Prágai Magyar Hirlap, 1923. július (2. évfolyam, 146-167 / 299-320. szám)

1923-07-12 / 155. (308.) szám

2 Csütörtök, julius 12. ¥aíkó miniszter Magyarország kereskedelmi helyzetéről Mától kezdve nyolcórás üléseken tárgyalják az indenmitást Tizenhét interpelláció Benes Garzonná! Prága, julius 11. Az a* nagy dobverés, ami tegnap és teg­napelőtt a kormány sajtóban feldübörgött Be­nes párisi és londoni utazásával kapcsolato­san, ma hirtelen elcsendesedett. Ez a hirtelen változás mindenesetre gyanús s bizonyosság­gal konstatálható az, hogy a tegnapi csinna­drattát ma óvatos szűkszavúság és Visszaitán- coMs váltotta föl. Tegnap még akadtak kor­mánylapok, melyek diadalittasan hirdették, hogy Benes a béke olajágát viszi majd Páris- ból Londonba és retur, ma a Beneshez közel­álló Ceské Slovo a Vossische Zeitung ama kombinációjára, amely szerint Benes saját ini- ciativá.iából kínálkozott volna Franciaország és Anglia közötti közvetítésre, a következő megjegyzést fűzi: — Világos, hogy köztársaságunk nem nagyhatalom és alig hihető, hogy olyasmire vállalkozzék, amit a nagyhatalmak presztízse nem tűrne el. A kapok erre vonatkozó hirei az­zal a Céllal készültek, hogy Cseh-Szlovákiával szemben vetélykedést keltsenek és hogy más­részt tizennégy nap múlva Benes akciójának sikertelenségéről lehessen beszélni, noha sem­miféle akcióról szó sincsen. Benes Parisba Foch prágai útja következtében ment, Lon­donba pedig azért utazott, mert londoni utjá­nak elmulasztását a mai angol-francia viszony mellett tendenciózusan magyaráznák. A köz- társasági elnök ősszel meghívásra szintén Pa­risba utazik és el fog látogatni Londonba is. Ezt a ^kommünikét nyilván a külügy­minisztérium készítette. Mert csak a külügy­minisztériumban ismerik azt a diplomáciai me­tódust, hogy a sikertelenség várható tényét már előre kiküszöböljék ravasz beállításokkal. Ez a kommüniké nyílt cáfolata annak, amit tegnap a kormánylapok hirdettek s a nagy­hangú közvetítéssel szemben összezsugoritja a Benes útját arra, hogy az nem más, mint vi­szonzása a Foch prágai vizitjének. Még szűkszavúbb a Prager Presse, mely megelégszik a Havas-ügynökség eme jelenté­sének regisztrálásával: — Benes cseh-szlovák külügyminiszter Londonba utazott. Elutazása előtt tanácsko­zott Poincaré miniszterelnökkel a cseh-szlo­vák—francia viszonyról. Benes nagy örömé­nek adott kifejezést afölött, hogy ez a viszony kitűnő. A beszélgetés főképpen a francia— cseh-szlovák kereskedelmi szerződés körül mozgott. Benes külügyminiszter tegnap este Londonba érkezett. A pályaudvaron a külügyi hivatal képviselője és Mastny dr. cseh-szlovák követ fogadta. London, julius 11. (Londoni tudósítónk jelentése.) Benes külügyminisztert ma dél­után Curzon lord, angol külilgyrmniszter ki­hallgatáson fogadta. már fioxxánfit íaiioxof, íarisd ftőtfefességecfirieJfc írj? is »3e<er«2nnif Budapest, julius 11. (Budapesti szerkesztőségünk telefon- jelentése.) A nemzetgyűlés indemnitási vita- í iát inától kezdve erősebb tempóban folytat­ják. Mától kezdve ugyanis nyolcórás ülése­ket tartanak. Az ülések délelőtt tiz órától délután kettőig, délután négy órától pedig este nyolc óráig fognak tartani. A mai ülés előreláthatóan a késő éjszakai órákba is bele fog nyúlni, mert ma interpellációs nap van és az interpellációkra csak a napirend Ietárgyalása után, este nyolc órakor fognak áttérni. Az ülést Huszár Károly alelnök délelőtt tiz órakor nyjtja meg. Felolvassák az inter­pellációs könyvet. Tizenhét interpelláció van bejegyezve, köztük Hegymcgliy-Kiss Pálnak lapunk tegnapi számában ismerte­tett interpellációja. Eckhardt Tibor az ér­áéba magyar optánsok földbirtokainak jog­ellenes felosztásáról interpellál. Daruváry Géza külügyminiszter beterjeszti az állandó nemzetközi bíróság szabályzatáról szóló törvényjavaslatot. Valkó Lajos kereskedelmi miniszter válaszol az indemnitási vita során eddig el­hangzott szakkérdésekre. Ismerteti a kül­kereskedelmi mérleget. Az import főképpen fában, szénben és nyers pamutanyagokban emelkedik. Ez a gazdasági élet fejlődését mutatja. Az exportban csökkenés volt. Úgy állatot, mint lisztet és bort kevesebbet portált az ország. Ennek oka az, nogy a szomszédos országok áttértek a szőlőter­melésre és nagy vámokkal védekeznek a behozatal ellen. A külkereskedelmi mérleg második félesztendejében az export növe­kedése és az import csökkenése várható. •Növekedés azért várható, mert a tavalyinál jobb terméssel rendelkezik az ország és amíg tavaly lisztben és gabonában nem volt tartalék, addig az idén már van. Az export megakadályozásáról csak annyiban lehet szó, amennyiben a kozélelmezés biztosítása tekintetében bizonyos intézkedések elkerül­hetetlenek. A mezőgazdasági iparügy vázo­lásánál felemlítette, hogy az ország szén- termelése nagyobb, mint békében volt. A külföld bizalmatlanságáról beszélve kifejti, hogy Középeurópának minden áiiarna egy­mással szemben bizonyos fokig bizalmatlan. Ennek magyarázata az, hogy a háborút kö­vető béke a meglévő virágzó gazdasági éle­tet megzavarta. Magyarországgal szemben bizonyos speciális bizalmatlanság is fennáll, aminek magyarázatát a jóvátétel kérdésé­ben kell találni. Amig a jóvátétel! kérdésnél a politikai tekintetek lesznek az irányadók, addig a bizalmatlanság sem nem enyhül sem nem szűnik meg. (Nagy taps.) Ezután a napirend értelmében folytat­ták az indemnitási vitát. Varga Gábor pártonkivülL Szóvá- teszi, hogy a határmegállapitások még nem történtek meg mindenütt. Felkéri a külügy­minisztert, hogy a jugoszláv állam külügy­miniszterével ebben az irányban vegye fel a megkezdett tárgyalásokat. Az ülés tart. A tisztviselők létszámcsökkentése a kormánypárt gazdasági bizott­sága előtt Tegnap este hét órakor az egységes párt gazdasági és szociális bizottsága ülést tar­tott, amelyen Rakovszky Iván belügyi és Kállay Tibor pénzügyminiszter is részt vett. A bizottság a tisztviselőlétszám csökkentésé­ről szóló pénzügyminiszteri törvénytervezet­ről tanácskozott. Ujitások a magyar igazságszolgáltatásban A nemzetgyűlés tegnapi ülésén az igaz- ságügyrniniszter beterjesztette a termények ellenértékében meghatározott jelzálogos köl­csönről, továbbá a pénztartozások késedel­mes fizetése esetén a a hitelezőt megillető kártérítésről szóló törvényjavaslatot, majd bejelentette, hogy a magyar igazságszolgál­tatást megreformálni és a bürokratizmust megszüntetni kell. Kevesebb, de jól fizetett bíróra van szükség. A bíró ur legyen, akire föltekintünk és akit nem sajnálunk. Az igazságügyminiszter kijelentette új­ságírók előtt, hogy Magyarországon most az a helyzet, hogy egy adós sem fizet, minden adósnak álláspontja az, hogy a hitelező po­roljon. A hitelező a jogerős ítélethez egy esz­tendő múlva jut hozzá, erre az időszakra pe­dig a bíróság ötszázalékos évi kamat fizeté­sére kötelezi az adóst, noha a kölcsönvett összeget legalább heti öt százalékkal értéke­síti. Ezért Magyarországon megszűnt a hitel. A javaslat azt célozza, hogy a hiteléletbe ve­tett bizalmat visszaállítsa. A rosszhiszeműen késedelmesen fizető adóst hetenkénti kamat fizetésére fogják kötelezni. Ha az adós bebi­zonyítja, hogy a pénzzel nem üzérkedett, akkor nem állapítanak meg ily szigorú köte­lezettséget, de a bíróság még ebben az eset­ben is a jegyintézet hivatalos kamatlábán fölül tízszázalékos késedelmi kamatot Ítélhet meg. Fontos újítása a javaslatnak, hogy e szankciók érvényesek az állam magánjogi tartozásaira is. A másik törvényjavaslat ar­Tárcarovafunk: Péntek: Segesdy László: Mámor. (Vers.) Pókháló a ködben. (Vers.) Radnayné Soltész Irén: Ibolyacsokor. Szombat: Székül a Jenő: Az énekeslány. Vasárnap: Győry Dezső: Szeresd a verset. (Vers.) S o m 1 ay Károly: A doktor kincse. A legnagyobb önzés — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája. — Irta: Csermely Gyula A tizcnnégyéves Szentpályi Annuska. egy előkelő táblabiró leánya, a szobájában ült és megfeszített szorgalommal tanult. Fgymásután a másnapi tantárgyakut: törté­nelmet, német nyelvtant és mértani, francia nyelvet és fizikát meg számtant. Fiatal kora mellett is már sokat igérö, nagyon helyes kis leányka volt, szemefénye az atyjának, anyjának. Anyja, ki a mellette lévő szobában ült s kézimunkáit, jurnpert horgolt selyemből, égj /általán nem zavarta leányát, még akkor sei n, mikor bejött a szakácsnő és kérdezte, hot gy mi legyen a vacsora? Mit szeret job­ba* n a kisasszony: kirántva a borjumájat, vaj gy paprikásán, galuskával és hagymával? — Mindegy neki — felelte az asszony 'éi ; ujjúval az ajtóra mutatva, halkabb szóra ;n tette a szakácsnőt. -- Csöndesebben bc- sDél-jen, Borbála; nem szereti a kisasszony, iHh zavarják. Alkonyattájt hazajött a biró ur és be | -ikart nyitni a lányához, de felesége jelezte I ■neki, hogy maradjon. — Most tanul a mi angyalunk, hát ne I zavard. — Nap-nap után ugyanez a melódia — dörmögte a táblabiró és leült. — Egész dél­után a drágám van az eszemben, hogy elém toppan, mikor hazajövök és megcsókol — más boldogságom ezidőszerint úgy sincs — s én hazajövök, de ö nem hogy elém nem jön, de még bezárkózik a szobájába és nem mozdul. Nem kívánja az apai csókot; nem kívánja megölelni az atyját? — Hagyjad csak — csitította az asz- szony. — Az én szájam csókját sem kívánja. De ne korholjuk a drágánkat, amiért szor­galmas. Inkább örüljünk neki, azt mondom. Felébredt benne az ambició, hogy első akar lenni az osztályban. — Most tél van és a vizsga csak nyár elején lesz. Szakíthatna egy percet az atyjá­nak is. — Nekem se szakit, az anyjának. — Annál rosszabb — mérgelődött a csa­ládfő. — Tudod, hogy ez micsoda? Közöny ez, azaz még ennél is több: szeretetlenség! — Nincs igazságod, öregem, te nagyon szigorú vagy. Ez se szeretetlenség, se kö­zöny, csak Önzés. Ambició dolgozik a lá­nyunkban s az ambició a legnagyobb önzés. Nemcsak ilyen korban, de általában is, éde­sem. Az ambició a legnagyobb önzés. — Smonca — dörmögte az Öreg ur és a Jogtudományi Közlönybe mélyedt. * A tizennyolcéves Szentpályi Annuska — városszerte ösmert nagy szépség volt — uj ruhát próbált a tükör előtt. Már egy óra óta próbálta; előbb kalap nélkül azután ka­lappal, majd ismét kalap nélkül és mert úgy találta, hogy ez a frizura nem igen illik a ru­hához, hát lebontotta a haját és másképpen rendezte, nagy gonddal. Koszorúba a fona­tot? Nem! Ez túlságosan baggyá teszi a fe­jet. Oldalt elválasztva? Ah. dehogy! Ez ko­mollyá tesz, mert némileg öregít. Közbiil el­választva? Így jó lesz! Kalap nélkül a de­koltázshoz ilyen frizura illik a legjobban. Ö neki is leginkább tán igy tetszik. Közben hazajött az atyja, ki időközben kúriai bíró lett és várta, hogy üdvözölje a leánya, öleléssel és csókkal, ahogy szerette, egy mosolygással az ajkán és a szemében is... de Annuska nem vált el a tükörtől. Ott maradt és nézegette a képét: — Ha lehajtom kissé a fejem, ez az uj frizura még jobban érvényesül s „ő“ mindenesetre elszédük És még tizszer-tizenötször is próbálta azt a lehajtását a fejének, hogy jól hasson. — Hát már nem vagyok atyja a lányom­nak? — mérgelődött az öreg ur, látván, hogy hátra sem fordul üdvözlésére a gyermeke. — Fontosabb neki az uj ruha, mint én va­gyok? — Ne izgulj — kérlelte az asszony. — Számomra sem volt egy pillantása egész délután, mégsem fortyant fel ellene a hara­gom. Mert tudom, hogy csak egy kis hiúság az egész. — Hiúság... hiúság! Akkor nagyobb benne a hiúság, mint a kötelező gyermeki szeretet. — Nem úgy van az, öregem, ahogy te véled. Van oka a hiúságának, mondhatom. — Tetszeni akar és punktum. Azért ott hagyhatná a tükröt egy fél percre. Még nem állanak itt sorfalat a kérői; — Nem is többről, csak egyről van szó, drágám. De ennek aztán nagyon akar tet­szeni. Egy dúsgazdag földbirtokos egyetlen fia az illető. S most a hiúsága sarkalja, hogy azt megnyerje. — Hiúsága? Nem a szerelme? No, szép dolog. A ma! erkölcs egy dokumentuma ez, fiam. — A hiúsága sarkalja, azért nem vet ügyet most egyikünkre se. De ne Ítéljed ezt közönynek, vagy másnak, amit nap-nap után velünk szentben tanúsít: csak a hiúság ról intézkedik, hogy ezentúl a telekkönyvbe buzaértékü tartozást is be lehet jegyezni. Eddig ugyanis csak pénztartozást lehetett be­kebelezni. Kijelentette ezenkívül a miniszter, hogy a törvényszékeken a magánjogi ügyek­ben beszüntette a törvényszéki tanácsok mű­ködését. Az ügyeket ezentúl egyes bírák fog­ják tárgyaim. Magyarország kölcsönöss Igét követel a kisebbségi kérdésben A Magyarország jólinformált helyről a Prager Presse támadását illetően arról érte­sül, hogy a kölcsönösség tekintetében a ma­gyar kormány álláspontja az, hogy a Szlo- venszkóban élő magyarságot, amely úgy tör­ténelmi szerepét, mint kultúráját és számbeli tömegét tekintve, jóval fölötte áll a Magyar- országon maradt szlovákoknak, a cseh-szlo­vák állam legalább annyi jogvédelemben ré­szesítse, amennyit a szlovákság élvez Ma­gyarországon. Ami a P. P.-nek azt az állítá­sát illeti, hogy Bethlen birtokában volt annak a hivatalos iratnak, mely szerint a cseh-szlo­vák kormány további tárgyalásokra hajlan­dónak mutatkozott, az igaz, de a prágai fél­hivatalos elhallgatja, hogy a prágai kormány voltaképpen miről is volt hajlandó tárgyalni és miről nem. A cseh-szlovák kormány a ki­sebbségi kérdésben nem akart tárgyalni, mi­vel a kisebbségi jogok tekintetében nem látta, illetőleg nem ismerte el a kölcsönössé­get. Ebben a vádban tehát benne van a beis­merés, amely megerősíti Bethlen állításait, hogy a cseh-szlovák kormány a kisebbségi kérdésben elzárkózott a további tárgyalások elől. Megbüntették a kecskeméti tüntetőket A Magyar Távirati Iroda jelenti: Nem­régiben megírták a lapok, hogy a szövetség­közi katonai ellenőrző bizottságnak egyik csoportja Campagna olasz ezredes vezetésé­vel március 25-én egy névtelen följelentés alapján fegyverek fölkutatása céljából Kecs­kemétre szállt ki. A kecskeméti lakosság er­ről értesülve, nagy tömegekben összegyűlt és a bizottsággal szemben fenyegető maga­tartást tanúsított, sőt egy fiatal munkás a bi­zottság autója után követ dobott, amely a gépkocsi ablakát betörte. A szövetségközi bizottság ezért a kormánytól elégtételt, a bűnösök kinyomozását és az ottani rendőrség mulasztásának megtorlását követelte. A bel­ügyminiszter szigorú vizsgálatot indított, amely kinyomozta a csődületet okozó főbü- nösöket. A rendőrhatóságok ezeket a követ­kezőképpen Ítélték el: Hegedűs Béla makxm­Basch Tivadar utóda órás és ékszerész Prága, JindriSska 6. szám 1038 ébredt fel a lány urukban s a hiúság a legna­gyobb önzés. Sok más lány is szeretné azt a nábobfit. — Tavaly még az ambíció volt, most a hiúság a legnagyobb önzés? Asszonybeszéd — morfondált az öreg ur és a Döntvénytár egy füzetébe mélyedt. * Szentpályi Annuska elérte kitűzött cél­ját, a dúsgazdag földesur egyetlen fiát... ma az övé lett. A vagyontalan biró ur leánya a sokszoros milliomos latifundiumosé. Ma volt az esküvő a belvárosi plébániatemplomban és templom után az ifjú pár csak átöltözött és kihajtatott az egyórai gyorshoz. Hogy rö­pítse őket délvidékre, messzire, a vágyva- vágyott boldogság honába. Az ifjú férj atyja nem kisérte ki az uj párt a vasúthoz, csak az újdonsült asszony­ka szülei. Konflison kisérték ki őket és ott vártak a perronon a bucsucsókra, ölelésre, de hiába. Mert az ifjú pár valahol elmaradt, tán a vasúti pénztárnál, vagy hol s mikor percek múlva mégis csak kijöttek, csak el­szaladtak az öregek mellett és beszálltak. Mert azt hitték, hogy lemaradnak a vonat­ról. Csak biccentettek egyet a fejükkel, csak markiroztak egy bucsuintést a kezükkel és eltűntek a vasúti kocsiban. — Csak négy perc múlva indul a vonat — tudta meg az öreg asszony egy hordár­tól. — Még meg fognak jelenni az ablaknál s ha vőnk urunk nem is. de a lányunk majd csak odahiv egy csókra. —* El is várom tőle — jegyezte meg az öreg ur. — Ennyit csak megérdemlünk, mi szülők, akik felneveltük és mindig csak sze­rettük. De perc múlt perc után, ám az ifjú pár nem jelent meg sem az ajtóban, sem az ab­laknál, sehol. A „végre egyedül44 perceit ök egymásnak szentelhették a kupéban, mert

Next

/
Thumbnails
Contents