Prágai Magyar Hirlap, 1923. augusztus (2. évfolyam, 172-197 / 325-350. szám)

1923-08-24 / 191. (344.) szám

3 Péntek, augusztus 24. Hogy terrorizálják Keletszlovenszkó népét a községi választások előtt? A Prágai Magyar Hírlap eredeti tudósítása Kassa, augusztus 23. A községi választások előtti harc egyre hevesebb Kelietszlovenszíkón. A bukásukat érző kormánypártok miniden rendelkezésük­re álló' erejüket harcba vetik, hogy a kor­mánypárti Ígéretekben annyiszor csalódott lakosság rokonszenvét visszanyerjék. Ma, az ellenzéki pártok s Keletszlovenszkón el­sősorban a keresztény szociális párt intenzív működése következtében az a helyzet, hogy a lakosság nemzetiségi különbség nélkül ön­tudatára ébredve az ellenzéki politika fon­tosságának s az ellenzéki politika vezetőitől várja sorsának jobbra fordulását. Igen figyel­me tkeltö, hogy am.ig a képviselőválasztások előtt Kassa vidékének szlovák lakossága na­gyobbrészt a kormánypártok befolyása alatt állott, ma maga hívja falujába a keresztény- szociális párt embereit, mert az elmúlt évek keserű tapasztalatai megtanították, hogy hon­nan remélheti sorsának jobbrafordulását. Megírtuk több Ízben, hogy a rolniéba strandit sorozatos kudarcok érték Abaujban, amikor pártalakulást akarnak egy-egy köz­ségben kicsikarni. A rohűek árok most fel­hagytak a nyilvános gyűléseken való agitá- cióval s teljes erővel neki fogtak a házi agi- tációnak. Miniden épkézláb cseh suszter, tanító, postás és vasutas, akinek egyéb dolga nin­csen, ma száz koronás napibérek mellett a falvakat járja. A hatóságok elősegiiltótk a 1 rónáientő agitátorok munkaiját. Amikor az agitátor a faluba ér, a jegyző már összehívta a község legmódosabb és befolyásos gazdáit azzal az ürüggyel, hogy igen fontos ügyben szeretne beszélni velük. A gazdák mit sem sejtve összejönnek. Az agitátor rendesen az­zal kezdd, hogy egész véletlenül került a fa­luba, de hallotta, hogy itt sokan szeretnének földet kapni. „Legyen mindenki nyugodt, föld annyi lesz, amennyit csak akarnak14, — mondja a százkoronásaktól lelkesedő kor­mánypárti agitátor. — Maguk közül mindjárt a bírót is ki­jelölöm, — folytatja a svungba jött morva suszter. — Ez lesz a törvénybiró, Milhály gazda az első esküdt... Rövid idő alatt meg van az egész kép­viselőtestület. Gyorsan elő a jelölő listákkal. Az aláírásokat szedik és jaj annak, aki vo­nakodik, mert a szobába, nini, már a szolga- biró ur is, a csendőrök is bejöttek egész vé­letlenül. — Biróválasztásról van szó — magya­rázza a derék agitátor. — Felesleges vesze­kedni maguknak, majd összáll'itjuk mi az egész községi képviselőtestületet. A szava­zás csak olyan formaság lesz ... Próbáljon valaki megmukkanni! Azt hinné az ember, hogy ez nem így van. A kassai keresztényszociális párt-irodá­ban egymásnak adják most a kilincset a gaz­dák s tucatjával panaszolják az efajita ese­teket. A hisanfont akadályozza a magyar kOlcsOnt Kormánybiztost kap Budapest — Szeptember elején elnapolják a Házat Budapest, augusztus 23. (Budapesti s zerk es zős égünk telei önje­ién tóse.) A politikában teljes szélcsend ural­kodik, egyedül a fajvédők azok, akik fel akarják kavarni a vizet. A politikai szélcsend­hez nagyban hozzájárul az is, hogy a minisz­terelnök szabadságon van és előreláthatóan csak külföldi útja után fog visszatérni a fő­városba. A nemzetgyűlésen szemmel látható, hogy szünet előtt utolsó ülését tartja. Politi­kai körökben úgy vélik, hogy a jövő hét vé­gén minden bizonnyal megkezdődhetik a parlament elmaradt nyári szünete. A még napirenden lévő három-négy kisebb jelentő­ségű javaslatot addig tető alá. hozzák, a fö'-d- birtókrefonm-novella ügye pedig csaik az őszi ülésszakban ikerül a Ház elé. A parla­ment folyosóin ma ismét sok szó esett a pénzügyminiszter lemondásáról és annak el­leniére, hogy illetékes helyről újabb cáfolat hangzott el, igen komolyan tartja magát az a hír, hogy a pénzügyminiszter rövidesen tá­vozik. A kisaniant újabb aknamunkája A külföldi kölcsön ügyéről is sokat be­szélnek. A ma reggeli lapok közük a Times Cikkét és egy beszélgetését Bethlen István gróf miniszterelnökkel a magyar kölcsönről. A cikk lényege az, hogy a kisamtant tomyosi- tott ismét nehézségeket a magyar kölcsön sikeres felépítésére. A Magyar Hírlap illetékes helyről nyert Információi ezzel szemben azt közli, hogy a kormány hivatalosan egyáltalában nem tud a kölcsön legújabb állásáról. A Times cikkét nem lehet autentikusnak elfogadni. Tény az, hogy a szinajai konferencia hatá­rozatairól a kormány mai napig hivtaíos értesítést nem kapott és csupán a külföldi jelentésekből állapítható meg, hogy a kon­ferencián nem az angol—olasz kedvezőbb jayaslat győzedelmeskedett, holott az ame­rikai és angliai pénzügyi körök szerint a kölcsön csakis ezen az utón oldható meg. Kormánybiztos kerüi a főváros élére Az egyik déli lap arról értesül, hogy a kormány komolyan foglalkozik azzal a tervvel, hogy a főváros élére kormány- biztost küldjön, aki feloszlatná az ellenzék kivonulása folytán csonka közgyűlést és a közigazgatási és pénzügyi szaktekintélyek meghallgatásával az uj törvényhatósági bi­zottság megalakulásáig a tanáccsal együtt vezetné a főváros adminisztrációját. Az intézkedés oka a főváros háztartásának kritikus helyzete. A költségvetésben állító­lag több milliárdos hiány várható, amit súlyosbít a külföldi kölcsönök törlesztésé­nek gondja is. A főváros egyébként az első kétszáz­milliós részletet augusztus 7-én már lefizette. A nemzetgyűlés ülése A1 nemzetgyűlés mai ülésén csekély ér­deklődés mellett folytatták a lakásépítő ak- oióról szóló törvényjavaslat vitáját. E c k h a r d t Tibor (fajvédő): Élest* tá­madja a javaslatot, mert szerinte az erre a célra adandó állami kölcsön a nagybankokat hizlalja. UTain Ferenc (fajvédő): Jogi szem­pontból bírálja a javaslatot és élesen támadja A régi kisgazdapárt Eöri-Szabó Dezső képviselő igát be­számolóján a népgyülés határozati javasla­tot fogadott el, amely a régi kisgazdapárt visszaállítását követelte. Nagyatádi Szabó István földművelésügyi miniszter kijelen­tette, hogy a határozatot tudtán kívül hozták meg s arról csak a lapokból értesült. Újabb eljárás Lendvai ellen Lénával István vasárnapon ceglédi be­számolója alkalmával a nemzetgyűlést és a kormányt ismét becsmérlő szavakkal illette, Donmándy Géza helyettes miniszterelnök megadta a felhatalmazást az igazságügymi­niszternek, hogy Lendvai ellen újabb eljárást indítson. Működnek az uzsorabiróságok Áz igazságügyminiszter rendeletére ma megalakultak az uzsorabirósági itélőtaná- csok és hétfőn megkezdik működésüket. Felülvizsgáló és kiegyenlítő hivatal A1 kormány rendeletet adott ki, amely szabályozza a felülvizsgáló és kiegyenlítő hivatal hatáskörét. A hivatalhoz tartoznak: a trianoni békeszerződés vagy ennek végre­hajtása során kötött egyezmények, különö­sen a pénztartozásasok rendezése, az ellen­séges javak, jogok és érdekek felszámolásá­ból eredő jövedelmek, a követelések és a szövetséges és társult hatalmak polgárai ré­széről bejelentett kártérítési és visszaköve- telési igények, mely esetekben azonban a hivatal elismerő nyilatkozatot vagy egyez­tető ajánlatot csak pénzügyminiszteri felha­talmazás alapján tehet. A hivatal élén az el­nök áll, aki egyúttal a pénzintézeti központ vezérigazgatója és aki mellé tanács van kirendelve. Előbb Olaszországgal, majd Belgiummal, Svájccal és Spanyolországgal kell megköt­nünk a szerződést és csak akkor van időnk arra, hogy újra fölvegyük Magyar- országgal a tárgyalások fonalát. Mi a leg­jobb szándékkal voltunk eltelve április­ban, mikor hozzákezdünk a tárgyalások­hoz. A magyarok azonban olyan követelé­sekkel léptek föl, amelyeket nem lehetett honorálni. Az interparlamentáris kereske­delmi konferencián módomban volt több magyar szakemberrel érintkezni és meg­állapíthatom, hogy ök is ugyanolyan jó szándékkal vannak eltelve, mint mi és re­mélhetőleg semmi akadálya nem lesz an­nak, hogy a szerződést majd annak idején tető alá hozzuk. A miniszter nyilatkozata ezzei véget ért. A Carlton-szállóból egyenesen s Keleti Vá­sárra ment. amelynek ünnepi es megnyitásán résztvett. Majd meglátogatta a betegen fek­vő Kállay József teljhatalmú minisztert, Faj- nor Vladimír táblai elnököt. Okanik polgár- mestert, Síodola Kornélt, a kereskedelmi és iparkamara elnökét és másokat. Délben egy órakor a miniszter tiszteletére disz ebéd volt, délután három órakor pedig a miniszter ha­jón Dévénybe rándult ki. Este fél nyolc óra­kor újabb bankett lesz. A miniszter holnap reggel Nagyszom­batba. onnan Trencsémbe, pénteken Handlo- vára és Nagylucskára, szombaton Zsolnára, vasárnap Poprádra, Táíralomnicra, Csorba- tóra és ótátraifüredre, hétfőn pedig Liptó- szenfcmiikilósra és Rózsahegyre megy. Hétfőn este a miniszter visszautazik Prágába, mi­után mintegy harminc szlovenszkói iparvál­lalatot megtekintett. „Magyarok Csehszlovákiában/4 A ko­lozsvári Keleti Újság keddi számában kikül­dött munkatársának fönt! cimü cikkét közli. 'A1 cikkíró túlságos szimpátiát árul el a cse­hekkel szemben s túlságosan fölületes véle­ményt mond a szlovákokról. Azt állítja, hogy „konzervatív, bigott és műveletlen44 s hogy a szlovákok jobban gyűlölik a magyart, mint a csehek. Azt azonban tisztán látja, hogy az autonómia iránti harcban „valaminek történ­nie kell44 s hogy a választásoknál a szlovák többség az autonómia mellett foglalna állást. A cseh-szlová'ktei magyar politikusok — szerinte — nincsenek tisztában célkitűzéseik­kel s megállapítja — természetesen minden pozitív alap és okok nélkül —, hogy a ma­gyarság erejét teljesen fölőrli a cseh és szlo­vák orientáció közötti hintázás. Ismerteti itt-ott megcsillanó objektivitással, de kevés elmélyedéssel a magyar pártokat s a ma­gyarság gondolkodását igyekszik boncol­gatni azzal a riporteri gyors tempóval, ami mindig fölszínes és a tárgyilagosságtól gyak­ran elrugaszkodó. Sopánkodik azon, hogy a magyar értelmiség és Prága „legjobbjai44 kö­zött hiányzik minden kapcsolat. — A cikk semmiesetre sem alkalmas arra, hogy az er­délyi magyarság felé hűséges levetitését adja az itteni helyzetnek és elősegítse az utódál­lamokban élő magyarság lelki és politikai összehangolódását. Tárcarovatunk: Szombat: Vass Béla dr.: Lerbier kisasszony legényélete (Viktor Margueritte regénye.) Mikor a halálhárfát hallottam Havas, hüs, harcos, holdas éjjelen A harc egy percre mintegy elaludt. Olyan csönd támadt akkor hirtelen. Milyet csupán a holtak hallanak. Ilyen csönd födhet egy kihalt falut. Vagy a világ űrje csenghet igy. S ahogy Így áll a roppant pillanat, Beléje borzong babonás zene. A drótsövények burját pengetik Nagy, láthatatlan, zörgö csont-kezek. Mintha egy hárfa hangja csenge ne. De halál-hárfán csengnek ily dalok. Egy perc s a zene a zajba veszett. S én biztos voltam, hogy most meghalok. Darvas János. Cytheris (A szegedi Dugónics-Társaság novellapályá- zaíán első dijat nyert munka) — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — írtai Donászy Kálmán II. Erre a bús síp kényszerítő ritmusára vadul egymásra tolongnak őrült visszatán­col ássál az emlékek, az első szerelemmé való vissz a gond olás bálik, rezignált orgiáit ülve. tölhasogatott lelki kárpitjai mögül szuwedé­mnaaaanMaMHaBMaBHHBRHBnaeKaaraaHHBwnB seinek előtörő kísérteties, misztikus világítá­sában, mint holmi félig égett halotti gyer­tyák torz, tompa lobogásában. S látja őt, az ifjút távolságok ködén, s idők fátyolán át el­érhetetlenül megszépültén, megfoghatatlan messzi jelenségként, szűz vágyának rajongó oltárán miegdiosőülten. Felsilkoltott, mint egy rémes orgona s aztán megindult könnyeinek magába zuhanó langyos esőtje. — ó Henmodöros, Hermodoros — zo­kogta mintegy ájuilatbbn maga elé és félre­dobta gyalázatos múltjának mákonyos hó­dító súlyait, eltaszított magától mindent, há­nyatott életének szunnyadásából, ami közte é;s a bűvös jelenségek emléke közt állt. Sza­badon és tisztán akart áldozni legszentebb emléke templomában^ melyet eddig sohasem mert kinyitni szentség törő kézzel., csak most ily megtört magábtarogyással, alázatának il­latos füstölőjét lóbálva és engesztelő áldoza­tul hozva szenvedésektől feldíszített, fájdal­makkal ékes szivét. Kínjainak e rettentő fel- fokozásában, melyekkel ezt az ájtatos vlisz- szav ezeklést, ezt az emlék zarándok Iá,st ki­sérte, voltaképpen a saját önön tisztaságá­nak visszasíró ábrándjait becézte és elmúlt érintetlenségét tisztelte. (De a fuvola miég egyre zengett, rikoltott, búgott láthatatlanul, hajszolva agyonfáradt megtört emlékezetét, mely már kimerültén dőlt le gyötrelmei vánkosára.) Sírásának langyos permetezése vad zo­kogások fdszlaikadozáisaiba fulladt. Nem bír­ta tovább. Dellát miért és honnan üldözi ez a rémes hangözön, ez a gyönyörű és pokoli hangverseny? Azt sem tudta már, hogy hol vau, megszűnt számára a jelen dolgok ösz- szefiiggő érzéklése s minden egy kaotikus, fe’höszerü ködképben gomolygott körötte felzlaklatott idegeinek rakoncátlan tornájá­ban. Végre egy éles harsogás közvetlen kö­zelből felrázta töprengő szédületéből. A gyaloghinitót vivő rabszolgák ekkor már a- Vious longusihoz értek, amelyen éppen egy temetési menet vonult el széles hömpölygé- sében elzárva az utat, a vörösen lobogó fáklyák furcsa világításánál tubák rekedt harsogása, a szíiszitruimok cirpelése és a kü­lönböző sípok sipitozása közben, melyet a sirató mérnék egyhangú zümmögése festett komoran alá. A hintó hirtelen megállóit szinte letor- panvla s ő riadtan rántotta szét a nehéz se- lyetmfüiggönyt, mintegy erőszakosan föl tépve magát bódult tehetetlenségéből. Még nem tudta pontosan felfogni a kapcsolatokat itt­léte és az előbbi múltba vissza zuhanás a közt s most e betóduló biiborpiros misztikus fény- özömben, melyben az alakok kétszeresen lát­szottak, a sercegő fáklyák fojtó füstjének émelygő kavargásában,, ez otromba és riogó hangorkánban most ismét beleveszett ébre­dő jelen eszmélete s már úgy érezte, látta, hogy őt viszik ez esti órán a jajveszékelő lármás menetben, ki a Via Appiára; öt, aki mindezt már csak a túlsó partiról szemléli, mint egy megkínzott, fáradt halott. És egy pillanatra az elülő hangzavar megszakadá­sakor ismét ott feleselt zokogva a varázs- síp, mely úgy látszik mágikus lebüvölésé- ben, lakaratzsibbasztó Ienyügö zésében igéz- ve felszívja őt valami érzékfeletti ópinmos régiókon túl holmi éteriikus magasságokba, testetlen eloszlásba. 1 Vergődő öntudata még egy utolsó ka­tasztrofális erőfeszítésre fegyverkezett a K9aBHBHHHnBD3EOBnBBBBnESnBBHHS9BB9BnBB9SBBBHBB hangok e fojtogató alattomos kígyója ellen és egy őrült zokogásba fulladó kacajjal fel- sikoltottia magáit a valóság felszínére. Erre már a zene ereje megtört, elhallgatott s ő halk léptek óvatos neszét hallotta, melyek azonban mintha a szivén tapostak volna. Susogott a selyemfüggöny, mely lassan, halk óvatossággal széjjelhuzódtott és egy szőkefüntü sápadt férfifej — az egyik rab­szolgáé — jelet meg sötét keretében. — Parancsolsz, úrnőm — kérdé halkan — tán rossz ül érzed miagad? A te szolgád vagyok. — Hol vagyok? — nyögte alig hallha­tóan Cytheris. — Egy lefctikán vagy, úrnőim,, a Vious logus előtt, útban a teátrumból a Quirinális felé, ahol uram, C. C. Galius, vár ma estére rád! — És mi az a zene, mely itt folytonosan üldöz lálhatatlanul — kérdé csüggedt agigo- daLomimlal. — Avagy te nem hallottad? Nézz széjjel, ki ólálkodik itt talán a közelben s jelentsd nekem, A rabszolga nem felelt, hanem szótlanul a tunikája redőjóbe nyúlt és kivett egy egy­szerű, saját miaga faragta fuvolát — a füg­göny ráncaitól beárnyékolva ezt láthatatla­nul végezhette — és bele kezdett ugyanabba a dalba, melyre mint valami varázsigére előtte megnyílt a színésznő emlékezetének rejtett dús tárháza. Aztán lehajolt teste egész súlyával káp­rázatos merészséggel a tynrsi párnákon pi- hegő színésznő felé és úgy játszott lelkesen és andalítón, inig egy arra holadó utolsó fáklya világosra nem lobbaototta a sápadt remegő arcát. A bétáira e pillanatban ismét ájult tehetetlenségébe esett és mozdulatlan,

Next

/
Thumbnails
Contents