Prágai Magyar Hirlap, 1923. augusztus (2. évfolyam, 172-197 / 325-350. szám)

1923-08-18 / 186. (339.) szám

nak irányvonalait. Külpolitikailag liangsulyoz- íi Amerika segítésre való készségét Euró­pával szemben, abban az esetben, ha segít­ségét az összes európai államok kérik és az nem jár semmiféle politikai bonyodalommal. Coolidge visszautasítja a szövetségesek adósságának eltörlését. A jóvátételi bizottság a német aranykulcson ellen Berlin, augusztus 17. A francia lapok jelentése szerint a jóvátételi bizottság egy kommünikéje szerint a bizottság augusztus !44ki ülésén foglalkozott az uj német arany- kölcsön ügyével és szótöbbséggel határozatot hozott, mely szerint átiratot intéz Németor­szághoz, melyben fen tartással fog élni a né­met aranykölesönnel szemben. Az átiratot kedd este átadták a hadiitemhek bizottságának. Az átirat szerint az a tény, hogy a német kormány szükségesnek tartotta azt, hogy a versaillesá békeszerződés 248. szakasza alap­ján külön felhatalmazást kérjen, szükségessé teszk hogy a jóvátételi bizottság femtartáss.al éljen nemcsak a kölcsön aláíróival, hanem az elsőbbségi papírokat illetően a többi résztu­lajdonossal szemben is. De femtiaritást jelent be a bizottság azokat a rendkívüli bevétele­ket illetően is, melyeket esetleg igénybeve­hetne a jóvátétel számlájára. Augusztus 31-ig szól a mhrvidéki határzár Páris, augusztus 16. A Havas-ügy­nökség düsszeldorfi jelentése szerint a meg­szállott és meg nem szállott területek közötti szigorú határzár meghosszabbítása augusztus 314g történt. Az intézkedést a düsszeWorfi, esseni és dortmnndi merényletekkel 1 okolják. tartott, hogy azon állást foglaljon a legutóbbi nyolc nap eseményeivel szemben. Az ülésen Müller-Fraoken elnök jelentése után nagy szótöbbséggel kimondották, hogy a párt be­leegyezik abba. hogy a párt képviselői a korm ányba belépjenek. Megszűnnek a sztrájkok Berlin, augusztus 17. Esseni lapjelenté­sek szerint a sztrájkhelyzet tegnap óta ész­revehetően javult. Az esseni bányák legna­gyobb részéiben ismét teljes erővel dolgoz­nak. A Vorwárts szerint Sziléziában szintén lényegesen javult a helyzet. Rottienburg és Waldenburg körletekben teljesen megszűnt a sztrájk nemcsak a bányákban, de textil és kerámiai iparban is. — A B. T. jelentése szerint Stefimben a hajóépítő munkások is­mét munkába állottak, a kikötőmunkások sztrájkja azonban még tart. Minden kisebbségi kulturdokumentum a Népszövetség védelme alatt áll! A magyar kormány nem bocsátkozik tárgyalásokba az utódállamokkal a magyarvouatkozásu szobrok és műemlékek elszállíttatása ügyében Czakó Elemér dr. kultuszállamtitkár nyilatkozata — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tudósítása — A megszállás hírei A liinburgi Birodalmi Bank fiókjaiban a fran­ciák egynegyedniilliárd márkát elkoboztak. — Wifcten mellett egy francia őrjárat egy német csempészt agyonlőtt. — Dtűsiburgra a belga ha­tóságok 187.500 dollár (748 milliárd márka) pénzbírságot róttak ki. * Németországban nem lesz adómoratőrium Berlin, augusztus 17. A berlini tőzsdén tegnap az a hír terjedt el, hogy a kormány moratóriumot fog adni az augusztus 25-én befizetendő adókra. A Vorwárts ezt a hirt energikusan megcáfolja. A kommunisták vad harcot hirdetnek a kormány ellen Berlin, augusztus 17. A Rote Bahne a kommunista üzemi tanácsok betiltásával kapcsolatiban vad támadást intéz a kormány ellen. Cikkének végén igy ir: Csak az ájult és a kétségbeeséstől meighülyüit politikusok hihetik azt, hogy az üzemi tanácsimozgfalom hatalmas lendületét egy rongy papír rendel et­te! leverhetik. A szociáldemokraták a koalíció mellett Berlin, augusztus 17. A berlini szociál- j demokrata párt vezetősége tegnap este ülést Budapest, augusztus 17. Sok .szó esett már a legkülönbözőbb fó­rumokon azokról a szobrokról és egyéb tör­ténelmi műkincs ékről, amelyek az utódálla­moknak jutott területeken vannak. Periódu- sonkint jelennek meg hírek hol a román, hol a oseh-szlovák kormány ajánlatairól melyek szerűit azok felkínálják a magyar vonatko­zású ilyen mii- és történelmi emlékeket Ma­gyarországnak részint rekompenzáció ellené­ben, részint ehenszolgákt nélkül. Legutóbb is a nagyváradi Szénit László szobor körül Volt élénk sajtóvita, hogy a románok eltávo­lították helyéről és egyúttal meg is rongál­ták az értékes emlékművet. Voltak hírek, melyek szerint a ki $>a,nta nt- k ormány ok együttesen készülnek a terű le tel­ken lévő emlékeket eltávolítani, mint irre­denta-okokat és ezért diplomáciai jegyzék­ben hívnák fel a magyar kormányt eze/k le­szerelt etésére, illetve elszállíttatására. Min­den ilyen hír természetesen tömeges felve­vőre talált és alkalmas az állandó nyugta­lanság táplálására. Fontosnak tartottuk tehát a legilletékesebb helyen informálódni az utódállamok területén lévő műkincsek sorsá­ról, amely kérdésben Czakó Elemér dr. ma­gyar kultuszá 1 lamtitkár a következők szerint nyilatkozott: — Csodálatos, hogy az utódállamok te­rületén lévő szobroknak és műkincseknek sorsa kérdéses lehet, hiszen azokról a leg­részletesebben történt intézkedés a béke- szerződés keretében. Ez az intézkedés min­den kétséget kizáróan hangsúlyozza, hogy amint az átosatolt kisebbségek, úgy a velük vonatkozásban lévő összes szobrok és mű­emlékek a Népszövetség védelme alatt álla­nak. Hogy aztán ez a védelem nem tudta megakadályozni a lefolyt és az egész világ- kultúra kárát okozó rombolásokat, ez a kér­dés még nem intéződött el, de kizárólag az illető kisebbségek legbelső peres ügyét képezi. — Nyílt titok, hogy valóban érkeztek a magyar kormányhoz felhívások a szomszéd­államok részéről a szobrok és történelmi em­lékművek le szer el tetőse és elszállíttatása ügyében. így elsőnek a cseh-szlovák kor­mány tette meg ajánlatát a pozsonyi Mária Terézia szobor lerombolása alkalmával arra, hogy szállíttassuk a magyar trianoni határok mögé a pozsonyi Petőfi-szobrot, mert az uralkodó izgalmak közepette esetleg nem akadályozhatná meg a Petőfi-szobor elleni merényletet sem. A magyar kormány azon­ban szigorúan ragaszkodott a békeszerződés pontjaihoz és kijelentette, hogy még időlege­sen sem vállalhatja az elcsatolt magyarok ügyvédeimét, amit a nemzetek legfelsőbb fó­rumának kell minden körülmények közt el­látnia. — Nincs igaza annak a felfogásnak, mely szerint az elcsatolt területek szobrai és tör­ténelmi műkincsei ösisznemzeti kulturkincsek. Minden egyes szobor és miniden emlékmű az illető vidék talajából nőtt ki és így kizárólag az illető vidék kulüunkincsét képezi. Az utód- államokbeli magyarságinak tehát joga van bármily ellenkező felfogás dacára a saját kiül- turdokumentumaihoz, amit sem a mai Ma­gyarország el nem kérhet tőlük, sem az uj ímpérium el nem vitathat tulajdonukból. Ma­gától értetődik ilyenformán, hogy a magyar kormány nem bocsátikozhatik tárgyalásokba a könnyező államok kormányaival az utód- államokibeld területeik kultunkincseinek ide- szállllttatása ügyében. Raduay Oszkár. De Valerát Bubimba szállítják Limerick, augusztus 17. A fogoly De Va­lerát valószínűleg Dublinba szállítják, ahol internálni fogják. A bulgáriai orosz vöröskereszt kiutasításának epilógusa Szófia, augusztus 16. (A Bolgár Távirati Iroda jelentése.) A szovjetkormány jegyzé­ket intézett a bolgár kormányhoz, melyben tiltakozik a kiutasított orosz vöröskereszt tagjainak üldözése és bántalmazása ellen. A szovjetkormány kijelenti, hogy a jegyzékben közölt tényékért elégtételt követel és ha ezt meg nem kapja, akkor az Oroszországban élő bolgárok ellen ellenrendszabályokat fog al­kalmazni. Tárcarovatunk: Vasárnap; ülvedi László: A testvéreknek. (Vers.) Molnár Jenő: Egy hölgy, egy ur. Párisi szinházi levél — A Prágai Magyar Hírlap párisi tudósítójától. — Páris, augusztus közepe. Más években ily rettenetes hőségben, minit amilyen jelenleg itt dühöng, miniden színház bezárta kapuját. Ez idén azonban, te­kintettel arra a kétszázezer amerikai és száz­ezer más idegenre, ki csak azért jött, hogy híres Páris élvezeteit kikóstolja, a legtöbb pénzéhes établissement no meg a parancs­szóra működő állami színházak mind teljes gőzzel működnek. Az állami színházak régi klasszikus darabjaikat húzzák elő s azokat látsszák. Propagandacélokból történik ez s hihetetlen hatással, sikerrel járt. Az idege­nek, kik az igazi nagy francia lélek finomsá­gaira kiváncsiak, azt most bőven megkap­ták az egymást hajtó Moliere, Corneiille, Ra- cine, Marívaux előadásokon. Az Odeou és a Comédie Francaidé, a két nemzeti" színház játélkrendje alig ismert más, mint klasszikus darabot s azért sora: mégis, minden este —- sőt lietenkint kétszer délután is — megtel­nek. Meleg dacára, szép idő dacára, egyéb élvezetek dacára Molicrc alakjai bámulato­san kifinomult és tanulmányozott alakítások­ban ezrével vonzzák a népeket. Az Opera és az Opéra Comique július ■ égével egy nagy ba'ettciklar.st fejeztek be $ most ismét a régi repertoárt (közte föltű­nően; sóik uérnet operát) játsszák. Akii bécsi művészek és bécsi művésznők hangjához szokott, az nem találja meg Párisbam azt a többletet, amit esetleg a nagy Opera reno­méjától vár. Egy jó középszerű német opera- színház, mondjuk a berlini opera, bármikor kiállja a versenyt Parissal és a felejthetetlen bécsi Hofoper klassziskülönbséggel fölötte áll. De a hemzsegő idegeinek s a véletlenül a forró falak közt maradt párisiak kíváncsisá­ga nem a nagy és komoly művészetek felé hajtik mo-st. Úgy látszik, a szezonoknak megvan a maguk speciális műfajuk — je­gyezte meg múltkor egy kritikus s a mostani hőségszezón a könnyű dolgok felé vonz, inért még olyan emberek is, kik máskor és normális időben szent borzadáillyal vetették el a Music-Hallok (kabarészierii színházak) erkölcstelenségeit, ma toleránsak és mosoly­gók s estéröl-estére ott ülnek a Eolies-Ber- gcrcs, az Olympia vaigy az Anibassadeurs zsokéin. Páris színházi élete ma tényleg a révnek jegyében áll. A jámbor amerikai honpolgár s a néger herceg (minden Parisban élő néger hercegi sarj, amihez állítólag Afrikában nem kell sok) hetenkint egyszer megnéz valami Cid-szerű patétiikus, magasabb művészetet s kétszer minden átmenet nélkül az „En pleine folie“ vagy „Toutes les fennmes“ revüket. Nálunk Középen répáiban alig tudnék elkép­zelni azt a hihetetlen luxust, amit egy ilyen revü megvalósít. Százával vonulnak föl a táncosok és a táncosnők, bámulatos Ízléssel és semmti költséget merni kim élő gondtalan­sággal megválogatott ruhák tömegei lépik cl a tündóri fényhatásokban uiszó színpadot (persze a ruhák olyképpen vannak megcsi­nálva, hogy miniden bőségük és Ízlésük da­cára ma gyón sok befödősre szán t hely et hagynak csupaszom), a függöny minden ,,talbleau“ után legföljebb két-három másod­percig marad leeresztve, kitűnő zenekar a leglehetőbb és a légi ehetetlenebb hangsze­rekkel fölszerelve édes, lármás, fölikinálkoző, fülbemászó, változatos chansonok és táncok tucatjait tálalja, válogatott testíi alakok rit­mikus mozdulatai kápráztatják a szemet — minden meg van adva, hogy a közönség megfeledkezzék hőségről, gondról s Eiiziium- ban, illetve Parisban érezze magát istenig a - z ában. Ezek a hiper- és super-Rövnek — mint most nevezgetni kezdik őket — egészen spe­ciális műfajok. A szemnek és a fülnek van­nak szánva és az érzelemhez akarnak szólni — de az agyvelő kikerülésével. Bóditó és kápráztató képek sorozatából állnak, melyek rendszerint valami halvány szimbólumokat akarnak jelenteni és főelemük a zene meg a tánc. A világítási hatások a maximumra vau­nak fokozva. Elképzelhetetlen, kusza és ópiuimmámorszerü színpalettáik jelennek meg a színpadon, itt-ott egy-egy emberi test fe­hérsége, hirtelen előugró párok omlatiag ke- ringői. keleti elemeket hajhászó, fűszeres zene, szövetek és brokátok fénytöréseinek színes ódái — miniden erőltetett „cadre“, ösz- szefilggés, értelem nélkül csak úgy odavetve, gyorsan, pihenés nélkül, három órán keresz­tül rabjukká teszik a nézőt. Már címeik is el­árulják zsánerűket. A Föl i es -Berger es-ben, talán a lognagyobbszerü Music-HalLbain, például az En pleine foilie-t, a Teljes örület- ben-t adják! Már a cím mutatja, hogy nem logikai elittiefuttatást kapunk. Megszólalt a Lidové Novíny Is Prága, augusztus 17. A brünmi Lidové Novíny, mely a szlo- venszkói politikában a jólértesült újság sze­repét iátsza s amelynek vad politikai megál­lapításairól már volt alkalmunk egy párszor beszámolni, most Szent-Ivány újabb nyilat­kozatával foglalkozik s úgy igyekszik azt föl­tüntetni, mint a szloveoszkói és ruszinszkói ellenzéki politika belsejében dúló harc egyik jelenségét. Hogy ez a beállítása téves, azt nem kell túlságosan hangoztatnunk. Hogy a Lidové Noviny úgy szeretné, hogy a kér. szociális párt és a magyar kisgazdapárt egy­mással marakodik, azt elhisszük. De a kíván­sága hü álmodozás, mert a két szövetkezett párt között elvi ellentétet sem konstatálni, sem kiikombinálni nem lehet. Az ütközőpontnak feltüntetett autonómia-kérdés a valóságban a két párt között egy ál alán nem vitás, mert hiszen Szent-Ivány sem hangoztat autonómia ellenes politikát s mert az autonómia jegyé­ben küzdő szlovák néppárttal szemben tanú­sított bizonyos fokú tartózkodásának alap­motívumaival szemben a kér. szociális párt nem tar lándzsát. A Lid. Nov. egyébként így ír; — Kétségtelen, hogy a kérésztényszo- oialista párt befolyást gyakorolt az ellenzéki blokkon belül Szent-Ivány képviselőre a nyílt levele alkalmával, ameylet úgy lehetett volna felfogni, mint a magyarságnak a közös gaz­dasági munka iránt kifejezett hajlandóságát. Szent-Ivány képviselő most azt mondja, hogy azok a kommentárok, melyek szerint a ma­gyar kisgazdapárt szakítani akar az eddigi passzív politikával és hogy uj irányt akar kezdeni, nem alapszanak aiz igazságon; to­vábbá azt mondja, hogy semmiféle nézetelté­rés nincsen közötte és a többi szlovenszkói ellenzéki politikus között. A magyarok nem követhetnek más irányt, mini azt, amely a kormány ellen foglal állást és a szlovákokkal csak az autonómia alapján lehet megértést létesíteni. Igaz ugyan, hogy mint fegyvert a praktikus politikát akarja felhasználni, de nem magyarázza meg, hogy miképpen szán­dékszik ezt az elutasító állásponttal össze­egyeztetni. Ez a zür-zavair egy bizonyos mértékig hasznára van a köztársasági ma­gyar kisgazdapárt (Csánftói—Neumann) mű­ködésének, (?) amely inkább a íöldmives nép érdekeit tartalmazó követeléseikkel dolgozik és így elveszi a talajt a kisgazdapárttól, amelynek eddig semmi más sem volt az eszé­ben, mint Szloveuszkón fentartami a reményt a magyar uralom megújulására. Az ilyen küz­delemmel csak a magyar keresztényszociális párt lőhet megelégedve, amely Szovenszkón elég befolyásos és Szem-ív,ány azért kísér­letezik, hogy vele szemben elfoglalt állás­pontját tisztázza és ugyanakkor praktikus jelszavakkal uj talajt szerezzen a kisgazdák körében is. 8asch Tivadar utóda órás és ékszerész Prága, jmdnüska 6. szám 1038 Szombat, augusztus 18. És százával hemzsegnek eziek a Music- Hallok és Revuek. A szinházi élet jelenleg ki­merül bennük, az említett komvenciós állami színházak klasszikus s tanitásszerü darabjain 'kívül. De nem is várhatunk mást augusztus­ban s különösen ez idén, ebben a rendkívüli hőségben, amikor a színházaik esti hőfoka minden mesterséges erőlködés dacára is csak nehezen szorítható a harminc Celzius alá. Csak a szóm és a fül mámora, az agyvelő nehézkes munkájának kikapcsolásával, képes a forró bársonyszékeken tartani az embe­reket. De nemi kell azt gondolni, hogy a Music- Hallok sikere végleges. A szezón vitte döntő győzelemre a revueket s a szezón halálával ők is háttérbe kerülnek. Az amerikaiak elpá­rolognak, a fiirdiöző előkelők hazajönnek s Páris is fölölti rendes színházi nívóját. A ta­laj alatt már nagy előkészületek folynak. A kémek kiszálltak külföldre, hogy a fölhasz­nálható dolgokat beszedjék. Otthon folyik a selejtezés és minden neves szinházi iró élikc szitette már hagyományos uj darabját. Ezek­ből az előkészületekből pozitív még nem sok szivárgott ki, mégis valamit már megtudha tünk. A privát drámai színháziak, melyek nyáron zárva vannak (osak a könnyebb zsá­nerű operettszirházak és az egész nehéz ál­lamiak vannak nyitva, mint említettem) már erősen megkezdték a tréninget az uj verse­nyekre. A legkiadósabb program a szezói elején egy uj színházban Ígérkezik. A' rég' Mog adó r-sz lupád, mtely most uj vezetőséggé' a Cara-Laparcerie nevet vette föl, októbe elsején Maurice Rost and Le Masque de Fér jóvei kezd. A hires drámaíró fia eddig egyet len színdarabbal s legújabban egy hatalmas g

Next

/
Thumbnails
Contents