Prágai Magyar Hirlap, 1923. augusztus (2. évfolyam, 172-197 / 325-350. szám)

1923-08-25 / 192. (345.) szám

Szombat, augusztus 25. A szolyvai ukrán főszolgabíró önkényuralma Mint uralkodnak a főszolgabíró és kebel- barátai a szloyvai járásban? Szolyva, augusztus 23. Szolyvút s az egész szolyvai jáTást va­lósággal rómaira lóimban tartja Stefan Ste- belsky ukrán főszolgabíró. Néhány dédelge­tett emberével, akik kémszol gála tót tarta­nak körülte, a szó szoros értelmében terrori­zálja a környék lakóit. Szivvel-lélekkel az uikirám irányzat Inve s miniden cselekedetével azt szolgálja. A legnagyobb jogtalanságot is eltűri, ha az ő emberéről van szó. Jobbkeae Komarnioky Mihály ukrán kályhás, aki a háború alatt került Szolyvára. A földosztásnál három hold első osztályú földhöz juttatta s azonkívül a marhaleveleik kezelését is reábizta, ahol súlyos visszaélé­seiket követett el. A nép állandóan panasz­kodott, hogy többet szed a marhalevelekért, mint amennyi meg van engedve. Az akkori községi bitró és törvén,ybiró kimutatták, hogy 1000 uj rédiámál többet állított ki s több mint 2000 átírást csinált s ezáltal kö­rülbelül 4000 korona erejéig károsította meg •a népet. A bemutatott számadást Stebelsky keresztülhúzta s ad acta tette. (Komarnicky egyébként az ukránok behozatalában is bű­nös. Hatvan embert hozott egy őrnagy ve­zetésével, hogy a csehek bejövetelét meg­akadályozzák.) Másik kebelbarátja Kosom Iván. Erről 1922 december 17-én az irodájában a régi elöljárósággal tartott értekezleten kijelentet­te, hogy a légértelmesebb ember s meg fogja tenni elöljárónak. Elöljáró is lett, jóllehet tudta, hogy 1922 augusztus álban beverte özv. C-zányka Pétermé ablakait s éjjel bemá­szott a lakásába s kényszeritette, hogy ad­jon neki 1500 koronát. A szegény asszony félelmében, nehogy agyonüsse, adott neki. 1923 január 3-ikán a régi elöljáróság előtt következőképp nyilatkozott: — Maguk a repuiblikával tartanak, maguk nekem nem lesznek jók a választásokhoz. Másnap elvette a peosétet a huszon­három év óta bíráskodó Hruby Jánostól, aki mindig közmegelégedésre végezte birói tisztét s az elöljáróságot elbocsátotta. A volt bírót 1923 január 2ó-ikán csend­őrökkel- kísértette be. Egy Kalusz nevű em­bert csendőrökkel kényszeritett a bíró elleni vallomásra. De három nap múlva Ungváron a vizsgáló bíró előtt bevallotta Kialusz, hogy a biró ártatlan s ő csak a csendőrök kény­szerítésére vallott a biró ellen. Vallomása alapján a bírót 21 napi sötét börtön után szabadon bocsátották, ötször doboltatta ki, hogy akinek hadikára van. jelentkezzék, die mikor jelentkeztek, az volt az első kérdése, mit tud felhozni a volt biró ellen. De senki sem tudott kompromittáló adatokat adni a volt biró bűnösségére vonatkozóan, kit az egész község szeret és becsül. Gsernik község elöljárói 1923 április 5-iikén megkérdezték tőle, hogy az ukrán vagy az agrárpárthoz csatlak az zanak-e ? Ő azt felelte, hogy három hónap múlva meg fogja esketni a bíróit az ukrán pártra. 1923 április 25-ikére várták az élelme­zési minisztert s ő kioktatta ukrán elöljáróit s különösen Likovics Mihályt, hogy dicsér­jék öt a miniszter előtt, hogy ő mily finom ember s mennyire meg vannak vele eléged­ve s hagyják őt a helyén. Ugyanezzel a Likovics Mihállyal aláírá­sokat gyüjtet a falvakban, hogy a jelenlegi papokat és tanítókat távolítsák el, mert ne­kik ukrán emberek kellenek. A földosztásnál is a saját embereit tolta előre. Csupa jómódú ember kapott földet s a hadi özvegyek és rokkantlak legfeljebb egy holdat. Likolvics Mihály kapott négy hold első- osztályú földet, Túránicza Jan 5 holdat, Lá- bik Jan jelenlegi biró 5 holdat, Csuíbirkia Mi­hály nőtlen ember 3 holdat. Egytől-egyig jó­módú emberek. Az egyetlen rokkant Tura- nicza Vaszyl, az i's csak 20 százalékos. így basáskodiik Stellán Stebelsky Szoly­vám. Svájcban (aláittozlh Bethlen és lenes Rövidesem meglesz a találkozó — Franciaország igyekszik az ellentéteket elsimítani? — A fajvédők és Friedrichék keresztény ellenzéki szövetséget alakítottak Budapest, augusztus 24. (Budapesti szerkesztőségünk telefonje­lentése.) A sajtó hetek óta különféle kombi­nációkat közöl Bethlen István gróf miniszter- elnök és Benes Ede dr. oseh-szlovák kül­ügyminiszter találkozásáról, a jelentések annyira fixirozatlanok voltak, hogy politikai találgatásoknál nem látszottak egyebeknek. Ma végre teljes bizonyossággal sikerült a valóságot megállapítanom. Félhivatalos helyről min­den kétséget kizáróan leszögezték előttem, hogy Bethlen István gróf miniszterelnök és Benes Ede dr, cseh-szlovák külügymi­niszter oly régóta várt és hetek óta beha­rangozott találkozása a közel jövőben meg lesz. A találkozás, amelynek a két ál­lam jövendő viszonyára és a magyar köl- csöniigyre nézve messze kiható fontossága van, még ebben a hónapban, legkésőbb azonban a jövő hónap elején megtörténik. A találkozás minden valószinüség szerint a népszövetség genfi kongresszusa előtt fog lezajlani, előreláthatóan Svájc vala­melyik városában. Ezzel ia jelentéssel, amely teljesen hiteles, minden a találkozásra vagy a találkozás meghiúsulására vonatkozó egyéb híradás, tárgytalannak tekintendő. A találkozás ide­je azért húzódott el mostanáig, mert a két kormány megbízottai nem tudtak a taláíko- kozás helyében megegyezni. Szó volt arról hogy Szlovén,szkó valamelyik városában, a cseh-szlovák—'magyar :határ mentén, vagy pedig Becsben fog egymással a két államfér­fin találkozni, azonban e helyek egyike sem volt annyira alkalmas, mint a teljesen semle­ges Svájc valamelyik városa. Franciaország közvetít a kisantant és Magyarország között A kisaníajií engedékenységet mutat meg, akik már a patológia körébe tartoznak s a nemi aberrációk összes fokain végigbot- ránkoztatnak, de senki nem gondolja róluk, hogy párisi tipusok, hanem inkább, hogy egy ideggyógyintézet szegény, szánalmas alak­jai, kik véletlenül kiszabadultak a józan tár­sadalomra. Mig Zola -sokkal tendenciózus ab­ban, színesebben -rajzolja a nemi jelensége­ket, Marguerittenél el kell ismernünk, hogy hamarább megtalálja a határt s nem vájkál az élet fertőinek ábrázolásában. De legna­gyobb a jellemzésben, a lélekfestésben, va­lamint a meseszövésben, keresetlen, mes­teri, mint maga az élet. Ahogy a hősnő lelki­világa, fejlődése, hánykolódása az érzelmek tengerén elénk van tárva, amint majd nagy- lendületű, jellemző vonásokkal, majd film­szerű gyorsasággal előttünk lepereg: egy nagy író avatott művészetét érezzük és él­vezzük. A regény a nagy világégés után, nap­jainkban játszódik le s közbe vannak szőve aktuális események: a Ruhr-teriilet meg­szállásának problémája (melynek határozot­tan ellene érvel), a relativitás elmélete, Stendha! müvei, Mary angol főhercegnő es­küvője stb. Végső impressziónk nemcsak Margue- ritte nagy regényírói, bölcselői mivoltának elismerésére késztet, hanem arra is, hogy őt mint moralistát felfedezzük, ki ebben a re­gényben elrettentő példát nyújt arra, mire vezet a szabadosság, a női egyenrangúság — ha véletlenül a Gondviselés nem kedvez, mert „mindnyájan oly erők játékszerei va­gyunk, amelyek meghaladják hatalmunkat. Az öröm és fájdalom vakok, egyedül az erők cselekszenek. Mi csak elkönyveljük öket“... lyezkedett, bár Benes erősen exponálta ma­gát a zálogjogok felfüggesztéséért. Benesnek ezt az állásfoglalását a külföldi sajtó angliai utazásával hozta kapcsolatba, mert London­ban meggyőződött arról, hogy az angol pénz­piac nem felejtette el a kisantantnak a jóvá­tétel! bizottságban tanúsított magatartását. Szinajában azonban ennek ellenére sem tör­tént egységes megállapodás, bár Dúca és Be­nes meggyőzték Nincsicset arról, hogy Jugo­szláviának a magyar kölcsönnel szemben ta­núsított politikája káros a kisantantra. Ha most Marienbadban — Írja tovább a lap — tényleg történnek majd kísérletezések az el­lentétek kiküszöbölésére, akkor úgy látszik, hogy a kölcsön ügye még mindig a kisantant magatartásától függ. Állítólag Franciaország közvetít, hogy a kisantant előzékenységet mutasson Anglia és Olaszország kívánságai Iránt. Francia hang a kisantantról A budapesti angol követségnek a magyar helyzetről adott jelentése kiemeli, hogy Ma­gyarország hatalmas erőfeszítéseket tesz, hogy a maga ereiéből taipraálljon. A párisi Agenoe Telegraphique Universelle megjegy­zi, hogy a kisantant újabban Magyarország gazdasági helyreállítása irányában engedé­kenyebb magatartást tanúsít. Örömmel üd­vözli ezt a változást, mert a kisantant koráb­bi merevségét mi sem igazolta és csak arra vol alkalmas, hogy Európa újjáépítésének munkáját megakassza. Bethlen és a pártok A kormánypárton 'nagy megelégedéssel konstatálják, hogy a miniszterelnök minden emberileg lehetőt elkövet és személyének teljes súlyát iatbaveti, hogy a külföldi köl­csön ügyét elintézhesse. Természetesen az ellenzéken sem hibáztatják a miniszterlnök- nek ezt a lépéisét, de rossz néven veszik hogy a parlamentet nem tájékoztatta eluta­zása előtt a helyzetről és azt mondják, hogyha a plénum előtt nem is, de a külügyi bizottságban, amelyet össze kellett volna hivatni, informálhatta volna a vezető politi­kusokat útjáról, annak céljáról, várható eredményéről, sőt arról is, hogy eredmény­telenség esetén mit szándékozik tenni. A nemzetgyűlés ülése A nemzetgyűlés inai üléséit délelőtt tizenegy órakor nyitotta meg Huszár Károly elnök. A napirend értelmében folytatták a lakásépitési javaslat vitaiját. Györki Imre szociáldemokrata: Szo­ciális szempontból kifogásolja, hogy a kapi­talistáknak újabb milliárdokat juttatnak. Kí­vánja, hogy a kormány bemutassa a ban­kokkal kötött és a házépítésre vonatkozó szerződését. Kiss Menyhért (keresztény ellenzéki szövetség): Mindenütt a nagytőkének kel­lett áldozatot hozni és a nép szükségletén segíteni, egyedül nálunk fordul elő, hogy a tőke még az Ínségben is nyerészkedni akar. Bejelenti, hogy pártja a javaslat ellen fog szavazni. Kállay védi a bankokat A javaslat általános vitáját ezután befe­jezték, majd Kállay Tibor pénzügyminiszter vála­szolt a fölszólalásokra: Kijelenti, hogy közön­séges hitelügyletről van szó húsz százalékos kamatozással. A bankok tehát jóval maga­sabb kamatot fizetnek, mint amennyire ez ellenzéki képviselők számítottak. A valorizá- 1 ciós kölcsön lehetetlen, mert a valorizációs I hitel behozásával a gazdasági és kereske- 'delmi élet olyan megrázkódtatást szenvedne. 1 amely teljesen tönkre tehetné az országot. Majd az őszi ülésszak alkalmával javaslatot fog előkészíteni a valorizációról- Hibáztatja, hogy az ellenzék heccpolitikát folytat a ban­kok ellen és a közönség körében olyan szín­ben tünteti föl, mintha meg kellene azokat szüntetni. Kéri a javaslat elfogadását. V a s s József népjóléti miniszter szólal föl ezután: Rámutatott arra, hogy a lakás­kérdés kétségbeejtő és sürgősen és föltétle­nül meg kell oldani. Szivettépő jelenetek ját­szódnak le előtte naponta, amikor ezrével jönnek hozzá emberek, özvegyek és árvák lakásért és semmiképpen sem tud rajtuk se­gíteni. Építés nélkül nincs lakás. Gyors és föl- tétken segítségre van szükség. Építkezés nél­kül nem mehetünk neki még egy télnek. A lakáskérdést úgy fogja megoldani, illetve úgy akar a legsürgősebb szükségen segíteni, hogy a hivatalokat kitelepíti a magánházakból- Az állam a kisalkások építését tovább folytatja, a nagytőkét pedig a kormány építkezésre fogja kényszeríteni. Ézt a célt szolgálja a je­lenlegi lakásépitési javaslat is. Kéri elfoga­dását. A miniszter szavait a Ház általános he­lyesléssel fogadta. Ezután a nemzetgyűlés a javaslatot nagy többséggel általánosságban elfogadta. Az ülés vége délután két órakor. Friedrichék és a fajvédők kooperációba Tegnap délelőtt a nemzetgyűlés kupola- tenmébem a keresztény ellenzéki képviselők értekezletet tartottak, amelyen kimondották, hogy közös keresztény és nemzeti alapon álló ellenzéki szövetséget alkotnak. Az uj párt deklarációja kimondja, hogy a keresz­tény és nemzeti gondolat veszélyben van. mert a hivatalosan kereszténynek nevezett politikai irányzat az 1919. évi ellenforrada­lom alkotó eszméjét rendszeresen elsíilyeszti. A deklarációt a fajvédők nevében Gömbös Gyula, a keresztényszociálls párt részéről Hal’ler István, a keresztény nemzeti alapon álló ellenzéki képviselők nevében pedig Fried- riidh Istváfn irta alá. A keresztény ellenzéki szövetséghez eddig a következő képviselők csatlakoztak: Gömbös Gyula, Eckhardt Ti­bor, Zsilinszky Endre, Bell Miklós, Ulain Fe­renc, Zsirkay János, Hír György. Haller Ist­ván, Homonnay Tivadar. Csík József. Haller József, Eöttövényi-Szabó József, Szabó Jó­zsef, Grieger Miklós, Friedrich István. Hu­szár Elemér, Lendvai István, Szabó Sándor. Kiss Menyhért és Bogya János. Ezt a névsort óvatossággal kell fogadni — mint a kormánypártban mondták — mert többen a listán szereplő képviselők közül nincsenek Budapesten és vannak a névsor­ban olyanok is, akik még nem jelentették be kilépésüket az egységespártból. Általánosan feltűnt Grieger Miklós csatlakozása, akinek demokratikus éis liberális meggyőződésétől áthatoat beszédei után nehéz elképzelni, ho­gyan mehet együtt a jobboldali szélsősége­sekkel. A blokk már a nemzetgyűlés mai ülésén Az ^l@fr© síéi# éra Egy grazi távirat belgrádi lapok közlése nyomán hitül adta, hogy a kisantant minisz­terelnökei szeptember 15—19. között Marien- badban értekezletet tartanak, amelyen meg­beszélik a magyar kölcsön és a jóvátétel kér­dését. A grazi hithez az Újság állítólag ille­tékes 'helyről a következőket közli: — A szinajai konferencia után elhatáro­zott dolog volt, hogy a kisantant miniszter- elnökei eszmecserére jönnek össze, csak a találkozás helyéről nem volt még pozltiv döntés. Valószínű, hogy az egyik csehországi fürdőhelyen nem szeptemberben, hanem már a jövő hét végén vagy az ezután! hét első napjaiban megtörténik a tanácskozás, amely tényleg döntö elhatározás lesz a kölcsön elő­feltételeinek megteremtésében. A jelenlegi helyzet szerint a magyar kormánnyal is si­kerül megegyezni, mert teljes mértékben megvan a kisantantban a hajlandóság arra, hogy az állami szuveréniíást nem érintő fel­tételektől tegye függővé hozzájárulását a köl­csön megadásához. A kérdésről a Pesti Hírlap is ír és el­mondja, hogy Szinajában Benesse! és Dúcával szem­ben Nincsics a legmerevebb álláspontra he­reiemben csak egymással teljesen egyenlő- rangú és szabad lényeket látnak, kikkel szemben egyik félnek sincs több joga, mint amennyit a másik féltől kap. Teljesen ismer­ve Monique múltját, érzi, hogy a leány még mindig, mindenek dacára az a tiszta lélek, ki „hévvel tör minden felé, ami felmagaszto- sitja a szegény emberi akaratot. Igazságért és igazságosságért rajongó lélek. Olyan lény, amely nem tört össze, hanem megnőtt a szenvedésekben, jótékony erőket hordva magában: a béke, az igazságosság és jóság hatalmát14.,. , Monique is egész lényét betöltő, igazi szerelemmel szereti meg Blanchet, ki saját élete kockáztatásával menti meg Monique életét ' a dühöngő Boisselot golyójától és ideális, forró szerelme egyszerre felperzseli, megsemmisíti lelkében múltjának minden emlékét. Könnyező boldogsággal nyújtja ke­zét Georges-nak, ki feleségül kéri s tiszta homlokkal indulnak boldogságuk felé... Érdeklődéssel olvastuk ezt a tipikus pá­risi erkölcsrajzot s bár ízlésünk gyakran til­takozott az élet túlságos naturalisztikus szí­nezésénél, nem tagadhatjuk meg elismeré­sünket az iró kiválóságai előtt. Hogy pedig Párisban vannak olyanok, akik ilyen életet élnek- abból egyetlen józan ember sem kö­vetkeztet arra, hogy ott, vagy Franciaor­szágban teljesen romlottak az erkölcsök. A napnak is vannak foltjai, a világháború egyetlen országot sem kiméit, mindenhová juttatott egy kis dekadenciát s aki Párisban járva nézelődött, meggyőződhetett, mily sok téves információi voltak a franciák felől. Nem is akart egyebet bemutatni a regényíró, mint hogy nézzétek, ilyenek is vannak! Az bizonyos, hogy egész sereg alakot rajzolt

Next

/
Thumbnails
Contents