Prágai Magyar Hirlap, 1923. július (2. évfolyam, 146-167 / 299-320. szám)
1923-07-17 / 159. (312.) szám
&kl II. évfolyam 159. (312.) szám. Prága, kedd, 1923 julius 17. Előfizetési árak bel- és külföldön. Egész évre 300 Ke, félévre 150 Ke, negyedévre 76 Ke, egy hónapra 26 Ke. — Egyes szám ára 1'20 Ke, — Szerkesztőség: Prága II., Sto- pánská-nlice 40. I. Telefon: 30349. — Kiadóhivatal: Prága. I., Liliova alice 18. szl, Telefon 6797. szám — Sürgönyeim! Hírlap, Praha. — Főszerkesztő: PETR0GALLI OSZKÁR dr. wmtmmwsm A Szlovenszkéi és Ruszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok politikai napilapja Felelős szerkesztő: FLACHBARTH ERNŐ dr. Hiábavaló erőfeszítések (fi.) Prága, julius 16. A rekkenő nyári kánikula sem tudta eb hozni ebben az esztendőben a csöndes nyugalomnak és gondtalan pihenésnek azt az időszakát, amelyet mi újságírók ugorka- szezomiak szoktunk nevezni. Ilyenkor julius közepén békeévekben a szerkesztőségi íróasztalnál elkeseredetten rágták a tollszárat és két kézzel kaptak minden hír után, amely alkalmas volt arra, hogy vele a lap hasábjait megtöltsék. A háború óta azonban ez a boldog állapot megszűnt. A nyári hónapokban mostanában egymást kergetik x jelentősebbnél jelentősebb események. Odakünn a nagyvilágban a német jóvátétel problémája miatt nem tudnak lecsillapodni a felizgatott kedélyek, időbelin a. belföldön pedig a nemzetgyűlés szünete alatt is állandóan kavarog a politikai életnek megnyugodni soha nem tudó víztükre. Ez a nyár a községi választások elő* készületének évszaka. Szlovenszkó-ban és Ruszinszkóban a községi önkormányzatnak f öí éledé-sét és községeink régóhajtott önrendelkezését reméljük e választásoktól, amelyek az egész köztársaság területén is jelentős politikai hatást fognak gyakorolni, mert hiszen ezeknek a választásoknak eredménye alighanem ismét be fogja igazolni a mai koalíciós rendszer tarthatatlanságát: és az uj parlamenti választások kiírásának szükségességét. Könnyen érthető, hogy a kormány minden rendelkezésére álló eszközzel kedvező eredményt akarna elérni. Az első kártyát már kijátszotta. Szliovensz- kóf és ruszinszkói exponensei ezerszámra gyártották a megokolatlan kifogásokat, melyeknek egyetlenegy célja és értelme csak az, hogy segítségükkel az ellenzéki választókat tömegesen elüssék politikai jogaik gyakorlásától. Egyes nagyobb városokban, mint például Pozsonyban és Ungvárt, a felszólamlás! bizottságok, amelyeknek, mint a pártokon felül álló hatósági intézményeknek, nem volna szabad egyes pártok önös érdekeit támogatni, egész nyíltan a pártpolitika szolgálatába szegődtek. A csúnya játék amy- uyira elfajult, hogy még egyes koalíciós törvényhozók is megundorodtak tőle s eh hagyták a bizottság ülését. Érthető kíváncsisággal várjuk tehát a felszólarníási bizottságok működésének befejezését. Ida valóban bebizonyosodnék az, amire számos jelenségből már eddig is következtetni lehet, nevezetesen, hogy a bizottságok az ellenzéki választók ezreinek jogfosztásával már eleve is meghamisítani akarják a választások eredményét, úgy számunkra nem. marad más ut, minit az, hogy a választási bíróság segítségét vegyük tömegesen igénybe. Ez a bíróság egyes konkrét esetekben már eddig is tanujelét adta tárgyilagosságának és ezért a jövőben is bízni lehet pártatlan Ítélkezésében. Mindezekkel nem elégszik meg a kormány. A választási küzdelembe már eddig is milliókat dobott bele. A ruszinszkói kormányzóság emlékezetes titkos körrendeleté elárulta, hogy nem sajnálja a pénzt. A.vá* lasztási kasszából bőségesen jut azoknak, akiknek egyetlen feladata, liogy a magyar választók lelkét szállítsák a kormánynak. A Reggel és a Népújság, amelyeknek förtelmes orditozása páratlan a sajtó történetében, az utóbbi betekben hatósági támogatással eljutnak a legutolsó faluba is, csak hogy mérgezett bcíüjök a községi választások előtt megtévessze a hiszékeny embereket. Rágalomhadjáratuk jól kiegészíti a Csánkb Neumian Ígérgetését, amelynek tromfja a földosztás. Jól ismert, régi trükk ez, amelynek azonban remélhetően csak nagyon kevesen fognak fölülni. Ki is bízhatna meg Csánkiban, aki a maga ezer holdja helyett mások földjét Ígéri oda? De ezek az eszközök sem lendítenek valami sokai a koalíciós pártok helyzetén. A kormány, amint az a Ceskoslovenská Re- publikának egy legutóbbi cikkéből kitűnik, igen pesszimisztikusan ítéli meg a választási kilátásokait Szlovenszkóbam Az említett cikk az ellenzéki pártok előnyös helyzetére és a kormánypártok egyenetlenségére való tekintettel az erők fokozott egyesítését ajánlja a kormánypártoknak. A reklamációs gyár működése, a íelszólamMsi bizottságok pártos elfogultsága, a Csánkiék fölkinálko- zásia és a Reggelék piszkolódása eddig terhét nem használt sokat és ezért uj módszerhez. akarnak nyúlni. Megbukott a kormánynak az a terve is, hogy a magyar és német szociáldemokratákat összeházasítsa a csehszlovák szociáldemokrata párttal és Wit- tichéket összehozza Dérerrel és Markovics- csaí. A kormánysajtó vad kéjjel lanszirozta azokat a híreket, amelyek a szlovenszkói szociáldemokraták fúziójáról szóltak és melyek Wittich ellenében Kalmár Henriket, a volt! kommunista népbiztost játszották ki. A szépen kigondolt terv dugába dőlt. Wittich magyar-német szociáldemokrata képviselőnek egy nyilatkozatából, amely lapunkban Jelent meg, világosan kitűnt, hogy a magyar és német szociáldemokrata munkásság nem hajlandó együttműködni azzal a rendszerrel, amely, oly mérhetetlen nyomorúságot és szenvedést zúdított a szlovenszkói munkásságnál. A félhivatalos lapnak előbb érintett, fejtegetése már csak azért is nagyon érdekes, mivel figyelműnket újból fölhívja á cseh koalíciós pártok belső egyenetlenségére. E helyen ismételten megírtuk már, hogy a cseh nemzeti koalició kebelén belül két irányzat viaskodik egymással: az egyik oldalon a nemzeti demokratákat látjuk szövetségben a néppárttal, a másik oldalon pedig a két szocialista párt leselkedik a koncra. Az ötödik frakció, az agráriusok pártja, egyelőre nem tudja még, hogy hová csatlakozzék és ezért a-középen állva várja a helyzet kialakulását. A belső tusa elérkezett odáig, hogy a szocialisták immár Kramárék és Srámekék kizárásával fenyegetőznek. Több szocialista lap egyenesen megírta, hogy a két pártot ősszel ki:tessékelik a kabinetből és helyükbe a német szociáldemokratáknak és a kommunistáknak biztosítás raak helyet a kormányban. A nemzeti szo- ciálisták hivatalos szócsöve ezt a korai híresztelést ugyan megcáfolja, de már egymagában abból, hogy ilyen hírek egyáltalában szárnyra kelhetnek, meggyőződhetünk róla, hogy a koalició és vele együtt a kormány mennyire agyaglábon áll. Ahol egy feudőrigazgató és egy vasúti direktor személyi összetűzéséből nagy politikai kérdést csinálnak a pártok, ott csakugyan hiányoznia kell annak az egységes akaratnak, mely nélkül semmiféle politikai irányzat nem arathat győzelmet. Bennünket azért egy csöppet sem deszt meg, ha a kormány öt pártja Szloven- s-zkóban egységes listával vonul fel a községi választásokra. Régesrégen megszoktuk már, hogy a koalíciós pártok Szlovenszkói a nagy politika kérdéseiben ugyanolyan d'ioptriáju szemüvegen keresztül nézik és ennek folytán róla ugyanolyan képet is nyernek. Az ö pápaszemük a centralizmus, az autonómiától való félelem és az önkor' mányzattól való idegenkedés s ezért természetes, hogy mindazok ellen a pártok ebien, amelyek az autonómiát és a helyi ön- kormányzatot követelik, hadjáratba fognak Hadjáratuknak azonban nem lesz eredménye, mert mögöttük csak a hatalom és a pénz áll, de nem az Erkölcsi tekintély és 02 igazság ereje. A hatalom fegyverével és a pénz csengésével egyes embereket talán lehet megszéditeni, de nem lehet meghódítani a nép lelkét. A nép saját bőrén érezte, Aogy mit várhat tőlük és ezért túlnyomó nagy többségében ellenük fog fordulni a községi választásokon. Ezen nem segíthet a pozsonyi trojka még oly céltudatos működése sem. Kibővül 3 Poincare elleni antantiron! < — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tudósítása. — Berlin, julius 16. A Baldwin-expozét kővető első izgalmak után nyugodt megfontolás kezd érvényesülni. A német politikusok hiszik, hogy Baldwin határozottsága komoly. Párisban is mindinkább erősödik a hangulat egy tárgyalási alap megteremtése érdekében. Az angol válaszjegyzék majd mindenesetre ah katonás lehet arra, hogy Poincarét dönitő állásfoglalásnál kényszerítse. Anglia, melynek háta mögött a jelen esetben Amerika van, a jóvátéteii kérdést nemzetközi szakbizottság elé akarja utalni, melynek Ítélete valószinü- leg a német törlesztési javaslatok elfogadása mellett döntene, amely javaslatok tudvalevőleg nagyon közelednek a belga állásponthoz. Ez esetben tehát Anglia nemcsak Olaszországot, hanem Belgiumot is oldala mellett találná. Ezt a veszélyt Poincaré jól látja, tehát vonakodik még beleegyezni egy ily internacionális bizottság fölállításába. Anglia azonban egy ügyes diplomáciai sakkhuzás- sal kiparirozzia Poincaré manőverét és-' Poincarénak azt az érvelését hogy a nem* zetközi bizottság fölállítása tönkretenné a jóvátéteii bizottság presztízsét, megsemmisíti azzal, hogy kijelenti, hogy a nemzetközi bizottság összeállításával a jóvátéteii bizottságot kell megbízni. Mivel e tekintetben Amerika egy nézeten van Baldwinnal, Poincaré, aki épp úgy verseng Amerika barátságáért, mint Baldwin, abba a kényszerhelyzetbe kerülhet, hogy enged a Baldwin-féle javaslatnak Németország a maga részéről éppen úgy nem helyezkedne szembe ezzel a megoldási módozattal, mint ahogy elfogadná azt a javaslatot is, hogy az egész jóvátéteii kérdést a népszövetség elé utalják s ez esetben Németország is hajlandó volna belépni a nép- szövetségbe. A helyzet tehát az, hogy mim den az angol kormány szívósságától és elhatározásától függ. Dalmo Carnevaü, Poincaré tovább halad a kérlelhetetlen bosszú utján Seulis, julius 15. Poincaré elnök az itteni hadiemSék leleplezése alkalmával nagy politikai beszédet .mondott, melyet a Baldwiu- expozéra adott előzetes válasznak lehet tekinteni. Poincaré beszéde éltén a világháború borzalmait és az elpusztított francia területek lakosságának borzalmas szenvedéseit vázolta majd rámutatott arra, hogy a német megro- hanást 1914-ben Franciország csknem teljesen egyedül verte visszni. Ennek dacára nem törekedett területi rekompenzációra siElszász- Lotharingiában csak azt vette vissza, ami az övé volt. Franciaország azt akarja, hogy a huszonnyolc nemzet által aláirt békeszerződést ne tekintsék özönvíz előtti szerződésnek, hanem hajtsák végre. Franciaország mindig tett engedményeket és most sem akarja Németország megcsonkítását, mert a francia szelem el ellenkezik az, hogy a legyőzött ellenséget megrohanja (!). Most azonban elérkezett türelmének és engedékenységének a végére. A morális támogatás paktumát nem tartották be. A jóvátéteii bizottság által megállapított jóvátéteii összegek jogosságát kétségbevonták. Franciaország kénytelen volt százmilliárd frankot előlegezni az újjáépítésre s ezalatt Németország mindig arra spekulált, hogy a szövetségesek -egysége megbomlik. Elérkezett tehát a pillanat, mikor Franciaország kényszerrendszabályokhoz volt kénytelen nyúlni és Belgium aktív segítségével és Olaszország részleges támogatásával zálogokat foglalt le. Németország erre megszervezte az ellenállást s Franciaország kénytelen volt a nyomást fokozni. — Kezünkben vannak a zálogok és képesek vagyunk azokat meg is tartani — mondotta Poincaré. A mi elhatározásunkat, melyet Franciaország létérdekei diktálnak, nem rosszalhatják a szövetségesek, hiszen nekik is érdekük, hogy Franciaország éljen. Poincaré ezután azt hangoztatta, hogy mindig angolbarát volt s a háború előtt is legerélyesebben küzdött azok ellen a francia politikusok ellen, akik a Németországgal való megegyezést javasolták. Beszédét igy fejezte be Poincaré: „Ha a békeszerződés végrehajtásán őrködni akarunk és azt akarjuk, hogy az adott Ígéreteket betartsák, akkor nemcsak becsületeseknek, hanem bölcseknek és elővigyázatosaknak kell lennünk, mert az egyik békeszerződésnek a megdöntése a többinek a megrázkódtatását vonná maga után. A többi kisebb legyőzött állam is követelné azokat az engedményeiket, melyeket a legerősebb legyőzőtől ek megadnánk. A békeszerződést veszedelem fenyegetné és ezzel együtt veszedelem fenyegetné cseh-szlovák, román és jugoszláv barátainkat. Az. adott Ígéretről megfeledkezni annyi volna, mint a zavar és káosz zsilipjét megnyitni. Franciaország, midőn a jogait védi. a szövetségesek jogait is védi és amikor' a béke előfeltételei felett őrködik, magát a békét védi meg és igy az egész emberiség ér- dekeiért munkálkodik (!). Londont nem lepte meg Poincaré beszéde London, julius 16. (Londoni tudósítónk távirata.) Poincarénak tegnap Seulisben tartott beszéde nem keltett meglepetést London politikai köreiben. London eleve meg volt győződve arról, hogy Poincaré nem fogja, feladni Ru'hr-poMtiikáját és ennek következtében nem jöhet létre kompromisszum Franciaországgal. A londoni politikai klubbakban kifejezetten hangsúlyozzák, hogy az angol válaszjegyzék a német javaslatokra olyan lesz, hogy Franciaországnak lehetővé fogja tenni az ahhoz való csatlakozást. Baldwin el van tökélve, hogy az adósságok visszafizetésének kérdésében Franciaországgal szemben a legnagyobb előzékenységet fogja tanúsítani, de csak ajkkor, ha Franciaország megváltoztatja magatartását és szintén arra törekszik, hogy a jóvátéteii kérdést üzleti alapon megoldják. Baldlwin el van határozva annak keresztülvitelére, hogy Németország fizetőképességét egy bizottság állapítsa meg. A Reuter Poincaré beszédéről London, julius 16. A Reuter-ügynökség Poincaré senlisi beszédét a Baldwin expozéra adott indirekt válasznak minősiti. Poincaré beszédében azt akarta jelezni, hogy Franciország politikája változatlan marad és azt a benyomást akarta kelteni, hogy a küszöbön álló francia-angol kompromisszumos tárgyalások alatt az engedményeknek angol részről kell bekövefkezniök. Amerika nem vesz részt a szakbizottságban Washington, julius 16. (Saját tudósítónktól.) Amerikai kormánykörökben kijelentik, 100 cseh szl. Koronaőrt fizettek ma, julius 16-án: Zürichben 17.20 svájci frankot Budapesten 25 500.— magyar koronát Bécsben 212700.— osztrák koronát Berlinben 586000.— német márkát
