Prágai Magyar Hirlap, 1923. augusztus (2. évfolyam, 172-197 / 325-350. szám)
1923-08-09 / 179. (332.) szám
Csütörtök, augusztus 9. a \^jd<vtrJÍA(^iK^Rpep Svehla Riiszinszkóba készül k községi vriasztások előkészületei. — Ruszin agrárkongresszus. Prága, augusztus S. A Lidové Noviny megcáfolja az utób'bi .lapokban forgalomba került ama híreiket, hogy a községi választásokat elhalasztják. A választásokat — írja — szeptemberben megtartják. A választások pontos dátuma még nem ismeretes, de az előkészületekből következtetve, a szeptember tizenhatodiki vasárnapot lehet az első választási napnak tekinteni. Valamennyi Ruszin szikón megszervezett cseh párt lázas előkészületeiket tesz, de az egységes föllépést a nemzeti tanács ruszinszlkói szervezetének áldozatkész igyekezete sem tudta eddig elérni. A pártok tervei közül csak a szociáildemokratapárt terve ösmeretes. A szociáldemokratáik külön mennek a küzdelembe. A ruszin pártoknál alig látni valami választási előkészületet. Egyedül az újonnan létesült ruszin íö'l'dmivespárt készülődik s augusztus 26-án Munkácson népgyíüést tart, aho! a községi választásokkal fognak foglalkozni. Az agráriusok gyűlésére Munkácsra várnak néliány minisztert és talán Svehla miniszterelnök is megjelenik azon. Svehla ezt az alkalmat arra fogja fölhasználni, hogy „körülnézzen" Rirszinsz’kó területén. A szociáídemokratapárt csütörtökre szintén prágai vendégeket kap. Bimovec képviselő vezetésével tizennégy képviselő és szenátor utazik Ungvárra. Ezt a híradást kiegészíti ru-szinszkói szerkesztőségünk ama jelentése, amely szerint az augusztus 26-iki ruszin agráiikongresszuson végérvényesen dönteni fognak azok fölött a kérdések fölött, amelyekre vonatkozóan a párt vezérei fö»bb vonásokban már eddig is megállapodtak. A kongresszus elé, amelyen a Kárpátaljai Földműves Párt vitás személyi kérdései, igy a pártelnökség kérdése is, eldöntésre fognak kerülni, a rusztnszkói közvélemény élénk érdeklődéssel tekint. A Tribuna Szent-Ivány nyílt leveléről Prága, augusztus 8. A Tribuna „Reálisabb írtak felé“ ctomel arról ir vezércikket, hogy az idei parlamenti szünet erősen különbözük a tavalyi szünettől. Mialypeitr belügyminiszter, mint a miniszterelnök helyettese, legutóbb kijelentette, hogy a községi választásoknak politikai következményük nem lesz. Ez annyit jelent, hogy nem fog ikelleni uj képviselőházi választásokat kiírni. A koalíciós párok egymás között civakodnak ugyan, de annál feltűnőbb, hogy ellenzéki pártjaink és ezek között azok, amelyeket állandóan államellenes ellenzéknek minősítünk, reálisabb utakon haladnak. Szent-Ivány képviselő a szloven- szkói kisgazdapárt vezére, akiről már néhányszor az a bír terjedt el, hogy letartóztatták, vagy le fogják tartóztatni, nyílt levelet intézett párthiveihez a Prágai Magyar Tárcarovatunk: Péntek: Sípos Iván: Szobor. I. Szombat: Fej a Géza: Néhai magya-rok. (Vers.) Sípos Iván: Szobor. II. Vasárnap: U(rr Ida: Szonett Aphroditéhoz. (Vers.) Mécs László: A hold kacagott. (Vers.) Zsoldos László: A majom. Amikor a földön ... Amikor a földön Gyermekek zokognak, Az ég angyalkái Alind elszomorodnak. Vidám kacajuknak Megszegül a szárnya, Felhőt borítanak Az ég ablakára, Bánatos szemükből. Könnyek harmatosnak. Amikor a iöldön Qyermekek zokognak. Amikor a Iöldön Gyermekek nevetnek, Nagy az öröm kékló' Mezején a mennynek, Jókedvű angyalkák Le-Iekukucskálnak, Fellegck nyílásán Csókokat dobálnak; Szivárvány szalagból Csokrot kötögetnek, Amikor a földön Gyermekek nevetnek. Móra Ferenc. Hírlap Hasábjain. A nyílt levél rendkívül fi- gyelemreméltó.Figyelemreméltó, hogy annak állításai szerint a községi választások nagy lépést jelentenek az alkotmányosság felé vivő utón. Ismretes, hogy Szlovenszkón és Ru- szinszkóban végre nem hajtott községi választások miatt volt a magyar ellenzéknek a legtöbb panasza. Szent-Ivány képviselő annak a meggyőződésének ad kifejezést, hogy a községi választások bebizonyítják azt a tényt, hogy Szlovenszkó túlnyomó nagy része az autonómia mellett és a centralizmus elten fog állást foglalni. Reméli — és ezt különösen hangsúlyozza a Tribuna, — hogy a magyarok megtalálják a megértés útját, azokkal a szlovák pártvezér! kkel, akik a centralizmus vizein eveznek és reméli, hogy megegyeznek főképpen Szlovenszkó gazdasági autonóm iája kérdésében. Szent-Ivány nyílt levélében elítéli az irredenf-zmust és rámutat arra. hogy alkalmazkodni kell a béke- szerződések által adott helyzet szükségességéhez. A magyar kisgazdák vezérének nme szózata, amely biztosan nem lesz hatástalan Szlovenszkón, nincsen messze v R amit mi cseh-szlováklai magyaroktól hal* | >4+44++++++++++ >4 4 ***« ❖ * ♦ 4♦* 44 4 * *4 44 * * * * * * v Jani szeretnénk és bizonyítéka, hogy a legszélsőbb ellenzék is reálisabb útra tér. — Az irredentizmus nyűt elítélése és a békeszerződések alapjára való helyezkedés nem olyan magától értetődő természetes valami, mint amilyennek azt esetleg a nacionalista sajtó tartaná, hanem az adott helyzetben ez sokkal több, amelyet politikailag fel kell becsülni és melyet fontos lépésnek kell tekintenünk a magyar kisebbség és az állam közötti utón. A Tribuna ezután megállapítja, hogy Szent-Ivány nyilatkozatával szinte egyidejűén német részről is politikai változás tapasztalható. A magyarok és németek politikájára a látszat szerint hatással van Németország és Magyarország gazdasági helyzete. A politikának azonban nem szabad a márka vagy a magyar korona árfolyamához alkalmazkodni. A cseh-szlovák alkotmány a ma- gyarofcn-ak és a németeknek lehetővé teszi az álamhoz való orientálódást, mert az állam fékin tettel van a nemzetiségemk nemzeti és politikai érdekeire, ha ma, elég későn, erre az alapra helyezkednek, akkor csak az ő érdeküket szolgálja ez a tény. mert ez egyúttal az állomnak is érdeke. A magyar kisgazdapárt gyűlései Füssy Kálmán beszámolói — A barsi népgyülések Kormárom, augusztus 8. (Saját tudósi tónktól.) Az Országos Magyar Kisgazda-, Földműves- és Kisiparos Párt augusztus 5-én Alsónyánad és Nagy- mad községekben tartott népgyülést, melynek keretében a pánt kéípviselője. Füssy Kálmán megtartotta beszámoló beszédét. A beszámoló ismertette a párt képviselőinek parlamenti • működését, majd kijelentette, hogy ma olyan eredményeket felmutatni, amelyet a lakosság tőle talán várna, nem lehet. mert hiszen a pártnak két képviselője az érvényben levő házszabályok szerint még szóhoz is alig jut. Ebből kiindulva felhívja a lakosságot, hogy okulva a múlton, ébredjen öntudatra és fogjon össze az itt élő árván hagyott magyarság nemzeti érdekeinek megvédésére és mutassa meg a bekövetkezendő választásokkor, hogy „mi magyarok itt voltunk, vagyunk és minden körülmények között lenni is akarunk". Majd rátért a földreformra és kifejtette, hogy az mai formájában semmi más, minit a sovinizmusnak egy eszköze, hogy a magyar lakta vidékekre telepítésekkel nyelvszigeieket építsen és ez által a magyarság összetartását gyöngítse. Figyelmeztette a lakosságot az újabban alakult pártokra és figyelmeztette a lakosságot arra, hogy ne üljön fel e pártok ágenseinek, mert ezeket a pártokat Judás pénzzel támogatják és csak a magyarság egységének megdöntésére törekszenek. Utána Méhes Rudolf diunaszerdahelyi osztályitkár gazdasági kérdéseket fejtegetett. Végül Bazisó körzeti titkár lelkes szavakkal hívta fel a lakosságot az összetartásra és egymás megértésére. Népgyülések Barsmegyében A párt ugyancsak 5-én szépen sikerült gyűléseket tartott a barsimegyei Marosfalva, Ujbars. Mohi, Alsószecse, Bajka és Barsendréd községekben. A gyűléseken ifj. Ko- ezor Gyula ügyvezető elnök, Szabó Zsig- mond és Berka András kisgazda vettek részt. ífj. Koczor Gyula beszédében vázolta a párt programját és rámutatott arra, hogy a magyarság femmaradásának alapját ma a magyar faluba kell keresni s ezért szükséges a földművelő né.p érdekeinek hathatós védelme, mert nemzeti létünk szorosan egybe van kapcsolva gazdasági helyzetünkkel. Ezután részletesen foglalkozott a politikai helyzettel és a magyarság sérelmeivel, majd rámutatott a pártnak a földreform ügyében elfoglalt közismert álláspontjára és tiltakozott Csánkinak azon beállítása ellen, mely szerint a telepítések természetesek és jogosak s a demokratikus gondolkodás mellett magyar ember ezek ellen nem is berzenkedhetik. Kijelentette. hogy a párt a telepítések ellen küzdeni fog és követeli, hogy magyar lakta vidéken csak magyarok kapjanak földet. Berka András kisgazda a gazdasági kérdésekkel foglalkozott majd Szabó Zsig- mond szólalt fel, ki tiltakozott az irredenta vád ellen. A községi választásokról szólva ismertette annak fontosságát és azt, hogy ennek kell a kezdő lépésnek lenni ahhoz hogy a földművelő nép, mely az ország háromnegyed részét teszi ki, a képviselőiházban is megfelelő képviseletet kapjon. A gyűlések mindenütt lelkes, megértő hangulatban folytak le. Anjou Mária — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta; Kocsis László. II. Mária kis trónszékén ülve várt, keleti szinpompás selyemruhája festői redőkben omlott alá szabályos termetén, olaszosan rövidre vágott dús fekete haja keretéből kivilágított sápadt álabásbrom arca, Lajostól örökölt éles fekete szemével fürgén siklott a belépők felé. Kende Kálmán láttán kicsit el is biggyesztette húsos, areszmétől élesen elütő érzéki ajaikát. Kanizsay Bálint előbbrelépett: — Felséged parancsai szerint im elhoztam Kende Kálmánt. — Ellenállott? Az öreg megiitődve nézett a királynőre. — Felség, mi magyarok ellent szoktunk állni, ha értünk jönnek. Meghalunk vagy felhői tan visznek el, de ellenállunk. — Egy sorba helyezed magad a lázadókkal? — Magyarokról beszéltem, felség. Kende Kálmán épp oly jó magyar, •— különben nincs is igazam, — jobb magyar, mint én. — Kemény a te koponyád is, Kanizsay. — Mint a magyar koponyák, — keletről hozott, kemény, turáni koponyák, felség. Mária büszkén elnézel! a feje fölött. Kanizsay Bálint szinte belegörnyedt szavai súlyába, őszülő fejét lejebb eresztette. Mint aki Ítéletére vár. — Beszélni akarok Kende Kálmánnal. Várakozz odakint,, elmulathatsz addig a velencés követtel. Régen várakozik az öreg. Unalmas fráter. Hozzátok, magyarokhoz hasonlít ebben. Hiányzik benne az éle, szavából a fordulatosság, erő. Szakasztott oiyan, mint ti, magyarok. Kanizsay meghajtotta magát, de elme-nőben még visszaszólt: — Engedje meg felség, hogy kiigazíthassam a szavait. Mint m i magyarok. Mi, felség. Ne feledje ezt soha. Kilépett az ajtón, talán gondterheltebb képpel, mint bejött. — Mióta várakozik, követ ur? — Egy hete, de Lajosnál hosszabb várakozást is megszoktam már. Valami különbség mégis akad Lajos és Mária között. Lajos nem fogadott, mert nem akart fogadni, nem fogadott, ha egy velencei hadsereget hoztam volna magammal, akokr se, ma ugyanaz a komornyik, aki néhányszor ajtót mutatott nekem, napról-napra szenvelgő képpel mesélgeti, hogy fejgörcsei miatt nem fogadhat a királynő, — elnézésemet kéri a várakozás miatt. Valami különbség van e kettő között. Kanizsay Bálint nekikeseredve htímimö- gött a bajsza alatt, eszébe jutott az első olasz- országi ut, alázatos, hajlongó patríciusok tömege, Madonnaképp sápadt olasz nőik pusztító tüzű szerelme, hóditó ut az olasz ég alatt. — Mária!... — Felség! — Nem. Mária. Eszembe jutott, hogy egyszer régen nekem is volt egy Máriám. — Ne emlegesd. — Emlegetem. Ennek a Máriának az emlékén cldclödöm évek hosszú során, visszaDolgozik a raszinszkói szociáldemokrata párt Ungvár, augusztus 8. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) A választások közeledtének legkifejezőbb jele a ruszinszlkói szociáldemokrata párt hirtelen fellángoló akciója. A körmönfont politika minden jelét magán viseli a párt amaz állítása, hogy az ungvári magyar gimnázium engedélyezését (ha ugyan meg lesz az a gimnázium) a szociáldemokrata párt járta ki a prágai kormánynál. A kisebbségi magyar tanügy iránt oly vehemens szeretetet eláruló akció gyanús nekünk. E gyanúnkat táplálja az is, hogy a szociáldemokrata párt politikai akciójának első lépését azzal kezdte, hogy a párt vezetőségének magyar tagjait kizárta a párt kebeléből. Mint értesülünk, a szociáldemokrata párt Juhász István, Tamás Mihály és Horváth István végrebajtóbizottsági tagokat, mert a magyar kisebbség ügyéért erősen exponálták magukat, a végrehajtóbizottság tagjainak sorából hizárta. Ha a pártnak a magyar gimnáziumért való állítólagos akcióját szembeállítjuk a fenti pártihatározattal, tisztán látjuk, hogy itt csúnya játékot űznek a kormány szekerének to- logatói és az ETireníeld-rezsim támogatói a magyar kisebbséggel. Megírtuk már, hogy a szociáldemokrata párt belső életében nagy vihar dúl, melyet a ruszin egyesült párt hirtelen térhódítása idézett elő. Most aztán elárulhatjuk, hogy ez a belső küzdelem tulajdonképpen az őslakos dolgozó munkásság és annak exponensei, valamint a Prágából ide dirigált és a pártra ráoktrojált vezérek között folyik. A prágai vezérek a pántot már régóta úgy kezelik, mintha az kényök-kedvüktől függne. A dolgozó munkásság azonban ebbe belenyugodni egyáltalán nem akar. Kíváncsian várjuk tehát, hogy a végrehajtóbizottság magyar tagjainak kizárása mily hatással lesz a magyar szociáldemokratákra, akik éppen úgy érzik a magyar kisebbségre helyezett kulturális és gazdasági bilincseket, mint maga a polgárság. Rövid táviratok A népszövetség ideiglenes vegyes leszejrelési bizottsági'első olvasásban elfogadta a kölcsönös garancia-szerződés tervezetét. A finn képviselőház szociáldemokrata csoportjának végrehajtó bizottsága a kommunista képviselők most történt letartóztatásában a képviselői immunitás megsértését látja és ezért a képviselőház összehivását követelte. A képviselőház elnöke visszautasította a szociáldemokraták követelését. Az angorai török kormán?’ megszüntette a cenzúrát. A 1 au saruiéi konferencia vezértitkársága Jor- dansky szovjetmegbizottnak megküldötte a tengerszorosokra vonatkozó egyezménynek a szövegét, A szovjetkormán?' visszavonta Rakovszky- nak a londoni kereskedelmi misszió elnökévé való kinevezését. wwirn ■■■mbmbmmbbmbi idézem sok-sok elhangzott simogató szavát. — ... meggondolatlan szavát. — A szerelem szavát, Mária. Most, mikor eledbe hozlak, hogy birám légy, — mondom neked, Mária, erős birám légy, — agyamra tolult a sok eltemetett régi emlék. Régi szavak — régi mesék. — El kell feledned őket. — Nem felejtem Mária. Az emléket el nem veszi töHeim senki. Azok az enyémek maradinak. Utolsó utarnra is elviszem őket. Megkeserítem az utolsó utat* is, elsuhant boldog napok kínzó emlékével. — Mi éjit hoztad ezt ismét elő? — Nem ismét, Mária. Ma először. Mikor utoljára elmentem tőled, eltemettem mindent, ami veled összekapcsolt, — magamba temettem, — senki egy hangot nem hallott tőlem nevedről, — kerültem azt is, akit nevedről neveztek. Kínoztam magam és senki nem tudta, hogy miattad vergődöm, Mária ... Nehéz felejteni, hogy egyszer karóimban tartottam az Anjouk féltett gyönyörűségét, fülembe suttogta, hogy engem szeret, puha karjait nyakamra fonta, selyem hajába temettem égő tekintetem... — Ne beszélj erről. — Miért? Hisz neked nem fáj. Téged nem éget. Neked mindegy volt, hogy én vagy más. Eszedbe jutott, hogy csak egy durva magyar paraszt, akit szerelmeddel boldogítani akarsz. Paraszt, aki kevés nektek, olaszoknak, — hiszen a maga egyszerű paraszt módján szeret, hisz a hűségben, hiszi, hogy Istene lehet az istennőjének. Megtudtam egyszer, hogy mindemnek vége ... — Végének kellett lenni.
