Prágai Magyar Hirlap, 1923. augusztus (2. évfolyam, 172-197 / 325-350. szám)
1923-08-24 / 191. (344.) szám
3 Péntek, augusztus 24. Hogy terrorizálják Keletszlovenszkó népét a községi választások előtt? A Prágai Magyar Hírlap eredeti tudósítása Kassa, augusztus 23. A községi választások előtti harc egyre hevesebb Kelietszlovenszíkón. A bukásukat érző kormánypártok miniden rendelkezésükre álló' erejüket harcba vetik, hogy a kormánypárti Ígéretekben annyiszor csalódott lakosság rokonszenvét visszanyerjék. Ma, az ellenzéki pártok s Keletszlovenszkón elsősorban a keresztény szociális párt intenzív működése következtében az a helyzet, hogy a lakosság nemzetiségi különbség nélkül öntudatára ébredve az ellenzéki politika fontosságának s az ellenzéki politika vezetőitől várja sorsának jobbra fordulását. Igen figyelme tkeltö, hogy am.ig a képviselőválasztások előtt Kassa vidékének szlovák lakossága nagyobbrészt a kormánypártok befolyása alatt állott, ma maga hívja falujába a keresztény- szociális párt embereit, mert az elmúlt évek keserű tapasztalatai megtanították, hogy honnan remélheti sorsának jobbrafordulását. Megírtuk több Ízben, hogy a rolniéba strandit sorozatos kudarcok érték Abaujban, amikor pártalakulást akarnak egy-egy községben kicsikarni. A rohűek árok most felhagytak a nyilvános gyűléseken való agitá- cióval s teljes erővel neki fogtak a házi agi- tációnak. Miniden épkézláb cseh suszter, tanító, postás és vasutas, akinek egyéb dolga nincsen, ma száz koronás napibérek mellett a falvakat járja. A hatóságok elősegiiltótk a 1 rónáientő agitátorok munkaiját. Amikor az agitátor a faluba ér, a jegyző már összehívta a község legmódosabb és befolyásos gazdáit azzal az ürüggyel, hogy igen fontos ügyben szeretne beszélni velük. A gazdák mit sem sejtve összejönnek. Az agitátor rendesen azzal kezdd, hogy egész véletlenül került a faluba, de hallotta, hogy itt sokan szeretnének földet kapni. „Legyen mindenki nyugodt, föld annyi lesz, amennyit csak akarnak14, — mondja a százkoronásaktól lelkesedő kormánypárti agitátor. — Maguk közül mindjárt a bírót is kijelölöm, — folytatja a svungba jött morva suszter. — Ez lesz a törvénybiró, Milhály gazda az első esküdt... Rövid idő alatt meg van az egész képviselőtestület. Gyorsan elő a jelölő listákkal. Az aláírásokat szedik és jaj annak, aki vonakodik, mert a szobába, nini, már a szolga- biró ur is, a csendőrök is bejöttek egész véletlenül. — Biróválasztásról van szó — magyarázza a derék agitátor. — Felesleges veszekedni maguknak, majd összáll'itjuk mi az egész községi képviselőtestületet. A szavazás csak olyan formaság lesz ... Próbáljon valaki megmukkanni! Azt hinné az ember, hogy ez nem így van. A kassai keresztényszociális párt-irodában egymásnak adják most a kilincset a gazdák s tucatjával panaszolják az efajita eseteket. A hisanfont akadályozza a magyar kOlcsOnt Kormánybiztost kap Budapest — Szeptember elején elnapolják a Házat Budapest, augusztus 23. (Budapesti s zerk es zős égünk telei önjeién tóse.) A politikában teljes szélcsend uralkodik, egyedül a fajvédők azok, akik fel akarják kavarni a vizet. A politikai szélcsendhez nagyban hozzájárul az is, hogy a miniszterelnök szabadságon van és előreláthatóan csak külföldi útja után fog visszatérni a fővárosba. A nemzetgyűlésen szemmel látható, hogy szünet előtt utolsó ülését tartja. Politikai körökben úgy vélik, hogy a jövő hét végén minden bizonnyal megkezdődhetik a parlament elmaradt nyári szünete. A még napirenden lévő három-négy kisebb jelentőségű javaslatot addig tető alá. hozzák, a fö'-d- birtókrefonm-novella ügye pedig csaik az őszi ülésszakban ikerül a Ház elé. A parlament folyosóin ma ismét sok szó esett a pénzügyminiszter lemondásáról és annak elleniére, hogy illetékes helyről újabb cáfolat hangzott el, igen komolyan tartja magát az a hír, hogy a pénzügyminiszter rövidesen távozik. A kisaniant újabb aknamunkája A külföldi kölcsön ügyéről is sokat beszélnek. A ma reggeli lapok közük a Times Cikkét és egy beszélgetését Bethlen István gróf miniszterelnökkel a magyar kölcsönről. A cikk lényege az, hogy a kisamtant tomyosi- tott ismét nehézségeket a magyar kölcsön sikeres felépítésére. A Magyar Hírlap illetékes helyről nyert Információi ezzel szemben azt közli, hogy a kormány hivatalosan egyáltalában nem tud a kölcsön legújabb állásáról. A Times cikkét nem lehet autentikusnak elfogadni. Tény az, hogy a szinajai konferencia határozatairól a kormány mai napig hivtaíos értesítést nem kapott és csupán a külföldi jelentésekből állapítható meg, hogy a konferencián nem az angol—olasz kedvezőbb jayaslat győzedelmeskedett, holott az amerikai és angliai pénzügyi körök szerint a kölcsön csakis ezen az utón oldható meg. Kormánybiztos kerüi a főváros élére Az egyik déli lap arról értesül, hogy a kormány komolyan foglalkozik azzal a tervvel, hogy a főváros élére kormány- biztost küldjön, aki feloszlatná az ellenzék kivonulása folytán csonka közgyűlést és a közigazgatási és pénzügyi szaktekintélyek meghallgatásával az uj törvényhatósági bizottság megalakulásáig a tanáccsal együtt vezetné a főváros adminisztrációját. Az intézkedés oka a főváros háztartásának kritikus helyzete. A költségvetésben állítólag több milliárdos hiány várható, amit súlyosbít a külföldi kölcsönök törlesztésének gondja is. A főváros egyébként az első kétszázmilliós részletet augusztus 7-én már lefizette. A nemzetgyűlés ülése A1 nemzetgyűlés mai ülésén csekély érdeklődés mellett folytatták a lakásépítő ak- oióról szóló törvényjavaslat vitáját. E c k h a r d t Tibor (fajvédő): Élest* támadja a javaslatot, mert szerinte az erre a célra adandó állami kölcsön a nagybankokat hizlalja. UTain Ferenc (fajvédő): Jogi szempontból bírálja a javaslatot és élesen támadja A régi kisgazdapárt Eöri-Szabó Dezső képviselő igát beszámolóján a népgyülés határozati javaslatot fogadott el, amely a régi kisgazdapárt visszaállítását követelte. Nagyatádi Szabó István földművelésügyi miniszter kijelentette, hogy a határozatot tudtán kívül hozták meg s arról csak a lapokból értesült. Újabb eljárás Lendvai ellen Lénával István vasárnapon ceglédi beszámolója alkalmával a nemzetgyűlést és a kormányt ismét becsmérlő szavakkal illette, Donmándy Géza helyettes miniszterelnök megadta a felhatalmazást az igazságügyminiszternek, hogy Lendvai ellen újabb eljárást indítson. Működnek az uzsorabiróságok Áz igazságügyminiszter rendeletére ma megalakultak az uzsorabirósági itélőtaná- csok és hétfőn megkezdik működésüket. Felülvizsgáló és kiegyenlítő hivatal A1 kormány rendeletet adott ki, amely szabályozza a felülvizsgáló és kiegyenlítő hivatal hatáskörét. A hivatalhoz tartoznak: a trianoni békeszerződés vagy ennek végrehajtása során kötött egyezmények, különösen a pénztartozásasok rendezése, az ellenséges javak, jogok és érdekek felszámolásából eredő jövedelmek, a követelések és a szövetséges és társult hatalmak polgárai részéről bejelentett kártérítési és visszaköve- telési igények, mely esetekben azonban a hivatal elismerő nyilatkozatot vagy egyeztető ajánlatot csak pénzügyminiszteri felhatalmazás alapján tehet. A hivatal élén az elnök áll, aki egyúttal a pénzintézeti központ vezérigazgatója és aki mellé tanács van kirendelve. Előbb Olaszországgal, majd Belgiummal, Svájccal és Spanyolországgal kell megkötnünk a szerződést és csak akkor van időnk arra, hogy újra fölvegyük Magyar- országgal a tárgyalások fonalát. Mi a legjobb szándékkal voltunk eltelve áprilisban, mikor hozzákezdünk a tárgyalásokhoz. A magyarok azonban olyan követelésekkel léptek föl, amelyeket nem lehetett honorálni. Az interparlamentáris kereskedelmi konferencián módomban volt több magyar szakemberrel érintkezni és megállapíthatom, hogy ök is ugyanolyan jó szándékkal vannak eltelve, mint mi és remélhetőleg semmi akadálya nem lesz annak, hogy a szerződést majd annak idején tető alá hozzuk. A miniszter nyilatkozata ezzei véget ért. A Carlton-szállóból egyenesen s Keleti Vásárra ment. amelynek ünnepi es megnyitásán résztvett. Majd meglátogatta a betegen fekvő Kállay József teljhatalmú minisztert, Faj- nor Vladimír táblai elnököt. Okanik polgár- mestert, Síodola Kornélt, a kereskedelmi és iparkamara elnökét és másokat. Délben egy órakor a miniszter tiszteletére disz ebéd volt, délután három órakor pedig a miniszter hajón Dévénybe rándult ki. Este fél nyolc órakor újabb bankett lesz. A miniszter holnap reggel Nagyszombatba. onnan Trencsémbe, pénteken Handlo- vára és Nagylucskára, szombaton Zsolnára, vasárnap Poprádra, Táíralomnicra, Csorba- tóra és ótátraifüredre, hétfőn pedig Liptó- szenfcmiikilósra és Rózsahegyre megy. Hétfőn este a miniszter visszautazik Prágába, miután mintegy harminc szlovenszkói iparvállalatot megtekintett. „Magyarok Csehszlovákiában/4 A kolozsvári Keleti Újság keddi számában kiküldött munkatársának fönt! cimü cikkét közli. 'A1 cikkíró túlságos szimpátiát árul el a csehekkel szemben s túlságosan fölületes véleményt mond a szlovákokról. Azt állítja, hogy „konzervatív, bigott és műveletlen44 s hogy a szlovákok jobban gyűlölik a magyart, mint a csehek. Azt azonban tisztán látja, hogy az autonómia iránti harcban „valaminek történnie kell44 s hogy a választásoknál a szlovák többség az autonómia mellett foglalna állást. A cseh-szlová'ktei magyar politikusok — szerinte — nincsenek tisztában célkitűzéseikkel s megállapítja — természetesen minden pozitív alap és okok nélkül —, hogy a magyarság erejét teljesen fölőrli a cseh és szlovák orientáció közötti hintázás. Ismerteti itt-ott megcsillanó objektivitással, de kevés elmélyedéssel a magyar pártokat s a magyarság gondolkodását igyekszik boncolgatni azzal a riporteri gyors tempóval, ami mindig fölszínes és a tárgyilagosságtól gyakran elrugaszkodó. Sopánkodik azon, hogy a magyar értelmiség és Prága „legjobbjai44 között hiányzik minden kapcsolat. — A cikk semmiesetre sem alkalmas arra, hogy az erdélyi magyarság felé hűséges levetitését adja az itteni helyzetnek és elősegítse az utódállamokban élő magyarság lelki és politikai összehangolódását. Tárcarovatunk: Szombat: Vass Béla dr.: Lerbier kisasszony legényélete (Viktor Margueritte regénye.) Mikor a halálhárfát hallottam Havas, hüs, harcos, holdas éjjelen A harc egy percre mintegy elaludt. Olyan csönd támadt akkor hirtelen. Milyet csupán a holtak hallanak. Ilyen csönd födhet egy kihalt falut. Vagy a világ űrje csenghet igy. S ahogy Így áll a roppant pillanat, Beléje borzong babonás zene. A drótsövények burját pengetik Nagy, láthatatlan, zörgö csont-kezek. Mintha egy hárfa hangja csenge ne. De halál-hárfán csengnek ily dalok. Egy perc s a zene a zajba veszett. S én biztos voltam, hogy most meghalok. Darvas János. Cytheris (A szegedi Dugónics-Társaság novellapályá- zaíán első dijat nyert munka) — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — írtai Donászy Kálmán II. Erre a bús síp kényszerítő ritmusára vadul egymásra tolongnak őrült visszatáncol ássál az emlékek, az első szerelemmé való vissz a gond olás bálik, rezignált orgiáit ülve. tölhasogatott lelki kárpitjai mögül szuwedémnaaaanMaMHaBMaBHHBRHBnaeKaaraaHHBwnB seinek előtörő kísérteties, misztikus világításában, mint holmi félig égett halotti gyertyák torz, tompa lobogásában. S látja őt, az ifjút távolságok ködén, s idők fátyolán át elérhetetlenül megszépültén, megfoghatatlan messzi jelenségként, szűz vágyának rajongó oltárán miegdiosőülten. Felsilkoltott, mint egy rémes orgona s aztán megindult könnyeinek magába zuhanó langyos esőtje. — ó Henmodöros, Hermodoros — zokogta mintegy ájuilatbbn maga elé és félredobta gyalázatos múltjának mákonyos hódító súlyait, eltaszított magától mindent, hányatott életének szunnyadásából, ami közte é;s a bűvös jelenségek emléke közt állt. Szabadon és tisztán akart áldozni legszentebb emléke templomában^ melyet eddig sohasem mert kinyitni szentség törő kézzel., csak most ily megtört magábtarogyással, alázatának illatos füstölőjét lóbálva és engesztelő áldozatul hozva szenvedésektől feldíszített, fájdalmakkal ékes szivét. Kínjainak e rettentő fel- fokozásában, melyekkel ezt az ájtatos vlisz- szav ezeklést, ezt az emlék zarándok Iá,st kisérte, voltaképpen a saját önön tisztaságának visszasíró ábrándjait becézte és elmúlt érintetlenségét tisztelte. (De a fuvola miég egyre zengett, rikoltott, búgott láthatatlanul, hajszolva agyonfáradt megtört emlékezetét, mely már kimerültén dőlt le gyötrelmei vánkosára.) Sírásának langyos permetezése vad zokogások fdszlaikadozáisaiba fulladt. Nem bírta tovább. Dellát miért és honnan üldözi ez a rémes hangözön, ez a gyönyörű és pokoli hangverseny? Azt sem tudta már, hogy hol vau, megszűnt számára a jelen dolgok ösz- szefiiggő érzéklése s minden egy kaotikus, fe’höszerü ködképben gomolygott körötte felzlaklatott idegeinek rakoncátlan tornájában. Végre egy éles harsogás közvetlen közelből felrázta töprengő szédületéből. A gyaloghinitót vivő rabszolgák ekkor már a- Vious longusihoz értek, amelyen éppen egy temetési menet vonult el széles hömpölygé- sében elzárva az utat, a vörösen lobogó fáklyák furcsa világításánál tubák rekedt harsogása, a szíiszitruimok cirpelése és a különböző sípok sipitozása közben, melyet a sirató mérnék egyhangú zümmögése festett komoran alá. A hintó hirtelen megállóit szinte letor- panvla s ő riadtan rántotta szét a nehéz se- lyetmfüiggönyt, mintegy erőszakosan föl tépve magát bódult tehetetlenségéből. Még nem tudta pontosan felfogni a kapcsolatokat ittléte és az előbbi múltba vissza zuhanás a közt s most e betóduló biiborpiros misztikus fény- özömben, melyben az alakok kétszeresen látszottak, a sercegő fáklyák fojtó füstjének émelygő kavargásában,, ez otromba és riogó hangorkánban most ismét beleveszett ébredő jelen eszmélete s már úgy érezte, látta, hogy őt viszik ez esti órán a jajveszékelő lármás menetben, ki a Via Appiára; öt, aki mindezt már csak a túlsó partiról szemléli, mint egy megkínzott, fáradt halott. És egy pillanatra az elülő hangzavar megszakadásakor ismét ott feleselt zokogva a varázs- síp, mely úgy látszik mágikus lebüvölésé- ben, lakaratzsibbasztó Ienyügö zésében igéz- ve felszívja őt valami érzékfeletti ópinmos régiókon túl holmi éteriikus magasságokba, testetlen eloszlásba. 1 Vergődő öntudata még egy utolsó katasztrofális erőfeszítésre fegyverkezett a K9aBHBHHHnBD3EOBnBBBBnESnBBHHS9BB9BnBB9SBBBHBB hangok e fojtogató alattomos kígyója ellen és egy őrült zokogásba fulladó kacajjal fel- sikoltottia magáit a valóság felszínére. Erre már a zene ereje megtört, elhallgatott s ő halk léptek óvatos neszét hallotta, melyek azonban mintha a szivén tapostak volna. Susogott a selyemfüggöny, mely lassan, halk óvatossággal széjjelhuzódtott és egy szőkefüntü sápadt férfifej — az egyik rabszolgáé — jelet meg sötét keretében. — Parancsolsz, úrnőm — kérdé halkan — tán rossz ül érzed miagad? A te szolgád vagyok. — Hol vagyok? — nyögte alig hallhatóan Cytheris. — Egy lefctikán vagy, úrnőim,, a Vious logus előtt, útban a teátrumból a Quirinális felé, ahol uram, C. C. Galius, vár ma estére rád! — És mi az a zene, mely itt folytonosan üldöz lálhatatlanul — kérdé csüggedt agigo- daLomimlal. — Avagy te nem hallottad? Nézz széjjel, ki ólálkodik itt talán a közelben s jelentsd nekem, A rabszolga nem felelt, hanem szótlanul a tunikája redőjóbe nyúlt és kivett egy egyszerű, saját miaga faragta fuvolát — a függöny ráncaitól beárnyékolva ezt láthatatlanul végezhette — és bele kezdett ugyanabba a dalba, melyre mint valami varázsigére előtte megnyílt a színésznő emlékezetének rejtett dús tárháza. Aztán lehajolt teste egész súlyával káprázatos merészséggel a tynrsi párnákon pi- hegő színésznő felé és úgy játszott lelkesen és andalítón, inig egy arra holadó utolsó fáklya világosra nem lobbaototta a sápadt remegő arcát. A bétáira e pillanatban ismét ájult tehetetlenségébe esett és mozdulatlan,
