem­ben, hogy az utat, molyét a magyarság poli­tikai küzdelmében követünk, helyesen válasz­tottuk meg. A mai közállapotok minden nem­zetéhez hü magyart tehát engem is. . jobban megtanítanak arra, hogy a köztársa­ság területén élő nemzetünk jogait, elviselhető gazdasági és nemzeti jövőjét csak úgy tudjuk kivívni, ha az egész magyarság egyesüli erővel és egyen­lő elszántsággal harcok a gyakorlati politika eszközeivel a mostani kormányzati rendszer ellen. Hiszem, hogy a községi választások is ennek jegyében fognak lefolyni. Ebbein a harcban keressük az együttmű­ködés feltételeit az itteni őslakosság egyete­mével. Ezen együttműködés alapja meg van adva, arra rámutattam nyílt leveleimben is: harc az autonómiáért. Én tehát nem a küzde­lem feladását, annak el lanyhulás át hirdetem, de a folytatását fokozott erővel és elszánt­sággal a győzelembe vetett bizalommal. Az irredenta politikának helytelenségét s egy ilyen politikának nemzetünkre való vég­zete zérusé gét nem most hirdetem először. Is­mételten hangoztattam ezt összhangban azok­kal, akiiikmielk az a nehéz hivatás jutott osztály­részül, hogy egy megkérdezése nélkül ide­gembe szalkad't nemzet jogaiért — melyeknek megadására az állam nemzetközi szerzödé- -jpkben kötelezte magát — védelmi harcot folyassunk. így legutóbb is a Prágai Magyar Hírlap hasábjain ugyanezt az álláspontot fej­tette ki Petrogalli Oszkár. Cikkének gondolat- menete teljesen azonos az enyémmel. Népünk túlnyomó többsége józanul gondolkozik és már rég megállapította a küzdelem lehetősé­gének határait. Nem is ezért kellett hangoz­tatni, de azért, hogy azokat a szerencsére mindig kevesebb számú á'brándozókat, akik légvárakat kergetve a politikai küzdelemtől távol tartják magukat, a harcba bevonjuk és azért, mert a prágai kormány és hozzá közel­álló körök és sajtó folyton felénk dobják ezt a vádat, hogy igy igazolhassák centralista és a kisebbségek ellen irányuló politikájukat. — A szlovák néppárttal szemben még mindig fennálló bizalmatlanságnak pedig azért adtam hangot, hogy a közös célok ér­dekében módot adják ama kérdések tisztázá­sának, amelyek a teljesen harmonikus együtt­működést még akadályozzák, vagy nehézzé teszik. Viszont remélnem kell, hogy a komoly szlovákokkal az autonómiában egymást meg fogjuk érteni és nemzeti kisebb­ségi jogaink inkább respektáltalak. — Nyílt levelemmel azt a célt szolgáltam, hogy a magyar nép a jogaiért folytatott har­cot nem lankadó hittel és növekvő erővel folytassa. A községi választások nemzetünk helyzetére való döntő fontosságát tartsa szem előtt. És ebben a harcban ma mindenki akkor fogja megtenni kötelességét, ha politikai tény­kedését nem az ábrándokhoz, de a valóságos helyzethez méri. — Bizom benne, hogy a magyar közön­ség megértette kérésemet és nem fogja annak teljesítését megtagadni. €iiii© ScmonűoH — Slrcscmanii a Kancellár Berlin, augusztus-12. Cuno dr. birodalmi kan­cellár ma délután benyújtotta lemondását. A le­mondást a birodalmi elnökhöz intézett levélben jelentette be s utalt arra, hogy a lefolyt kilenc hónap alatt politikáját az a törekvés vezette, hogy az összes erők összefogásával Németorszá­got a súlyos helyzetből kivezesse. Az utóbbi na­pok eseményei meggyőzték arról, hogy a német nép nagy része n nagy pártokra támaszkodó koa­líciós kormányt akarja s ezért állását az elnök rendelkezésére bocsátja. A birodalmi elnök Stre- semann dr. képviselőt bízta meg a kormányala­kítással. Berlin, augusztus 13. A Montagsposí szerint Stresemann megkezdte a kabinetala­kitás tárgyalásait. Először a szociáldemokra­tákkal tárgyalt. Kijelentette a lap tudósítói előtt, hogy a tárgyalások kedvezően halad­nak. Valószínű, hogy az uj kabinet hétfőn bemutatkozhatiik a birodalmi gyűlésen. A miniszterlista még nincs megállapítva, de az bizonyos, hogy az uj kancellár ideiglene­sen a külügyminiszteri tárcát is átveszi s hogy Hilferding dr. szociáldemokrata lesz a pénzügyminiszter. Stresemann Berlin, augusztus 13. (Berlini szerkesz­tőségünktől.) Stresemann kancellári pozí­cióra való hivatottsága általánosan elismert: kiváló szónok, aki tiszta logikával és színes gondolatfelépitéssel beszél. Szigorúan meg­konstruálta mondanivalóit és nemcsak a belső tartalom szempontjából alkot kiválót, hanem előadókészsége is magasan fölötte áll Cunoénak, aki tanáros precizitással, szín­telen hangon, monoton módon szokott beszélni. Markáns vonásit, borotvált arca és energikus alakja hosszú évek óta köz­ismert a német politikai életben. Csak politi­kus és nem foglalkozik a politikának speci­fikus ágaival, mint Cuno, hanem az általános problémák érdeklik. A háború alatt mint szélsőségesen nacionalista a háborús párt embere volt, a legfelsőbb katonai körökkel állott állandóan érintkezésben és mindig nagy befolyást gyakorolt a kulisszák műbőrt Németország politikai életének irányítására. Célkitűzéseinek és taktikai eszközeinek elaszticitása mindig megtalálta a problémák csomópontjának megoldását. Sok van benne a jó diplomata hajlékonyságából, aki bravú­rokat kedvelő lélekkel siklik keresztül a ne­hézségek és bonyolult kérdések seyliái és chiarybdisei között. Feltétlenül érdekes lesz ahogyan folytatni fogja azt a Cuno által mereven és eredménytelenül folytatott két­oldali taktikázást a német jóvá tété' kérdé­sében Angliával és Franciaországgal szem­ben. Stresemann az angol barátság híve és elő’dtabatólag ezen az oldalon hiszi megold- 'hámra.r Németország legfájóbb problémá­ját. Kijelentette, hogy következetesen és tán- tarithalattanul folytatni fogja a német nép szelleme által diktált passzív rezisztencia politikát Franciaországgal szemben, azonban tartózkodni fog minden agitációíól, hogy a kormány példát mutasson arranézve, hogy miképpen lehet egy nép érzésének kifejezést adni, gyűlölet nélkül. . A kommunisták munkában Berlin, augusztus 12. (Wolff.) A sztrájkoló kommunisták megkísérelték, hegy a személy- forgalmat a berlini pályaudvarokon meg­áik asszák s hogy a magas- és földalatti vasút alkalmazottait sztrájkra kényszerítsék. Ko­moly összeütközésekre csak Nemkölnben, a Hermarmsplatzom került sor, ahol a tüntetők omnibuszokat tartóztattak föl s felakarták bo­rítani. A rendőrség mimdenütt helyreállította a rendet. Zavargások Freibergben Drezda, augusztus 13. A szászországi Frei- bergben vasárnap a tömeg razziát tartott a ha- keiikreutzlerek után. Az összes autókat átkutat­ták. Küchemneister gyájros lakásán, kinek autó­járól gyilkolták meg Rathenaut, házkutatást tar­tottak. A razziázó iömeg később az Oberhof ven­déglőbe vonult, hol a chemnitzi 'gyárosok ülést tartottak, melyen a bérek szabályozásáról ta­nácskoztak. A kommunista agitátorok által feliz­gatott tömeg kényszeritette a gyárosokat. hoig 3r azonnal hagyják el a várost. A ruszin kongresszus időpontja. Ruszin- szkói szerkesztőségünk jelenti: Megírtuk, hogy a Kárpátaljai Köztársasági Orosz Földmivespárt prágai tárgyalásainak ered­ményeképpen a párt augusztus 26-ára kong­resszust hiv egybe Munkácsra. A kongresz- szus napját azonban utótag megváltoztatták, amennyiben a kongresszust már augusztus 19-én megtartják. Svehla miniszterelnök — állítólag — nem jön Ruszinszkóba, hanem maga helyett Hodzsa minisztert küldi le. 100 cseSí-szl. Horonyért fizettek ma, augusztus 13-án: Zürichben 16.075 svájci frankot Budapesten 56 500.— magyar koronái Bécsben 207700.— osztrák koronái Berlinben 10972500.— német márkát

Next

/
Thumbnails
Contents